Μοναξιά, όπου κι αν κοιτάξω γύρω, μοναξιά
δε σε βλέπω, δεν υπάρχεις πουθενά
κι αν μου λείπεις, μη σε νοιάζει, μη ρωτάς ξανά.
Μοναξιά, ό τι και να κάνω νιώθω μοναξιά
σε θυμάμαι κι όλο κάτι με πονά,
από σένα έχω παράπονα πολλά.
Magány, bármerre nézek, körülöttem csak magány
nem látlak, nem vagy sehol
és hiányzol, de már nem akarom, hogy érdekelj, már nem akarom, hogy kérdezz.
Magány, bármit teszek, amit érzek, csak a magány,
emlékezem rád és minden fáj,
te vagy minden bánatom okozója.
Πάψε, φταις, που κρατούσες τις πληγές μου ανοιχτές
φταις, που με άφηνες και γύριζα στο χτες, φταις
και στ’ αλήθεια δε μ’ αγάπησες ποτέ.
Πάψε, φταις, δεν πιστεύω τώρα ό τι και να λες
φταις, υποκρίνεσαι και κάνεις ότι κλαις, φταις
δε γυρίζω πίσω όσο και να θες.
Hagyd abba, a te bűnöd, hogy nyitva tartod a sebeimet
a te bűnöd, hogy folyton elhagysz és visszatérsz, a te bűnöd,
sosem szerettél igazán.
Hagyd abba, a te bűnöd, bármit mondhatsz, nem hiszem már,
a te bűnöd, csak színlelsz és a könnyekig kínzol, a te bűnöd,
nem térek vissza, hiába is akarod.
Μοναξιά, κάθε βράδυ νιώθω τόση μοναξιά
περπατάω με τα μάτια μου υγρά,
αντιστέκομαι σε ό τι η καρδιά ζητά.
Μοναξιά και κανείς δε μου μιλάει τώρα πια
ό τι νιώθω δε με βγάζει πουθενά
κι εγκατέλειψα ακόμα μια φορά.
Magány, minden este annyira magányos vagyok,
könnyes szemekkel sétálok,
s ellenállok mindennek, amire a szív vágyik.
Magány, senki se szól hozzám most már,
bármit érzek, nem jó semmire,
feladtam még egyszer. (?)
Πάψε, φταις, που κρατούσες τις πληγές μου ανοιχτές
φταις, που με άφηνες και γύριζα στο χτες, φταις
και στ’ αλήθεια δε μ’ αγάπησες ποτέ.
Πάψε, φταις, δεν πιστεύω τώρα ό τι και να λες
φταις, υποκρίνεσαι και κάνεις ότι κλαις, φταις
δε γυρίζω πίσω όσο και να θες.
Hagyd abba, a te bűnöd, hogy nyitva tartod a sebeimet
a te bűnöd, hogy folyton elhagysz és visszatérsz, a te bűnöd,
sosem szerettél igazán.
Hagyd abba, a te bűnöd, bármit mondhatsz, nem hiszem már,
a te bűnöd, csak színlelsz és a könnyekig kínzol, a te bűnöd,
nem térek vissza, hiába is akarod.
Μοναξιά, κάθε βράδυ νιώθω τόση μοναξιά
περπατάω με τα μάτια μου υγρά
κι ό τι νιώθω δε με βγάζει πουθενά.
Magány, minden este annyira magányos vagyok,
könnyes szemekkel sétálok,
s ellenállok mindennek, amire a szív vágyik.
Azt tudtam, hogy az olasz, és a görög után legdalamosabb nyelv a magyar, de hogy hasonlit is arra nem gondoltam. A Magyar Görög nyelvrokonság 2. ben nagyon aranyos. Kedves Stratos ha leforditanád, úgy ajándékként? Köszönöm.
x x x
Stratos: Az első részben emlegetett "Matono" => "MADONNO" fordítása: Zina Peggy : Matono / Ματώνω / (El)vérzek 9 / 4742
Szerintem, a fenti dal is le lett már valahol fordítva...
...igen: Zina Peggy : Opoios ki an eisai / Akárki is vagy 124 / 107542
A fent említett videót törölték, találtam helyette egy másik számot:
"Magyar-Görög nyelvrokonság" 2 (?)
Ώρες ώρες τι σε πιάνει
τι σε πιάνει πες μου τι
και ρωτάς για μένα αν είσαι
μία και μοναδική
Ώρες ώρες τι σε πιάνει
και μου λες υπερβολές
έχεις για όλα αμφιβολίες
κι ανασφάλειες πολλές
Μες στα μάτια κοίταξέ με
κι άκου τι σου λέω εγώ
Όσο μεγαλώνεις, τόσο ομορφαίνεις
πως τα καταφέρνεις, πως τα καταφέρνεις
όσο μεγαλώνεις, ένα πράγμα ξέρω
πιο πολύ σε θέλω, πιο πολύ σε θέλω
Ώρες ώρες τι σε πιάνει
κι έχεις κρίσεις πανικού
με φαντάσματα παλεύεις
στα σενάρια του μυαλού
Μην αγχώνεσαι για κάτι
κι ένα πράγμα θα σου πω
κάθε μέρα που περνάει
πιο πολύ σε αγαπώ
Μες στα μάτια κοίταξέ με
κι άκου τι σου λέω εγώ
Όσο μεγαλώνεις, τόσο ομορφαίνεις
πως τα καταφέρνεις, πως τα καταφέρνεις
όσο μεγαλώνεις, ένα πράγμα ξέρω
πιο πολύ σε θέλω, πιο πολύ σε θέλω
-------------------------------------------------------
Időről-időre, mi van veled?
Mi a bajod?
És miért kérded tőlem, hogy te vagy-e
az első és az egyetlen?
Mi jön rád időről-időre,
hogy túlzásokba esel,
mindenben kétségeid támadnak,
és rád tör a sok bizonytalanság?
Nézz a szemembe,
és hallgasd meg, amit mondok neked
Minél idősebb leszel, annál szebb leszel
Hogyan csinálod, hogyan csinálod?
Ahogy öregszel, egy dolgot tudok
Egyre többet akarlak, egyre jobban akarlak
Mi jön rád időről időre,
hogy pánikrohamai vannak
szellemekkel harcolsz
az elméd forgatókönyveiben
Ne törődj semmivel!
És egy dolgot elárulok
minden múló nap,
ah, egyre jobban szeretlek!
Nézz a szemembe.
és hallgasd meg, amit mondok neked
Minél idősebb leszel, annál szebb leszel
Hogyan csinálod, hogyan csinálod?
Ahogy öregszel, egy dolgot tudok
Egyre többet akarlak, egyre jobban akarlak
Sajnos pont a másodikat nem tudom megnézni. Pedig ez a dal. Bizonyára az én hibám, vagy a gépemé mert nagyon lelassult.
δεν υπάρχει πρόβλημα
Stratos: Bizonyára a sz.gépeddel van a gond, mert nálam működnek a klippek!
Ám, ha megtudod majd hallgatni vígasztalásul, és az Óévet is - s a hangulatot boldogsághormonnal fokozva - csokoládé likőrrel búcsúztatod, ajánlom figyelmedbe a következő dalt (mivel korábban említetted, hogy kedveled az R-GO együttest, egyből eszembe jutottál, amikor meghallottam a dal kezdetét a MusicHeaven rádión..!)
Νύχτα δεμένη με σκοινιά,
που κόλλησε και δε θα ξημερώσει,
και της ζωής μου το φονιά,
τον ψάχνω για να με αποτελειώσει.
Az Éj, le lehet kötve kötelekkel,
Mivel leragadt, és ezért nem virrad meg,
És én, életem gyilkosát keresem,
Hogy végleg végezzen velem.
Οι φίλοι μου σκορπίσανε,
το πρόβλημα το λύσανε,
μιλώντας συνεχώς στα κινητά.
Ο κόσμος τώρα άδειασε,
τι γρήγορα που βράδιασε,
κανένας πια για 'μένα δε ρωτά.
A barátaim szétszóródtak
A problémát letudták azzal,
Hogy folyamatosan mobilokon tárgyaltak.
A világ most kiürült,
Milyen gyorsan besötétedett,
De engem, már senki nem keres...
Και είμαι μόνος,
εγώ κι ο χρόνος,
αυτό που ψάχνω δεν υπάρχει τώρα πια.
Και είμαι μόνος,
εγώ κι χρόνος,
και κάποια όνειρα που πήρανε φωτιά.
És egyedül maradtam
Magam, az időfolyammal,
Mert amit keresek, nem létezik már.
És egyedül maradtam
Magam, az időfolyammal,
És némi álmokkal, amik tüzet fogtak már.
Σαν το φαντάρο στη σκοπιά,
χαράζω τη σιωπή μ' ένα μαχαίρι,
τί περιμένω τώρα πια,
κανείς δε μ' αγαπά και δε με ξέρει.
Mint egy katona az őrségen,
Kifaragom a csendet egy késsel
Mire várok most, mire?
Senki nem szeret, és én nem ismer...
Οι φίλοι μου σκορπίσανε,
το πρόβλημα το λύσανε,
μιλώντας συνεχώς στα κινητά.
Ο κόσμος τώρα άδειασε,
τι γρήγορα που βράδιασε,
κανένας πια για 'μένα δε ρωτά.
A barátaim széjjel szóródtak
A problémát megoldották azzal,
Hogy folyamatosan mobilokon tárgyaltak.
A világ mostanra kiürült,
Milyen gyorsan besötétedett!
De rólam, már senki nem kérdez...
Και είμαι μόνος,
εγώ κι ο χρόνος,
αυτό που ψάχνω δεν υπάρχει τώρα πια.
Και είμαι μόνος,
εγώ κι χρόνος,
και κάποια όνειρα που πήρανε φωτιά.
És egyedül maradtam
Magam, az időfolyammal,
Mert amit keresek, nem létezik már.
És egyedül maradtam
Magam, az időfolyammal,
És némi álmokkal, amik tüzet fogtak már.
Με κοιτάς, σε κοιτώ και κρυφά χαμογελώ / rám nézel, én rád nézek és titkon mosolygok
μέσα μου νιώθω τόσο ευτυχισμένη / belül olyan boldognak érzem magam
με κερνάς το φιλί που λαχτάρησα πολύ / olyan csókot adsz, amire régóta áhítozok
σαν κρασί την καρδούλα μου γλυκαίνει / mely megédesíti kicsi szívem, mint a bor
Με ρωτάς να σου πω αν αλήθεια σ' αγαπώ / azt kéred, mondjam el, hogy igazán szeretlek-e
με ρωτάς τι σημαίνεις για εμένα / azt kérded, mit jelentesz nekem
με ρωτάς να σου πω πώς θα ήμουνα εγώ / azt kéred, mondjam el, milyen lenne az életem
στη ζωή αν δε γνώριζα εσένα / ha nem ismeretlek volna meg téged
Φαντάσου απλά το ράδιο χωρίς τραγούδια / egyszerűen képzeld el a rádiót dalok nélkül
φαντάσου απλά την άνοιξη χωρίς λουλούδια / egyszerűen képzeld el a tavaszt virágok nélkül
φαντάσου απλά σταθμούς χωρίς να υπάρχουν τρένα / egyszerűen képzeld el a pályaudvart vonatok nélkül
έτσι θα 'μουνα χωρίς εσένα / ilyen lennék nélküled
Φαντάσου απλά μια καραμέλα δίχως γλύκα / egyszerűen képzelj el egy karamellt, mely nem édes
φαντάσου απλά ένα καφέ γεμάτο πίκρα / egyszerűen képzelj el egy kávét, mely teljesen keserű
ίσως μετά να καταλάβεις πως το θέμα / és aztán talán megérted, hogy a lényeg
είναι να 'χω εσένα / nekem csak az, hogy veled legyek
Με ρωτάς να σου πω αν αλήθεια σ' αγαπώ / azt kéred, mondjam el, hogy igazán szeretlek-e
κι αν ποτέ με αφήσεις πώς θα νιώσω / és ha valaha elhagynál, mit éreznék
με ρωτάς να σου πω τόσα πράγματα κι εγώ / azt kéred, mondjam el, hasonló dolgokról mit gondolok
προσπαθώ μια ιδέα να σου δώσω / de én csak ötleteket próbálok adni
Φαντάσου απλά το ράδιο χωρίς τραγούδια / egyszerűen képzeld el a rádiót dalok nélkül
φαντάσου απλά την άνοιξη χωρίς λουλούδια / egyszerűen képzeld el a tavaszt virágok nélkül
φαντάσου απλά σταθμούς χωρίς να υπάρχουν τρένα / egyszerűen képzeld el a pályaudvart vonatok nélkül
έτσι θα 'μουνα χωρίς εσένα / ilyen lennék nélküled
Φαντάσου απλά μια καραμέλα δίχως γλύκα / egyszerűen képzelj el egy karamellt, mely nem édes
φαντάσου απλά ένα καφέ γεμάτο πίκρα / egyszerűen képzelj el egy kávét, mely teljesen keserű
ίσως μετά να καταλάβεις πως το θέμα / és aztán talán megérted, hogy a lényeg
είναι να 'χω εσένα / nekem csak az, hogy veled legyek
Κάτι με πιάνει τις γιορτές
μελαγχολία απ' αυτές
που σου κυκλώνουν τη ψυχή
Κι όλο ρωτάνε
αυτά που πονάνε
Az ünnepek alatt megfog engem,
valami mélabú mindabból,
ami úgy körbefonja a lelket...
S folyton azok a kérdések kínoznak,
amik örökké fájdalmat okoznak...
Στολίδια φώτα μουσικές
οι νύχτες τόσο μαγικές
σε πάρτι φίλοι με καλούν
μα νιώθω μια λύπη
και κάτι μου λείπει
Díszek, fények, szól a zene
s oly' varázslatosak az éjjelek,
a barátok buliba hívnak engem,
de közben szomorúságot érzek,
és valami úgy hiányzik nekem...
Χρόνια πολλά
χρόνια να έρθεις περιμένω
τόσα Χριστούγεννα σωπαίνω
και πέφτει χιόνι πάντα
μέσα στην καρδιά
Kívánok Boldog Éveket...!
Évek óta várom már, hogy elgyere
már annyi Karácsonyt töltöttem csendben,
s csak hull, hull a hó, örökké,
bent a szívemben...
Πρωτοχρονιά
έλα την πόρτα να χτυπήσεις
ούτε λεπτό να μην αργήσεις
αυτή θα είναι η τυχερή μου
η χρονιά
Újévkor
jöjj, s az ajtót zörgesd meg!
Egy percet se késlekedj!
Ez az év az enyém lesz,
az én Szerencse évem!
Ζευγάρια βγαίνουν και γελούν
και χέρι χέρι περπατούν
ατμόσφαιρα γιορταστική
στους δρόμους στη πόλη
χαρά έχουν όλοι
Párok jönnek ki mosolyogva,
és kéz a kézben sétálnak sorba...
ünnepi hangulat tombol,
át az utcákon, át a városon,
s most mindenki boldog...
Μα εγώ μονάχος τριγυρνώ
βιτρίνες άσκοπα κοιτώ
δεν έχω κάποια αγκαλιά
και λέω στο αστέρι
εδώ να σε φέρει
De én egyedül kószálok,
s céltalanul kirakatokat bámulok,
közben senki nem ölel át engem...
s így, a Szerencsecsillagomat kérlelem,
hogy hozzon el téged, ide, nekem...!
Μέσα στο ημίφως ως συνήθως
ταρταρούγα γυαλιά κόκκινα μαλλιά
μέσα στο ημίφως τσιγάρο αναμμένο
κι εγώ όπως πάντα εδώ περιμένω
κι εγώ όπως πάντα εδώ περιμένω
A félhomályban, mint rendesen, általában
Teknőctarka üvegek, vörös hajak állnak
Benn, a félhomályban, cigaretta izzik
S én, itt várok, ahogy mindig,
S én, itt várok ahogy mindig is...
Αλλά εσύ κάτι έχεις
είσαι εδώ μα απέχεις
από μένα από σένα
από οικεία και ξένα / x2
De téged, valami bánt
Itt vagy ugyan, de valahol máshol jársz
Tőlem, az ismerősöktől,
Tőled, s az idegenektől / x2
Μέσα στο ημίφως ως συνήθως
ταρταρούγα καρδιά κόκκινα φιλιά
μέσα στο ημίφως τσιγάρο σβησμένο
κι εγώ όπως πάντα κορμί διψασμένο
κι εγώ όπως πάντα κορμί διψασμένο
Benn, a félhomályban, mint rendesen, általában
Celluloid szívek, vörös csókok várnak
Benn, a félhomályban, elnyomott cigarettacsikkek
S én - mint mindig -, várok szomjas a szervezettel
S én - mint mindig -, várok szomjas szervezettel
Αλλά εσύ κάτι έχεις
είσαι εδώ μα απέχεις
από μένα από σένα
από οικεία και ξένα / x2
De neked, valami bajod van, látom
Itt vagy ugyan, de mégis valahol távol
Tőlem is, az ismerősöktől,
Önmagadtól is, és az idegenektől / x2
Szilveszterkor inkább táncoltam, mint énekeltem. De egy kis hangképzéssel nem sokkal maradnék el a "tehetségkutató" helyezetteitől. Most potolnám a jó zenét, az újabb kedvencemmel. Giannis Ploutarhost, jó hallgatni amilyen átéléssel énekel, és szerintem a hangja sem a tucathang. A Fobamai Emena Emena Mono dala, és az Őt kisérő “pengetős” zene nagyon jó.
Próbálkoztam itt megkeresni, de csak a szöveget találtam. Légyszíves Kedves Stratos hozd össze a kettőt. Köszönöm.
Στίχοι: Νικηφόρος
Μουσική: Νικηφόρος
Πρώτη εκτέλεση: Νικηφόρος
Ζήσε τη στιγμή που είμαστε μαζί
μείνε ένα λεπτό γιατί ζω γι΄αυτό
Κι αν δε μ΄αγαπάς κι αν δε με πονάς
την ελπίδα μη σκορπάς μη μου το χαλάς
Éld meg a pillanatot, amikor együtt vagyunk,
maradj még egy percet, mert én ezért élek...
S ha nem szeretsz, s ha én ebbe nem halok bele,
ne szórd szét a reményt is, ne tedd tönkre nekem...
Και υποσχέσου πως θα με θυμάσαι
όπου και να΄σαι δε θα με ξεχνάς
πως θα μ΄αγκαλιάζεις δε θα μου γκρινιάζεις
όταν με συναντάς
S ígérd meg, hogy emlékezni fogsz rám,
bárhol is légy, nem fogsz elfelejteni engem...
hogy majd átölelsz, s nem fogsz siránkozni,
amikor összetalálkozol velem...
Κι αν δε το μπορείς γιατί με μισείς
κάνε μια προσπάθεια να με συγχωρείς
Ξέρω είναι δύσκολο μα καν΄το εσύ απλό
σου έχω δώσει μέγα όπλο
αγάπη που χαλάει κόσμο
S ha nem vagy képes rá, mert gyűlölsz engem,
tégy egy próbát, hogy megbocsáss nekem!
Tudom ez nehéz, de te egyszerűen csak tedd meg,
én neked adtam már egy nagy fegyvert,
ami a világot is felforgatja ... a szerelmet....
Nikiforos - Yposxesou / Iposhesou - with lyrics 2010
Στίχοι: Ελεάνα Βραχάλη
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πέρασε κι αυτό το καλοκαίρι
κι απορώ πως τα 'χω καταφέρει.
Τελικά ο άνθρωπος μπορεί
να νικήσει κάθε λογική
Πέρασε κι αυτό το καλοκαίρι
ποιος αέρας πίσω θα σε φέρει.
Eltelt hát, ez a nyár is,
És csodálkozom, élve hogyan bírtam ki?
Végül is, képes rá az ember,
Hogy legyőzzön minden ész érvet...
Ez a nyár is eltelt,
De vajon, melyik szél hoz majd vissza téged..?
Είναι ζήτημα ζωής, πίστεψέ με
Θέλω αλλιώς πια να με δεις, αγάπησέ με
Έλα πάλι να με βρεις, φίλησέ με
Είναι ζήτημα ζωής, πίστεψέ με
Az életemről van szó, hidd el nekem,
Azt akarom, hogy másképp nézz rám, s szeress,
Gyere újra el, hogy rám találj és csókolj engem
Ez élet kérdés; higgy nekem!
Δίψαγα και μου 'βρεχαν τα χείλη
Ευτυχώς που υπάρχουνε και οι φίλοι
Να περνάει δύσκολα ο καιρός
όμως μην ρωτήσεις τι και πως
Έπεσα μια νύχτα σαν αστέρι
ποιος αέρας πίσω θα σε φέρει
Szomjaztam s megnedvesítették ajkaimat,
Még szerencse, hogy barátaim is akadnak
Hogy ha nehezen is, de az idő valahogyan elteljen
De hogy "miként, és hogyan?", azt azért ne kérdezzed meg!
Egy éjszakán, úgy hulltam le, mint egy csillag...
De téged, vajon melyik szél hoz majd vissza...?
Még fél perc sem kellett, - nem csaltam - és megvan a jó válasz, remélem.
Στα λιμάνια ανάψανε φωτιές. A kikötőben tüzek gyultak.
Gyönyörü hangján énekel: Theodoridou Natasa.
Stratos: Mivel ez a dal, le lett már fordítva...
- lásd, a Dalfordítások Tartalomjegyzéke topicot!-
https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=106636#106636
...ezért ide majd - alulra -, utólag, egy másik dalt fogok illeszteni...!
...de a fonetikát is felrakom majd - a korábbi helyre -, (a kedvedért!)!
Στίχοι: Ποσειδώνας Γιαννόπουλος
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Νατάσα Θεοδωρίδου
Το ξέρω πως τελειώνει το όνειρο αυτό
το ξέρω πως δε βρίσκεις λιμάνι πια εδώ.
Μα θα 'ρθω να σε ψάξω και να σε δοκιμάσω
μ' ένα σ' αγαπώ.
Tudom, hogy ez az álom véget ér
Tudom, hogy itt, már nem lelsz kikötőre többé.
De eljövök majd, hogy felkeresselek, és próbára tegyelek
azzal, hogy kimondom egyszer: "Szeretlek".
Με τη βροχή στο σπίτι σου θα περιμένω
σαν ουρανός που κλαίει θα επιμένω.
Οι στάλες της στο πρόσωπο θα μ' ακουμπάνε
και στην καρδιά παλιές ευχές θα μου ξυπνάνε.
Αχ! Να 'σουνα βροχή στην άδεια τη ζωή μου
στον ουρανό να με πηγαίνεις ψυχή μου.
Amikor eső hull, úgy várlak majd otthonodban
mint a mennybolt, ami sír; kitartóan.
Az arcomat érik majd az esőcseppek ,
s a szívemben, régi kívánságokat ébresztenek.
Ah! Bár volnál esője, a sivár életemnek,
hogy az egekbe emelj magaddal, kicsi lelkem!
Το ξέρω ότι κάνω βουτιά μες στο κενό
το ξέρω πάλι μόνη τα βράδια θα γυρνώ.
Μα ίσως μια λέξη μες στην καρδιά σου τρέξει
και πεις το σ' αγαπώ.
Tudom, hogy egyenesen a semmibe ugrom,
tudom, hogy át az éjszakákat, ismét egyedül kódorgom.
De talán egy szó, valahogy majd a szívedbe szalad...
...és azt, hogy szeretlek; mégis kimondod majd!
Στίχοι: Αλέκος Σακελλάριος
Μουσική: Γιάννης Σπανός
Πρώτη εκτέλεση: Άννα Φόνσου
Άλλες ερμηνείες: Κατερίνα Κούκα
Θέλω τα ώπα μου
θέλω τις τρέλες μου
θέλω τις τσάρκες μου με γιώτα χι
Θέλω τις μάσες μου θέλω τις φούμες μου
θέλω τις ξάπλες μου στην εξοχή
Mulatni akarok, "OPA"-ákat kiáltani!
Az őrült dolgaimat akarom művelni!
A sétálgatni akarok X.Y.-lonnal!
Tömni akarom magamba a falatokat!
Inni akarok! Ki akarok feküdni a szabadba!
Θέλω τ'αλλιώτικα
θέλω τ'απίθανα
και τα παράξενα
πού'χει η ζωή
θέλω τα γλέντια μου
και τα ξενύχτια μου
θέλω τα όργανα
ως το πρωί
Akarom a másságot, a változatosságot
A véletlen szerűséget akarom,
és a furcsaságokat, amit az élet hordoz!
Azt akarom, hogy mulassunk!
És egész éjjel virrasszunk!
És játsszon a zenekar,
egészen pirkadatig!
Θέλω τα αστεία μου τα καλαμπούρια μου
την σαχλαμάρα μου να τηνε πώ
Θέλω τα χάδια μου και την σφαλιάρα μου
από τον ανθρωπο που αγαπώ
Szórakozni akarok a hülye vicceimen, a baromságaimon,
a zöldségeimen, amiket elmesélnék
Ölelni akarok, és jár is az a pofon nekem
Attól az embertől, akit úgy szeretek!
Θέλω τα πείσματα θέλω τις ζήλιες μου
και τις κορδέλες μου τις πονηρές
Θέλω τα όμορφα θέλω τα ήσυχα
θέλω τις τρέλες μου τις ζωηρές
Veszekedni akarok, féltékenykedni
És ravaszul bonyolítanám a szálakat
Akarom a szépet, akarom a nyugalmat
És ki akarom élni a vidám őrületemet!
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Δημήτρης Κοντόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς
Το ΄θελα, το ΄θελα εγώ το ζήτησα
και το προσπάθησα και το κυνήγησα
Πες μου τι το ΄θελα και σ' ερωτεύτηκα
και σε αγάπησα και σ' ονειρεύτηκα
Kívántam, én kértem, én akartam
És törekedtem rá, és üldözőbe vettem...
Mondd, mit is akarhattam, és miért estem beléd?
És miért szerettem beléd, és miért álmodtam rólad?
Το ΄θελα όμως τι το ΄θελα
να πάω μόνος μου κόντρα στα κύματα
κι ύστερα από τα δύσκολα
πως θες να βγω ξανά τόσο που αγάπησα?
Kívántam, de minek is akartam
Egyedül neki menni, szembe a hullámokkal?
S aztán majd, ebből a szorult helyzetből
Hogyan másszak ki újra, ha így beléd szerettem?
Refren: Πως, πως να ξεχάσω αυτό το φως
Απ’ των ματιών σου το βυθό
πως να μπορέσω μοναχός
να πιάσω τον ωκεανό
πως να μιλήσω λογικά
που σε ζητάω παράφορα
έτσι σε αγαπάω
έτσι σε αγαπάω.... ...Ναι!
Hogyan, hogyan tudnám elfeledni a fényt
Ami a szemed mélyéről sugárzik felém?
Egymagam, hogyan tudnám
Megragadni az óceánt?
Hogyan tudnék ész érvekkel beszélni,
Amikor annyira őrülten, ilyen vadul kívánlak?
Annyira szeretlek,
Úgy imádlak...! ...Igen!
Θέλαμε, πες μου τι θέλαμε
και συναντιόμασταν και αγαπιόμασταν
Λες και δεν ξέραμε πόσο πολύπλοκα
στον κόσμο έλκονται πάντα τα αντίθετα
Akartuk! Mondd, mit is akartunk?
Minek is találkozgattunk, miért is szerelmeskedtünk?
Mintha nem is tudtuk volna, mennyire bonyolultan
vonzzák egymást a világban az ellentétek
Θα 'θελα να μην σε κοίταζα
να μην σε άγγιζα να μην σε φίλαγα
Σίγουρα θα 'ταν καλύτερα
να μην σε γνώριζα να μην σε ήξερα
Jó lett volna, ha nem néztem volna rád,
Ha nem érintettelek volna, s nem csókoltalak volna meg!
Biztosan jobb lett volna,
Ha nem ismertelek volna meg, hanem is tudtam volna rólad!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2025-02-11 23:03:18), összesen 7 alkalommal
Nincs beírva úticél.
Köszönöm.
Válasz a #154321. hsz-ra
Most potolnám a jó zenét, az újabb kedvencemmel. Giannis Ploutarhost, jó hallgatni amilyen átéléssel énekel, és szerintem a hangja sem a tucathang. A Fobamai Emena Emena Mono dala, és az Őt kisérő “pengetős” 
Köszönöm.
