Για ποια αγάπη μου μιλάς; / Miféle szerelemről beszélsz nekem?
Τα λόγια σου τα χτεσινά
Ήτανε μία μαχαιριά πίσω απ' τη πλάτη...
Μόνη σου ζήσε όπως θες
Μα μη σκαλίζεις τις πληγές από γινάτι...
A tegnapi szavaid olyanok voltak,
Mint egy késszúrás a hátam közepére...
Járd ezentúl tovább egyedül az utad,
De ne ejts rajtam újabb sebeket, mert a makacsságod visz engem az őrület küszöbére!
Για ποια αγάπη μου μιλάς , για ποια αγάπη ?
Ήσουν τα πάντα στη ζωή και έγινες '' κάτι '' !!!
Γι ' αυτόν τον άντρα που αγαπάς έχεις τελειώσει
Τα έχεις όλα στη ζωή ισοπεδώσει !!!
Miféle szerelemről beszélsz nékem itten, mondd, milyen szerelem volt az?
Hisz az életemben Te, a mindenség voltál, s most egyszerűen semmivé váltál!
A férfiú számára, kit - mondod - még mindig szeretsz, többé nem létezel..., többé semmi sem vagy,
Mindenen átgázoltál, mivel még az életnek értelmet adhatnál!
Μισόλογα όλο μου λες
Ψάξε και βρες πες μου τι θες , τι περιμένεις?
Άμα δεν βλέπεις τη ζωή
Όπως σε βλέπει και αυτή μην επιμένεις...
Szavaid csak szépen, finomkodva mondod el nékem,
"Aki keres, talál!" De mondd, mit akarsz tőlem, mit várnál még?
De ha még mindig nem tudod, számomra mit is jelentett az "Élet",
S hogy mit kellene tenned..., nem könyörgöm - maradj hát, nélkülem, hisz itt a vége: elég!
Ej, már megint rég voltam itt..., sajnálom! Mostanság nem sok időm van ihletet kapni - nomeg nem is nagyon van honnan...
De azért én csak megpróbálom behozni a restanciám - ha sikerül... Ilyenkor, hétvégente azért több időm van átgondolni azon dolgokat, amelyekre a hétköznapok forgatagában kevesebb impulzus jut...
Konstantinos Galanos - Eipes Tha Figo // είπες θα φύγω // Azt mondtad, el fogsz menni!
είπες θα φύγω κι είπα σε λίγο θα 'ρθεις ξανά
απ' την αγάπη πόσο να φτάσεις μακριά
κι όμως φαντάσου τώρα μακριά σου μήνες μετρώ
να 'ξερες πόσο έχω ανάγκη ξανά να σε δω
Mondtad, hogy el fogsz menni, s én így szóltam: visszajössz még, hamarjában!
Merthát, mily messze is tudsz menekülni a szerelem elől?
S most - képzeld - a hónapokat számlálom, melyeket Tőled távol kell leélnem - magányban
Bár tudnád, mennyire szükségem van arra, hogy lássalak, s visszajöjj!
κάτι μέσα μου όμως λέει πώς θα νιώσεις
θα μετανιώσεις θα 'μαστε όπως παλιά
θα σου λέω καληνύχτα γλυκά μου
θα με ξυπνάς με φιλιά
Valami bennem azt mondja: akárhogyan is érzel,
Meg fogod még bánni, s úgy leszünk mi ketten, mint voltunk egykoron!
S újra azt mondhatom: "Jó éjt, Édesem",
S csókjaiddal ébresztesz fel engemet minden pirkadó hajnalon...
είπες θα φύγω κι είπα ένα αστείο θα 'ναι κι αυτό
δε θα μπορούσες χωριά μου ένα λεπτό
κι όμως φαντάσου έφτασες κι όλας στο πουθενά
μέτρησα χίλια τα σ' αγαπώ που μείναν μισά
Megmondtad nékem, hogy el fogsz hagyni, de csak legyintettem: oh, ez csak egy rossz tréfa, semmi más!
Hisz képtelen volnál tőlem távol maradni egy pecnél tovább!
S most - lásd, mégsem értél el semmit, s nem is érkeztél sehová
Ezer "Szeretlek!"-et - melyek félbe hagyva, üresen lézengnek - számláltam meg már...
Múlt hét elején jelent meg Notis Sfakianakis legújabb CD-je. Nem tudom, hogyan eshetett meg, hogy noha a dallamok legtöbbje nem fogott meg, a szövegviláguk annál inkább... Ez azonban még egy olyan a néhány kivétel közül, ahol talán teljes egészében át tudtam adni magam a mondanivalónak - többször meghallgatva a dalt egyre mélyebben, és mélyebben látva át, miről is szándékozik énekelni... No, persze a javítást - mint mindig - szívesen fogadom - már ha van valakinek elég ihlete hozzá...
Notis Sfakianakis - Mi Me Rotate // Μη με ρωτάτε // Ne kérdjed!
Απόψε νύκτα μην ξημερώσεις
κι εσύ τσιγάρο να χαρείς μη μου τελειώσεις,
μη με προδώσεις... μη με προδώσεις.
Απόψε άστρα μη με κοιτάτε,
που να γυρνάει τώρα πια και που κοιμάται
μη με ρωτάτε... μη με ρωτάτε.
A mai legyen az az éj, mely után nem hajnallik meg,
S a cigaretták sem fogynak el hirtelen...
Ne árulj el, kérlek! El ne árulj engemet!
Ma éjjel, Csillagok..., reám ne nézzetek,
Hogy merre járhat most, s nyugalmat hol lelhet...?
Ne kérdezzetek! Tőlem ne kérdjétek!
Μη με ρωτάτε να σας πώ γιατί πονάω
έτσι μ’ αρέσει και κανέναν δεν ρωτάω
δικός μου είναι ο καημός κι όσο αντέξω
στο κάτω-κάτω ας πεθάνω για μια αγάπη μία κι έξω.
Ne kérd, hogy elmondjam, miért e fájdalom,
Hisz így döntöttem én - szeretem - s mástól nem kérek vígaszt...
A bánat csupán, mi enyém maradt - már addig, míg elviselni tudom,
S a végén..., úgy haljak meg én, hogy szerelmed lapjaira tettem fel éltem..., de Te elvetéd azt...
Τα τραίνα άδεια παροπλισμένα,
τα όνειρα μου που σκουριάζουν αραγμένα
χωρίς εσένα... χωρίς εσένα.
Απόψε μη... μη μου μιλάτε
κι αν η κακούργα η καρδιά της με θυμάται
μη με ρωτάτε... μη με ρωτάτε.
Mint üresen kongó, rég félreállt vonatok -
Rég letűnt, elveszett álmaim, melyeket rosda mardos,: olyanok...
Tenélküled..., Nálad nélkül!
Ma éjjel ne, ne szólj hozzám..., egy szót sem,
S ha áruló szíved majd rám emlékezne,
Ne kérdezz semmit..., semmit se kérdezz tőlem!
Εγώ ερωτεύτηκα έναν θάνατο
μεσ’της καρδιάς μου μπήκες το άβατο
και έγινες μέσα μου θρησκεία μου
μία δευτέρα παρουσία μου
Csupán a halál, mely iránt még szerelmet érzek én,
Hisz Te voltál, ki ereklyeként léptél be szívembe...
S számomra, az Istenség lettél,
Vagy úgy is mondhatnám..., a második életem lettél Te...
Ό,τι θες από μένα
όλα μου κερασμένα
ό,τι θες θα στο δώσω
έστω κι αν με σκοτώσω
Mindent, amit csak akarsz, és adhatok,
Szabad prédaként nyújtom át Neked...
Úgy lészen majd minden, ahogyan Te akarod,
Még megölni is képes lennék magam, ha ezzel boldoggá tehetlek!
Με νιώθει όποιος ερωτεύτηκε
από τις νύχτες όποιος κλέφτηκε
Έλα λοιπόν απόψε,νιώσε με
απ’το μαρτύριο μου σώσε με
Aki már élt így, szerelemben, csak az tudja, most miről is beszélek;
Az, ki már a sötét éjszakában is látta a fényt
Hát jöjj ma éjjel - kérlek - s érezd azt, amit én érzek,
S ments meg, hogy életem ne önkézzel porlasszam szerteszét!
Άλλη μια μέρα που δεν θα σε δώ,
άλλη μια νύχτα θα ψάξω να βρώ
λόγους κι αιτίες που είσαι μακριά,
εγώ κι εσύ ξένοι πια
Egy újabb nap, mikor nem láthatlak Téged
S egy újabb éjjel, mikor találni próbálok
Okokat, s miérteket, vajh, miért vagy oly távol?
Te és én..., mint két idegen... úgy vagyunk...
Πάλι θα σκέφτομαι πού τριγυρνάς,
μόνη αν είσαι, αν κλαις, αν γελάς,
αν σου 'χω λείψει ή αν με ξεπερνάς
άραγε πώς να περνάς
Újra rágondolok, vajon merre vándorolsz?
Ha egyedül vagy, ha sírsz, ha arcodon mosoly fakad
Ha hiányolnál, vagy ha már végeztél vélem, s már mással élsz boldogul...,
Csodálkozom, hogyan lehet, hogy ilyen jól érzed magad?
Πάνε τώρα τόσες μέρες που δεν έχω νέα σου
θεέ μου, πόσο μου 'χει λείψει μία καλημέρα σου
πάνε τώρα τόσες μέρες, φως μου που δε σ' άκουσα
κι απ' την τόση τη λαχτάρα την ψυχή μου μάτωσα
Hány, és hány nap múlt el, mióta nem hallottalak,
Istenem, mennyire hiányzik, hogy jó reggelt kívánj nekem
Jópár nap elmúlt már, mióta nem hallottam a hangodat
S e hosszú, gyötrően kínzó érzések miatt vérzik, szakadt szét a lelkem...
Με την ελπίδα κοιμάμαι ξυπνώ
πως κάποια μέρα θα 'ρθείς πάλι εδώ,
να μου χαρίσεις με ένα φιλί
όση μου πήρες ζωή
A remény az, mellyel fekszem, s mi a reggeli ébredéskor rámtalál
S azt mondja, hogy egy napon újra itt leszel velem
Hogy egy csókot adj, mely elolvaszt, s melyet szívem úgy kíván,
S mindent visszaadj, mit elvittél tőlem...
Μα η μοναξιά είναι άγρια πολύ
με τσαλακώνει με ρίχνει στη γή
να μην πιστεύω μου λέει σε μας
γιατί πια δε μ' αγαπάς
De a magány oly vadul tör rám,
Összeomlaszt, s meggyötörve, a földön fekszem én,
S azt mondja, már nem hihetek kettőnkben, mert minden elmúlt már,
Hisz többé nem szeretsz már, nem leszel enyém...
Stratos 300-as listáján a következő előadó: Φεφέ Αλιμπέρτι (Fefe Alimperti). Kellemes meglepetés volt, mert mikor még görögül kezdtem tanulni, az egyik film, amit megnéztem és tetszett, pont a Κορίτσια στον Ήλιο volt. Így hát következzen a stixoi-n és youtube-on is fellelhető két dala.
Σε ζητώ / téged kereslek
Στο φως της αυγής / a hajnal fényében
Παράπονα νύχτα σου λέει / az éjszaka csak panaszkodik
Μα εσύ δεν τ' ακούς / de te meg sem hallod
Παράπονο βαθύ / mély panaszom
Που δεν το βάζει του κόσμου / nem fér a világnak
Του κόσμου ο νους / a világnak a fejébe
Πού να 'ρθώ / hova menjek
Και πού να σταθώ / s hova álljak
Σε ποια ανηφοριά να προσμένω / melyik lejtő előtt várjam
Ξανά να φανείς / hogy megjelenj
Καημός, καημός πικρός / bánatom, keserű bánatom
Και δεν το ξέρει στον κόσμο / s nem tudja a világon
Στον κόσμο κανείς / a világon senki sem
Σαν με κοιτάς / ahogy rám nézel
ηλιοβασίλεμα στα μάτια σου, φωτιά / szemedben fellobban a naplemente
καίγομαι μέσα στη δική σου τη ματιά / lángra gyúl az én szemem is
λιώνω σαν φλόγα την αυγή σαν με κοιτάς / s elolvadok, mint a hajnal lángja, ahogy rám nézel
Σαν με κρατάς / ahogy megölelsz
είναι τα μπράτσα σου μια θάλασσα πλατιά / karjaid mint tágas tenger
που μέσα χάνομαι και πνίγομαι βαθιά / melyben elveszek, s belefullok a mély
μες στα μαβιά της τα νερά σαν με κρατάς / mályvaszínű vizébe, ahogy megölelsz
Μη μου μιλάς / ne szólj egy szót se
νιώσε στα στήθη μου τους κτύπους της καρδιάς / csak érezd mellkasomban a szívem verését
μες στην παλάμη μου το ρίγος της νυχτιάς / tenyeremben az éjszaka remegését
να μ' αγαπάς, να μ' αγαπάς, να μ' αγαπάς / szeress, szeress, szeress
Και σ' αγαπώ / én is szeretlek
δεν έχω τίποτ' άλλο, τίποτα να πω / nincs semmi más, mit mondhatnék
το καλοκαίρι αυτό θα σβήσω, θα χαθώ / kitörlöm ezt a nyarat, s elveszek
άσε με απλά να σ' αγαπώ, να σ' αγαπώ / hagyd egyszerűen, hogy szeresselek, szeresselek
Αν είναι η αγάπη αμαρτία / Ha valóban bűn a szerelem
Δεν έχουν το δικαίωμα / senkinek sincs joga
για σένα να μου λένε / nekem rólad beszélni
τα στήθια μου να καίνε / úgy ég a mellkasom
να τρέχω σαν τρελή για να σε βρω / futok mint az őrült, hogy megtaláljalak
να λιώνω να πονώ να λαχταρώ / elolvadok, szenvedek és vágyódok
Αν είναι η αγάπη αμαρτία / ha valóban bűn a szerelem
θα βγω να το φωνάξω με λατρεία / kirohanok s imádattal felkiáltok
θα βγω να το φωνάξω να το πω / kirohanok, s felkiáltva kimondom
πως είμαι αμαρτωλή που σ’ αγαπώ / igen, bűnös vagyok, mert szeretlek
Δεν έχουν το δικαίωμα / senkinek sincs joga
να με περιφρονούνε / engem megvetni
μαζί σου σαν με δούνε / s ha veled látnak engem
να λένε ότι είμαι αμαρτωλή / azt mondani, hogy bűnös vagyok
που λιώνω στο δικό σου το φιλί / csak mert elolvadok csókodtól
Αν είναι η αγάπη αμαρτία / ha valóban bűn a szerelem
θα βγω να το φωνάξω με λατρεία / kirohanok s imádattal felkiáltok
θα βγω να το φωνάξω να το πω / kirohanok, s felkiáltva kimondom
πως είμαι αμαρτωλή που σ’ αγαπώ / igen, bűnös vagyok, mert szeretlek
Όπως εσύ έτσι κι εγώ / Ahogy te, úgy vagyok én is
Δεν θέλω μόνος μου να ζω / Nem akarok egymagamban élni
Θέλω να δίνω και να παίρνω / Adni akarok, és kapni
Να αγαπιέμαι να αγαπώ / Hogy szeretve legyek, s szerethessek
Όπως εσύ, έτσι κι εγώ / Ahogy te, úgy vagyok én is
Έχω ανάγκη να πετώ / Szükségem van arra, hogy repülhessek, szálljak,
Να φτιάχνω όνειρα στα αστέρια / s álmokat szőjek fönt, a csillagok magasában
Να 'χω εσένα για ουρανό / Bár lennél te, az én csillagos egem!
Μη μου ζητάς να δώσω τέλος, δεν μπορώ / Ne kérjed, hogy ennek véget vessek - nem megy…
Ahogy Te, én is úgy érzem magam
Magányosan élni..., nem akarok én!
Adni akarok, s azt, hogy kaphassak
Hogy szeress, s szerethesselek - szívből, őszintén!
Ahogy Te, nos, én is úgy vagyok
Szükségem volna reá, hogy ott fönn, az egekben repüljek
S álmokat szőhessek, melyek helyt adói.., a csillagok!
Bárcsak Te lennél az én égboltozatom!
Ne kérd, hogy véget vessek mindennek, hisz..., nem tudok!
Πώς να δώσω ένα τέλος, ν' αρπάξω ένα βέλος / Hogyan vessek véget, ragadjak tán föl egy nyilat,
Να βάλω στην καρδιά μου, να πάψει να χτυπά / s - hogy megszűnjön dobogni - azzal döfjem szíven magam?
Να πάψει να πονάει, εσένα ν' αγαπάει, να μη σε θέλω πια / Hogy többé ne fájjon érted, ne is szeressen téged, ne is kívánjalak?
Αγάπη μου δεν γίνονται αυτά / Szerelmem, ez mind lehetetlen!
Hogyan is vessek véget, ragadjak tán nyilat,
S hogy többé ne dobogjon, tán azt szúrjam szívembe?
Hogy többé ne fájhasson Érted, ne szeressen, s még ne is juthass eszembe többé, mint fájdalmas gondolat,
Szerelmem, ez mind-mind lehetetlen!
Ξέρω καλά πως μ' αγαπάς / Tudom jól, hogy szeretsz
Ψυχή μου μην τα παρατάς / Lelkem, nem adjad hát fel!
Ξέρεις κι εσύ πως σ' αγαπώ / Te is tudod, hogy szeretlek,
Πως σ' έχω φάρο κι οδηγό / Hogy te, világító tornyom vagy, a fényem, s útmutatóm!
Περνάμε δύσκολη στιγμή / Nehéz pillanatokat élünk
Μα είναι όλα μέσα στη ζωή / De mindez, előfordul az életben
Θέλω να είσαι εδώ μαζί μου / Azt akarom, hogy itt légy; velem!
Θέλω να είσαι δυνατή / Azt akarom, hogy erős légy!
Μη μου ζητάς του τέλους να βρω την αρχή / Ne kérjed, hogy mindennek véget vessek - még az elején!
Hogy szeretsz, tudom én ezt, jóideje már!
Lelkem..., ne add fel - nem szabad!
Hisz Te is tudod, hogy szeretlek, s hogy Néked, mindenem átadnám,
HOgy Te, az én fényességem vagy, s vezércsillagom, mely megmutatja a helyes utat...
Vannak pillanatok, melyeket nehéznek élünk meg - mi ketten,
De mindez, előfordul az életben
Azt akarom, hogy itt légy..., mellettem, vélem!
Ezt akarom; hogy újra erős legyél!
Hát ne kérd, hogy mindennek véget vessek - most, még a legelején!
Igen kedvemre való lett ez az új CD! Csak ajánlani tudom mindenkinek...
Így hát, most ismét erről hoztam egy lírai dalt... Sajnos, a legszebbekkel még viaskodom, mert annyira átírhatatlan a görög nyelvezet magyarra, hogy vesztene a varázsából...
Ποιος σου το είπε ότι θέλω εγώ να φύγω
ποιος σου το είπε αγάπη μου
πως ψάχνω να βρω μιαν αιτία για να βάλω
μιαν άλλη στο κρεββάτι μου
μην κλαις αγάπη μου
κι έλα κοντά μου να σ' αγγίξω
γύρε στο πλάι μου θέλω το δάκρυ να σου να πιω
Ki mondta Tenéked, hogy el akarlak hagyni?
Ki mondta ezt Néked, Kedvesem?
Hogy csak egy ürügy voltál azért,
Hogy egy másik nőt az ágyamba vihessk?
Ne sírj hát, Kedves,
Inkább jöjj, hogy megérinthesselek
Jöjj hát ide, az oldalamra, hisz úgy felitatnám minden könnyedet...
Και να σου πω
ότι ποτέ, ποτέ, ποτέ, πότε ψυχή μου
δεν θα σε βγάλω άπ' τη ζωή μου
θα πάρω κόκκινη μπογιά
πάνω στους τοίχους θα το γράψω
θα βγω στους δρόμους να φωνάξω
πως θα' σαι εσύ, εσύ για πάντα ο άνθρωπος μου
στο πάντα του δικού μου κόσμου
γι' αυτό ποτέ, ποτέ, ποτέ, ποτέ ψυχή μου
δεν θα σε βγάλω άπ' τη ζωή μου
S engedd meg, hogy elmondjam,
Oh, én lelkem, Téged soha sem foglak
Az életemből eldobni - soha!
Vérként pirosló festéket veszek magamhoz,
Hogy azzal írhassam reá, a falra
Hogy kiszaladjak az utcára, s - hogy mindenki hallja - azt ordítsam
Hogy Te, mindig az egyetlen maradsz!!!
A Mindenség leszel ezen a világon
Ez hát, amiért Téged, Én Lelkem, nem tudlak
Az életemből kiűzni - többé, soha!
Μην του ακούς, μην τους ακούς
μην τους πιστεύεις
αυτοί δεν ξέρουν μάτια μου
πως μες στα βάθη της καρδιάς μου βασιλεύεις
στου πόθου τα παλάτια μου
δε θέλω αγάπη μου
να' ναι τα μάτια σου κλαμένα
γύρε στο πλάι μου θέλω το δάκρυ να σου να πιω
Ne hallgass hát reájuk,
Ne higyj el semmit nékik!
Kedvesem, ők nem tudhatnak róla,
Hogy Te, a szívemnek királynőjeként élhetsz, a világ végéig
Úgy, mint vágyaim csillogó palotája...
Drága, nem akarom, hogy Te
Könnyektől csillogó szemeid kisírjad,
Hát jöjj ide, hozzám, hogy minden cseppet róla..., felszáríthassak!
#2004902013-03-28 18:24:01 Válasz a #200467. hsz-ra
Maxi megkért, hogy tegyem fel... (ő nem tud ezzel megbírkózni, de hátha megihlet valakit?)
Megjegyzem még halkan: Minek olyan vadi új dalokat felrakni, aminek vagy a szövege nincs meg még,
vagy annyra friss, hogy videóját szinte lehetetlen előkeresni, megtekinteni, meghallgatni???
És aztán ott van az a kb. 300 dal, amit visszamenően kellene lefordítani..!
Ήσουνα όλη η ζωή μου, σου λέω απ' την ψυχή μου «σ' αγαπώ»
Κάναμε όνειρα παρέα, το αύριο εσύ κι εγώ
Κι αν αποφάσισες να φύγεις, κι απ' τις ευθύνες να ξεφύγεις
Ούτε που νοιάζομαι, δε σε χρειάζομαι, πίσω δε γυρνώ
Te voltál teljességgel az életem, s lelkem legmélyéről mondom "szeretlek"
Közös álmokat szőttünk, együtt te és én a jövőnket terveztük
De ha úgy döntöttél, hogy elmész, s a felelősségtől menekülsz
Akkor nem számít nekem sem, nincs rád szükségem, vissza már nem jövök
Θα περνάω καλά, αμαρτίες θα κάνω, σου τ' ορκίζομαι
Όχι, δε θα πεθάνω, δεν μπορώ να βασανίζομαι
Θα περνάω καλά, στην υγειά μου θα πίνω, θα ζαλίζομαι
Δε γουστάρω σε ψεύτικες αγάπες να χαρίζομαι
Σου τ' ορκίζομαι
Jól megleszek, és jó sok bűnt elkövetek, esküszöm neked
Ne félj, nem fogok meghalni, én nem vagyok képes szenvedni
Jól megleszek, majd iszok az egészségemre és lerészegedek
Mert nem bírom a hamis szeretetet befogadni
Erre megesküszöm neked
Τ' αστέρια έπιανα στα χέρια και δώρο σου τα έκανα παλιά
Μαζί χειμώνες, καλοκαίρια φαντάζαν μαγικά
Μα σκέφτηκες να με τελειώσεις, και ψάχνεις για να με χρεώσεις
Δε θα 'χω τύψεις, δε θα μου λείψεις από 'δω και μπρος
Régen összefogtam puszta kézzel a csillagokat, s neked adtam ajándékba
Veled együtt oly' varázslatosnak tűnt a tél s a nyár
De úgy gondoltad, befejezed velem, s azt keresed, mit róhatsz fel nekem
Nem fogom megbánni, nem fogsz hiányozni, engem egy szebb jövő vár
Θα περνάω καλά, αμαρτίες θα κάνω, σου τ' ορκίζομαι
Όχι, δε θα πεθάνω, δεν μπορώ να βασανίζομαι
Θα περνάω καλά, στην υγειά μου θα πίνω, θα ζαλίζομαι
Δε γουστάρω σε ψεύτικες αγάπες να χαρίζομαι
Σου τ' ορκίζομαι
Jól megleszek, és jó sok bűnt elkövetek, esküszöm neked
Ne félj, nem fogok meghalni, én nem vagyok képes szenvedni
Jól megleszek, majd iszok az egészségemre és lerészegedek
Mert nem bírom a hamis szeretetet befogadni
Erre megesküszöm neked
- Karesz -
Legutóbb Stratos szerkesztette (2013-04-25 10:34:15), összesen 1 alkalommal
Σταμάτα να ρωτάς για μένα
Σταμάτα να τηλεφωνείς
Ευχαριστώ για το ενδιαφέρον
Καθόλου δε με συγκινείς...
Ne kérdezz felőlem többé,
S ne is hívj hát fel soha!
Köszönöm, hogy felőlem érdeklődnél,
De nem mondanám, hogy minden rendben volna...
Κάνε δουλειά σου και μην αγχώνεσαι
Εγώ τι θ' απογίνω
Αφού εσύ κομμάτια
Μ'άφησες να γίνω...
Εσύ με έμαθες να ζω
Μες το μαράζι
Μη κάνεις τώρα και από πάνω
Πως σε νοιάζει, πως σε νοιάζει...
Tedd hát a dolgod, s ne aggódj értem,
Azért, hogy velem mi történik ezután
Most, miután darabokra hullva szóródik szét lényem,
Hagyj el engem kérlek, ne foglalkozz azzal, mi lészen vélem most, hogy eldobtál!
Te tanítottál az életre,
De most, csak a szívfájdalom maradt
Hát ne tégy úgy többé, soha se',
Mintha érdekelne, vélem hogyan, s mi van...
Κοίτα να βρεις κανέναν άλλον
Τα εσόψηχά σου να του πεις
Μην ασχολείσαι άλλο μαζί μου
Με σένανε ν΄ασχοληθείς...
Keress magadnak mást,
Akinek lelkét megnyerheted
Ne fáradj értem többé, soha már,
Hisz: ne aggódj - többé, én sem teszem!
No, kipróbáltam, milyen az, amikor ismeretlenül, belehallgatás nélkül fordítok nótát... A végén jöttem rá, hogy maga a nóta még csak kicsit sem tetszik... De azért itt van...
Είναι δύσκολο να ζω χωρίς εσένα
βασανίζομαι δε νοιάζομαι για μένα
σε γυρεύω κάθε νύχτα στα σκοτάδια
κι η ζωή μου κι η καρδιά μου είναι άδεια
Nélküled - oh - de nehéz élnem!
Önmagam kínzom, s aggódni, már nem fogok semmiért, mi vélem történik...
Tégedet kereslek minden sötét éjben
S életem, úgy, mint szívem, oly üresnek tűnik...
Να γυρίσεις να σε δω μόνο ένα λεπτό
να γυρίσεις να σου πω πόσο σ΄αγαπώ
να γυρίσεις να σε δω μόνο ένα λεπτό
να γυρίσεις να σου πω πως για σένα ζω
Jöjj ide vissza, csak egy percre, még, hadd lássalak hát!
Jöjj vissza, hadd mondjam el, mennyire szeretlek Téged...
Jöjj vissza, hadd lássalak, még egy percig csupán,
Jöjj, hogy elmondhassam, csak Érted élek...
Είναι δύσκολες οι ώρες μακριά σου
όπου πάω βλέπω μόνο τη σκιά σου
κι απ΄τα μάτια μου ένα δάκρυ αργοκυλάει
αχ το σώμα σαν ψυχή σ΄αναζητάει
Tőled távol még az órák is nehézkesen telnek
Bármerre megyek, bárhol járok, csak az árnyékodat látom...
S szememből csupán egy könnycsepp, mi Érted gördül le,
Ah, a test, mint a lélek, úgy sóvárog, hisz csak Reád vágyom...
Αν με είχες ακούσει τίποτα δε θα είχε συμβεί
αν με είχες ακούσει θα ήμασταν τώρα μαζί
αν με είχες ακούσει
αν με είχες ακούσει εσύ
Ha hallgattál volna reám, most nem történt volna semmi
Ha hallgattál volna reám, még mindig együtt lehetnénk...
Ha hallgattál volna reám...,
Ha figyeltél volna arra, amit Néked mondtam - akkor még...
Μα έκλεινες τα μάτια σου και στο κενό βουτούσες
σου φώναζα σε αγαπώ και συ με αγνοούσες
μα έκλεινες τα μάτια σου και στο κενό βουτούσες
τα άπιαστα τα όνειρα να πιάσεις κυνηγούσες
De Te csak behunytad szemed, s a szakadékba vetetted magad,
Pedig hangosan sikoltva mondtam én, mennyire szeretlek! S Te semmibe vetted szavam...
De Te csak behunytad szemeid, s leszálltál oda, hol csak a semmi vár, s a szépnek vége szakad,
Csak a csapdába hullajtó álmok után futottál, hogy őket elkapjad...
Αν με είχες ακούσει τίποτα δε θα σ’ άγγιζε πια
αν με είχες ακούσει θα ήμασταν τώρα αγκαλιά
αν με είχες ακούσει
αν με είχες ακούσει εσύ
Ha hallgattál volna reám, most nem érintne ily fájón semmi sem...
Ha nékem figyelmet szenteltél volna, még mindig egymás karjában lehetnénk...
Ha egy kis figyelmet adtál volna nékem,...
Ha hallgattál volna reám..., (de így.., mit tehetnék még?)
Nincs beírva úticél.
Így hát következzen a stixoi-n és youtube-on is fellelhető két dala.
Válasz a #200467. hsz-ra
