Στίχοι: Γιάννης Λιόντος
Μουσική: Κωνσταντίνος Παντζής
Πρώτη εκτέλεση: Σαρμπέλ
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Μπορεί να φταίνε οι 43 βαθμοί
μπορεί να έφαγα καψούρα στη στιγμή
μπορεί να μη σε ξέρω ούτε ένα λεπτό
μα νιώθω έντονα αυτό που θα σου πω
Lehet, hogy ez a 43 fok tehet róra
lehet reménytelenül szerelmes lettem első látásra
lehet, hogy még egy perce sem ismerlek téged
de erősen érzem ezt, amit mondok majd neked!
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Μπορεί να φταίει η τρέλα του καλοκαιριού
μπορεί συμπτώματα να είναι του καιρού
μπορεί να σε γνωρίζω μόνο ένα λεπτό
μα πάρε σοβαρά αυτό που θα σου πω
Lehet, hogy ezt a nyári bolondság teszi
lehet, hogy ezek csak az idő jelei
lehet, hogy csak egy perce ismerlek téged
de vedd komolyan azt, amit mondok majd neked!
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Stratos: Torokszorító, amit mondasz..! Gondolom, Νάζαν Όντζελ (Nazan Odzsel?) zeneszerző-szövegíróra gondolsz...!
Érdekes, más videót nem leltem fel erről a török művészről
Στίχοι: Νάζαν Όντζελ
Μουσική: Νάζαν Όντζελ
Πρώτη εκτέλεση: Καίτη Γαρμπή
Μ' εκείνο που θα φορέσω, πώς θέλω να σου αρέσω!
Πώς γίνεται παραπάνω εντύπωση να σου κάνω;
άρωμα και χρώμα βάζω, να σε καίω να σε νοιάζω, αχ!
Όλες οι συνταγές για να 'μαι αυτό που θες!
Mindazzal amit viselni fogok, azzal tetszeni akarok neked!
Hogyan keltsem fel ennél jobban, az érdeklődésedet?
Parfümöt és sminket teszek fel, óh, hogy feltüzeljelek, hogy érdekeljelek!
Az összes recept azért van, hogy olyan legyek, akit Te szeretnél!
Στόχο, στην καρδιά σου έχω βάλει στόχο
όνειρο κι απωθημένο το χω!
Μάγισσα μπορώ να γίνω,
να μου φύγεις δε σ' αφήνω
το 'χω στη ζωή μου ορκιστεί.
Στόχο, σ έχω στο μυαλό μου πρώτο στόχο
γύρω στο κορμί μου να σε νοιώθω,
θα πατούσα τη σκανδάλη για να μη σε πάρει άλλη
εύχομαι ποτέ μη χρειαστεί!
Célpont, a szívedet célpontottá tettem,
az álommá és elfojtott ösztönné!
Boszorkánnyá, bírok válni
hogy elmenj tőlem, nem hagyhatom!
ezt megesküdtem már az életemre!
Célpont, te vagy az első célpont a gondolataimban
hogy a testem körül érezzelek téged,
meghúznám a ravaszt, azért hogy másé ne legyél,
kívánom, hogy soha ne legyen rá szükség!
Ο τρόπος που σου μιλάω φωνάζει πως σ' αγαπάω,
τα μάτια μου σε κοιτάνε και πάνω σου ακουμπάνε,
ό,τι άσχετο κι αν λέω ζω για σένα κι αναπνέω, αχ!
Κι όλες οι συνταγές για να 'μαι αυτό που θες!
Ahogy hozzád beszélek, azt kiáltja szeretlek téged,
a szemeim rád néznek és meg is érintenek,
ám bármit is mondok, ó érted élek és lélegzek én!
Az összes recept azért van, hogy akit te akarsz, azzá váljak én!
Αυτή η αγάπη ( Θα τρελαθώ ) - Ez a szerelem ( Beleőrülök majd...)
Στίχοι: Ελένη Ζιώγα
Μουσική: Γιώργος Λούσκος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Αυτό που ζούμε τώρα εδώ
Στα χέρια μου που σ' έχω
Δεν ξέρω αν είναι αληθινό
ή όνειρο αν βλέπω
Δεν ξέρω αν είναι αληθινό
ή όνειρο αν βλέπω
Ez, ahogy itt élünk most
a kezemben birtokolva téged
s nem tudom, hogy igaz ez
vagy csak álomként látom
Nem tudom, hogy igaz-e
vagy csak álom, amit látok...
Θα τρελαθώ
Αυτή η αγάπη μ' έχει κάνει
και τα χάνω
Ξεχνάω που βρίσκομαι,
Ποιος είμαι και τι κάνω
Θα τρελαθώ
Μα στα κομμάτια
η λογική όλου του κόσμου
Αυτή η αγάπη είναι η γη
και ο ουρανός μου
Bele fogok őrülni,
ez a szerelem tette velem
és elveszítek mindent
Elfelejtem hova tartok,
ki vagyok és mit csinálok
Beleőrülök majd,
de darabokban van
a józan esze az egész világnak,
s ez a szerelem az én földem
és az én egem...
Εγώ που ήμουνα καιρό
ψυχή χωρίς ελπίδα
Σ' ένα παράδεισο ανοιχτό
με τα φτερά σου πήγα
Σ' ένα παράδεισο ανοιχτό
με τα φτερά σου πήγα
Volt idő, amikor én még
remény nélküli lélek voltam
Egy nyitott édenben
a te szárnyaiddal jártam
Egy nyitott édenben
a te szárnyaiddal szálltam
Θα τρελαθώ
Αυτή η αγάπη μ' έχει κάνει
και τα χάνω
Ξεχνάω που βρίσκομαι,
Ποιος είμαι και τι κάνω
Θα τρελαθώ
Μα στα κομμάτια
η λογική όλου του κόσμου
Αυτή η αγάπη είναι η γη
και ο ουρανός μου
Bele fogok őrülni én,
ez a szerelem tette velem
és elveszítek mindent
Elfelejtem hova tartok,
ki vagyok és mit csinálok
Beleőrülök majd,
de darabokban van
a józan esze az egész világnak,
s ez a szerelem az én földem
és az én egem...
Στην καρδιά μου μόνο θλίψη - Szívemben csak a bánat...
Στίχοι: Γρηγόρης Πετράκος
Μουσική: Γρηγόρης Πετράκος
Πρώτη εκτέλεση: Έλενα Παπαρίζου
Πες μου καθαρά
Πως θέλεις πια να φύγω
Λόγια τρυφερά
Δε σου αρκούν για λίγο
Μη νοιαστείς και μη μου πεις
Ότι μ' αγάπησες ποτέ
Mondd meg nekem nyíltan,
hogy már menni akarsz
A szerelmes szavak
nem elegendőek neked egy ideje,
ne törődj velem, s ne mondd nekem
hogy szerettél engem valaha...
Μες στην καρδιά μου μόνο θλίψη
Κάθε στιγμή μας θα μου λείψει
Μόλις σε φέρνω στο μυαλό μου
Χάνομαι ξανά
Είναι η ζωή μας μια παγίδα
Μόνο μια μέρα δε σε είδα
Κι όλα τριγύρω σου φωνάζουν
Γύρισε, δεν αντέχω πια.
A bánat van csak a szívemben,
hiányozni fog minden pillanatunk,
ha csak az eszembe jutsz
elpusztulok újra s újra...
Az életünk egy csapda,
csupán egy nap nem láttalak,
s körülötted, téged hív minden
térj vissza, nem bírom már tovább...
Πες μου καθαρά
Ποια μοίρα μας ορίζει
Πρώτη μου φορά
Νιώθω πως δεν αξίζει
Πια να ζω χωρίς να ξέρω
Ότι μ' αγάπησες ποτέ.
Mondd meg nyíltan nekem,
milyen sors irányít minket?
Az első alkalommal
éreztem, hogy nem érdemes
már élnem anélkül, hogy tudjam
hogy szerettél-e engem valaha...
Lehet, hogy szégyelni való... de nem ismertem ezt a musicelt!
Most, a görög szavak, kifejezések, mondatok közt szörfölgetve akadtam a görög és a magyar változatra, az eredeti mellett...
Rent (Ζήσε με αγάπη) - Seasons of love (Greek Version)
Στίχοι: Δήμητρα Μπροτσάκη
Μουσική: Γιώργος Αλκαίος
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Αλκαίος
Έχω πάψει να μετράω τα τσιγάρα που καπνίζω
Και στιγμή δε σταματάω να σε βλέπω σ' ό,τι αγγίζω
Έχω βάλει και ακούω το τραγούδι που σ' αρέσει
Και ξεσπάω και σε βρίζω που όλα τ' άφησες στη μέση
Nem számolom már, hogy naponta hány szálat füstölök el,
de egy pillanatra sem álltam le azzal, hogy mindenben téged lássalak, amit megérintek
Felraktam, s hallgatom a dalt, amit annyira szeretsz
És olykor kirobbanok, és téged szidalmazlak, amiért mindent félbehagytál
Έχω γράψει τ' όνομά σου στον καθρέφτη να το βλέπω
Έτσι νιώθω την ψευτιά σου μέσα μου πως καταστρέφω
Έχω φτάσει σε σημείο που δεν ξέρω τι ζητάω
Και ξεσπάω και σε βρίζω και καπνίζω γιατί ακόμα σ' αγαπάω
Felírtam a nevedet a tükörre, hogy lássam
Így érzem úgy, hazug énedet ki tudom pusztítani magamból
Eljutottam addig a pontig, hogy nem is tudom, mit akarok?!
És olykor kirobbanok, és téged szidalmazlak, és csak ontom a füstöt, mert még szeretlek
Σ' αγαπάω όπου κι αν πάω
Σ' αγαπάω πια δεν μπορώ
Θα τρελαθώ
Σ' αγαπάω
Szeretlek, bárhová is megyek!
Szeretlek, nem bírom tovább!!!
Beleőrülök!
Szeretlek!
Με τα μάτια μου αγγίζω και την κούπα του καφέ σου
Που 'χει πάνω τ' όνομά σου που δεν άλλαξες ποτέ σου
Μες τα χέρια μου κρατάω πράγματα που αγαπούσες
Τα γυαλιά, τον αναπτήρα, που πάντα ξεχνούσες
Και ακόμα
Szemeimmel érintem meg a kávés poharadat is
Amin a te neved virít, amit soha nem cseréltél le
A kezeimben szorongatom a dolgaidat, amiket szerettél
A szemüveged, az öngyújtót, amit mindig elhagytál
És mégis
Σ' αγαπάω όπου κι αν πάω
Σ' αγαπάω πια δεν μπορώ
Θα τρελαθώ
Σ' αγαπάω
Szeretlek, bárhová is megyek!
Szeretlek, nem bírom tovább!!!
Beleőrülök!
Szeretlek!
Szerintem, Jorgosz Alkeosz jó torkú énekes, de az Euroviziós fesztiválra választott nóta, inkább egy szánalmasra sikeredett vicc...! Nem hiszem, hogy eredményes lesz. (Bár ne lenne igazam!)
Ξυπνάω και σκέφτομαι εσένα
Ξυπνάω κι ακούω τη φωνή σου
Ξυπνάω κι ακούω να μου λες
δε με θες, δεν μπορείς,
Μακριά μου θες να ζεις
Felébredek, és rád gondolok
Felébredek, és hallom a hangod
Felébredek, és hallom, ahogy mondod:
Már nem kívánsz, már nem bírod,
És tőlem távol akarsz élni!
Κι όλο μου λείπεις
Κι όλο σε θέλω
Κι όνειρα κάνω
Ότι κοντά μου εσύ γυρνάς
Κι όλο μου λείπεις
Για σένα πεθαίνω
Κι όνειρα κάνω
Πως μόνο εμένα αγαπάς
És folyton csak hiányzol nekem
És mindig csak kívánlak
És álmodozok rólad
Hogy majd viszatérsz hozzám,
És folyton csak hiányzol
Érted én meg is halok
És folyton rólad álmodozok,
Hogy csak engem szeretsz!
Μιλάω και σκέφτομαι εσένα
Κοιτάω και βλέπω τη μορφή σου
Σ' ακούω και πάλι να μου λες
δε με θες, δεν μπορείς
Μακριά μου θες να ζεις
Folyton rólad beszélek, és rád gondolok
Nézem, és magam előtt látom az alakod
És hallom, ahogy megint azt mondod nekem
Már nem kívánsz, már nem bírod,
És tőlem távol akarsz élni!
Στίχοι: Πάνος Φαλάρας
Μουσική: Χριστόφορος Γερμενής
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Δε ρίχνω λάδι στη φωτιά, δε δίνω βάση.
Σε όλους λέει τελικά μ’ έχει ξεχάσει.
Με κατηγορεί και λέει ότι ήμουν λάθος.
Η αλήθεια είναι άλλη, ξέρει κατά βάθος.
Nem öntök olajat a tűzre és hitelt sem adok rá
mindenkinek azt mondja, elfelejtett engem már
engem vádol és azt mondja, a hibás én voltam
az igazság viszont más, azt legbelül ő jól tudja...
Και λέει λέει και τι δεν λέει
και πάει λέγοντας,
μα κάποια μέρα θα δει πως φταίει
και θά ’ρθει κλαίγοντας.
S mondja, mondja és még mit nem mond
és ő közben nevetve járkál
de egy nap majd belátja, hogy ő tehet róla
és majd sírva jön vissza...
Κρατάω άμυνα εγώ και περιμένω,
δεν ξέρω και δεν απαντώ σ’ ό,τι μαθαίνω.
Με κατηγορεί ακόμα, πρόβλημα δικό της,
μα θα βαρεθεί στο τέλος τον εγωισμό της.
Maradok én a védekezésnél és várakozok
nem értem és nem felelek, bármit is hallok
Engem vádol még és ez az ő gondja
de a végén ezt az önzést majd megunja...
Και λέει λέει και τι δεν λέει
και πάει λέγοντας,
μα κάποια μέρα θα δει πως φταίει
και θά ’ρθει κλαίγοντας.
S mondja, mondja és még mit nem mond
és ő közben nevetve járkál
de egy nap majd belátja, hogy ő tehet róla
és majd sírva jön vissza...
Στίχοι: Νικόλας Νικολάου
Μουσική: Κωνσταντίνος Χριστοφόρου
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Χριστοφόρου
Μια ερώτηση μονάχα μια ερώτηση και φεύγεις
στις δουλειές σου στο γραφείο ή και όπου αλλού πηγαίνεις
κοίταξέ με μεσ΄τα μάτια μια απάντηση ζητάω
γίνομαι εκατό κομμάτια κι αν το πεις θα στο χρωστάω
πόσο πόσο πόσο ....
Egy kérdés, csak egy kérdés és már indulhatsz
a munkádba, az irodába vagy bárhova is jársz
nézz rám, bele a szemembe s egy választ kérek
száz darabra török, ha azt is mondod hálás leszek
mennyire, mennyire, mennyire.....
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
ως τον ουρανό μέχρι τ΄αστέρια
δείξε μου το άπλωσε τα χέρια να νιώσω
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
με σκέφτεσαι καθόλου με ζητάς
πόσο πιάνει η αγάπη σου τη γη
η καρδιά μου πάει να εκραγεί
πόσο...
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
az égtől a csillagokig
mutasd meg, nyújtsd a kezed, hogy érezzem
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz
gondolsz rám egyáltalán, kívánsz engem?
A szerelmed mennyire tölti ki a földet?
az én szívem felrobban szinte
mennyire...?
Μια ερώτηση σου κάνω μια απάντηση για μένα
μία μέρα μακριά σου είναι μαύρη είναι ψέμα
κοίταξέ με μεσ΄τα μάτια αρκετό είναι για να ζήσω
γίνομαι εκατό κομμάτια απ΄το στόμα σου ν΄ακούσω
πόσο πόσο πόσο...
Egy kérdést intézek feléd, s egy választ magamnak
távol tőled egy nap, sötét és egy hazugság
nézz a szemembe s ez elegendő nekem, hogy éljek
s száz darabra hullok, csak hogy a szádból halljam
mennyire, mennyire, mennyire....
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
ως τον ουρανό μέχρι τ΄αστέρια
δείξε μου το άπλωσε τα χέρια να νιώσω
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
με σκέφτεσαι καθόλου με ζητάς
πόσο πιάνει η αγάπη σου τη γη
η καρδιά μου πάει να εκραγεί
πόσο...
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
az égtől a csillagokig
mutasd meg, nyújtsd a kezed, hogy érezzem
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz
gondolsz rám, egyáltalán kívánsz engem?
A szerelmed mennyire tölti ki a földet?
az én szívem felrobban szinte
mennyire...?
#1286262010-03-12 01:34:54 Válasz a #128624. hsz-ra
Szia Stratos , sajnos a legszebb felvételt nem találtam a YouTube-n amit Sotiria Mpellou (ejtsd: Bellu)énekel , aki nagyon sok Tsitsanis (ejtsd: Cicánisz) dalt vitt sikerre, és ha már V. Tsitsanisnal vagyunk , mindenkinek ajánlom , Ntalaras (ejtsd: Dalarasz) emlékkoncertjét ahol többek közt a Kapoia Mana is hallható , ....
Köszönöm Marica, hogy felhívtad a figyelmet erre a nótára, mert azt hittem, ez már ezer éve le lett fordítva!
Πιστεύω ότι το συγκεκριμένο βίντεο έχει κάποιο ιστορικό ενδιαφέρον, τουλάχιστον για τους φίλους της ελληνικής μουσικής. Τον Αύγουστο του 1983 διοργανώθηκε στον Κόκκινο Βράχο της Νίκαιας μια βραδιά αφιερωμένη στον Βασίλη Τσιτσάνη. Στο βίντεο παρουσιάζεται ένα απόσπασμα της ομιλίας του Μίκη Θεοδωράκη στην έναρξη της βραδιάς και στη συνέχεια το γνωστό τραγούδι του Τσιτσάνη "Κάποια μάνα αναστενάζει" ερμηνευμένο και από τους δύο. Για την ιστορία αναφέρω ότι ο Τσιτσάνης έφυγε από τη ζωή λίγους μήνες μετά, τον Ιανουάριο του 1984.
χρωστάω
Azt hiszem, ez a videó, bír majd némi történelmi jelentőséggel, legalábbis a görög zenerajongók számára. 1983 augusztusában került sor a níkeai Vörös Sziklánál erre az estrre, amit Vasilis Tsitsanisnak szenteltek. A videó elején, egy részletet hallhatunk Mikis Theodorakis beszédéből, amint Tsitsanist méltatja az est kezdetén, majd felhangzik a híres dal (Tsitsanis dala); Valahol egy anya sóhajt" - amint előadja a fent említett mindkét zeneszerző. Megemlíteném még, hogy hogy Tsitsanis néhány hónappal később, 1984. januárjában elhunyt.
Σε συνάντησα τυχαία ένα βράδυ
με τα μάτια καρφωμένα στο κενό
όμως έφυγες σκυφτός μες στο σκοτάδι
κι είχα τόσα να σου πω
Egy este véletlenül találkoztam veled,
a semmibe meredt szemekkel,
azonban elmentél görnyedten a sötétbe,
s én annyi mindent mondtam volna neked...
Κάτι είπες όταν πέρναγες μπροστά μου
σαν να έβριζες τη μοίρα σου θαρρώ
μα δεν κάθισες ν' ακούσεις τα δικά μου
κι είχα τόσα να σου πω
Mondtál valamit amikor elmentél előttem,
mintha szidtad volna sorsodat, azt hiszem
de nem maradtál meghallgatni az enyémet,
s én annyi mindent mondtam volna neked...
Κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
μόνος σου ξενυχτάς μόνος παραμιλάς
κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
πόσο πολύ πονάς άσ' τα μην τα ρωτάς
Az ilyen magányos órákban,
egyedül virrasztasz, csak álmodban beszélsz
Az ilyen magányos órákban,
milyen nagyon szenvedsz, hagyd ne is érdekeljen!
Θέλω να σε δω, να σε ξαναδώ
κι έχω Θεέ μου τόσα να σου πω
Látni akarlak, ismét látni akarlak téged
Istenem, s mennyi mondanivalóm van neked!
Χαμογέλασες και μού 'πες καληνύχτα
είπα γεια σου, κάπου θα σε ξαναδώ
χώρια φύγαμε αμίλητης τη νύχτα
κι είχα τόσα να σου πω
Mosolyogtál és nekem jó éjt kívántál,
mondtam "szia", majd valamikor látlak újra
s elindultunk külön a néma éjszakába,
de én neked annyi mindent mondtam volna...
Κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
μόνος σου ξενυχτάς μόνος παραμιλάς
κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
πόσο πολύ πονάς άσ' τα μην τα ρωτάς
Az ilyen magányos órákban,
egyedül virrasztasz, csak álmodban beszélsz
Az ilyen magányos órákban,
milyen nagyon fáj ez neked, hagyd ne is kérdezd!
Θέλω να σε δω, να σε ξαναδώ
κι έχω Θεέ μου τόσα να σου πω
Látni akarlak, ismét látni akarlak téged
Istenem, s mennyi mondanivalóm van neked!
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Στη ζωή δε θα χαθώ ξανά
πάντοτε θα σ' έχω συντροφιά
όσο ο ήλιος με ζεσταίνει θα γυρνώ
και στα μάτια σου θα βρίσκω ένα κόσμο
από αγάπη από αγάπη
Az életben, nem fogok ismét elveszni
mindig a társaságodban leszek
ahogy a nap felmelegít, vissza fogok fordulni
és a szemeidben olyan világra fogok lelni
ami maga a szerelem, maga a szerelem
Ήσουνα ένα όμορφο παιδί
μες στο δρόμο είχες πουληθεί
απ' τη σκάλα σου ανεβήκαμε ψηλά
κι απ' το τίποτα βρεθήκαμε ξανά
μες στο δρόμο μες στο δρόμο
Te egy gyönyörű gyermek voltál
az út közepén lettél eladva
s a lépcsőiden jutottunk a magasba
és a semmiből, ismét ott találtuk magunkat
az úton, az út közepén
Είδα ένα πουλί στον ουρανό
ήταν όλα όσα ήθελα να πω
σαν μια πέτρα που πετάς μοιάζει η ζωή
η αδικία και μια έρημη αδελφή
η αγάπη η αγάπη
Láttam egy madarat az égen
mind az volt, amit mondani akartam én,
mint egy kő, amit messzire hajítasz, arra hasonlít az élet
az igazságtalanság és egy magányos testvér
a szerelem, a szerelem
Όσο ο ήλιος με ζεσταίνει θα γυρνώ
και στα μάτια σου θα βρίσκω ένα κόσμο
από αγάπη από αγάπη....
Ahogy a nap felmelegít vissza fogok térni
és a szemeidben, ott fogom találni a Világot
A szeretet a szerelem ....
Vita Konstantinos: (Az Argos - című, 2008-as albumról)
Link Ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου / Soha, soha sohase leszek a barátod!
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Σ' έβλεπα πάντα μονάχο να περπατάς μέσα στο δρόμο
πήγαινα να σου μιλήσω μα έλεγα τι, τώρα τι κάνω
και μια σκιά ακολουθούσα μέσα στον κόσμο
τώρα πάλι σε χάνω
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δεν θα γίνω
Mindig egyedül láttalak járni az utcákon
Szerettem volna szólni hozzád, de azt mondtam; most, mi a francot csinálok?
És egy árnyékot követtem a világban
Most, ismét elveszítelek
Soha, soha, sohasem leszek én a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Από ψηλά δυο κουκκίδες τώρα κοιτάζω, είμαι ένα αεροπλάνο
οι εραστές ένα δάσος που έχω χαθεί κι ούτε ξέρω πού πάω
κι εσύ με δάκρυα στα μάτια ψάχνεις να βρεις
αυτό που θέλεις θέλω
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δεν θα γίνω
Én most fentről, két pontot nézek, mert én repülő vagyok
a szerelmesek egy erdő, ahol elvesztem már, és nem is tudom, hová megyek
és te könnyekkel a szemeidben keresel
amit te akarsz, azt akarom én is
Soha, soha, sohasem leszek a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Είναι αόριστος χρόνος να σε ζητώ, μια ακούραστη αγάπη
είσαι ένα αιώνιο φυτό που θέλει βροχή, μια μεγάλη αυταπάτη
να μείνουν όλα ένα όνειρο και να 'σαι εσύ ένα τραγούδι αγάπης
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δε θα γίνω
Ez nagyon ködös időszak, hogy téged kívánjalak, egy fáradhatatlan szerelmet
Te egy évelő növény vagy, ami esőre vágyik, egy hatalmas csodára
s hogy minden álom maradjon, és te, válj egy dallá, a a szerelem dalává
Soha, soha, sohasem leszek a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #128624. hsz-ra
