Ρίχνω μια ευχή δεν ακούς κι όμως είσ’ εκεί
πιάνω τη σιωπή και τη σπάω μα δεν είσ’ εκεί
κρίμα που να βρω λίγο φως να σ’ ονειρευτώ
πες μου κάτι απλό που να μοιάζει αληθινό
Fohászt vetek, ám, nem hallasz, pedig még ott vagy
Megragadom a csendet, és széjjel töröm, de már nem vagy ott!
Kár, hogy nem lelhetek egy kis fénysugárra, hogy álmodhassak rólad!
Mondj valami egyszerűt, ami úgy tűnhet igaz, és való..!
Όλα εσύ μόνο εσύ κόκκινο φιλί
μια γλυκιά μουσική μας κρατάει μαζί
Όλα εσύ μόνο εσύ κόκκινο φιλί
όλα εσύ πάντα εσύ μόνο μόνο εσύ
Mindenütt Te vagy! Csak Te! Vérvörös csók...
Ah! Egy édes dallam, minket közel, s egyben tart
Oh! Mindenütt Te vagy! Csupán Te! Vérvörös csók...
Te vagy a minden! Mindig csak TE! Egyedül csak TE!
Ήρθες σαν γιορτή απίστευτο σε θέλω πιο πολύ
ήρθες σαν γιορτή κρυφακούν γύρω σου θεοί
πες μου πού να βρω πιο γλυκό κομμάτι να σκεφτώ
πες μου κάτι απλό που να μοιάζει αληθινό
Úgy jöttél el, mint egy ünnep... hihetetlen, de egyre inkább kívánlak!
Mint egy ünnep, úgy jöttél el... körülötted istenek hallgatóznak, leskelődnek
Mondd meg, hol találok Nálad édesebb falatot, hogy meggondoljam magam?
Mondj valami egyszerűt, ami igaznak, és valóságnak tűnhet..!
Όλα εσύ μόνο εσύ κόκκινο φιλί
μια γλυκιά μουσική μας κρατάει μαζί
Όλα εσύ μόνο εσύ κόκκινο φιλί
όλα εσύ πάντα εσύ μόνο μόνο εσύ
Mindenütt Te vagy! Csak Te! Vérvörös csók...
Egy édes dallam, minket közel, s egyben tart
Oh! Mindenütt Te vagy! Csupán Te! Vérvörös csók...
Te vagy a minden! Mindig csak TE! Egyedül csak TE!
Άιντε και ντε, άιντε και ντε
άιντε και ντε, άιντε ντε
άιντε και ντε, Άιντε το τραίνο πήγαινε
όρθιος ο μηχανοδηγός
με το κασκέτο του στραβά
καλό τιμόνι κουμαντάριζε
μες στη καπνιά, μες στη βραδιά
με μπλούζα σαν λυκοπροβιά
ασίκης μηχανοδηγός
με το μικρό μουστάκι του
καλό τιμόνι οδήγαγε
το τραίνο για τον ουρανό
άιντε και ντε...
Κι όλο στον ουρανό το τραίνο πήγαινε
άιντε και νύχτωνε
πίσω του δάσος ορφανό
άφηνε μιαν ουρά καπνό
στο ματωμένο δειληνό
άιντε ντε
Άιντε και ντε...
μες στην πετσέτα το ψωμί και το κρομμύδι
ώρα για σχόλασμα παιδιά
ένας σπουργίτης μοναχά
τα ψίχουλα τσιμπολογά
άιντε και ντε...
Άιντε και ντε...
άιντε τα τραίνα βούλιαξαν
ένα μονάχο καταμόναχο
έξω απ’ τις ράγες πήγαινε
με τους νεκρούς του θερμαστές
και τους νεκρούς εισπράκτορες
μια μαλακιάν ουρά καπνό
άφηνε μες στον ουρανό
μεγάλο δάσος ορφανό
μια μαλακιάν ουρά καπνό
στο μαραμένο δειληνό
άιντε και ντε...
Άιντε και ντε...
κάψα και σίδερο
Να μια, να δυο, να κι άλλη μια
λοστοί ξηνάρια και σφυριά
κι ο δυναμίτης στη βραχόπετρα
στα μάτια σου πέτρα μουγκή
στα μάτια σου πέτρα σκληρή
σπίτι δεν έχτισες εσύ
με τη δουλειά σου τη βαριά
χτίσ’ το λοιπόν με την βαρυά
να δυο, να τρεις να κι άλλη μια
κι ο κόκορας λαλεί μακριά
άιντε και ντε...[/b]
Legutóbb Stratos szerkesztette (2016-01-15 12:00:16), összesen 1 alkalommal
Μιλάς για μοναξιά / A magányról beszélsz
για δύσκολες στιγμές / a nehéz percekről
και σαν κοιτάς ψηλά / és ahogy felnézel
τα σύννεφα μετράς / a felhőket számolod
και όχι τις φωτιές / és nem a tüzeket
Μιλάς για το κενό / Az ürességről beszélsz
που μένει στην καρδιά / ami a szívben lakozik
και δε ρωτάς να βρεις / és nem is kérded, hogy megtaláld
τ'αστέρι που ξανά / a csillagot mely újra
μας έφερε κοντά / közel hozott bennünket egymáshoz
Εγώ κι εσύ / Én és te
δυο άγγελοι στη γη που ζούνε / két angyal akik a földön élnek
κι αυτά που ζούνε τους ακούνε / és azok akik élnek hallgatják
πράγματα απλά, όνειρα τρελά / az egyszerű dolgokat, őrült álmokat
μα η αγάπη ζει μέσα σ'αυτά / de a szerelem bennük él
Εγώ κι εσύ / Én és te
δυο άγγελοι ουρανό που ψάχνουν / két angyal akik az égboltot keresik
που αγαπιούνται άρα υπάρχουν / akik szeretkeznek, tehát léteznek
και στα δύσκολα, μα και στα εύκολα / a nehéz és a könnyű időkben
από έρωτα θα λιώνουν τα φτερά / a szerelemtől majd szétolvadnak a szárnyak
Μου λες πως προχωράω / Azt mondod nekem, hogy haladok előre
και κάθε μέρα φεύγω πιο μακριά / és minden nap messzebbre jutok
Ελευθερία ζητάω / Szabadságot kérek
μακριά απ'τις ενοχές / távol a bűnöktől
Ακόμα σ'αγαπάω / Még mindig szeretlek
Κάθε φορά λάθη πολλά με χρεώνεις
και λες θα φύγεις ξανά
οι δικές σου απειλές στο λέω πως είναι τρελές
Κάθε φορά λάθη πολλά με χρεώνεις και λες θα φύγεις ξανά
και ζητάς αφορμές ν' ανοίγεις καινούριες πληγές
Minden alkalommal sok hibával vádolsz
és azt mondod hogy megint elmész
a fenyegetéseid, mondom neked, őrültségek
Minden alkalommal sok hibával vádolsz és azt mondod hogy megint elmész
és okokat keresel hogy új sebeket nyiss fel
Εδώ θα γυρίζεις εδώ
θα σαι πάντα εδώ
δεν θ' αντέχεις εσύ πουθενά
Θα πεθαίνεις εδώ
καθε νύχτα εδώ
σ' άλλο σώμα δεν μπαίνεις ξανά
Πάλι θα στο πω
θα `σαι πάντα εδώ
Εδώ θα γυρίζεις εδώ
θα `σαι πάντα εδώ
με δικά μου σημάδια εδώ
την ψυχή σου εδώ
το κορμί σου εδώ
κι η ζωή σου η άδεια εδώ
Πάλι θα στο πω
θα `σαι πάντα εδώ
Ide, visszatérsz ide
mindig itt leszel
sehol máshol nem fogod kibírni
itt fogsz meghalni is
minden éjjel itt
más testbe nem fogsz újra belépni
még egyszer mondom neked
hogy mindig itt leszel
Ide, visszatérsz ide
mindig itt leszel
a saját hegeimmel itt
a lelked itt
a tested itt
és az üres életed itt
még egyszer mondom neked
hogy mindig itt leszel
Κάθε φορά έτσι απλά κάνεις σκέψεις τρελές κι αλλάζεις μετά
οι κρυφές σου ενοχές σε πάνε μαζί μου στο χτες
Κάθε φορά έτσι απλά κάνεις σκέψεις τρελές να φύγεις ξανά
Μα τις άδειες στιγμές να ξέρεις για μένα θα κλαις
Minden alkalommal amikor őrült gondolataid támadnak aztán megváltozol
a rejtett bűneid mennek velem a tegnaphoz
Minden alkalommal amikor őrült gondolataid támadnak arról hogy újra elmész
De az üres pillanatokban tudod hogy értem fogsz sírni
Μουσική: Γιώργος Σαμπάνης
Στίχοι: Ελεάνα Βραχάλη
Ενορχήστρωση: Χρήστος Σούμκα
Σκηνοθεσία: Γιάννης Παπαδάκος
Επιμέλεια: Μιχάλης Παπανικολάου
Produced & arranged by Soumka
Λες δεν με θέλεις
Λες πως λυπάσαι
Προσπάθησα να 'μαι η αγκαλιά
που θα κοιμάσαι
Azt mondod, nem kellek neked
Azt mondod, sajnálod!
Próbáltam az az ölelés lenni,
amelyben elragad az álom...
Μα δεν αντέχεις
τέτοιο μαγνήτη
Και εκρήξεις για εμένα φυλάς
στο άδειο μας σπίτι
Το όνειρο λείπει
De nem bírod
Az ilyen vonzást
És robbanásokat őrzöl számomra
a mi üres házunkban
Hiányzik az álom
Μέσα σου του έρωτα έχει σβήσει το φως
και έχει ανάψει ο εγωισμός
Κι όλο με συγκρίνεις και κρίνεις
λες και είμαι για εσένα απλά αριθμός
Benned eloltotta a fényt a szerelem
És az önzés gyulladt fel helyette
És mindig csak kritizálsz, és elítélsz,
Mintha számodra csupán egy egyszerű szám volnék
Και ποιον αγαπάς πέρα απ' τον εαυτό σου
Και ποιον πολεμάς λες κι είναι εχθρός σου
Εμένα π' αγγίζεις, εμένα γκρεμίζεις
και μες τα συντρίμμια μετά κλαις για μας
És önmagadon kívül kit szeretsz?
És kivel harcolsz, mint az ellenségeddel?
Engem, akihez hozzá érsz, engem teszel tönkre
És aztán a törmelékek közt, érettünk sírsz
Και ποιον αγαπάς σε ρωτάει κι η σκιά σου
Μονά ή ζυγά είναι όλα δικά σου,
Εσύ αποφασίζεις , διατάζεις και ορίζεις
Την μοίρα ενώνω μα όλο την σπας
Και ποιον αγαπάς, πες μου ποιον αγαπάς
Mégis, kit szeretsz? - kérdi magadtól az árnyékod is
Csupán a párod, az, ami a tiéd,
Te dönthetsz, és írhatsz elő határokat,
A sorsunkat próbálom egyesíteni, de mindig szétzúzod!
Mégis, kit szeretsz? Mondd el, kit szeretsz?
Κι αν σε λατρεύω,
σε απογοητεύω
Σε λάθος για σένα ρυθμό
λες πως χορεύω
És ha a szerelmes is vagyok,
Néked csalódást okozok
Eltévesztem veled ritmust
mintha táncolnék
Ποιος φόβος φταίει
κι όλο θυμώνεις
Για όλα σε μένα ξεσπάς,
και με τελειώνεις
Το αύριο παλιώνεις
Mely félelem a vétkes?
és emiatt vagy örökké mérges?
Minden miatt engem okolsz ordítva,
és engemet elpusztítva
A holnapot is megcsúnyítva
Μέσα σου του έρωτα έχει σβήσει το φως
και έχει ανάψει ο εγωισμός
Κι όλο με συγκρίνεις και κρίνεις
λες και είμαι για εσένα απλά αριθμός
Benned eloltotta a fényt a szerelem
És az önzés gyulladt fel helyette
És mindig csak kritizálsz, és elítélsz,
Mintha számodra csupán egy egyszerű szám volnék
Και ποιον αγαπάς πέρα απ' τον εαυτό σου
Και ποιον πολεμάς λες κι είναι εχθρός σου
Εμένα π' αγγίζεις, εμένα γκρεμίζεις
και μες τα συντρίμμια μετά κλαις για μας
És önmagadon kívül kit szeretsz?
És kivel harcolsz, mint az ellenségeddel?
Engem, akihez hozzá érsz, engem teszel tönkre
És aztán a törmelékek közt, érettünk sírsz
Και ποιον αγαπάς σε ρωτάει κι η σκιά σου
Μονά ή ζυγά είναι όλα δικά σου,
Εσύ αποφασίζεις , διατάζεις και ορίζεις
Την μοίρα ενώνω μα όλο την σπας
Και ποιον αγαπάς, πες μου ποιον αγαπάς
Mégis, kit szeretsz? - kérdi magadtól az árnyékod is
Csupán a párod, az, ami a tiéd,
Te dönthetsz, és írhatsz elő határokat,
A sorsunkat próbálom egyesíteni, de mindig szétzúzod!
Mégis, kit szeretsz? Mondd el, kit szeretsz?
Legutóbb Stratos szerkesztette (2016-01-15 11:54:11), összesen 7 alkalommal
Πες μου, πες μου πως τα λάθη βγάζουν στο σωστό
Mondd meg, mondd meg hogyan válnak a hibák helyessé
Κι απ’ τα τόσα πάθη πες, με ποιο να σκεπαστώ
És mondd meg annyi szenvedélyből melyikkel takarjam be magam
Δείξε μου τον δρόμο που δε βγάζει σε γκρεμό, να περπατώ
Mutasd meg az utat amely nem vezet a sziklaszirthez, hogy járjak rajta
Το “για πάντα” πες μου, πες μου πως το συζητάς
Az „örökké“-t mondd meg nekem hogy kérdezed
Μες στο αίμα μου ζωή και θάνατο σκορπάς
Belül a véremben az életet és halált szétárasztod
Φεύγεις δίχως να σε νοιάζει, πως γιατί χρωστάς, πληρώνω εγώ
Elmész é snem törődsz semmivel, a te tartozásodért én fizetek
Εγώ που αφήνω ορθάνοιχτα βλέμματα, χάδια, ψέματα
Én aki tárva nyitva hagyom a tekinteteket, érintéseket, hazugságokat
Κανείς δε ξέρει αν η ζωή σε φέρει
Senki sem tudja mit hoz neked az élet
Κι αν σε έχει ανάγκη η πληγή να βρει μαχαίρι
És ha a sebnek késsel kell találkoznia
Κανείς δε ξέρει πόσο μου λείπεις
Senki sem tudja mennyire hiányzol
Πόση ανάγκη έχει η ψυχή να μη με εγκαταλείπεις
Mennyire szüksége van a léleknek arra hogy ne adja fel
Ξέρω πως νιώθεις, πόσο φοβάσαι
Tudom hogy érzel, mennyire félsz
Χίλιες φορές με προσπερνάς και χίλιες πίσω να ´σαι
Millió alkalommal hiányzom neked és milliószor visszatérsz
Και νοιώθω μόνο το άδειο σου βλέμμα
És én csak az üres tekintetedet érzem
Να με κοιτάς από μακριά και να μου καις το δέρμα
Amint nézel rám a távolból és égeted a bőrömet
Πες μου, πες μου τι μου λείπει, τι δεν είπα εγώ
Mondd meg, mondd meg mi hiányzik nekem amit nem mondtam el
Που έψαξα να βρω για σένα κι άλλον εαυτό
Hogy kerestem hogy megtaláljam neked a másik énemet
Μα δεν έχει σημασία όπως κι αν το δω, τελειώνει εδώ
De nem számít úgyis látom hogy itt a vége
Λέξεις βρες μου, κάνε κάτι για να ζεσταθώ
Szavak találjatok meg, csináljatok valamit hogy felmelegítsetek
Στις σιωπές σου δε χωράω , ούτε να σταθώ
A hallgatásotokba én nem illek bele, és mem is tudnék benne maradni
Μια μακραίνεις και τρομάζω να σ ‘ονειρευτώ, μια ζεις εδώ
Egyet meghosszabbítasz és félek álmodni rólad, egyszer itt élsz
Εσύ που αφήνεις ορθάνοιχτα βλέμματα, χάδια, ψέματα
Te aki tárva nyitva hagysz tekinteteket, érintéseket, hazugságokat
Φύγε από κοντά μου Φύγε μακριά
Μην κοιτάξεις πίσω γιατί θα νιώσεις πολλά
Χάνομαι μαζί σου Γεια και χαρά
Κράτα αποστάσεις γιατί θα τρελαθώ
Έχεις τον τρόπο να μου πάρεις το μυαλό
Μην πλησιάζεις πια δεν μπορώ
Húzz el a közelemből, Távozz messzire el!
Ne nézz vissza, mert érzelmekkel telítettebb leszel
Véled én a semmibe veszek... Hello és Ég Veled!
Tartsd meg a távolságot, még megbolondulok melletted!
Van egy módszered, hogy az elmém elborítsd, elvedd az eszemet!
Ne közelíts hát, nem bírom tovább, elveszek!
Αν γυρίσω πίσω μια μέρα ξανά
Άσε να χαιδέψω τα μαλλιά σου απαλά
Κοίτα με στα μάτια πες σ’ αγαπώ
Μην πλησιάζεις Θα τρελαθώ
- Ha egy napon. hozzád újra visszatérek,
A hajadat hadd simogassam meg gyengéden
Nézz a szemembe, s mondd, hogy szeretlek!
- Ne közelíts, megőrülök, elveszek!
Βγήκα στους δρόμους για να σε βρω
κοίτα να δεις πώς κι από δω
Ήρθα κοντά σου κράτα με εδώ
Φίλα με απόψε να ονειρευτώ
- Kimentem az utcákra, hogy rád találjak
- Na nézd csak, hogyan kerültél ide?!
- A közeledbe jöttem, ezentúl tarts is itt majd!
Csókolj meg ma éjjel, hogy álmodhassak!
Μόνη μακριά σου στιγμή δεν μπορώ
Κοίτα με στα μάτια πες σ’ αγαπώ
Κράτα με κοντά σου πάρε με αγκαλιά
Φίλα με απόψε βάλε μου φωτιά
Egyedül, nélküled, egy pillanatot sem tudok elviselni
Nézz a szemeimbe, és mondd, hogy "szeretlek"!
Tarts közel, magad mellett, végy az öledbe!
Csókolj meg ma éjjel! Gyújts tüzet bennem!
Βάλε φωτιά
Gyújts tüzet!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-10-24 03:12:32), összesen 8 alkalommal
Ήμουνα παιδί, είχα όνειρα χίλια
όνειρα μεγάλα άπιαστα μαγικά
πέταγα ψηλά με τα όνειρα εκείνα
κι ας μου λέγαν όλοι πέτα πιο χαμηλά
Gyerek voltam; ezerféle álmaim voltak
Hatalmas álmok, varázsos is, és megfoghatatlan
Magasra szálltam ezekkel az álmokkal,
Noha mindenki szólt; repdess alacsonyabban!
Ήμουνα παιδί ζούσα με την ελπίδα
να βγουν τα όνειρά μου όλα αληθινά
Μα περνούσαν τα χρόνια κι εγώ πάντα στα ίδια
κυνηγούσα να πιάσω όνειρα απατηλά
Gyerek voltam, éltem a reményben,
Hogy az álmaim mind valóra válnak egyszer!
De csak teltek az évek, és én mindig ugyan úgy éltem,
Csalóka álmokra vadásztam, azokat kergettem
Όνειρά μου χαμένα
που σας πήρε του χρόνου ο τρελός ο βοριάς
πάλευα να σας φτάσω για να σώσω εμένα
να μη ζείτε κρυμμένα στη φτωχή μου καρδιά
Oh, elveszett álmaim,
Elragadott benneteket az idők őrült északi szele!
Küzdöttem, hogy utolérjelek benneteket, s hogy magamat mentsem
s hogy ne éljetek rejtve, a szegény szívemben!
O,τι θελεις πες μου, οσο κι αν ποναει
Bármit szeretnél mondd el, bármennyire is fáj
H αγαπη ματια μου κατι τετοια δε κοιταει
A szerelem, drágám, nem néz ilyen dolgokra
Ο,τι θελεις πες μου, θα γινει οτι ζητησεις
Bármit szeretnél mondd el, valóra válik amit kérsz
Tην ψυχη μου παρε μου ασε μου τις αναμνησεις...
Vedd el a lelkem, de hagyd meg az emlékeimet...
Να σκεπαζεσαι τα βράδια μη κρυωσεις
Takard be magad éjjelente nehogy megfázz
Κι αν σου λεω θα μου λειψεις μη θυμωσεις
És ha azt mondom hiányozni fogsz ne légy mérges
Να σκεπαζεσαι τα βράδια μη κρυωσεις
Takard be magad éjjelente nehogy megfázz
Και που εφυγες ποτε μη μετανιωσεις...
És ha elmész, soha ne bánd meg...
Τι μου λες με ξεχασες, τι μου λες δε θυμασαι
Mit mondasz nekem elfelejtettél, mit mondasz nekem nem emlékszel
Δε μπορω να σκεφτομαι χωρια μου οτι κοιμασαι
Nem tudok arra gondolni hogy távol vagy tőlem álmodban
Τι μου λες με ξεχασες, τι μου λες θα γυρισεις
Mit mondasz nekem elfelejtettél, mit mondasz nekem vissza fogsz jönni
Την ψυχη μου παρε μου ασε μου τις αναμνησεις...
Vedd el a lelkem, de hagyd meg az emlékeimet...
Να σκεπαζεσαι τα βράδια μη κρυωσεις
Takard be magad éjjelente nehogy megfázz
Κι αν σου λεω θα μου λειψεις μη θυμωσεις
És ha azt mondom hiányozni fogsz ne légy mérges
Να σκεπαζεσαι τα βράδια μη κρυωσεις
Takard be magad éjjelente nehogy megfázz
Και που εφυγες ποτε μη μετανιωσεις...
És ha elmész, soha ne bánd meg...
Κράτα το χέρι μου και κοίτα με στα μάτια
Fogd meg a kezem és nézz mélyen a szemembe
δωσ' μου από τα χείλη σου τον κόσμο για να πιω
add nekem a világot hogy az ajkaidról ihassam meg
είσαι από τα όνειρα που ζουν μετά τα βράδια
egy vagy azon álmok közül akik túlélik az éjszakát
και που τον έρωτα κρατάνε ζωντανό
és melyek életben tartják a szerelmet
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει
Mióta veled vagyok megváltoztam
βρήκα ξανά τον καλό μου εαυτό
Újra megtaláltam magamban a jót
βάζει η καρδιά μου φτερά να πετάξει
A szívem szárnyra kap hogy röpülhessen
για μια ζωή στον δικό σου ουρανό
a te egeden egy életen át
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει
Mióta veled vagyok megváltoztam
μέσα από τα μάτια σου πήρα ζωή
a szemeid életre keltettek
αν είναι τρέλα ας μη μου περάσει
ha ez őrültség maradjon is így
να 'σαι για μένα τα πάντα εσύ
legyél mindig az enyém
Δεν είναι απλά αυτό που ζούμε μια συνήθεια
Nem csak megszokásból vagyunk együtt
έχει ο ένας για τον άλλον γεννηθεί
mi egymásnak lettünk teremtve
καμιά φορά μοιάζει σαν ψέμα και αλήθεια
néha úgy hazugságnak tűnik néha igaznak
και όλα για μένα είναι η αγάπη αυτή
ez a szerelem számomra minden
Stratos: Köszönjük szépen a fordítást!
Kössük össze a kellemest a hasznossal, ha már szóba esett köztünk a fordítás, íme itt a fonetika is,
majd egy ZÖLD nyers változat, majd az enyhén átformált, - ihletettség nélküli - "mű"!
Είμαι μαζί σου / Veled vagyok
Κράτα το χέρι μου και κοίτα με στα μάτια / Kráta to héri mu ke kíta me sta mátja
δωσ' μου από τα χείλη σου τον κόσμο για να πιω / dhos' mu apó ta híli su ton kózmo ja na pjo
είσαι από τα όνειρα που ζουν μετά τα βράδια / íse apó ta ónira pu zún metá ta vrádhja
και που τον έρωτα κρατάνε ζωντανό / ke pu ton érota kratáne zondanó
Vedd kezedbe a kezem, és nézz a szemeimbe!
Add, hogy a világot, az ajkaidról ihassam!
Az éjszaka után élő álmaim közül való vagy,
Amik a szerelmet életben tartják
Vedd kezedbe kezem, és nézz a szemeimbe!
Add, hogy ajkaidról a világot, ihatva, magamhoz vegyem!
Egy vagy, az éjszaka után élő álmaim közül, és igen,
Azokból, melyek életben tartják a szerelmet!
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει / Íme mazí su ke écho alláksi
βρήκα ξανά τον καλό μου εαυτό / vríka ksaná ton kaló mu eaftó
βάζει η καρδιά μου φτερά να πετάξει / vázi i kardjá mu fterá na petáksi
για μια ζωή στον δικό σου ουρανό / ja mja zoí ston dhikó su uranó
Veled vagyok, és megváltoztam
újra megtaláltam a jobbik énemet
A szívem szárnyakat növeszt, hogy szállhasson
Egy életen át, a Te égboltodon
Veled vagyok, és megváltoztam – nagyon!
Újra megtaláltam a jobbik énemet hát,
A szívem szárnyakat növeszt, hogy szállhasson
A Te égboltodon, egy egész életen át!
Είμαι μαζί σου και έχω αλλάξει / Íme mazí su ke écho alláksi
μέσα από τα μάτια σου πήρα ζωή / mésa apó ta mátja su píra zoí
αν είναι τρέλα ας μη μου περάσει / an íne tréla as mi mu perási
να 'σαι για μένα τα πάντα εσύ / na 'se já ména ta pánda esi
Veled vagyok, és megváltoztam
A szemeid belsejéből kaptam/vettem életet
Ha őrültség, hát hadd ne múljon soha el!
Maradj meg számomra/nekem a Minden(ség)!
Veled vagyok, és megváltoztam
A szemeid belsejéből életet nyertem,
Ha őrültség, hát hadd ne múljon el soha!
Maradj meg számomra, légy a Mindenem!
Δεν είναι απλά αυτό που ζούμε μια συνήθεια / Den eínai aplá aftó pou zoúme mia synítheia
έχει ο ένας για τον άλλον γεννηθεί / échei o énas gia ton állon gennitheí
καμιά φορά μοιάζει σαν ψέμα και αλήθεια / kamiá forá moiázei san pséma kai alítheia
και όλα για μένα είναι η αγάπη αυτή / ke ola já mena í aghapi aftí
Nem csak egyszerűen az, amit megszokásként élünk meg
Ám, egyikünk a másikért született, él, s lett teremtve
Néha hazugságnak hat, néha igaznak
És mindez számomra maga a szerelem!
Nem csak egyszerűen az, hogy élünk a megszokásnak
Ám, egyikünk a másikért született, él, s lett teremtve
Bár, néha hazugságnak hat, néha igaznak,
De mindez számomra maga a szerelem!
Αν είναι κάτι που με κέρδισε σε 'σενα
κάτι που ήξερε πώς να με ξεπερνάει
είναι αγάπη μου αυτή η επιμονή σου
μια αγάπη που έμαθε να μην τα παρατάει
Ha van valami, ami veled kapcsolatban legyőzhetett engem
Valami, amely tudta, hogy jusson túl, hogyan előzhet meg
Az, a kitartásod volt, kedvesem!
Egy szerelem, mely megtanulta, hogy sose adja fel!
Αν είναι κάτι που μού είπε να διαλέξω
ούτε τα λόγια σου είναι, ούτε η ομορφιά
Αυτή η υπέροχη, τρελή επιμονή σου
πως είναι κρίμα εμείς να ζούμε χωριστά
Ha valami azt súgta, hogy válasszalak téged,
Sem a szavaid nem voltak, sem a szépséged!
Az a te csodálatos, őrült kitartásod, az!
És, hogy külön élnünk: kár volna!
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Αν είναι κάτι που με κράτησε απ' τα ξένα
αυτό το φως που δεν υπάρχει σ' άλλη γη
κι αυτή αγάπη μου η ίδια επιμονή σου
να μοιραστούμε αυτά τα σύννεφα μαζί
να μοιραστούμε αυτή τη θάλασσα μαζί
Ha van valami, ami itthon tartott, a külfölddel szemben,
Az a fény, amely más földön nem létezhet.
És az - édes szerelmem -, ugyan olyan, mint a te kitartásod
Osszuk meg ezeket a felhőket mi ketten,
Osszuk meg mi ketten ezeket a tengereket!
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Σαν λες όλα θα γίνουνε κι ακούω τη φωνή σου
Αχ να 'ξερες τι δύναμη μου δίνει η δύναμή σου
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Mintha azt mondanád; minden megtörténik, és hallom a hangodat
Ó, ha tudnád, a te erőd, milyen erőt ad!
Αυτή η ατέλειωτη η γλύκα σου πως με τραβάει να 'ξερες
Να περπατήσω δίπλα σου με θάρρος στην ζωή
Αυτή η ατέλειωτη η δίψα σου για της ζωής το άγνωστο
Τι μού 'χει δώσει να 'ξερες και πού να φανταστείς
Αγάπη μου τρελή να με ζητάς μην κουραστείς
Ha tudnád, hogyan vonz, ez a te végtelen édességed!
Járni melletted, telve bátorsággal az életben
Ez a végtelen a szomjúságod az élet ismeretlen dolgai iránt
Mi mindent adott nekem, ha tudnád, ha elképzelhetnéd!
Bolond szerelmem, utánam vágyni, meg ne unjál!
Ουμ Χαράμ (694 μ.Χ. - Το Τραγούδι Των Βεδουίνων) Um Haram ( i.sz. - 694 A beduinok dala )
Μητροπάνος Δημήτρης
Στίχοι / Dalszöveg : Άλκης Αλκαίος / Alkis Alkeos
Μουσική / Zene : Μάριος Τόκας / Marios Tokas
Στης Ανατολής τα μέρη με ταξίδεψε ένα αστέρι
μια αυγουστιάτικη βραδιά στην πιο όμορφη σαβάνα
να γυρέψω τη νιρβάνα σε μιας κόρης τη ματιά.
Engem Kelet tájaira vezetett egy csillag
Egy augusztusi éjszakán, a legszebb szavannához,
Hogy rátaláljak a nirvánára egy lánynak a tekintetében.
Βεδουϊνοι σε μια ράμπα με μονόχορδη ραμπάμπα
ιστορούν την Ουμ Χαράμ ανηψιά λεν του Προφήτη
που `μοιαζε του αποσπερίτη και τραγούδαγε γλυκά.
Beduinok egy rámpán az egyhúros rabambán
Regélnek az Umm Haramról, kit a Próféta unokájának neveznek,
Aki az esthajnal csillagra hasonlított és édesen énekelt.
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε.
Lejla Lejla jaleili, ...ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili.., ...ölelkezést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig cipelnek a szívek, kik szeretnek engem
Μια σαββατογεννημένη στη σκηνή της με πηγαίνει
και στη γη πια δεν πατώ πορφυρό της τάζω αμάξι
χίλια δώρα από μετάξι και τον όρκο της ζητώ.
Egy szombaton született, a sátrába csábít engem
És a földre már nem lépek, néki bíborból autót ígérek
Ezer ajándékot selyemből, és ezért az esküjét kérem.
Στης αγάπης τα μυστήρια πάψε να ζητάς πειστήρια
μ’ απαντά η Ουμ Χαράμ στο βασίλειο της ερήμου
μ’ άλλα μάτια δες ψυχή μου τι `ναι πλούτος και χαρά.
A szerelem titkaira, hagyd abba bűnjelek kérlelését!
Válaszol Oum Haram a magány birodalmában
Más szemekkel nézz lelkem, hogy mi a gazdagság, és mi a boldogság?!
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε
Lejla Lejla jaleili, ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili ölelkezést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig ragadnak el a szívek, kik szeretnek engem
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Λέιλα λέιλ γιαλέιλι αγκαλιά η νύχτα θέλει
όσο κι όπου θα με πάνε οι καρδιές που αγαπάνε.
μ’ ό,τι αισθάνομαι βαδίζω δε θυμάμαι δεν ελπίζω
Lejla Lejla jaleili, ölelkezni akar az Éjjel
De bármit érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Leila Leila jialeili.., ölelést kíván az Éjjel
Bárhová és bármeddig cipelnek a szívek, kik szeretnek engem
De bármit is érzek, lépdelek, nem emlékszem, nem remélek
Πάνω στα τσιμέντα,
μεσα στις σκουριές,
δένονται οι σιωπές με το ατσάλι.
Κι όπως παν τα χέρια
στον ιδρώτα, δες,
θα μιλήσουνε,
θα μιλήσουνε, κάποτε οι ζωές.
A (cement-)betonon
Benn a rozsdák közt,
A néma csendek, az acéllal kötnek meg.
És ahogy mozdulnak a kezek
Az izzadság(cseppek) felé, nézd..!
Egyszer megszólalnak majd,
Beszélni fognak - valamikor -, az életek!
Κάτω απ’ τις παράγκες,
κάτω απ’ τα γιαπιά,
ζούνε κάτι Ελλάδες
σαν θηριά, σαν θηριά, .
Κι όταν πια ξεσπάσουν,
δε θα είναι αργά
έτσι γράφεις πάντα
ιστορία με τα δάχτυλα.
A barakk-kunyhók alatt,
Az épületvázak alatt
Élnek valami Görögország-beliek
Mint az állatok, mint a vadállatok.
És amikor végre kitörnek...,
Nem lesz késő még...
Így írsz majd mindég
Történelemet az ujjaiddal.
Πάνω στις καρότσες,
κάρβουνο ο καιρός
κι όλη η ζωή συνομιλία.
Λες στον εαυτό σου
και σου λέει κι αυτός,
πες τι έμεινε,
πες τι έμεινε απ’ το τόσο φως.
Fenn a szekereken,
Szén-fekete az idő
És az egész élet - egy nagy beszélgetés.
S csak beszélsz önmagadhoz,
És aztán ő is válaszol,
Mondd, mi maradt,
Mondd mi maradt, a rengeteg fényből?!
Κάτω απ’ τις παράγκες,
κάτω απ’ τα γιαπιά,
ζούνε κάτι Ελλάδες
σαν θηριά, σαν θηριά, .
Κι όταν πια ξεσπάσουν,
δε θα είναι αργά
έτσι γράφεις πάντα
ιστορία με τα δάχτυλα. / *2
A barakk-kunyhók alatt,
Az épületvázak alatt
Élnek valami Görögország-beliek
Mint az állatok, mint a vadállatok.
És amikor végre kitörnek...,
Nem lesz késő még...
Így írsz majd mindég
Történelemet az ujjaiddal. /*2
Páno sta ciménta,
mesa stis skurjés,
dhénonte i siopés me to acáli.
Ki ópos pan ta héria
ston idhróta, dhes,
tha milísune,
tha milísune, kápote i zoés.
Káto ap’ tis paránkes,
káto ap’ ta japiá,
zúne káti Elládes
san thiriá, san thiriá, .
Ki ótan pja ksespásun,
de tha íne arghá
éci ghráfis pánda
istoría me ta dháhtila.
Páno stis karóces,
kárvuno o kerós
ki óli i zoí sinomilía.
Les ston eaftó su
ke su léej ki aftós,
pes ti émine,
pes ti émine ap’ to tóso fos.
Káto ap’ tis paránkes,
káto ap’ ta japiá,
zúne káti Elládhes
san thiriá, san thiriá, .
Ki ótan pja ksespásun,
dhe tha íne arghá
éci ghráfis pánda
istoría me ta dháhtila. / *2
Θέλω να το σκάσω από 'δω
μ' έχουνε δεμένο απ' το λαιμό
μια φυλακή
Όταν πάω να ονειρευτώ
με ξυπνάνε με το στανιό
μια φυλακή
Σκάψε για ένα πιάτο με φαΐ,
γύρνα πάλι πτώμα στο κλουβί
μια φυλακή
Ki akarok törni, innen megszökve!
A torkomnál fogva vagyok kikötve
Ez egy börtön!
Az álom, amikor éppen elragadna
Felébresztenek, felvernek erőszakkal
Ez egy börtön!
Áss egy napon át - egy tányér ételért -,
Aztán, fordulj vissza a cellába - egy hullaként
Ez egy börtön!
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω (Αλυσίδες δε φοραώ)
Láncokat nem hordok,
de nem élek szabadon! (Láncokat nem hordok!)
Γύρω μου τα τείχη υψηλά,
τα μαλλιά μου μοιάσαν του χιονιά
μια φυλακή
Θέλω να το σκάσω από 'δω
για να δω επιτέλους ουρανό
μια φυλακή
Μα έχω μπρος μου ανηφοριά
βάλτε ένα χεράκι βρε παιδιά...
μια φυλακή
Köröttem a falak nagyon magasak,
A hajamat olyanná tették, mint ha be volna havazva
Ez egy börtön!
Meg akarok szökni, menekülni innen
Hogy végre láthassam az eget
Ez egy börtön!
De előttem az emelkedő nagyon meredek,
Bajtársak, nyújtsatok hát kezet...!
Ez egy börtön!
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω
Αλυσίδες δε φορ(α)ώ
μα ελεύθερος δε ζω
Láncokat nem hordok,
de nem élek szabadon!
Láncokat nem hordok,
de nem élhetek szabadon!
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω... ελεύθερος...
Ελεύθερος να ζω...
Szabadnak lenni... szabadon...
Szabad akarok lenni... szabadon...
Szabadon akarok élni... szabadon!
Szabadnak lenni... szabadon...
Szabad akarok lenni... szabadon...
Szabadon akarok élni!
Thélo na to skáso apó 'dho
m' éhun dheméno ap' to lemó
mja filakí
Ótan páo na onireftó
me ksipnáne me to stanió
mja filakí
Skápse ja éna pjáto me faí,
jírna páli ptóma sto kluví
mia filakí
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
(Alisídhes dhe foraó...)
Jíro mu ta tíhi ipsilá,
ta malljá mu mjásan tu hjonjá
mja filakí
Thélo na to skáso apó 'dho
ja na dho epitélus uranó
mja filakí
Ma ého bros mu aniforjá
válte éna heráki vre pedhjá...
mja filakí
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
Alisídhes dhe for(a)ó
ma eléftheros dhe zo
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo... eléftheros...
Eléftheros na zo!
Nincs beírva úticél.
