Δεν κινδυνεύεις αν μ’ αγαπάς
ακόμα κι αν πονάς,
Φαρμάκι γίνομαι το φάρμακο σου
Έλα και χάσε τον εαυτό σου
Παραλήρημα όλο δικό σου... είμαι$
Nem vagy veszélyben, hogyha szeretsz,
Még ha gyötör is a fájdalom, / akkor is, ha fáj,
Gyógyszerré válok a gyógyszered leszek
Gyere veszítsd el önmagad!
Kis híján... egészen... örökké tiéd... vagyok!
Στα μάτια έτσι όταν με κοιτάς
τρέμω λιώνω
Στα μάτια έτσι όταν με κοιτάς
τρέμω λιώνω
Mikor a szemeimbe így nézel,
Reszketek.., elolvadok.., hm
Mikor a szemeimbe így nézel,
Reszketek.., elolvadok...
Σ’ αγαπώ, μ’ αγαπάς
Στα μάτια έτσι όταν με κοιτάς
τρέμω λιώνω
θέλω μόνο
Szeretlek..., s te szeretsz...
Mikor a szemeimbe így nézel!
Reszketek.., elolvadok...
És csupán egyet akarok:
Νερό πίνω και μεθάω,
χάνω τον έλεγχο, παραμιλάω
Με όλα τα αχ του έρωτα τα σπάω, κι ας ακούσουν
Vizet iszom, és mégis berúgok
Elveszítem az uralmamat, félrebeszélek
Az összes szerelmes "ah"-hal, szét vetem a házat, még ha meg is hallanak!
Δεν κινδυνεύεις αν μ' αγαπάς
ακόμα κι αν πονάς, ακόμα κι αν πονάς...
Φαρμάκι γίνομαι το φάρμακο σου
Έλα και χάσε τον εαυτό σου
Παραλήρημα όλο δικό σου... είμαι
Nem vagy veszélyben, hogyha szeretsz,
Még ha gyötör is a fájdalom, / akkor is, ha fáj,
Gyógyszerré válok a gyógyszered leszek
Gyere veszítsd el önmagad!
Kis híján... egészen... örökké tiéd... vagyok!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2017-09-25 20:46:20), összesen 14 alkalommal
Στίχοι/Μουσική - Dalszöveg író/Zene szerző: Μη διαθέσιμο / Nem ismert
: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση - Első előadó: Θεοδοσία Τσάτσου / Theodora Tsatsou
Κατάματα μες στην Αθήνα,
Αλλάζω δέρμα, αλλάζω κλίμα.
Γίνομαι δέντρο μες στη γη,
έχω δική μου αναπνοή.
Szemben veled Athénban
Lecserélem a bőrömet, éghajlatot váltok.
Fa leszek benn a földben,
Saját levegőt lélegezhetek.
Στη μελωδία της ψυχής μου,
στο βάθος της συνείδησής μου...
A lelkem dallamaiban,
a tudatom, lelkiismeretem mélységében...
Απ'την ακρόπολη ως τη σελήνη,
Σου παραδίνομαι.
Με λίγο αλήθεια παραπάνω,
σου αποκαλύπτομαι...
Az akropolisztól a holdig,
Átadom magam neked.
Egy kicsivel több igazsággal,
Bizonyítok neked...
Στη μελωδία της ψυχής σου,
στο βάθος της συνείδησής σου...
A lelkem dallamaiban,
a tudatom, lelkiismeretem mélységében...
Δεν θα μας το πει κανείς,
θα τ'ανακαλύψουμε εμεις...
Δεν θα μας το πει κανείς,
θα τ'ανακαλύψουμε εμεις...
Nem mondja el nekünk senki majd,
Ám, majd felismerjük...
Nem mondja el nekünk senki majd,
Ám, majd felismerjük...
Είμαι αλλόυ, είμαι απ'αλλόυ
Με λένε Βabalou.
Máshonnét származom, más vagyok
Babalou a nevem.
Ρόδο τριαντάφυλλο μου,
ανθισες στο μέτωπο μου...
Τίποτα πια δεν με νοιάζει,
Κάθε σκέψη με δικάζει...
Τίποτα πια δεν με νοιάζει,
Κάθε σκέψη με δικάζει...
Rózsám, Rózsám,
a homlokomon kivirágoztál...
Semmi nem érdekel már,
Minden gondolat igazol hát...
Semmi nem érdekel már,
Minden gondolat igazol hát...
Δεν θα μας το πει κανείς,
θα τ'ανακαλύψουμε εμεις...
Δεν θα μας το πει κανείς,
θα τ'ανακαλύψουμε εμεις...
Nem mondja el nekünk senki,
Ám, mi majd felismerjük...
Nem mondja el nekünk senki,
Ám, majd mi felismerjük...
Είμαι αλλόυ, είμαι απ'αλλόυ
Με λένε Βabalou.
Máshonnét származom, más vagyok
Babalou a nevem.
Δεν θα μας το πει κανείς,
θα τ'ανακαλύψουμε εμεις...
Δεν θα μας το πει κανείς,
θα τ'ανακαλύψουμε εμεις...
Nem mondja el nekünk senki,
Ám, mi majd felismerjük...
Nem mondja el nekünk senki,
Ám, majd mi felismerjük...
Στη μελωδία της ψυχής μας,
στο βάθος της συνείδησής μας...
A lelkem dallamaiban,
a tudatom, lelkiismeretem mélységében...
Δεν θα μας το πει κανείς,
θα τ'ανακαλύψουμε εμεις...
Δεν θα μας το πει κανείς,
θα τ'ανακαλύψουμε εμεις...
Nem mondja el nekünk senki,
Ám, mi majd felismerjük...
Nem mondja el nekünk senki,
Ám, majd mi felismerjük...
Είμαι αλλόυ, είμαι απ'αλλόυ
Με λένε Βabalou.
Máshonnét származom, más vagyok
Babalou a nevem.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-02-06 20:40:20), összesen 5 alkalommal
Στίχοι: Γιώργος Μίχας
Μουσική: Γιώργος Μίχας
Πρώτη εκτέλεση: Θεοδοσία Τσάτσου
Κι αν είν' τ' αστέρια σου πεσμένα στη γη
και οι νύχτες σου εκλιπαρούν την αυγή
κι όλα όσα αγάπησες μια σκάρτη ζαριά
κι ο μόνος φίλος που έχεις η μοναξιά
Még ha a csillagaid a földre is zuhantak már,
és az éjszakáid könyörögnek is a hajnal után,
és ha minden, mit megszerettél, mint szétroncsolt kocka csupán,
és ha maradt is neked valami: a magány. Az egyetlen barát
Εγώ σε θέλω ναι σε θέλω σε θέλω
Με σκισμένα πανιά
Με κομμένα φτερά εγώ σε θέλω
Akkor is akarlak, igen, akarlak én, kellesz nekem!
A tépett vitorlákkal
A levágott szárnyakkal, de kellesz énnekem!
Κι αν όλοι γύρω σου φτιαχτήκαν κι εσύ
Ψάχνεις στην έρημο για κάποιο νησί
Χωρίς πυξίδα στο πουθενά
Πάνω που κέρδιζες χαμένος ξανά
És ha mindenki rendbe is jött körötted, de te még
Kutakodsz a pusztaságban egy lakatlan szigetér...
Iránytű nélkül, a semmi közepén
Ráadásul, ismét elveszetté lettél
Εγώ σε θέλω ναι σε θέλω σε θέλω
Με σκισμένα πανιά
Με κομμένα φτερά εγώ σε θέλω
Én akkor is akarlak, igen, akarlak, kellesz nekem!
A tépett vitorlákkal
A levágott szárnyakkal, de kellesz énnekem!
Κι αν τα τραγούδια σου κατάπιε η σιωπή
Και βρήκες του έρωτα την πόρτα κλειστή
Μ' ένα αποτσίγαρο μαύρα γυαλιά
Θεός και δαίμονας και μόνος ξανά
És ha a dalaidat el is nyelte már a csend
És zárva is találtad az ajtót, mi a szerelemhez vezet,
Egyetlen cigaretta csikkel, s fekete szemüvegben, összefutsz
Istennel, ördöggel, s aztán ha megint egyedül leszel
Εγώ σε θέλω ναι σε θέλω σε θέλω
Με σκισμένα πανιά
Με κομμένα φτερά εγώ σε θέλω
Akkor is akarlak, igen, akarlak én, kellesz nekem!
A tépett vitorlákkal
A levágott szárnyakkal, de kellesz énnekem!
Κι αν σου τελειώσαν οι ευχές και τα θα
Κι ο δρόμος σ' έβγαλε στο δρόμο ξανά
Κι άμα δε βρίσκεις ούτε λέξη να πεις
Κι ούτε ένα όνειρο για να πιαστείς
És ha el is fogytak az áldások s a lehetőségek
És ha az előtted álló út, ismét az útra vetett ki téged,
És ha már egyetlen kimondani való szót sem találsz
És egyetlen álmot se, amibe belekapaszkodhatnál
Εγώ σε θέλω ναι σε θέλω σε θέλω
Με σκισμένα πανιά
Με κομμένα φτερά εγώ σε θέλω
Σε θέλω σε θέλω ...
Én akkor is akarlak, igen, akarlak, kellesz nekem!
A tépett vitorlákkal
A levágott szárnyakkal, de kellesz énnekem!
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς
Για μια στιγμή λόγια, ονόματα, εικόνες
Κι ένα χαμόγελο μες στου μυαλού μου τις οθόνες
Απόψε θυμήθηκα κοιτώντας παλιές φωτογραφίες
Όνειρα που μοιραστήκαμε και ‘γιναν αμφιβολίες
Egy pillanatra szavak, nevek, képek
És egy mosoly, benn, az agyam vetítővásznán
Jutott az eszembe ma este, a régi képekeket nézve
Az álmok, amiken közösen osztoztunk, s amik kétségessé váltak
Κάποια μέρα τελειώνουν εποχές κι αγάπες
Και στο χρόνο οι σκέψεις μοιάζουν λαθρεπιβάτες
Κάποια μέρα τελειώνουν οι στιγμές οι ωραίες
Έτσι όπως τελειώνουν οι μεγάλες ιδέες
Egy szép napon véget érnek az időszakok és a szerelmek
és a gondolatok szerelmes potyautasokra hasonlítanak az időben
Egy nap véget érnek a szép pillanatok
Csakúgy, mint ahogy véget érnek a nagy álmok
Κάποια μέρα, κάποια μέρα...
Egyszer, egy napon, egy napon valamikor...
Για μια στιγμή νόμιζα πως με κοιτούσες
Στης φαντασίας μου τα δρομάκια τριγυρνούσες
Και ξαναγύρισα στα πιο ζεστά μας καλοκαίρια
Σχέδια και όρκους κάναμε που σβήσανε στ’ αστέρια...
Egy pillanatra azt hittem, hogy néztél reám
A képzeletem utcácskáin kóboroltál
És újra visszatértem a legforróbb nyarainkba
Terveket szőttünk és fogadalmakat tettünk, amik a csillagok közt kialudtak...
Κάποια μέρα τελειώνουν εποχές κι αγάπες
Και στο χρόνο οι σκέψεις μοιάζουν λαθρεπιβάτες
Κάποια μέρα τελειώνουν οι στιγμές οι ωραίες
Έτσι όπως τελειώνουν οι μεγάλες ιδέες
Egy szép napon véget érnek az időszakok és a szerelmek
és a gondolatok szerelmes potyautasokra hasonlítanak az időben
Egy nap véget érnek a szép pillanatok
Csakúgy, mint ahogy véget érnek a nagy álmok
Κάποια μέρα, κάποια μέρα
Egyszer, egy napon egy napon valamikor...
Για μια στιγμή λόγια, ονόματα, εικόνες...
Egy pillanatra szavak, nevek, képek...
Στίχοι: Εβίτα Σκουρλέτη
Μουσική: Στάθης Δρογώσης
Πρώτη εκτέλεση: Στάθης Δρογώσης
Θα περάσουν οι μέρες ναι, ο χρόνος μου τάζει
πως το φως της αυγής διώχνει κάθε σκοτάδι
Κι όπως φεύγουν οι μέρες
και σε παίρνουν μακριά
σαν λουλούδι η καρδιά μου
στον αέρα σκορπά
Elmúlnak majd a napok, igen, az idő ígéretet tesz,
hogy a hajnal fénye elűz minden sötétséget
És ahogy elmúlnak a napok,
és magukkal ragadnak messzire,
mint egy virágot a szívem
szétszór a levegőbe(n)
Δεν μου μένει τίποτα
τίποτα να κάνω
τίποτα να πω
Δεν μου μένει τίποτα
κι όμως σ' αγαπάω
κι είμαι ακόμα εδώ
Nem marad semmim se
semmi, amit tehetek
semmi ami mondhatnék
Nem marad semmim se
és mégis szeretlek
és még mindig itt vagyok!
Και περάσαν οι μέρες όπως μου 'ταξε ο χρόνος
μα στο φως της αυγής
δεν θαμπώθηκε ο πόνος
Kι είναι οι μέρες βροχή
που το τζάμι χτυπά
να γινόσουνα ήλιος
να γυρνούσες ξανά
És elmúltak a napok, ahogy az idó ígérte
De a hajnal fényében
nem burjánzott el a fájdalom
És a nappalok esővé váltak
ami az üveget veri
bár nap lehettél volna,
hogy visszatérj!
Δεν μου μένει τίποτα
τίποτα να κάνω
τίποτα να πω
Δεν μου μένει τίποτα
κι όμως σ' αγαπάω
κι είμαι ακόμα εδώ
Nem marad semmim se
semmi, amit tehetek
semmi ami mondhatnék
Nem marad semmim se
és mégis szeretlek
és még mindig itt vagyok!
μα όπως φεύγουν οι μέρες
και σε παίρνουν μακρυά
σαν λουλούδι η καρδιά μου
στον αέρα σκορπά
De ahogy múlnak a napok
és ragadnak egyre messzebb
mint egy virágot a szívem
szétszór a levegőben
Δεν μου μένει τίποτα
τίποτα να κάνω
τίποτα να πω
Δεν μου μένει τίποτα
κι όμως σ' αγαπάω
κι είμαι ακόμα εδώ
Θα περάσουν οι μέρες...
Nem marad semmim se
semmi, amit tehetek
semmi ami mondhatnék
Nem marad semmim se
és mégis szeretlek
és még mindig itt vagyok!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-10-25 01:24:18), összesen 5 alkalommal
Φτιάχνω από παιδί, φτιάχνω φυγή
Φτιάχνω καράβι, μα χαρτί γίνεται η θάλασσα
το βράδυ στο σκοτάδι.
Ψάχνω από μικρός ο ουρανός να χει μια σκάλα
να ανεβώ μα είναι τα όνειρα από μένα πιο μεγάλα.
Már gyerekkorom óta készülök az útra, hogy elmegyek
Hajót készítek, de papírrá változik a tenger
este a sötétben.
Kiskorom óta keresem, hogy hol az égbevezető létra,
hogy feljussak oda, de az álmok, nálam is nagyobbak.
Έχω μια καρδιά που να φύγει όλο θέλει,
κι άλλη μια καρδιά που
Φοβάται... φοβάται... κι όλο εδώ γυρνά.
Van nekem egy szívem, amelyik folyton el akar menni,
és egy másik szív is, amelyik
Gyáva... fél... és folyton itt, csak erre kószál.
Φτιάχνω από παιδί, φτιάχνω ζωή
πάνω στα αστέρια, την κορφή του κόσμου
πες μου πώς να φτάσω με τα χέρια...
Már kiskorom óta készülök arra, hogy életet
vigyek a csillagok fölé, a világ tetejére
Mondd meg, hogy hogyan érek fel oda; a kezeimmel...?
Έχω μια καρδιά που να φύγει όλο θέλει,
κι άλλη μια καρδιά που
φοβάται... φοβάται... κι όλο εδώ γυρνά.
Van nekem egy szívem, amelyik folyton el akar menni,
és egy másik szív is, amelyik
Gyáva... fél... és folyton itt, csak erre lófrál.
Στίχοι: Λίλιαν Δημητρακοπούλου
Μουσική: Δημήτρης Κοργιαλάς
Πρώτη εκτέλεση: Ευριδίκη
Ειν' η ανάσα σου, ανάσα μου
οι αναμνήσεις σου δικές μου
Δικές σου εικόνες μες τα μάτια μου
οι τύψεις σου είναι ενοχές μου
A légzésed, az én légvételem is
Az enyémek a te emlékeid is
Az általad látott képek vannak az én szemeimben
A lelkiismeretfurdalásaid egyeznek az én bűneimmel
Κι αν λένε πως σε τούτη τη ζωή
μόνοι ερχόμαστε και φεύγουμε πιο μόνοι
Εγώ υπάρχω γιατί ζεις κι εσύ κι όταν
φύγεις θα με βρεις στο ίδιο το βαγόνι
És ha bárki azt mondaná, hogy ebben az életben
Egyedül jövünk a világra, és egymagunk is lépünk tovább...
Én azért létezem, mert te is élsz, és hogyha véletlen
Elmész, akkor engem is majd ugyan abban a vagonban találsz!
Είναι η σάρκα σου το σώμα μου
Τα όνειρά σου όνειρά μου
Φιλιά δικά σου είναι το στόμα μου
η μυρωδιά σου, άρωμά μου
A tested az én testem is,
Az álmaid, az én álmaim
A csókjaid az én ajkaim
Az illatod, az én illatom is
Κι αν λένε πως σε τούτη τη ζωή
μόνοι ερχόμαστε και φεύγουμε πιο μόνοι
Εγώ υπάρχω γιατί ζεις κι εσύ κι όταν
φύγεις θα με βρεις στο ίδιο το βαγόνι
És ha bárki azt mondaná, hogy ebben az életben
Egyedül jövünk a világra, és egymagunk is lépünk tovább...
Én azért létezem, mert te is élsz, és hogyha véletlen
Elmész, akkor engem is majd ugyan abban a vagonban találsz!
Χρυσά δαχτυλίδια να δω να φοράς
Χιλιάδες στολίδια παντού να σε δω να κρεμάς
Στα μαλλιά σου τα κύματα, στη ποδιά σου φιλήματα
Στα όνειρα σου τα σχήματα του φεγγαριού
Arany gyűrűket szeretnék látni ujjacskáidon
Felaggatva, ezernyi dísztárgyat lássak rajtad - mindenhol,
A hajadba hullámokat, a köténykédre csókokat
És az álmaidba, vetüléseit a holdnak
Στεφάνια λουλούδια να δω να κρατάς
Του Μάνου τραγούδια ν' ακούσω να μου τραγουδάς
Στα μαλλιά σου τα κύματα, στη ποδιά σου φιλήματα
Στα όνειρα σου τα σχήματα του φεγγαριού
Látni szeretnélek a karjaidban tartott virágkoszorúkkal
És közben Mánosz dalait hallgatni, amiket hozzám dalolsz majd
A hajadba hullámokat, a köténykédre csókokat
És az álmaidba, vetüléseit a holdnak
Θα σπάσω εφτά ποτήρια στ' ουρανού τα πανηγύρια
Θα σπάσω εφτά ποτήρια γιατί σ' αγαπώ
Θα σπάσω εφτά ποτήρια στ' ουρανού τα πανηγύρια
Θα σπάσω εφτά ποτήρια γιατί σ' αγαπώ
Δόξα τω Θεώ, ξανά
Hét poharat fogok széttörni az égi ünnepeken
A földhöz vágok majd hét poharat, mert szeretlek!
Szét fogom törni azt a hét pohárt az égi ünnepeken
A földhöz vágok majd hét poharat, mert szeretlek!
Dicsőség az Úrnak, újra!
Ποτάμια γεφύρια να δω να περνάς
Κεριά και αγιαστήρια ν' ανάβεις και να προσκυνάς
Στα μαλλιά σου τα κύματα, στη ποδιά σου φιλήματα
Στα όνειρα σου τα σχήματα του φεγγαριού
Folyókon lássalak átkelni, és a hidakon
Amint gyertyákat, és szentelt mécseseket gyújtasz s közben imádkozol
A hajadba hullámokat, a köténykédre csókokat
És az álmaidba, vetüléseit a holdnak
Θα σπάσω εφτά ποτήρια στ' ουρανού τα πανηγύρια
Θα σπάσω εφτά ποτήρια γιατί σ' αγαπώ
Θα σπάσω εφτά ποτήρια στ' ουρανού τα πανηγύρια
Θα σπάσω εφτά ποτήρια γιατί σ' αγαπώ
Δόξα τω Θεώ, ξανά
Hét poharat fogok széttörni az égi ünnepeken
A földhöz vágok majd hét poharat, mert szeretlek!
Szét fogom törni azt a hét pohárt az égi ünnepeken
A földhöz vágok majd hét poharat, mert szeretlek!
Dicsőség az Úrnak, újra!
Θα πιω απόψε το φεγγάρι
και θα μεθύσω και θα πω
αφού πονάς για κάποιον άλλο
ρίξε μαχαίρι να κοπώ
Felhörpintem ma éjjel a Holdat,
és megrészegedve tőle, mondom majd:
Hamár valaki másért fáj a szíved,
Hajítsd felém a kést, hogy megvágjam magam!
Kι όταν με κόψει το μαχαίρι μετανοιωμένη θα μου πεις
πάρε του φεγγαριού το δάκρυ κι από το αίμα να πλυθείς
πάρε του φεγγαριού το δάκρυ κι από το αίμα να πλυθείς
És azt mondod majd sajnálkozva, mikor belémvág a kés;
Vedd a Hold könnyeit magadhoz, és mosd le vele a vért,
Vedd a Hold könnyeit magadhoz, és mosd le vele a vért!
Kι εγώ θα κόψω το φεγγάρι
να στο καρφώσω στα μαλλιά
και σαν πλαγιάσουμε θα έχω
τον ουρανό στην αγκαλιά
És az égről a holdat majd lemetszem,
hogy a hajadba feltűzhessem én!
És mikor majd ágybadőlünk, ott lesz nekem
a karjaim között az ég..!
Kι όταν ξυπνήσουμε και πάμε ξανά στα στέκια τα παλιά
σκέψου τι όμορφη που θα ‘σαι με το φεγγάρι στα μαλλιά
σκέψου τι όμορφη που θα ‘σαι με το φεγγάρι στα μαλλιά
És mikor felébredünk, és újra a régi házunk fedele alá visszatérünk,
Képzeld csak el, mi szép leszel majd, a Holddal a hajadban,
Képzeld csak el, mi szép leszel majd, a Holddal a hajadban!
Στίχοι: Δημήτρης Τσάφας
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Αγγελική Ηλιάδη
Προχωράω, φεύγω μπροστά
Και από το μηδέν ξεκινάω
Όνειρα έχω τόσα πολλά
Σε κανέναν δεν τα χρωστάω
Továbbhaladok, török előre! Megyek!
És elölről, majd mindent a nulláról kezdek
Álmaim vannak, s bár sok is az, lehet
Ám, számadással velük nem tartozom: senkinek!
Δεν κοιτάζω πίσω ξανά
Ξημερώνει καινούργια μέρα
Προχωράω, φεύγω μπροστά
Τώρα ζω μονάχα για μένα
Nem nézek vissza, soha többé!
Új nap hajnala virrad fel
Továbbhaladok, török előre! Megyek!
Ezentúl, már csak magamnak élek!
Ρεφ.:
Λάθη πολλά έκανα και όμως
Είναι και αυτά δικός μου δρόμος
Είμαι εδώ και τα κοιτάω,
Χαμογελώ και προχωράω
Refr.: Vétettem én sok hibát olykor,
Mégis, ezek az én utamhoz tartozó dolgok
Itt vagyok, és letekintek rájok
Mosolygok egyet, s aztán továbbállok!
Προχωράω, φεύγω μπροστά
Και από το μηδέν ξεκινάω
Όνειρα έχω τόσα πολλά
Σε κανέναν δεν τα χρωστάω
Továbbhaladok, török előre! Megyek!
És elölről, majd mindent a nulláról kezdek
Álmaim vannak, s bár sok is az, lehet
Ám, számadással velük nem tartozom: senkinek!
Προχωράω, φεύγω μπροστά
Τη ζωή μου εγώ καθορίζω
Σε κανέναν και πουθενά
Ούτε μια στιγμή δεν χαρίζω
Továbbhaladok, török előre! Megyek!
Az életemet magam tisztítom, s mindent rendbe szedek
Ezentúl, nem ajándékozok - és senkinek,
Soha, egyetlen pillanatot se!
Δεν κοιτάζω πίσω ξανά
Δύναμη μου το παρελθόν μου
Προχωράω, φεύγω μπροστά
Το χρωστάω στον εαυτό μου
Nem nézek vissza, soha többé!
Erőm a jövőm lesz
Továbbhaladok, török előre! Megyek!
Ezentúl magamnak tartozok, mindennel!
Ρεφ.
Λάθη πολλά έκανα και όμως
Είναι και αυτά δικός μου δρόμος
Είμαι εδώ και τα κοιτάω,
Χαμογελώ και προχωράω
Refr.: Vétettem én sok hibát olykor,
Mégis, ezek az én utamhoz tartozó dolgok
Itt vagyok, és letekintek rájok
Mosolygok egyet, s aztán továbbállok!
Προχωράω, φεύγω μπροστά
Τη ζωή μου εγώ καθορίζω
Σε κανέναν και πουθενά
Ούτε μια στιγμή δεν χαρίζω
Továbbhaladok, török előre! Megyek!
Az életemet magam tisztítom, s mindent rendbe szedek
Ezentúl, nem ajándékozok - és senkinek,
Soha, egyetlen pillanatot se!
Δεν κοιτάζω πίσω ξανά
Δύναμη μου το παρελθόν μου
Προχωράω, φεύγω μπροστά
Το χρωστάω στον εαυτό μου
Nem nézek vissza, soha többé!
Az erőm, a jövőm lesz
Továbbhaladok, török előre! Megyek!
Ezentúl magamnak tartozok; mindennel!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-02-06 20:24:04), összesen 1 alkalommal
Nem véletlen, hogy ilyenekről énekel Jorgos Dalaras.
Október 4.-e óta, a felesége parlamenti kepviselő lett.
Stratos:
Azért az mégiscsak furcsa - kedves Jorgosz -, hogy Dalarasz már ilyen fiatalon tudta, hogy a felesége majd 2009. október 4.-én képviselő lesz...
Nem csak kiválló énekes, hanem előrelátó jós, és jövendő mondó is?
Θα το μεθύσουμε τον ήλιο
θα τον τρελάνουμε το φίλο σίγουρα ναι
με το νταούλι και με το ζουρνά
καλημέρα ήλιε καλημέρα
Meg fogjuk részegíteni a napot,
Tutira a barátom is megfogjuk őrjíteni, igen!
A dobokkal és a dzurnával
Jó napot Napocska, szép reggelt!
Γελά ο ήλιος κι αμολιέται στα στενά
χορεύει πάνω στο νταούλι κι αρχινά
το κόκκινο για τη ροδιά
το πράσινο για τα παιδιά
για της Μυρσίνης την ποδιά μια Παναγιά
A Nap felnevet, és végigszáguld a sikátorokon
táncra perdül a dobokon, és fényével és szórni kezdi
a pirosat a gránátalmára
zöldet a gyerekek számára,
és Myrszinisz köténykéjére, kerül majd egy Szűzanyácska
Θα το μεθύσουμε τον ήλιο
θα τον τρελάνουμε το φίλο σίγουρα ναι
με το νταούλι και με το ζουρνά
καλημέρα ήλιε καλημέρα
Meg fogjuk részegíteni a napot,
A barátomat is tutira megfogjuk őrjíteni, igen!
A dobokkal és a dzurnával
Jó napot Napocska, szép reggelt!
Θα το μεθύσουμε τον ήλιο
θα τον κρατήσουμε τον ήλιο σίγουρα ναι
πάνω στις στέγες μέσα στις καρδιές
καλημέρα ήλιε καλημέρα
Meg fogjuk részegíteni a napot,
És a magasba tartjuk a napot, igen, határozottan így lesz!
Fenn a háztetők felett, és benn a szívünk mélyén
Jó napot Napocska, szép reggelt!
Στίχοι: Ζήνωνας Ζηντίλης
Μουσική: Λάζαρος Κοντόζης
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Παπαδόπουλος
Με ρωτάς γιατί είναι η ζωή μια συνεχόμενη αλλαγή
ένα παιχνίδι με φωτιά που αν δεν καείς δε προχωράς
Με ρωτάς αν είναι η ζωή ένα ταξίδι μια φυγή
μια απειροελάχιστη στιγμή ένα κυνήγι της χαράς
Μα δεν υπάρχουν απαντήσεις το νόημα βρίσκεις μόνο αν ζήσεις
Azt kérded tőlem; hogy az élet, miért oly folyton változó?
Egy játék a tűzzel, s ha nem égeted meg magad: nem léphetsz tovább!
Azt kérded még, hogy olyan-e az élet, mint egy utazás, egy fölszállás?
Egy végtelenül ritka pillanat, s egy vadászat az örömök után?
De nincsenek válaszok. Az értelmére csak akkor lelsz, ha mindent megélsz.
Να θυμάσαι να επιστρέφεις πάντα εκεί που αγαπάς
να φτιάχνεις τη ζωή σου όπως εσύ προτιμάς
να ζεις ομορφότερα ποτέ μη διστάζεις
τη στιγμή που πατάς στο καινούριο ν΄αλλάζεις
να γιορτάζεις...
Emlékezz rá, hogy mindig oda térj vissza, ahol lenni szeretsz!
Úgy éld az életed, ahogy neked a legjobb, ahogyan szeretnéd!
Élj jobban, szebben, soha ne tétovázz!
A váltsd mindig újabbra a pillanatot amin épp taposol,
És ünnepelj!
Με ρωτάς γιατί να πονά τόσο πολύ ένας χωρισμός
πώς αρρωσταίνει η καρδιά πού πάει να βρει παρηγοριά
Με ρωτάς αν θα μείνω εδώ αν θα΄χεις σπίτι να γυρνάς
αν έχω αστέρι κι ουρανό μαζί σου αν θα΄μαι όπου κι αν πας
Azt kérded tőlem; hogy miért fájhat ennyire egy szakítás?
S hogy a szív miért betegszik meg, s aztán végül, vígaszra hol talál?
Azt kérded még, hogy itt maradok-e, s hogy lesz-e ház, ahová vissza-visszatérhetnél?
Van-e csillagom, s vele együtt az égbolt? Veled maradok-e, ha bármerre is mész?
Να θυμάσαι να επιστρέφεις πάντα εκεί που αγαπάς
να φτιάχνεις τη ζωή σου όπως εσύ προτιμάς
να ζεις ομορφότερα ποτέ μη διστάζεις
τη στιγμή που πατάς στο καινούριο ν΄αλλάζεις
να γιορτάζεις
Emlékezz rá, hogy mindig oda térj vissza, ahol lenni szeretsz!
Úgy éld az életed, ahogy neked a legjobb, ahogyan szeretnéd!
Élj jobban, szebben, soha ne tétovázz!
A váltsd újabbra a pillanatot amin épp taposol,
És ünnepelj!
Μα δεν υπάρχουν απαντήσεις το νόημα βρίσκεις μόνο αν ζήσεις
Να θυμάσαι να επιστρέφεις πάντα εκεί που αγαπάς
να φτιάχνεις τη ζωή σου όπως εσύ προτιμάς
να ζεις ομορφότερα ποτέ μη διστάζεις
τη στιγμή που πατάς στο καινούριο ν΄αλλάζεις
να γιορτάζεις να γιορτάζεις
να γιορτάζεις
De nincsenek válaszok. Az értelmére csak akkor lelsz, ha mindent megélsz!
Emlékezz rá, hogy mindig oda térj vissza, ahol lenni szeretsz!
Úgy éld az életed, ahogy neked a legjobb, ahogyan szeretnéd!
Élj jobban, szebben, soha ne tétovázz!
A váltsd mindig újabbra a pillanatot amin épp taposol,
És ünnepelj! Ünnepelj!
Ünnepelj!
Στίχοι: Νίκος Πορτοκάλογλου
Μουσική: Νίκος Πορτοκάλογλου
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Πορτοκάλογλου
Άλλες ερμηνείες: Διονύσης Σαββόπουλος
Έλα κοντά μην κάνεις πίσω
το χέρι κράτα μου στα σκοτεινα
Jöjj közel, vissza ne lépj!
Fogd a kezem a sötétségben
Έλα κοντά να σου μιλήσω
γι'αυτά που μέσα δεν χωράνε πια
Jöjj közel, hadd szóljak hozzád!
ezekről, mik benn, nem férnek többé el már
Να με προσέχεις
γιατί έχω πέσει χαμηλά, έχω πέσει χαμηλά
μάτια μου γλυκά να με αντέχεις
να με προσέχεις
μέχρι να σηκωθώ ξανά
λίγο ακόμα μοναχά
μάτια μου γλυκά να με αντέχεις
να με προσέχεις
Vigyázz reám,
mert én már leestem már, a mélybe zuhantam
szemem fénye, tűrj meg engem
Óvj engem,
amíg újra talpra nem állok,
tarts ki, csak egy kicsit még!
szemem fénye, tűrj meg engem
vigyázz reám!
Έλα κοντά το κόσμο κρύψε
τον κόσμο αυτό που μου ζητά πολλά
Jöjj közel, és a világot rejtsd el!
A világot, ami tőlem túl sokat követel
Έλα κοντά μια σπίθα ρίξε
να βγει απ΄την στάχτη μου ξανά φωτιά
Jöjj közel, vess egy szikrát!
Hogy hamvaimból ismét előtörjön a tűz
Να με προσέχεις
γιατί έχω πέσει χαμηλά, έχω πέσει χαμηλά
μάτια μου γλυκά να με αντέχεις
να με προσέχεις
μέχρι να σηκωθώ ξανά
λίγο ακόμα μοναχά
μάτια μου γλυκά να με αντέχεις
να με προσέχεις
Vigyázz reám,
mert én már leestem már, a mélybe zuhantam
szemem fénye, tűrj meg engem
Óvj engem,
amíg újra talpra nem állok,
tarts ki, csak egy kicsit még!
szemem fénye, tűrj meg engem
vigyázz reám!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #119534. hsz-ra
Azt hittem már... hogy feltettél valami fordítást... 
