Οι φίλοι μου ανησυχούνε
γιατί έχουν μέρες να με δούνε
μου λεν' εγώ να σε ξεχάσω
να βγω έξω λίγο να ξεσκάσω
Barátaim már nagyon aggódtak értem,
Mert már napok óta semmi hír felőlem...
Azt mondották, feledjelek el örökre Téged,
S menjek velük szórakozni, hogy kitisztuljon picit a fejem...
Μα έλα εγώ που δεν βγαίνω
κι όλο στον εαυτό μου κλείνομαι
μες το δωμάτιο μου κρύβομαι
πίνω για σένα λιώμα γίνομαι
Jaj, de velük biz' nem megyek,
Ehelyett magamba zárkózom én,
A szobám sarkába rejtezek,
Majd Érted iszom, és Miattad válok részeggé...
Κλείνομαι
σ' άλλο κανένανε δεν δίνομαι
μες το δωμάτιο μου κρύβομαι
πίνω για σένα λιώμα γίνομαι
Magamba zárkózom, most már végleg,
Magamat senki másnak át nem adom soha,
A szobámba rejtőzöm, ott gyászolva Téged,
Az egészségedre majd áldomást iszom, s Miattad leszek részeg... én ostoba!
Κλείνομαι
μήπως και έτσι λυπηθείς
σε συγκινήσω και σκεφτείς
πίσω σε μένανε να 'ρθεις
Magamba zárkózom eztán végleg,
Talán egy napon majd megbocsátod nekem,
Hogy újra csak Rád vágyom, s hogy győzködtelek Téged,
Arról, hogy hozzám visszatérj... Kedvesem!
Μα εσύ την πλάτη μου γυρνάς
το διασκεδάζεις και γελάς
πες μου επιτέλους που το πας
που το πας, που το πας;
Και σπαταλάς το χρόνο μου
παίζοντας με τον πόνο μου
πες μου επιτέλους που το πας
που το πας, που το πας;
De hátat fordítottál, s gyorsan tova mentél,
Már jól érzed magad, s csak nevetsz szűntelen
Mondd hát, végtére is, mi legyen, hogyan szeretnéd?
Mit akarsz, mondd, eztán majd hogy legyen?
De Te csak az időmet rabolod
S a fájdalmammal játszol,
Mondd, végtére is, hogyan akarod
Mi legyen vélünk..., itt leszel, vagy máshol?
Οι φίλοι μου ανησυχούνε
και συνεχώς τηλεφωνούνε
που λεν' εγώ να σε ξεχάσω
κι έξω να βγω να διασκεδάσω
Barátaim már aggódtak, mert alig mutatkoztam
Pedig mindig hívtak, de én nemet mondtam
Kérték azt is, hogy feledjelek végre, s legyek végre jobban,
És menjek velük, mozduljak ki, éljek, szórakozzam...
Ha ebből a sok Single nótából lesz az új teljes lemez, szerencsém van: a nagyja ugyanis már le lett fordítva az idők során...
Íme az új, hátha ez is rákerül majd...
Stratos: Némi variációt is feltoltam a fordításaid alá...
(...ha nem haragszol - a nyelvtanulók tanulsággal összevethetik a szövegeket)
Köszönjük Klamp / Karesz a javítött görög szöveget!
Νύχτωσε νωρίς και τα φώτα όλα σβήσαν
όλοι οι χωρισμοί, κάτι πήραν κάτι αφήσαν
και το απότέλεσμα είναι αυτό,
μόνος σε αδιέξοδο να ζω...
Korán jött az éjjel, s kialudt minden fény
A meg nem értés vitt, de hagyott is valamit...
S ha már így történt, íme az eredmény:
Egymagam élek majd eztán..., halálomig...
Korán beesteledett, és minden fény kialudt már
Minden szakítás elvisz, s meg is hagy valamit tán...
És mégis a végeredmény aztán ez marad:
Zsákutcában élek, patthelyzetben: egymagam
Αν μείνεις μόνη τότε θα με καταλάβεις
αν θέλεις τρέξε την αγάπη να προλάβεις
Αν μείνεις μόνη και δεν το 'χεις μετανιώσει
υπάρχει άνθρωπος δυπλά που σε έχει νιώσει, που σε έχει νιώσει ...
Ha Te is egyedül maradsz, tán akkor majd megértesz engemet,
Hogy milyen is hasztalan kergetni a szerelmet...
Majd ha egyedül maradsz, s mégsem bántál semmit,
Tudd, hogy lesz, kire számíthatsz, és segít...
Ha magadra maradsz, majd tán akkor megérted,
De ha akarod fuss csak, hogy a szerelmet utolérjed!
Ha magadra maradsz, és nem is bántál semmitse meg
Tudd, hogy létezik valaki - közel-, s együtt érez veled, együtt érez veled...
Πέρασε ο καιρός και τα ρούχα σου μυρίζω
πάλι σα τρελός στο δωμάτιο γυρίζω
και το αποτέλεσμα είναι αυτό,
μόνος σε αδιέξοδο να ζω...
Az idő csak múlik, de én még mindig a Te illatod érzem,
Újra, mint egy őrült, csak szobádban járkálok fel, s alá
S a történések eredményeképpen:
Egymagam leszek mindaddig, míg el nem ér a halál...
Eljárt az idő, s a ruháidnak illatát magamba szívom
Újra, mint az őrült, járkálva szobában - a neved hívom
És mégis a végeredmény aztán ez marad:
Zsákutcában élek, patthelyzetben: egymagam.
Αν μείνεις μόνη τότε θα με καταλάβεις
αν θέλεις τρέξε την αγάπη να προλάβεις
Αν μείνεις μόνη και δεν το 'χεις μετανιώσει
υπάρχει άνθρωπος δυπλά που σε έχει νιώσει, που σε έχει νιώσει
Majd ha egymagad maradsz, akkor tán megérted,
Milyen, mikor a szerelmet kutatod, de nem találod mégsem...
Majd ha egyedül maradsz, s nincsen mit megbánnod,
Lesz valaki, ki Téged vár, s Melletted van... meglátod!
Ha magadra maradsz, majd tán akkor megérted,
De ha akarod fuss csak, hogy a szerelmet utolérjed!
Ha magadra maradsz, és nem is bántál semmitse meg
Tudd, hogy létezik valaki - közel-, s együtt érez veled, együtt érez veled...
Μισόλογα κι υπερβολές πες μου στα ίσα ό,τι θες
πες μου ένα ψέμα ρίξε ένα δάκρυ κάνε και εσύ για εμένα κάτι
Hazudj, mondj igazat, vagy tégy, amit szeretnél,
Hazudj, ejts egy könnyet, vagy valamit... Csak erre kérlek én!
Félszavakkal, és akár eltúlozva, de mondd meg nekem egyenesen, amit szeretnél,
Esetleg hazudj valamit, vagy ejts egy könnycseppet, de értem valamit te is tégy!
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις θα χαθώ
σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις δε θα ζήσω.
Χωρίς ψυχή, χωρίς καρδιά, χωρίς σκοπό
πες μου πως γίνεται απ' την αρχή ν' αρχήσω.
Megmondtam neked, ha elmész, én elveszek
megmondtam, ha elmész, tovább nem élhetek.
Lélek nélkül, szív nélkül, céltalanul, mit tegyek?
mondd meg, újra előről mindent hogy kezdhetek?
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
δε με αγάπησες ποτέ αληθινά.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
ήθελες μόνο να νιώθεις σιγουριά.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
sosem tudtál engem igazán szeretni.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
csak biztonságban akartad magad érezni.
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις δε θα βρεις
άλλη αγκαλιά σαν τη δική μου όσο κι αν ψάξεις.
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις θα χαθείς
μαζί με όλα αυτά που ήθελες να φτάσεις.
Megmondtam neked, ha elmész, sosem fogsz találni
olyan ölet, mint az enyém, akárhogy próbálsz keresni.
Megmondtam, ha elmész, te is el fogsz veszni
mindazokkal a tervekkel, miket el akartál érni.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
δε με αγάπησες ποτέ αληθινά.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
ήθελες μόνο να νιώθεις σιγουριά.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
sosem tudtál engem igazán szeretni.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
csak biztonságban akartad magad érezni.
Με δακρυσμένα μάτια μου ζητάς συγγνώμη
μετάνιωσες μου λες πως μ' αγαπάς ακόμη
μα τώρα πια σε έμαθα καλά λυπάμαι
τα πάντα από σένα ακόμη με πονάνε
Könnyes szemekkel bocsánatot kérsz
azt mondod, megbántad és még mindig szeretsz
de mostanra már jól kiismertelek, sajnálom
mindazt, mit eddig adtál, még mindig fájlalom
Να να να να να να το πήρα απόφαση
να να να να μην ψάχνεις πρόφαση
δε με ρίχνεις τώρα πια σ' αγαπάω μεν αλλά
αν γυρίσω θα πεθάνω ακόμη μια φορά
δε με ρίχνεις τώρα πια η δική σου αγκαλιά
δεν κρατάει παραπάνω από μία βραδιά
Na na na na na na, eldöntöttem, ennyi
ne ne ne ne ne indulj kifogást keresni
nem dobsz engem többször már, bár szeretlek
újra csak meghalok, ha hozzád visszatérek
nem dobsz engem többször már, bár ma még ölelsz
úgysem tart egy esténél tovább, holnap majd elszelelsz
Με νάζια προσπαθείς και πάλι να με ρίξεις
πως όλα θα αλλάξουν θέλεις να με πείσεις
μα τώρα πια σε έμαθα καλά λυπάμαι
τα πάντα από σένα ακόμη με πονάνε
Affektálva próbálsz engem újra tőrbe csalni
minden meg fog változni, ezzel akarsz meggyőzni
de mostanra már jól kiismertelek, sajnálom
mindazt, mit eddig adtál, még mindig fájlalom
Να να να να να το πήρα απόφαση
να να να να μην ψάχνεις πρόφαση
δε με ρίχνεις τώρα πια σ' αγαπάω μεν αλλά
αν γυρίσω θα πεθάνω ακόμη μια φορά
δε με ρίχνεις τώρα πια η δική σου αγκαλιά
δεν κρατάει παραπάνω από μία βραδιά
Na na na na na na, eldöntöttem, ennyi
ne ne ne ne ne indulj kifogást keresni
nem dobsz engem többször már, bár szeretlek
újra csak meghalok, ha hozzád visszatérek
nem dobsz engem többször már, bár ma még ölelsz
úgysem tart egy esténél tovább, holnap majd elszelelsz
Az idei The Voice Of Greece tehetségkutatóban több, már korábban ismertté vált énekes is feltűnt.
Többek közt Vera Boufi is, aki tudomásom szerint még szintén nem szerepelt itt... Eddig...
Δωμάτιο 22
κι εγώ κλειδωμένη εκεί,
κουρτίνες σχισμένες και κρύο,
στενάχωρο σαν φυλακή,
φωνές από γνώριμους ήχους
σα σφαίρες τρυπούν το μυαλό,
μηνύματα αγάπης και μίσους
στους τοίχους με μαύρο στυλό.
A huszonkettedik szobába
Egyedül, egymagam vagyok bezárva
Könnytől áztatott függönyök közt, átütő hidegben
A bánat, a fájdalom önítélt börtönébe vetve
Hangok szólnak hozzám, ismeretlen helyről,
Elmém teljesen kikezdve - az őrülettől
A szerelem, majd a gyűlölet szavait látom
A falakon, fekete tollal írva díszítik sötétült világom
Δωμάτιο 22
Σβησμένα τσίγαρα παντού,
μια αγάπη που γνέφει αντίο
στο σύννεφο αυτό του καπνού.
Στο τζάμι κοιτώ τη μορφή σου
και κάθε λεπτό που περνά
την πρώτη μου νύχτα μαζί σου
θυμάμαι ξανά και ξανά.
A huszonkettes szobában már rég nincsen más,
Csupán kiégett cigaretták borítják e helyet,
Egy elmúlt szerelem, melyre a "Viszlát!" egy nem várt bólintás...
A füstfelhőben, mely reám tört hirtelen,
Az ablakon át egyre csak árnyékod kémlelem...
S minden egyes elmúló, felsejlő pillanat:
A Tevéled eltöltött legelső éjszaka,
Újra és újra feltör - és itt marad...
Μόνο για σένα τα βράδια να κλαίω,
μόνο για σένα εγώ να υποφέρω.
Σ' ένα δωμάτιο να τριγυρνάω,
να φωνάζω, να βρίζω, να σου λέω σ' αγαπάω.
Mert tudd: csak Érted sírok - így múlik el eztán minden éjszaka,
Csak Érted szenvedek, csak Te fájsz ottan, belül
E szobában ténfergek hát, hiába, céltalan,
Kiáltozva, káromkodva, s egyre csak azt mondva: még mindig szeretlek, szűntelenül!
Μόνο για σένα ό,τι νιώθω ξεχνάω,
μόνο για σένα όταν τις νύχτες μεθάω.
Σ' ένα δωμάτιο κι αυτό ξεχασμένο
στου έρωτα τ' άπειρο σημαδεμένο.
Csak Temiattad felejtem el, amit még Irántad érzek,
Csak Miattad van az is, mikor éjszaka részegre iszom magam,
E szobában lassan tán ezt is feledem majd, végleg,
Itt, hol utánam csak az Irántad érzett, végtelen szeretetem marad...
Δωμάτιο 22
κι εγώ προσπαθώ να σωθώ.
Στον πάτο βουλιάζω σαν πλοίο,
δεν έχει πιο κάτο από 'δω.
Σεντόνια λευκά πεταμένα
στο πάτωμα ένα σωρό,
πατζούρια κλειστά, σφραγιζμένα
που έχουν ν' ανοίξουν καιρό.
A huszonkettes számú szobába zárva
Rémülten, hogy magam mentsem - próbálok úszni az árral,
Mint egy süllyedő hajó, a tenger fenekére hányva
Mélyebbre már tán lehetetlen volna - mindhiába
A tiszta, fehér lapok már rég, ott, a szélnek eresztve,
Ám ott, a padlóra dobva egy halomban, mi utánunk maradt egykoron,
A redőny is lezárva áll, használaton kívülre vetve
Rég nem bámult ki senki az ócska, porlepte ablakon...
Για άλλη μια φορά σε μαύρο χάλι
λύση ψάχνω στο άδειο μου μπουκάλι
Μια χαρά για να αγοράσω
πέντε λύπες πλήρωσα με τον εαυτό μου θύμωσα
Ismét megtörtént hát: elhagytál egészen
A megoldást keresve az üres üvegeket nézem
Keresve, mitől majd mindkettőnknek jobb lesz az élet,
Ötszörösen fizettem hát meg a reám vetett mérged!
Αποφάσισα να κάνω λοιπόν μια στροφή 180 μοιρών
είχα φτάσει σε αδιέξοδο πια δεν πήγαινε άλλο δεν ήμουν καλά
Άλλαξα όλη την ζωή μου ξανά σπίτι κινητό μυαλό και καρδιά
πέταξα ότι με ενοχλούσε πολύ και πήρε η μπάλα και σένα μαζί
Ám, úgy döntöttem, eztán 180 fokos fordulatot veszek,
Miután ráeszméltem, tovább így nem mehet
Váltottam tehát: lakást, számot, szívet, emlékeket,
Most, mi régóta fájt - akár egy labdát - eldobom: ég Veled!
Για άλλη μια φορά χαμένος βγήκα
περασμένη απ την ζωή μου η πίκρα
Μα για αυτά που μου συμβαίνουν άλλους δεν κατηγορώ
την ευθύνη αναλαμβάνω εγώ
Jött az idő, mikor ismét vesztessé váltam én,
S nem jutott más nékem, mint a keserűség...
De mindazért, mi vélem történt, nem hibáztatok senkit,
Hisz, a felelősség az enyém: úgy, ahogyan eddig!
Θέλω τα μάτια της να τα ξεχάσω / El akarom feledni a pillantásait...
Βαρέθηκα τα ίδια λόγια να μου λένε
Πως είμαι πάντα το καλύτερο παιδί
Και όταν μένω μόνος μου αναρωτιέμαι
Αν είναι εύκολο ν’ αλλάξεις μια ψυχή
Megfáradtam már, hogy folyton ugyanazon semmi-szavakat mondjam
S hogy az önzetlen úriember mindig csak én vagyok
De mikor egymagamban voltam, olykor - csodálkoztam,
Egy szempillantás alatt minden - hogyan? - Változhatott...
Δε θέλω τίποτα ν’ αλλάξω
Δε θέλω κάτι να σκεφτώ
Θέλω τα μάτια της να τα ξεχάσω
Προτού στ’ αλήθεια τρελαθώ
Tudd: én nem kívánok változtatni semmin,
S nem akarok gondolni sem másra
Csupán az Ő szemeit akarom örökre feledni,
Mielőtt megőrülnék végre - valahára...
Βαρέθηκα ίδια χαστούκια να μου δίνουν
Εμένα που έμαθα να δίνω μια ζωή
Και όταν μένω μόνος μου στοιχηματίζω
Αν είναι εύκολο ν’ αλλάξεις μια ψυχή
Megfáradtam már abban, hogy az élettől folyton ugyanazokat a pofonokat kapom
Én, ki egész életemben nem tettem mást, csak adtam
Így, magányos perceimben mindig megfogadom,
Hogy, ha ily könnyű: mutasd, mi az út! Hadd változhassam...
Έφυγες και τη ζωή μου
άδεια άφησες ξανά
έφυγες κι απ΄τα ψυχρά σου μάτια
πάγωσε η καρδιά
δεν βρήκα λόγο για να σε κρατήσω
για να πονέσω κι άλλη μια φορά
πήγαινε όπου θέλεις
ζήσε όπως θέλεις
η ζωή σου δεν με αφορά
Elhagytál, s így az életem
Újra sivárrá, üressé változott
Elmentél, s a szemedből áradó, hideg tekintetben
Szívem is - örökké - megfagyott...
Így hát, már nincs okom arra, hogy megtartsalak Téged,
S hogy magam újra a fájdalomnak adjam át
Menj, ahová akarsz,
Hisz vár Rád az élet,
Eztán már nincs gondom Terád...
Ποτέ δεν πόνεσες εσύ
ποτέ δεν έκλαψες εσύ
όλα μόνος τα περνούσα
και το μόνο που ζητούσα
η αγάπη ζωντανή να κρατηθεί
Hisz Neked soha nem fájt semmi sem,
Hát ne is ejts majd könnyeket miattam ezután
Egymagam mentem keresztül mindenen,
S Tőled csak annyit kértem csupán,
Tartsd életben szerelmünk, ha lehet...
Ποτέ δεν πόνεσες εσύ
ποτέ δεν έκλαψες εσύ
ούτε τώρα που η αγάπη
έπεσε στη γη σαν δάκρυ
κι είναι ο δρόμος μας
χωρίς επιστροφή
Neked soha sem fájt semmi,
És nem sírtál miattam, egyetlen egyszer sem,
Még most sem, hogy szerelmünknek ennyi,
Akár, mint egy könnycsepp, a földre essen,
S hogy oda, a közös útra menni
Esélyünk nincs - egy sem...
Έφυγες κι οι ώρες μοιάζουν χρόνος
μεσ΄τη μοναξιά
έφυγες κι ακόμα ένας πόνος
άνοιξε φτερά
και πήρε ότι αγάπησα για πάντα
κακία δεν κρατώ να΄σαι καλά
πήγαινε όπου θέλεις
ζήσε όπως θέλεις
η ζωή σου δεν με αφορά
Elmentél, s most az órák éveknek tűnnek nekem,
Most, hogy a magány temet be teljesen
Elhagytál, s így nincs más, csupán a fájdalom,
Mely utat tör hozzám, kibontott szárnyakon
S mivel még mindig, örökké imádlak,
Minden rossz szándék nélkül kívánom: jól legyél,
Menj, ahová akarsz,
Élj, ahogy kívántad,
Reád eztán gondot nem viselhetek én...
Sikerült hallás útján leírnom a szöveget, szívből köszönöm egy jóbarátom segítségét is,
aki arra is rávilágított, hogy a junta ( az ezredesek uralma ) idején sokan kábítószereztek
(még a börtönökben is!) és , hogy ez a dal a kábítószer ellen szól
(én naív, azt hittem, ez egy szimpla politikai dal a rémuralom ellen)
Ráadásul, minden "rebetisz" kábitószerezett... Még a börtönben is - nagyon!
És még a "mpaglamas" is (a buzukihoz hasonló, annál sokkal kisebb hangszer a baglama)
azért olyan kicsi, hogy jobban eldughassák!
Ζω με τις δικές σου προσευχές,
έχω φυλαχτό ένα σου χάδι,
ζω και τις πιο δύσκολες στιγμές
ψάχνω να σε βρω μες στο σκοτάδι.
A nékem ígért tetteiddel - ott, belül rejtve - élek,
Féltett kincsként vigyázva érintésed
Ám, a legnehezebb percekben is, mik engem kísérnek
Ott, a sötétben is folyvást kutatlak, hátha Rád találok - tényleg...
Πόσες θάλασσες, μάτια μου, άλλαξες,
είδα κι έπαθα να φτάσω,
πόσα πέλαγα βράδια πέρναγα
για να 'ρθω να σ' αγκαλιάσω.
Hány tengert kéne még átúsznom, Kedvesem,
Hogy végre elém kerülj, s újra nálam lehess?
Hány éjszakámba telne túljutnom e megannyi tengeren,
Ahhoz, hogy átölelj végre, jöjj, és azt mondd, szeretsz?
Πως αλλάζουν όλα ξαφνικά,
γίνονται απρόσωπες οι νύχτες,
ποιος να συμπληρώσει τα κενά
απ' του χωρισμού τις καληνύχτες.
Egy szempillantás alatt hogyan is változott meg minden,
Hisz még az éjszakák is oly sivárrá váltak,
Ki lesz majd, ki e hatalmas űrt kitölti, ott, a szívben,
Mit azóta okoztál, mióta átadtam magam az utolsó "Viszlát!"-nak...?
Az Arion rádióban hallottam meg a régen hallott énekes hangját, aki legalább olyan tehetséggel
és hanggal megáldott, mint - nagy kedvencem - az őserővel rendelkező Stelios Kazantzidis.
Leonidas Velis-ről van szó, aki anno a televizóban képletesen átvette a stafétabotot Steliostól.
És együtt beszélgettek a kesernyés, szerencsétlen, vissza nem hozható, át nem írható múltról,
és az eljövendőkről, amik talán reménytelibbek lesznek...
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
κατεβαίνεις δυο δυο τα σκαλιά
και σφυρίζεις με τ’ άλλα πουλιά
"καλημέρα".
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
ανθισμένη σαν τη μυγδαλιά
ξαναχτίζεις καινούργια φωλιά
στον αγέρα.
Ajkaiddal, és csókokkal telve
kettesével futsz a lépcsőkön lefele
s a többi madárral fütyülsz, énekelve :
"Jó napot, jó reggelt!".
Ajkaiddal, és telve csókokkal
kivirulva, mint a mandulafa
új fészket építesz újra
fenn a levegőben, a magasban.
Και το βράδυ, το βραδάκι
είσαι σπίρτο που ανάβει φωτιά
και με καίει σαν κλαδάκι
ως το χάραμα, μες στη νυχτιά.
És este, mikor az összes fény kihuny
A gyufa Te magad vagy; mi engem lángra gyújt,
és úgy megéget, elemészt, mint gallyacskákat
amíg el nem jő a pirkadat, az éjszakában.
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
ανεβαίνεις δυο δυο τα σκαλιά,
ανεμίζεις τα μαύρα μαλλιά
και μεθάω.
Με το στόμα γεμάτο φιλιά
με τυλίγεις με μοσχοβολιά
και σε πίνω γουλιά τη γουλιά
και πετάω.
Ajkaiddal, és csókokkal telve
kettesével futsz a lépcsőkön lefele
fekete hajad is hullámzik, lebben
s ez megrészegít engem.
Ajkaiddal, és telve csókokkal,
körül ölelsz az illatoddal
és én kortyolva iszlak magamba
s repülök, szállok a magasba.
Και το βράδυ, το βραδάκι
είσαι σπίρτο που ανάβει φωτιά
και με καίει σαν κλαδάκι
ως το χάραμα, μες στη νυχτιά.
És este, mikor az összes fény kihuny
A gyufa Te magad vagy; mi engem lángra gyújt,
és úgy megéget, elemészt, mint gallyacskákat
amíg el nem jő a pirkadat, az éjszakában.
Δεν είμαι ικανός για να σε σώσω
Δεν είμαι ικανός για να σωθώ.
Καμιά φορά μπορεί να σε σκοτώσω
για να βρω αφορμή να σκοτωθώ.
Δεν είμαι ικανός για να σε σώσω
Δεν είμαι ικανός για να σωθώ.
Én nem vagyok képes megmenteni téged,
Arra sem vagyok képes, hogy megmeneküljek.
Lehet, hogy egyszer, meg is öllek majdan,
Hogy okot találjak, s megöljem magam.
Én nem vagyok képes megmenteni téged,
Arra sem vagyok képes, hogy megmeneküljek.
Αγάπη όλο ζήλια κι όλο κλάμα.
Αγάπη που δε γνώρισε χαρά.
Κι οι δυο μας θεατρίνοι σ’ ένα δράμα
που κάποτε θα γίνει συμφορά.
Oh, szerelem, teli vagy sírással és féltékenységgel.
Oh szerelem, mely sosem ismertél örömet!
Egy drámában vagyunk színészek, szereplők ketten,
Mi egyszer isteni csapással végződhet.
Δεν είν’ αυτή ζωή, δεν είν’ αγάπη.
Είναι μια μάχη δίχως νικητή.
Είναι φιλί με πόνο και με δάκρυ.
Είναι βροχή που πνίγει τη γιορτή.
Δεν είν’ αυτή ζωή, δεν είν’ αγάπη.
Είναι μια μάχη δίχως νικητή.
Ez nem lehet: élet! Ez nem lehet: szerelem!
Inkább egy olyan harc, melyben nincsenek győztesek!
Olyan csók ez, mely fájdalmas és teli van a könnyekkel.
Olyan zivatar ez, mi megfojtja az ünnepet.
Ez nem lehet: élet! Ez nem lehet: szerelem!
Inkább csak harc, melyben nincsenek győztesek!
Αγάπη όλο ζήλια κι όλο κλάμα.
Αγάπη που δε γνώρισε χαρά.
Κι οι δυο μας θεατρίνοι σ’ ένα δράμα
που κάποτε θα γίνει συμφορά.
Oh, szerelem, teli vagy sírással és féltékenységgel.
Oh szerelem, mely sosem ismertél örömet!
Egy dráma szereplői vagyunk mi ketten,
Ami valamikor majd, isteni csapással végződhet...
Σήμερα δεν μένω στο σπίτι
σήμερα θα βγω μέχρι αργά
σήμερα θα βάλω στην νύχτα φωτιά
Νιώθω πως στην γη δεν πατάω
νιώθω πως στα αστέρια έχω πάει
όλοι εδώ το πάρτυ τώρα...ξεκινάει
Ma éjjel nem maradok otthon,
Végre kimozdulok egy kicsit!
Ma éjjel az éjszakát a tűz közé dobom,
Úgy érzem, többé már a földre sem lépek én,
Inkább elmegyek egészen a csillagokig,
Ha már mindenki itt van, kezdődhet a party!
Την μουσική βάλε στο τέρμα
κι άλλο ένα γύρο από ό,τι πίνουμε κέρνα
έχω γιορτή γιατί έχω εσένα
και ζωντανεύουν τα όνειρα μου ένα ένα.... (X2)
Játszd még hangosabban a zenét,
Adj még egy kört abból, amit iszom,
Mert ma megünneplem, hogy itt vagy vélem, megint,
S hogy álmaimat egytől egyig - végre - megvalósítom! (X2)
Σήμερα δεν κάθομαι μέσα
σήμερα παρέα θα βρω
σήμερα δεν πρόκειται να κοιμηθώ
σήμερα κάνεις δεν με πιάνει
σήμερα θα γίνει χαμός
σήμερα δηλώνω για 'σένα τρελός..
Ma éjjel biz', nem maradok otthon,
A barátaim körében végre kimozdulok én,
Semmi esély arra, hogy ma még elalszom,
És nem aggódom máma, tudd meg, senkiért!
A mai napot, azt hiszem, kellően vaddá teszem,
Mert ma végre odaadom magam Néked - teljesen!
Φεύγω μακριά
Σε αγνωστή κατεύθυνση ξανά
Δε με σταματά
Στην καρδιά μου έβαλα φτερά
Φεύγω μακριά
Με τον εαυτό μου συντροφιά
Θα ‘μαι πιο καλά
Φεύγω απ’ τη ζωή σου οριστικά
Elmegyek hát, távol, Tőled nagyon messze
Egy másik irányba, az ismeretlenbe
Meg nem állok semmiért, nincs már mit keresnem,
Szívemet eztán a szélnek eresztem...
Távolodom Tőled, bizony, nagyon messze
A magam világába, hol nincsen más senki se',
Úgy vélem, jobb lesz úgy - s én is jobban leszek,
Ha a saját érdekedben Tőled..., inkább messze megyek!
Τελείωσες απόψε εσύ για μένα
Ράγισε η καρδιά μου τώρα τέρμα
Τελείωσες δε θέλω να σε δω
Φύγε απ’ τη ζωή μου σε παρακαλώ
Τελείωσες απόψε εσύ για μένα
Ράγισε η καρδιά μου τώρα τέρμα
Τελείωσες δε θέλω να σε ξέρω
Φύγε απ’ τη ζωή μου υποφέρω
Mától számomra többé már nem létezel,
Most, hogy szívem összetört, s minden bevégeztetett
Eztán már nem létezel, többé nem akarlak még látni sem,
Kerülj távol tőlem..., kérlek! Kedvesem...
Mától számomra nem vagy már senki,
Most, hogy szívem összetörted, s nincsen már mit tenni
Eztán nem létezel, bár soha ne ismertelek volna,
Menj csak, jó távol, hisz Te vagy minden szenvedésem okozója...
Έχεις τελειώσει
Έχω ματώσει
θέλω να ζήσω
Να ξανά αγαπήσω
Többé számomra már nem létezel,
Túl sok vért hullattam már Érted,
Tudni akarom, mi is az, hogy élet,
S szeretni újra - mit régóta remélek...
Φεύγω μακριά
Και δεν μετανιώνω για όλα αυτά
Που ζήσαμε μαζί
Φεύγω γιατί πόνεσα πολύ
Φεύγω μακριά
Τώρα σαν ανάμνηση γλυκιά
Θα ‘σαι πιο καλά
Φεύγω απ’ τη ζωή σου οριστικά
Távol megyek Tőled,
S nem bánok meg semmit,
Amit együtt éltünk meg,
Magam mögött hagyom, hisz soha sem szenvedtem még ennyit...
Távol megyek Tőled, bizony, igen messze,
S mint egy édes emlék, most majd olyan leszek
Tán Néked is jobb lesz, könnyebb elviselned,
Ha a saját érdekedben hagylak el Tégedet...
Nincs beírva úticél.
