Megkértem az intelligens robotot, fordítsa le nekem a Blue Skies-t (Irving Berlin klasszikusa),
Majd írjon belőle magyar-görög változatot, amit a SUNO alkalmazással zenésítettem meg..
Mindig két változatot készít, nekem mind a két változat tetszik!:
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí...
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig együtt
te és én legyünk..!
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
μες στο αίμα μου κυλάς, / mész szto éma mu kilász,
η αγάπη η δικιά μου / í agápi í dikjá mu
ζω για να με αγαπάς... / zó já ná mé agapász
Te vagy az én folytatásom,
véremben áramlasz,
te vagy az én szerelmem,
azért élek, hogy szeress..!
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
τα σωστά τα λάθη μου, / tá szosztá tá láthi mu
μία τρέλα στην καρδιά μου / mjá tréla sztín kardjá mu
η μεγάλη αγάπη μου... / í mégáli í agápi mu...
Te vagy az én folytatásom,
helyes és téves döntéseim,
őrült vágy a szívemben,
te vagy a nagy szerelmem...
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí..
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig
te és én legyünk...
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
δεν πιστεύω ό,τι ζω, / dén pisztévo ó,ti zó,
όταν μ΄έχεις αγκαλιά σου / ótán ehisz aggaljá szu
και μου λες σε αγαπώ... / ké mu lész sze agapáo...
Te vagy az én folytatásom,
alig hiszem, amit megélek,
amikor a karodban tartasz,
és azt mondod: szeretlek...
Είσαι η συνέχειά μου / Ísze í szinéhiá mu
τα σωστά τα λάθη μου, / tá szosztá tá láthi mu
για τα μάτια τα δικά μου, / já tá mátjá tá diká mu,
η μεγάλη αγάπη μου... / í megáli agápi mu...
Te vagy az én folytatásom,
minden jó és minden hibám,
az én szememben te vagy
az egyetlen nagy szerelmem.
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo,
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
μέρα τη μέρα όλο πιο πολύ / méra tí méra ólo pjo polí
Να μ΄αγαπάς θέλω, / Ná m'agapász thélo
να με φιλάς θέλω, / ná mé filász thélo,
θέλω να είμαστε / thélo ná ímaszte
πάντα εγώ και συ.... / pánda egó ke szí...
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
napról napra egyre jobban.
Azt akarom, hogy szeress,
azt akarom, hogy csókolj,
azt akarom, hogy mindig
te és én legyünk...
Sziasztok!
A Rádióban hallottam ezt a számot, rákerestem a YouTube-n, és valahol a szövegre is
ráakadtam. A ChatGPT-t kértem meg a fordításra - Énekelhető fordításban is!:
Ez a szöveg egy csalódott, már továbblépett ember válasza egy régi szerelem
visszatérési kísérletére. A hangvétele nem kesergő, inkább határozott ami annyit jelent:
- Késő bánat, már nem lehet visszacsinálni!
Íme a tartalmilag hű magyar fordítás:
Nikos Makropoulos: Na Giriseis Pou (Na gyriseis pou) | Official Video Clip
. . . . . . . . . . . . . GG Am
Το παθαίνεις συχνά / Veled ez gyakran megesik? . . . . . . . . . . GG Am
ή μιλάς σοβαρά / Vagy, most komolyan beszélsz? . . . . . . . . . . . . . Dm
δεν μπορεί ξαφνικά / Nem hiszem, hogy egyszer csak . . . . . . F . . . G . . . . . . Am
τέτοια λόγια εσύ να τα σκέφτηκες. / ilyen gondolatok jutottak eszedbe!
Ez betegség nálad,
tényleg így gondolod?
Hogy le-het hir-te-len
így be-szél-ni velem, ezt te, hogy képzeled?
. . . . . . . . . . . . GG Am
Να γυρίσεις ξανά / Hogy visszatérj újra? . . . . . . . . . . . . .. GG Am
στην δική μου αγκαλιά / ...a karjaimba hozzám? . . . . . . . . . . . .Dm
δεν θα είσαι καλά / Nem lehetsz egészen jól, . . . . . . F . . .. G . . . . . . Am
μάλλον κάτι κακό ονειρεύτηκες. / biztos valami rosszat álmodtál!
Hogy ismét téged
öleljelek, mint régen?
Tán, az eszed nem ép,
avagy, rád rossz álmot hozott az éj!.
. . . . . . . . . . . . .AmAm G
Να γυρίσεις που; / Hogy majd visszatérj? . . .. . . . . . . .. AmAm G
Και να κάνεις τι; / És még minek is? . . . . . . . . . . . FF G
Να πεθαίνω εγώ / Hogy én haljak bele, . . . . . . . . .. . FF G
για να ζεις εσύ. / és te pedig; élj?
Visz-sza jön-ni? Mondd!
És mi-ért vol-na jó?
Hogy haljak meg én,
és te, boldog légy?
. . . . . . . . . . . AmAm G
Να γυρίσεις που; / Hogy majd visszatérj? . . . . . . . . . . . . . AmAm G
Και να πούμε τι; / És miről beszéljünk? . . . . . . . . FF G
Δεν θα είμαι πια / Én nem leszek már . . . . . . . . . . Am
το καλό παιδί. / "jó-fiú többé!
Visz-sza jön-ni? Mondd!
S mit is mondhatnánk?
Nem lehetek már,
az a rendes srác..!
. . . . . . . . . . . . . . G G Am
Σου συμβαίνει συχνά / Gyakran rád tör ez az érzés, . . . . . . . . . . . . . . GG Am
ή θυμάσαι παλιά / vagy a múltat idézed fel, . . . . . . . . . . . . Dm
και τα λες όλα αυτά / és ezért mondod mindezt, . . . . . . F . . . . . G . . . . . . . Am
έτσι τώρα κουβέντα να γίνεται. / csak hogy legyen miről beszélni?
Ez te nálad gyakori?
Vagy csak múltat idézel?
Csak azért beszélsz,
hogy a csend, közénk ne telepedjék?
. . . . . . . . . . .. GG Am
Να γυρίσεις ξανά / Hogy visszatérj újra? . . . . . . . . . . . . GG Am
στην δική μου αγκαλιά / ...az én karjaimba? . . . . . . . . . . . . .Dm
δεν θα είσαι καλά / Nem lehetsz egészen jól, . . . . . F. . . . . .G . . . . Am
τελειώσαμε πια αποκλείεται. / ennek már vége, kizárt dolog.
Öleljelek újra,
mint régen én tégedet,
nem vagy tán ép eszű,
tudhatnád már, ennek vége lett!
. . . . . . . . .AmAm G
Να γυρίσεις που; / Hogy majd visszatérj? . . . . . . . . AmAm G
Και να κάνεις τι; / És még minek is? . . . . . . . . FF G
Να πεθαίνω εγώ / Hogy én haljak bele, . . . . . . . . FF G
για να ζεις εσύ. / és te pedig; élj?
Visz-sza jön-ni? Mondd!
És mi-ért vol-na jó?
Hogy haljak meg én,
és te, boldog légy?
. . . . , . . . . AmAm G
Να γυρίσεις που; / Hogy majd visszatérj? . . . . . . , . . . AmAm G
Και να πούμε τι; / És miről beszéljünk? . . . . , .. . . FF G
Δεν θα είμαι πια / Én nem leszek már . . . . . . . . Am
το καλό παιδί. / "jó-fiú többé!
Visz-sza jön-ni? Mondd!
S mit is mondhatnánk?
Nem lehetek már,
az a rendes srác..!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2026-07-28 23:16:23), összesen 23 alkalommal
Μέτρησα τις μέρες με το αίμα,
με το άδικο που κλείδωσα βαθιά.
Έγινα ο τοίχος και το βέλος,
έγινα η νύχτα και η φωτιά.
Περπάτησα σε δρόμους δίχως όνομα,
με μια σιωπή δεμένη στο λαιμό.
Κουβάλησα τον κόσμο σαν κατάρα,
μα έμαθα να πέφτω και να ζώ.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Κι όσοι με είδαν να λυγίζω,
νόμιζαν πως τέλειωσε η φωνή.
Μα κάθε ράγισμα στο σώμα
άνοιγε μέσα μου μια νέα αρχή.
Άφησα πίσω τις φωνές του φόβου,
τα πρόσωπα που έγιναν σκιά.
Κι όσα ζητούσαν να με σπάσουν,
έγιναν πέτρες για να χτίσω φτερά.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Γύρισα μόνος εκεί που πονούσα,
χωρίς θυμό, χωρίς γιατί.
Γιατί η αγάπη όταν πεθαίνει,
ή γίνεται στάχτη ή προσευχή.
Και τώρα, κοίτα τα μάτια μου,
δεν φοβούνται το σκοτάδι πια.
Γιατί όποιος περπάτησε τη στάχτη,
μαθαίνει να γεννιέται απ’ τη φωτιά.
Και τώρα, κοίτα τα χέρια μου,
δεν κρατούν πια τίποτα.
Ό,τι ήταν να καεί, κάηκε,
ό,τι ήταν να ζήσει, ζει.
Δεν έχω πια στρατό να πολεμήσω,
τα όπλα μου τα χάρισα στο χώμα.
Συγχώρεσα τον χρόνο που με πήρε,
συγχώρεσα και το δικό μου στόμα.
Ό,τι αγάπησα δεν χάθηκε,
μονάχα άλλαξε μορφή και ουρανό.
Κάπου εδώ τελειώνουν οι λέξεις.
Εδώ που η ανάσα γίνεται φως,
εδώ που δεν υπάρχει πια «μετά».
Και κοίτα...
Το τέλος έγινε αιωνιότητα.
A szövegben több helyen sérült vagy hibás karakterek vannak, de a
mondanivaló így is jól rekonstruálható. Ez egy mély, szinte spirituális vallomás a
szenvedésről, az átalakulásról, a megbocsátásról és a belső újjászületésről.
Vérrel számoltam a napokat,
az igazságtalansággal, amely körbezárt.
Voltam fal és voltam nyíl,
voltam éjszaka és voltam tűz.
Névtelen utakon jártam,
némasághoz kötözve.
Átokként cipeltem a világot,
de megtanultam újra felállni, valahányszor elestem.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Akik látták, hogy megtörök,
azt hitték, véget ért a fény.
Pedig testem minden repedése
egy új utat nyitott bennem.
Magam mögött hagytam a félelem hangjait,
az arcokat, amelyek valaha én voltam.
És mindaz, ami össze akart törni,
lépcsőfokká vált, hogy magasabbra jussak.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Egyedül tértem vissza oda, ahol fájt,
harag nélkül, büszkeség nélkül.
Mert a szerelem, amikor meghal,
vagy hamuvá lesz, vagy imádsággá.
És most nézd a szemeimet:
már nem félnek a sötéttől.
Mert aki végigjárta a hamu útját,
megtanul újra tüzet szülni.
És most nézd a kezeimet:
már nem szorítanak semmit.
Ami elégni akart, elégett,
ami élni akart, él.
Nincs már hadseregem, amellyel harcoljak,
fegyvereimet mind elajándékoztam.
Megbocsátottam az időnek, ami elvett tőlem,
és megbocsátottam a saját fájdalmamnak is.
Amit szerettem, nem veszett el,
csupán alakot és nevet változtatott.
Valahol itt érnek véget a szavak.
Itt, ahol a lélegzet fénnyé válik,
itt, ahol már nincs több „miért”.
És nézd...
A vég örökkévalósággá lett.
Ez a szöveg hangulatában emlékeztet a modern görög költészet és
az énekelt líra világára: a központi gondolata, hogy a szenvedés nem pusztán rombol,
hanem átalakít. A visszatérő sor:
„Ami elégni akart, elégett, ami élni akart, él.”
Szinte a teljes mű kulcsa: az ember végül elengedi azt, amit nem lehet megmenteni,
és hagyja életben maradni azt, ami valóban az övé. Ezért a befejezés sem tragikus,
hanem megbékélt és felemelő: „A vég örökkévalósággá lett.”
Stílus:"An ambient, neo-classical cinematic piece driven by profound emotional catharsis, evolving from dark vulnerability to expansive light, opens in a minimalist, haunting atmosphere where a solitary, somatic cello weeps over a sparse, melancholic piano progression in a minor key, Raw texture is and intimate, mimicking heavy footsteps of a long battle, chorus, subtle electronic drones and warm, swelling ambient pads, introducing a glimmer of hope and signaling a perspective, second verse gains a steady, slow-tempo organic percussion—resembling a calm, rhythmic heartbeat—while a soaring solo violin adds a layer of bittersweet acceptance, arrangement builds a gradual, breathtaking crescendo, sweeping into a major key as the final lines approach, the ultimate transition to the definitive lyric, all percussion dissolves into a majestic, shimmering wall of strings and ethereal vocal textures, leaving the listener suspended in a breathless, timeless space of absolute peace and cinematic grandeur"
"Egy mély érzelmi katarzis által vezérelt ambient , neoklasszikus filmes darab , amely a sötét sebezhetőségtől a kiterjedt fényig fejlődik , minimalista , kísérteties atmoszférában nyílik, ahol egy magányos , szomatikus cselló sír egy ritka , melankolikus zongoramenet felett moll hangnemben. A nyers textúra intim , egy hosszú csata nehéz lépteit utánozza. A refrén , a finom elektronikus búgó hangok és a meleg , duzzadó ambient padok reménysugarat hoznak létre és perspektívát jeleznek. A második versszak egyenletes , lassú tempójú, organikus ütőhangszereket kap – ami egy nyugodt , ritmikus szívverésre emlékeztet –, míg egy szárnyaló hegedűszóló keserédes elfogadást kölcsönöz . A hangszerelés fokozatos , lélegzetelállító crescendót épít , amely dúr hangnembe csap át, ahogy az utolsó sorok közelednek , a végső átmenet a végleges dalszöveghez. Minden ütőhangszer feloldódik egy fenséges , csillogó vonósfalban és éteri vokális textúrákban , a hallgatót a lélegzetelállító , időtlen, abszolút béke és filmes nagyszerűség terében lebegtetve."
Legutóbb Stratos szerkesztette (2026-07-27 00:06:36), összesen 1 alkalommal
Το 76 λίγο πριν να φέξει
πήρα ένα πλοίο άσπρο σαν ψυγείο
σαν νοσοκομείο
Το 76 σαν χοντρό αστείο
κρύο χειρουργείο το εθνικό θηρίο
μ’ έστειλε στη Χίο
Θρυλικός κομπάρσος με προφίλ κουρέλα
λούτσα στον ιδρώτα σάπιο καλοκαίρι
κουρεμένοι σβέρκοι
Εθνική διχόνοια τράκες και καψόνια
ίδια πελατεία απ’ το σινέ Ομόνοια
σαν φτηνή κολώνια
Το 76 έκλεισα τα μάτια
κάπνισα μια γόπα σβήστηκα απ’ το χάρτη
κόλαση του Δάντη
Σαν παροπλισμένος ψευτοεπαναστάτης
είχα τ’ άλλοθί μου το κουτσό σκυλί μου
την αποστολή μου
Τραύλιζα διατάξτε έσυρα δυο μήνες
μείναν άλλοι δέκα να `μαι στο Χαϊδάρι
παίδες εν καμίνω
Το `κρυβα απ’ όλους σαν παραχαράκτης
είπα θα περάσει ήμουνα προστάτης
Δώρο κι Εφιάλτης
Διδυμότειχο blues
Διδυμότειχο blues
Διδυμότειχο blues
Δίπλα μου η Αθήνα του Οδυσσέα σειρήνα
λαϊκή βιτρίνα ομφαλός του κόσμου
πίσω μου κι εμπρός μου
Χρόνια σαν ταβέρνα σαν καλικατζούρα
κράτος φιλελλήνων του κενού η λατρεία
ποιητική αδεία
Εν πάση περιπτώση πίσω στα δικά μου
στα χακιά άπλυτά μου στα εγερτήριά μου
στη μουγκή σκοπιά μου
Στη μετάθεσή μου στο τρελό βιολί μου
στο βραχνό πρωινό μου στο έτσι αλλιώς κι αλλιώτικο
μπρος στο Διδυμότειχο
Διδυμότειχο blues με ξεκούρδιστη κιθάρα
Διδυμότειχο blues η χαμένη μου πεντάρα
Διδυμότειχο blues η λιγδιασμένη μου τσατσάρα
τα βρεγμένα μου τσιγάρα σάπια φρούτα στα τελάρα
Διδυμότειχο blues
Διδυμότειχο blues τ’ όνομά του είναι αιτία
Διδυμότειχο blues τρύπα στη γεωγραφία
Διδυμότειχο blues αδειανή φωτογραφία
του παράλογου η θητεία αγχωμένη μαλακία
Διδυμότειχο blues
F F/C F/C C C C C C C C C C Bb Bb Bb Bb/C C C C C C Bb Bbm
C . . . . . . . . . . . . . .
Δυο μεγάλα πορτοκάλια / Két hatalmas óriás-narancs C . . . . . . . . . . . . . .
σε μια τσέπη δε χωρούν, / pici zsebbe nem fér el, Bb . . . . . . . . . . . . . .
δυο άνδρες μια γυναίκα , / kettő férfi, és egy asszony, Bb . . . . . . . . . . . . . .
να μοιράζουν δεν μπορούν. / nem osztozhat békében!
C . . . . . . . . . . . . . .
Γι αυτό πρέπει να διαλέξεις, / Ezért kell hát választanod C . . . . . . . . . . . . . .
μην με κάνεις παλαβό, / ne bolondíts engem meg! C . . . . . . . . . . . . . .
ποιος θα είναι ο άνθρωπός σου / Talán inkább őt választod, C . . . . . . . . . . . . . .
ή εκείνος ή εγώ. / avagy végül: engemet?
Bb. . . . . . . . . .Bbm . . . .
Δυο μεγάλα πορτοκάλια / Két hatalmas óriás-narancs . . . . . . . . Bb. . . . . . C
σε μια τσέπη δε χωρούν, / pici zsebbe nem fér el, Bb . . . . . . . . . . . . . .
δυο άνδρες μια γυναίκα , / kettő férfi, és egy asszony, Bb . . . . . . . . . . . . . . C
να μοιράζουν δεν μπορούν. / nem osztozhat békében!
F F F C C7 C7 C7 C C
C . . . . . . . . . . . . . .
Δεν μπορεί ποτέ χειμώνα, / Nem virágzik mandulafa C . . . . . . . . . . . . . .
να ανθίσει μυγδαλιά, / soha a tél közepén, Bb . . . . . . . . . . . . . . .
δεν μπορείς εσύ δυο άντρες / két férfit a karjaidba Bb . . . . . . . . . . . . . .
να τους έχεις αγκαλιά. / hiába is ölelnél!
C . . . . . . . . . . . . . .
Γι αυτό πρέπει να διαλέξεις, / Ezért kell hát választanod C . . . . . . . . . . . . . .
μην με κάνεις παλαβό, / ne bolondíts engem meg! C . . . . . . . . . . . . . .
ποιος θα είναι ο άνθρωπός σου / Talán inkább őt választod, C . . . . . . . . . . . . . .
ή εκείνος ή εγώ. / avagy végül: engemet?
Bb. . . . . . . . . .Bbm . . . .
Δυο μεγάλα πορτοκάλια / Két hatalmas óriás-narancs . . . . . . . . Bb. . . . . . C
σε μια τσέπη δε χωρούν, / pici zsebbe nem fér el, Bb . . . . . . . . . . . . . .
δυο άνδρες μια γυναίκα , / kettő férfi, és egy asszony, Bb . . . . . . . . . . . . . . C
να μοιράζουν δεν μπορούν. / nem osztozhat békében!
ΤΑ ΠΟΡΤΟΚΑΛΙΑ: ΝΙΚΟΣ ΞΑΝΘΟΠΟΥΛΟΣ - ΔΥΟ ΜΕΓΑΛΑ ΠΟΡΤΟΚΑΛΙΑ
Nincs beírva úticél.
