Az õsz valóban szép, mégsem kedvelem, mert csak azt látom benne, hogy "megöli" a nyarat.
Ma délután érkeztünk vissza Teneriffáról.
Nem is tudom ezt röviden elmesélni, de azért megpróbálom. Úgyis lesz beszámoló, részletes.
Elõször is, nem csalódtam, hogy másodszor is oda utaztam. Elõször télen voltunk, a sziget egészen más arcát mutatta. Most még sok pompás virág virágzott, amiknek februárban nyomuk sem volt. Biztosan tudjuk a párommal, hogy visszamegyünk még egyszer, mert most sem sikerült mindent megnézni, és szeretnénk látni a buja vegetációt tavasszal is, valamikor április végén –egyszer.
Az elsõ két napban pihentünk, strandoltunk, de a sziget a magas hegyei miatt magához vonzza a passzátszeleket és így az idõjárás perceken belõl hatalmas és váratlan fordulatokkal tud meglepni. Így ebben az elsõ ké6t napban bár meleg volt (28-30 fok), sokszor szürke felhõk vonultak az égen. A harmadik napon elmentõnk (sokak javaslatára) egy hatalmas nagy katamaránhajóval az óceánra bálnalesre. Ezek a bálnák (még nem néztem utána a szótárban, németül Grindwal) nem nagyok, csak 5-8 méteresek és családokban élnek, így nem csak egyet láttunk, hanem egy egész famíliát belõlük. Hosszú idõn át a hajónk mellett úsztak. Hatalmas élmény volt.
Aztán 5 napig autót béreltünk (5 nap=100 Euro, benzin 70-76 cent/ liter). Az öt napból az elsõ kettõben felhõtlen szép idõnk volt. Összesen háromszor vándorultunk, amúgy meg múzeumot, városokat néztünk. Egy napon rémesen rossz idõ volt, egész nap esett az esõ, ez jobb híjján a bevásárlóközpontok napja lett. Mûszaki cikk és sportcikk (márkás, eredeti) nagyon olcsó. Vettünk is pár márkás pólót, meg ezt azt. Az élelmiszer átlagos áru, de van ami extrém olcsó.
Az utolsó két napon pihenni, napozni akartunk, de akkor már csak esett az esõ, reménytelenül.
Életem legjobb szálláshelyét kaptuk. Igaz, rá is fizettünk fejenként 100 Euróval többet, hogy ne csak egy stúdió legyen, hanem egy rendes nagy apartman, szeparált hálószobával, és ne pedig a hálószobában kelljen fõzõcskézni. De a szállás minden elvárásomat felülmúlta. Fehér lakozott bútorok, bordó huzatos ülõgarnitúra, a hálószoba gyönyörû volt, a konyhában külön étkezõpult volt, plussz asztal négy személyre. Nagyobb volt az egész, mint a saját lakásunk. A fürdõszobában a vizcsapot hõfokra be lehetett állítani, a konyhában volt sütõ, mikro, kávéfõzõ, kenyérpirító, vízforrali, 8 személyes étkészlet. Érkezéskor egy üveg bor állt az asztalon köszöntõvel a hotel nevében. Közben meg a páromnak szülinapja is volt pár nappal késõbb és akkor meg egy márkás pezsgõt tettek az asztalra köszöntõvel. Minden nap volt takarítás és türülközõcsere, két naponkét ágynemû csere. Teljesen el vagyok még most is varázsolva. Az összes drága szálloda közül a legolcsóbb apartmant választottuk ki ellátás nélkül, mégis úgy éreztem magam, mintha egy 5 csillagos szállóban lennék.
Vacsira mindig halat vettünk a friss halárúsnál, sok számunkra ismeretlen fajtát is kipróbáltunk.
Ha leméreteztema képeket, beteszek ide is párat, de felteszem az egész albumot a netre, ahol majd megnézhetitek.
Most nagyjából ennyit.
a hegyekben tényleg gyönyörû az õsz. én itt lakom a Pilis lábánál, úgyhogy tovább nem is ragozom.
Andi: ez a beszólogatás ismerõs. ami bosszantó, amikor azt mondja egy ismerõsöm, hogy "na, már megint utaztok? mondjuk aki megteheti...", hozzátenném, hogy õk is ugyanannyi pénzbõl élnek mint mi, 2 autóval járnak (nekünk 1 van), tele vannak elég jó hifi cuccokkal, márkás ruhákkal, stb. kinek mi a fontos? ha a régi cipõm leszakad a lábamról, én akkor sem vennék másikat 20-25ezerért... tudom én azt más dolgokra is költeni. nekem a nyaralás a fontos, a bizonyos ismerõs meg csak irigykedik. spórolja meg a házimozirendszerén, ha annyira akar menni.
Valahogy én is úgy vagyok vele, hogy nem veszek drága cuccokat. A gyerek lábáról a 20000 Ft-os cipõ ugyanolyan gyorsan leesik, mint a 3-4000 Ft-os. Engem csöppet sem érdekel a divat. Ezeket az üresjáratokat inkább félre rakom a nyaralásra.
Andi említette a barátnõi reakcióit az utazás kapcsán. Sajnos ezt én is tapasztaltam. Csak azt nem értem, miért fáj másnak az ami nekünk jó? Én örülök, ha eljutnak valamerre. De õket ez bosszantja és irigykednek. Ostobaságokra szórják el a pénzüket aztán meg nekem panaszkodnak. Mit lehet erre mondani? Semmit. Inkább csak akkor mondom el hol voltunk amikor már hazajöttünk. Annyira el vannak foglalva sajátmagukkal, hogy észre sem veszik ha egy hétre köddé válunk.
Soha nem fogom megérteni az emberi természetet.
Mi évekig nem jártunk nyaralni, mert a munka fontosabb volt. Soha eszembe nem jutott volna irígykedni a barátainkra, mert Õk minden évben a tengerparton nyaraltak. Két éve nem jutottak el sehová, mert csak egy fizetésbõl élnek (a nem dolgozó fél nem hajlandó egy bizonyos összeg alatt elhelyezkedni), mi viszont két éve eljárunk. Az idén már kaptuk a rosszmáju megjegyzéseket e miatt. Fõleg, amióta tudják, hogy a jövõ évi utunkat tervezzük.
Senki nem nézi, hogy mennyit dolgozunk azért, hogy két hetet pihenhessünk.
Sziasztok!
Sajnos az én munkahelyemen is kaptam már rosszindulatú megjegyzést, hogy minden évben görögbe nyaralok. De azt nem vették még észre, hogy sokszor 1-31-ig minden nap dolgoztam, még hétvégén szombat vasárnap is 10-12 órában.
Szerintem nagyon megérte!!!!
Kyra, Csutek, Juhi és Asteri, minden így igaz, egyik ember tényleg baromságokra szórja, de szó szerint szinte az ablakon ki a pénzt. Akkor az tõlem ne irigyelje a nyaralást, mert õ is nyaralhatna, ha lenne hozzá esze. A másik pedig, amit Csutek ír, azt senki sem akarja látni, mit dolgozunk mi a célért. Lenne mit mesélnem, de nem akarom itt leírni, de én sokszor már teljesen ki vagyok borulva a munkámtól, amit utálok, de ha visszamegyek Magyarországra, akkor ápolónõként soha többet nem tudok olyan utazásokat megengedni magamnak, mint innen, Németországból. És amit Juhi ír, hogy én is sokszor úgy dolgozom, hogy 2-3 héten át nincs egy szabadnapom sem és néha napi 12-14 órát is dolgozom napokon át azért, hogy utána 2-3 hétig távol lehessek.
Mi mindannyian áldozunk az utazásainkért.
Jó újra látni itt a fórumon, és gyönyörûek a képeid amit ide feltettél már!
Szerintem egyikötök se foglalkozzon az irigy barátokkal, sõt tessék büszkén vállani ha kérdezik, hogy most hova is utaztok. Mindenki maga tudja hogyan osztja be a pénzét, és mire költi. Majd akkor szóljanak meg bennünket, ha adnak, és nem arra költjök, hanem utazásra.
Egy pofont idén én is kaptam, az állítólagos "barátnõm" februárban megszakította a barátságunk mivel én "megváltoztam", de ennek elõzménye, hogy akkor meséltem teli örömmel neki, hogy idén hova is megyünk nyaralni. Azóta se bánom, hogy megtettem, az ilyen barátnõ pedig nem barátnõ. Én is 10-12 órákat dolgozok naponta, és hétvégén márcsak akkor nem ülök a géphez amikor már képtelen vagyok bekapcsolni.
A jövõ évi tervek is készen vannak hova is megyünk. Illetve az egyik nem biztos, a férjem jövõre lesz 40 éves és valami szép úttal szeretném meglepni. Szívem szerint Görögországba vinném a családi nyaralás elõtt is, de ez annyira mgamfelé hajlana, hogy így más országba nézelõdök, mert most neki kell hogy jó legyen nem nekem.
Aztán ezmiatt mennyi embert veszitek el jövõre magam körül, nos azt meglátjuk, és le írom nektek.
Kriszta!
Én úgy gondolom, hogy akit emiatt veszítesz el az nem a barátod. Én és a barátaim örülünk egymás örömeinek, lehetõségeinek. Lehet, hogy idõnként irígykedek, de jó érzés, hogy õ megkapta azt amire vágyott, akkor is ha én esetleg nem. Nekem csak ez fér a barátságba. Az, hogy a többiek mit szólnak néha bosszant, de tudjátok mit, az ilyen embernek néha még rá is teszek. A nyár engem kissé kárpótolt egy ilyen ember felé: nagy felhajtással elutazott nyaralni, nehogy már amolyan Görögország, meg 1-2 hét. Ugyan már! Nos a bank csak az autót vitte el utána. Persze ez nem egészen így szólt, már ha szóba kerül, de jókat mosolygok az új ruhák hadán, meg a kivagyiságon. De ez már egy másik történet.
Andi!
Mostanában keveset jutok a géphez, a munkám nem ide köt, de sokat gondoltunk rád míg távol voltál. Egyrészt irígykedtünk a párommal, hogy milyen klassz helyen is vagytok. A fenti képek ebben teljesen megerõsítenek, imádtam volna élõben látni. A másik apropó, hogy biztatásodra megkóstoltam a Radlert. Sajna csak "egyég utazásaim" során tudom beszerezni, mert nálunk nem kapható, de imádom. Azóta szoros a kapcsolat közted és a Radler között: mindig te jutsz eszembe ha felbontok egy üveggel.
Nekem sem idegen a 12-16 óra munka.
Nem panaszként mondom, de nyáron gyakran elõfordul, hogy hajnali 3-kor kelek, felpattanok a traktorra, reggel fél 8-ig bálát hordok a férjemmel. 8- tól beülök az irodába és ha lejárt a munkaidõm megyek vissza a traktorra sötétedésig. Aztán jön a szokásos asszonyi teendõ itthon. 3 éve még ennél is többet hajtottam. Nem csoda, hogy normál napokon sem alszom 5-6 óránál többet.
Ennek ellenére mindenki csak azt látja, hogy nyaralni megyünk. Az senkinek sem tûnik fel, hogy milyen áron. Nekem semmi sem drága azért, hogy idõnként egy-egy hosszúhétvégét eltöltsek az egyik szomszédos országban és két hetet Görögországban.
Andi!
Nagyon szépek a fotók. Szívesebben hûsölnék egy pálmafa alatt, mint fagyoskodjak odakint.
Igazán jól esnek kedves szavaitok. Nagyon sok mesélnivalóm van az utazásról. Már írom a beszámolómat, amint kész lesz, megadom az elérhetési útját. Azt el kell mondanom, hogy két évvel ezelõtt februárban voltunk Tenerifén, ahol bár örök tavasz uralkodik, azért a természet jelenségein látni lehet a tél hatásait. Akkor például vastag hó fedte a 4 ezer méter magas vulkánt, most pedig kopár volt, így egész más hatást keltett. A másik pedig a virágok. Most sokkal több virágzó növényt láttunk, mint télen, rengeteg mindent csináltunk, annyira tele vagyok még élményekkel. Egy dologba majd beleszakad a szívem, most biztosan ki fogtok nevetni, de a párommal elkezdtük gyûjteni a hûtõmágneseket, minden utazásról egyet, szigorúan csak égetett gipszbõl és kézzel festettet, amin az adott hely látható. Tenerifén sok bóvli volt és nehezn találtam egy igazán szépet - erre otthagytuk. A pakolásnál jobbra balra teszegettem, hogy majd utolsónak pakoljam be a hátizsákba, hogy nehogy összetörjön, és nagy valószínûséggel az ágytakaróba gabalyodva lekerült az ágyról a földre, én meg azt hittem, hogy már bepakoltam. Tegnap majdnem sírtam, mikor kiderült, hogy nincs itt. Mert ez egy tradició lett nálunk és egy jelkép hiányozni fog a többi közül, ráadásul tényleg nagyon szép volt.
Na mindegy.
Amit még mondani akartam, hogy mi már rég tudjuk, hogy hova utazunk jövõre, olyannyira, hogy le is foglaltuk az utat már augusztusban. Még nem akarom elárulni itt. Ma éppen nagyon foglalkoztatott ez az utazás, mert felhívtak az irodából, hogy a szálloda mellett építkezés indult és nagy a zaj, javasolják, hogy hasonló áron foglaljunk másik szállást. Ajánlottak egyet, ami nem annyira tetszik, de annyival olcsóbb, hogy a különbözetbõl (mivel azt nem fizetik vissza) kapnánk két hétre egy bérautót. Egész nap ezen rágódtunk, de még nem jutottunk döntésre.
Szóval ezt csak azért mesélem, mert mi egy trópusi szigetre utazunk februárban. Ilyemist nászútnak terveztem régebben, de nem vagyunk házasságpártiak, így ez a veszély nem fenyeget Nem merem elmondani egy csomó embernek, de olyan neház titokban tartani. Kriszta, igazad van, hogy aki emiatt megutál, az nem igazi barát, de mégsem olyan egyszerû ez, mert 10-15 éves, sokat átélt barátságokat nem szívesen szakít meg az ember ilyen bagatelnek tûnõ indok miatt. Bár, amióta én Németországban élek (4 éve), azóta egyre több barátságom megszakadt, és nem azért mert nem ápolnám õket kellõképp, hanem ilyen irigység-ügyek miatt.
Rebeka, örülök, hogy ízlett a Radler.
Teneriffán mindenféle üdítõitalt lehet kapni, pl. ami nagyon tetszett a dobozos Fanta: eper, dinnye és egyéb érdekes ízekben. Én ott is minden este a sört felesben Sprite lighttal keverve ittam, annyira jó frissítõ.
Beteszek még 2-3 képet ide a nyaralásból, de többet nem, mert nem akarom, hogy sok helyet foglaljanak az oldalon.
Nincs beírva úticél.
A nyár engem kissé kárpótolt egy ilyen ember felé: nagy felhajtással elutazott nyaralni, nehogy már amolyan Görögország, meg 1-2 hét. Ugyan már! Nos a bank csak az autót vitte el utána. 
Persze ez nem egészen így szólt, már ha szóba kerül, de jókat mosolygok az új ruhák hadán, meg a kivagyiságon. De ez már egy másik történet.
a párommal, hogy milyen klassz helyen is vagytok. A fenti képek ebben teljesen megerõsítenek, imádtam volna élõben látni. A másik apropó, hogy biztatásodra megkóstoltam a Radlert. Sajna csak "egyég utazásaim" során tudom beszerezni, mert nálunk nem kapható, de imádom. Azóta szoros a kapcsolat közted és a Radler között: mindig te jutsz eszembe ha felbontok egy üveggel. 