Στίχοι: Χρήστος Δάντης
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Πάολα & Χρήστος Δάντης ( Ντουέτο )
Το σημάδι στο λαιμό σου δεν το είχες φως μου χθες
Κι οι κακιές οι γλώσσες λένε
Πως εμένα δε με θες
Az a jel a nyakadon, tegnap még nem volt rajtad - édesem!
És azt mondják a rossz nyelvek,
Hogy nem akarsz többé engemet...
Και κουβέντα στην κουβέντα
Ο καημός μεγάλωνε
Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε
Και ποτήρι το ποτήρι
Το μπουκάλι τέλειωνε
Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε.
És a szó, csak szót követett
A bánat, s a vágyódás egyre nőtt
És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol
És egyik poharat hajtottam fel a másik után,
A palack is kiürült,
A másik nő szerelmi zálogaként, szétfoszlott az életem.
Τα γλυκά τα μάτια φώς μου χαμηλώνεις κι όλο κλαις
Κι ήρθαν και μου βάλαν λόγια
Και μ'ανάψανε φωτιές
Édes szemecskéidet lesütve, örökké csak sírsz
És jöttek, és csak ontották rám a szavaikat,
Míg aztán engem is lángra gyújtottak
Και κουβέντα στην κουβέντα
Ο καημός μεγάλωνε
Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε
Και ποτήρι το ποτήρι
Το μπουκάλι τέλειωνε
Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε.
Szó-szót követett,
És a bánat meg csak egyre nővekedett
És elém tárták a bizonyítékokat, hogy már mással alszol
És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol
És egyik poharat hajtottam fel a másik után,
S a palack kiürült, nincsen erre védelem
A másik nő szerelmi zálogaként, szertefoszlott életem.
Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης
Μουσική: Γιώργος Μουκίδης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Μετανιώνω για όσα ένιωσα
και για όσα απλά σου έδωσα
μετανιώνω γιατί σ΄αγαπώ
Σε λυπάμαι για τα πάθη σου
και τ΄αμέτρητα τα λάθη σου
σε λυπάμαι που ποτέ σου δε κατάλαβες
Bánom mindazt, amit éreztem
és egyszerűen mindent, amit adtam neked
bánom, mert szeretlek téged
Sajnállak téged a szenvedéseidért
és a számtalan hibádért
sajnállak, hogy nem értettél meg sohasem
Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές
να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις
μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις
Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς
για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς
θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις
Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket
hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd
ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz
Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy
nem törődni a szerelmemmel
majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt!
Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι
και στους φίλους σου πάλι θα λες
πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη
πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις
Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel
és mondod a barátaidnak ismét
hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre
hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
Κάνω ότι δε σε σκέφτομαι
μέσα μου όμως παραδέχομαι
πως να σε ξεχάσω δε μπορώ
Ήσουν η γλυκιά ιστορία μου
η μεγάλη αδυναμία μου
ήσουν ό΄τι μια ζωή περίμενα να δω
Úgy teszek, hogy nem gondolok rád
de legbelül azonban beletörődök,s elfogadom azt
hogy elfelejteni téged nem vagyok képes
Te voltál az édes, szép történetem
vonzódtam hozzád nagyon, te voltál az én gyengém
te voltál az akire egy életen át vártam, hogy láthassam
Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές
να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις
μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις
Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς
για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς
θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις
Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket
hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd
ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz
Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy
nem törődni a szerelmemmel
majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt!
Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι
και στους φίλους σου πάλι θα λες
πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη
πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις
Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel
és mondod a barátaidnak ismét
hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre
hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
A napokban volt a Duna Tv-n egy dokumentum film Mihalisz Ganaszról (Μιχάλης Γκανάς) a költőről
(akinek sok versét meg is zenésítették!), aki szintén megjárta a polgárháború menekültjeinek útját,
és aki - gyermekként -, Albánián keresztül, majd egy hosszú hajóút után, néhány évig a magyarországi
Beloiannisz faluban is élt.
A többi sorstársához képest (akinek többsége csak a nyolcvanas években tudott visszatelepülni), elég
korán sikerült visszatérnie hazájába. Kedvenceim, a Katszamihasz fivérek zenésítették meg az alábbi művét:
ΜΙΑ ΤΕΤΟΙΑ ΝΥΧΤΑ ΠΡΙΝ ΑΠΟ ΧΡΟΝΙΑ
/ Egyszer, évekkel ezelőtt, egy ugyan ilyen éjjel...
Μια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια
Κάποιος περπάτησε μόνος
Δε ξέρω πόσα λασπωμένα χιλιόμετρα
Κάποιος περπάτησε μόνος
Ugyan ilyen éjszaka volt, még évekkel ezelőtt...
Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, mendegélt...
Nem is tudnám megmondani, hány sáros kilométeren át...
Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, lépegetett...
Νύχτα και συννεφιά, χωρίς άστρα
Πήγαινε το δρόμο δρόμο
Sötét volt, és felhős, csillagtalan éjjel...
S ő csak ment, úttalan-utakon mendegélve...
Ξημερώματα, μπήκε στα Γιάννενα
Στο πρώτο χάνι έφαγε και κοιμήθηκε τρία μερόνυχτα
Ξύπνησε απ' το χιόνι που έπεφτε μαλακά
Στάθηκε στο παράθυρο και άκουγε τα κλαρίνα
Και άκουγε τα κλαρίνα
Πότε θαμπά και πότε δίπλα του
Πότε θαμπά
Και πότε δίπλα του
Όπως τα 'φερνε ο άνεμος
Αχ...
Hajnalban, Ioanninába ért.
Az első fogadóban evett valamit, és elaludt - aludt, három napon át...
Fehér hóra ébredt, amely szépen hullott az égből, puhán...
Megállt az ablakban, és meghallotta a klarinétokat...
Állt, és csak hallgatta a szépen szóló klarinétokat!
Volt mikor távolról, elmosódottan, és volt, mikor egészen közelről...
...volt mikor haloványan, gyengén szólt...
És volt, mikor teljesen közelről,
Ahogyan a szél hozta-vitte a hangot
Oh...!
Και άκουσε μετά τη φωνή πεντακάθαρη
Από κάπου κοντά την άκουσε
Σαν αλύχτημα και σαν να την έσφαζαν τη γυναίκα
Κι ούτε καυγάς, ούτε τίποτα άλλο
Χιόνιζε
Όλη νύχτα στα Γιάννενα χιόνιζε
És aztán meghallotta a hangot; kristálytisztán.
Valahonnét, közelről szólt...
Olyan volt, mint a fájdalmas kiáltás, és mintha nőnek vágnák a torkát
És sem veszekedés nem hallatszott, sem semmi más...
Havazott...
Egész éjjel havazott Ioanninában...
Ξημερώματα, πλήρωσε ότι χρωστούσε και γύριζε στο χωριό του
Στα πενήντα του θα 'τανε
Με γκρίζα μαλλιά και τρεις θυγατέρες, ανύπαντρες
Χήρος τέσσερα χρόνια
Στα πενήντα του θα 'τανε
Hajnalodott, kifizette amivel tartozott, és visszatért a falujába
Az ötvenes éveiben járhatott
Szürke haja, és három hajadon lánya volt.
Négy éve vált özveggyé
Úgy, ötven éves lehetett...
Χήρος τέσσερα χρόνια
Με τη μαύρη κάπα στις πλάτες
Αχ, το τι χιόνι σήκωσαν
Τι χιόνι σήκωσαν τούτες οι πλάτες
Κανένας δε το 'μαθε...
Κανένας δε το 'μαθε...
Κανένας!
Négy éve özvegy.
A fekete köpönyegével a hátán
Oh, mennyi havat emeltek...
Mennyi havat emelhettek ezek a vállak?
Nincs senki, aki tudhatná...
Nincs senki, aki hallott volna róla...
Senki sem!
----------------------------------------------------
Az alábbi linken, a fenti nóta mellett, egy másik iperoszi népdal hallgatható meg.
A fotókon Ioannina gyönyörű, kövekkel épített hídja látható,
ezzel állít emléket a link készítője nagyapjának, aki kőműves volt,
és aki szintén megjárta Odisszeáját az 1910-es évektől kezdve,
mert hat évesen Athénba került s ott kezdett el dolgozni, majd a
katonaévei, és az 1922-es kisázsiai katasztrófa után - még 25 évet dolgozott a szakmájában.
Ioannina egy ipéroszi gyönyörű városka, ami Görögország olyan édesvizi tava mellett fekszik,
amiben egy máig lakott sziget is található! Rajta, a már múzeummá alakított - Ali pasa rezidenciája.
ΚΑΤΣΙΜΙΧΑ: "Mια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια // Μπερμπίλης"
Μπερμπίλη που μωρέ κι αμάν αμάν
Μπερμπίλη που μωρέ 'ν' η συντροφιά
Πάεισαν μπροστά μωρέ για σας παιδιά
Πάεισαν μπροστά μωρέ στα Γιάννινα
Bermbili hová, aranyom és oh, oh jaj!
Bermbili hová lett aranyom, a bajtársak?
Előre mentek aranyoskám, szervusztok gyermekeim!
Mendegéltek előre aranyom, Yoannina felé
Πως το 'παθές μωρέ Μπερμπίλη μου
Πως το 'παθές μωρέ και πιάστηκες
Με γέλασε μωρέ για σας παιδιά
Με γέλασε μωρέ η συντροφιά
Hogyan lehetett, drága Bermpili-m?
Hogyan történhetett meg aranyom, hogy fogságba estél?
Becsapott, drágám szervusztok pajtások!
Becsapott, átvert engem a társam!
Λειωσάν τα χιό' μωρέ Μπερμπίλη μου
Λειωσάν τα χιόνια, λιώσανε
Τα χιόνια τά 'λειωσε μωρ' η βροχή
Κι εγώ κερνούμε η δόλια μοναχή
Elolvadt a hó.. én, drága Bermbílim
Elolvadt a sok hó, elolvadt mind
Felolvasztotta - drágáim -, az eső a havat
És én lettem rászedve - egymagam
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-08-04 15:14:58), összesen 25 alkalommal
Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς
Μουσική: Ara Dinkjian
Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη
Ποια μουσική περπατάει στο πλάι σου
ποια πυρκαγιά στα μαλλιά.
Ποια σιωπή καταπίνει τα λόγια μου
και ψυθιρίζω φιλιά.
Κάψε τις νύχτες μου,
σβήσε τις μέρες μου,
κάνε το χρόνο στιγμή.
Ό,τι ευχήθηκα κι ό,τι φοβήθηκα
είναι καιρός να φανεί.
Mily zene lépdel oldaladon,
Mily tűz villan hajadon?
Mely csend nyeli el szavaimat,
és suttogok helyettük csókokat?
Gyújtsd, égesd föl az éjszakáimat,
s oltsd el napjaimat!
Változtasd az időt pillanattá!
Annak, amit reméltem, s amitől rettegtem,
itt az ideje; váljék láthatóvá!
Refren: Σαν βροχή που πέφτει στα φύλλα
στα μαλλιά, στο πρόσωπο κυλά,
σαν βροχή σε θέλω απόψε
να βραχώ, ως τη ρίζα της φωνής,
γέλιο μου.
Στη φωτιά που μέσα μου καίει
μια φωνή γελάει και κλαίει,
στη φωτιά θα πέσω μαζί σου
να σωθεί ό,τι είναι δυνατό,
γέλιο μου, φλόγα μου - φλόγα μου.
Refren: Mint eső, ami ráhull a levelekre
a hajadon, s az arcodon pergve le,
mint az esőre, úgy vágyom reád ma,
hogy elázzak, egészen gyökeréig a hangnak,
gyöngyöző kacajom!
A tűzben, ami bennem ég,
egy hang sír, és nevet,
e tűzbe zuhanok majd veled,
megmenteni azt, mi lehetséges...
Kacajom, forró lángolásom, tüzem!
Ποια μουσική δυναμώνει
στο βλέμμα σου
κι όλα χορεύουν γλυκά.
Ποιος πυρετός ανεβαίνει
στο αίμα μου
και κοκκινίζει ξανά.
Κάψε τις νύχτες μου,
σβήσε τις μέρες μου
κάνε το χρόνο στιγμή.
Ό,τι αγάπησα κι ό,τι παράτησα
είναι καιρός να κριθεί.
Milyen zene erősödik fel
tekintetedben,
és táncol minden ily édesen?!
Mi az a láz, amely tolulva
nő a véremben,
és veresdek ki tőle, újra?!
Gyújtsd, égesd fel éjszakáimat,
oltsd el napjaimat,
változtasd az időt pillanattá!
Annak, amit szerettem, s amit megvetettem,
itt az ideje, hogy ítéletet mondjon rám!
Στίχοι: Δήμητρα Καλπιτζή
Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος
Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει
αφού εμείς δεν είμαστε μαζί
του πόνου είναι άνιση η μάχη
κι εσένα συναντώ κάποια στιγμή
και μου ζητάς εσύ να σε ξεχάσω
μα δε ρωτάς εγώ αν σ΄αγαπώ
το βλέμμα μου γυρίζω πριν να κλάψω
στα χέρια μου δυο δάκρυα κρατώ
Létezem, pedig értelme nincsen
mert nem vagyunk együtt mi ketten
s a fájdalom csatája egyenlőtlen
és egy pillanatban megtalállak téged
s azt kéred tőlem, hogy felejtselek el
de nem kérdezed, hogy én szeretlek-e
a tekintetem elfordítom, mielőtt sírnék
s a kezemben tartok két könnycseppet
Δυο σπασμένα ποτήρια
μεσ΄τα χέρια μου έσφιγγα
με μάτωναν πονούσα
μα μπροστά σου δεν έκλαιγα
Στην παλάμη το δάκρυ
την αγάπη μου σκότωσες
κι η ψυχή που πονούσε
σ΄αγαπάω σου φώναζε
Két törött poharat
a kezemben szorongattam
megsebeztek engem s fájt nekem
de nem sírtam előtted
A tenyeremben könnycsepp
a szerelmemet megölted
és a fájó lelkem
azt kiáltotta neked, szeretlek!
Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει
κι αισθάνομαι πως είμαι στο κενό
ο έρωτας το όνομά σου θα΄χει
και στη καρδιά μου θα σε συναντώ
Μπρος στο καθρέφτη είπα να ξεχάσω
τον εαυτό μου όμως ξεγελώ
στον γκρίζο ουρανό φωτιές θ΄ανάψω
θα σβήσω με δυο δάκρυα απ΄τον καημό
Létezem, de már értelme nincsen
s úgy érzem a semmiben élek
a szerelem birtokolja majd a nevedet
és a szívemben örökké megtalállak téged
A tükör előtt mondtam, hogy felejtek
de csak önmagamat hitegettem
a szürke égbolton gyújtok majd tüzet
s kioltam azt bánatom két könnycseppjével
Sokan imádják Mihalis Hatzigiannis-t, és méltán sikeres az a filmsorozat főcím dala is, ami még a Top 10-be is felkerült!
(És persze, hogy felteszem a dalt, hiszen most vettük ezt át, a kedvenc görög tanárommal!)
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Ένα σπίτι κάτω, ένα σπίτι πάνω,
ένα σπίτι δίπλα και στη μέση εγώ.
Όλο λέω τι κάνω, όλο λέω πού ήρθα,
όλο λέω θα φύγω κι όλο μένω εδώ…
Egy lakás alattam, egy lakás felettem,
és egy lakás mellettem, s én köztük leledzem...
Egyre azt kérdem; Mit tettem? Ide, hogyan keveredtem???
Elmegyek innét! - mondom rekedten, mégis úgy néz ki, végleg itt rekedtem!
Το ‘χω αποφασίσει θα μετακομίσω
μα μου λεν οι τοίχοι τι θα βρεις αλλού.
Η ζωή του ανθρώπου δε γυρίζει πίσω
εδώ πέρα ζούμε ό,τι ζει παντού.
Elköltözöm innét; eldöntöttem már!
Azt kérdik a falak: - Másutt, nem ugyanez vár?
Hisz az emberélet, vissza nem forgatható,
és itt is ugyanazt éljük meg, ami másutt is található...!
Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει
αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει,
σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη
κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει.
Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten?
Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen?
Az egyik ablakban láttam őt meg, egy lángoló árnyat,
és a szívem, hogy reád találjon, a lépcsőkön kapott szárnyat!
Απ’ τον ένα τοίχο λένε ησυχία
απ’ τον άλλον τοίχο στήνουνε καβγά,
που ένας «θα καλέσω την αστυνομία»,
«έχω ιδιοκτησία» ο άλλος απαντά.
Egy fal túloldaláról, azt ordítják: "CSENDET!"
mert a másik irányból veszekedni kezdtek,
és -"Rendőrt hívok!"- kiabál az egyik,
-"Az én lakásom!"- válaszol a rekedtebbik.
Κι απ’ τον τρίτο τοίχο η διπλανή κυρία
έχει ανοίξει μάτι έχει στήσει αφτί
κι είναι πιο δική της του άλλου η ιστορία
τι έχει στο κρεβάτι, τι έχει στη ζωή.
És harmadik irányból, a szomszéd hölgyemény
a kémlelő-lyukon kukucskál át, hallgatózik:
egészen a magáévá téve mások történetét,
hogy az ágyban, vagy az életeben - mi zajlik?
Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει
αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει,
σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη
κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. (x2)
Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten?
Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen?
Az egyik ablakban láttam meg őt, olyan - lánggal égő árny volt,
és a szívem csak rohan a lépcsőn felfelé- felfelé, hogy reád találjon! (x2)
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-08-04 14:59:50), összesen 10 alkalommal
Στίχοι: Πυθαγόρας
Μουσική: Απόστολος Καλδάρας
Πρώτη εκτέλεση: Χαρούλα Αλεξίου
Άλλες ερμηνείες: Γλυκερία
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά
που λένε τα γραμμένα,
τo 'να σκοτώθηκε, τ' άλλο λαβώθηκε
δε γύρισε κανένα.
Két madarat küldtem a távoli Napkeletre felé
ahogy a sors könyvében meg van írva...
Az egyiket megölték, a másikat fogjul ejtették
és semelyik sem tért vissza...
Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά
ούτε φωνή, ούτε λαλιά.
τον τραγουδάει όμως στα παιδιά,
σαν παραμύθι η γιαγιά.
A márvánnyá változott királyról
nem érkezett se hang, se egyetlen szó...
A gyerekeknek mégis folyton úgy dalol
a nagymama, ahogy a tündérmese szól!
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά
που λένε τα γραμμένα,
το 'να σκοτώθηκε, τ' άλλο λαβώθηκε
δε γύρισε κανένα.
Két madarat küldtem a távoli Napkeletre felé
ahogy a sors könyvében meg van írva...
Az egyiket megölték, a másikat fogjul ejtették
és semelyik sem tért vissza...
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά,
δυο πετροχελιδόνια,
μα κει εμμείνανε κι όνειρο γίνανε
και δακρυσμένα χρόνια.
Két madarat küldtem a távoli Napkeletre
kővé változtatott fecskéket,
De ott rekedtek, és álommá lettek
s jöttek a könnyekkel teli évek...
Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά
ούτε φωνή, ούτε λαλιά.
τον τραγουδάει όμως στα παιδιά,
σαν παραμύθι η γιαγιά.
A márvánnyá változott királyról
nem érkezett se hang, se egyetlen szó...
A gyerekeknek mégis folyton úgy dalol
a nagymama, ahogy a tündérmese szól!
-------------------------------------------------------
A Google segítségével, ilyen dolgokra leltem:
Σύμφωνα με τις παραδόσεις του ελληνικού λαού η Κόκκινη Μηλιά είναι ένας μυθικός τόπος στον οποίο θα εκδιωχθούν οι Τούρκοι από την Κωνσταντινούπολη. Σύμφωνα με την παράδοση αυτή μετά την απελευθέρωση της Βυζαντινής πρωτεύουσας, θα πρωτοστατήσει ο «Μαρμαρωμένος Βασιλιάς» που θα εγερθεί από τον ύπνο του και θα προσκυνήσει στην Αγιά Σοφιά. A görögök néphagyománya szerint a "Kokkini Miliá" ("Vörös Almafa" - a törökök származási helye: Távol-Kelet) egy mitikus hely, ahová a törököket visszaűzték volna Konstantinápolyból. A fenti hagyomány szerint, bizánc fővárosának felszabadulása után, a birodalmat a "Márvánnyá változott király" fogja kormányozni, aki föléled majd álmából, és Agia Sofiába zaránokol...
Από την λαογραφική έρευνα που είχε κάνει ο Νικόλαος Πολίτης η Κόκκινη Μηλιά αντιστοιχεί προς το «Μονοδένδριο» των προ της Άλωσης βυζαντινών χρησμών και προφητειών που λέγονταν κατά τις επικίνδυνες πολιορκίες που αντιμετώπιζε η Κωνσταντινούπολη. Το πως όμως και πότε αντικαταστάθηκε το Μονοδένδριο με την Κόκκινη Μηλιά, αλλά και σε ποιούς λόγους στηρίχθηκε η δεύτερη, παραμένει άγνωστο.
A Folklór kutatásokból, amit Nikolaos Politis készített, a "Vörös Almafa", megegyezik az Alosis bizánci előtti jövendölésével és a jóslásával amikor a veszélyes ostromokkal néztek szembe Konstantinápolyban. De hogyan és mikor váltotta fel a "Monodendrio"-t a "Kokkino Milia", és hogy milyen okból, nem egészen tisztázott, és teljesen ismeretlen.
Αξιοσημείωτο όμως είναι ότι από έρευνα και μελέτη τουρκικών αρχείων βρέθηκε ότι την εποχή εκείνη οι Τούρκοι χρησιμοποιούσαν την έκφραση «Κόκκινο Μήλο» για κάθε μεγάλη και ισχυρή πόλη, και έτσι αποκαλούσαν και την Κωνσταντινούπολη πριν την κατάληψή της. Παρά ταύτα δεν έχει θεωρηθεί βέβαιο και εξακριβωμένο αν με την τουρκική αυτή ονομασία σχετίζεται η «Κόκκινη Μηλιά» των Ελλήνων.
De figyelemre méltó, hogy a török archívum és tanulmány vizsgálata során, abban az időben, amikor a törökök használták az «Vörös Almafa» kifejezést, minden jelentős és erős várost így neveztek, mint ahogy Konstantinápolyt is az elfoglalása előtt. Mindazonáltal, nem lett teljesen bizonyos és pontos, hogy ez a török név kapcsolatos-e a görögök «Vörös Almafa»-jával.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-11-17 23:59:33), összesen 8 alkalommal
Stratos: Találtam valamit, ami segíthet értelmezni a fenti dalt:
"Προσπαθώντας να "βγάλω" στην κιθάρα αυτήν την ΕΚΠΛΗΚΤΙΚΑ ΜΕΛΩΔΙΚΟ ΤΡΑΓΟΥΔΙ και αφού είχα ακούσει πάμπολλες φορές τη Χαρούλα ..ΜΟΥ ΕΛΛΕΙΠΕ κάτι..
Και αυτό δεν ήταν οι συγχορδίες αλλά το ότι δεν καταλάβαινα τόσο πολύ τον στίχο
του Πυθαγόρα και τι ήθέλε να πει ακριβώς και ιδιαίτερα τους συμβολισμoύς....
Κόκκινη Μηλιά, Γιαγιά... πως τα σκέφτηκε αυτά ο Πυθαγόρας και έγραψε αυτούς τους στίχους ?
"Amint próbáltam bejutni ebbe a "Kithara-ba, EKPLIKTIKA MELODIKO SONG és miután sokat hallottam Haroulát, valami hiányzott...
És ez nem az akkordok hiánya volt, mint inkább az, hogy nem értettem a szövegeket annyira, és a szimbólumokat... Nem értettem, mit érthetett pontosan ezeken Pythagorasz....
A Vörös Milia, Nagymama.... mire gondolt Pythagorasz, amikor ezeket a sorokat, szövegeket írta?
Íme hát... talán feleletet ad minderre az, amit az alábbi linken találtam https://www.e-grammes.gr/literature/emperor.htm "
[i]Ο τελευταίος Παλαιολόγος
Γεώργιος Βιζυηνός
Στους συμβολισμούς της παραδόσεως, γιαγιά είναι οι παλαιές γενεές
και εγγονός η νέα γενιά, η οποία πρέπει να κάνει το καθήκον της.
Az utolsó Paleologosz
George Vizyinos
A hagyomány szimbólumaiban a nagymama; az idősebb, öregebb nemzedék
és az új generáció, az unoka, akinek tennie kell a kötelességét...[i]
- Τον είδες με τα μάτια σου, γιαγιά τον Βασιλέα
ή μήπως και σου φάνηκε, σαν όνειρο να πούμε,
σαν παραμύθι τάχα;
- Τον είδα με τα μάτια μου, ωσάν και σένα νέα,
Πα να γενώ εκατό χρονών, κι ακόμα το θυμούμαι
σαν νάταν χθες μονάχα.
- Απέθανε, γιαγιά;
- Ποτέ, παιδάκι μου, κοιμάται.
- Και τώρα πια δεν ημπορεί
γιαγιάκα να ξυπνήση;
- Ω, βέβαια! Καιρούς καιρούς,
σηκώνει το κεφάλι,
και βλεπ' αν ήρθεν η στιγμή,
πόχει ο Θεός ορίσει.
- A saját szemeiddel láttad őt, nagymama, a Királyt?
Vagy csak úgy tűnt neked, úgy láttad, mint mondjuk egy álmot,
vagy mint valami tündérmesét?
- A saját szemeimmel láttam őt, mint ahogyan most, tégedet is látlak fiam...
Már elmulhatott vagy száz év is, és mégis emlékszem rá,
mintha, csak tegnap lett volna...
- Meghalt, Nagymama?
- Soha, a gyerekem! Csak alszik....
- És most már nem tud többé felkelni nagymami?
- Oh, dehogynem! Időnként, olykor-olykor
felemeli a fejét, és megnézi, hogy eljött-e már az az idő,
amit isten meghatározott.
- Πότε, γιαγιά μου, πότε;
- Οταν τρανέψης, γιόκα μου,
να αρματωθείς, και κάμης,
τον όρκο στην Ελευθεριά,
συ κι όλη η νεολαία,
θα σώσετε την χώρα.
Κι ο βασιλιάς θα σηκωθεί
τον Τούρκο να χτυπήση.
Και χτύπα-χτύπα, θα τον πα
πίσω στην κόκκινη
και πίσω από τον ήλιο,
που πια να μη γυρίση! "
- Mikor lesz az, nagyanyám, mikor?
- Amikor majd felnősz, kisunokám,
fegyverkezz fel, és tégy majd
az esküt a Szabadságra,
Mert Te, és az egész ifjúság,
meg fogjátok menteni az országot.
És a király fel fog majd kelni, talpra áll,
hogy törökkel megütközzön.
És majd addig üti-veri őket, amíg vissza nem térnek
a vörös földjeikig, sőt azon is túl...
a nap mögé...
hogy többé soha, vissza ne térjenek!
Ο Αγιος Κοσμάς ο Αιτωλός έζησε τον 18ο αιώνα και
αυτήν την προφητεία την έκανε (και σύμφωνα με το link που έκανεο Παναγιώτης ,το 1779).
Επομένως η "κόκκινη μηλιά" ως στοιχείο της προφορικής μας Παράδοσης (καθ'ολα
Ορθόδοξης φυσικά) ,προυπάρχει, τω προφητειών του Αγίου μας.
Δηλαδή δεν προέρχεται απο αυτήν την προφητεία.
Az St. átélt Aetolia Cosmas a 18. század és
Ez a jóslás csinált (és eszerint az összekötőekaneo szerint Panagiotis, az 1779).
Azért piros fa a szájhagyományunk részeként (egyformán
Ortodox kurzus), pre-SAN létező Meanwhile jóslása mi.
Ie nem származik ettől a jóslásból.
"Από το 1071, αγαπητό μου παιδί, που οι Σελτσούκοι κέρδισαν τη μάχη του Μαντζικέρτ της Μικράς Ασίας και άρχισε η αντίστροφη μέτρηση για την διάλυση της Βυζαντινής αυτοκρατορίας, ο ελληνισμός της Μικράς Ασίας δημιούργησε, με το αλάθητο ένστικτο ενός λαού που έβλεπε την επερχόμενη συμφορά, το μύθο της Κόκκινης Μηλιάς. Σύμφωνα με το μύθο, οι Τούρκοι αφού θα πολιορκούσαν με κάθε μέσο την Κωνσταντινούπολη, θα νικούσαν την άμυνα των υπερασπιστών της και θα άρχιζαν να την κυριεύουν.
1071 óta a kedves gyerekem, a Seltsoukoi, nyerte Mantzikert csatáját Asia Minor és elkezdte a visszaszámlálást a bizánci birodalom feloszlatásáért Asia Minor Hellenismje alkotott egy olyan népnek a tévedhetetlenségösztönével, aki látta a közelgő katasztrófát, a piros The mítosza Milia. Legenda szerint, a törökök poliorkousan után bármilyen eszközök által Constantinople, a védelem, védőket fog verni és elkezdene jönni
Amint az a hódítók által isteni beavatkozás etrepontan, ami elmenekültek és mégpedig Monodendri által üldöztek, a piros Milia.
Későbbi, mikor Constantinople esése 1453-ban Byzantium utolsó császára, Constantine Palaeologus, rejtélyes körülmények között tűnt el. Sok azt mondja, hogy meghalt a St. Romanos Gate-jéhez közeli csatában és a szultánban, akit több halom hullára vetett pillantásra tettek, de eredmény nélkül.
Constantine Paleologos holtteste és soha nem temetett el egy Headless holttestet és nem találta meg őt, ami szóban forgó volt, hogy ez Constantine Paleologos volt, mert a lábain szandáljai voltak aranyzografismenous aetous volt birodalmi szokás. Mindezek létrehozták a kő mítoszát-halott király, ami szerint Constantine Paleologos nem ölt csatában de marmarothike és van Closed Portal Hagia Sophia a nap az a Lord angyal élő és kézbesítené a kardot hogy tegye ki őket, a török
Τη στιγμή ακριβώς εκείνη με θεϊκή παρέμβαση οι κατακτητές θα ετρέπονταν σε φυγή και θα καταδιώκονταν μέχρι το Μονοδένδρι, δηλαδή την Κόκκινη Μηλιά.
Αργότερα, όταν έγινε η άλωση της Κωνσταντινούπολης το 1453, ο τελευταίος αυτοκράτορας του Βυζαντίου, ο Κωνσταντίνος Παλαιολόγος, χάθηκε κάτω από μυστηριώδεις συνθήκες. Πολλοί έλεγαν πως πέθανε στη μάχη κοντά στην Πύλη του Αγίου Ρωμανού και ο σουλτάνος έβαλε να ψάξουν στους σωρούς των πτωμάτων χωρίς όμως αποτέλεσμα. Το πτώμα του Κωνσταντίνου Παλαιολόγου δε βρέθηκε ποτέ και ετάφη ένα ακέφαλο πτώμα, που θεωρήθηκε πως ήταν ο Κωνσταντίνος Παλαιολόγος, επειδή στα πόδια του είχε πέδιλα με ζωγραφισμένους χρυσούς αετούς που ήταν συνήθεια αυτοκρατορική. Όλα αυτά δημιούργησαν το μύθο του μαρμαρωμένου Βασιλιά, σύμφωνα με τον οποίο ο Κωνσταντίνος Παλαιολόγος δεν σκοτώθηκε στην μάχη αλλά μαρμαρώθηκε και βρίσκεται στην Κλειστή Πύλη της Αγίας Σοφίας μέχρι τη μέρα που άγγελος Κυρίου θα τον ζωντανέψει και θα του παραδώσει το σπαθί του ώστε να εκδιώξει τους κατακτητές Τούρκους μέχρι την Κόκκινη Μηλιά. Ακόμα και σήμερα, αγαπητό μου παιδί, πολλοί λένε πως σαν πλησιάσουν στην Κλειστή Πύλη της Αγιάς Σοφιάς ακούνε ψαλμωδίες και ύμνους για τον μαρμαρωμένο βασιλιά. Οι μύθοι αυτοί που άντεξαν στο χρόνο και μεταδίδονται, εδώ και αιώνες, από γενεά σε γενεά, χώρεσαν μέσα στους λιτούς στίχους του Εθνικού Ποιητή της Ελλάδας, του Κωστή Παλαμά, στη «Φλογέρα του Βασιλιά»:
«Μαρμαρωμένος Βασιλιάς και θα ξυπνώ απ' το μνήμα το μυστικό και το άβρετο που θα με κλιή, θα βγαίνω και τη χτιστή Χρυσόπορτα ξεχτίζοντας θα τρέχω και καλιφάδων νικητής και τσάρων κυνηγάρης πέρα στην Κόκκινη Μηλιά, θα παίρνω την ανάσα».
Το παραπάνω απόσπασμα είναι απο το βιβλίο
"Το θαύμα " του¨Λεωνίδα Κουμάκη
Holnap ki tudja látsz-e még? / Αύριο ποιος ξέρει αν θα με ξαναδείς; (Fényes Szabolcs-Mihály István)
Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj-e még szíved a tegnapért?
Holnap, ki tudja holnap vársz-e még,
kit tudja holnap fáj-e még szívem a csókodért?
Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με ξαναδείς,
ποιός ξέρει αύριο, αν θα πονά ακόμα η καρδιά σου για το χθές;
Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με περιμένεις άλλο,
ποιος ξέρει αύριο, αν θα πονά η καρδιά μου για το φιλί σου;
Meg ne várjuk a józan reggelt,
az álmom míg véget ér,
elégni se kár, meghalni se fáj
egy mámoros pillanatért!
Ας μην περιμένουμε άλλο το νηφάλιο πρωί,
αφού τελειώσει το όνειρό μου,
δεν πειράζει κι ας καώ, δεν πονώ κι ας πεθάνω,
για ένα λεπτό έκστασης.
Holnap, ki tudja holnap látsz-e még,
ki tudja holnap fáj-e még szíved a tegnapért?
Αύριο, ποιος ξέρει αύριο, αν θα με ξαναδείς,
ποιός ξέρει αύριο, αν θα πονά ακόμα η καρδιά σου για το χθές;
Nekem már megvan ez a videó egy ideje, és úgy látom, hogy még nem került fel erre a fórumra.
Szép szám!
petros: Ki is adtak egy MAXI CD-t, amin Sakis csak ezt a dalt énekli több nyelven is. Görögül, angolul, franciául és persze van + két remix feldolgozás is. Amúgy ezért a CD-ért végig rohantam Szaloki, Athén és Katerini összes utamba kerülő zeneboltját és végül Kateriniben egy nagyon kis boltban fél óra kutatgatás után az eladó elővarázsolta
Στίχοι: Άρης Δαβαράκης
Μουσική: Morris Albert & Louis Gaste
Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς
Φίλε, τη λατρεύω φίλε
αλλά πια δε θέλω, γι αυτήν να ζω
Πες της, δεν την θέλω πες της
καίνε οι αγκαλιές της, φεύγω πριν καώ
Barátom, én szeretem őt, barátom,
de én nem akarok már, érte élni...
Mondd el neki; nekem Ő már nem kell, mondd meg ezt
úgy égetnek az ölelései, hogy elmegyek, mielőtt megégnék!
Πες της, πως φεύγω πριν να φύγει
η πες της φίλε ό,τι θες, αλήθειες η ψευτιές
Mondd meg neki, hogy távozom, mielőtt ő elmenne,
vagy mondj barátom, amit akarsz, legyen akár igaz, vagy akár hazugság
Πες της, πως φεύγω πες της
ξεφεύγω πες της, μόνος προχωρώ
Mondd el neki, hogy távozom, mondd neki meg!
Végleg elmegyek, mondd el neki; hogy már egyedül folytatom...
Φίλε, ο έρωτας της φίλε
είναι μια παγίδα, είναι ένας γκρεμός
Barátom, az ő szereleme - barátom -,
egy csapda, egy szakadék; feneketlen mélység
Φίλε, μέσα της ταξιδεύω
μ' ανάβει αυτή η πυρκαγιά μα δεν αντέχω πια
Barátom, én folyton vele, és őbenne utazom
Fölgyújt engem ez a tűz, de már nem bírom tovább...!
Φίλε, δεν τη θέλω πες της
είναι καταιγίδα, ο έρωτας αυτός
Haver, nem akarom már őt, mondd neki el!
Pusztító vihar, ez a szerelem!
Πες της, πως φεύγω πες της
ξεφεύγω πες της, μόνος προχωρώ
Mondd el neki, hogy távozom, mondd neki el,
Elmegyek, és innentől egymagam folytatom...!
Τις ζήλιες πες της, τις αστραπές της
τις αγκαλιές της, θα τις φυλάξω εγώ
A féltékenységeit - mondd el -, a villámait
az ölelő karjait, megőrzöm én... (emlékeimben)
Στίχοι: Νίκος Βαξεβανέλης
Μουσική: Νίκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Νιώθω σαν να έγινε η νύχτα
στης μοναξιάς τα δύχτια
και δρόμος και γκρεμός
νιώθω πως όλα τα 'χω χάσει
γιατί μ' έχεις ξεχάσει
καρδιά μου έτσι κι αλλιώς
Úgy érzem, mintha rámesteledett volna
a magány hálójában
s az útján és a szakadékában
érzem, hogy mindent elvesztettem
mert úgyis elfelejtettél már engem
Kedvesem!
Refren: Μόνος μου ξανά
κι αυτή η νύχτα δεν περνά
με σκόρπια λόγια
και με άδειες συζητήσεις
Μόνος μου ξανά
κι ούτε ένας φίλος πουθενά
παράπονό μου, να μου πει πως
θα γυρίσεις, θα αργήσεις
Refren: Egyedül újra
és ez az éjszaka nem halad
szófoszlányokkal
és üres szavakkal
Egyedül újra
és sehol sincs egy barát
fájdalmam azt mondja nekem
hogy visszatérsz, később érkezel...
Πάω, πού πάω αναρωτιέμαι
γιατί δε σε απαρνιέμαι
κι ακόμα σ' αγαπώ
πάω να τρελαθώ, το ξέρω
μου λείπεις και υποφέρω
και θέλω να σε δω
Megyek, magam sem tudom hova megyek
miért nem tagadlak meg téged
s miért szeretlek még?
tudom jól, hogy beleőrülök ebbe
hiányzol nekem és szenvedek
s látni akarlak téged!
-----------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------
Stratos / Verzió Μόνος μου ξανά / Egymagam vagyok újra
Νιώθω σαν να έγινε η νύχτα
στης μοναξιάς τα δύχτια
και δρόμος και γκρεμός
νιώθω πως όλα τα 'χω χάσει
γιατί μ' έχεις ξεχάσει
καρδιά μου έτσι κι αλλιώς
Úgy érzem, mintha az éj,
a magány hálójában
út is lett volna, meg szakadék...
Úgy érzem, mindent elvesztettem
mert elfelejtettél már teljesen,
- akár így, akár úgy... -, szívecském!
Refren: Μόνος μου ξανά
κι αυτή η νύχτα δεν περνά
με σκόρπια λόγια
και με άδειες συζητήσεις
Μόνος μου ξανά
κι ούτε ένας φίλος πουθενά
παράπονό μου, να μου πει πως ...θα γυρίσεις, μην αργήσεις! - így énekli!
Refren: Egymagam vagyok újra
és mintha ez az éj sem múlna
a kiejtett szavakkal
és üres beszélgetésekkel
Egymagam vagyok újra...
...és sehol (sincs) egy barát,
- oh, jaj nekem - aki azt mondaná,
hogy visszatérsz majd... Ne késlekedj!
Πάω, πού πάω αναρωτιέμαι
γιατί δε σε απαρνιέμαι
κι ακόμα σ' αγαπώ
πάω να τρελαθώ, το ξέρω
μου λείπεις και υποφέρω
και θέλω να σε δω
Megyek, de hová tartok? - kérdem magamtól
Mert nem tagadlak meg,
és mert még szeretlek téged!
Belebolondulok, tudom
hiányzol, és szenvedek
és látni akarlak téged!
Itt van Sakis Rouvas legújabb CD-jének címadó dalának a szövege és videója! Ezt a dalt a kislánya érkezésére írták/énekli . Szerintem nagyon jól sikerült!
Μουσική: Δημήτρης Κοντόπουλος
Πρώτη Εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς
Μοιάζεις μ'ενα όνειρο
στ'αλήθεια που ζω
όλα τα'χω αφήσει
γίναν πια παρελθόν
είδες που στα μάτια
με κοιτάς, με στο φως
γεμίζεις τη ψυχή μου
μου γελάς, μ'αγαπάς
Mint egy álom, olyan vagy nekem
igazából most élek
már mindent elengedtem
a múlté lett minden...
Nézz rám, fénnyel
töltöd meg lelkemet
nevess rám, szeress engem...
της χαράς κυλάει το δάκρυ
κι από τ'ουρανού την άκρη
πέφτουνε τ'αστέρια
μες την αγκαλιά σου
Örömkönnyeim potyognak,
s az égbolt széléről, rád
csillagok hullanak
a karjaidba...
(refrain)
Ήρθες, είσαι το πρώτο μου
πρωί, κοντά μου ήρθες
στιγμή που ήταν μαγική
Θεού το δώρο, στο είναι μου
εσύ να βρίσκεις χώρο
απο το νου ως τη καρδιά,
βασίλισσά μου, και γω
ιππότης σου παντού
φρουρός με σένα
αξίζει η ζωή, να ξέρεις
πάντα θα'μαστε μαζί
σαν ένα
Megérkeztél, te vagy az első én nekem
Egy reggelen, hozzám közel kerültél
Egy pillanat volt, oly varázslatos
Isten ajándéka vagy te nekem
Megtalálva a helyet
A gondolaton át a szívig
Királynőm, én vagyok
A lovagod mindenhol
Őrködöm (az őr veled/ "vigyázok rád")
Megéri az élet, tudd
Mindig együtt leszünk,
Egyként.
Μοιάζουμε εμέις σαν δυο
σταγόνες νερό, άνθισαν
λουλούδια κι ήρθε
η άνοιξη εδώ, δίπλα μου
κοιμάσε σε κοιτώ,
στη ζωή σου φάρος θα'μαι
πάντα, κοίταμε, γέλαμου
Olyanok vagyunk mi ketten,
mint két esőcsepp
a virágok kinyíltak, s megérkeztél
Te vagy a tavasz itt, én mellettem
aludj csak...én nézlek téged
az életedben a "világítótorony" én leszek
mindig, nézz rám, nevess rám...örökké
της χαράς κυλάει το δάκρυ
κι από τ'ουρανού την άκρη
πέφτουνε τ'αστέρια
μες την αγκαλιά σου
Örömkönnyeim potyognak,
s az égbolt széléről, rád
csillagok hullanak
a karjaidba.
(refrain)
Ήρθες, είσαι το πρώτο μου
πρωί, κοντά μου ήρθες
στιγμή που ήταν μαγική
Θεού το δώρο, στο είναι μου
εσύ να βρίσκεις χώρο
απο το νου ως τη καρδιά,
βασίλισσά μου, και γω
ιππότης σου παντού
φρουρός με σένα
αξίζει η ζωή, να ξέρεις
πάντα θα'μαστε μαζί
σαν ένα
Megérkeztél, te vagy az első én nekem
Egy reggelen, hozzám közel kerültél
Egy pillanat volt, oly varázslatos
Isten ajándéka vagy te nekem
Megtalálva a helyet
A gondolaton át a szívig
Királynőm, én vagyok
A lovagod mindenhol
Őrködöm (az őr veled/ "vigyázok rád")
Megéri az élet, tudd
Mindig együtt leszünk,
Egyként.
petros: Nem bírtam ki, hogy ne ismerjem legalább a refrént!!! Lefordítottam... Kicsit "szabadabban", ahogy Strati mester tanítja de így nekem annyira tetszik De azt hiszem, erről szól az egész dal... A kislányáról/kislányához...
Remélem, nem lőttem nagy bakot
Σου ζητούσα ν' απαντήσεις, αν αντέχεις να μ' αφήσεις,
μ' έναν άλλον αν θα πας εσύ ποτέ.
Και μου είπες αν το κάνω, να το ξέρεις θα πεθάνω,
στη ζωή μου δε θα σ' αρνηθώ ποτέ.
Kértem, válaszold meg, el tudnál-e engem, hagyni?
s egy másikkal, elmennél-e valaha?
És azt mondtad nekem, hogy ha megteszem - tudd meg - belehalok!
Az életemben már sosem foglak megtagadni -, soha!
Σε ρωτούσα αν τελειώσει, σαν το χιόνι αν θα λιώσει
κι αν πεθάνει η αγάπη αυτή ποτέ.
Κι απαντούσες μη φοβάσαι, σ' αγαπώ να το θυμάσαι,
δε θ' αφήσω να χαθείς εσύ ποτέ.
- Úgy lesz-e vége - kérdeztelek -, mint ahogy a hónak is ha olvad...?
És hogy meghalhat-e valamikor, ez a szerelem?
És az volt a válaszod; - Ne félj, szeretlek! Erre emlékezz majd!
Nem hagyom, hogy valaha is elvessz!
Ποτέ, ποτέ μη λες ποτέ
Ποτέ, ποτέ μη λες ποτέ
Soha, soha ne mondd azt; soha!
Soha, soha ne mondd azt; soha!
Ξαφνικά με αφήνεις, τηλέφωνα κλείνεις,
χωρίς εξηγήσεις, χωρίς ένα γεια.
Ξαφνικά μ' αποφεύγεις, σηκώνεσαι φεύγεις,
και ούτε σε νοιάζει αν ζω τελικά.
Σου 'χα πει μη μ' αφήσεις και μου 'πες ποτέ.
Egyszer csak eltűnsz, a telefonokat lecsapod,
magyarázatok nélkül, egyetlen köszönés nélkül.
Hirtelen hagysz el engem, felkerekedsz s eltávozol,
és azzal se törődsz, hogy élek-e még végül....
Kértelek, hogy el ne hagyj, és te azt ígérted; soha!
Ποτέ, ποτέ μη λες ποτέ
Ποτέ, ποτέ μη λες ποτέ
Soha, soha ne mondd azt; soha!
Soha, soha ne mondd azt; soha!
Σε ρωτούσα κάθε βράδυ, ποιο φιλί, ποιο ξένο χάδι,
θα 'ναι αιτία να χαθούμε εμείς ποτέ.
Κι ορκιζόσουν στη ζωή σου, πως για πάντα η πνοή σου,
θα 'μαι γω και δε θα πας αλλού ποτέ.
Minden este faggatalak, melyik csóknak, mely idegen érintésnek
lenne eshetősége, hogy mi végleg elveszítsük egymást...
És te az életedre esküdtél, hogy örökké értem lélegzel,
és nem hagysz el, nem mész máshová sohasem!
Ποτέ, ποτέ μη λες ποτέ
Ποτέ, ποτέ μη λες ποτέ
Soha, soha ne mondd azt; soha!
Soha, soha ne mondd azt; soha!
Ξαφνικά με αφήνεις, τηλέφωνα κλείνεις,
χωρίς εξηγήσεις, χωρίς ένα γεια.
Ξαφνικά μ' αποφεύγεις, σηκώνεσαι φεύγεις,
και ούτε σε νοιάζει αν ζω τελικά.
Σου 'χα πει μη μ' αφήσεις και μου πες ποτέ.
Egyszer csak eltűnsz, a telefonokat lecsapod,
magyarázatok nélkül, egyetlen köszönés nélkül.
Hirtelen hagysz el engem, felkerekedsz s eltávozol,
és azzal se törődsz, hogy élek-e még végül....
Kértelek, hogy el ne hagyj, és te azt ígérted; soha!
Ποτέ, ποτέ μη λες ποτέ
Ποτέ, ποτέ μη λες ποτέ
Soha, soha ne mondd azt; soha!
Soha, soha ne mondd azt; soha!
Nincs beírva úticél.
"Mια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια // Μπερμπίλης"
. Szerintem nagyon jól sikerült!
De azt hiszem, erről szól az egész dal... A kislányáról/kislányához...
