Δεν θυμάμαι ούτε το βλέμμα των ματιών σου
ούτε το σχήμα των χειλιών σου δεν θυμάμαι
Μα φοβάμαι την αύρα σου τα πρωινά
που θα με παίρνει αγκαλιά αυτό φοβάμαι
Nem emlékszem sem a szemeid tekintetére
és ajkad formája sem jut már eszembe
De félek a tengeri szellőtől reggelente
hogy a karjaidba fog vinni engem, ettől félek
Έτσι είμαι εγώ και δεν μπορώ ούτε και θέλω ν' αλλάξω
Έτσι είμαι εγώ, να σ' ονειρεύομαι μου ειν' αρκετό
Έτσι είμαι εγώ ένα χαμόγελο για σένα θα φυλάξω
άλλωστε σου το χρωστώ έτσι είμαι εγώ
Ilyen vagyok én és nem tudok de nem is akarok változni
én ilyen vagyok, hogy rólad álmodok s nekem ez elég
Ilyen vagyok én, egy mosolyt megőrzök majd neked
egyébként is tartozok neked vele, én ilyen vagyok...
Δεν θυμάμαι δεν έχει χρώμα η σιωπή
μόνο ένα γεια κι ένα γιατί αυτό θυμάμαι
Μα φοβάμαι κάθε σκέψη μου κρυφή
στη δική σου θα οδηγεί αυτό φοβάμαι
Nem látom magam előtt, mert színtelen a csend
csak egy "sziá"-ra és egy "miért"-re emlékszem
De félek, hogy minden titkos gondolatom az összes
hozzád fog engem majd vezetni, ettől félek...
Στίχοι: Ναταλία Γερμανού
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Της αγάπης μας η πρώτη καλημέρα
τώρα πνίγεται στου μίσους τα νερά
μια ζωή τους είχα κάνει όλους πέρα
για να είσαι εσύ αγάπη μου καλά
A szerelmünk első szép napja
most belevész a gyűlölet vizébe
egy életet, mindent félretettem azért
hogy Te szerelmem jól érezd magad...
Δεν εκτίμησες τίποτα κι έτσι φτάνουμε ως εδώ
να λες αντίο αντί να λες ευχαριστώ
Nem becsültél meg semmit, s így eljutunk idáig
hogy köszönet helyett azt mondod Isten veled!
Αχ να γινότανε αχ να μπορούσα
να μη σε γνώριζα να μη σ΄αγαπούσα
αχ και να πάλευα στην τρικυμία
παρά ν΄αντέξω τη δικιά σου αχαριστία
Jaj, ha megtörténhetne, ha megtehetném
hogy nem ismertelek, s nem szerettelek volna
jaj, s ha küzdöttem volna a viharban,
talán el tudnám viselni a Te hálátlanságodat...
Το παράπονο με πιάνει και θυμώνω
που σου έδωσα τα πάντα ο τρελός
κι εσύ μου΄δωσες για αντάλλαγμα τον πόνο
με πολέμησες λες κι ήμουνα εχθρός
Elfog engem a bánat és dühös leszek
hogy őrülten mindig mindent megadtam
s Te viszonzásul fájdalmat adtál nekem
harcoltál velem és szerinted én ellenség voltam
Δεν εκτίμησες τίποτα κι έτσι φτάνουμε ως εδώ
να λες αντίο αντί να λες ευχαριστώ
Nem becsültél meg semmit, s így eljutunk idáig
hogy köszönet helyett azt mondod Isten veled!
Αχ να γινότανε αχ να μπορούσα
να μη σε γνώριζα να μη σ΄αγαπούσα
αχ και να πάλευα στην τρικυμία
παρά ν΄αντέξω τη δικιά σου αχαριστία
Jaj, ha megtörténhetne, ha megtehetném
hogy nem ismertelek és szerettelek volna,
jaj, s ha küzdhettem volna a viharban,
talán el tudnám viselni a Te hálátlanságodat...
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Πες μου τι είν' αυτό που βλέπεις
ουρανός ή ένας καθρέφτης
κάποιου σκοτεινού σου κόσμου
σχέδιο αστρικό
Mondd el, mi az, amit látsz?
Az eget, vagy egy tükröt?
Vagy sötét világaid valamelyikében,
egy csillagos ábrándot?
Πες μου πού πηγαίνεις μόνος
μοιάζει με χαρά ο πόνος
σα γεράκι μες στα πάρτι
ψάχνεις γι' αγάπη
Egyedül hová indulsz, mondd?!
Úgy tűnik, a fájdalom olyan, mint a boldogság
A házibulikon, vadászol, mint egy sólyom,
kutatsz a szerelem után
Τώρα από μακριά
νιώθεις ότι ήσουν τόσο κοντά
κι ήταν τόσο απλό
όλο το σκοτάδι μέσα σ' ένα λεπτό
να χυθεί ξανά
όπως η μπογιά στο μικρό κουτί
τι χαζό παιδί
Most, a messzi távlatból
úgy érzed, hogy annyira közel voltál akkor,
és olyan egyszerű volt,
amint a sötétség, egyetlen percen belül
ismét, újra szétterül
mint a fekete festék, a kicsiny dobozban
milyen buta fiú!
Κοίτα πώς γυρνούν τα χρόνια
σε μια ασημένια ρόδα
ένας κύκλος ζωδιακός
από φτωχά αγόρια
που κοιμούνται στους αιώνες
κι ονειρεύονται εικόνες
τα σημάδια που αφήνουν
τα γλυκά φιλιά
Nézd csak, hogyan peregnek az évek!
Egy hatalmas ezüst keréken
egy csillagjegyekből álló, állatöv kör
csupa, szegény fiúgyerekből,
akik átalusszák az évszázadokat
és bámulják az álomképeket, fantomokat
Hogy mit hagynak, milyen nyomot,
azok az édes csókok?
Τώρα από μακριά
νιώθεις ότι ήσουν τόσο κοντά
κι ήταν τόσο απλό
όλο το σκοτάδι μέσα σ' ένα λεπτό
να χυθεί ξανά
όπως η μπογιά στο μικρό κουτί
τι χαζό παιδί
τι χαζό παιδί
Most, a messzi távlatból
úgy érzed, hogy annyira közel kerültél akkor,
és olyan egyszerű volt,
amint a sötétség, egyetlen percen belül
ismét, újra szétterül
mint a fekete festék, a kicsiny dobozban
milyen buta fiú!
Μες στο αίμα σου κυλάει
ένα τρένο που σφυράει
και ποτέ δε σταματάει
ό,τι κι αν του πεις
μόνο ο Χριστός το ξέρει
κι όποιος ζήτησε ένα χέρι
μες στη μαύρη εκείνη νύχτα
για να κρατηθεί
Benn kering, a véredben rohan
egy fütyülve robogó vonat,
és soha meg nem áll,
néki bármit is mondanál!
Csak Krisztus tudja, ő megmondhatója,
és az, aki vágyott egy segítő kézre
abban a sötét, fekete éjben
hogy megkapaszkodhasson
Τώρα από μακριά
νιώθεις ότι ήσουν τόσο κοντά
κι ήταν τόσο απλό
όλο το σκοτάδι μέσα σ' ένα λεπτό
να χυθεί ξανά
όπως η μπογιά στο μικρό κουτί
τι χαζό παιδί
Most, a messzi távlatból
úgy érzed, hogy annyira közel kerültél akkor,
és olyan egyszerű volt,
amint a sötétség, egyetlen percen belül
ismét, újra szétterül
mint a fekete festék, a kicsiny dobozban
milyen buta fiú!
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Σ' έχω χάσει, είναι νύχτα τόσο αργά
όπως τότε όλα ήρθαν ξαφνικά
μια στιγμή απ' τα χέρια έχει χαθεί
αν σε είχα θα 'χα δεύτερη ζωή
Elvesztettelek már, éjjel van, annyira későre jár
mint ahogy akkor, amikor váratlanul, minden
egy pillanat alatt, kezeink közül kisuhant, elveszett,
ha az enyém volnál, kaphatnék egy második esélyt, egy új életet...
Μα δεν αλλάζει
ο ήλιος φτάνει
ο κόσμος είναι ένα άστρο μακρινό
De már semmi sem változhat
a Nap felkel,
és a világ, egy távoli csillag...
Ξημερώνει μα για κάποιον είν' αργά
ξέρω υπάρχουν τόσα πράγματα απλά
αν μπορούσα να κρατήσω μια στιγμή
μια εικόνα να γυρίσεις στη ζωή
Hajnalodik, de valakinek ez már késõ
tudom, hogy megannyi egyszerű dolg létezik...
Ha meg bírnék ragadni egy pillanatot,
egy képet, hogy az életembe visszatérj...!
Μα δεν αλλάζει
ο ήλιος φτάνει
ο κόσμος είναι ένα άστρο μακρινό
De már semmi sem változhat
a Nap felkel, de számomra
a világ, egy távoli csillag...
Μα δεν αλλάζει
ο ήλιος φτάνει
ο κόσμος είναι ένα άστρο μακρινό
De már semmi sem változhat
a Nap felkel, ám számomra
a világ, egy távoli csillag...
Vita Konstantinos: (Az Argos - című, 2008-as albumról)
Link Ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου / Soha, soha sohase leszek a barátod!
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Σ' έβλεπα πάντα μονάχο να περπατάς μέσα στο δρόμο
πήγαινα να σου μιλήσω μα έλεγα τι, τώρα τι κάνω
και μια σκιά ακολουθούσα μέσα στον κόσμο
τώρα πάλι σε χάνω
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δεν θα γίνω
Mindig egyedül láttalak járni az utcákon
Szerettem volna szólni hozzád, de azt mondtam; most, mi a francot csinálok?
És egy árnyékot követtem a világban
Most, ismét elveszítelek
Soha, soha, sohasem leszek én a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Από ψηλά δυο κουκκίδες τώρα κοιτάζω, είμαι ένα αεροπλάνο
οι εραστές ένα δάσος που έχω χαθεί κι ούτε ξέρω πού πάω
κι εσύ με δάκρυα στα μάτια ψάχνεις να βρεις
αυτό που θέλεις θέλω
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δεν θα γίνω
Én most fentről, két pontot nézek, mert én repülő vagyok
a szerelmesek egy erdő, ahol elvesztem már, és nem is tudom, hová megyek
és te könnyekkel a szemeidben keresel
amit te akarsz, azt akarom én is
Soha, soha, sohasem leszek a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Είναι αόριστος χρόνος να σε ζητώ, μια ακούραστη αγάπη
είσαι ένα αιώνιο φυτό που θέλει βροχή, μια μεγάλη αυταπάτη
να μείνουν όλα ένα όνειρο και να 'σαι εσύ ένα τραγούδι αγάπης
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δε θα γίνω
Ez nagyon ködös időszak, hogy téged kívánjalak, egy fáradhatatlan szerelmet
Te egy évelő növény vagy, ami esőre vágyik, egy hatalmas csodára
s hogy minden álom maradjon, és te, válj egy dallá, a a szerelem dalává
Soha, soha, sohasem leszek a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Στη ζωή δε θα χαθώ ξανά
πάντοτε θα σ' έχω συντροφιά
όσο ο ήλιος με ζεσταίνει θα γυρνώ
και στα μάτια σου θα βρίσκω ένα κόσμο
από αγάπη από αγάπη
Az életben, nem fogok ismét elveszni
mindig a társaságodban leszek
ahogy a nap felmelegít, vissza fogok fordulni
és a szemeidben olyan világra fogok lelni
ami maga a szerelem, maga a szerelem
Ήσουνα ένα όμορφο παιδί
μες στο δρόμο είχες πουληθεί
απ' τη σκάλα σου ανεβήκαμε ψηλά
κι απ' το τίποτα βρεθήκαμε ξανά
μες στο δρόμο μες στο δρόμο
Te egy gyönyörű gyermek voltál
az út közepén lettél eladva
s a lépcsőiden jutottunk a magasba
és a semmiből, ismét ott találtuk magunkat
az úton, az út közepén
Είδα ένα πουλί στον ουρανό
ήταν όλα όσα ήθελα να πω
σαν μια πέτρα που πετάς μοιάζει η ζωή
η αδικία και μια έρημη αδελφή
η αγάπη η αγάπη
Láttam egy madarat az égen
mind az volt, amit mondani akartam én,
mint egy kő, amit messzire hajítasz, arra hasonlít az élet
az igazságtalanság és egy magányos testvér
a szerelem, a szerelem
Όσο ο ήλιος με ζεσταίνει θα γυρνώ
και στα μάτια σου θα βρίσκω ένα κόσμο
από αγάπη από αγάπη....
Ahogy a nap felmelegít vissza fogok térni
és a szemeidben, ott fogom találni a Világot
A szeretet a szerelem ....
Σε συνάντησα τυχαία ένα βράδυ
με τα μάτια καρφωμένα στο κενό
όμως έφυγες σκυφτός μες στο σκοτάδι
κι είχα τόσα να σου πω
Egy este véletlenül találkoztam veled,
a semmibe meredt szemekkel,
azonban elmentél görnyedten a sötétbe,
s én annyi mindent mondtam volna neked...
Κάτι είπες όταν πέρναγες μπροστά μου
σαν να έβριζες τη μοίρα σου θαρρώ
μα δεν κάθισες ν' ακούσεις τα δικά μου
κι είχα τόσα να σου πω
Mondtál valamit amikor elmentél előttem,
mintha szidtad volna sorsodat, azt hiszem
de nem maradtál meghallgatni az enyémet,
s én annyi mindent mondtam volna neked...
Κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
μόνος σου ξενυχτάς μόνος παραμιλάς
κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
πόσο πολύ πονάς άσ' τα μην τα ρωτάς
Az ilyen magányos órákban,
egyedül virrasztasz, csak álmodban beszélsz
Az ilyen magányos órákban,
milyen nagyon szenvedsz, hagyd ne is érdekeljen!
Θέλω να σε δω, να σε ξαναδώ
κι έχω Θεέ μου τόσα να σου πω
Látni akarlak, ismét látni akarlak téged
Istenem, s mennyi mondanivalóm van neked!
Χαμογέλασες και μού 'πες καληνύχτα
είπα γεια σου, κάπου θα σε ξαναδώ
χώρια φύγαμε αμίλητης τη νύχτα
κι είχα τόσα να σου πω
Mosolyogtál és nekem jó éjt kívántál,
mondtam "szia", majd valamikor látlak újra
s elindultunk külön a néma éjszakába,
de én neked annyi mindent mondtam volna...
Κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
μόνος σου ξενυχτάς μόνος παραμιλάς
κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
πόσο πολύ πονάς άσ' τα μην τα ρωτάς
Az ilyen magányos órákban,
egyedül virrasztasz, csak álmodban beszélsz
Az ilyen magányos órákban,
milyen nagyon fáj ez neked, hagyd ne is kérdezd!
Θέλω να σε δω, να σε ξαναδώ
κι έχω Θεέ μου τόσα να σου πω
Látni akarlak, ismét látni akarlak téged
Istenem, s mennyi mondanivalóm van neked!
Köszönöm Marica, hogy felhívtad a figyelmet erre a nótára, mert azt hittem, ez már ezer éve le lett fordítva!
Πιστεύω ότι το συγκεκριμένο βίντεο έχει κάποιο ιστορικό ενδιαφέρον, τουλάχιστον για τους φίλους της ελληνικής μουσικής. Τον Αύγουστο του 1983 διοργανώθηκε στον Κόκκινο Βράχο της Νίκαιας μια βραδιά αφιερωμένη στον Βασίλη Τσιτσάνη. Στο βίντεο παρουσιάζεται ένα απόσπασμα της ομιλίας του Μίκη Θεοδωράκη στην έναρξη της βραδιάς και στη συνέχεια το γνωστό τραγούδι του Τσιτσάνη "Κάποια μάνα αναστενάζει" ερμηνευμένο και από τους δύο. Για την ιστορία αναφέρω ότι ο Τσιτσάνης έφυγε από τη ζωή λίγους μήνες μετά, τον Ιανουάριο του 1984.
χρωστάω
Azt hiszem, ez a videó, bír majd némi történelmi jelentőséggel, legalábbis a görög zenerajongók számára. 1983 augusztusában került sor a níkeai Vörös Sziklánál erre az estrre, amit Vasilis Tsitsanisnak szenteltek. A videó elején, egy részletet hallhatunk Mikis Theodorakis beszédéből, amint Tsitsanist méltatja az est kezdetén, majd felhangzik a híres dal (Tsitsanis dala); Valahol egy anya sóhajt" - amint előadja a fent említett mindkét zeneszerző. Megemlíteném még, hogy hogy Tsitsanis néhány hónappal később, 1984. januárjában elhunyt.
#1286262010-03-12 01:34:54 Válasz a #128624. hsz-ra
Szia Stratos , sajnos a legszebb felvételt nem találtam a YouTube-n amit Sotiria Mpellou (ejtsd: Bellu)énekel , aki nagyon sok Tsitsanis (ejtsd: Cicánisz) dalt vitt sikerre, és ha már V. Tsitsanisnal vagyunk , mindenkinek ajánlom , Ntalaras (ejtsd: Dalarasz) emlékkoncertjét ahol többek közt a Kapoia Mana is hallható , ....
Στίχοι: Νικόλας Νικολάου
Μουσική: Κωνσταντίνος Χριστοφόρου
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Χριστοφόρου
Μια ερώτηση μονάχα μια ερώτηση και φεύγεις
στις δουλειές σου στο γραφείο ή και όπου αλλού πηγαίνεις
κοίταξέ με μεσ΄τα μάτια μια απάντηση ζητάω
γίνομαι εκατό κομμάτια κι αν το πεις θα στο χρωστάω
πόσο πόσο πόσο ....
Egy kérdés, csak egy kérdés és már indulhatsz
a munkádba, az irodába vagy bárhova is jársz
nézz rám, bele a szemembe s egy választ kérek
száz darabra török, ha azt is mondod hálás leszek
mennyire, mennyire, mennyire.....
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
ως τον ουρανό μέχρι τ΄αστέρια
δείξε μου το άπλωσε τα χέρια να νιώσω
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
με σκέφτεσαι καθόλου με ζητάς
πόσο πιάνει η αγάπη σου τη γη
η καρδιά μου πάει να εκραγεί
πόσο...
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
az égtől a csillagokig
mutasd meg, nyújtsd a kezed, hogy érezzem
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz
gondolsz rám egyáltalán, kívánsz engem?
A szerelmed mennyire tölti ki a földet?
az én szívem felrobban szinte
mennyire...?
Μια ερώτηση σου κάνω μια απάντηση για μένα
μία μέρα μακριά σου είναι μαύρη είναι ψέμα
κοίταξέ με μεσ΄τα μάτια αρκετό είναι για να ζήσω
γίνομαι εκατό κομμάτια απ΄το στόμα σου ν΄ακούσω
πόσο πόσο πόσο...
Egy kérdést intézek feléd, s egy választ magamnak
távol tőled egy nap, sötét és egy hazugság
nézz a szemembe s ez elegendő nekem, hogy éljek
s száz darabra hullok, csak hogy a szádból halljam
mennyire, mennyire, mennyire....
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
ως τον ουρανό μέχρι τ΄αστέρια
δείξε μου το άπλωσε τα χέρια να νιώσω
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
με σκέφτεσαι καθόλου με ζητάς
πόσο πιάνει η αγάπη σου τη γη
η καρδιά μου πάει να εκραγεί
πόσο...
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
az égtől a csillagokig
mutasd meg, nyújtsd a kezed, hogy érezzem
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz
gondolsz rám, egyáltalán kívánsz engem?
A szerelmed mennyire tölti ki a földet?
az én szívem felrobban szinte
mennyire...?
Στίχοι: Πάνος Φαλάρας
Μουσική: Χριστόφορος Γερμενής
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Δε ρίχνω λάδι στη φωτιά, δε δίνω βάση.
Σε όλους λέει τελικά μ’ έχει ξεχάσει.
Με κατηγορεί και λέει ότι ήμουν λάθος.
Η αλήθεια είναι άλλη, ξέρει κατά βάθος.
Nem öntök olajat a tűzre és hitelt sem adok rá
mindenkinek azt mondja, elfelejtett engem már
engem vádol és azt mondja, a hibás én voltam
az igazság viszont más, azt legbelül ő jól tudja...
Και λέει λέει και τι δεν λέει
και πάει λέγοντας,
μα κάποια μέρα θα δει πως φταίει
και θά ’ρθει κλαίγοντας.
S mondja, mondja és még mit nem mond
és ő közben nevetve járkál
de egy nap majd belátja, hogy ő tehet róla
és majd sírva jön vissza...
Κρατάω άμυνα εγώ και περιμένω,
δεν ξέρω και δεν απαντώ σ’ ό,τι μαθαίνω.
Με κατηγορεί ακόμα, πρόβλημα δικό της,
μα θα βαρεθεί στο τέλος τον εγωισμό της.
Maradok én a védekezésnél és várakozok
nem értem és nem felelek, bármit is hallok
Engem vádol még és ez az ő gondja
de a végén ezt az önzést majd megunja...
Και λέει λέει και τι δεν λέει
και πάει λέγοντας,
μα κάποια μέρα θα δει πως φταίει
και θά ’ρθει κλαίγοντας.
S mondja, mondja és még mit nem mond
és ő közben nevetve járkál
de egy nap majd belátja, hogy ő tehet róla
és majd sírva jön vissza...
Szerintem, Jorgosz Alkeosz jó torkú énekes, de az Euroviziós fesztiválra választott nóta, inkább egy szánalmasra sikeredett vicc...! Nem hiszem, hogy eredményes lesz. (Bár ne lenne igazam!)
Ξυπνάω και σκέφτομαι εσένα
Ξυπνάω κι ακούω τη φωνή σου
Ξυπνάω κι ακούω να μου λες
δε με θες, δεν μπορείς,
Μακριά μου θες να ζεις
Felébredek, és rád gondolok
Felébredek, és hallom a hangod
Felébredek, és hallom, ahogy mondod:
Már nem kívánsz, már nem bírod,
És tőlem távol akarsz élni!
Κι όλο μου λείπεις
Κι όλο σε θέλω
Κι όνειρα κάνω
Ότι κοντά μου εσύ γυρνάς
Κι όλο μου λείπεις
Για σένα πεθαίνω
Κι όνειρα κάνω
Πως μόνο εμένα αγαπάς
És folyton csak hiányzol nekem
És mindig csak kívánlak
És álmodozok rólad
Hogy majd viszatérsz hozzám,
És folyton csak hiányzol
Érted én meg is halok
És folyton rólad álmodozok,
Hogy csak engem szeretsz!
Μιλάω και σκέφτομαι εσένα
Κοιτάω και βλέπω τη μορφή σου
Σ' ακούω και πάλι να μου λες
δε με θες, δεν μπορείς
Μακριά μου θες να ζεις
Folyton rólad beszélek, és rád gondolok
Nézem, és magam előtt látom az alakod
És hallom, ahogy megint azt mondod nekem
Már nem kívánsz, már nem bírod,
És tőlem távol akarsz élni!
Στίχοι: Δήμητρα Μπροτσάκη
Μουσική: Γιώργος Αλκαίος
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Αλκαίος
Έχω πάψει να μετράω τα τσιγάρα που καπνίζω
Και στιγμή δε σταματάω να σε βλέπω σ' ό,τι αγγίζω
Έχω βάλει και ακούω το τραγούδι που σ' αρέσει
Και ξεσπάω και σε βρίζω που όλα τ' άφησες στη μέση
Nem számolom már, hogy naponta hány szálat füstölök el,
de egy pillanatra sem álltam le azzal, hogy mindenben téged lássalak, amit megérintek
Felraktam, s hallgatom a dalt, amit annyira szeretsz
És olykor kirobbanok, és téged szidalmazlak, amiért mindent félbehagytál
Έχω γράψει τ' όνομά σου στον καθρέφτη να το βλέπω
Έτσι νιώθω την ψευτιά σου μέσα μου πως καταστρέφω
Έχω φτάσει σε σημείο που δεν ξέρω τι ζητάω
Και ξεσπάω και σε βρίζω και καπνίζω γιατί ακόμα σ' αγαπάω
Felírtam a nevedet a tükörre, hogy lássam
Így érzem úgy, hazug énedet ki tudom pusztítani magamból
Eljutottam addig a pontig, hogy nem is tudom, mit akarok?!
És olykor kirobbanok, és téged szidalmazlak, és csak ontom a füstöt, mert még szeretlek
Σ' αγαπάω όπου κι αν πάω
Σ' αγαπάω πια δεν μπορώ
Θα τρελαθώ
Σ' αγαπάω
Szeretlek, bárhová is megyek!
Szeretlek, nem bírom tovább!!!
Beleőrülök!
Szeretlek!
Με τα μάτια μου αγγίζω και την κούπα του καφέ σου
Που 'χει πάνω τ' όνομά σου που δεν άλλαξες ποτέ σου
Μες τα χέρια μου κρατάω πράγματα που αγαπούσες
Τα γυαλιά, τον αναπτήρα, που πάντα ξεχνούσες
Και ακόμα
Szemeimmel érintem meg a kávés poharadat is
Amin a te neved virít, amit soha nem cseréltél le
A kezeimben szorongatom a dolgaidat, amiket szerettél
A szemüveged, az öngyújtót, amit mindig elhagytál
És mégis
Σ' αγαπάω όπου κι αν πάω
Σ' αγαπάω πια δεν μπορώ
Θα τρελαθώ
Σ' αγαπάω
Szeretlek, bárhová is megyek!
Szeretlek, nem bírom tovább!!!
Beleőrülök!
Szeretlek!
Lehet, hogy szégyelni való... de nem ismertem ezt a musicelt!
Most, a görög szavak, kifejezések, mondatok közt szörfölgetve akadtam a görög és a magyar változatra, az eredeti mellett...
Rent (Ζήσε με αγάπη) - Seasons of love (Greek Version)
Στην καρδιά μου μόνο θλίψη - Szívemben csak a bánat...
Στίχοι: Γρηγόρης Πετράκος
Μουσική: Γρηγόρης Πετράκος
Πρώτη εκτέλεση: Έλενα Παπαρίζου
Πες μου καθαρά
Πως θέλεις πια να φύγω
Λόγια τρυφερά
Δε σου αρκούν για λίγο
Μη νοιαστείς και μη μου πεις
Ότι μ' αγάπησες ποτέ
Mondd meg nekem nyíltan,
hogy már menni akarsz
A szerelmes szavak
nem elegendőek neked egy ideje,
ne törődj velem, s ne mondd nekem
hogy szerettél engem valaha...
Μες στην καρδιά μου μόνο θλίψη
Κάθε στιγμή μας θα μου λείψει
Μόλις σε φέρνω στο μυαλό μου
Χάνομαι ξανά
Είναι η ζωή μας μια παγίδα
Μόνο μια μέρα δε σε είδα
Κι όλα τριγύρω σου φωνάζουν
Γύρισε, δεν αντέχω πια.
A bánat van csak a szívemben,
hiányozni fog minden pillanatunk,
ha csak az eszembe jutsz
elpusztulok újra s újra...
Az életünk egy csapda,
csupán egy nap nem láttalak,
s körülötted, téged hív minden
térj vissza, nem bírom már tovább...
Πες μου καθαρά
Ποια μοίρα μας ορίζει
Πρώτη μου φορά
Νιώθω πως δεν αξίζει
Πια να ζω χωρίς να ξέρω
Ότι μ' αγάπησες ποτέ.
Mondd meg nyíltan nekem,
milyen sors irányít minket?
Az első alkalommal
éreztem, hogy nem érdemes
már élnem anélkül, hogy tudjam
hogy szerettél-e engem valaha...
Nincs beírva úticél.
Válasz a #128624. hsz-ra
Nem hiszem, hogy eredményes lesz. 
(Bár ne lenne igazam!)
