Kérlek, Te küldj egy levelet a
hellemaxi@gmail.com
e-mailcímre, sajnos Hellasz-on keresztül nem tudunk levelezni, az akadálymentesítés kérdése még mindig nem megoldott, de erről alighanem hosszas elmélkedéseket folytatunk majd...
Stratosom!
Most mint inspirátoromhoz szólok Hozzád, megköszönve eddigi gondolataid (mindig tanulok belőlük - nem véletlen tisztellek annyira, amennyire) kifejezetten Néked ajánlanék egy dalt, mellyel úgy nagyjából három teljes napig szenvedtem, és még így sem tökéletes... Életem legnehezebben megszült fordítása ez, remélem, tetszeni fog. Oh, de mit beszélek... Javítsd nyugodtan, ha van benne mit!
*** Előzetes megjegyzések:
Hadzidakis egyike volt a két leghíresebb görög zeneszerzőknek. Egyik előadásán, melyet fiatal énekes-zeneszerzőknek szervezett, Boulas és Zouganelis találkoztak, majd örök barátságot kötöttek, gyakran játszottak együtt különféle színpadokon.
Exarchia egy Athénnal szomszédos város, ahol a nyolcvanas években (s néhányak szerint még a mai napig is) a baloldali anarchistáknak kellett volna kormányra kerülnie.
Boulas megerősíti, hogy ő is közéjük tartozott (legalábbis dalszövegei alapján).
Ez a bizonyos "Aχ! Μαρια" Exarchia egyik híres koncertezőhelye volt, ahol az előadók régen - minden évben - együtt játszottak a nyolcvanas és a korai kilencvenes évek közt.
Tavros pedig Athén zenei színterének középpontja. Itt található Görögország legtöbb ismert koncertszínpada.
A dalban gyakorlatilag mindhárman a saját generációjuk "vezetőit" vádolják országuk pénzért történő elárulásával.
Χατζηγιάννης:
Θα αναρωτιέστε τι κάνω εγώ εδώ...
σ' αυτούς ανάμεσα μοιάζω παραφωνία.
Tο μόνο σίγουρο που ξέρω θα το πω
"οι αντιθέσεις πάντα φτιάχνουν αρμονία"
Hatzigiannis: Talán csodálkozol, hogy itt vajon mit csinálok?
E két úriember közt olybá tűnik, mintha kakukktojás lennék...
Csak arról fogok szólni, oly dolgokról, melyeknek tudatában vagyok,
Hisz az ellentétek harmóniát alkotnak... mindég...
Φέτος χαράξαμε κοινή διαδρομή
ό,τι κι αν κάνουμε θα γίνει με αγάπη
να ναι μια σύντομη μα όμορφη εκδρομη
κι όταν τελειώσει να 'χει αφήσει πίσω κάτι
Ez évben terveztünk egy közös utazást,
Amit csinálni fogunk, eredménye lesz a múltunknak...
Mert ez egy gyönyörű kirándulás lesz, úgy vélem..., mi más?
S ha véget ér, lesz valami, mit majd maga mögött hagy...
Μπουλάς:
"Θυμάσαι κάποτε που είμαστε μικροί
που με συνάντησες τότε στον Χατζιδάκι
έχω γεράσει τόσα χρόνια στη σκηνή
μα εσύ ξέρεις πως παρέμεινα παιδάκι"
Boulas: Emlékezel arra, mikor még fiatalok voltunk?
S arra az időre, mikor Hadzidakis-nál először találkoztunk?
Felnőttem, de ez' éveket mindvégig a színpadon töltöttem,
De tán biztosan tudod, hogy közben mindvégig gyermekként léteztem...
Ζούγα:
"Ναι το θυμάμαι αμυδρά σαν πιο μικρός
δίσκοι, τηλεόραση μεγάλη επιτυχία
ήταν μοιραίο να είναι ο δρόμος μας κοινός
και ας υπήρχε διαφορά στην ηλικία"
Zouganelis: Igen, emlékszem, bár tény, hogy fiatalabb vagyok
A lemezekre, a TV-Show-kra, a nagy célokra egyaránt...
Tévedés volt, hogy járni majd egyazon úton fogunk,
Mégha némi életkor-különbség adódik is köztünk... tévedés volt - úgy biz' ám!
Ζούγα & Μπουλάς:
"Απ' τ' "Αχ! Μαρία" ρίξαμε άγκυρα εδώ
φτιάξαμε γέφυρα Εξάρχεια με Ταύρο
κάναμε ίσιο ό,τι βλέπαμε στραβό
κ' ισορροπήσαμε στο άσπρο και στο μαύρο"
Zouganelis & Boulas: Az "Ah! Maria"-ban kezdtük, s végül ide kerültünk,
Hidat építettünk, mely összekapcsolja Exarchia-t, és Stavros-t...
Az évek során elértük, hogy a hibákra fény derüljön,
S a fekete-fehér általunk végül egyensúlyra jutott...
Ζούγα, Μπουλάς & Χατζηγιάννης:
Ελλάδα, οικόπεδο, αποικία και παράγκα
κάποιοι ξεχάσανε ποια είσαι, για τα φράγκα
κάποιοι ξεχάσανε ποια είσαι, για τα φράγκα
Ελλάδα, οικόπεδο, αποικία και παράγκα
Zouganelis & Boulas & Hatzigiannis: Göröghon, melyet hívhatsz úgy: egy telek, egy kolónia, vagy egy kajiba,
Itt, hol néhány ember elfelejti, valójában ki vagy, hisz csak a pénzre vadásznak...
Néhány ember elfelejti, hogy ki is vagy Te, hisz a pénz az, ami őket hajtja,
Göröghon! Melyet úgy hívnak: Egy telek, egy kolónia, egy szegényes kajiba...
Μπουλάς:
"Ούτε για πλάκα δεν περνάω απ' τα Εξάρχεια
φοβάμαι αγόρασα αμάξι ακριβό
Θυμάσαι τότε που με φώναζαν "ανάρχα"
ονειρευόμουν ένα μαύρο ντεσεβό"
Boulas: Nem épp vicc, de pár napja épp Exarchián kresztül vezettem,
S féltem, mert egy drága autó volt, amit megvettem...
Emlékszel azon napokra, mikor anarhistának neveztek?
Ez volt az az idő, mikor arról álmodtam, bárcsak két fekete paripám lehetne!
Ζούγα:
"Οι "σύντροφοι" μας έχουν γίνει υπουργοί
άλλοι τους βρίζουνε κι άλλοι τους βλαστημάνε
βγάλανε φράγκα, κλέψαν, πιάσαν την καλή
μ' από αισθήματα δεν έχουνε να φάνε"
Zouganelis: Öreg "barátainkból" mára már miniszterek lettek,
Néhányan mellettük esküdnek, míg mások elátkozzák őket...
Mert szerencsét hoztak, lopnak, vagy épp azért, mert gazdag emberek,
De érzelmeik már rég nincsenek ahhoz, hogy embernek neveztethessenek...
Χατζηγιάννης:
Κάποιοι σκεφτήκανε πως είμαστε χαζοί
πως θα μας κάνουν κωπηλάτες σε γαλέρα
δεν "θα μασήσουμε" αν είμαστε μαζί
θα καθαρίσουμε, θα φύγει η χολέρα.
Hatzigiannis: Néhányan úgy gondolhatják, tán csak bábuk vagyunk,
Hogy leigázott evezősök lettünk, egy görög gályában...
De harcolni fogunk, míg az összetartás ereje van velünk!
Leküzdünk mindent, nem hagyjuk népünket e "kolerajárványban..."
És kész az új, teljesen aktuálistartalomjegyzék!!! Mindenkinek ajánlom figyelmébe!
"Bizony mondom néktek..."
...MINDEN idelátogató Hatalmas Köszönettel tartozik Karesznak, aki rengeteget segített
( nagyon sok munkától szabadítva fel engem), és végre be is fejezte(!!!!) az idáig feltett dalok Tartalomjegyzékének többféle ÁBC-be rendezett listáját, megspékelve azzal, hogy kiemelte a fonetikával ellátott dalokat, és külön listát is készített a még fordításra váró dalok számára!
Köszönöm Hellemaxi a dícsérő szavaidat!
Azonban remélem, hogy csak inspiráló (mint "inspirátor") voltam..! (Ez utóbbi inkább a "Terminátor"-ra emlékeztet engem...)
Az alábbi klarinét szólóhoz - 1930-ból - nincs szükség a fordításra:
Το φως στο παραθύριν σου (Το φως στο παράθυρό σου)
τζι ούλλη δροσιά στο στόμαν (και όλη η δροσιά στο στόμα σου)
τζι ο ήλιος σαν τον τζύρην σου (και ο ήλιος σαν τον πατέρα σου)
πον σου χαλά χαττήριν σου (που δεν σου χαλάει χατίρι)
δικιά σου ζωήν τζιαι χρώμαν. (τη δική σου ζωή και το δικό σου χρώμα)
A napsugarak az ablakodon
a harmatcseppek az ajkadon
s a nap, mint édesapád
megad neked minden szívességet
az életet és a színedet
Τριαντάφυλλα τζ' αρώματα (Τριαντάφυλλα και αρώματα)
τα σιείλη τζι η αγκαλιά σου (τα χείλη και η αγκαλιά σου)
τζι εσούνι ούλλον αππώματα (κι εσύ όλο νάζια)
της ομορκιάς καμώματα (πράξεις της ομορφιάς)
σκορπίζεις τα φιλιά σου. (σκορπίζεις τα φιλιά σου.)
Rózsák és illatok
ajkaid és az ölelésed
ám fennhordod az orrod
szépséged tettei mellett
csókjaid csak úgy hinted
Refr.
Συνάχτου πκιον τριανταφυλλιά (Να είσαι φρόνιμο, τριανταφυλλιά μου)
μεν τα ξοδεύκεις τα φιλιά (μην τα ξοδεύεις τα φιλιά)
τζι έρκομαι 'γιω ξοπίσω (και εγώ έρχομαι πίσω σου)
μαράζιν τρώει με αρσενικόν (το μαράζι με τρέφει με αρσενικό)
που τα φιλιά σου μερτικόν (από το μερίδιο των φιλιών σου)
δος μου τζι εμέν να ζήσω. (δώσε κάποια και για μένα για να ζήσω)
Térj már észre, rózsabokrom
ne hajigáld el csókjaid
itt jövök mögötted
a szívfájdalom arzénnel etet
csókjaid osztozkodásában
nekem is adj, hogy élhessek
Καμοί τζι αναστενάματα (Καημοί και αναστεναγμοί)
που δίπλα σου όπκοιος ρέξει (αν δίπλα σου κάποιος περνάει)
κόμα τζι ο αγέρας σταματά (ακόμα και ο αέρας σταματάει)
-άκου Θεγέ μου πράματα- (άκου Θεέ μου τι πράγμα)
φιλιά ζητά πεντέξι. (φιλιά ζητάει πέντε ή έξι.)
Bánat és sóhaj
ha valaki elhalad melletted
még a levegő is megáll
Istenem, nézd, mit csinál
öt-hat csókot is kér
Τα σιείλη μου δακκάννω τα (Τα δαγκώνω τα χείλη μου)
μ' αναπαμόν εν βρίσκουν (μα αυτά δεν βρίσκουν ανάπαυση)
γιατί ομπρός σου χάννω τα (γιατί μπροστά σου είμαι άναυδος)
τζιαι διψασμένα τζι άποτα (και είναι διψασμένα ως αποτέλεσμα)
δίχα φιλίν μεινίσκουν. (χωρίς φιλί μένουν.)
Az ajkaimat harapdálom
de nem találnak megnyugvást
mert ha meglátlak, magamról sem tudok
végül szomjasak maradnak
csókjaid nélkül
KARESZ JÓVOLTÁBÓL egy újabb statisztika készült...
Amennyiben a 200. oldalig kitűzött célunkat elérjük, akadna még vagy "300" olyan sikeres előadó, akit a "stixoi" oldal nézettsége alapján választanánk ki a továbbiakban - akik még nem szerepeltek eddig e fórumon -, viszont szívesen bemutatnánk Őket.
Ezáltal - a korábbi hozzászólásokkal is egybevéve -, talán kerek, szép kis keresztmetszetet adhatunk a legsikeresebb görög dalokból, és megismerhetjük a legsikeresebb előadókat is e fórumon.
Íme egy kellemes dallam, amit szintén rengetegen (rengeteg féle képpen is) feldolgoztak már!:
Kalatzis Giannis, Zografos Giorgos, és íme még
Konstantopoulos Alkiviadis is szvingesen: H Gorgona / I Gorgona
Hiába törekedem rá, valahogy soha sem sikerül elszakadnom a melankólikus nótáktól... Isten tudja, miért... Egy dal Pasxalis Terzis 2006-ban megjelent Einai Kapoies Agapes című albumáról...
Pasxalis Terzis - Otan Tha Fevgeis // Όταν θα φεύγεις // Mikor majd elmész...
Szöveg // Στίχοι: Giannis Bagoulis // Γιάννης Μπαγουλής
Zene // Μουσική: Xristoforos Germenis // Χριστόφορος Γερμενής
Első Előadó // Πρώτη εκτέλεση: Pasxalis/Pashalis Terzis // Πασχάλης Τερζής
Εγώ τα λάθη της καρδιάς μου θα πληρώσω
κι όλα τα χρέη της αγάπης μου για σένα
όσα μου πήρες κι άλλα τόσα θα σου δώσω
όλα τα κέρδισες μα έχασες εμένα
Megfizetek minden hibáért, melyeket szívem elkövetett
S szerelmem összes tartozását lerovom most Néked...
Kétszer adok vissza, mindent, mit elvettél tőlem
Mindent megnyertél hát, csak engem vesztettél el...
Οταν θα φεύγεις μη γυρίσεις να με δείς
πάρε ότι θέλεις μα να φύγεις μόνο βιάσου
ούτε συγνώμη ούτε γειά σου να μου πεις
θέλω να σβήσω μια για πάντα τ΄όνομά σου
Mikor elmész, ne fordulj hát vissza, azért, hogy reám nézhess,
Vidd magaddal, amit csak szeretnél, de gyorsan menj el tőlem!
Nincs szükség rá, hogy bocsánatom kérd, arra sem, hogy "Viszlát!"-tal elköszönj - Nem! Ne mondj nékem - még ennyit sem,
Mert ki akarlak törölni magamból - egyszersmind - Örökre!
Δεν μετανιώνω μα δεν άξιζε να δώσω
τόση αγάπη τόσα όνειρα για σένα
κράτα τα όλα από σένα να γλιτώσω
όλα τα κέρδισες μα έχασες εμένα
Nem bántam meg, de úgy érzem, értelme nem volt annak,
Hogy még több szerelmet, még több álmot áldozzak fel Érted!
Tartsd hát meg mindet, s engedd, hogy Néked most búcsút mondhassak,
Mindenem elnyerted, de engem elvesztettél - végleg!
No, ez is egy friss, a pontosan két hete megjelent albumról (megjegyzem: Zseniális!!!) Erre sem vagyok a legbüszkébb...
Meg kell mondanom, hogy amekkora lelkesedéssel indultam neki az elején (talán látszik is rajta), a végén már épp annyira összecsapott lett az utolsó két refrén... Mentségemre legyen szólva az igencsak nehéz szövegkörnyezet,... No meg az, hogy éjjel tizenegy felé már az én agyam sem mindig képes jól bánni a rímekkel!!!
A Stixoi-hoz pedig legyen már oly kedves valaki, ha van, kerítene nekem egy elérhetőséget? Írnék nekik egy terjedelmesebb levelet az akadálymentesítés fontosságáról... Merthát, nagyon úgy néz ki, hogy a kétszázadik oldal eléréséig nem nagyon kéne újabb dalok fordítására vetemednem...
Giorgos Mazonakis - Mi Mou Les Na Zo Me Anamniseis // Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις // Ne mondd azt, hogy emlékekkel éljek!
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις / Ne mondd azt, hogy emlékekkel éljek!
Μια φορά ήταν και ένα καιρό
Μη το πεις ξανά δεν μπορώ.
Στο κορμί μου εσύ μέσα ζεις
Κάποιο λάθος μιας στιγμής.
Δε μπορείς να συγχωρείς
Τιμωρείς και αποχωρείς.
Στο πόνο κέντρο χτυπάς
Και πατάς και όλα τα ξεχνάς.
Megtörtént rég, egyetlen egyszer
Hát ne mondd ki újra, mert kibírni nem tudom...
Hisz bennem élsz, ott benn, a testemben,
Néhány hiba volt csupán, mely megtörtént egy napon...
Elfelejteni őket nem tudod... hogyan is lehetne?
Ezért hát, engemet büntetsz, s az érzést az örökkévalóságig nyújtva
Engem ütsz, a fájdalom kellős közepébe vetve
Csak tovasétálsz, s mindent, mindent elfelejtesz... mész, csak mész sietve...
Σε μια κόλλα λευκό χαρτί
Μου αφήνεις ένα πρωί
Μια καρδιά σβησμένη
Με ένα χι
Σε ρωτάω γιατί ???
Egy fehér papírcetli - ennyi volt,
Mit egy reggelen nékem hagytál, mielőtt elmentél...
Egy szívet - láthatod - most keresztbe vágtál
Egy X-szel,
s én csak azt kérdem... Miért?
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις δεν το αντέχω
Μου κρατάς το κόσμο στα χέρια ας τον να πέσει και ας χαθώ...
Τη ζωή μου όλη έχω διπλώσει στην αγκαλιά σου
Να μετρήσω ως το δέκα καρδιά μου και να σε δω πριν τρελαθώ...
Ne mondd nékem, hogy emlékekkel éljek, mert elviselni, már nem bírom tovább!
Világom a kezedben tartod, hát engedd, hadd hulljon szét, s vele együtt hadd vesszem el én is a semmiben...
Egész életem - mint egy csomagot - karjaid közt tartod... S így hát
Kívánom, bárcsak elszámolnék tízig..., Drágám, hogy még azelőtt találj rám, mielőtt megőrülnék... teljesen!
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις δεν το αντέχω
Την αγάπη που είχαμε θέλω να' χω ψυχή και λόγο να ζω...
Τη ζωή μου όλη έχω διπλώσει στην αγκαλιά σου
Να μετρήσω ως το δέκα καρδιά μου και να σε δω πριν τρελαθώ...
Ne kérd tőlem, hogy emlékekkel éljek... Mert nem bírok!
A szerelmet szerezném újra vissza, mely köztünk megesett, s melyben szívvel-lélekkel Élni tudtam Véled,
Két kezed közt, mint csomag - egész életem ott van... Hisz ott tartod;
Kívánom, hogy mire tízig elszámolok... Kedvesem, még azelőtt jöjj hozzám, mielőtt teljesen megőrülök... Érted!
Μια φορά ήταν και ένα καιρό
Μη το λες ξανά δεν μπορώ.
Και για τέλος ποτέ μη σκεφτείς
Πες τι άλλο θα βρεις να πεις.
Στο μυαλό μου μέσα απειλές
Και οι νύχτες σαν ληστές.
Στα μάτια δεν με φιλάς
Δεν γυρνάς τα κλειδιά πετάς.
Volt, mi volt, megtörtént - egyetlen egyszer
Ne mondd újra el, mert ami vár, én el nem viselhetem...
S többé ne gondolj arra, hogy köztünk mindennek vége,
Mondd hát, nékem mit fogsz még mondani, Kedvesem?
Gondolataimban még hozzám szólsz, de szavaid fenyegetőleg cikáznak fejemben,
Az éjszakák tőlem, mint rablók visznek el a semmibe
Többé nem lehelsz csókokat szememre,
S nem jössz többé vissza, a kulcsokat, melyeket Néked adtam, már rég eldobtad... Messzire...
Και χωρίς ούτε μια ενοχή
Μου αφήνεις ένα χαρτί
Μια καρδιά σβησμένη
Με ένα χι
Σε ρωτάω γιατί ???
S bűntudat nélkül, mintha csak én lennék a hibás,
Egy darab papír, mi még Belőled itt marad velem,
Egy szív van csupán rajta, az is áthúzva... Mi más?
Keresztben áthúzva egy X-szel,
Vajon miért így történt minden? Tőled én már csak ezt kérdezném szűntelen...
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις δεν το αντέχω
Μου κρατάς το κόσμο στα χέρια ας τον να πέσει και ας χαθώ...
Τη ζωή μου όλη έχω διπλώσει στην αγκαλιά σου
Να μετρήσω ως το δέκα καρδιά μου και να σε δω πριν τρελαθώ...
Ne mondd azt nékem, hogy emlékek közt éljek, hisz nem lehet, hogy ezt kibírjam, s elviseljem!
Világom kezeidben tartod, hát engedd el! Hulljon csak lefelé, s vele együtt hadd vesszem el én is az örök homályban!
Egész életem - mint egy csomagot - tartod két kezedben,
Kívánom, hogy mire elszámolok tízig..., Kincsem, még azelőtt jöjj ide, mielőtt felőrlődöm a magányban!
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις δεν το αντέχω
Την αγάπη που είχαμε θέλω να' χω ψυχή και λόγο να ζω...
Τη ζωή μου όλη έχω διπλώσει στην αγκαλιά σου
Να μετρήσω ως το δέκα καρδιά μου και να σε δω πριν τρελαθώ...
Ne kérd tőlem, hogy emlékek közt éljek... Mert - jaj! Azt nem lehet!
Szerelmünk akarom megkapni újra, mely köztünk kötelék volt egykor, s melyben okom volt reá, hogy élhessek,
Két kezed közt, akár egy csomag, ott van az egész életem...
Kívánom, hogy mire tízig számolok... Kedvesem, jöjj el, mielőtt a delírium magával ragad egy emberéletet!
Mindig megfogadom, hogy jóváhagyásig nem nyúlok újabb dalokhoz, de sosem tudom megállni. Főleg, ha előtörnek az érzések, amelyek azt súgják: írnom kell... Bánat, magány, keserűség, könnyek... Mi kell több???
Megjegyzem, ez a dal már egyszer szerepelt itt, de most nekiálltam, és újradolgoztam...
Εγώ γιορτάζω πάντα όταν πονάω / Mindig ünnepelek, ha fájdalom tör rám...
Εγώ γιορτάζω πάντα όταν πονάω // Egó jortázó pándá otán ponáó
κι άσπρα φορώ όταν πενθώ // Ki ászprá foró otán penthó
να με λυπούνται οι άλλοι δεν το πάω // Ná me lipunde i áli dhen to páó
και κάνω πως δε σ' αγαπώ // Ke kánó posz dhen szághápó
Ha fájdalom tör reám, ünnepnap jön el ismét
S a gyász - ilyenkor - fehér ruhába késztet engemet...
Ti sajnálkozó szemek, rátok semmi szükség
Úgy teszek, mintha már nem kérném szerelmedet...
Δεν ταίριαξα στις λογικές του κόσμου // Dhen terjákszá sztisz lojikesz tu kozmú
δεν μ' είχε η αγάπη στα δεξιά //Den m'ihe i ághápi sztá dhekszjá
καλύτερός μου φίλος ο εαυτός μου // Kálíterosz mu fílosz o'eáftosz mú
και κολλητή μου η μοναξιά // Ke kolití mú i monákszjá
Én mindig más voltam, mint amivé a világ kívánta, hogy legyek
A szeretetből oly kevés jutott nekem
Így önmagam legjobb barátja lettem,
S leghűbb társamul a magány szegődhetett...
Μα είναι κάτι δειλινά // Má íne káti díliná
που άλλο δεν αντέχω // pu áló dhen ándehhó
λέω θα πάρω τα βουνά // Leó thá páró tá vuná
λέω θα τρελαθώ // Leó thá treláthó
και απαιτώ να 'ρθεις ξανά // Ke ápetó ná'rthísz kszáná
και απαιτώ να σ' έχω // Ke ápetó ná szehhó
έστω και για μια φορά // Esztó ke já mnyá forá
πριν να σκοτωθώ // Prin ná szkótothó
Vannak oly lenyugvó napesték,
Mikor már nem bírom tovább! Végem!
Gondolataimban bár hegyeket mozdíthatnék
Vagy az őrületé lennék... Egészen!
Magamban Téged kívánlak - újra, ismét
Várom, hogy hozzám még egyszer visszatérj
Még akkor is, ha ez csak egy perc lesz csupán még,
Utoljára, mielőtt még a halál engem is elér...
Εγώ είμαι μυστήρια ιστορία // Egó ime misztírjá isztoríá
κόντρα πηγαίνω στον καιρό // Kontrá pigjenó sztón keró
και βάζω την καρδιά μου τιμωρία // Ke vázo ti kárdjá mú timoriá
αν καταλάβω πως πονώ // Án kátálávo pósz ponó
Életem nem más, mint csupa rejtélyes história
S a múltam megfordítva, sorsommal szemben futok
Szívemet kegyetlen büntetésbe vonja
Ha ráeszmélek, hogy ismét a fájdalomé vagyok...
Κομμάτια κι αν με κάνει η ορφάνια // Kommátjá ki án me káni í orfánjá
λέξη για σένανε καμιά // Lekszi gjá szenáne kámnyá
το βράδυ με κοιμίζει η περηφάνια // To vrádhi me kimízi perifánjá
και με ξυπνάει η ερημιά // Ke me kszipnái í erimjá
Mégha szétszabdalna is az egyedüllét - darabokra
Egy szót sem szólnék senkinek Terólad!
Éjjelente a büszkeség az, mely álomba ringatna,
De a magány felébreszt - hidegen, riasztva!
Μα είναι κάτι δειλινά // Má íne káti díliná
που άλλο δεν αντέχω // pu áló dhen ándehhó
λέω θα πάρω τα βουνά // Leó thá páró tá vuná
λέω θα τρελαθώ // Leó thá treláthó
και απαιτώ να 'ρθεις ξανά // Ke ápetó ná'rthísz kszáná
και απαιτώ να σ' έχω // Ke ápetó ná szehhó
έστω και για μια φορά // Esztó ke já mnyá forá
πριν να σκοτωθώ // Prin ná szkótothó
De akadnak oly napesti órák - éjjelek,
Mikor már nem bírom tovább... Itt a vége!
Úgy érzem, elmozdítanám a hegyeket
Vagy az őrületbe jutnék... Egészen!
Azt kívánom, hogy újra eljöjj hozzám,
Várom, hogy ismét az enyém lehess...
Még akkor is, ha egy percet kapunk csupán,
Mielőtt a halál rejteke lesz, hol szívem örök megnyugvást keres
Μα είναι κάτι δειλινά // Má íne káti díliná
που άλλο δεν αντέχω // pu áló den ándehhó
λέω θα πάρω τα βουνά // Leó thá páró tá vuná
λέω θα τρελαθώ // Leó thá treláthó
και απαιτώ να 'ρθεις ξανά // Ke ápetó ná'rfísz kszáná
και απαιτώ να σ' έχω // Ke ápetó ná szehhó
έστω και για μια φορά // Esztó ke já mnyá forá
πριν να σκοτωθώ // Prin ná szkótothó
De akadnak olyan naplementék,
Mikor már nem bírom tovább...
Úgy hiszem, még hegyeket is mozdítanék,
Vagy az őrlet vetné rám magát...
Azt kívánom, bár újra együtt lehetnénk - megint!
Várom a percet, mikor majd ismét velem leszel
Akárcsak egyetlen egy pillanatra is,
Mielőtt lényem a halál karjában veszne el...
Στίχοι: Λευτέρης Παπαδόπουλος
Μουσική: Μάνος Λοΐζος
Πρώτη εκτέλεση: Στέλιος Καζαντζίδης
Το μερτικό μου απ΄ τη χαρά / Az örömből a részemet
μου το `χουν πάρει άλλοι / elvették mások tőlem
γιατί είχα χέρια καθαρά / mivel tiszták voltak kezeim
και μια καρδιά μεγάλη / s oly' nagy volt a szívem
Θεέ μου τη δεύτερη φορά / Istenem, mikor másodjára
που θα `ρθω για να ζήσω / jövök el, hogy éljek
όσο η καρδιά κι αν λαχταρά / szívem akárhogy is sóvárog
δε θα ξαν΄ αγαπήσω / nem fogok szeretni újra
Σαν θαλασσόδαρτο σκαρί / Mint a hullámverte hajóváz
σαν βράχος ρημαγμένος / vagy egy megkopott szikla
ήρθα σαν ξένος στη ζωή / idegenként jöttem az életbe
και ξαναφεύγω ξένος / s idegenként megyek vissza
Θεέ μου τη δεύτερη φορά / Istenem, mikor másodjára
που θα `ρθω για να ζήσω / jövök el, hogy éljek
όσο η καρδιά κι αν λαχταρά / szívem akárhogy is sóvárog
δε θα ξαν΄ αγαπήσω / nem fogok szeretni újra
#1966412012-12-12 09:49:08 Válasz a #196616. hsz-ra
Sziasztok!
Köszi a fordításokat Hellemaxi, Karesz!
Maxi! Bocsi, kicsit belejavítgattam a fonetikába, mert néhol "eff"-eknek hallottad a "téhá"-kat! A "théta / thita" kiejtése valóban úgy "sziszeg" mintha csak, egy kifújt "ef" betűt hallanánk. A különbség csak annyi, hogy a nyelvünk ilyenkor egészen előrecsúszik, talán még a fogainkon túlra is, hogy szinte rá is haraphatnánk.
Készült egy előadói lista a "stixoi" alapján. Ez olyan 300 előadót tartalmaz, akiket eddig még nem szerepeltettünk ezen a fórumon.
De akadnak olyan sikeres, sokakat érdeklő dalaik, amik akár több nyelvre is fordítódtak a "stixoi"-n (de ha csak angolra is, már akkor Maxi, könnyebb dolgod akadhat a fordításnál!) s azt szeretném, ha eme dalok közül mazsoláznánk majd a továbbiakban, hogy ezúton is szélesebb skálán mutathassuk be a görög előadókat.
Igyekszem sorban haladni e listán - hátulról, az egyre sikeresebb előadók felé ! -, s hogy ne hagyjunk ki senkit.
Να `μαστε λοιπόν ξανά
μπρος στην ύψιστη κορφή.
Ο άνεμος με πάει μακριά
ως της γης τα πέρατα.
Θέλω να πω πως μέχρι να΄ ρθω να σε βρω
κι αν έπιασε βροχή θα βγω.
Θέλω όταν έρθει η βροχή να ζήσω για πάντα αυτή τη στιγμή.
Στο δρόμο να τρέξω σαν να΄ μαι παιδί
στις λάσπες να πέσω, να γίνει χαμός, να μην δραπετεύσω
γιατί όποιος νομίζει πως όλα τελειώνουν εκεί.
Τότε τι αξίζει η ζωή αν δεν έχεις μάθει να ζεις τη στιγμή,
το γέλιο, το δάκρυ, το φως της αυγής, τη νύχτα που φεύγει
και τ΄ άλλο πρωί να τρέχεις, να νιώθεις
και όταν θα βρέχει ποτέ σου να μη φοβηθείς να βραχείς,
τίποτα μη σκεφτείς να το ζεις.
Να΄ μαστε λοιπόν ξανά
μπρος στην άκρη του γκρεμού.
Πέφτοντας κοιτάω ψηλά
ως την άκρη του ουρανού.
Θέλω να πω πως μέχρι να `ρθω να σε βρω
κι αν έπιασε βροχή θα βγω.
-------------Google ford-----
És ha elkezdett esni
Tehát itt tudjuk újra `
negyedik legmagasabb csúcsa.
A szél visz el
mivel a végén a földön.
Úgy értem, amíg meg nem jön, hogy megtalálja
azonban elkezdett esni az eső fog menni.
Szeretném, ha jön az eső, hogy örökké fog élni ebben az időben.
Útban run'm, mint egy gyerek
esik a sárban, egyre végzet, nem menekülni
mert bárki, aki azt hiszi, hogy minden véget ér ott.
Akkor mit ér az élet, ha nem tanult meg élni a pillanatban
A nevetés, a könnyek, a fény a hajnal, az éjszaka megy
t és egy másik nap futás, érzés
és ha esik akkor soha nem kell félni, hogy nedves lesz,
Nem hiszem, hogy bármit lehet élni.
Szóval itt vagyunk megint
továbbítja a szélén a szikláról.
Falling felnéz
szélén az ég.
Azt akarom mondani, hogy akár a `jönni, hogy megtalálják
azonban elkezdett esni az eső fog menni.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2013-01-07 18:11:13), összesen 1 alkalommal
Sokan kifogásolták, hogy nem vagyok képes vidám dalokat fordítani. Hát akkor tessék... Azt hiszem nem is kell nagyon magyaráznom, hogy miért - látszik is az eredményen...
Azt hiszem, én mégiscsak maradnék az irodalmibb, fájdalmasabb hangulatú nótáknál... Vagy épp azoknál, amik nagyon frissek, és érdemesnek tartom őket a lefordításra. Persze azért majd szemezgetek Stratos-ék ajánlóiból, valamint a le nem fordított dalok jegyzékéből is, hátha megfog egy-egy... Csakhát, én szeretek mindig olyan alkotásokat közzétenni, amelyek valamilyen szinten engem, az érzéseimet, gondolataimat tükrözik... Dehát, ha egyszer "meg kell felelni..."
REC - Γιορτινά Video Clip • Σκηνοθεσία: Sherif Francis | παραγωγή μουσικής: Χριστόδουλος Σιγανός | μουσική: Χριστόδουλος Σιγανός | στίχοι: Χριστόδουλος Σιγανός / REC | ενορχήστρωση: Χριστόδουλος Σιγανός | Κωνσταντίνος Παντζής • Label: NUKE Records / Spicy |
Χιόνι έξω όλα φαίνονται λευκά
στολισμένα δέντρα μοιάζουν μαγικά
κλείνω τα μάτια κάνω μια ευχή
ζητώ στον Άι Βασίλη να είσαι εκεί
μπροστά το τζάκι περιμένω να φανεί
Hóesés, kint minden fehérnek látszik
A feldíszített karácsonyfák csodásan fénylenek
Szemem becsukom, s van egy kívánságom, (mely így hangzik):
Azt kérem a Télapótól, hogy nekem Téged hozzon el!
A kandalló előtt várom, hogy megjelenjen...
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά σε έχω στο μυαλό μου
πάντα αγάπη θα ζητώ να ρθει
το δώρο μου να είσαι
δε μου λείπει τίποτα άλλο αρκεί
να είμαστε μαζί
Ünnep, ez egy karácsony-ünnep, Kincsem!
Ünnepi, mert Te a gondolataim közt vagy
Csak a szerelem, amit kérni fogok
S hogy Te légy az ajándékom!
Másra nincs is szükségem, elég lesz ez ígynekem
HOgy Veled együtt legyek.
Πέφτει η νύχτα όλα είναι φωτεινά
τα άστρα μαγνητίζουνε κάθε ματιά
στην αγκαλιά σου θα είμαι πάντα εγώ
θα απολαμβάνω κάθε μας λεπτό
μαζί μας βρήκαν τα Χριστούγεννα
και ναι.
Eljön az éjszaka, s minden ragyogóan fénylik
A csillagok minden szempillantást magukhoz vonzanak
Így leszek én, a karjaidban, örökké, mindvégig,
Minden pillanatot élvezek, melyben Te ott vagy.
A Karácsony minket, ketten együtt talál
És igen!
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά σε έχω στο μυαλό μου
πάντα αγάπη θα ζητώ να ρθει
το δώρο μου να είσαι
δε μου λείπει τίποτα άλλο αρκεί
να είμαστε μαζί
Ünnepélyes, ez egy ünnepélyes Karácsony, Kicsim!
Ünnepi, hogy Te a gondolataimban vagy
Amit mindig kérni fogok, a szerelmed lesz,
Téged kérlek ajándéknak!
Semmi más nem is kell, mert elég lesz ez nekem,
HOgy együtt legyünk e karácsony-ünnepen...
Γιορτινά γιορτινά
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά σε έχω στο μυαλό μου
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά σε έχω στο μυαλό μου
πάντα αγάπη θα ζητώ να ρθει
το δώρο μου να είσαι
δε μου λείπει τίποτα άλλο πια
χρόνια μας πολλά*
Csak a szerelem lesz, amit mindig kérni fogok,
S hogy Te lehess az ajándékom!
Másra nem is lesz szükségem,
Csak még több, Veled eltöltött évre!
*χρόνια πολλά - Görögországban ez amolyan mindenes kívánság, használják Karácsonykor, születésnapra, húsvétra, stb.
Szó szerint: "Sok évet!"
Irodalmi értelemben véve, talán ezt jelenti: Sokáig Élj, Boldogan!
Ξέρω δυο μάτια γαλανά / Ismerek két kék szemet
σαν τ΄ ουρανού κομμάτια / mint a menny darabkái
δεν ξαναείδα πουθενά / még soha sem láttam sehol
τέτοια γαλάζια μάτια / ilyen szép kék szemeket
Ξέρω δυο χείλη φλογερά / Ismerek két lángoló ajkat
σαν κόκκινα γεράνια / mint a piros muskátlik
που σε φιλάνε μια φορά / amik ha megcsókolnak egyszer
κι αγγίζεις τα ουράνια / megérinted a mennyet
Διπλός γλυκός καημός η αγάπη μου / Duplaédes vágy az én szerelmem
που η μοίρα μου έχει στείλει / mit a sors küldött nekem
τα γαλανά τα μάτια σου / a te szép kék szemeid
τα δυο γλυκά σου χείλη / és duplaédes ajkaid
Έχω στη ζωή μου μόνη έννοια / Egész életemben csak erre gondolok
αλλά μην το πείτε πουθενά / de el ne mondd senkinek
δυο γλυκά χειλάκια βελουδένια / duplaédes bársony ajkacskáidra
δυο γλυκά ματάκια γαλανά / és duplaédes kék szemecskéidre
A Stixoi ügyében még mindig nem tapasztaltam változást... Így nézzétek el nekem, ha az új, frissen megjelent dalok fordításánál maradok... Rajtam kívül ezekhez úgy sem nyúl senki...
Να μείνεις για πάντα / Maradj itt, örökké... Μουσική / Zene: Κώστας Μηλιωτάκης / Miliotakis Kostas
Στίχοι / Dalszöveg: Ελενα Μαρρά / Marra Elena
Φοβάμαι τόσο, όταν η μέρα πέφτει
κι έρχεται η νύχτα
πως πάντα θα 'ναι η τελευταία καληνύχτα
κι οταν θα έρθει το πρωί
δε θα 'σαι εδω
Oly nagyon félek, mikor a nap lehanyatlik az égen,
S helyét az éjszaka váltja fel...
Hogy minden csak egy utolsó "Viszlát!"-tá válik - s itt a vége,
S mire egy új hajnal jön el,
Te már nem itt - máshol leszel...
Τρέμω στη σκεψη
στην απουσία σου διαλύομαι κα κλαίω
Κι αν με σκεφτώ χωρίς εσένα καταρρέω
αυτό θα πει αγάπη δίχως λογική
Félek - még a gondolatától is, annak,
Hogy míg távol vagy, szétesem, csak sírok szűntelen
Attól, ha elképzelem, milyen lenne, ha Nélküled léteznék - lerombolnám magam
S netán azt mondanám: szerelmünknek nem volt értelme... Semmi sem...
Να μείνεις για πάντα, καρδιά μου εδώ
να υπάρχεις μέσα στη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
να αναπνέεις την αναπνοή μου
Maradj hát, örökké! Kedvesem, maradj itt,
Hogy létezhess, itt, az életemben...
Mert Véled képes lennék - úgy hiszem - bármire is,
Hát légy jelen minden egyes lélegzetvételem!
Να μείνεις για πάντα, καρδιά μου εδώ
να υπάρχεις μέσα στη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
να δίνεις χρώμα στην ασπρόμαυρη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
Maradj - örökké - Kedvesem, maradj vélem itt,
Hogy életemnek Te légy az, ki értelmet ád
Véled - úgy hiszem - bármire képes lennék
Színesítsd be életem fekete-fehér árnyalatát...
Mert Véled - az életben mindent megtennék...
Φοβάμαι τόσο
χωρίς εσένα η ζωή μου τόσο άδεια
Οτι κι αν κάνω, όπου κι αν πάω, δύσκολα βράδια
περνώ μακριά σου
αν δεν είσαι εσυ εδω
Rettegek... A félelem oly nagyon hatalmába kerített,
Mert Nélküled életem oly üres, oly kietlen,
Bármit teszek, s bármerre járok, nehezekké válnak az éjjelek...
Nékem, ha Tőled távol esedékes lennem,
Ha tudom, hogy már nem vagy itt velem...
Τρέμω στη σκέψη
πως κάποια μέρα εσυ δε θα σαι πια κοντά μου
Και θα κλειστω ξανά εγώ στη μοναξια μου
Θα σε χρειάζομαι, μα δε θα είσαι εδώ
Még a gondolatától is félek,
Annak, hogy egy napon majd nem leszel mellettem
Ismét bezárkózom, a magány lesz az, mely burokban tart majd - evégett,
Még szükségem volna Rád, de Te már nem vagy itt..., s nem leszel...
Να μείνεις για πάντα, καρδιά μου εδώ
να υπάρχεις μέσα στη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
να αναπνέεις την αναπνοή μου
Maradj hát, Örökké - Kedvesem - maradj itt velem,
Mert életemben csak Te létezel
Veled bármire képes vagyok, s mindent megteszek,
Légy hát minden egyes lélegzetvételem...
Να μείνεις για πάντα, καρδιά μου εδώ
να υπάρχεις μέσα στη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
να δίνεις χρώμα στην ασπρόμαυρη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
Maradj örökké, Drágám, itt, velem,
Azért, hogy Te lehess, ki számomra oly sok mindent jelent...
Véled képes leszek bármire, s mindent megteszek,
Színesítsd be fekete-fehér életemet...
Hisz Veled bármit megtehetek..
Θα σε κοιτάω ως το πρωί μέσα στα μάτια
θα σου μιλάω ως το πολύ ως το πάντα
και θα σου λέω όσα δε σου έχω πει ποτέ
ώσπου το όχι σου να ξαναγίνει ναι
πρώτη μου αγάπη δεύτερέ μου εαυτέ
Hajnalig nézlek, nézem mereven a szemeidet
addig beszélek, míg el nem mondok mindent
míg el nem mondok mindent, amit még soha
amíg a nemed igenné nem válik újra
én első szerelmem, s második önmagam
Μέσα σου μέσα σου θα μπω κι εσύ μέσα μου μπες
μέσα σου μέσα σου θα μπω να ανταλλάξουμε στιγμές
να ανταλλάξουμε πληγές να γίνουμε ένα
μέσα από σένα εγώ να ζω
κι εσύ μέσα από μένα
Μέσα σου... μέσα σου...
Beléd, beléd költözöm, te pedig belakod szívemet
beléd, beléd költözöm, hogy megosszuk emlékeinket
hogy megosszuk sebeinket és eggyé váljunk
hogy benned élhessek
te pedig énbennem
benned... benned...
Θα σε φιλάω ως το πρωί κι όσο θα έχω στόμα
τα πιο δικά μου μυστικά τα πιο κρυμμένα ακόμα
θα σου τα λέω για να μοιράζεται η ζωή
ώσπου τα χείλη σου να ξαναπούν "μαζί"
πρώτη μου αγάπη τελευταία μου γιορτή
Hajnalig csókollak, amíg csak a számat érzem
legmélyebb titkaim, melyek rejtve voltak bennem
elmondom neked, hogy megosszuk az életünk
amíg az ajkaid ki nem mondják, hogy "együtt"
én első szerelmem, kit mindvégig ünneplek
Μέσα σου μέσα σου θα μπω κι εσύ μέσα μου μπες
μέσα σου μέσα σου θα μπω να ανταλλάξουμε στιγμές
να ανταλλάξουμε πληγές να γίνουμε ένα
μέσα από σένα εγώ να ζω
κι εσύ μέσα από μένα
Μέσα σου... μέσα σου...
Beléd, beléd költözöm, te pedig belakod szívemet
beléd, beléd költözöm, hogy megosszuk emlékeinket
hogy megosszuk sebeinket és eggyé váljunk
hogy benned élhessek
te pedig énbennem
benned... benned...
Πως αλλάξαμε δε ξέρω
κι απομακρυνθήκαμε
στη συνήθεια στους δρόμους
και οι δυό βρεθήκαμε
Σαν τα χρώματα στον ήλιο
όλο ξεθωριάζουμε
πες πως το τέλος μας γιορτάζουμε
Hogyan történt, hogy ennyire megváltoztunk? Nem tudom...
S azt se, egymástól ennyire távol hogyan kerültünk?
A megszokottságnak útjain
Találtuk magunkat... ...mindketten ide tévedtünk...?
Mint a színek, a nap melegében
Úgy haloványodik el kettőnk közt minden pillanat
Mondd csak ki; azt "ünnepeljük", hogy vége - annak, ami kettőnk közt megmaradt...
Και έλα φίλα με
σαν πρώτα φίλα με
κι άσε τα λάθη να καούν
μες στη φωτιά μας
φίλα με σου λέω φίλα με
να μη τελειώσουνε εδώ
τα όνειρά μας
φίλα με σαν πρώτα πάλι φίλα με
Hát jöjj, s csókolj meg!
Mint az elején..., úgy csókolj meg engemet!
S hagyd, hogy hibáink lángolva égjenek
Kettőnk egyre hevülő tüzében...
Csókolj meg, ennyit mondok csupán, egy csókot adj nékem,
Mert nem lehet, hogy itt vége legyen
Az álmainknak... Ez lehetetlen!
Csókolj meg..., úgy, mint a kezdet kezdetén..., csókkal pecsételd szerelmedet!
Οι βραδιές μας γράφουν πάνω
καθημερινότητα
κι απ'το χάρτη της ζωής μας
λείπουν τ'απροσδόκητα
έλα της αρχής το πάθος
ν'αναπαραστήσουμε
κι όσα μας χωρίζουν
να ξορκίσουμε
Éjszakáink önmagukat írják, újra és újra
Minta csak megszokásból történne meg minden...
S életünk térképéről..., mit együtt írtunk meg a közös útra,
A váratlan dolgok, mik hiányoznak; Nem történik véletlen... semmi sem...
Jöjj hát!, Szenvedéllyel, mint a legelső napon,
Azért, hogy újra életet adhass nekem...
S mindaz, mi kettőnk közé áll..., minden fájdalom,
Szerelmünk lángjának martaléka legyen...!
Μια στάλα αίμα / Egy csepp vér Στίχοι / Dalszöveg: B.D Foxmoor, Μιχάλης Μυτακίδης / B.D Foxmoor, Mihalis Mitakidis
Μουσική / Zene: Jamoan
Első előadó: La Bruja Muerta
Δεν το ‘γραφε στα χέρια σου, ούτε στο κούτελό σου...
Μα άλλοι μου το παν, δυστυχώς...το μυστικό σου....
Και αφού κυλούσε μέσα σου, θα μουν το γιατρικό σου...
Μια στάλα από τη μπέσα σου και μια απ' τo όνειρό σου...
Nem volt a kezedre, sem a homlokodra írva...
De elárulták mások, sajnos ... a titkodat ....
És ha már benned keringett, hát én volnék az orvosságod...
Egy csepp ...őled és egy az álmaidból...
Δεν έμενε στα χνάρια σου, ούτε στο κουρνιαχτό σου...
Δεν το ’βλεπα στα μάτια σου, κρυφό σαν φυλαχτό σου...
Και απ’ το κυνήγι της χαράς και από το ξόδεμά σου...
έμαθες λίγο να αγαπάς και τη σπορά σου...
Nem él a nyomában, sem kourniachto te ...
Én nem "látom a szemedben, rejtett, mint egy igézet te ...
És a vadászat és az öröm a kiadások a ...
Csak megtanultam szeretni és te magodnak ...
Βρε ανάθεμα τη λεβεντιά, το νιόβγαλτο το ψέμα...
εμάς μας έφερε κοντά, μια στάλα αίμα...
Χρωστάω κάτι τou ουρανού και μια του Χάρου μασατιά...
και όσα μου άφησες στο νου, τα εριξα ήδη στη φωτιά...
VRE átok bátorság, a niovgalto hazugság ...
minket összehozott minket, egy kis vér ...
Owe valami tou égbolt és a rág a halál ...
és mi maradt a fejemben, már dobta a tűz ...
Και από το κυνήγι της χαράς και από το ξόδεμά σου...
έμαθες λίγο να αγαπάς και τη σπορά σου...
Βρε ανάθεμα τη λεβεντιά, το νιόβγαλτο το ψέμα...
εμάς μας έφερε κοντά, μια στάλα αίμα...
És a vadászat és az öröm a kiadások a ...
Csak megtanultam szeretni és te magodnak ...
VRE átok bátorság, a niovgalto hazugság ...
minket összehozott minket, egy kis vér ...
Δεν το ‘γραφε στα χέρια σου, ούτε στο κούτελό σου...
Μα άλλοι μου το παν, δυστυχώς...το μυστικό σου....
Και αφού κυλούσε μέσα σου, θα μουν το γιατρικό σου...
Μια στάλα από τη μπέσα σου και μια απ' τo όνειρό σου...
Nincs beírva úticél.
egy újabb statisztika készült...
Válasz a #196616. hsz-ra
