Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης
Μουσική: Γιώργος Μουκίδης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Αν δε θέλω δε θα μ΄έχεις
γι΄αυτό πρέπει να προσέχεις
τί νομίζεις, τι πιστεύεις, τι ζητάς
Ξέρω οτι κάτά βάθος έχεις κάνει πάλι λάθος
ξέρω οτι πέφτεις έξω και πονάς
Ha nem akarom, nem leszek a tiéd tovább,
ezért hát, jól kell, hogy vigyázz,
hogy mit gondolsz, hogy miben hiszel, és mit kívánsz...!
Tudom, hogy valahol mélyen, ismét vétettél némi hibát
tudom, magadon kívül vagy, és nagyon kínoz, nagyon fáj
Είναι άδικο για μένα που τρελαίνομαι για σένα
να με πνίγει κάθε βράδυ η μοναξιά
Άσε με να προσπαθήσω και μη με γυρίζεις πίσω
μη με κάνεις να θυμάμαι τα παλιά
Semmi oka, és én mégis megõrülök érted,
és minden éjjel, mégis fojtogat a magány
Hagyj végre tovább próbálkoznom, és ne kényszeríts visszatérésre,
ne akard, hogy emlékezzem arra, ami elmúlt már!
Σε μένα που με βλέπεις σαν εχθρό σου
και αγαπάω κάθε τι δικό σου
μην αντιστέκεσαι απόψε παραδώσου για μια νύχτα παραδώσου
Κι όταν ξυπνήσεις μέσα στ΄όνειρό σου
κι εγώ κοιμάμαι πάλι στο πλευρό σου
είναι καλύτερο για σένα να ρωτήσεις τελικά τον εαυτό σου
Úgy tekintesz rám, mintha az ellenséged volnék,
pedig szeretlek, s minden apró dolgodért megõrülnék...
Ne állj, hát ellen, add meg ma magad nekem, csak egy éjszakára!
S amikor felébredsz, s magadhoz térsz álmaidból,
és én újra ott alszom majd melletted,
könnyebb lesz neked, amikor végül a kérdést önmagadnak szegezed...
Πρέπει πια να καταλάβεις και να τρέξεις να προλάβεις
πριν να φύγει η αγάπη και χαθεί
Κάνε κάτι πια σου λέω εγώ ξέρω πως δε φταίω
που στεναχωριέσαι κι έχεις πληγωθεί
Meg kell értened végre, és rohannod, hogy elérd még
mielõtt elmenne a szerelem és elveszne
Tégy hát végre valamit, mivel tudom, hogy én nem vétkeztem
mert szomorkodsz, és meg vagy sebezve...
Είναι άδικο για μένα που τρελαίνομαι για σένα
να με πνίγει κάθε βράδυ η μοναξιά
Άσε με να προσπαθήσω και μη με γυρίζεις πίσω
μη με κάνεις να θυμάμαι τα παλιά
Semmi oka, és én mégis megõrülök érted,
és minden éjjel, mégis fojtogat a magány
Hagyj végre tovább próbálkoznom, és ne kényszeríts visszatérésre,
ne akard, hogy emlékezzem arra, ami elmúlt már!
Σε μένα που με βλέπεις σαν εχθρό σου
και αγαπάω κάθε τι δικό σου
μην αντιστέκεσαι απόψε παραδώσου για μια νύχτα παραδώσου
Κι όταν ξυπνήσεις μέσα στ΄όνειρό σου
κι εγώ κοιμάμαι πάλι στο πλευρό σου
είναι καλύτερο για σένα να ρωτήσεις τελικά τον εαυτό σου
Úgy tekintesz rám, mintha az ellenséged volnék,
pedig szeretlek, s minden apró dolgodért megõrülnék...
Ne állj, hát ellen, add meg ma magad nekem, csak egy éjszakára!
S amikor felébredsz, s magadhoz térsz álmaidból,
és én újra ott alszom majd melletted,
könnyebb lesz neked, amikor végül a kérdést önmagadnak szegezed...
Στίχοι: Νίκος Βαξεβανέλης
Μουσική: Παναγιώτης Μπρακούλιας
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος
Σύννεφα, πλημμύρισαν τα μάτια μου με σύννεφα
και όπου να΄ναι θα ξεσπάσει μπόρα σύντομα
πάλι θα κλάψω κι η αιτία θα΄σαι εσύ μόνο εσύ
Εσύ που έφυγες και έκανες συντρίμμια
την καρδιά μου, τα όνειρά μου
εσύ που έλεγες πως θα΄σουνα μαζί μου
ότι κι αν γίνει μια ζωή
Felhõk; csordultig telitõdtek a szemeim a felhõkkel
és a vihar bármikor, szinte biztosan kitörhet
ha majd újra sírok, annak az oka te leszel, csakis te!
Te leszel, amiért elmentél és összetörted
a szívemet, s az álmaimat
te, aki - "Velem lennél..." - mondtad (vagy nem ezt ígérted tán?),
bármi is történik, akármi lesz; "Egy életen át!"
Όλα για σένα απόψε μιλάνε
όπου κοιτάξω η δική σου σκιά
όπου κι αν πάω με όποια και να΄μαι
στα μάτια της βλέπω εσένα ξανά
να σε ξεχάσω δε γίνεται φως μου
στον ουρανό μου ήσουνα αστροφεγγιά
νιώθω τόσο μόνος μεσ΄την ερημιά του κόσμου
Στείλε ένα μήνυμα μόνο μια λέξη
της μοναξιάς μου να σπάσει η σιωπή
τόση απουσία η καρδιά πώς ν΄αντέξει
πώς να παλέψει με την προσμονή
κλείσαν οι ορίζοντες κι όλοι οι δρόμοι
ο μόνος δρόμος για μένα είσαι εσύ
πόσο σ΄αγαπώ ποτέ δεν ένιωσες, γιατί;
Ma este minden rólad szól
ahova csak nézek az árnyékodat látom
akárhova is megyek, bárkivel is vagyok
a szemében újra téged látlak
hogy elfelejtselek, olyan soha nem lesz Csillagom!
az én egemen a csillagfény te voltál
most olyan egyedül érzem magam a nagyvilág magányában
küldj egy üzenetet, legalább csak egy szót
hogy megtörje a csendet magányomban
távol vagy tõlem, a szívem ekkora hiányt hogyan viseljen el?
a várakozással, hogyan küzdjön meg?
megszûntek a határok és minden út te vagy nekem
az egyetlen út számomra te vagy, csakis te
de miért nem érezted soha, hogy mennyire szeretlek?
Σίδερα, μεσ΄το μυαλό και στην καρδιά μου σίδερα
φυλακισμένος στης αγάπης σου τη χίμαιρα
πάλι παλεύω με αμέτρητα γιατί, αμέτρητα γιατί
γιατί μ΄αρνήθηκες και μ΄άφησες να ζω με το παράπονο
γιατί βρε άπονο πώς να φωνάξω πως υπάρχω
δίχως νόημα κι αγάπη στη ζωή
Leláncolva a vágyamat a fejemben és a szívemben
lebilicselve bent rabként a szerelmedben
miért küzdök meg újra a végtelennel, a mérhetetlennel miért?
miért tagadtál meg engem és miért hagytad, hogy fájdalommal éljek?
de miért te kegyetlen, hogyan kiáltsam, hogy létezem?
értelem és szerelem nélkül az életben
Sinefa, plimirisan ta matia mou me sinefa
ke opou na ne tha xespasi i mpora sintoma
Pali tha klapso ki i etia tha se esi mono esi
esi pou efiges ke ekanes sintrimia tin kardia mou,ta onira mou...
esi pou eleges pos tha souna mazi mou oti ki an gini mia zoi...
Chorus:
Ola gia sena apopse milane,
opou kitaxo i diki sou skia
opou ki an pao me opia ke na me
sta matia tis vlepo esena xana
na se xehaso den ginete fos mou
ston urano mou isoun astrofeggia
niotho toso monos mes tin erimia tou kosmou
stile ena minima mono mia lexi
tis monaxias mou na spasei i siopi
tosi apousia i kardia pos n'antexi
pos na palepsi me tin prosmoni
klisan i orizontes ki oli i dromi
o monos dromos gia mena ise esi
poso s'agapo pote den enioses giati????
Sidera, mes to mialo ke tin kardia mou, sidera...
Filakismenos stis agapis sou ti himera
pali palevo me ametrita giati,ametrita giati...
giati m'arnithikes ke m'afises na zo me to parapono
giati vre apono?
pos na fonakso pos iparho dihos noima ki agapi sti zoi???
Chorus(x2)
Πέρασαν σχεδόν δυο χρόνια - Eltelt majdnem két év...
Στίχοι: Θάνος Παπανικολάου
Μουσική: Θάνος Παπανικολάου
Πρώτη εκτέλεση: Ησαϊας Ματιάμπα
Πέρασαν σχεδόν δυο χρόνια
κι όλα ακόμη μένουν ίδια
κάτω απ'τα παλιά σανίδια
κρύφτηκαν καλά,όνειρα πολλά
Eltelt majdnem két év
és minden ugyanúgy maradt még
az öreg deszkák alatt
a nagy álmok jól elbújtak
Πέρασαν σχεδόν δυο χρόνια
σφηνωμένα σ'ένα όχι
το φιλί σου ποιος να το 'χει
σβήνοντας το φως,καίγεται ο ουρανός
Eltelt majdnem két év
elakadva egy "nem"-ben
a csókod most vajon kié lehet
kioltva a fényt, az ég is kiég
Είναι αλλιώτικο να ψάχνεις
μια αγκαλιά μες στο χειμώνα
να μη βρίσκεις στα όνειρα σου
μια ήσυχη κρυψώνα
Είναι αλλιώτικο συνέχεια
να σου λείπει πάντα κάτι
Ειναι αλλιώτικο να χάνεις
την αγάπη
Különleges amit keresel, valami más
egy ölelés a télben
álmaidban rá nem találsz
egy nyugodt rejtekhelyre
Érdekes, hogy folyamatosan
valami mindig hiányzik neked
Furcsa, hogy elfecséreled
a szerelmet
Πέρασαν σχεδόν δυο χρόνια
δύο στοιχειωμένα χρόνια
φορεμένα σαν κολόνια
που 'χεις βαρεθεί κι έχει εξατμιστεί
Eltelt majdnem két év
két elkárhozott, kárbaveszett év
elhasználva, mint egy régi kölnit
amit meguntál és hagytad már elpárologni
Περασαν σχεδόν δυο χρόνια
και τον κύκλο τους πριν κλείσω
για να σ'αποχαιρετήσω
κάτι από το χθες, στείλε μου αν θες
Eltelt majdnem két év
és mielõtt lezárnám ezt az idõszakot
hogy el tudj búcsúzni tõlem
küldj nekem valamit, ha úgy gondolod
valamit a múltból, a tegnapból
Στίχοι: Ναταλία Γερμανού
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς
Κάθε μέρα και μια σφαίρα
η δική σου η αδιάφορη ματιά
Κάθε μέρα και πιο πέρα
από μένα φεύγεις όλο πιο μακριά
Naponta újabb golyóként ér
a közönyös tekinteted felém
És napról-napra egyre odébb,
tõlem egyre távolabb, egyre messzebb mész
Και βασανίζομαι και υποφέρω
δε μ' αγάπησες ποτέ σου και το ξέρω
και βασανίζομαι και μετανιώνω
δεν αντέχω άλλο πια αυτό τον πόνο
És egyre csak kínlódom, és egyre szenvedek,
sosem szerettél te - tudom -, és nem csak sejtem ezt
És én csak gyötrõdöm és bánkódom itt,
Nem bírom tovább kiállni ezt a kínt…
Αρκετά ως εδώ αρκετά
εγώ έκανα για σένα πολλά
αρκετά ως εδώ αρκετά
πρέπει τώρα πια να ζήσω ξανά
αρκετά ως εδώ αρκετά
δεν υπάρχει πια ελπίδα καμιά
αρκετά ως εδώ αρκετά
πρέπει τώρα πια να ζήσω ξανά
Elég! Eddig, és ne tovább!
Én voltam, ki érted oly sokat csinált
Elég! Eddig és ne tovább!
Most, újra élnem kell végre már!
Elég! Eddig, és ne tovább!
Nincs remény, egyetlen egy se már…
Elég! Eddig volt, és ne tovább!
Most végre, élnem kell újra már!
Δεν αντέχω αλλο πια αυτό τον πόνο
Δεν αντέχω αλλο πια αυτό τον πόνο
Nem bírom tovább kiállni ezt a kínt…
Nem bírom tovább kiállni ezt a kínt…
Κάθε μέρα κι άλλη μέρα
που μ'αφήνεις να ξυπνάω μοναχός
κάθε νύχτα κι άλλη νύχτα
που με βρίσκει να σε ψάχνω σαν τρελός
Nap mint nap
hagyod, hogy egyedül ébredjek
És éjrõl éj az,
ami úgy borul rám, hogy õrültként kereslek…
Sajnos, nincs szerencsém a görögül elõadott blues zenével, mert örökké csak az a régi rembetiko stílus jön elõ, ha rá próbálok keresni...
dehát, ez is szép volt, és már történelem...
Μες της χήρας την ταβέρνα / Az özvegyasszony tavernájában...
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Πρόδρομος Τσαουσάκης
ʼιντε, μες της χήρας την ταβέρνα
έπεσε μια καρεκλιά.
Τσακωθήκανε δυο μάγκες
για μια γκόμενα παλιά.
...'hajde, benn a tavernában; az özvegynél
eldõlt, fölborult egy szék...!
Összekapott két zsivány legény
egy lányért, egy régi szerelemért.
Για βαστάτε βρε σεις μάγκες,
μη χαλάτε την καρδιά.
Δεν αξίζει μια γυναίκα,
όσο αξίζουν δυο παιδιά.
Tartsatok már ki, ti két legény,
kár lenne a szívetekér(t)...!
Nem ért annyit egy asszony se még,
mint amennyit, két legényke ér...
ʼιντε, ήτανε κι οι δυο τους
φίλοι, παλικάρια διαλεχτά.
Μα πιαστήκανε κορόιδα
στης γυναίκας την καρδιά.
...'hinnye, pedig barátok valának õk ketten,
két páratlan, válogatott legény.
Ám rászedték õket, bolonddá lettek
óh, az asszonyi szívért.
Για βαστάτε βρε σεις μάγκες,
μη χαλάτε την καρδιά.
Δεν αξίζει μια γυναίκα,
όσο αξίζουν δυο παιδιά.
Tartsatok már ki, ti két legény,
kár lenne a szívetekér(t)...!
Nem ér annyit egy asszony se
mint amennyit, két legényke ér...
ʼιντε, μες της χήρας την ταβέρνα
χύθηκε αίμα σαν κρασί.
Πάει κι ο ένας, πάει κι ο άλλος,
πάει και το μαγαζί.
...'hinnye, a tavernában benn, az özvegynél,
sötét borként ömlött ki a sok vér!
Oda lett az egyik, majd oda a másik legény...
Odalett az egész vendégfogadó is... szegény.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-01-18 11:13:45), összesen 4 alkalommal
Στην ψυχή αγκάθι τ' όνειρό μου
κι η καρδιά σου πέτρα να χτυπώ
ήθελα να σ' έχω στο πλευρό μου
σύμμαχο αγάπης κι όχι εχθρό
Az álmom tövis, egyenest a lelkemnek
s a szíved egy kõ, amivel azt beüthetem
Azt kívántam, bárcsak az oldalamon lennél
szerelmes társként, s nem mint ellenség!
Δες με πώς έχω γίνει
τι έχει απομείνει
είμαι ένας άνθρωπος μισός
σιωπή και απουσία
μες στο μυαλό θηρία
είμαι ένας άνθρωπος τρελός
Nézd, mivé lettem...
s mi maradt belõlem!
Fél emberré váltam,
erõtlenül ülök, csendben,
de elmémben szörnyek tanyáznak
egy roncs vagyok, egy õrült ember
Σ' είχα μάθει μόνο εγώ να αγαπώ
μόνο εγώ να αγαπώ...
Arra tanítottalak, hogy csak én szeressek,
hogy csak én szerethessek...
Νύχτες
που 'θελα να δώσεις μα δεν είχες
πέλαγος να φτιάχνουνε οι πίκρες
να πεθαίνω για ν' αναστηθώ
Μέρες
που τα λόγια σκότωναν σαν σφαίρες
στα σεντόνια θύελλες κι αγέρες
ήσουν χίμαιρα παράθυρο κλειστό
Éjszakákon át
nem volt semmid, hiába vártam, hogy valamit adjál,
tengert szüljön a fájdalom, és keserûség,
hogy beléfúljak, aztán legyek újjá!
Napokon át
süvöltve öltek a szavak, mint a golyók
a lepedõkben orkánok és szélviharok
s te csak egy ábránd, egy csukott ablak voltál
Να παρακαλάω για το φιλί σου
κι η καρδιά σου πέτρα να χτυπώ
σ' ένα Γολγοθά ως το κορμί σου
καταδίκη να 'χω το σταυρό
Tán a csókodért könyörögjek,
mikor a szíved kõ, amivel üthetem
mint egy Golgotán, fel a tested
végítéletként erõsítve a keresztre?
Δες με πώς έχω γίνει
τι έχει απομείνει
είμαι ένας άνθρωπος μισός
σιωπή και απουσία
μες στο μυαλό θηρία
είμαι ένας άνθρωπος τρελός
Nézd, mivé lettem...
s mi maradt belõlem!
Fél emberré váltam,
erõtlenül ülök, csendben,
de elmémben szörnyek tanyáznak
egy roncs vagyok, egy õrült ember
Σ' είχα μάθει μόνο εγώ να αγαπώ
μόνο εγώ να αγαπώ...
Arra tanítottalak, hogy csak én szeressek,
hogy csak én szerethessek...
Νύχτες
που 'θελα να δώσεις μα δεν είχες
πέλαγος να φτιάχνουνε οι πίκρες
να πεθαίνω για ν' αναστηθώ
Μέρες
που τα λόγια σκότωναν σαν σφαίρες
στα σεντόνια θύελλες κι αγέρες
ήσουν χίμαιρα παράθυρο κλειστό / x2
Éjszakákon át
nem volt semmid, hiába vártam, hogy valamit adjál,
tengert szüljön a fájdalom, és keserûség,
hogy beléfúljak, s újjá legyek
Napokon át
süvöltve öltek a szavak, mint a golyók
a lepedõkben orkánok és szélviharok
s te csak egy ábránd, egy csukott ablak voltál / x2
Στίχοι: Χριστόδουλος Σιγανός
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Χρήστος Μενιδιάτης
Απόψε λείπεις και εγώ κομμάτια γίνομαι γλυκιά μου,
πονάει η καρδιά μου
Απόψε θέλω να πιω, στα δύο κόβεται η ζωή μου
και η φωνή μου να πει ξανά "σ' αγαπώ" δεν μπορεί,
γιατί σε ποιον να το πει
Ma este nem vagy itt és én darabokra török, Édesem!
s érted fáj a szívem
Ma este inni akarok, mert kettõbe szakad az életem
és a hangom nem képes újra azt mondani, hogy "szeretlek"
mert kinek is mondhatná ezt?
Σ' εσένα που 'χεις κάψει μία καρδιά
Σ' εσένα που άφησες αυτόν που αγαπά
Απόψε λείπεις και θέλω να πιω,
γιατί δεν έχω σε ποιόν να τα πω
Σ' εσένα που 'χεις κάψει μία καρδιά
Σ' εσένα που άφησες αυτόν που αγαπά
Θα περιμένω, θα περιμένω,
σε όποια ξένη αγκαλιά κι αν βρεθείς,
πάντα εγώ θα επιμένω
Neked, aki kiégettél már egy szívet
neked, aki elhagytad azt, aki szeret
Ma este nem vagy itt és inni akarok én
mert nincs kinek mondanom ezt
Neked, aki kiégettél már egy szívet
neked, aki elhagytad azt, aki szeret
Várni fogok, várok majd rád
akárki idegen karjában is vagy már
én mindig várni fogok rád!
Απόψε λείπεις κι εγώ σπάω ό,τι βρω
και από τα μάτια τρέχουνε δάκρυα
Απόψε θέλω να βρω λόγια που σβήνουνε τον πόνο,
μα βρήκα μόνο σημάδια ότι σε θέλω πολύ
και το μυαλό μου εκεί
Ma este nem vagy itt és én összetörök, bármit is találok
és a szemembõl közben hullnak a könnyek
Ma este meg akarom találni a szavakat, hogy csillapodjon a fájdalom
de csak annak a jelét találtam, hogy nagyon akarlak téged
és az eszem is ott van körülötted
Σ' εσένα που 'χεις κάψει μία καρδιά
Σ' εσένα που άφησες αυτόν που αγαπά
Απόψε λείπεις και θέλω να πιω,
γιατί δεν έχω σε ποιόν να τα πω
Σ' εσένα που 'χεις κάψει μία καρδιά
Σ' εσένα που άφησες αυτόν που αγαπά
Θα περιμένω, θα περιμένω,
σε όποια ξένη αγκαλιά κι αν βρεθείς,
πάντα εγώ θα επιμένω
Neked, aki kiégettél már egy szívet
neked, aki elhagytad azt, aki szeret
Ma este nem vagy itt és inni akarok én
mert nincs kinek mondanom ezt
Neked, aki kiégettél már egy szívet
neked, aki elhagytad azt, aki szeret
Várni fogok, várok majd rád
akárki idegen karjában is vagy már
én mindig várni fogok rád!
Έτσι σου 'λεγαν μερικοί, πως είναι ωραία η ζωή
από τη μια την αγκαλιά να πας στην άλλη
Κι εσύ τους πίστεψες τρελή, κυκλοφορούσες σαν τυφλή
Χωρίς να ξέρεις η ζωή που θα σε βγάλει
Néhányan azt mondták neked, hogy így milyen szép az élet
ha az egyik ölelésbõl, a másikba mész
És te õrült hittél nekik és vakon mentél
anélkül, hogy tudnád az élet hová is vezet téged
Τι να σου κάνω, τι να σου κάνω
τώρα που ήρθες και την πόρτα μου χτυπάς
Τι να σου κάνω, τι να σου κάνω
μου είναι δύσκολο αυτό που μου ζητάς
Mit csináljak veled, mit tegyek veled?
most, hogy jöttél és az ajtómat zörgeted
Mit csináljak veled, mit tegyek veled?
amit kérsz tõlem, nekem az nagyon nehéz
Θα το σκεφτώ και την καρδιά μου θα ρωτήσω
αν θα μπορέσω απ' την αρχή να σ' αγαπήσω
Meggondolom és a szívemet is megkérdezem
hogy a kezdetektõl tudnálak-e újra szeretni téged
Τώρα τι θέλεις να σου πω, αν είναι λάθος ή σωστό
πρέπει μονάχη σου εξήγηση να δώσεις
Βρήκες κορμιά όλο φωτιά, όμως δεν είχανε καρδιά
και ήρθες δίπλα μου ξανά για να γλιτώσεις
Mit szeretnél mit mondjak neked, vajon hiba vagy helyes?
a magyarázatot megadni egyedül neked kell
Találtál folyton tüzes testeket, de szíve nem volt egyiknek sem
és hogy megmenekülj, hozzám visszajöttél!
Kedves Anita!
Nekem is régi kedvencem ez a nóta!
A klipp címe, nem a dal címére utal! A bouzoukin játszó személyt hívják Karantinis-nek, és az a mód, ahogyan a nóta vége felé belekezd egy szólóba (elvonva a figyelmet és kissé a sikert, az énekesnõtõl! ), és hihetetlenül szárnyal!!!
(itt egy részlet, amiben ütik vágják, szorongatják, és még gyorsabb játékot produkál!) https://www.youtube.com/watch?v=CJZANVghkzY&feature=related
Στίχοι: Απόστολος Καλδάρας
Μουσική: Απόστολος Καλδάρας
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Μενιδιάτης
Άλλες ερμηνείες: Ελένη Τσαλιγοπούλου
Μην περιμένεις πια να ξανασμίξουμε
και την αγάπη μας να ζωντανέψουμε.
Μην περιμένεις πια, όλα τελειώσανε
αφού τα χείλη σου, αχ, με προδώσανε.
Többé ne várd, hogy újra összejárjak véled,
és hogy a szerelmünk is majd újra feléled!
Többé ne várj, mindennek vége már,
mivel az ajkaid, az ajkaimat haj, csúful elárulták.
Από τα φαρμάκια που μου 'χεις δοσμένα
σκότωσες ό,τι είχα όμορφο για σένα,
κι απ' τον έρωτά μας μοναχά η κρύα στάχτη
έχει μείνει τώρα μες στην καρδιά.
Amióta a méregcsepjeidet nekem ajándékoztad
megöltél vele mindent rólad, ami szép volt számomra
és a szerelmünk tüzébõl, csak a kihült pernye, és még
egy kevés hamu maradt, a szívünk mélyén...
Μην περιμένεις πια, όλα τελειώσανε
αφού τα χείλη σου, αχ, με προδώσανε.
Ne várj többé tovább, mert mindennek vége már
hiszen az ajkaid, az ajkaimat; haj, csúful elárulták!
Μην περιμένεις πια νά 'ρθω στο πλάι σου
και την ανάσα μου στο προσκεφάλι σου.
Μην περιμένεις πια, όλα σκορπίσανε
αφού τα χείλη σου άλλον φιλήσανε.
Ne várd többé, hogy eljöjjek, s az oldaladon találj,
és a sóhajomat se hallod majd, melletted a párnán.
Ne várj többé, minden szana-szét szóródott már,
hiszen az ajkaid, az ajkaimat, csúful elárulták!
Itt az elõzõ dal egy másik elõadótól (zanzásítva sok más, jó kis nótával), de a klipp elsõ felében a talán elsõként megismert dal (még bakelitrõl hallotam gyermekkoromban), és azóta is szívemnek egyik legkedvesebb nótája is hallható...
Στίχοι: Χαράλαμπος Βασιλειάδης, Τσάντας
Μουσική: Γεράσιμος Κλουβάτος
Πρώτη εκτέλεση: Σπύρος Ζαγοραίος
Άλλες ερμηνείες: Καίτη Γκρέυ
Σε πόνεσ' η καρδιά μου και σε γουστάρει
Θέλω τα δυο σου χέρια για μαξιλάρι
άσε να γείρω απόψε στην αγκαλιά σου
Πες μου το ναι, καλέ μου, κι όλα δικά σου
α, α, α, αμάν
Megfájdult éretted a szívem, és nagyon kedvel tégedet
Jó lenne ha párna gyanánt használhatnám két kezed!
Engedd meg, hogy ma éjjel elidõzzek öledben...
Mondj igent, édesem, és akkor; mindenem a Tied!
Haaaj, istenem!
Άναψε το τσιγάρο, δώσ' μου φωτιά
Έχω μεγάλο ντέρτι μες στην καρδιά
Έχω μεγάλο ντέρτι μες στην καρδιά
άναψε το τσιγάρο, δώσ' μου φωτιά
Izzítsd fel a cigarettát, add hát a tüzed!
Hatalmas bánat támadt, odabenn a szívemben
Hatalmas bánat támadt, odabenn a szívemben
Gyújtsd hát meg a cigarettát, adj már tüzet!
Άσε να σε φιλήσω, να σε χορτάσω
Η νύχτα θα περάσει και θα σε χάσω
Ο χωρισμός σαν θα 'ρθει θα με πληγώσει
Ποτέ αυτό το βράδυ μην ξημερώσει, α...
Engedd, hogy csókoljalak, engedd, hogy beteljek veled
Az éjszaka gyorsan múlik, és aztán úgyis elveszítelek
Az elvállás ideje ha megjõ, rajtam halálos sebet ejt
Soha ne múljon el ez az est, és sose virradjon meg...! Áááá...
Άναψε το τσιγάρο...
Izzítsd fel a cigarettát...
Ακόμη δεν πιστεύω πως είν' αλήθεια
Μου φαίνονται όλα απόψε σαν παραμύθια
Το χάραμα που φτάνει πώς το φοβάμαι
γιατί θα φύγεις πάλι και μόνος θα 'μαι, α...
Még mindig nem tudom elhinni, hogy igaz lehet
Ma olyannak tûnik minden, mintha csak mese lenne!
A hajnal érkezésétõl, óh, mennyire szorít a félsz
mert akkor magamra maradok, hiszen újra elmész! Ááá...
(igazából, a harmadik kérése volt a hibás abból a szempontból,
hogy a Malo-malo címû nóta spanyolul szól!!!
Tehát, én nem tudom azt lefordítani!
Viszont, érdemes meghallgatni, mert élmény! Nyersen, kb. így hangzikhttps://www.webforditas.hu/forditas.php
Apareciste una noche fría
con olor a tabaco sucio y a ginebra
el miedo ya me recorría
mientras cruzaba los deditos tras la puerta
Egy hideg éjszakát megjelentél
piszkos dohánytól és gintől bűzlik
a félelem már befedett engem
amíg ez az ajtó után keresztezte a deditosokat
Tu carita de niño guapo
se la ha ido comiendo el tiempo por tus venas
y tu inseguridad machita
se refleja cada día en mis lagrimitas
Tied a jó gyerek caritája
megette az időt a vénáid számára
és a bizonytalanság machitád
azt mindennap visszatükrözik a lagrimitaseimben
Una vez más, no por favor que estoy cansa(da)
y no puedo con el corazón
Una vez más, no mi amor por favor,
no grites que los niños duermen
Még egyszer az én fáradt vagyok ez (rugalmasságok)
és tudok nem a szívvel
Még egyszer, nem a szeretetem kérlek,
ne kiabáld azt, hogy a gyerekek alszanak
Voy a volverme como el fuego
voy a quemar tu puño de acero
y del morao de mis mejillas
Saldrá el valor para cobrarme las heridas.
Fordulni fogok mint a tűz
Égetni fogom az acélfogantyúdat
és az arcaim moraója
Ott el fog menni az értéken kívül tőlem kapni a sebeket
Malo, malo, malo eres
no se daña a quien se quiere, no
tonto, tonto, tonto eres
no te pienses mejor que las mujeres
Gazember, gazember, gazember te vagy
ott nem rongálják meg az, aki szeret, nem
idióta, idióta, idióta te vagy
ne gondolkodj magadnak jobban a nőknél
El día es gris cuando tú éstas
y el sol vuelve a salir, cuando te vas
y la penita de mi corazón
yo me la tengo que tragar con el fogón
A nap szürke mikor te ezek
és a nap megint elmegy, amikor elmész
és a szívem penitája
Nekem a tűzhellyel le kell nyelnem azt magamnak
Mi carita de niña linda
se ha ido envejeciendo en el silencio
cada vez que me dices puta
se hace tu cerebro más pequeño
Enyém a csinos lány caritája
öregedett a csöndben
akármikor mondod nekem prostituált
a leglegkisebbebb agyad kész
Una vez más, no por favor que estoy cansada
y no puedo con el corazón
Una vez más, no mi amor por favor,
no grites que los niños duermen
Még egyszer az fáradt vagyok
és tud nem a szívvel
Még egyszer, nem a szeretetem kérlek,
ne kiabáld azt, hogy a gyerekek alszanak
Voy a volverme como el fuego
voy a quemar tu puño de acero
y del morao de mis mejillas
Saldrá el valor para cobrarme las heridas.
Malo, malo, malo eres
no se daña a quien se quiere, no
tonto, tonto, tonto eres
no te pienses mejor que las mujeres
Fordulni fogok mint a tűz
Égetni fogom az acélfogantyúdat
és az arcaim moraója
Ott el fog menni az értéken kívül tőlem kapni a sebeket.
Gazember, gazember, gazember te vagy
ott nem rongálják meg az, aki szeret, nem
idióta, idióta, idióta te vagy
ne gondolkodj magadnak jobban a nőknél
Malo, malo, malo eres
Malo eres porque quieres
Malo, malo, malo eres
No me chilles que me duele
Gazember, gazember, gazember te vagy
te egy Villain vagy mert te akar
Gazember, gazember, gazember te vagy
én nem sikoltja azt, hogy ez megsebez engem
Eres débil y eres malo
No te pienses mejor que yo
Ni que nadie
Y ahora yo me fumo
Un cigarrito
y te echo el humo
en el corazoncito
Te gyenge vagy és te rossz vagy
nem gondolja azt, hogy te jobb vagy mint én
Nem az nincs senki
És most füstölöm magamat
Egy cigarrito
és neked dobom a füstöt
a szívben
Porque malo, malo, malo eres tú
Malo, malo, malo eres si
Malo, malo, malo eres, siempre
Malo, malo, malo eres.
Mert gazember, gazember, gazember ez te vagy ki vagy
Gazember, gazember, te gazember vagy ha
Gazember, gazember, gazember te vagy, mindig
Gazember, egy gazember, gazember te vagy.
Στίχοι: Βίκυ Γεροθόδωρου
Μουσική: Αντώνης Βαρδής
Πρώτη εκτέλεση: Μελίνα Ασλανίδου
Μόνη στης ζωής την άκρη άλλη μια φορά
Έμειναν τα όνειρα μισά
Στέγνωσε ξανά το δάκρυ μέσα στην ψυχή
κι έγινε αλμύρα στην πληγή.
Ismét az élet határán, szélén; egymagamban,
És az álmok megint csak félbe maradtak...
Újra felszáradt a könny a lelkem mélyén
És a seb helyén egy sós heg maradt így, a végén.
Θέλω να σου πω αντίο, όμως δεν μπορώ
μένω μές στο λάθος μου να ζω
ό,τι μου ζήτησες δίνω κι ένα σου ζητώ
να 'ρχεσαι κι εγώ να ξαναζώ.
Szeretnék így szólni hozzád: - Ég veled!
Így maradok, s továbbra is a hibámmal élhetek
Amit kértél tõlem, megadom, csak egyet kérek;
Ha tán többször eljönnél, mert akkor újra élek!
Σ' ανταμώνω στα κρυφά
εκεί στα σκοτεινά, γεννιέμαι στα φιλιά
Σε αγγίζω μιά φορά, εκεί στο πουθενά
και χάνομαι μετά.
Titokban találkozgatok veled én
Ott a sötétségben, újjászületek a csókok özönén
Egyszer megérintelek még, ott, a semmi küszöbén,
És aztán újra elveszek én...
Να ξέρεις, όλη τη ζωή μου δίνω, σώμα και ψυχή
φτάνει πάλι να 'μαστε μαζί
Σε θέλω, δε με νοιάζει που πηγαίνω
ούτε που θα βγει
Είσαι εσυ το τέλος μου κι αρχή.
Tudd meg; egész életemet adom, a testem, s a lelkem!
Elég nekem, hogy együtt lehetek veled!
Nem érdekel merre visz a sorsom! Akarlak téged!
És az sem érdekel, hol ér véget?
Mert nekem te vagy a vég, s a kezdet; S maga végzet...
Μόνη στης ζωής την άκρη
ψάχνω στο ποτό
Ένα παραμύθι να πιαστώ
κι ένα τηλεφώνημά σου, έτσι ξαφνικά
μ' έσωσε ακόμα μια φορά.
Ismét az élet határán - szélén; egymagamban,
Kutatok az ital ködében...
Hátha megkapaszkodhatok egy mesében
És egyetlen telefonhívásod, csak így, váratlanul
Megmentett engem - mégegyszer, akaratlanul
Στίχοι: Δημήτρης Γκούτης
Μουσική: Σπύρος Ζαγοραίος
Πρώτη εκτέλεση: Σπύρος Ζαγοραίος
Άλλες ερμηνείες: Στέλιος Καζαντζίδης
Προσευχή, τα χείλη μου
τα χείλη μου για σένανε λένε
και τα μάτια μου μερόνυχτα κλαίνε
μερόνυχτα κλαίνε.
Να ξαναρθείς κοντά μου
μέσα στην αγκαλιά μου.
Imádságot rebegnek ajkaim,
az ajkaim, csak rólad szólnak,
és a szemeim éjjel nappal sírnak
éjjel-nappal rínak.
Έφαγα τη γη να σ' αναζητάω
σκίζω τα βουνά και παντού ρωτάω:
Ποιος είδε τα μάτια που αγαπάω
ποιος είδε τα μάτια που αγαπάω;
Fölemésztettem már a földkerkséget érted,
felhasítom még a hegyet-völgyet is, és kérdem:
Ki látta a kincsemet, akit szeretek,
ki látta az én kedves szerelmemet?
Μα γιατί μ' αρνήθηκες
μ' αρνήθηκες, χαμένο μου ταίρι;
Πού να βρίσκεσαι κανένας δεν ξέρει
κανένας δεν ξέρει.
Πού να σε βρω, γλυκιά μου
κρυφή παρηγοριά μου;
De hát miért hagytál el,
miért hagytál el édes, elveszett párom?
Hogy merre találhatnálak, senki sem tudja
senki nem tudja.
Merre keresselek, édesem?
Egyetlen rejtett vigaszom nekem?
---------------------------------
Prayer
Prayer, My lips
My lips for you say
And my eyes days and nights cry
days and nights cry.
Come near me again
Inside my arms.
I ate the earth searching you around
I cut the mountains and everywhere I ask:
Who saw the eyes that I love?
Who saw the eyes that I love?
But why, you rejected me
rejected me, my lost mate
Where are you nobody knows
Nobody knows.
Where shall I find you, honey?
My hidden consolation.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-03-20 13:04:28), összesen 4 alkalommal
Anita, az utolsó kérésed eredeti szerzõje és korábbi elõadói mások (minimum 15 éve már!)
Ha jól látom, legelõször Alkistis Protopsaltis énekelte... De a szerzõvel, Anna Vissi is többször énekelte.
(Azt hittem, ez a szám, már régen le lett fordítva! )
Nem számít, hátha valakinek ez az alábbi fordítás a múltkorinál jobban tetszik!
Szerintem érdekes így összevetni a két fordítást... fej-fej mellett, szoros a küzdelem (Egyik rosszabb, mint a másik )
Természetesen, õk is nagyszerû elõadók:
Takis Zaxaratos & Apostolia Zoi: "O telefteos xoros"
Στίχοι: Νίκος Καρβέλας
Μουσική: Νίκος Καρβέλας
Πρώτη εκτέλεση: Άλκηστις Πρωτοψάλτη
Κράτησέ με απόψε πιο σφιχτά
άσε τον ιδρώτα στο κορμί να κυλά
άκου την καρδιά μου πως χτυπά
σου φωνάζει ακόμα πόσο σ' αγαπά
Tarts ma engem még közelebb, s szorosabban hozzád
És engedd, hadd gördüljön a testünkön végig az izzadtság
Hallgasd csak a szívem, hogyan lüktet, hogyan ver,
És hogy hogyan kiáltja még mindig, mennyire szeret!
Φίλησέ με απόψε πιο πολύ
άσ' τον έρωτα στο δάκρυ να πνιγεί
Πως τα φέρνει έτσι η ζωή
δεν θα είμαστε ποτέ ξανά μαζί
Csókolj még jobban, minél tovább ma...
Szerelmünk hadd fúljon a könnyek folyójába!
Hogyan hozhat minket ily helyzetbe az élet?
Sohasem leszek már többé együtt véled...!
Ρεφραιν: Σε μια ώρα θα ' χουν όλα τελειώσει
πόσο γρήγορα περνάει ο καιρός
Ας πεθαίναμε αγκαλιά πριν τελειώσει
ο τελευταίος χορός
O τελευταίος χορός (x2)
Refren: Egy órán belül, minden véget ér...
Milyen gyorsan telik az idõ, mily sebesen!
Bár így, egymást ölelve halnánk, mielõtt eljõ a vég!
Az utolsó táncunk lesz ez,
Az utolsó tánc... (x2)
Είναι αδύνατον να το σκεφτώ
πως αντίο για πάντα πρέπει να σου πω
Ας μην τέλειωνε ποτέ το χτες
ας γινόταν κάτι να μην έφευγες
Μη με κάνεις άλλο να πονώ
Θεε μου, πως θ' αντέξω αυτό το χωρισμό
Κράτησέ με ακόμα πιο σφιχτά
κάνε με δικιά σου για τελευταία φορά
Képtelenség abba most belegondolnom,
Hogy örörkre "Isten Veled!"-et kell mondanom
Bár, ne ért volna véget a tegnap, sose!
Bár történt volna valami, hogy ne menj el!
Ne okozz több fájdalmat nekem
Ó, hogy fogom túlélni ezt az elválást, Istenem?!
Szoríts ma engem magadhoz még szorosabban
És hadd legyek a tiéd még, most utolsó alkalommal
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής
Θα σας πω ένα τραγούδι για μια κάμπια
που΄χει φύγει μακριά
έχει ανοίξει τα φτερά της και πετάει
τώρα σ΄άλλη αγκαλιά
Elbeszélek most valamit néktek; egy hernyóról fog szólni ez az ének
Aki, mivel megtehette éppen, jól elhúzott a távoli messzeségbe
Széttárta szárnyait, és úgy száll most a légbe,
Valaki más felé repül most, a karjába, ölébe...
Τη θυμάμαι που με κοίταζε στα μάτια
κι έλεγε πως μ΄αγαπά
και για χάρη μου σερνόταν στα πλακάκια
όλο νάζι και χαρά
Emlékszem még, ahogy nézett a szemembe,
és amikor azt mondta nékem, hogy: - Szeretlek!
És a kedvemért táncba kezdett a mozaik köveken
csupa csábos bájjal, és örömmel!
Τώρα εκείνη έχει φύγει
τα φιλιά της σ΄άλλον δίνει
πεταλούδα έχει γίνει και πετά
για ταξίδια μακρινά
És most, elment. Hajha.
A csókjait is másnak adja.
Pillangóvvá vált, és most repdes erre-arra...
messzi, távoli utakra
Έξι μήνες στο στρατό δε την παλεύω
να βαράω κάθε μέρα προσοχή
και τα βράδια πριν πλαγιάσω να γυρεύω
να΄ρθει πάλι να με βρει
Hat hónap a seregben, nem gyõzök vele megbirkózni,
hogy sínylõdjek minden nap, fegyelemmel melózni...
És az éjszakákon mielõtt lefeküdnék, azt keressem,
hogy eljön-e hozzám, és reám talál-e?
Όσοι έχετε στο πλάι σας μια κάμπια
και γελάτε με τραγούδια σαν κι αυτά
όταν θα΄ρθει κάποια μέρα κι η σειρά σας
τότε θα΄ναι πια αργά
Mind, akinek oldalán akad egy-egy hernyó,
És nevetve dalolsz, ahogy õ is - egykor
Ha beköszön valamikor a nap, és rátok kerül a sor...
...fújhatod! Nagyon késõ lesz már, akkor...
Τώρα εκείνη έχει φύγει
τα φιλιά της σ΄άλλον δίνει
πεταλούδα έχει γίνει και πετά
για ταξίδια μακρινά
És most, elment. Hajha
A csókjait is másnak adja.
Pillangóvvá vált, és most repdes erre-arra...
messzi, távoli utakra
Töredelmesen be kell vallanom, hogy bár megpróbálkoztam a fordításával, de túlságosan csökött a nyelvtudásom (nyelvnemtudásom) ehhez a szöveghez. De hogy lássátok, hogy a szándék megvolt, az elképzelésem leírom, hogy mit rejthet ez a szöveg, és bízom benne, lesz majd értõ kéz, aki helyrerakja a tévedéseim.
Szóval a nótát a saját példájából okulásnak szánja másoknak, akik hernyóként bánnak a mellettük élõvel, merthogy eljöhet a nap, amikor a hernyó kitárja szárnyait, és pillangóként tovaszáll, de már másra hinti hímporát (adja csókját).
Sajnos most csak ennyi tellett, a dal esztétikai élménye feledtesse hiányosságomat. Szép Hajnalt Mindnyájótoknak (kinek-kinek a maga pillangójával)…
Nincs beírva úticél.
http://www.youtube.com/watch?v=n_6jGwkqfrA
!
), és hihetetlenül szárnyal!!!
Glykeria komolyzenei kísérõkkel: 
