Ό,τι κι αν μου πεις όσο κι αν χαθείς
γνωρίζω αυτόν τον ήχο της σιωπής
όλη η ομορφιά μέσα μου κυλά
και ας μην είσαι δίπλα μου κοντά
Bármit mondanál nekem, akárhogy is tűnnél el
A hangját is ismerem már e csendnek
Itt kering minden szépség bennem,
Még ha nem is vagy mellettem többé, a közelemben.
Μου λείπεις τόσο πώς να γλιτώσω
και τι δε θα’κανα για λίγο να σε δω
Μου λείπεις τόσο πώς να γλιτώσω
τα πάντα θα έδινα χωρίς να το σκεφτώ
μου λείπεις...
Annyira hiányzol nekem! Hogyan mentsem életem?
És mit meg nem tennék, hogy lássalak! Annyira hiányzol nekem!
Hogyan mentsem életem?
Gondolkodás nélkül odaadnám mindenem!
Annyira hiányzol nekem...!
Δεν μπορεί κανείς μη το φανταστείς
να τα σβήσει όλα μην αργείς
Κάνω υπομονή κι ας μην είσαι εκεί
ίσως έτσι αξίζει πιο πολύ
Nincs olyan ember, aki eltörölhetne mindent
Ne képzelegj! Ne késlekedj!
Még akkor is türelmes leszek, ha ott sem leszel,
lehet, hogy így még inkább megéri nekem!
Μου λείπεις τόσο πώς να γλιτώσω
και τι δε θα’κανα για λίγο να σε δω
Μου λείπεις τόσο πώς να γλιτώσω
τα πάντα θα έδινα χωρίς να το σκεφτώ
μου λείπεις...
Annyira hiányzol nekem! Hogyan mentsem életem?
És mit meg nem tennék, hogy lássalak!
Annyira hiányzol nekem! Hogyan mentsem életem?
Gondolkodás nélkül odaadnám mindenem!
Annyira hiányzol nekem...!
Τις νύχτες μ'αγγίζεις κι όλο μου μιλάς για σένα / Tis nihtes m'aggizis ki olo mu milas gia sena
Τη μέρα με βλέπεις σαν εχθρό / Ti mera me vlepis san ehthro
Απόσταση παίρνεις, τρέχεις, κρύβεσαι από μένα / Apostasi pernis, trehis, krivese apo mena
Και πότε με θέλεις πάλι εδώ / Ke pote me thelis pali edho
Éjjelenként megérintesz, és folyton magadról beszélsz
A nap folyamán olyannak látsz, mintha ellenség lennék
Te távol tartod magad, futsz, elrejtőzől előlem
És van, mikor azt szeretnéd, hogy újra itt legyek veled
Πόσα χρόνια μέσα απ 'την κάθε στιγμή / Posa hronia mesa ap' tin kathe stighmi
Μια ζωή για να 'μαστε εγώ κι εσύ / Mia zoi ja na maste egho ki esi
Θα κινήσω γη, γη και ούρανο / Tha kiniso ghi, ghi ke urano
Να σε βρω, να σε δω / Na se vro, na se nem
Vajon hány év lehet, minden egyes pillanatban?
Melyben egy életen át, te, és én, együtt lehetnénk?
Meg fogom mozgatni a földet, a földet és az eget
Hogy megtalálhassalak, hogy megláthassalak
Χιλιόμετρα τρέχεις μακρυά μου να ξεφύγεις / Hiljometra trehis makria mu na ksefighis
Κι όλο σε μένανε γυρνάς / Ki olo se menane jirnas
Λες την ζωή σου πως μαζί μου θες να ζήσεις / Les tin zoi su pos mazi mu thes na zisis
Παιχνίδια μου παίζεις στα κρυφά / Pehnidhja mu pezis sta krifa
Futsz, rohansz, hogy tőlem messze menekülj kilométereken át
De folyton visszatérsz hozzám
Mintha azt szeretnéd hogy leéld velem az életed
Titokban játszmákat játszol velem
Πόσα χρόνια μέσα απ 'την κάθε στιγμή / Posa hronia mesa ap'tin kathe stighmi
Μια ζωή για να 'μαστε εγώ κι εσύ / Mia zoi ja na' maste egho ki esi
Θα κινήσω γη, γη και ούρανο / Tha kiniso gi, gi ke urano
Να σε βρω, να σε δω / Na se vro, na se dho
Vajon hány év lehet, minden egyes pillanatban?
Melyben egy életen át, te, és én, együtt lehetnénk?
Meg fogom mozgatni a földet, a földet, a földet és az eget
Hogy megtalálhassalak, hogy megláthassalak
Legutóbb Stratos szerkesztette (2023-04-13 11:01:45), összesen 1 alkalommal
Hosszú idő után csak ide kerültem újra... Ezért kérlek Titeket, nézzétek el nekem, hogy gyatrább lett, mint a megszokottak... Mentségemre legyen szólva, az egyetemi mizériák picit betemettek, de élvezem...
Να μη λέμε πολλά
σήκω τώρα και φύγε
κάπου αλλού πιο καλά
η αγάπη μας πήγε
Hát ne mondj semmit se nékem,
Inkább menj el: viszlát, itt a vége!
Hisz magunkra hagyott minket e szerelem
Egy szebb, egy jobb életért cserébe...
Σε μια άλλη αγκαλιά
σε ένα άλλο ζευγάρι
και το δρόμο του πια
ο καθένας θα πάρει
Új földre vándorlunk,
Más társat keresve
S ott nyerünk majd nyugtot,
Egymástól távolra esve...
Καλύτερα να ζούμε χωρισμένοι
παρά στο ίδιο σπίτι σαν δυό ξένοι
Jobb lesz így tán, ha mostantól két útra térve
létezünk, mintsem idegenként tekintve egymás szemébe...
Άστο μην το κουράζεις όσο
κι αν μ” αγκαλιάζεις δε νιώθω τίποτα πια για μάς
Άστο έχει τελειώσει όλα τα χουμε δώσει
πάψε να λες πως μ” αγαπάς
Hát csak temessük a múltat, magunkat a szélnek eresztve
Bár még felém nyúl két karod, hagyd el! Miért is, ha már csak kihűlt romok közt létezünk
Hát csak feledjünk mindent, visszatérni..., ugyan! Ne jusson eszedbe!
Ne mondd, ó, hogy e nagy szerelem volt talán az egész életünk...!!!
Να μη λέμε πολλά
σφράγισέ τα τα χείλη
και ας μείνουμε απλά
δύο γνωστοί δύο φίλοι
πάει τόσος καιρός
που η φλόγα έχει σβήσει
και κανείς δεν μπορεί
σε ένα ψέμα να ζήσει
Hát ne is mondj semmit,
Jobb lesz, így, csendben létezni tovább,
Maradni úgy, ahogy soha eddig -
Ismerve egymást, de csak mint két jó barát
Hisz oly hosszú ideje már, tudod,
Kimúlt a láng, már minden hiába
De, mint ahogy senki, úgy én, s Te sem fogunk
Hazug szavak közt élni, mást kívánva...
Μόνος μου ξανά
Να μετράει τα όρια η καρδιά
Και να περισσεύει η μοναξιά
Κάτι βράδια ζόρικα μακριά από σένα
Újra csak egyedül vagyok, megint
Magamban számlálom szívem ütemeit
S csupán a magány, mi még elér hozzám,
Oly sok, Tőled távol eltöltött éjszakán...
Μόνος μου ξανά
Να μου λέω ψέμματα για να
Για να μην τρελαίνομαι αλλά
Πάντα εδώ γυρίζω πάντα εδώ σε σένα
Egyedül, magam vagyok hát újra,
A hiába mondott hazugságokba bújva,
Csakhogy ne őrüljek meg teljesen, de
Mégis visszajárok, hogy Néked mindig itt legyek, Te!
Δεν μπορώ να το αντέξω ούτε να παραδεχτώ
Πως δε θα ξαναγυρίσεις όσο και να προσπαθώ
Δεν μπορώ να καταλάβω πως ποτέ εμείς οι δυο
Δε θα ξαναγίνουμε ένα όσο και να προσπαθώ
Μα δεν γίνετε ακόμα σ’ αγαπώ
Hogy is lehetne úgy, el nem fogadhatom,
Vissza már sosem jössz, bárhogy is akarom,
Meg nem érthetem tán, hogyan is lehet,
Hogy mi már többé soha..., akármit tehetek,
De hisz lehetetlen..., mert csak Tégedet szeretlek!
Μόνος μου ξανά
Να παλεύω όνειρα θεριά
Που ανάβουν μέσα μου βαθιά
Κάτι βράδια ζόρικα μακριά από σένα
Ismét csak megint, újra egymagamban állok,
A reám törő rémálmokkal gyötrő harcba szállok,
Melyek ott, belül folyvást megjelennek,
A nehéz éjszakákon, mikor Tőled távol esedékes lennem.
Μόνος μου ξανά
Στου μυαλού μου εδώ το πουθενά
Να παραμυθιάζομαι κρυφά
Έστω μια φορά πως θα νοιαστείς για μένα
Újra csak egymagam vagyok
a kimúlt emlékekkel
Vajh, csupán a tündérmesék, melyekbe még kapaszkodhatok,
Hogy érdekelhetlek még, s hozzám visszatérsz még, egyszer?
Περίμενες να γονατίσω
Να υποφέρω να πονάω
Με άνθρωπο να μη μιλάω
Και να μην έχω που να πάω
Πολλά περίμενες να κάνω
Μα πως με πέθανες θα σε πεθάνω
Azt vártad tőlem, hogy térdre ereszkedjek
Fájdalomban éljek, sokáig szenvedjek
Hogy ne beszéljek egyetlen emberrel sem,
És ne legyen hová mennem
Túl sok elvárásod volt, hogy Érted mindent megtegyek,
De ahogy engem hidegre tettél, én épp úgy teszlek Tégedet!
Θα χωρεύω στα τραπέζια
Και θα κάνω ό,τι μου αρέσει
Κι όσο αφορά εσένα
Μας τελείωσε η σχέση
Táncolni fogok az asztalok tetején,
S azt teszem majd eztán, amit szeretek én,
S amennyire ez Téged illet, Kedvesem,
A kapcsolatunknak, ezennel vége kell legyen!
Περίμενες να χω τελειώσει
Και να σου πω συγνώμη φταίω
Να σ’ έχω τόσο ανάγκη
Και στο κρεβάτι μου να κλαίω
Μα αφού με πρόδωσες καρδιά μου
Κοίτα πως φεύγουνε τα δάκρυα μου
Azt vártad, hogy kinyiffanjak végre,
S azt mondjam, az én hibám volt, sajnálom,
S az énemnek Reád, legyen oly nagy szüksége,
Hogy az ágyamat könnyekkel tele rinyálom...
De mivel elárultál engem, Kedvesem,
Nézd, hogy nem maradt egyetlen könnyem sem!
Τη μέρα κάνω βήματα μπροστά
Τις νύχτες κάτι με τραβάει πίσω
Δεν είναι πώς ο χρόνος με νικά
Δεν είναι πώς φοβάμαι ν'αγαπήσω...
Napközben, lépdelek, török előre,
De éjjelente valami visszahúz mégis,
Nem, mintha az idő engem legyőzne,
Nem mintha úgy félnék szeretni én is...!
Κάτι πόρνες αναμνήσεις ζούνε μέσα μου ακόμα
Σαν τσιγάρα πεταμένα που ξεμείνανε στο χώμα
Κάτι πόρνες αναμνήσεις με κρατούν φυλακισμένο
Ξέρω πώς δεν θα γυρίσεις μα ακόμα περιμένω...
De néhány olyan emlék él még bennem, mint valami szajha,
Mint azok az eldobott cigaretták, amik izzanak a homokban hagyva
Néhány elkurvult emlék tart fogva szüntelen engem,
Bár tudom; soha sem térsz vissza, mégis várok, Kedvesem!
Τη μέρα ξεγελάω το μυαλό
Τις νύχτες όμως πάντα κάτι λείπει
Πάει καιρός που έχω να σε δω
Μα είσαι μες στα μάτια μου η λύπη...
Napközben - elmém - hányszor átverlek, s bolondítalak,
Ám, éjjelenként..., ...valamit mégis mindig hiányolok innen!
Oly hosszú ideje már, hogy nem is láttalak,
De a bánat, Te vagy... ...Benn, a szemeimben...
Κάτι πόρνες αναμνήσεις ζούνε μέσα μου ακόμα
Σαν τσιγάρα πεταμένα που ξεμείνανε στο χώμα
Κάτι πόρνες αναμνήσεις με κρατούν φυλακισμένο
Ξέρω πώς δεν θα γυρίσεις μα ακόμα περιμένω...
De néhány olyan emlék él még bennem, mint valami szajha,
Mint azok az eldobott cigaretták, amik izzanak a homokban hagyva
Néhány elkurvult emlék tart fogva szüntelen engem,
Bár tudom; soha sem térsz vissza, mégis várok, Kedvesem!
Μοιάζει αστείο να δίνεις τόσα να μοιράζεσαι στα δύο
Να έχεις ανάγκη ένα αληθινό φιλί
Υποκρισία να παίρνεις μόνο μια ψευτιά και συνουσία
Άλλη μια αγάπη που δεν βγήκε αληθινή...
Úgy tűnik, csupán egy rossz vicc, hogy még többet adsz majd, s hogy megviselt a "vége",
Hogy komoly volt valaha a forró csók szüksége,
A hullámvölgy sem volt más, csak álszent hazugság, -
Csak egy újabb tévedés, melynek léte több volt, mint bizonyság...
Καιρός ν'αλλάξω και για καμία στο εξής μη ξανακλάψω
Να γίνω ψεύτης να κοροϊδεύω με τις πιο όμορφες μου λέξεις
Να μην λυπάμαι να κάνω γύρω μου τον κόσμο να πονάει
Μα τόσο μίσος νομίζω μόνο η καρδιά σου το χωράει...
Itt az idő, hogy változzam, s többé ne sirassam meg a nőket,
Inkább szép szavakkal, hazug módon kényesztessem őket,
Nem aggódva eztán, ha valakit megsértek,
De vajh megfelelnék-e így Neked? Aligha - attól félek...
Μ'έχει κουράσει να ξαναακούω στο μυαλό την ίδια φράση
Τα ίδια λάθη όλο κάνω μια ζωή
Ευτυχισμένος δεν είναι αυτός που είναι πάντα ερωτευμένος
Αυτός πονάει κι υποφέρει μια ζωή...
Megfáradtam már, hogy folyton ugyanaz az agyonunt mondat hangzik fel bennem,
Hisz jól tudom: folyton ugyanazon hibákba esem,
Tudom, nem az az ember lesz végül boldog, ki folyton vágyja a szerelmet,
Hisz ő csupán fájdalomban él, mi több, örök életében szenved...
Αυτή η πόρτα έκλεισε δεν θα τη ξανανοίξεις
Τα ψέματα τελειώσανε να μη ξαναγυρίσεις
Θα βρεις πολλούς στο δρόμο σου μα άκου την ουσία
Εγώ πάνω στο σώμα σου έγραψα ιστορία...
Ez az ajtó immáron zárva áll előtted, ki többé már nem nyitod, soha
Vissza ne térj hát, most, hogy véget ért a hazugságok sora
Tán lesz még, aki elfogad, de lásd, ez hát a helyzet:
Számodra ennyi volt..., egy történet, melyet sorsot megbélyegzett...
Όλα τα'κάνες τίποτα όλα τα'κάνες σκόνη
Και να το αποτέλεσμα στη μοναξιά σου κέρασμα
Θα νιώθεις πάντα μόνη, κι αυτό δεν θα τελειώνει...
Leromboltad a világot, porba hullott minden,
Lásd, az eredmény: magány, s immár nincs, aki segítsen,
S ez már örökké így lesz, tudd meg, Rajtad már senki sem változtat itten...
Αυτή η πόρτα έκλεισε μη τη ξαναχτυπήσεις
Ήταν η τελευταία σου μη με ξαναενοχλήσεις
Θα βρεις πολλούς στο δρόμο σου μα άκου την ουσία
Εγώ πάνω στο σώμα σου έγραψα ιστορία...
Ez az ajtó végleg bezárult..., nehogy bebocsátást kérj!
Utoljára szólok hát: ne is zavarj többé!
Tán lesz még, ki elfogad, de nézd, mi lett a vége:
Testeden bélyegként lakozik szerelmünk emléke...
'' Που θα πας '' ( Πολλές φορές ) / Hová fogsz menni?
ΜΑΙΡΗ ΛΙΝΤΑ & ΜΑΝΩΛΗΣ ΧΙΩΤΗΣ
Στίχοι / Dalszöveg: Χρήστος Κολοκοτρώνης - Θεσσαλός
Μουσική / Zene : Μανώλης Χιώτης / Manolis Hiotis
Πρώτη εκτέλεση / Első előadó : Μάγια Μελάγια / Magia Melagia
LP - Το τελευταίο ηλιοβασίλεμα (1970) / LP: Az utolsó naplemente
Πολλές φορές μου λες πως θα φύγεις.
πολλές πληγές μες στη καρδιά μου ανοίγεις.
Πολλές φορές με τυραννάς
και με πληγώνεις και με πονάς.
Sokszor mondogatod nekem, hogy elmész egyszer
Sok sebet nyitsz a szívemben.
Sokszor kínozol, zsarnok módján
És ejtesz sebeket rajtam, fájdalmat okozván.
Πού θα πας και θέλεις να μ΄αφήσεις
μιά βραδιά σε μένα θα γυρίσεις
Μιά βραδιά
με πόνο στη καρδιά (δις)
Hová mész majd, és miért gondolod, hogy elhagynál?
Hiszen egy éjszakán, úgyis vissza térsz hozzám
Egy éjszakán...
...a szívedben fájdalommal ( x 2)
Σκληρή καρδιά γιατί μ΄απαρνιέσαι
θα 'ρθει καιρός, θα κλαίς και θα χτυπιέσαι
Όπου κι αν πας θα ξαναρθείς
μα στη καρδιά μου άλλον θα βρείς
Kemény szívű! Miért tagadsz meg?
Eljő még az idő, amikor sírni, vergődni fogsz
Bárhová is mész, úgyis visszatérsz!
De akkor a szívem mélyén már mást találsz
Πού θα πας και θέλεις να μ΄αφήσεις
μιά βραδιά σε μένα θα γυρίσεις
Μιά βραδιά
με πόνο στη καρδιά (δις).
Hová mész majd, és miért gondolod, hogy elhagynál?
Hiszen egy éjszakán, úgyis vissza térsz hozzám
Egy éjszakán...
...a szívedben fájdalommal ( x 2)
Legutóbb Stratos szerkesztette (2016-04-19 19:15:57), összesen 1 alkalommal
Χθες συνάντησα τυχαία ένα φίλο σου παλιό
και μου μίλησε για σένα που είχα χρόνια να σε δω
και περίμενα ν’ ακούσω πως στο βάθος
της καρδιά σου θα υπάρχω πάντα εγώ.
Tegnap véletlenül ráleltem egy régi barátodra
Rólad beszélt, Rólad, kit nem is láttam évek óta..!
És arra vártam, hogy azt hallom majd, hogy mélyén
A szívednek; benne vagyok, s leszek is, örökké én...
Πόσο λάθος είχα κάνει το κατάλαβα μετά
που με χτύπησε στη πλάτη και μου είπε φιλικά
«άκου φίλε μη σε νοιάζει,
τη ζωή της έχει φτιάξει τώρα πια!».
Hogy mennyi hibát követtem el, arra később ébredtem,
Mikor így szólt barátságosan, ahogy a vállam veregette,:
"Figyelj csak, barátom, jobban teszed, ha nem érdekel
Túllépett már rajtad... és az életét egyenesbe tette."
Και σταμάτησε για λίγο η καρδιά μου
σα να έχασα τον κόσμο ξαφνικά.
Δεν περίμενα ποτέ πως θα πονέσω
τόσο πολύ χρόνια μετά.
S ott, akkor, szívem tán meg is állt egy percre
Úgy álltam ott, mint hontalan vándor, földjét elveszejtve
Sose hittem volna, hogy valaha egyszer ennyire fájhat
A seb, mely hosszú évek után is van, s nem indul gyógyulásnak...
Και σταμάτησε για λίγο η καρδιά μου
χίλια έγινα κομμάτια τελικά.
Δε φαντάστηκα ποτέ πως θα το πάρω
τόσο πολύ προσωπικά, προσωπικά…
S akkor, úgy éreztem, szívem egy percre kihagyott
Szétesett, s végül ezer szilánkra hullva, szálltak a darabok
Sosem hittem volna, hogy egyszer ennyire rossz lehet,
S hogy valami engem, ennyire személyesen érinthet...
Ξέρω κάποτε σου είπα της αγάπης το γυαλί
έχει μέσα μου ραγίσει και σε πόνεσα πολύ.
Ξέρω είχες στο φινάλε το δικαίωμα
να φτιάξεις τη δική σου τη ζωή.
Tudom, egyszer említettem, hogy bennem a szerelmet
Összetörték régen, s ezzel nagy fájdalmat keltettem benned
Már tudom, hogy a legvégén ahhoz is jogod lett,
Hogy nekiláss felépíteni a saját, új életed...
Κάτι λόγια που μου είπαν χθες το βράδυ φιλικά
σαν αντίλαλος γυρνάνε στο μυαλό μου τελικά
«άκου φίλε μη σε νοιάζει,
τη ζωή της έχει φτιάξει τώρα πια!».
Az a néhány szó, mit tegnap este a fülembe súgtak,
Fejemben cikázva kering, akár egy visszhang
"Ha rám hallgatsz, Barátom, nem keresed többé,
Ő már túl van Rajtad - tudd meg - mindörökké..."
Χρόνια και χρόνια τώρα τριγυρνώ
σαν πουλί περιπλανώμενο
μες την ξενιτιά μες τη μοναξιά
που δεν την αντέχω άλλο πια
γιατί νοσταλγώ γιατί λαχταρώ
την αγάπη μου και το χωριό
Immáron évek óta vándorlok,
Mint a száműzött madár
Idegen földeken, kísér a nagy magány
Amit nem bírok el tovább,
Mert hiányzik, mert vágyódom
A szerelmetes párom, és a kis falum után
Και η αγάπη μου στην Ικαριά
έχει μαύρο πόνο στην καρδιά
δίχως συντροφιά δίχως αγκαλιά
δίχως τα γλυκά μου τα φιλιά
κι αφού με πονά κι αφού μ' αγαπά
είναι κρίμα να `ναι μοναχιά
És a szerelmemnek ott, Ikariában
Fekete fájdalom költözött a szívének pitvarába
Társ nélkül, s nem ölelhetik át karjaim,
Anélkül, hogy érhetnék édes csókjaim...
És mivel utánam búsul, s engem szeret félve,
Kár volna, ha magányra lenne ítélve!
Θα πάρω θέλω την απόφαση
και θα πάω στ' όμορφο νησί
θέλω να της πω πως την αγαπώ
και μια μέρα θα την παντρευτώ
μες την Ικαριά μια γλυκιά βραδιά
θα το κάψουμε με τα βιολιά
Szándékom elhatározni egyszer,
Hogy majd eljutok arra a gyönyörű szigetre,
És el akarom mondani Neki, hogy szeretem
És egy napon, egybe is kelek Vele
Ikaria szigetén, egy édes éjszakán
A hegedűkkel égetjük el összes pénzünket
Και θα χορέψουμε μαζί κι οι δυο
το σκοπό τον Ικαριώτικο
θα γλεντήσουμε, θα μεθύσουμε
τους καημούς θα λησμονήσουμε
μες την Ικαριά και σαν τα πουλιά
θα `χουμε κι οι δυο ζεστή φωλιά
És mindketten együtt fogjuk ropni,
Úgy, ahogy Ikarián a táncos módi
Mulatunk, részegen énekelve
Á bánatunkat is majd elfeledve
Ikaria szigetén, ahogy madaraknak
Meleg fészkünk lesz majd majdan
Σίδερα μασάει ο Κουταλιανός
τρένα σταματάει ο Κουταλιανός
πέτρες ροκανίζει ο Κουταλιανός
και βουνά γκρεμίζει ο Κουταλιανός.
A vasat is megrágja; a Koutalianos!
Vonatokat megállít; a Koutalianos!
Sziklákat is morzsol; a Koutalianos,
És hegyeket is rombol; a Koutalianos.
Κι αν μασάει σίδερα και κάνει το λιοντάρι,
στο τσαρδί του ο Κουταλιανός
τρέμει σαν το ψάρι στην κυρά του μπρος
αχ πώς τη φοβάται ο φτωχός Κουταλιανός,
τρέμει σαν το ψάρι στην κυρά του μπρος
αλλά μην το πείτε κανενός.
De hiába rág vasat, és oroszlánt utánoz,
A csárdájában Koutalianos,
Remeg, mint a hal - az asszonya előtt, otthon!
Ah, mennyire félős a szegény Koutalianos
Mint hal, áll reszketőn a felesége előtt, ha látnátok,
De azért ezt, senkinek el ne áruljátok!
Δένεται σε κόμπους ο Κουταλιανός
καταπίνει γλόμπους ο Κουταλιανός
είναι παλληκάρι ο Κουταλιανός
τίγρη και λιοντάρι ο Κουταλιανός.
Csomókra van kötve a Koutalianos
Izzókat is nyeldes a Koutalianos
De nagy legény ez a Koutalianos!
Tigris és oroszlán is, hős Koutalianos..!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2017-06-06 09:02:45), összesen 2 alkalommal
Nincs beírva úticél.
