Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Σαμπάνης & Χρήστος Δάντης ( Ντουέτο )
Μοιρασιά
δώσ΄τα όλα σου τα πλούτη
για την αγάπη ετούτη
Μοιρασιά
Osztozkodás!
Minden vagyonodat, kincsedet
ezért a szerelemért, add nekem!
Osztozkodás!
Μια γυναίκα αγαπάμε
στον γκρεμό της περπατάμε
τελικά
θα καούμε στην ίδια φωτιά
Egy nõbe szerelmesedtünk,
az Õ végzete felé megyünk
mind a ketten! Hogy végül,
együtt, egyazon tûzben égjünk!
Μοιρασιά
να τρελαίνει και τους δύο
να το βλέπει σαν αστείο
να γελά
Felesben..?!!
Hogy mindkettõnket megõrjítsen,
Õ meg nézze, és mint egy hülye viccen
nevessen?!
Δια τρία η ουσία
τι παράξενη ιστορία
μοναξιά
θα μας κάψει στην ίδια
φωτιά
Mindhármunknak egy a lényeg;-
- milyen furcsa egy történet -
Α magány!
Ugyanaz a tûz éget
mindannyiunkat át...!
Δεν έχει καρδιά
για μας δεν πονά
δεν μας αξίζει
Szívtelen tán.
De ha van is, nem értünk fáj
Meg sem érdemel minket hát!
Σ΄αγάπες πολλές
παιδεύει ζωές
κι όμως φωτίζει
τον κόσμο από ΄δω σαν περνάει
και ανθίζει η γη που πατάει
A sok szereleme közt
mennyi életet megdönt!
És mégis dõl belõle a fénysugár,
bevilágít mindent, mikor épp erre jár,
és lépte után, a földbõl kibújik a sok virág!
Μοιρασιά
δύο φίλους να χωρίζει
τη ζωή τους να ορίζει
σοβαρά
Osztozkodás!
Elválasztja egymástól a jóbarátokat
Sorsukat szabja, életüket határozza
csúnyán, igazán
Να γινόταν
να διαλέξεις την αγάπη μου
ν΄αντέξεις τα φιλιά
Να καείς μόνο εσύ στη φωτιά
Να καείς μόνο εσύ στη φωτιά
Bárcsak az lenne;
Te választanád a szerelmem,
s a csókjait úgy viselnéd el,
hogy a tûzben egyedül csak te égj meg,
hogy a tûzben egymagad égj el!
Δεν έχει καρδιά
για μας δεν πονά
δεν μας αξίζει
Szívtelen tán.
De ha van is, nem értünk fáj
Meg sem érdemel minket hát!
Σ΄αγάπες πολλές
παιδεύει ζωές
κι όμως φωτίζει
τον κόσμο από ΄δω σαν περνάει
και ανθίζει η γη που πατάει
A sok szereleme közt,
hány életet pusztít, megdönt!
És mégis dõl belõle a fénysugár,
Mindent bevilágít, mikor épp erre jár,
és lépte után, a földbõl kibújik a sok virág!
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Παίδες εν τάξει
Σ’ ένα όνειρο γλυκό μου 'πες να σε αγαπώ
μου 'δωσες ένα φιλί σε 'κανα πριγκίπισσα
Μα πριν έρθει η αυγή ήρθες και με ξύπνησες
κι όσα ονειρεύτηκα πίσω μου τα ζήτησες
S'ena óniro glikó mú'pes na se agapó
mu'doses ena filí se'kana prinkipissa
Má prin erthi í avgíírthes ke me ksipnises
ki ósa onireftika píso mu tá zítises
Egyik álmomban azt mondtad kedvesem, hogy szeresselek
Csókot is adtál, és én Hercegnõvé emeltelek!
Ám, még ki sem hajnalodott, rámtörtél, és felébresztettél
S amit rólad álmodtam, mindent visszaköveteltél
Refren:
Κι έμεινα παιδί μικρό
να κοιτώ τον ουρανό
Αστεράκι φωτεινό
δε σε φτάνω και πονώ
Refren:
Ki emina pedi mikró
na kitó ton uranó
Ásteráki fotinó de se ftáno ke ponó
S úgy maradtam. Kisgyermekként.
Csak, hogy lentrõl bámulhassam a kék éget
Fényes csillagocska, sosem érhetlek el téged,
s emiatt a fájdalom is cudarul éget..!
Κι έπεσα να κοιμηθώ μήπως και ονειρευτώ
πως τα αστέρια άφησες και ξαναγύρισες
Δε σε βρήκα πουθενά κι ήθελα να 'ρθω ψηλά
μα στο όνειρο αυτό μου 'χες κόψει τα φτερά
Ki epesa ná kimithó, mípos ke onirevftó
pos tá astéria áfises ke ksanajírises
De se vríka puthená ki íthela ná'rtho psilá
má stoóniro aftó mu'hes kópsi tá fterá
Így, ismét végighevertem az ágyon, hátha újra értem jön az álom;
s amiben - otthagytad a csillagokat - látom, és visszatérve, te leszel a párom!
De sehol sem leltelek, pedig ám, fent is kerestelek
volna, ha a szárnyaimat az álomban; le nem vágtad volna!
Refren:
Κι έμεινα παιδί μικρό...
Refren:
Ki emina pedi mikró...
S úgy maradtam. Kisgyermekként...
Αστεράκι φωτεινό
δε σε φτάνω και πονώ
Ásteráki fotinó de se ftáno ke ponó
Fényes csillagocska, sosem érhetlek el téged,
s emiatt a fájdalom is cudarul éget..!
---------------------------------------------
No, sikerült néhány számot lefordítani, mielõtt eltûnök innen...
...de csak egy hétre... https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=55904#55904
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-09-01 11:06:14), összesen 9 alkalommal
Μη φεύγεις- Mí Fevgisz /
/ Ne menj el! - Don't go away!
Στίχοι: Τάκης Παρισσινός
Μουσική: Λάκης Καρνέζης
Πρώτη εκτέλεση: Βούλα Γεωργούτη
Άλλες ερμηνείες: Παίδες εν τάξει || Έλενα Παπαρίζου
Σαν μου 'πες θα φύγω αγάπη γλυκειά,
σκοτείνιασ' η μέρα
Ανάμνηση αν μείνει η στερνή μου χαρά,
καρδιά έγινε πέτρα Szán mu 'pesz thá fígo agápi glikjá,
szkotínjasz' í méra
Anámniszi án míni í sztérni mu hará,
kardjá éjine pétra
Amint kimondtad: "- Indulok, édes kedveském!" -
- elsötétült elöttem az ég...!
Nohát, csak emléknek maradt boldogságom - szegény -,
és megdermedt e szív, átváltozott kõvé...! When you told me you would leave me, sweet love
the day got dark.
If the only joy left to me is a memory
My heart will turn into stone.
Η μοίρα σε παίρνει μακρυά μου,
σε σέρνει σ'αυτή τη ζωή
Κι εγώ μ' ένα δάκρυ αγάπη σου λέω,
σαν σε προσευχή I míra sze pérni makriá mu,
sze szérni sz'aftí ti zoí
Ki ego m' ena dákri agápi szu léo,
szán sze proszefhí
Távolragad a sors tõlem, téged
messze magával sodor az élet...
S én, egy könnycseppel a szememben skándálom:
- "Szerelmem...!" -, mint valami imádságot: The destiny takes you away from me,
It pushes you into this life.
And me in tears, telling you, my love
like in a prayer
Μη φεύγεις,
τα χέρια σου κράτα σφιχτά και χτυπά τη μοίρα,
Μη φεύγεις
γιατί αύριο θα είν' αργά να διώξεις την πίκρα Mí févgisz,
tá hérja szu kráta szfihtá ke htípa ti míra,
Mí févjisz
jatí ávrio thá íne argá ná djókszisz tín píkra
"-...Ne menj el!
Szorítsd össze a két kezed, és kûzdj a végzet ellen!
Ne menj el,
mert holnap már késõ lesz, hogy elûzd a keserûséget!" Don't go away!
hold my hands tight and hit the destiny
Don't go away!
Because tomorrow it will be too late to throw away the sorrow.
Η αγάπη βαθιά μας
με δάκρυα κι αίμα έχει ποτιστεί
Κι αν φύγεις για πες μου
στον κόσμο ποια αγάπη μπορεί να σωθεί I agápi vathjá masz
me dákria ki éma éhi potisztí
Ki án fígisz já pesz mu
szton kozmo pjá agápi borí ná szothí
"- Átitatódott a szerelmünk mélyen;
sok könnyel, és vérrel...
S ha már elmész, azt az egyet mondd meg nékem:"
a világon, van-e olyan szerelem, mely még menekvést nyer? Our love is so deep,
with tears and blood it has been watered.
And if you leave, tell me,
which love in the world can be rescued.
Μη φεύγεις,
τα χέρια σου κράτα σφιχτά και χτυπά τη μοίρα,
Μη φεύγεις
γιατί αύριο θα είν' αργά να διώξεις την πίκρα Mí févgisz,
tá hérja szu kráta szfihtá ke htípa ti míra,
Mí févjisz
jatí ávrio thá íne argá ná djókszisz tín píkra
"-...Ne menj el,
Szorítsd össze a két kezed, és kûzdj a végzet ellen!
Ne menj el,
mert holnap már késõ lesz, hogy elûzd a keserûséget!" Don't go away!
hold my hands tight and hit the destiny
Don't go away!
Because tomorrow it will be too late to throw away the sorrow.
Η μοίρα σε παίρνει μακρυά μου,
σε σέρνει σ'αυτή τη ζωή
Κι εγώ μ' ένα δάκρυ αγάπη σου λέω,
σαν σε προσευχή I míra sze pérni makriá mu,
sze szérni sz'aftí ti zoí
Ki ego m' ena dákri agápi szu léo,
szán sze proszefhí
Távolragad a sors tõlem, téged
messze magával sodor az élet...
S én, egy könnycseppel a szememben skándálom:
- "Szerelmem...!" -, mint valami imádságot: The destiny takes you away from me,
It pushes you into this life.
And me in tears, telling you, my love
like in a prayer
Μη φεύγεις,
τα χέρια σου κράτα σφιχτά και χτυπά τη μοίρα,
Μη φεύγεις
γιατί αύριο θα είν' αργά να διώξεις την πίκρα Mí févgisz,
tá hérja szu kráta szfihtá ke htípa ti míra,
Mí févjisz
jatí ávrio thá íne argá ná djókszisz tín píkra
"-...Ne menj el!
Szorítsd össze a két kezed, és kûzdj a végzet ellen!
Ne menj el,
mert holnap már késõ lesz, hogy elûzd a keserûséget!" Don't go away!
hold my hands tight and hit the destiny
Don't go away!
Because tomorrow it will be too late to throw away the sorrow.
Η αγάπη βαθιά μας
με δάκρυα κι αίμα έχει ποτιστεί
Κι αν φύγεις για πες μου
στον κόσμο ποια αγάπη μπορεί να σωθεί I agápi vathjá masz
me dákria ki éma éhi potisztí
Ki án fígisz já pesz mu
szton kozmo pjá agápi borí ná szothí
"- Átitatódott a szerelmünk mélyen;
sok könnyel, és vérrel...
S ha már elmész, azt az egyet mondd meg nékem:"
a világon, van-e olyan szerelem, mely még menekvést nyer? Our love is so deep,
with tears and blood it has been watered.
And if you leave, tell me,
which love in the world can be rescued.
Μη φεύγεις,
τα χέρια σου κράτα σφιχτά και χτυπά τη μοίρα,
Μη φεύγεις
γιατί αύριο θα είν' αργά να διώξεις την πίκρα Mí févgisz,
tá hérja szu kráta szfihtá ke htípa ti míra,
Mí févjisz
jatí ávrio thá íne argá ná djókszisz tín píkra
"-...Ne menj el!
Szorítsd össze a két kezed, és kûzdj a végzet ellen!
Ne menj el,
mert holnap már késõ lesz, hogy elûzd a keserûséget!" Don't go away!
hold my hands tight and hit the destiny
Don't go away!
Because tomorrow it will be too late to throw away the sorrow.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-01-18 02:28:29), összesen 3 alkalommal
Onar / Όναρ:
Πέτα με ψηλά - Lökj, Repíts a magasba...
Αν νοιώθεις πως αργεί να ξημερώσει πάλι
Αν τρέχεις να προλάβεις μια καινούρια μάχη
Θα 'μαι εδώ το χέρι αν θες να σου κρατήσω
Θα 'μαι εδώ στα όνειρά σου να σε συναντήσω
Ha úgy érzed, hogy a virradat ismét várat magára,
vagy, ha sietsz, hogy odaérhess még egy újabb csatára...
Én itt leszek, ha azt kívánod, hogy tartsam a kezed,
Itt leszek az álmaidban, hogy találkozzak veled!
Πέτα με ψηλά δώσ' μου φτερά να σ' ακολουθήσω
Πάρε με μακριά δώσ' μου φτερά να σε ξαναβρώ
Lökj a magasba engem, repíts, adj nékem szárnyakat, hogy követhesselek
Ragadj el engem messzire, és adj szárnyakat, hogy újra meglelhesselek!
Αν βλέπεις γκρίζα σύννεφα να σε τυλίγουν
Αν έχεις χίλια κύματα για να σε πνίγουν
Θα 'μαι εδώ το χέρι αν θες να σου κρατήσω
Θα 'μαι εδώ στα όνειρά σου να σε συναντήσω
Hogyha szürke fellegeket látsz, melyek körbe vesznek, elborítanak téged,
Ha ezer hullám jön feléd, hogy megfojtson, és legyen mostmár véged
Én itt leszek, ha azt kívánod, hogy tartsam a kezed,
Itt leszek az álmaidban, hogy találkozzak veled!
Πέτα με ψηλά δώσ' μου φτερά να σ' ακολουθήσω
πάρε με μακριά δώσ' μου φτερά να σε ξαναβρώ
Lökj a magasba engem, repíts, adj nékem szárnyakat, követhesselek
Ragadj el engem messzire, és adj szárnyakat, hogy újra meglelhesselek!
Karvelas Nikos:
Καλοκαιρινές διακοπές - Nyári vakáció...
Στίχοι: Νίκος Καρβέλας
Μουσική: Νίκος Καρβέλας
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Καρβέλας
Θυμήσου τα καλοκαίρια εκείνο τον καιρό
με την παρέα στο Φάληρο το παλιό,
Στον Μπάτη όλοι μαζευόμαστε,
για μπάνιο τα πρωινά,
στην Αμφιτρύτη και στον Άδωνη
το βράδυ σινεμά.
Emlékezz a nyarakra, arra az idõre, amikor
a barátokkal az öreg " Φάληρο "-n,
"Μπάτης"-nál mindannyian összegyültünk,
reggelente, hogy a tengerben fürödjünk,
"Αμφιτρύτη"-nél és " Αδωνης"-nál
pedig az esti mozi, hogy filmet nézzünk
Καλοκαιρινές διακοπές για πάντα
Καλοκαιρινές διακοπές για πάντα
Nyári vakáció mindörökre,
nyári vakáció mindörökre...
Με κάτι άλλες παρέες είχαμε διαφορές,
και στον Απόλλωνα απ' έξω πέφτανε καρπαζιές,
μα το βραδάκι όλοι στο Sweet Home
με τα κορίτσια αγκαλιά
κάποιο παρτάκι κανονίζαμε μετά το σινεμά.
Más társasággal vitáink voltak, nem egyeztünk
és pofonok is csattantak el, az " Απόλλωνας" -on kívül
de estefelé mindenki ment haza
"édes otthon", a lányokkal összebújva
hogy a mozi után egy kis bulit rendeztünk
Καλοκαιρινές διακοπές για πάντα
Καλοκαιρινές διακοπές για πάντα
Nyári vakáció mindörökre,
nyári vakáció mindörökre...
Τώρα η παρέα του Φαλήρου ανήκει στο παρελθόν,
η Αμφιτρύτη και ο Άδωνης είναι μπετόν,
Στο Μπάτη απ' έξω γράφει : προσοχή, μολυσμένα νερά, α-α-α
και δεν υπάρχει τίποτα να μας θυμίζει πια-α-α
A " Φάληρο "-i csapat már a múlté
az " Αμφιτρύτη " és az " Άδωνης " is csak beton már, tönkre ment
a " Μπάτης "-ra is kívülrõl az van írva: vigyázat, a víz szennyezett!
és semmi nincs már, ami minket emlékeztetne...
Τιμή σ' εκείνους όπου στην ζωή των / Tiszteld őket, kik azért élnek itt lent,
ώρισαν και φυλάγουν Θερμοπύλες. / hogy megvédjék Thermopíléjüket.
Ποτέ από το χρέος μη κινούντες· / Nem tágítanak a kötelességtől,
δίκαιοι κ' ίσοι σ' όλες των τες πράξεις, / minden dolgukban derekak s kitartók,
αλλά με λύπη κιόλας κ' ευσπλαχνία· / de értik azt is, mi az irgalom.
γενναίοι οσάκις είναι πλούσιοι, κι όταν / Nagylelkűek, ha gazdagok és hogyha
είναι πτωχοί, πάλ' εις μικρόν γενναίοι, / szegények, akkor is segítőkészek,
πάλι συντρέχοντες όσο μπορούνε· / s adakoznak tehetségük felett.
πάντοτε την αλήθεια ομιλούντες, / Az igazságot mindenkor kimondják,
πλην χωρίς μίσος για τους ψευδομένους. / s mégsem gyűlölik a hazugokat.
Και περισσότερη τιμή τους πρέπει / Még több tisztelet jár azoknak, kik
όταν προβλέπουν (και πολλοί προβλέπουν) / előre látják – s ezt sokan teszik –,
πως ο Εφιάλτης θα φανεί στο τέλος, / hogy Ephiáltész megjelenik végül
κ' οι Μήδοι επί τέλους θα διαβούνε. / és Thermopíle mindig elesik.
--------------------------------------------------------
Tisztelet azoknak, akik életükben
Érettek, és őrzik a termopilákat.
Soha nem mozdul el az adósságtól;
igazságos és egyenlő minden cselekedetükben,
hanem szomorúsággal és együttérzéssel is;
bátrak, amikor gazdagok, és mikor
Szegények, mégis bátrak a maguk kis módján,
újra együtt futnak, amennyit csak tudnak;
mindig igazat mond,
de a hazugok iránti gyűlölet nélkül.
És több tiszteletet érdemelnek
amikor jósolnak (és sokan jósolnak)
hogy a Rémálom a végén megjelenik,
és a médek végre átmennek.
Konstantin P. Cavafy - 1903
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-01-18 02:17:27), összesen 7 alkalommal
Ιδανικές φωνές κι αγαπημένες
εκείνων που πέθαναν, ή εκείνων που είναι
για μας χαμένοι σαν τους πεθαμένους.
Eszményi, és imádott hangjai
azoknak, kik meghaltak, vagy akik úgy
eltüntek, elvesztek számunkra, mint a holtak
Κάποτε μες στα όνειρά μας ομιλούνε·
κάποτε μες στην σκέψι τες ακούει το μυαλό.
Olykor az álmainkban szólnak hozzánk,
ám néha a gondolatainkban hallja meg az elménk.
Και με τον ήχο των για μια στιγμή επιστρέφουν
ήχοι από την πρώτη ποίηση της ζωής μας -
σα μουσική, την νύχτα, μακρυνή, που σβύνει.
És a hanggjaikkal, egy pillanatra visszatérnek
hangok, életünk elsõ költeményeibõl, verseibõl -
mint valami zene, az éjben, oly távoli, s amely lassan elhal, elenyész.
Στίχοι: Άντζυ Σαμίου
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Άντζυ Σαμίου
Φορεμένο ρουχαλάκι με πετάς,
στο κορμάκι σου δε θες να με φοράς.
Σαν κλωστούλα με ξηλώνεις,
με πονάς και με πληγώνεις,
σαν βροχή με μαστιγώνεις,
μου γελάς και μ' αποθεώνεις,
μα, μα:
Ahogy a levetett ruhácskát, úgy dobsz el engem
nem akarsz viselni a kis testeden
Mint a cérnát, úgy tépsz le
fájdalmat okozol és megsebzed szívemet
mint a zápor, korbácsolsz meg engem
nevetsz közben rám és istenítesz
de, no de...
Το ζητιανάκι σου δε θα γίνω
και δίχως όνειρα δε θα μείνω.
Το ζητιανάκι σου δε θα γίνω,
ο πονοκέφαλός σου θα μείνω.
Εγώ, μόνο εγώ.
A kis koldusoddá nem válok
és álmok nélkül nem maradok
a kis koldusod nem leszek ám,
a fejfájásod leszek én majd
Én, csak egyedül én...
Σαν παλιά φωτογραφία με πετάς
και δε ντρέπεσαι καθόλου, δεν πονάς.
Δε μ' ακούς, δε με κοιτάζεις
και στρατόπεδο αλλάζεις,
σαν χαρτί με κομματιάζεις,
σ' αγαπώ και πού με βάζεις,
μα, μα:
Mint a régi fényképeket, úgy dobsz ki engem
és egyáltalán nem szégyelled magad, nem fáj ez neked
Nem hallgatsz meg, s rám sem nézel
megváltoztál és magadat tábornoknak érzed
mint a papírt, úgy szaggatsz szét engem
de bárhova is teszel engem, akkor is szeretlek téged
de, no de...
Το ζητιανάκι σου δε θα γίνω
και δίχως όνειρα δε θα μείνω.
Το ζητιανάκι σου δε θα γίνω,
ο πονοκέφαλός σου θα μείνω.
Εγώ, μόνο εγώ
A kis koldusoddá nem válok
és álmok nélkül nem maradok
a kis koldusod nem leszek ám,
a fejfájásod leszek én majd
Én, csak egyedül én...
Στίχοι: Γιάννης Ρεντούμης
Μουσική: Δημήτρης Κοντόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Ελισάβετ Σπανού
Ίσως να μη σκέφτηκες ποτέ αν εγώ κοντά σου
έκανα τα όχι μου όλα ναι γιατί σ΄αγαπώ
κι όλα πίσω μου τα παίρνεις
ότι μου΄δωσες το κλέβεις
Talán sohase gondoltál még arra, hogy én, meletted
minden tagadó szavam, igenre változtattam, mert szeretlek.
És most visszaveszel tõlem az ég világon mindent,
még elorozod azt is, amit ajándékba adtál nekem
Είχα τόσα σχέδια για μας μόνο για θυμήσου
πράγματα στις φλόγες μιας φωτιάς μοιάζουν τώρα πια
όσο πιο μακριά σου μένω νιώθω πως αργοπεθαίνω
σ΄ένα σπίτι που οι τοίχοι στάζουν τώρα μοναξιά
Pedig, mennyi tervet szõttem rólunk, emlékezz csak!
És most a dolgok, egy hatalmas tûzvész lángjaira hasonlítanak
Minél távolabb kerülök tõled, annál jobban érzem magam haldoklónak
Egy olyan házban, amelynek falaiból most a magány cseppjei hullnak
Τρελαίνομαι που σκέφτομαι πως απ΄τη ζωή μου έχεις φύγει
τρελαίνομαι δε δέχομαι η ζωή μου να΄ναι λίγη
τρελαίνομαι και φαίνομαι να μη ξέρω τώρα πια πού φτάνω
ότι αγάπησα το χάνω σ΄έχω ανάγκη σ΄ότι κάνω
Beleõrülök, ha arra gondolok; elmentél az életembõl!
Beleõrülök, nem tudom elfogadni, hogy az életem silány lesz, és meddõ!
Beleõrülök, és úgy tûnik, hogy nem tudom már hová, meddig érek?
Amit megszerettem; elveszítem, bármit is teszek, Rád van szükségem!
Πάγωσε ο χρόνος ξαφνικά μέσα στο μυαλό μου
κι ένιωσα τον κόσμο να γυρνά μέσα στο κενό
τη στιγμή που μου΄πες φεύγεις κι απ΄τα χέρια μου ξεφεύγεις
Az idõ kõvé vált, megmeredt most, az agyamban hirtelen
És hirtelen átéltem, ahogy világ megfordul, a nagy ûrben köröttem
amikor azt mondtad; hogy elmész, s kezeim közül kisiklasz örökre!
Σαν σκιά στη νύχτα περπατώ μόνη και σε ψάχνω
πράγματά σου αγγίζω να σε βρω μα δεν είσαι εδώ
μοιάζει η μοναξιά με χιόνι και το σώμα μου κρυώνει
δεν αντέχω να μην έχω τη ζεστή σου αγκαλιά
Mint egy árnyék, a sötétben magányosan lépdelek téged keresve,
a tárgyaidat érintgetem, hogy reádleljek, ám nem vagy itt
a magány a hóra hasonlít, és a testem is belevacog
Nem bírom tovább, hogy a forrõ öled, nem bírhatom
Τρελαίνομαι που σκέφτομαι πως απ΄τη ζωή μου έχεις φύγει
τρελαίνομαι δε δέχομαι η ζωή μου να΄ναι λίγη
τρελαίνομαι και φαίνομαι να μη ξέρω τώρα πια πού φτάνω
ότι αγάπησα το χάνω σ΄έχω ανάγκη σ΄ότι κάνω
Beleõrülök, ha arra gondolok; elmentél az életembõl!
Beleõrülök, nem tudom elfogadni, hogy az életem ily silány, és meddõ!
Beleõrülök, és úgy tûnik, hogy nem tudom már hová, meddig érek?
Amit megszerettem; elveszítem, bármit is teszek, Rád van szükségem!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-01-18 01:57:56), összesen 1 alkalommal
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Αγγελική Ηλιάδη
Πόσο για σένα να πονέσω
πόσο πόσο ακριβά να σε πληρώσω
και να σου πω γύρνα ξανά
Μου΄κανες συντρίμμια την καρδιά
μου΄βαλες στα όνειρα φωτιά
έφυγες μα γρήγορα ξεχνάς
κι εδώ ξανάγυρνάς
Mennyire fáj a szívem érted, szenvedek
mennyire, de mennyire drágán fizetek meg érted
és most mondjam neked, hogy újra térj vissza hozzám ?
összetörted a szívemet
felgyújtottad az álmaimat
elmentél, de gyorsan elfelejtesz mindent
és ide visszatérsz újra
Τώρα τι θες
γιατί με καίς
τί να την κάνω τη συγνώμη
που μου λες
Τώρα τι θες
γιατί με καίς
σ΄αυτά που γκρέμισες γυρνάς
χαμένα όνειρα ξυπνάς
πάρτο απόφαση
όλα τέλειωσαν για μας
Most mit szeretnél,
miért nem hagysz nyugodni engem?
mondd mit tegyek,
hogyan bocsássak meg neked?
Most mit szeretnél
miért nem hagysz nyugodni engem?
amit leromboltál, abba visszatérsz
az elvesztett álmokat felébreszted
törõdj bele,
hogy számunkra befejezõdött minden
Πόσο να υποφέρω κι άλλο
πόσο πόσες ζωές να εξαργυρώσω
για λίγα ψεύτικα φιλιά
Μου΄κανες συντρίμμια την καρδιά
μου΄βαλες στα όνειρα φωτιά
τώρα που γυρνάς τίποτα πια
δεν είναι όπως παλιά
Még mi mindent viseljek el,
mennyit, mennyi életet váltsak be?
kevés, hamis csókokért
összetörted a szívemet
felgyújtottad az álmaimat
most már hogyha visszatérsz
semmi nem lesz ugyanolyan, mint régen
Στίχοι: Onirama
Μουσική: Onirama
Πρώτη εκτέλεση: Onirama
Επιστρέφω σε λίγο τα ρολά μου κλειστά
θέλω μόνο να φύγω κι ας γυρίσω ξανά
Επιστρέφω σε λίγο κι ας είναι αργά
τ΄όνειρο δεν αφήνω κι ας κοστίζει ακριβά
Επιστρέφω σε λίγο κι ας μην είσαι εκεί
δεν μπορώ άλλο να μείνω κι ίσως μια άλλη στιγμή
Rögtön visszajövök! Lehúzom a rolót félig,
csak ki kívánok menni, s aztán késõbb visszatérni
Ha késõ lesz is, majd még visszatérek,
ám, az álmaimból nem engedek, ha drágán fizetek is érte!
Elmegyek, - még vissza térek -, még he nem is leszel majd ott,
de se sokat várni nem tudok már itt, sem egyetlen pillanatot!
Μα πώς να χωρέσει ο χρόνος σε μια ευχή
παράξενο παιχνίδι είναι η ζωή
την κλεψύδρα να γυρνούσα κι ότι βγει
αρκεί να ξαναρχίζαν όλα απ΄την αρχή /x2
De hogyan tudna az idõ egy imába beleférni!
Furcsa játék az élet, kicsit nem árt félni...
Ha a homokórát megfordítanám, történjék meg bármi fura,
nekem elég lenne, ha minden az elejétõl kezdõdhetne újra! /x2
Επιστρέφω σε λίγο δε θα πάω μακριά
την αλήθεια θα κρύβω για μια μόνο βραδιά
Επιστρέφω σε λίγο είναι η πόλη μικρή
στην υγειά μας θα πίνω κι ίσως μια άλλη στιγμή
Rögtön visszajövök! Nem megyek messze el,
s az igazságot, csak egyetlen estére rejtem el.
Mindjárt visszatérek, hiszen kicsi ez a városka ám,
az egészségünkre is ihatok majd, másik alkalommal tán!
Μα πώς να χωρέσει ο χρόνος σε μια ευχή
παράξενο παιχνίδι είναι η ζωή
την κλεψύδρα να γυρνούσα κι ότι βγει
αρκεί να ξαναρχίζαν όλα απ΄την αρχή /x2
De hogyan tudna az idõ egy imába beleférni!
Furcsa játék az élet, kicsit nem árt félni...
A homokórát ha megfordítanám, s történjék meg bármi fura,
nekem elég lenne, ha az elejétõl kezdõdhetne minden újra! /x2
Στίχοι: Βούλα Σταματίου
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Κώστας Καραφώτης
Φτερά αγγέλου δε φοράς
μα στον παράδεισο με πας
όταν σαν πέλαγος τα μάτια σου αγναντεύω
Κρασί δεν είσαι για να πιω
κι όμως σε βλέπω και μεθώ
όταν στον χάρτη του κορμιού σου ταξιδεύω
Angyal szárnyakat nem viselsz,
ám engem a Paradicsomba cipelsz
amikor -mint a tenger mélyére-, a szemeidbe kémlelek
Nem vagy bor, hogy kiigyalak egy kristálypohárból,
és mégis megrészegülök a tested látványától
amikor tekintetem pontonként végigkalandozik rajtad, mint térképeken
Ποιος είπε πως οι άγγελοι στη γη δεν κατεβαίνουν
ποιος είπε πως στον ουρανό μονάχα ότι πετούν
όσοι δεν ξέρουν ν΄αγαπούν δε το καταλαβαίνουν
πως άγγελοι κι εδώ στη γη πολλοί κυκλοφορούν
Ki mondta, hogy az angyalok a földre sosem ereszkednek?
Ki mondta azt, hogy egyedül odafenn az égben repkednek?
Aki nem tud szeretni, nem is értheti meg sohasem,
hogy az angyalok még a földön is sokszor megfordulnak; idelenn!
Όταν το βλέμμα μου γυρνώ
βλέπω στα μάτια σου ουρανό
να ζουν εκεί στη ξαστεριά σου χίλια αστέρια
Σε μία γη που όπου βρουν οι καταιγίδες τη χτυπούν
εσύ έχεις μόνο στην καρδιά σου καλοκαίρια
Amikor visszafordítom a tekintetem
az ég kékjét látom meg a szemeidben
ahol odafenn a tiszta légben, ezer csillag lakik, él fenn.
Ezen a földön, amire a jégesõ lel, mindent amire ráakad, lever!
Egyedül csak nálad van már, benn a szívedben: forró nyár!
Ποιος είπε πως οι άγγελοι στη γη δεν κατεβαίνουν
ποιος είπε πως στον ουρανό μονάχα ότι πετούν
όσοι δεν ξέρουν ν΄αγαπούν δε το καταλαβαίνουν
πως άγγελοι κι εδώ στη γη πολλοί κυκλοφορούν
Ki mondta, hogy az angyalok a földre sosem ereszkednek?
Ki mondta azt, hogy egyedül odafenn az égben repkednek?
Aki nem tud szeretni, nem is értheti meg sohasem,
hogy az angyalok még a földön is sokszor megfordulnak; idelenn!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-01-18 01:51:27), összesen 8 alkalommal
Az egyik unokatestvérem, Görögországból (aki természetesen nem tud magyarul) kérdezte, hogy melyik a kedvenc magyar rock együttesem és kérte, hogy küldjek neki tõlük egy CD-t.
Elküldtem neki egy Tankcsapda Cd-t.
Nagyon meg is tetszett neki az egyik szám, és kérte, hogy fordítsam le neki görögre!
Ha van kedved, segíthetsz nekem a fordításban.
A szám a következõ:
Ülj le mellém
Valamit mondok
Szomjas vagy látom
Egy üveg bort kibontok
Figyelj...
Lehet hogy nem vagy gyenge
De ha a szívedbe szalad a penge
Attól nem érzed magad jobban
Ha a kocsidban bomba robban
Tudom én, erõs vagy persze
De ha a fejedben ott van a fejsze
Vagy a fegyver csövébe nézel
Ott már semmire nem mégy pénzzel és
Hiába vagy gazdag
Ha az égiek leszavaznak
A kocka, ha el van vetve
Te meg a föld alá temetve
Ott már hiába van ügyvéd
Aki a törvényektõl megvéd
Itt senki se golyóálló és
Ha szakad a védõháló
A halálugrás végén a túlvilági T.V.-n majd
Rólad szólnak a hírek
Veled van tele a sajtó
Aki a pokolra kíván jutni annak
Balra a második ajtó
De ha a Szent-Péter szigetekre már
Be van fizetve az útja
Önnek a Mennyország Tourist
A legjobb szolgáltatást nyújtja
Lehet hogy nem vagy gyáva és
A végén Te maradsz állva
De mire jó úgy ez az élet
Hogyha futnod kell, amíg éled
És hiába vagy bátor
Mint egy római gladiátor
Aki keményebb mint a szikla
Mégis lehet hogy elég egy szikra
A gyújtózsinór végén
A túlvilági T.V.-n majd
Rólad szólnak a hírek...
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe;
Mondd csak Én melyik ajtón menjek be?
Az emberek meg néznek
Hogy az isten a pénz lett
Sorban nyílnak a bankok és
Az jelenti a rangot
Hogy mennyire állat az autód
Mekkora mellû a nõd és hogy
Meddig bírod feltekerni
A kocsiban a hangerõt
Én már az együttes nevének görögre fordításával is bajban vagyok...
Köszi és üdv!
Stratos: Szerintem, ez inkább a Jorgosznak, vagy a Nikosznak való feladat!
Ezúton, tovább is passzonám feléjük a kérést! Hátha...
Nincs beírva úticél.
Ez veszettül jó nóta!
Válasz a #69309. hsz-ra
