Θα περιμένω / Várni fogok Μουσική/Στίχοι: Δαμάσχης Τάκης
Κάπου μακριά σκέφτομαι πως θα 'σαι
άδεια αγκαλιά μα μη λυπάσαι
στη μοναξιά μια παλιά εικόνα
κάθε στιγμή θα ζει αιώνια
Kápu makriá székftome posz thá' sze
ádja agaljá má mi lipásze
szti monakszjá mjá paljá ikóna
káthe sztigmí thá zí eónia
Belegondolok abba, hogy tõlem távol, hogyan leszel
üres öleléssel, nélkülem, de te ne sajnáld!
a magányban lesz egy régi kép
és minden pillanat örökké fog élni, megmarad Valahol, messze, próbálom elképzelni, hogy érezheted magad?
Üres ugyan e két kar, de ne sajnálkozz rajtam!
Magányom közepette, van egy kép; egy régi...
Általa, minden pillanatunk századokig fog élni!
Refren:
Θα περιμένω χειμώνας θα ντυθώ
στο γκρίζο θα χαθώ μέχρι να φέρεις καλοκαίρι
Θα περιμένω η σκέψη σου φωτιά
τα κρύα πρωινά μέχρι μια μέρα να γυρίσεις
Thá periméno himónasz thá dithó
szto grízo thá hathó méhri ná férisz kalokéri
Thá periméno i szképszi szu fotjá
ta kría proiná méhri mjá méra ná giríszisz
Várom majd, hogy a tél szürkébe öltöztessem
és így eltünök, míg meghozod a nyarat nekem
várom majd a gondolatodat tüzét
a hideg reggeleken addig a napig, amíg vissza nem térsz Majd várni fogok... a hideg télben majd ruhába burkolózok,
s a szürke ködbe veszek, míg el nem hozod a nyarat...
Várni fogok rád... (hisz) tûzforró rólad az ábránd,
s hidegek a reggelek, míg egy napon vissza nem térsz hozzám!
Θα περιμένω...
Thá periméno... Várom majd... Várni fogok...
Ξέρω καλά πως μαζί μου θα 'σαι
όπου κι αν πας όπου και να 'σαι
κι αν θα σε δω άραγε ποιος ξέρει
άνεμο ψάχνω να σε φέρει
Kszéro kalá posz mazí mu thá' sze
ópu ki án pász ópu ke ná' sze
ki án thá sze dó áraje pjósz kszéri
ánemo pszáhno ná sze féri
Tudom jól, hogy velem leszel
bárhova is mész, akárhol is legyél
ki tudja vajon, látlak-e még
közben én a szelet keresem, hogy visszahozzon téged Jól tudom, hogy mindig velem leszel
Bárhová mész is, bárhol is leledzel!
És hogy látlak-e még? Vajon, ki tudja?
Szél után kutatok, mi a lényed visszafújja...!
Αν δε σε ξαναδώ / Ha nem láthatlak viszont Μουσική/Στίχοι: C-Real
Είναι κάτι φορές, που θυμώνω
Κι είναι κάτι στιγμές, που αδιαφορώ
Μα όλα γύρω μιλούν για σένα μόνο
Πόσο θέλω ξανά να σε δω
Van úgy néha, hogy feldühítenek
és vannak olyan pillanatok, mikor nem törõdöm semmivel
de minden körülöttem, csak rólad beszél
hogy mennyire akarlak újralátni téged
Κι αν δε σε ξαναδώ
Τα μάτια μου θα κλείσω
Μια ζωγραφιά θα γίνεις
στο μυαλό
És ha újra nem láthatlak
a szememet behunyom majd
és a fejemben
egy kép leszel
Κι αν δε σε ξαναδώ
Δε θα ξαναδακρύσω
Μια ανάμνηση θα γίνεις
ν' αγαπώ
És ha újra nem láthatlak
megkönnyezni nem foglak
egy emlék leszel nekem
amit szerethetek
Είναι κάτι φορές, που σ' αγαπάω
Κι είναι κάποιες στιγμές, που σε μισώ
Πόσο ακόμα θα ζω για να πληρώνω
Για λάθη που ξέρεις καλά, φταίμε κι δυο
Van úgy néha, hogy szeretlek
és vannak bizonyos pillanatok, mikor gyûlöllek
mennyit élek még, hogy megfizessek a hibákért
amit te jól ismersz, hiszen mi tehetünk róla, mi ketten
Κι αν δε σε ξαναδώ
Τα μάτια μου θα κλείσω
Μια ζωγραφιά θα γίνεις
στο μυαλό
És ha újra nem láthatlak
a szememet behunyom majd
és a fejemben
egy kép leszel
Κι αν δε σε ξαναδώ
Δε θα ξαναδακρύσω
Μια ανάμνηση θα γίνεις
ν' αγαπώ
És ha újra nem láthatlak
megkönnyezni nem foglak
egy emlék leszel nekem
amit szerethetek
Είσαι το λάθος μου / Te vagy az én tévedésem
Στίχοι: Τάσος Βουγιατζής
Μουσική: Πόλυς Πελέλης
Πρώτη εκτέλεση: Γλυκερία
Αμέτρητα τα πέλαγα που έχω ταξιδέψει
βουνά ήταν τα κύματα και κόντρα ο καιρός
μα στη δική σου θάλασσα ποιός άνθρωπος ν΄αντέξει
σε μια στιγμή πώς έγινε ο έρωτας αυτός
Mérhetetlen már az út, hisz beutaztam annyi tengert...
Hegyekké nõttek a hullámok, s a rossz idõ folyton visszafelé kerget
Ám a Te óceánodnak mely halandó is állhatna ellent?
Egy perc se telt! Akkor e szerelem, hogyan történhetett?
Είσαι το λάθος μου που τόσο έχω αγαπήσει
ωκεανός εσύ βυθός που μ΄έχει φυλακίσει
και μια καρδιά πεθαίνει μόνη της τα βράδια
ωκεανός εσύ και οι αγάπες μου ναυάγια
Te vagy az én nagy tévedésem, kit annyira megszerettem
Mérhetetlen óceán, és mélység, minek foglyává lettem
És éjszakánként, egy magányos szív haldokol
Mérhetetlen óceán vagy, s a szerelmeim: hajóroncsok
Αμέτρητα τα πέλαγα που έχω ταξιδέψει
κι ο έρωτας αρχάγγελος στεριά προσωρινή
περίμενα το βλέμμα σου εδώ να επιστρέψει
στο τέλος το κατάλαβα δεν ήσουνα εκεί
Mérhetetlen már az út, hisz beutaztam annyi tengert...
s arkangyal a szerelem, talpalatnyi szárazföld; amely ideiglenes.
Vártam ám, hátha majd visszatér ide a tekinteted
De végül ráébredtem; nem voltál ott, nem is jártál erre.
Είσαι το λάθος μου που τόσο έχω αγαπήσει
ωκεανός εσύ βυθός που μ΄έχει φυλακίσει
και μια καρδιά πεθαίνει μόνη της τα βράδια
ωκεανός εσύ και οι αγάπες μου ναυάγια
Te vagy az én nagy tévedésem, kit annyira megszerettem
Mérhetetlen óceán, és mélység, minek foglyává lettem
És éjszakánként, egy magányos szív haldokol
Mérhetetlen óceán vagy, s a szerelmeim: hajóroncsok
Without measure the open seas I have traveled
mountains where the waves and the weather counter
but in your sea who can survive
in one moment how has this love become
You are my mistake which I have so much loved
you are an ocean a bottom which has me imprisonment
and a heart is dying alone at night
you are an ocean and my love a shipwreck
Without measure the open seas I have traveled
and love is an archangel, a temporary land
I waited your look to return
in the end I understand tha you werent there
You are my mistake which I have so much loved
you are an ocean a bottom which has me imprisonment
and a heart is dying alone at night
you are an ocean and my love a shipwreck
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-10-04 11:12:50), összesen 1 alkalommal
Στίχοι: Ελεάνα Βραχάλη
Μουσική: Δημήτρης Κοντόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Μου λες δεν είμαι αυτό
που πάντα αναζητούσες
κι αν μ' είχες λες
πως δε θα με κρατούσες
Azt mondod, hogy én nem az vagyok,
akit mindig kerestél
és ha tiéd is voltam,
most szólsz, hogy nem tartottál volna meg
Így szólsz - nem én vagyok az,
akit mindig kerestél...
S ha a tiéd is voltam - mondod -,
nem tartottál volna meg!
Μπορεί να μη μοιάζω
μ' όλα αυτά που ονειρεύεσαι
μα θα σε ξάφνιαζε
το πόσο σ' αγαπώ
Lehet, hogy nem hasonlítok
mindarra, amirõl álmodozol
de (talán) meglepne téged
az, hogy mennyire szeretlek!
Εσύ με βλέπεις σαν να είμαι κάτι πια περαστικό
ένα ασήμαντο ταξίδι και μικρό
μα φως μου εγώ δεν ικετεύω ούτε και παρακαλώ
αν το θες να μ' αγαπήσεις είμαι εδώ
μονάχα αν θες να μ' αγαπήσεις είμαι εδώ
Refren: Úgy nézel rám, mintha csak egy járókelõ lennék már
egy rövid és jelentéktelen utazásnál
szemem fénye, de én nem könyörgök és nem is esdekelek
ha engem akarsz szeretni, én itt vagyok
De csak akkor, ha szeretni akarsz engem, én itt vagyok!
Είμαι το βήμα
που δεν έκανες ακόμα
που μια διστάζει η καρδιά
και μια το σώμα
Csak egy lépésre vagyok tõled
amit még nem tettél meg
mert egyszer a szíved fél,
máskor a tested tétovázik
Én vagyok az a lépés,
amit még nem tettél meg ( - máig...)
Mert hol a szíved fél,
hol a meg a tested tétovázik!
Κι αν νίκησε ο φόβος
την αγάπη που δεν ένιωσες
εγώ σ' αφήνω
να προσέχεις, σ' αγαπώ
És ha a félelem legyõzne
hogy irántam nem éreztél szerelmet
akkor én hagylak el
vedd észre, hogy szeretlek téged
És ha (mégis) legyõzte a félelem
a szerelmet, amit nem éreztél meg sosem,
én elengedlek;
vigyázz magadra, én szeretlek!
Κι εσύ με βλέπεις σαν να είμαι κάτι πια περαστικό
ένα ασήμαντο ταξίδι και μικρό
μα φως μου εγώ δεν ικετεύω ούτε και παρακαλώ
αν το θες να μ' αγαπήσεις είμαι εδώ
μονάχα αν θες να μ' αγαπήσεις είμαι εδώ
Refren: És mintha valami járókelõ lennék, engem csak úgy nézel meg,
egy olyan utazáson, ami rövid, és jelentéktelen
Ám én - szemem fénye -, nem esdekelek, nem fohászkodok
ha azt akarod, hogy szeress engem, én itt vagyok!
De csak ha (igazán) akarod, hogy szeress; én itt vagyok!
Valami kezdõ együttes lehet (?), de azért nekem megtetszett maga a szám... A kezdõ akkordmenet és a ritmus az egyik kedvenc Valantis számomra emlékleztet...
(Talán De Facto az eredeti együttes neve...?)
Στίχοι: Πέτρος Θεοτοκάτος
Μουσική: Πέτρος Θεοτοκάτος
Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Θεοτοκάτος
Ξέρω πως τα λόγια βιάζουν τη σιωπή
γεμίζει ο χώρος ηδονές μια πλαστική στιγμή
μια τρύπα μες στα σύννεφα μια τρύπα στο κορμί
κοιτάζω στο καθρέπτη το τέλος μου είναι εκεί
Tudom, hogy a szavak veszettül háborgatják a csendet
az érzékeim egy képlékeny pillanatban megtöltik a teret
lyuk van fenn a fellegekben, lyuk tátong a testemen
a tükörbe nézek, és látom benn a végzetem!
Και θα χαθώ θα χαθώ θα χαθώ ένα πρωί
σε μια ελεύθερη ιδέα αναρχική εκεί που ο έρωτας
θα είναι πάντα γιορτή θα χαθώ, θα χαθώ ένα πρωί
És eltûnök innét, elpárolgok, elveszek egy hajnalon...
egy szabad, felforgató eszme felé, ahol a szerelem dalol,
ahol mindig ünnep lesz, örökké...! Eltûnök, elpárolgok egy hajnalon...
Τις νύχτες μας ιδρώνουμε βρίζοντας το θεό
φτιάχνουμε αγάλματα έρωτες με θάνατο και αλκοόλ
μια μέρα θα τους δείξω εγώ μια μέρα φωτεινή
θα τρέξουν σα τυφλό πουλί με δίχως πόνου κραυγή
Az éjjeleket izzadva töltjük, az istent is elátkozva
a Szerelemnek szobrokat emelünk; Halállal, meg még Alkohollal
Egy napon majd megmutatom én nekik, egy napon, mely fénytõl üdvözül.
Vak madarakként rohangálnak majd, ám fájdalmas üvöltések nélkül
Και θα χαθώ θα χαθώ θα χαθώ ένα πρωί
σε μια ελεύθερη ιδέα αναρχική εκεί που ο έρωτας
θα είναι πάντα γιορτή θα χαθώ, θα χαθώ ένα πρωί
És eltûnök innét, elpárolgok, elveszek egy hajnalon...
egy szabad, felforgató eszme felé, ahol a szerelem dalol,
ahol mindig ünnep lesz, örökké...! Eltûnök, elpárolgok egy hajnalon...
------------------------------------------------
I'll get lost
I know that words rape the silence
The place is filled with pleasures, a plastic moment
A hole in the clouds, a hole in the body
I'm staring at the mirror, my end is there
And I'll get lost, I'll get lost, I'll get lost a morning
In a free anarchic idea, where love
Will always be a celebration, I'll get lost, I'll get lost one morning
Our nights we sweat dammiting god
We make statues of love with death and alcohol
One day I'll make them understand, one bright day
They'll run like a blind bird without a scream of pain
And I'll get lost, I'll get lost, I'll get lost a morning
In a free anarchic idea, where love
Will always be a celebration, I'll get lost, I'll get lost one morning
-------------------------------------------
Το τραγούδι είναι το "Θα Χαθώ" από τον δίσκο "Το πιστόλι στο πιάτο"
A fenti nóta a - Revolver a tányéron - címû lemezrõl való
Λάθος πόλη σε λάθος καιρούς,
μια ανάσα πνίγεται στους καπνούς.
Γύρω κόσμος, σιωπηλά συντροφιές.
Hibás város a rossz időkben,
egy lélek fulladozik benn a füstben.
Körös körül tömeg, csöndes társaságok.
Σε μια τρύπα στο τσιμέντο βαθιά,
μια χώνει δυο ζευγάρια μπροστά,
λάθος πόλη, δίχως όνειρα πια.
Egy lyukban, mélyen a betonban,
egy nő bújik két pár közé elől,
hibás város, álmok nélkül már.
Κι έρχεται μια μέρα που η καρδιά σου χτυπά,
ψάχνεις να μιλήσεις, ψάχνεις για συντροφιά,
ψάχνεις για παρέα μα κανείς πουθενά.
És eljön a nap, amikor verni kezd a szíved,
keresnél valakit, hogy beszélgethess, és társ után kutatsz,
társaságot keresel, de sehol senkit nem találsz.
Στο κορμί μου έχω μια σιδερένια καρδιά,
μες στα στήθια βαθιά σιδερένια καρδιά.
Στο κορμί μου έχω μια σιδερένια καρδιά.
Van nekem a testemben egy vasból készült szívem,
benn, mélyen a két mellem közt, egy vasszív.
Benn a testemben, van egy vasszívem.
Σαν πουλί σε θολό ουρανό,
δίχως νόημα, δίχως κάποιο σκοπό.
Σαν χαμένο παιδί, μες στη νύχτα γυρνώ.
Mint fenn a felhős égen a madár,
értelmetlenül, bármi cél nélkül.
Mint egy elveszett gyerek, az éjszakában kódorgok.
Βγαίνω έξω ακούω μια φωνή,
δεν με νοιάζει έχω πια κουραστεί.
Λάθος ώρες, δεν υπάρχει γιατί.
Kimegyek, egy hangot hallok,
nem érdekel engem, már fáradt vagyok.
Hibás órák, nincs helye a miérteknek
Και οι μέρες φεύγουν μέσα στην παγωνιά.
Χάνω την ελπίδα, βρίσκω τη μοναξιά,
την αδιαφορία που χτυπά δυνατά.
És a napok telnek, fagyba mennek.
Elveszítem a reményt, s rátalálok a magányra,
és a keményen ütő, erős közönyre.
Στο κορμί μου έχω μια σιδερένια καρδιά,
μες στα στήθια βαθιά σιδερένια καρδιά.
Στο κορμί μου έχω μια σιδερένια καρδιά.
A testemben nekem van egy vasszív,
a melleim közt mélyen, egy vasszív.
A testemben van egy vasszívem.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-11-06 01:21:06), összesen 6 alkalommal
Στίχοι: Πέτρος Μίσκος
Μουσική: Πέτρος Παρασκευάς
Πρώτη εκτέλεση: DeFacto
Ήταν θυμάμαι δεκαεφτά
ζούσε τη ζωή του τόσο βιαστικά
θυμάμαι μου 'λεγε για όνειρα τρελά
και ταξίδια στου ανέμου τα φτερά
κι ήταν μόνο δεκαεφτά
Emlékszem, Ő még tizenhét volt
s az életét oly sietve élte; hogy...!
Emlékszem, őrült álmairól regélt,
és a szél szárnyán történő utazásokról is mesélt,
pedig, csak tizenhét volt!
Είχε θυμάμαι μυστικό
τρία τσιγαρόχαρτα, σάπιο καπνό
κι ήρθανε κι άλλα
μα τα 'σφίγγαν τη θηλειά
και μαδούσαν του ανέμου τα φτερά
Emlékszem titka is volt,
Három cigarettapapír, és dohánya; rothadó
és mások is jöttek
Ám meghúzták a hálók hurkait
és megtépázták a szélnek szárnyait
Κι ήρθε εκείνη η νύχτα
με ανάσα βαριά
μου 'πε λόγια σκληρά
Ωχ στα μάτια μη με κοιτάς
γιατί φεύγω μη με ρωτάς
γιατί φεύγω και πάω στης λήθης τη γη
ξέρει μόνο η δική μου ψυχή
És eljött az az éjszaka
amikor nehezen lélegezve,
kemény szavakkal szólt hozzám
- Óh, a szemeimbe kérlek ne nézz,
és amikor elmegyek, ne kérdezd meg, hogy miért?!
Mert, hogy miért indulok a feledés földjére, sietősen távozva,
azt igazán, csak a lelkem tudja...
Κι έφυγε έτσι σιωπηλά
χωρίς ποτέ να δοκιμάσει τα φτερά
και περνάνε έτσι οι μέρες
και πονάνε οι βραδιές
πως μου λείπει για ταξίδια να μου λες
És így ment el, csendben, halkan,
anélkül, hogy a szárnyait kipróbálhatta volna
és a napok így múlnak, telnek,
és úgy tud fájni az a sok éj...
Annyira hiányzik, hogy az utazásaidról mesélj!
Κι ήρθε εκείνη η νύχτα
με ανάσα βαριά
μου 'πε λόγια σκληρά
Ωχ στα μάτια μη με κοιτάς
αφού ξέρεις πως με πονάς
πάω να βρω όλη της γης
να μάθω τα μυστικά
κι αν τα βρω θα 'ρθω να σου τα πω
θα σε βρω
És eljött az az éjszaka
amikor nehezen lélegezve,
kemény szavakkal szólt hozzám
- Óh, a szemeimbe kérlek ne nézz,
hiszen tudod, mennyire fáj nekem, és milyen nehéz!
Útnak indulok, hogy megtaláljam,
és megismerjem a Föld összes titkát
és ha megtalálom, eljövök hozzád, hogy elmeséljem neked
Igen, megtalállak majd!
Κι ήρθε εκείνη η νύχτα
με ανάσα βαριά
μου 'πε λόγια σκληρά
Ωχ στα μάτια μη με κοιτάς
γιατί φεύγω μη με ρωτάς
γιατί φεύγω και πάω στης λήθης τη γη
ξέρει μόνο η δική μου ψυχή
Ωχ στα μάτια μη με κοιτάς
αφού ξέρεις πως με πονάς
πάω να βρω όλη της γης
να μάθω τα μυστικά
κι αν τα βρω θα 'ρθω να σου τα πω
θα σε βρω
És eljött az éjszaka
a nehéz légzés
azt mondta, meglehetősen kemény
Ó, a szemét, hogy ne nézzen
Itt hagyom, mert nem kérdezi meg
Hagyok, és menj egyesített börtön föld
tudja, hogy csak a lelkem
Ó, a szemét, hogy ne nézzen
ha tudod, hogy fáj
Megyek megtalálja a föld
ismerni a titkot
ha megtalálod őket fogok jönni neked mondani
Megtalállak!
Στίχοι: Βασίλης Καζούλης
Μουσική: Βασίλης Καζούλης
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καζούλης
Αν ήσουν άγγελος της γης
αν ήσουν άστρο της αυγής μαργαριτάρι
μες στους γαλάζιους τους βυθούς
και στους ουράνιους θησαυρούς ξανθό φεγγάρι
Ha te lennél angyala a földnek,
ha te volnál a hajnal csillaga, Te gyöngyszem
benn, a kék mélységekben
és mennyei kincsek közt, Te szőke hold!
Δε θα περίμενα να 'ρθεις
ούτε να φύγεις μέσα στης γιορτής τα φώτα
πρωτού σ' αγγίξω και χαθεί
ό,τι αγάπησα απλά στου νου τη ρότα.
Akkor nem várnám, hogy eljöjj,
s azt sem, hogy elmenj, az ünnepi fényben
mielőtt megérinthetnélek és elveszne
amibe beleszerettem, egyszerűen az ábrándjaim útján
Λύσ' τα μαλλιά σου κι άφησέ με
να 'ρθω λίγο και να δω
πώς περιγράφει τη μορφή σου
τ' άσπρο σου το νυχτικό
Bontsd ki a hajad, és engedd meg,
hogy eljöjjek egy kicsit, és láthassam,
hogyan rajzolja körbe az alakod
a fehér hálóruhád
Στο παραθύρι σου βροχή
στο προσκεφάλι σου τα σύννεφα γερμένα
μές στον καθρέφτη σου γελάς
κάτι απ' τη λάμψη σου θα κρύψεις και για μένα
Az ablakban eső hull
az ágyad fejénél felhők gyűlnek halomra
belenevetsz a tükrödbe
valamit fényességedből el fogsz rejteni számomra
Λύσ' τα μαλλιά σου κι άφησέ με
να 'ρθω λίγο και να δω
πώς περιγράφει τη μορφή σου
τ' άσπρο σου το νυχτικό
Bontsd ki a hajad, és engedd meg,
hogy eljöjjek egy kicsit, és láthassam,
hogyan rajzolja körbe az alakod
a fehér hálóruhád
Megint csak kiszúrok magunkkal, hogy már annyi nótát rakok fel; nem gyõzzük majd fordítani! Ráadásul, frissíteni kellene a tartalomjegyzéket, hogy ne tegyük föl kétszer ugyan azt a dalt!
A gitár mintha egy kicsit hamiskásan szólna... de az amatõr pasi, nagyon szépen énekli a költeményt!
Itt vannak Ναπολέων Λαπαθιώτης / Napoleon Lapathiotis költeményei...
https://www.stixoi.info/stixoi.....ist_id=152
Στίχοι: Γιώργος Θεοδωρόπουλος
Μουσική: Ορφέας Περίδης
Πρώτη εκτέλεση: Ορφέας Περίδης
Δεν ήμουν εγώ π' αγάπησες
ήτανε η σκιά μου
και τη σκιά μου αγκάλιαζες
σαν ήσουνα κοντά μου,
και τη σκιά μου αγκάλιαζες
σαν ήσουνα κοντά μου.
Nem én voltam az, akit úgy szerettél
nem volt az más csak egy árnyék
és csak az árnyékommal ölelkeztél
amikor odatelepedtél mellém
és csak az árnyékommal ölelkeztél
amikor odatelepedtél mellém
Δεν ήμουν εγώ π' αγάπησες
ήτανε εικόνα άδεια
μ' αυτήν περνούσες αγκαλιά
τα πιο γλυκά μας βράδια,
μ' αυτήν περνούσες αγκαλιά
τα πιο γλυκά μας βράδια.
Nem én voltam, kit úgy szerettél
nem volt az más, csak egy üres kép
véle volt az mindig, mikor ölelkeztél
véle volt, hogy legédesebb éjszakáinkat,
ölelkezve töltötted egy árnyékkal
véle, - a legédesebb éjszakáinkat!
Δεν ήμουν εγώ π' αγάπησες
ήτανε κάποιος ξένος
μες στο σκοτάδι ήταν τυφλός
έρωτας γελασμένος,
μες στο σκοτάδι ήταν τυφλός
έρωτας γελασμένος.
Nem én voltam az, akit úgy szerettél
csak valami idegen lehetett az...
A sötétség leple alatt, vak volt,
egy kigúnyolt, becsapott szerelem
A sötétség leple alatt, vak lehetett,
ez a kigúnyolt, becsapott szerelem
Στίχοι: Ορφέας Περίδης
Μουσική: Ορφέας Περίδης
Πρώτη εκτέλεση: Ορφέας Περίδης
Φεγγάρι φέγγε μου να περπατώ στη νύχτα
ούτε και 'συ έχεις θεό μήτε πατρίδα
μόνο φωτίζεις
στην ακρόπολη τα παραμιλητά μου προσδιορίζεις
Hold, ragyogj! Hadd sétálhassak az éjszakában
hiszen neked sincs sem istened, sem hazád!
Csak világítasz
a fellegváron a kimondhatatlanságaimat te határozod meg
Πονηρέ θεούλη, πατάς εκεί που μας πονάει
και τ' άλλο πόδι σηκωμένο σ' ένα τσάμικο
τη φούντα σου τινάζεις
και στην αιώνια ζωή μας κατεβάζεις
Ravasz istenkém, oda taposol, ahol nekünk fáj
s a másik lábad pedig, tsamiko táncra emelve
a bojtjaidat rázod
és minket az örök-létre süllyesztesz
Μες στα σκοτάδια της αγάπης μας γυρνάω
μες στα κρυφά σχολειά, αλλοδαπός χαμένος
σε χασισοπαράδεισο
κρατηθείτε να μη πέσουμε στην άβυσσο
A sötétségben visszatérek szerelmünkhöz
az elrejtett iskolák között, külföldi elveszve
a hasis-paradicsomban
óvj meg minket attól, hogy a pokolba zuhanjunk
Ασκητές μπρος στα προπύλαια στημένοι
αυτοπυρπολημένος άγιος στη Θεσσαλία
όλοι εκστασιασμένοι
κεριά αναμμένα μες στο ντουλάπι, αφορισμένοι
Aszkéták a Propylaia előtt felállítottak
önégető szentet Thesszáliában
mindannyian eksztatikusan
meggyújtott gyertyák a szekrényben, kiközösítve
Το τρίτο μάτι ανοίγει κλείνουν τα άλλα δυο
κομπλεξικοί τηλεθεατές στη νιρβάνα του Βούδα
λοβοτομημένοι
από αλλόθρησκους μεσσίες εξαρτημένοι
A harmadik szem kinyílik, a másik kettő becsukódik
komplexusus nézők a Buddha nirvánában
karéjosan
a pogány messiásoktól függve
Φεγγάρι φέγγε μου να περπατώ στη νύχτα
ούτε και 'συ έχεις θεό μήτε πατρίδα
μόνο φωτίζεις
στην ακρόπολη τα παραμιλητά μου προσδιορίζεις...
Hold, ragyogj! Hadd sétálhassak az éjszakában
hiszen neked sincs sem istened, sem hazád!
Csak világítasz
a fellegváron a kimondhatatlanságaimat te határozod meg
-------------- Google fordítás -----------------------------------------------
Ragyogjon a hold, hogy sétáljak az éjszakában
sem istened, sem országod
csak világítasz
a fellegváron te határozod meg kimondhatatlanságaimat
Gonosz istennő, ott lépkedsz, ahol fáj
a másik lábát pedig tsamikon emelve
megrázod a bojtodat
és lehozol minket az örök életre
Visszatérek szerelmünk sötétségébe
az elrejtett iskolák között egy külföldi veszített
a mennyben
óvjon meg minket attól, hogy a mélybe zuhanjunk
Aszkéták a Propylaia előtt felállítottak
önégető szent Thesszáliában
mind eksztatikus
a szekrényben meggyújtott gyertyák, kiközösítve
A harmadik szem kinyílik, a másik kettő becsukódik
komplex nézők a Buddha nirvánában
karéjos
a pogány messiásoktól függ
Ragyogjon a hold, hogy sétáljak az éjszakában
sem istened, sem országod
csak világítasz
a fellegváron te határozod meg kimondhatatlanomat...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-11-06 01:01:39), összesen 3 alkalommal
Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Σ' ένα δωμάτιο αδειανό
Γεμάτο μόνο αναμνήσεις
Ένα σημείωμα κενό
Για όσα δεν πρόλαβες ποτέ να μου εξηγήσεις
Egy üres szobában
Ami csupa emlékekkel van telve
Egy semmit mondó üzenet, mindazért,
amit nem értél rá elmagyarázni sohase
Σ' ένα δωμάτιο σκοτεινό
Σβησμένα της ψυχής τα φώτα
Ένα νεκρό ακουστικό
Ένα γεια σου και μια κλειδωμένη πόρτα
Egy sötét szobában
a lelkem fénye már elhalványodott
itt vagy velem, nem élsz már, de meghallgatsz
egy "szia" és egy kulcsrazárt ajtó
Emitt, a sötét szoba
Hol lelkem fényei el lettek oltva
Egy süket, élettelen telefonkagyló
Egy "szervusz," és egy bezárt ajtó...
Μη ρωτάτε γιατί πίνω
Πίνω απόψε στην υγειά του
Για ο,τι πρόλαβα να ζήσω
Λίγο μεσ' στην αγκαλιά του
Μη ρωτάτε πως αντέχει
Μια καρδιά στα δυο κομμένη
Να 'ν' καλά όπου και να 'ναι
Και ας μ' έχει ξεγραμμένη
Miért iszok? Ne kérdezzétek...!
Iszok máma, az õ egészségére!
Mindenre, amit sikerült még átélnem véle
A kevéske idõt, az õ ölében
Ne kérdezzétek, hogy hogyan bírja ezt elviselni
egy kettébe vágott, összetört szív?!
Legyen boldog - azt kívánom -, bárhol is van!
És még ha le is írt, s le is mondott rólam!
Σ' ένα δωμάτιο μια ζωή
Χάθηκε μεσ' σε λίγες λέξεις
Για δες λοιπόν, λείπεις εσύ
Εσύ που έλεγες μακριά μου δε θ' αντέξεις
Egy szobában egy élet,
Ami valahol, néhány kevés szó közt; elveszett
Nos, láthatod, te vagy aki hiányzol nekem!
Te vagy, pedig azt is mondtad; nem bírnád ki nélkülem!
Sorry... nem bírtam ki, hogy - szokás szerint, - itt-ott, mégis, át ne fésüljem...
Θεέ μου να μου χάριζες μια ώρα από το χρόνο
κι αλήθεια φτάνει μια ώρα μόνο
σταματημένα όλα γύρω μου κι εγώ
να κάνω ότι θέλω κι ότι ποθώ.
Χωρίς κανένα όχι, χωρίς κανένα ίσως
χωρίς καθόλου άγχος μακριά απ'το μίσος
ναι Θεέ μου δώσε μου λίγο αντοχή
να δω τα πράγματα ξανά απ'την αρχή
Σ'αυτή την ώρα που θα είμαι τόσο μόνος
ο μόνος μου αντίπαλος η σκέψη κι όχι ο χρόνος
τα λάθη τα παλιά σαν film μπροστά μου να περνάνε
κι εκείνες όλες οι στιγμές που ακόμα με πονάνε.
Να στέκονται μπροστά μου σαν εφιάλτες
μήπως σταματήσω πια να τρέφω αυταπάτες
και βρω γαλήνη μέσα από τον πόνο
απ'το μοναχικό ταξίδι μου μέσα στο χρόνο.
Θεέ μου να μου χάριζες μια ώρα απ'τον χρόνο
Μια ώρα φτάνει τελικά για να ξεφύγω
βλέπεις το κατάφερα το χρόνο να αποφύγω
και ζω αυτό που άλλος δε θα νιώσει
και από τα λάθη τα παλιά δε θα γλιτώσει,
και φωνάζω, τραγουδάω ή γελάω
δεν έχω πια σκυμμένο το κεφάλι, δεν πονάω
και μια γαλήνη τόσο απέραντη κοντά μου
να μου θυμίζει τα χαμένα όνειρά μου.
Όλα εκείνα που χωρίς να φταίω τώρα πια χαθήκαν
όλα εκείνα που στα χέρια άλλων βρεθήκαν
κι όλα εκείνα που σε άλλους είχα δώσει
με τόση αλήθεια, μα κανείς δε μ'είχε νιώσει,
κι έτσι χαμένος σε μια ώρα απ'το χρόνο
καθισμένος νιώθω στ' ουρανού το θρόνο
και βλέπω κάτω ένα απέραντο κενό
και ότι κακό έχω περάσει το ξεχνώ
-------------- Google fordítás ---------------------------
Ó, Istenem, bárcsak adnál egy óra időt
és tényleg csak egy óra elég
minden megállt körülöttem és körülöttem
hogy azt csináljak, amit akarok és amit csak akarok.
Nem nélkül, minden nélkül talán
minden stressz nélkül, távol a gyűlölettől
igen, isten adjon nekem egy kis kitartást
hogy újra lássa a dolgokat
Ebben az időben, amikor olyan egyedül leszek
az egyetlen ellenfelem a gondolat, nem az idő
a régi hibák filmként múlnak el előttem
és mindazok a pillanatok, amelyek még mindig bántottak.
Rémálmokként állni előttem
abba kéne hagynom a téveszmét?
és békét találni a fájdalom által
magányos időutazásomból.
Istenem, adnál nekem egy óra időt?
Egy óra végre elég, hogy megszökjek
látod, sikerült elkerülnem az időt
és azt élem meg, amit senki más nem fog érezni
és nem kerüli meg a múlt hibáitól,
és kiabálok, énekelek vagy nevetek
már nincs lehajtott fejem, nem fáj
és a béke oly hatalmas a közelemben
hogy emlékeztessen elveszett álmaimra.
Mindazok, akik az én hibámból most elvesztek
mindazokat, amelyeket mások kezében találtak
és mindazt, amit másoknak adtam
annyi igazsággal, de senki nem érzett engem,
és így egy óra alatt elveszett
ülve érzem a trónt a mennyben
és lent egy hatalmas űrt látok
és elfelejtem az összes rossz dolgot, amin keresztülmentem
----------------------------------------------
Egy másik változat George Mazonakistól:
George Mazonakis & Goin'through -Thelo na giriso
Έβαλα γιά πρώτη μου φορά,
κάποιο στοίχημα μεγάλο
πως εκεί που μεγαλώσαμε,
έχουμε μάθει κάτι άλλο.
Életemben elõször született az elhatározás,
hogy köthetnék valami baromi nagy fogadást,
arra, hogy mi, ahol felnõttünk, legott
valami egész mást tanultunk meg... és pont!
Έχουμε μάθει από το σχολείο,
όχι μόνο να μετράμε,
τα παιδιά στη γειτονιά μου
έχουνε μάθει ν'αγαπάνε.
Már az iskolában jól tudtuk,
mert nem ám, csak számolni tanultunk,
és a környékbeli a gyerekek is
megtanulták, hogy hogyan kell szeretni.
Αν ακούσεις κάποιες φωνές
το βράδυ μες τα όνειρά σου,
τότε θυμήσου την πλατεία
στη παλιά τη γειτονιά σου
ή την αλάνα με τις πέτρες
λίγο πιό πάνω απ'τη Θηβών,
αυτή που τώρα έχει γίνει
εργοστάσιο παιχνιδιών.
Ha netán, hallottál valami hangot
éjjelek-éjjelén az álmaidban,
akkor emlékezz a térre,
a régi szomszédos környékre,
vagy arra grundra, a kövekkel...
Kicsit odébb, Théba felett
az, amivé mostanság változott;
gyerekjátékok gyárüzeme lett.
Θυμάμαι κι άλλα πολλά, ταξίδια
και την καλύτερη κρυψώνα,
με τα ποδήλατα κρυφά απ'την
Αγία Βαρβάρα στη Δραπετσώνα.
Στον Αϊ Διονύση έχω μεθύσει
με δυό φίλους μιά Τετάρτη,
γιά μιά γκόμενα καλή
που τελικά μου βγήκε σκάρτη.
Emlékszem még sok másra, utatásokra,
és a legjobb rejtekhelyre, máig...
A titkolt útra a kerékpárokkal
Szent Barabará-tól, Drapeconáig.
A Szent Dionisszoszban jól berúgtam; nagyon,
két barátommal egy szerdai napon,
egy gyönyörû lány miatt, akit úgy imádtam
s akivel végül is, annyira pórul jártam.
Μεγαλώνω και ξεχνώ
μόνο τους κακούς ανθρώπους.
Όσους μιλούσαν με βρισιές,
γιατί ποτέ δε μάθαν τρόπους.
Μα ποτέ μου δε ξεχνώ
τη παλιά τη γειτονιά μου,
γιατί στο παγκάκι της πλατείας
έχω χαράξει τα όνειρά μου.
Ahogy idõsebb leszek, mindent úgy elfelejtek;
leginkább csak a rossz embereket.
Akik ordítozva beszéltek, s cseréltek eszméket,
mert sosem tanulták illemet, s tenni a nyelvükre féket.
De sohasem feledem majd
házunkat, s a régi szomszédságunkat,
mert a téren álló padba,
faragtam bele álmaimat.
Θέλω να γυρίσω στα παλιά.
Θέλω την παλιά μου γειτονιά.
Θέλω να γυρίσω να σε βρώ,
ένα βράδυ είναι αρκετό.
Szeretnék a régi idõkbe visszatérni!
Szeretnék a régi otthonunkban lenni!
Szeretnék visszatérni, hogy reád leljek,
egy éjjel, erre éppen elég lenne!
Πάω μιά βόλτα στα παλιά,
στη Νίκαια, στη Κοκκινιά
θα πιώ κρασί και θα μεθύσω,
στον Πειραιά θα ξενυχτήσω.
Μεγάλωσα, νοστάλγησα
αυτά που πίσω άφησα.
Καρδιά μου είσαι μόνη,
το βράδυ αυτό με λιώνει.
Visszasétálok a régi idõkbe,
Nikeába, Kokkoniába...
bort kortyolok, és részeg leszek,
aztán Pireuszban virrasztok.
Felnõttem, visszavágyom azokra,
amiket magam mögött hagytam.
Szívem, te gyarló; egyedül vagy,
és engem ez az éj elpusztít majd...
Θέλω να γυρίσω στα...
Szeretnék a régi idõkbe visszatérni...!
Γιώργος Μαζωνάκης, Goin' Through - Θέλω να Γυρίσω | Official Video Clip
Nagyon szeretem ezt a dalt, gondolom népdal, vagy ballada feldolgozás lehet:
Mihalis Hatzigiannis: Pikrodafni Mixalis Hatzigiannis - Pikrodafni (Zontana 2007-08-DVD)
Under the flower of oleander
I bended to sleep
To take some sleep (to sleep for a bit)
and I saw a big dream
Az oleander virágai alatt
Melyet meghajlítottam,hogy alhassak
egy kicsit szunyókálhassak
(És) Egy nagy álmot láttam
They marry my love
against my own will
They give her to my enemy
for my obstinacy
Saját akaratom ellenére
Férjhez adják szerelmemet
Az ellenséghez adják
Makacsságom miatt
They invite me to their marriage
and they want me to be their best man
in order to marry them
to unite two little bodies
Meghívnak esküvõi tanúnak
Azért,hogy összeadjam õket,
Hogy egyesülhessen
Két kicsi szív
I crown them with the golden wedding wreaths
hold on my poor heart
With candles like the silver
in order to exist confidence
Megkoronázom õket az arany koszorúkkal
Amelyek szomorú szívemen vannak
gyertyákkal melyek olyanok mint az ezüst
Azért hogy létezhessen a pimaszság (szemtelenség
Under the flower of oleander
I bended to sleep
To take some sleep (to sleep for a bit)
and I saw a big dream.
Stratos, ajánlom benne Neked a gitárszólót, remélem tettszik
Stratos: Ennek a dalnak a hasonló modern feldolgozását már régóta a kedvenceim közé sorolok...
A Mode Plagal együttes például, 3 lemezt is készített, különbözõ tájegységek népzenei feldolgozásaiból, s köztük az egyik dal szintén ennek a feldolgozása volt, ahol is; egy férfi kórus énekelt, teljesen hagyományos formában, de a zene az állati jól meghangszerelt volt, modern stílusban...
(ízelítõ):
Nincs beírva úticél.
hogy már annyi nótát rakok fel; nem gyõzzük majd fordítani! 
Ráadásul, 
frissíteni kellene a tartalomjegyzéket, hogy ne tegyük föl kétszer ugyan azt a dalt! 
Pikrodafni
