Αυτή η αγάπη ( Θα τρελαθώ ) - Ez a szerelem ( Beleőrülök majd...)
Στίχοι: Ελένη Ζιώγα
Μουσική: Γιώργος Λούσκος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Αυτό που ζούμε τώρα εδώ
Στα χέρια μου που σ' έχω
Δεν ξέρω αν είναι αληθινό
ή όνειρο αν βλέπω
Δεν ξέρω αν είναι αληθινό
ή όνειρο αν βλέπω
Ez, ahogy itt élünk most
a kezemben birtokolva téged
s nem tudom, hogy igaz ez
vagy csak álomként látom
Nem tudom, hogy igaz-e
vagy csak álom, amit látok...
Θα τρελαθώ
Αυτή η αγάπη μ' έχει κάνει
και τα χάνω
Ξεχνάω που βρίσκομαι,
Ποιος είμαι και τι κάνω
Θα τρελαθώ
Μα στα κομμάτια
η λογική όλου του κόσμου
Αυτή η αγάπη είναι η γη
και ο ουρανός μου
Bele fogok őrülni,
ez a szerelem tette velem
és elveszítek mindent
Elfelejtem hova tartok,
ki vagyok és mit csinálok
Beleőrülök majd,
de darabokban van
a józan esze az egész világnak,
s ez a szerelem az én földem
és az én egem...
Εγώ που ήμουνα καιρό
ψυχή χωρίς ελπίδα
Σ' ένα παράδεισο ανοιχτό
με τα φτερά σου πήγα
Σ' ένα παράδεισο ανοιχτό
με τα φτερά σου πήγα
Volt idő, amikor én még
remény nélküli lélek voltam
Egy nyitott édenben
a te szárnyaiddal jártam
Egy nyitott édenben
a te szárnyaiddal szálltam
Θα τρελαθώ
Αυτή η αγάπη μ' έχει κάνει
και τα χάνω
Ξεχνάω που βρίσκομαι,
Ποιος είμαι και τι κάνω
Θα τρελαθώ
Μα στα κομμάτια
η λογική όλου του κόσμου
Αυτή η αγάπη είναι η γη
και ο ουρανός μου
Bele fogok őrülni én,
ez a szerelem tette velem
és elveszítek mindent
Elfelejtem hova tartok,
ki vagyok és mit csinálok
Beleőrülök majd,
de darabokban van
a józan esze az egész világnak,
s ez a szerelem az én földem
és az én egem...
Στίχοι: Νάζαν Όντζελ
Μουσική: Νάζαν Όντζελ
Πρώτη εκτέλεση: Καίτη Γαρμπή
Μ' εκείνο που θα φορέσω, πώς θέλω να σου αρέσω!
Πώς γίνεται παραπάνω εντύπωση να σου κάνω;
άρωμα και χρώμα βάζω, να σε καίω να σε νοιάζω, αχ!
Όλες οι συνταγές για να 'μαι αυτό που θες!
Mindazzal amit viselni fogok, azzal tetszeni akarok neked!
Hogyan keltsem fel ennél jobban, az érdeklődésedet?
Parfümöt és sminket teszek fel, óh, hogy feltüzeljelek, hogy érdekeljelek!
Az összes recept azért van, hogy olyan legyek, akit Te szeretnél!
Στόχο, στην καρδιά σου έχω βάλει στόχο
όνειρο κι απωθημένο το χω!
Μάγισσα μπορώ να γίνω,
να μου φύγεις δε σ' αφήνω
το 'χω στη ζωή μου ορκιστεί.
Στόχο, σ έχω στο μυαλό μου πρώτο στόχο
γύρω στο κορμί μου να σε νοιώθω,
θα πατούσα τη σκανδάλη για να μη σε πάρει άλλη
εύχομαι ποτέ μη χρειαστεί!
Célpont, a szívedet célpontottá tettem,
az álommá és elfojtott ösztönné!
Boszorkánnyá, bírok válni
hogy elmenj tőlem, nem hagyhatom!
ezt megesküdtem már az életemre!
Célpont, te vagy az első célpont a gondolataimban
hogy a testem körül érezzelek téged,
meghúznám a ravaszt, azért hogy másé ne legyél,
kívánom, hogy soha ne legyen rá szükség!
Ο τρόπος που σου μιλάω φωνάζει πως σ' αγαπάω,
τα μάτια μου σε κοιτάνε και πάνω σου ακουμπάνε,
ό,τι άσχετο κι αν λέω ζω για σένα κι αναπνέω, αχ!
Κι όλες οι συνταγές για να 'μαι αυτό που θες!
Ahogy hozzád beszélek, azt kiáltja szeretlek téged,
a szemeim rád néznek és meg is érintenek,
ám bármit is mondok, ó érted élek és lélegzek én!
Az összes recept azért van, hogy akit te akarsz, azzá váljak én!
Stratos: Torokszorító, amit mondasz..! Gondolom, Νάζαν Όντζελ (Nazan Odzsel?) zeneszerző-szövegíróra gondolsz...!
Érdekes, más videót nem leltem fel erről a török művészről
Στίχοι: Γιάννης Λιόντος
Μουσική: Κωνσταντίνος Παντζής
Πρώτη εκτέλεση: Σαρμπέλ
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Μπορεί να φταίνε οι 43 βαθμοί
μπορεί να έφαγα καψούρα στη στιγμή
μπορεί να μη σε ξέρω ούτε ένα λεπτό
μα νιώθω έντονα αυτό που θα σου πω
Lehet, hogy ez a 43 fok tehet róra
lehet reménytelenül szerelmes lettem első látásra
lehet, hogy még egy perce sem ismerlek téged
de erősen érzem ezt, amit mondok majd neked!
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Μπορεί να φταίει η τρέλα του καλοκαιριού
μπορεί συμπτώματα να είναι του καιρού
μπορεί να σε γνωρίζω μόνο ένα λεπτό
μα πάρε σοβαρά αυτό που θα σου πω
Lehet, hogy ezt a nyári bolondság teszi
lehet, hogy ezek csak az idő jelei
lehet, hogy csak egy perce ismerlek téged
de vedd komolyan azt, amit mondok majd neked!
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Christian Bouclier & Francois Berheim
Πρώτη εκτέλεση: Αντώνης Ρέμος
Βάζω δύναμη ξανά
και γυρίζω το κλειδί
μέσα μου όλα τα βουνά
κι έξω δρόμοι ανοιχτοί
ανοιχτοί...
Δε βυθίστηκε η γη
κι ας βυθίστηκα εγώ
συνεχίζεται η ζωή
και θα πρέπει να τη ζω
συνεχίζεται η ζωή
και θα πρέπει να τη ζω
Erőt merítek újra
és elfordítom a kulcsot,
az összes "hegy" bennem van
s kívül a végtelen utak,
minden határtalan...
A föld nem süllyedt el,
még ha én el is süllyedtem
megy tovább az élet
és nekem élnem kell majd,
folytatódik az élet
s nekem majd élnem kell az életet
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
δεν υπάρχει χωρίς
στα μισά της ζωής
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
ζωή στον ενικό
εγώ δεν ζω
το μέλλον θέλει δυο
Nincs az "utána"
nem létezik,
nincs a "nélkül"
a fele életben
Nincs az "utána",
nem létezik
az élet egyes számban,
így én nem élek
a jövő kettőt akar...
Μες στο δρόμο δυο σκυλιά
και δυο άνθρωποι αγκαλιά
κάτι ήξερε η ζωή
κι όλα τα 'φερε διπλά
διπλά..
Μόνος μου όμως πρέπει εγώ
ν' αγκαλιάσω το κενό
εύκολο είναι να το λες
δύσκολο είναι να το ζω
εύκολο είναι να το λες
δύσκολο είναι να το ζω
Az úton van két kutya
és két ember összebújva
valamit tudott az élet
s mindkettőt hozta duplán,
mind a kettőt duplán...
Azonban nekem egyedül kell
hogy az ürességet öleljem,
könnyű ezt mondani neked
de nehéz átélni nekem,
könnyű neked mondani
nehéz nekem átélni...
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
δεν υπάρχει χωρίς
στα μισά της ζωής
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
ζωή στον ενικό
εγώ δεν ζω
το μέλλον θέλει δυο
Nincs az "utána"
nem létezik
nincs a "nélkül"
a fele életben
Nincs az "utána"
nem létezik
az élet egyes számban
így én nem élhetek
a jövő kettőt akar...
Να ζήσω μου ζητάς
γιατί όλα είναι εδώ
όμως αγάπη μου
δεν είμαι εγώ..
Azt kéred tőlem, hogy éljek
mert itt van minden
azonban szerelmem
én nem vagyok ...
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
δεν υπάρχει χωρίς
στα μισά της ζωής
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
ζωή στον ενικό
εγώ δεν ζω
το μέλλον θέλει δυο
Nincs az "utána"
nem létezik
nincs a "nélkül"
az élet felében
Nincs az "utána"
nem létezik
az élet egyes számban
így én nem élhetek
a jövő kettőt akar...
Αφιερωμένο στον παραλογισμό της λογικής των δίποδων ζώων
πάνω στην οποία λογική στηρίζονται και θα στηρίζονται τα χειρότερα εγκλήματα
μέχρι την τελική αυτοκαταστροφή -ΜΟΝΤΑΖ-
Ajánlom az abszurd logikájú kétlábú állat számára, amely megalapozta és támogatta a legsúlyosabb bűncselekményeket egészen a végső önpusztításig -MONTAZ -
Στίχοι: Δημήτρης Τσιούλης
Μουσική: Αντώνης Παπούλιας
Πρώτη εκτέλεση: Μοντάζ
Τι κόσμος είναι αυτός που ψάχνει
στο φεγγάρι να βρει αλήθεια στο κενό
τι κόσμος είναι αυτός
που πάει στο φεγγάρι
και τα παιδιά του πολεμά
Milyen világ ez? Ami az után kutat,
hogy a holdon, vagy az űrben találjon rá az igazságra?
Milyen ez a Világ?
Amely fel, a Holdra száll,
de a gyermekeire háború vár?
Ε ουρανέ κάθισε μαζί μας
κάτσε ν' ακούσεις μια πενιά
φίλε παλιέ μην προσπαθήσεις
να μας κεράσεις μαχαιριά
Hé, égbolt! Ülj csak le ide most velünk,
Ülj le, s hallgassd a húrt, ahogy pendül!
Régi barátom, nehogy megpróbáljad,
hogy bennünket ajándékozz egy-egy késszúrással!
Τι κόσμος είναι αυτός
πουλάει συνειδήσεις
καταβροχθίζει συνεχώς
τι κόσμος είναι αυτός
που πλημμυρίζει δάκρυ
τι δακρυσμένος ουρανός
Milyen világ ez?
Eladja a lelkiismeretét
és folyton teli zabálja belét
Milyenné vált ez a Világ?
Amelyben könnyekből gyűjt vizet ár...!
S mily könnyekkel teli az ég!
Ε ουρανέ...
Hé, Te! Égbolt!
Ηθοποιοί που παίζουν
που παίζουν κάποιο ρόλο
σε μια απέραντη σκηνή
νεκρομαντείς γυρεύουν
γυρεύουν να τους δώσεις
σε κάποιο ηρώο προτομή
Színészek, akik játszanak
akik valamilyen szerepet játszanak
egy hatalmas színpadon
halottidézők kutatnak s keresnek
keresnek, hogy adj nekik
valamely hős számára egy emlékművet
Ε, ουρανέ...
Hé, Te! Égbolt!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-03-15 22:11:16), összesen 2 alkalommal
Στίχοι: Carnero Bondriquez Ma Del Mar & Γιάννης Δόξας
Μουσική: Ma Del Mar Bondriquez Carnero
Πρώτη εκτέλεση: Chambao & Έλενα Παπαρίζου ( Ντουέτο )
Υπάρχουν άνθρωποι που παλεύουν να αλλάξουν τη μοίρα
ταξιδιώτες στα ποτάμια της σκοτεινής πλευράς του φεγγαριού.
Vannak emberek, akik küszködnek hogy a sorsot megváltoztassák
azok, akik a hold sötét oldalán lévő folyókon utaznak
Νύχτες με καταιγίδα φεύγουν γι’ αλλού καράβια
μαζί τους ζωές που ελπίζουν μα δε θα φτάσουν πουθενά.
Σχισμένα φεγγάρια και ιστορίες που φέρνουν δάκρυα
τη τύχη ποιος βρίσκει και μέσα στη πίστη ξεχνάει τα παλιά.
Viharos éjszakákon indulnak el hajóval valamerre
csak életük van velük, amiben bíznak, de sehova sem érkeznek meg
Meghasadt holdak és történetek, amik könnyekhez vezetnek
a szerencsét ki találja meg és a hitben a múltat ki felejti el...
Todas sus penas pon una candela, ponte tú en su lugar
el miedo que sus ojos reflejan, la mar se echó a llorar.
A bánat gyújtott egy gyertyát, s a helyébe tett téged a félelem
ahogy a szeme visszatükröződik, a tenger is sírni kezdett el...
Muchos no llegan, se hunden sus sueños
papeles mojados, papeles sin dueño.
Muchos no llegan, se hunden sus sueños
papeles mojados, papeles sin dueño.
Sokan már nem jönnek, álomba süllyednek
könnyes szerepek, tulajdonos nélküli szerepek
Sokan már nem jönnek, álomba süllyednek
könnyes szerepek, névtelen szerepek...
Frágiles recuerdos a la deriva recalan el alma
calao hasta los huesos el agua lo arrastra sin esperanza.
La impotencia en su garganta con sabor a sal
una bocaná de aire les daba otra oportunidad.
Törékeny emlékek sodródnak a lelkekkel
csontokig hatol a víz, s remény nélkül húzza őket
A tehetetlenségben torkuk sóval telik meg
és akik levegőhöz jutnak, ők kapnak egy másik lehetőséget...
Δώσε το χέρι και βρες καλοκαίρι για κάποιον που πονά
δώσε αγάπη να σβήσει το δάκρυ, να γίνει ξαστεριά.
Nyújts kezet és találd meg a nyarat valakinek, aki szenved
adj szeretetet, hogy eltűnjenek a könnyek, s derült idő legyen!
Tanta injusticia me desespera, ponte tú en su lugar
el miedo que sus ojos reflejan, la mar se echó a llorar.
Az igazságtalanság arra kényszerít, hogy kétségbeesve a helyére tegyelek
a félelemtől, hogy szemei visszatükröződnek, a tenger is sírni kezdett...
Muchos no llegan, se hunden sus sueños
papeles mojados, papeles sin dueño.
Muchos no llegan, se hunden sus sueños
papeles mojados, papeles sin dueño. (x2)
Sokan már nem jönnek, álomba süllyednek
könnyes szerepek, tulajdonos nélküli szerepek
Sokan már nem jönnek, álomba süllyednek
könnyes szerepek, névtelen szerepek...
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Μοντάζ
Κοιτάζω στην αυλή νεκρό είδα τον Κωστή
Τραβάω την κουρτίνα νεκρή βλέπω την Τζίνα
Και πάνω στο μπαλκόνι νεκρό είδα τον Αντώνη
Amikor kinéztem az udvarra, holtan láttam Kosztiszt
Odébbhúzom a függönyt, s holtan látom Ginát
És fönn, az erkélyen holtan láttam Antoniszt
Ανοίγω ένα βαρέλι Νεκρή βλέπω την Νέλλη
Σηκώνω την ομπρέλα νεκρή βλέπω την Στέλλα
Κλωτσάς ένα τόπι νεκρή βρήκα την Πόπη
Kinyitok egy hordót. Holtan látom Nellit
Felemelem az ernyőt, s meglátom a halott Sztellát
Belerúgtál egy labdába, s odébb, Pópit holtan találtam.
Δίπλα στο βιτριόλι νεκρό είδα το Μανώλη
Κοιτάω λίγο πιο πάνω νεκρό βλέπω το Μάνο
και πάνω στο ντιβάνι νεκρό είδα το Γιάννη
A vitriolos üveg mellett, holtan; Manoliszra leltem
Kicsivel följebb nézek, mit látok? Holtan a Mano-ra találok
és rajta fenn, a kanapén, bíz, halottnak láttam Janniszt én!
Και έχω μείνει μονος γιατί είμαι ο δολοφόνος (x 2)
Έχω μείνει μονος γιατί είμαι ο δολοφόνος (x 7)
Και έχω μείνει μονος γιατί είμαι…
ο δολοφόνος
És élve aztán, egyedül én maradok, mert a gyilkos: én vagyok! (x 2)
Én maradtam egyedül, mert én vagyok a gyilkos (x 7)
És én élve, meg, csak azért maradtam, mert én vagyok...
a GYILKOS!
Ενα Τραγουδι Με Συναισθημα,
Με Νοημα,
Με Μαγικους Στιχους,
Ενα Μουσικο Ποιημα... Απο Το Μεγαλυτερο Ελληνικο Συγκροτημα.
Τρυπες Egy érzésekkel teli dal,
melynek mondanivalója van,
varázslatos dalszövege,
egy zenei költemény...
a legnagyobb zenekartól - Görögországban:
"Lyukak"
Όταν θα'ρθείς να με ξεθάψεις απ'τις στάχτες
και διώξεις από πάνω μου όλη τη σκουριά
και ξαναβάλεις τις ρόδες μου σε ράγες
και εγώ αρχίσω να κυλάω ξανά
Amikor majd eljössz, hogy a hamuból kiáss a engem
és rólam az összes rozsdát elhajtod, levered
és kerekeimet a sínekre; újra felhelyezed
és én, körbeszáguldani, keringeni, újra elkezdhetek
Τότε οι λύπες θα με ψάχνουν
και άνεργες θα θρηνούν
Θα πέφτουν μανιασμένες οι βροχές
και θα ρωτούν
Akkor kutatni fog utánam a bánat és a gyötrelem
és a munkanélküliek is gyászba kezdenek
Akkor az eső folyton záporozni fog, hevesen
és majd ilyeneket kérdeznek:
Τι έγινε εκείνο το τρένο που έβλεπε / x2
Mi történt, azzal a vonattal, amelyik látta / x 2
τα άλλα τρένα να περνούν... / x4
elhaladni a többi vonatot...? / x4
Στίχοι: Ανδρέας Κομπόσης
Μουσική: Ανδρέας Κομπόσης
Πρώτη εκτέλεση: Ελεάνα Παπαϊωάννου
Άλλο ένα βράδυ που η ματιά μου
για 'κείνον βρέχεται
να τος που έρχεται
σ' άλλη αγκαλιά
Egy újabb este, mikor a tekintetem
őérte lesz könnyekkel tele,
hiszen csak azért jön ő,
hogy ölelje egy másik nő ...
Αν κάποιος δρόμος ανύθηκος νόμος
κοντά μου τον έφερε
μαζί του έφερε
τη παγωνιά
Bármilyen út, mi tisztességtelen
hozta is őt hozzám közelebb
együtt hozta vele
a fagyot is nekem...
Αποθεώστε τον (x2)
για ότι έκανε απόψε σε 'μενα
ξανά καμαρώστε τον
Őt dicsőítsétek,(x2)
azért, amit ma éjjel velem tett,
kijár neki érte a csodálat ismét...
Χρεώστε όλα τα λάθη σε μένα
δώστε σε 'κείνον μια άδεια καρδιά
τα 'δωσα όλα κι ας ήτανε ψέμα
για την αγάπη που ακόμα πονά
σα μαχαιριά
Az összes hibát nekem számítsátok fel,
s neki adjatok egy szabad szívet,
habár hazugság volt,s én mindenem odaadtam
ezért a szerelemért, ami nekem most még fáj
mint a késszúrás...
Αποθεώστε τον....
Őt dicsőítsétek...
Άλλο ένα βράδυ βαρύ το σκοτάδι
ξανά με μαχαίρωσε
λέξη που καίρωσε
το σ' αγαπώ
Egy újabb súlyos sötét este
s engem újra egy döfés ért
a szótól, mi végzetes
attól, hogy szeretlek!
Αν κάποιος δρόμος ανήθικος δρόμος
κοντά μου τον έφερε
μαζί του έφερε
το χωρισμό
Bármilyen út, mi tisztességtelen
hozta is őt hozzám közelebb
együtt hozta vele
a szakítást is nekem...
Στίχοι: Γιάννης Λιόντος
Μουσική: Κωνσταντίνος Παντζής
Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Ίμβριος
Τη μια μου λες πως μ' αγαπάς
Την άλλη πάλι με ξεχνάς
Εγώ σου δίνω ό,τι ζητάς
Κι εσύ όλο τρέλα μου πουλάς
Egyszer azt mondod nekem, hogy szeretsz
és máskor pedig, hogy elfelejtesz engem,
amit csak kívánsz megadom én neked.
de te folyton bolondságokat beszélsz nekem...
Πού βαδίζω πια δεν ξέρω
Ένα ξέρω πως
Merre járok én, már nem tudom
csak egyet tudok, hogy...
Τα πάθη του Χριστού στο πλάι σου περνάω
Μα σ' αγαπάω – μα σ' αγαπάω
Τη μια ορκίζομαι μακριά σου πως θα πάω
Μα εδώ γυρνάω, εδώ ξαναγυρνάω
Τα πάθη του Χριστού στο πλάι σου περνάω
Μα σ' αγαπάω, ακόμα σ' αγαπάω
Τη μια ορκίζομαι μακριά σου πως θα πάω
Μα εδώ γυρνάω, εδώ ξαναγυρνάω
Krisztus szenvedéseit viselem el melletted,
de szeretlek - de szeretlek téged
egyszer megfogadom, hogy tőled elmegyek messzire
de visszatérek ide, ismét visszatérek ide
Krisztus szenvedésein megyek át melletted,
de hát szeretlek, még szeretlek téged
megfogadom, hogy egyszer majd elmegyek tőled,
de úgy is visszatérek, ide újra visszatérek
Μαζί σου όλα τα 'χω δει
Κι από τα ρούχα μου έχω βγει
Ό,τι μου πεις ακολουθώ
Μέχρι εντελώς να τρελαθώ
Veled mindent átéltem, s láttam már,
és le is vettem előtted az összes ruhám,
bármit is mondasz nekem, én azt követem
amíg bele nem őrülök teljesen...
Πού βαδίζω πια δεν ξέρω
Ένα ξέρω πως
Merre járok én, már nem tudom
csak egyet tudok, hogy...
Τα πάθη του Χριστού στο πλάι σου περνάω
Μα σ' αγαπάω – μα σ' αγαπάω
Τη μια ορκίζομαι μακριά σου πως θα πάω
Μα εδώ γυρνάω, εδώ ξαναγυρνάω
Τα πάθη του Χριστού στο πλάι σου περνάω
Μα σ' αγαπάω, ακόμα σ' αγαπάω
Τη μια ορκίζομαι μακριά σου πως θα πάω
Μα εδώ γυρνάω, εδώ ξαναγυρνάω
Krisztus szenvedéseit viselem el melletted,
de szeretlek - de szeretlek téged
egyszer megfogadom, hogy tőled elmegyek messzire,
de visszatérek ide, ismét visszatérek ide
Krisztus szenvedésein megyek át melletted,
de hát szeretlek - még szeretlek téged
megfogadom, hogy egyszer majd elmegyek tőled,
de úgy is visszatérek, ide újra visszatérek
Passió - Teljes film Görög felirattal, Mel Gibson rendezésében!
Στίχοι: Γιάννης Λιόντος
Μουσική: Γιάννης Φατούρος
Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Ίμβριος
Τα δίνεις όλα, κλαις και θέλεις να με πείσεις
πως μακριά μου δεν μπορείς εσύ να ζήσεις,
ξεπέρασες τα όρια της φαντασίας,
έδωσες πάλι ρεσιτάλ ηθοποιίας.
Beleadtál mindent, sírsz és meg akarsz győzni
hogy tőlem távol te nem tudsz élni,
túlléptél a képzelet határain,
s előadtál egy színészi előadást megint...
Χειροκροτήστε την γι' αυτή την ερμηνεία,
έχει ταλέντο που δεν έχει άλλη καμία,
χειροκροτήστε για το ρόλο πού 'χει παίξει,
ήτανε τόσο πιστευτή σε κάθε λέξη. ( x2 )
Tapsoljátok meg őt, ezért az alakításért
annyira tehetséges, mint ahogy senki más
tapsoljátok őt, ezért az eljátszott szerepért
hiszen teljesen hihető volt minden szavában ( x2 )
Και πάλι δάκρυσες για να με συγκινήσεις,
τα αδικαιολόγητα για να δικαιολογήσεις,
ξεπέρασες τα όρια της φαντασίας,
έδωσες πάλι ρεσιτάλ ηθοποιίας.
És most sírtál újra, hogy meghass engem
hogy megmentsd a menthetetlent
a képzelet határait átlépted
színészi előadást adtál elő ismét
Χειροκροτήστε την γι' αυτή την ερμηνεία,
έχει ταλέντο που δεν έχει άλλη καμία,
χειροκροτήστε για το ρόλο πού 'χει παίξει,
ήτανε τόσο πιστευτή σε κάθε λέξη. ( x4 )
Tapsoljátok meg őt, ezért az alakításért
igazi tehetség, mint ahogy senki más
tapsoljátok őt, ezért az eljátszott szerepért
hiszen hiteles volt minden egyes szava... ( x4 )
Σαν αρουραίοι στα σκοτάδια
μαύρη άσπρη και σφηνάκια x2
όνειρα δίνουν, ταξίδια μας χαρίζουν
τρελές παραισθήσεις τα χέρια μας δίνουν.
Mint a patkányok a sötétben
feketék, fehérek és "belövések" x2
Álmokat adnak, és utazásokat ajándékoznak nekünk
Őrült hallucinációkat okoz a kezünk.
Στη φαντασία στα δίνουν όλα
μα όπου να ‘ναι θα ‘ρθει η ώρα
ημέρες που φεύγουν την αλήθεια σου κρύβουν
στην πλάνη επάνω το θάνατο χαρίζουν.
Mindent a képzeletnek adnak
de bárhogy is van, eljön majd az óra
Az elmúló napok elrejtik előled az igazságot
S a káprázatnak ráadásként, Halált ajándékoznak
Σαν πέσει νύχτα, σε βλέπω τρέμεις
ο εφιάλτης σε περιμένει
τις σκέψεις διώχνει, το σώμα σου σαπίζει
άσχημα, φίλε, την έχεις πια πατήσει
Amikor leszáll az éjszaka, látom, hogy remegsz
A rémálom vár rád
Elűzi a gondolatokat, a testedet elrohasztja
Kár, haver, hogy már csúnyán beleléptél!
Nincs beírva úticél.
