Στίχοι: Παρασκευή Πολίτου
Μουσική: Γιώργος Μπούρας
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Μαργαρίτης
Καρδιά μου γίνε σίδερο
Βάστα στα βάσανά σου
Βάστα στα βάσανά σου
Αχ
Βάστα στον κάθε σου καημό
Και στα παράπονά σου
Αχ.
Oh, Szív(em)! Változz vassá!
Tarts ki a bajok,
Tarts ki a kínok közt!
Ah!
Tartski minden fájdalmas bánatnál,
És bírd el a sérelmeid!
Ah!
Βάστα καρδιά μου βάστα
Τον πόνο που σε δέρνει
Τον πόνο τον βαρύ
Για μια αγάπη τώρα
Που σ' έριξε στην μπόρα
Και στην καταστροφή.
Bírd el szívem, tarts ki!
A fájdalmat mely ver, gyötör,
A súlyos, nehéz fájdalmakat!
Egy szerelem miatt, most,
Amely kivetett a vad, viharos szélbe
És a megsemmisülésbe.
Για μια αγάπη τώρα
Που σ' έριξε στην μπόρα
Και στην καταστροφή.
Egy szerelem miatt, most,
Amely kivetett a vad, viharos szélbe
És a megsemmisülésbe.
Βάστα καρδιά μου βάστα
Την πίκρα που σε δέρνει
Την πίκρα τη βαριά
Γι' αυτόν τον έρωτά σου
Που πήρε τη χαρά σου
Και ζεις στη μοναξιά.
Bírd ki szívem, tarts ki!
A keserűséget, mely kínoz, ütlegel
A súlyos, nehéz keserűséget
Emiatt a szerelmed miatt...
Amely elvette örömed, boldogságod
És magadra maradtál, a magányban élve.
Nekem is benne van a szívem egyik csücskébe !!! Eddig csak éreztem a zenéből, de fordításaid alapján már bizonyossá is vált, hogy nagyon szenvedélyes számok ezek. Hála a fordításodnak kifejezésre is jutnak mindannyiunk számára. Ő szerintem az igényesebb előadók közé tartozik, fordítás szempontjából viszont nem tudom melyikkel van egyszerűbb dolgod, de gyanítom hogy az utóbbival, ha a végeredményt nézem.
Legutóbb veka szerkesztette (2011-08-24 08:33:16), összesen 1 alkalommal
Κοίτα τι έχω πάθει
Κάθομαι και κλαίω...
Να, που ο πόνος γράφει
μέσα μου καιρό
κι επιτέλους, κλαίω...
Nézd mi esett meg velem!
Itt ülök, és sírok...
Ím, hát a fájdalom már
Jó ideje feljegyez bennem mindent,
És végre; sírok...!
Κοίτα που έχω μάθει
μόνο εγώ να φταίω
κι όλα της τα λάθη
να τα συγχωρώ
Τι έχω πάθει... Κλαίω!
Nézd, én már megtanultam,
Hogy csak magamat okolhatom
És az Ő összes hibáit
Tudni kell megbocsátanom
Mi meg nem esik velem... Sírok!
Άντρας που δεν έκλαψε μέσα στην αγάπη
κατά βάθος, έμεινε, άνθρωπος μισός
Μόνο αυτός που μέτρησε τον καημό με δάκρυ
Μόνο αυτός που ξέχασε τι είν' εγωισμός
άξιζε για αγάπη
A férfiember, ki sosem sírt még, miközben szerelmes
ott legmélyen, belül, az csak félember maradt...
Csak az, aki már meg tudta mérni a fájdalmat a könnyeivel
Csak az, ki el tudta felejteni, mi az az önző egoizmus
Csak az méltó a szerelemre!
Πριν να τη γνωρίσω
πίστευα πως ζούσα
μα ούτε να δακρύσω
είχα τον καιρό
τότε δεν μπορούσα
Mielőtt megismertem volna őt,
Azt hittem, hogy élek
De sírni, sosem
Volt időm...
...akkor még nem tudtam
Έχω μέρες να σε δω
και ν’ ακούσω τη φωνή σου.
Δεν αντέχω να μιλώ
με τον τηλεφωνητή σου.
Έχω μέρες να σε δω
και στην τρέλα έχω φτάσει.
Κλαίω και παραμιλώ,
γύρνα, σε παρακαλώ.
Több napja már, hogy nem láttalak,
És nem is hallottam a hangodat.
Nem tudom elviselni, hogy beszélni nem veled,
hanem csupán az üzenetrögzítőddel lehet.
Több napja már, hogy nem láttalak,
És már az őrület határáig jutottam.
Sírok, és magamban jajveszékelek,
Gyere vissza..., kérlek!
Μου ’λειψες πολύ, το παραδέχομαι.
Λιώνω σαν κερί και σε ζητώ.
Τόση μοναξιά δεν την ανέχομαι.
Πόσο, Θεέ μου, πόσο σ’ αγαπώ.
Nagyon hiányoztál, bevallhatom.
Olvadozom mint a viasz, és utánad jajongok.
Ilyen nagy magányt nem tűrhetek!
Jaj mennyire - Istenem -, mennyire szeretlek!
Μέρα νύχτα λιώμα,
δεν αντέχω.
Να σε ξεπεράσω δεν μπορώ.
Δίχως την αγάπη σου
δεν γίνεται να ζω.
Μέρα νύχτα λιώμα,
δεν αντέχω.
Να με καταλάβεις σου ζητώ.
Έστω κι αν με πρόδωσες
ακόμα σ’ αγαπώ.
Éjjel-nappal haldoklom,
Nem bírom.
Túl jutni rajtad, nem tudok.
A szerelmed nélkül
Nem tudok élni!
Éjjel-nappal haldoklom,
Tovább nem bírom!
Arra kérlek, próbálj engem megérteni!
Ha elárultál volna is,
Még mindig szeretlek!
Έχω μέρες να σε δω,
στο κορμί μου να σε νιώσω.
Δεν υπάρχεις πια εδώ,
γύρνα, σε παρακαλώ.
Napok óta nem láttalak,
S nem éreztelek a testemen.
Nem vagy itt már, hajaj
Gyere vissza..., esdeklem!
Μου ’λειψες πολύ, το παραδέχομαι.
Λιώνω σαν κερί και σε ζητώ.
Τόση μοναξιά δεν την ανέχομαι.
Πόσο, Θεέ μου, πόσο σ’ αγαπώ.
Nagyon hiányoztál, bevallhatom.
Olvadozom mint a viasz, és utánad jajongok.
Ilyen nagy magányt nem tűrhetek!
Jaj mennyire - Istenem -, mennyire szeretlek!
Μέρα νύχτα λιώμα,
δεν αντέχω.
Να σε ξεπεράσω δεν μπορώ.
Δίχως την αγάπη σου
δεν γίνεται να ζω.
Μέρα νύχτα λιώμα,
δεν αντέχω.
Να με καταλάβεις σου ζητώ.
Έστω κι αν με πρόδωσες
ακόμα σ’ αγαπώ.
Éjjel-nappal haldoklom,
Nem bírom.
Túl jutni rajtad, nem tudok.
A szerelmed nélkül
Nem tudok élni!
Éjjel-nappal haldoklom,
Tovább nem bírom!
Arra kérlek, próbálj engem megérteni!
Ha elárultál volna is,
Még mindig szeretlek!
Στίχοι: Σμαρώ Παπαδοπούλου
Μουσική: Θοδωρής Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Μελίνα Κανά
Πότε σήκωσες το βλέμμα
δίχως να 'χει στεναγμό
πότε άλλοθι το ψέμα
μου έδωσες να κρατηθώ
Mikor emelted fel a tekintetedet
Úgy, hogy közben ne sóhajtottál volna?
Mikor hazudtál alibiből nekem,
Csak hogy tartsam magam?
Πώς μπορεί να 'σαι δική μου
ζωή μου, τόσο άδικη
ένα όνειρο δε δίνεις
κι ειν' η σιωπή σου απάντηση
κι έχεις για όποιον σ' αγαπά
την άρνηση
Hogyan lehetnél az enyém
Életem, ilyen igaztalanul?
Ha egyetlen álmohoz sem engedsz,
S hogyha a hallgatásod a felelet,
És hogyha bárki számára, aki téged szeret,
Elutasítást tartogatsz...?
Πότε ξέχασες ν' αφήσεις
πίσω σου κάθε καημό
πότε τράβηξες να σβήσεις
με μια γραμμή το παρελθόν
Mikor feledted, s hagytad
Magad mögött minden bánatot?
Mikor húztad át - eltörölvén -
Egyetlen vonással a múltat?
Πώς μπορεί να 'σαι δική μου
ζωή μου, τόσο άδικη
ένα όνειρο δε δίνεις
κι ειν' η σιωπή σου απάντηση
κι έχεις για όποιον σ' αγαπά
την άρνηση
Hogyan lehetnél az enyém
Életem, ilyen igaztalanul?
Ha egyetlen álmohoz sem engedsz,
S hogyha a hallgatásod a felelet,
És hogyha bárki számára, aki téged szeret,
Elutasítást tartogatsz...?
Nos, az alábbi dalt egyszer Valaki kérte, hát megcsináltam.
Ugyan már tavaly elkészült az első verzió, de mostanra sikerült versbe szedve elkészítenem.
Persze nem törekedtem a nyersfordításra, de a versnek ihletre van szüksége,
s bizony itt-ott muszáj elrugaszkodni a tényleges szövegtől, mint tapasztalhattátok.
Remélem, azért így is örömöt okoz majd.
Στίχοι / Szöveg: Γιώργος Μουκίδης / Moukidis Giorgos
Μουσική / Zene: Γιώργος Μουκίδης / Moukidis Giorgos
Πρώτη εκτέλεση / Első előadó: Πέγκυ Ζήνα / Zina Peggy
Όλα τελειώνουν φωνάζουν οι γύρω μου // Olá teljónún fonázún í jíro mú
όμως εγώ έχω κάτι να πω // Ómosz egó ehó káti ná pó
μυστικό, σ' αγαπάω για πάντα // Misztíkó, sz'ágápáó já pándá
μυστικό, μακριά σου δεν ζω. // Misztíkó, mákriá szú de(n) zó.
Minden véget ér, köröttem minden felkiált
De még mondanom kell valamit Neked
A titkom az, hogy szeretlek Téged
S hogy Tőled messze már sehol sem élhetek
Όταν κοιτάζω τα βράδια τα αστέρια απ' τον ώμο σου // Otán kitázó tá vrádjá tá ászterjá áp'ton omó szú
θυμάμαι τόσα και κάνω και 'γω // Thimáme toszá ke kánó ke'gó
μια ευχή να κρατήσει για πάντα αυτό // Mnyá efhí ná krátíszi já pándá áftó
μια ευχή να σε έχω όσο ζω. // Mnyá efhí ná sze ehó oszó zo.
Ha éjjel a csillagok fényét nézem, mely válladon ragyog
Emlékek törnek fel belőlem, s utoljára egy kívánságom van csupán
Egy kívánság, hogy maradj velem örökké,
s hogy légy ott, hol én vagyok, s leszek ezután
Δεν μπορώ να σκεφτώ πως θα ζήσω // De(n) boró ná szkeftó posz thá zíszó
χωρίς να σε έχω συνέχεια κοντά μου // Horísz ná sze ehó szine'hjá kondá mú
κι όταν πέφτει η βροχή πάντα εγώ θα γελώ // Kjótán peftí'í vrohí pándá egó thá gelo
γιατί έχω εσένα καρδία μου // Já'ti ehó eszená kárd'já mú
κι όταν πέφτει η βροχή πάντα εγώ θα γελώ // Kjótán peftí í vrohí pándá egó thá gelo
γιατί έχω εσένα εδώ. // Játi eho eszená edo.
Nem tudhatom, hogy élhetek ezentúl tovább
Ha nem érezhetlek, s nem látom lényed fénylő sugarát
S ha az eső hull, arcomon fénylő mosoly táncol
Mert elhiszem, hogy szíved örökké értem lángol
S ha az eső hullni kezd, arcomon egy halvány mosoly fakad
Mert tudom, hogy szíved mostmár örökké velem marad
Αναρωτιέμαι τι γίνεται μέσα μου // Ánárót'jeme ti ginete meszá mú
γιατί τα μάτια μου είναι υγρά // Játi tá mát'já mú íne ígrá
μυστικό, αγαπάω για πρώτη φορά // Misztíkó, ágápáó já próti fórá
μυστικό, που εμάς αφορά. // Misztíkó, pú emász áfórá.
Csodálkozom, mi történhet most bennem
Szemeimben miért lát mindenki könnyeket?
Titkom, hogy kezdettől fogva szeretlek Téged
Ez az, mely nyugtalansággal tölti el lelkemet
Κάνω προσπάθεια γιατί μας βλέπει κόσμος τώρα // Kánó proszpáth'iá játi mász vlepi kózmosz tórá
να κρατηθώ γιατί η αγάπη πονά // Ná krátith'ó játi i ágápi póná
και γελά σαν παιδί που του τάζουν πολλά // Ke'jelá szán pedi pu tu tázún pollá
σ' αγαπώ σ' αγαπώ έτσι απλά. // Sz'ágápó, sz'ágápó etszi áplá.
De törekszem, bár az emberek együtt látnak minket
Törekszem arra, hogy ne mutassam, hogy a szerelmed okozott fájdalmat, s most belül megégek
S nevetek, mint egy gyermek, ki minden jót megkapott
Egyszerűen csak szeretlek; ennyi, mit mondhatok...
Δεν μπορώ να σκεφτώ πως θα ζήσω // De(n) boró ná szkeftó posz thá zíszó
χωρίς να σε έχω συνέχεια κοντά μου // Horísz ná sze ehó szine'hjá kondá mú
κι όταν πέφτει η βροχή πάντα εγώ θα γελώ // Kjótán peftí í vrohí pándá egó thá gelo
γιατί έχω εσένα καρδία μου // Já'ti ehó eszená kárd'já mú
κι όταν πέφτει η βροχή πάντα εγώ θα γελώ // Kjótán peftí í vrohí pándá egó thá gelo
γιατί έχω εσένα εδώ. // Játi eho eszená edo.
Nem tudhatom, hogy élhetek ezentúl tovább
Ha nem érezhetlek, s nem látom lényed fénylő sugarát
S ha az eső hull, arcomon fénylő mosoly táncol
Mert elhiszem, hogy szíved örökké értem lángol
S ha az eső hullni kezd, arcomon egy halvány mosoly fakad
Mert tudom, hogy szíved mostmár örökké velem marad
Στίχοι: Πάνος Φαλάρας
Μουσική: Χριστόφορος Γερμενής
Πρώτη εκτέλεση: Νότης Σφακιανάκης
Να μην ξεχάσεις τίποτα, την πόρτα όταν κλείσεις
κι αν ζήσω βράδια δύσκολα, δε θέλω να ρωτάς...
Μπροστά μου τώρα κλαίγοντας, μην ψάχνεις απαντήσεις,
τολμάς στην πόρτα φεύγοντας, να λες πως μ' αγαπάς...
Ne felejts itt semmit, amikor az ajtó bezárod
s ha netán nehéz éjszakákat élnék is meg, rá ne kérdezz... nem szeretném!
Sírva állsz most előttem, de ne kutass feleletek után!
S indulóban az ajtóból, van merszed hátravetni, hogy szeretsz engemet...?
Το τελευταίο σ' αγαπώ
μες την καρδιά σαν σφαίρα,
τα πιο ωραία όνειρα
τελειώνουν κάποια μέρα...
Az utolsó "szeretlek"
úgy hasít bele a szívbe, mint egy golyó,
ám a legszebb álmok is
véget érnek egy szép napon...
Δε θέλω άλλα όνειρα, για 'σένα πια να κάνω
γιατί μπορεί αργότερα, ξανά να πληγωθώ
δική σου η απόφαση, τι θέλεις παραπάνω
μη ψάχνεις άλλη πρόφαση, τι νιώθω να σου πω
Több álmot nem akarok veled szőni többé!
Mert félek, hogy akkor aztán, újra megsebződnék mélyen
A te döntésed, hogy mi az ezentúl, amit tenni akarsz?
Ne keress újabb ürügyet azért, hogy amit érzek ki is mondjam...!
Το τελευταίο σ' αγαπώ
μες την καρδιά σαν σφαίρα,
τα πιο ωραία όνειρα
τελειώνουν κάποια μέρα...
Az utolsó "szeretlek"
úgy hasít bele a szívbe, mint egy golyó,
ám a legszebb álmok is
véget érnek egy szép napon...
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: REC
Λοιπόν δικέ μου
άκουσε λίγο κολλητέ μου
κοίταξε στα μάτια και τη γνώμη σου απλά πες μου
δεν ήτανε εκείνη, που είχα φανταστεί και νόμιζα
πως θα έκανα με αυτή καλή αρχή, αλλά στην τελική
δεν πήρα τίποτα γιατί, ήταν εγωίστρια και εγωκεντρική
την ένοιαζαν μόνο, τα λούσα, το μαλλί
και όπου και αν περνούσε ήθελε κόκκινο χαλί στρωμένο
ίσιο ούτε καν τσαλακωμένο
για την πάρτη της όλο τον κόσμο τρελαμένο
όλο… τον είχε πάρει κάπως όλο
αλλά στην τρικυμία έχασε ένα στόλο
την κέρναγα δεν ήξερα πως είχε χρήματα
είχε πιο πολλά και από τον Ωνάση κτήματα
τα παθήματα όμως γίνανε μαθήματα
σβήσανε τα καντήλια μείνανε απλά τα μνήματα
Μοιάζω θάλασσα κι αλλάζω
στη στεριά σε βγάζω
έξω από το κορμί μου μια ζωή θα μείνεις τώρα
τι και αν μετανιώσεις
δεν θα με πληγώσεις
τι και αν ήσουν ήλιος μια σκιά θα μείνεις
Τώρα θα διασκεδάζω
μέσα μου το φωνάζω
χώρια σου το γιορτάζω
ότι πάρτη για χάρη σου πλέον δεν θυσιάζω
μόνο μπροστά κοιτάζω
παίζω και δεν διστάζω
μόνο σε μένα τάζω
όλα τα στέκια που γυρνούσα το αλάνι μου αλλάζω
και πάει κάπως έτσι
Πες μου εσύ ρε φίλε
πως είμαι λάθος
δύο χρόνια έχασα το ύψος και το βάθος
το πρωί ξυπνούσε, μου έλεγε καλημέρα
την κοιτούσα έξω να δω αν ήταν μέρα
εμπιστοσύνη καμία, μα την Παναγία
έκανα τα πάντα για να φαίνεται κυρία
τους φίλους μου τους παράτησα και η ουσία
ήτανε να μείνω με άδεια τα ταμεία
μαζί της έκανα όνειρα εκείνη μόνο πονηρά
σχέδια ετοίμαζε για μένα και για τον καθένα
για … γυαλιά της ήτανε ένα ψέμα
και το σ΄αγαπώ της ξεθώριαζε σαν χένα
μπορεί αυτό να έχει γίνει και σε σένα
από το…. … και στην κορυφή κανέλα
στην τελική για την πάρτη ζω και άλλο κανένα
και έτσι μες την τρέλα μου φωνάζω χαμογέλα
μοιάζω σύννεφο και στάζω
σαν βροχή σε αδειάζω
και στον ουρανό με αστέρι δεν θα γίνεις, ήσουν
δάκρυ στην ζωή μου
έπαιξες μαζί μου
και στα όνειρα μου πια δεν θα γυρίσεις
τώρα θα διασκεδάζω
μέσα μου το φωνάζω
χώρια σου το γιορτάζω
ότι πάρτη για χάρη σου πλέον δεν θυσιάζω
μόνο μπροστά κοιτάζω
παίζω και δεν διστάζω
μόνο σε μένα τάζω
όλα τα στέκια που γυρνούσα το αλάνι μου αλλάζω
Hát haver
Hallottam egy kicsit haver
Nézett a szemébe, és úgy gondolja, most mondd meg
nem volt, vártam, és gondoltam,
Hogyan jött létre ez jó kezdet, de a végső
Nem kaptam semmit, mert önző és egocentrikus
a zavarásért csak, Lucy, gyapjú
és mindenhol ment, mint a vörös szőnyegen szétszórva
egyenes vagy akár gyűrött
a párt az egész világ őrült
tovább ... vett neki egy kicsit
de a vihar elvesztette a flotta
A kernaga nem tudta neki pénzt
A legtöbb volt az Onassis ingatlan
De most ők szenvednek tanfolyamok
törli a gyertyák maradt csak sírok
Úgy nézek ki, mint a tengeri és a változás
Azt, hogy a földterület
kívül a testem életet maradsz most
Bármi legyen is sajnálom,
Én nem fáj
mi lenne, ha a nap árnyékban marad
Most móka
rajtam keresztül sírni
A falu az ünneplésre
a fél a te kedvedért nem áldozatot
Csak nézz előre
játszani, és ne habozzon
Csak ígérje meg
minden olyan helyen, hogy menjen az egész üres telekre tudom megváltoztatni
és megy, mint ez
Mondd, barátom
Tévedek
két éve elvesztettem a magasság és mélység
reggel felébredt, azt mondom, helló
Néztem kívülről látni, ha azt napi
nincs bizalom, de a Lady
Én mindent megmutatni Ms.
barátaim, hogy kilép, és az anyag
az volt, hogy maradni engedéllyel alapok
vele álmok ugye csak gonosz
előkészítése tervek nekem, és mindenki számára
... A szemüveg hazugság volt
és én szeretem a halvány, mint a henna
Ezt meg lehet tenni az Ön számára
Az .... ... És a tetején fahéjjal
A végső vigye élnek és nincs más
olyan mélyen az én őrület sírok mosoly
Úgy nézek ki, mint a felhő tört
mint az eső az üres
és az ég nem lesz sztár, akkor is
Szakadás az életem
játszottál velem
és az álmaim nem jön vissza többé
most szórakoztatni
rajtam keresztül sírni
A falu az ünneplésre
a fél a te kedvedért nem áldozatot
Csak nézz előre
játszani, és ne habozzon
Csak ígérje meg
minden olyan helyen, hogy menjen az egész üres telekre tudom megváltoztatni
Θέλω μαυρισμένο σώμα, chocolat...το χρώμα
χρώμα απ' τα δικά σου τα φιλιά
Θέλω θάλασσα να γίνεις και δροσιά ν' αφήνεις
πάνω στου κορμιού την αμμουδιά
Sötétbarnára sült testet akarok, csokoládé... a szín
oly színeset, mint a te csókjaid
Azt szeretném, ha tengervízzé válnál, és páráddal hűsítenéd
A tengerpart fövenyén heverő testeket
Πάραλια κάτασπρη και θάλασσα γαλάζια
Κολλημένα είναι πλεόν του χρόνου τα γρανάζια
Κοκοφοίνικες για να κρεμάσω μια αιώρα
το μόνο που δεν με νοιάζει πλέον είναι η ώρα
Hófehér strandföveny és kék tenger
Összeforrt most itt az idő, hogy felszerelés
Nem tetszett neked, hogy kiakasszam a függőágyat
egyetlen dolog nem érdekel most engem, hogy az óra mit mutat, hányat?
Μέσα στην ερημιά έχουμε μείνει πλέον τα δυο μας
και η φαντασία μου οργιάζει και είναι για καλό μας
σου δίνω το είναι μου σου δίνω τα πάντα
αγκαλιά στην αμμουδιά χορεύοντας lambada
Mind a ketten itt maradtunk a magányban
és az én fantáziám féktelen, és ez a jó nekünk
Mindenem odaadom, amim van, amim volt
És egymással ölelkezve járjuk a lambadát a strandon
Θέλω μαυρισμένο σώμα, chocolat...το χρώμα
χρώμα απ' τα δικά σου τα φιλιά
Θέλω θάλασσα να γίνεις και δροσιά ν' αφήνεις
πάνω στου κορμιού την αμμουδιά
Sötétbarnára sült testet akarok, csokoládé... a szín
oly színeset, mint a te csókjaid
Azt szeretném, ha tengervízzé válnál, és páráddal hűsítenéd
A tengerpart fövenyén heverő testeket
Λάμπεις στο κορμί μόνο εγώ και εσύ
σ' έρημο νησί αγκαλιά μαζί
δικιά μου να σε κάνω όταν σε κοιτάω τα χάνω
μου δίνεις ότι σου ζητώ μα θέλω παραπάνω
Fénylik a tested, csak én vagyok, és te
Egy lakatlan szigeten, együtt ölelkezve
Az enyém leszel, és ha rád nézek: elveszek
Megadod nekem amit kívánok, de én ennél is többet szeretnék
Έλα μωρό μου και νιώσε τον παλμό μου
γίνε ένα με την θάλασσα να ζήσω το όνειρο μου
Ομορφιά μου γίνε ζέστη στην δροσιά μου
μια ματιά σου αρκετή για να παγώσει την ματιά μου
Gyere kicsim, és érezd a vérem lüktetését
Válj eggyé a tengerrel, s engedd megélni az álmaim
Szépségem, forrósodj fel az én hűsítő árnyékomban
Egyetlen pillantásod elég nekem, hogy megfagyasszd a tekintetem
Θέλω μαυρισμένο σώμα, chocolat...το χρώμα
χρώμα απ' τα δικά σου τα φιλιά
Θέλω θάλασσα να γίνεις και δροσιά ν' αφήνεις
πάνω στου κορμιού την αμμουδιά
Sötétbarnára sült testet akarok, csokoládé... a szín
oly színeset, mint a te csókjaid
Azt szeretném, ha tengervízzé válnál, és páráddal hűsítenéd
A tengerpart fövenyén heverő testeket
Τ' όνειρο το βρήκα το κρατώ και δεν τ' αφήνω
Λάμπεις σαν τον ήλιο μέσα σου λιώνω και σβήνω
Κολλημένοι ο ένας στον άλλο να χορεύουμε στην άμμο
Κάθε σου ματιά με στέλνει όλο και πιο πάνω
Rátaláltam az álomra, és szorosan tartom, el nem engedem
Úgy ragyogsz, mint a nap, benned szétolvadok, és kiégek
Táncoljunk egymáshoz tapadva a homokban!
Minden pillantásod egyre magasabbra repít!
Κι άμα λάχει και μείνουμε μονάχοι
θα βρω πεδίο ελεύθερο και θα 'χω φως στη μάχη
Για σένα ταξιδεύω με σπασμένα φρένα
πιάνω πένα και υπογράφω όνειρα χαμένα
És ha szerencsénkre egymagunk maradhatnánk,
Találok egy szabad helyet, és némi fényt a csatához
Érted száguldok eltört, kiszakadt fékekkel
Tollat ragadok és leírom elveszett álmaimat
Θέλω μαυρισμένο σώμα, chocolat...το χρώμα
χρώμα απ' τα δικά σου τα φιλιά
Θέλω θάλασσα να γίνεις και δροσιά ν' αφήνεις
πάνω στου κορμιού την αμμουδιά (x2)
Sötétbarnára sült testet akarok, csokoládé... a szín
oly színeset, mint a te csókjaid
Azt szeretném, ha tengervízzé válnál, és páráddal hűsítenéd
A tengerpart fövenyén heverő testeket /x2
Úgy tudom, ez még hiányzik a gyűjteményetekből - de lehet, hogy csupán én nem voltam elég körültekintő. Mivel ismételten lírikus hangulatban leledzem, így ezt sikerült kihoznom a dalból - talán tükrözi a hangulatom valódiságát egy kicsit...
Egyébként a kinézet, tördelés elég Stratos-féle lett?
Zene, szöveg: Giorgos Moukidis
Első előadó: Peggy Zina
Δίχως λόγο κλαίω και δεν ξέρω τι αισθάνομαι // Dihosz logo kleo ke den kszero ti eszthánome
και δεν ξέρω που θα ήθελα να είμαι // ke den kzeró pú thá íthelá ná íme
ξέρω πως τα πράγματα αλλιώς τ' αντιλαμβάνομαι // Kzero posz tá prágmátá áljósz t'ándílámvánome
κι αγαπάω αυτό που τίποτα δεν είναι // ki'ágápáó áftó pu tipotá den íne
Ok nélkül sírok, s nem tudom, mit érzek
S nem tudom továbbá, hol lennék szívesen
Tudom, másképp értek minden különböző dolgot
S azt szeretem, ki már nem lehet mellettem
Έφυγες και όλα μοιάζουν όνειρο κακό // Efigesz ke ólá mnyázún óniró kako
δεν μπορώ να καταλάβω, μοναχά κοιτώ // de'boro ná kátálávó, monáhá kitó
όσο και να με πειράζει μόνο αυτό θα πω // Oszo ke ná me pirází, móno afto thá po
να προσέχεις, καλή τύχη, σ' αγαπώ // ná proszehhisz, káli tíhhi, sz'ágápó
Elmentél, s így minden egy rossz álomnak tűnik
Nem értek semmit, csak dermedten nézek
Nem baj, hogy eldobtál - hát csak ennyit mondok
Vigyázz magadra, sok szerencsét, de tudd, hogy örökre szeretni foglak Téged
Βλέπω την καρδιά μου που κομμάτια τώρα γίνεται // Vlepo ti'kárd'já mú pú kommát'já torá jínete
και τα χέρια προς το μέρος σου απλώνω // ke tá hherjá prosz to merosz'szú áplónó
νιώθω κάθε μέρα τη ζωή ν' απομακρύνεται // Nyófó káthe merá ti zoí' ná'pómákrínete
και ξανά που σ' αγαπάω μετανιώνω // ke kszáná pu sz'ágápáó, metánnyonó
Nézem, hogy szívem miként hull darabokra
S hogy kezem miként nyújtom még Érted
Érzem, az élet napról napra kietlenebb
Újra és újra megbánom azt, hogy még mindig szeretlek Téged
Έφυγες και όλα μοιάζουν όνειρο κακό // Efigesz ke ólá mnyázún óniró kako
δεν μπορώ να καταλάβω, μοναχά κοιτώ // de'boro ná kátálávó, monáhhá kitó
όσο και να με πειράζει μόνο αυτό θα πω // Oszo ke ná me pirází, móno afto thá po
να προσέχεις, καλή τύχη, σ' αγαπώ... // ná proszehhisz, káli tíhhi, szágápó...
Elmentél, s most minden egy rossz álomnak tűnik
Nem értek semmit, csak dermedten magam elé nézek
Nem baj, hogy eldobtál, ez az egy dolog csak, mit mondhatok
Vigyázz magadra, sok szerencsét, s ne feledd - szeretlek, míg élek...
Ismét találtam egy dalt - nagyjából hasonló hangvétellel mint az eddigiek...
Ezt a refrén első sora is bizonyítja - "Emlékszem arra, mikor a homokba írtuk, hogy "Szeretlek""...
Hát igen... Viszont nem minden szót tudtam kibogarászni, például ez a "Mechete" vagy mi,
még eddig ismeretlen, ráadásul Google fordító sem talál rá megfelelő kifejezést,
így elég kusza lenne, ha szavakat hagynék ki belőle...
Alkalomadtán tudnál készíteni egy abszolut nyerset, hogy rímekbe szedhessem?
Cserébe hamarosan hozok két újabb Zinát!
Στίχοι: Ερμής
Μουσική: Ερμής
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Μάης
Ποτέ στις δύσκολες στιγμές μου δε μου στάθηκες
κι ήθελες πάντα να περνάει το δικό σου
αναρωτιέμαι αν ποτέ σου με αγάπησες
ή για να μ΄έχεις μ΄είχες μόνο στο πλευρό σου
Αυτά τα λόγια μου΄χες πει καθώς με άφηνες
σ΄ένα φθινόπωρο μονάχος να κρυώνω
να χειμωνιάζουμε ξανά μ΄ελπίδες ψεύτικες
που λογαριάζονται τις νύχτες με τον πόνο
Soha nem álltál mellém a nehéz pillanataimban,
És mindig csak a sajátoddal foglalkoztál, hogy kellemesen múljon!
Kíváncsi vagyok, hogy szerettél-e a valaha is engem?
Vagy csak azért voltam a tiéd, hogy legyen valaki az oldaladon?
Ezekkel a szavakkal búcsúztál, amikor elhagytál engem,
Egy hűvös, őszi napon, hogy egyedül dideregjek.
S hogy ismét hamis reményekkel vészeljük át a telet,
Amikért éjszakánként fájdalommal kell megfizetnem
Πάνω στη άμμο σ΄αγαπώ θυμάμαι έγραφες
έκανες όνειρα και μου χαμογελούσες
τώρα το κύμα έχει σβήσει την αγάπη μας
το σ΄αγαπώ μου να τ΄ακούσεις δεν μπορούσες
εγώ στο φώναζα μα εσύ ψηλά πετούσες
A homokra rá, emlékszem: "Szeretlek"-et írtál
Álmokat szőttél, és mosolyogtál reám
Most, a dagály hullámai elmosták szerelmünket
Azt, hogy feléd kiáltom: "Szeretlek!" - nem bírtad hallani se
Én hiába ordítottam, te magasan repültél el
Μου είχες πει πως όλα κάποτε τελειώνουνε
κι ύστερα χάθηκες ξανά απ΄τη ζωή μου
με ένα γεια έτσι απλά μόνο μου μ΄άφησες
και δε λογάριαζες τη λύπη τη δική μου
Δε φταις εσύ μα φταίω εγώ που σε αγάπησα
τώρα πληρώνω όσα τόλμησα να ζήσω
κι απ΄όλα αυτά μία ελπίδα μόνο κράτησα
μία ελπίδα πως θα έρθεις πάλι πίσω
Azt mondtad nekem, hogyvalamikor, minden véget ér...
És aztán az életemből újra, ismét eltüntél.
Egy "helló"-kával, ily egyszerűen elhagytál engem
és nem törődtél az én szomorú fájdalmammal
Nem a te vétked, csupán az én hibám, hogy beléd szeretem
Most megfizetek azért, amit meg mertem élni
Egy reményt, azért megtartottam mindenek felett,
Egy reményt, hogy egyszer vissza fogsz még térni
Πάνω στη άμμο σ΄αγαπώ θυμάμαι έγραφες
έκανες όνειρα και μου χαμογελούσες
τώρα το κύμα έχει σβήσει την αγάπη μας
το σ΄αγαπώ μου να τ΄ακούσεις δεν μπορούσες
εγώ στο φώναζα μα εσύ ψηλά πετούσες
A homokra rá, emlékszem: "Szeretlek"-et írtál
Álmokat szőttél, és mosolyogtál reám
Most, a dagály hullámai elmosták szerelmünket
Amikor feléd kiáltotam: "Szeretlek!" - nem bírtad hallani se
Én ordítottam, de hiába, te magasan repültél el
Legutóbb Stratos szerkesztette (2011-09-12 10:37:48), összesen 4 alkalommal
Zinát ígértem ugyan, de másra futotta... Régóta terveztem megcsinálni, ilyenre sikerült.
Stratos, átnéznéd a szöveget idődhöz mérten, hogy megegyezik-e a fordítás
a szöveg mondanivalójával - esetleg akad valahol saját verzió belőle (akár egy nyers változat)?
Egyébként véleményem szerint az eddigi legborzalmasabb alkotásom, ennyit a hangulat- és ihletváltozásaimról!!!
Engedd meg...
Ím, már tudom, milyen az, ha megőrülök, s félek
S érzem, hogy nem élhetek már tovább
Tőled távol olyan vagyok, mint egy szenvedő kisgyermek
Nem akarok mást, csak egyetlen éjszakát
Tudtam, hogy a szereteted hiánya fog megölni
S hogy a végén mindent elvesztek
Mondd meg, ha még szeretsz, ne hagyj kétségek közt
Máshol jársz, vagy szeretsz-e még engemet?
Engedd, hogy szeresselek, s reménykedjek Benned
Engedd, hogy ismét megpróbáljam Veled
Engedd, hogy a mennybe jussak, engedd, hogy éljek
De legalább azt engedd, hogy szeresselek Téged
Mostmár tudom, hogy a magány is véget érhet egyszer
S most, ha néha éjjel felébredek
Egy kép, mi ezer szót mesél
De azt, hogy visszafordítsam az időt, azt vajon miért nem lehet?
Kérlek engedd, hogy szeresselek Téged
De ne kérd, hogy utam a Tiéddel keresztben vezessen
Hiába keresem a kiutat, sajnos nem találom
Hát engedd, hogy szívem örökké Melletted lehessen
Να 'ξερες πόσο φοβάμαι πως θα τρελαθώ όπου να 'ναι
νιώθω πως δε ζω από καιρό
μακριά σου υποφέρω σαν μικρό παιδί δεν θέλω
μόνη μου τις νύχτες να περνώ
Óh, ha tudnád, attól, hogy megőrülök, mennyire félek,
Így is, már jó ideje úgy érzem, hogy: nem is élek!
Tőled távol olyan vagyok, mint egy szenvedő kisgyermek, s hát
Nem akarom többé átvészelni egyedül az éjszakát!
Να 'ξερες αλήθεια πόσο προτιμώ να σε σκοτώσω
απ' το να σε χάσω οριστικά
πες το αν θες απελπισία ή εμένα ή καμία
ή μαζί μου ή στο πουθενά
Ha igazán tudnád, mennyire inkább megölni szeretnélek,
Minthogy, véglegesen elveszítselek téged!
Valdd meg - kiábrádítóan, ha akarod-; engem szeretsz, vagy mást?
Vagy veled legyek, vagy hulljak a semmibe inkább!?
Άσε με απλά να σ' αγαπώ, άσε μου ελπίδα και Θεό
άσε να νομίζω, άσε με να προσπαθώ
άσε με να έχω ουρανό, άσε με να ζω
άσε με τουλάχιστον απλά να σ' αγαπώ
Engedd, hogy csak egyszerűen szeresselek, hagyj nekem reményt és hitet
Engedd, hogy higgyek, engedd meg nekem, hogy törekedjek!
Engedd, hogy birtokba vegyem az eget, engedd, hogy éljek!
De legalább azt engedd meg nekem, hogy csak úgy: szerethesselek téged!
Να 'ξερες πως μεγαλώνει η μοναξιά και με τελειώνει
που και που τα βράδια με ξυπνά
μια εικόνα χίλιες λέξεις και να θες να επιστρέψεις
δεν υπάρχει δρόμος τώρα πια
Ó, ha tudnád, mennyire elhatalmasodik rajtam a magány, és mennyire megöl engem!
És időről-időre, felriaszt éjszakánként
Egy kép, több ezer szó, és hogy vissza szeretnél térni,
Ám, már nincs többé út, ami visszavezetne
Άσε με απλά να σ' αγαπώ...
Μα δεν ζητάω να σηκώσεις τον δικό μου τον σταυρό
δεν θέλω λύση να μου ψάξεις από το αδιέξοδο να βγω
μόνο άσε με να σ' αγαπάω
Kérlek engedd, hogy téged egyszerűen, csak szeresselek!
Hiszen nem kérem tőled, hogy átemeld magadra az én keresztemet!
Nem kívánom, hogy megoldásokat keress, hogy a zsákutcából kiutat találjak
Csupán annyit engedj, hogy szerethesselek!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2011-09-12 09:50:48), összesen 4 alkalommal
Θέλω και τα παθαίνω / Kívánom, és újra megesik velem
Στίχοι: Φοίβος
Μουσική: Φοίβος
Πρώτη εκτέλεση: Θάνος Πετρέλης
Γι' άλλη μια φορά σε πίστεψα - τι λάθος
Γι' άλλη μια φορά πληγώθηκα - εις βάθος
Γι' άλλη μια φορά δοκίμασα - με σένα
μα το τίμημα ήταν βαρύ - για μένα
Még egyszer hittem neked... - micsoda hiba!
Újra nagyon mély sebet ejtettél rajtam...
Újabb alkalommal próbát tettem - veled
De túl súlyos volt - számomra - az ár, amit megfizettem
Θέλω και τα παθαίνω
συνέχεια τα ίδια λάθη κάνω
μα δε μαθαίνω εγώ ποτέ
Θέλω και τα παθαίνω
αφού με πλήγωσες τι θέλω
και ξαναβγαίνω με σένανε
Kívánom, és hát újra megesik velem
Folyton ugyanazokat a hibákat elkövetem
De én nem tanulok belőlük sosem
Kívánom, és újra megesik velem
Mit akarok azok után, hogy rajtam újra sebet ejtettél,
Miért is járok veled még mindig, újra és újra?
Για όλα φταίει το κεφάλι μου - σου λέω
που έφτασα στο μαύρο χαλί μου - και κλαίω
που το λάθος άνθρωπο αγαπώ - τι κρίμα
κι έγινα στη σχέση πάλι εγώ το θύμα
Mindenért az az okos fejem a hibás - ha mondom!
Hogy egészen mélyre csúsztam - és sírok
Azért, mert téves perszónába szerettem bele - oh, mily szégyen!
És kerültem újra - áldozatként -, ebbe a helyzetbe
Γι' άλλη μια φορά που θύμωσα μαζί μου
που άφησα να ξαναμπείς μεσ΄τη ζωή μου
Άλλη μια φορά που μάσησα το ψέμα
που περίτεχνα σερβίρισες σε μένα
Egy újabb alkalom, hogymal összeveszhettem
Azért, mert ismét hagytam, hogy újra beléphess az életembe
Az összes hazugságot megintcsak bevettem
Amit oly művészi módon tálaltál nekem
Legutóbb Stratos szerkesztette (2011-10-13 08:16:44), összesen 2 alkalommal
Köszi Stratos, hogy feltetted a dalszöveg fordítását!
Mióta rátaláltam erre a dalra, azóta érdekel a szövege, elég velős, pont valami ilyesmire gondoltam....
Stratos: Sejtettem, hogy valami rejtett szándékkal tetted fel a MÁSIK topicba...
Αγαπάω και πονάω / Szerelmes vagyok és szenvedek a fájdalomtól
Στίχοι: Κυριάκος Ντούμος
Μουσική: Γιώργος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Παπαδόπουλος
Δεν μιλάω, αγαπάω και πονάω
απορώ πώς σε αντέχω, πώς κρατάω
εγκλωβίστηκα
Κι όσο βλέπω σοβαρά να κινδυνεύω
πιο πολύ απεγνωσμένα σε γυρεύω
απελπίστηκα σου λέω, απελπίστηκα
Nem beszélek, szerelmes vagyok és fájdalomtól szenvedek
Kétlem, hogy téged kibírlak, hogyan megtartom magam
Csapdába estem
És minél jobban látom, hogy komoly veszélyben vagyok
Annál jobban, annál kétségbeesettebben kereslek
Kétségbe estem - ha mondom! -, kétségbe vagyok esve...!
Και κοιμάμαι απ΄τις έντεκα κοιμάμαι
να μη νιώθω, να μη ζω, να μη θυμάμαι
και τα όνειρα παλεύω να τα σβήσω
μη σε δω κι από το φόβο μου ξυπνήσω
És alszom, már tizenegy órától alszom.
Hogy ne érzékeljek, hogy ne éljek, hogy ne emlékezzek
És az álmaimmal küzdök, hogy kitöröljem őket
Meg ne lássalak, és magamhoz ne térjek a félelemtől
Δε μιλάω, αγαπάω και πονάω
επιμένω μια σκιά να κυνηγάω
κι ας ορκίστηκα
Έχω φτάσει πια στο χείλος της αβύσσου
έχω κόλλημα επικίνδυνο μαζί σου
απελπίστηκα σου λέω, απελπίστηκα
Nem beszélek, szerelmes vagyok és fájdalomtól szenvedek
és folyton egy árnyat hajszolok, örökösen
Mégha meg is esküdtem
Én már elértem a szakadék szélét,
És örökké veszély fenyeget miattad
Kétségbe estem - ha mondom -, kétségbe vagyok esve!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2011-10-13 08:32:40), összesen 1 alkalommal
Nincs beírva úticél.
Eddig csak éreztem a zenéből, de fordításaid alapján már bizonyossá is vált, hogy nagyon szenvedélyes számok ezek. Hála a fordításodnak kifejezésre is jutnak mindannyiunk számára. Ő szerintem az igényesebb előadók közé tartozik, fordítás szempontjából viszont nem tudom melyikkel van egyszerűbb dolgod, de gyanítom hogy az utóbbival, ha a végeredményt nézem. 
Re:
