Az antibiotikum az amit receptre kell megvenni, ezért kell elmenni ahhoz a doktornénihez aki ismeri a gyerek egészségi állapotát. Nekünk elmonta, mikor adjuk be, és meddig várjuk. Természetesnen amikor lázas, akkor már adni kell, szerinte.
De ezek tényleg csak akkor kellenek ha baj van. Persze nálam fiú gyerekekrõl van szó, így az esések minden naposak nálunk, íg a fertõtlenítõ, és hámosító fontos dolog.
A calcium sandoz eddig nagyon jó bevált, ill. nem is kellett, de ha itthon méh csípi meg õket, adom anélkül, hogy bármi hatását látnám a méhcsípésnek.
Szopógatós gyógyszert eddig soha nem adtam a picinek, és a doktornõ nem is ajánlotta soha, õk még összerágják, és lenyelik, a hatása így nem érvényesülhet. 1 éves gyerek, pedig meg is fulladhat tõle!!
A felnõtteket én azért nem írtam, mert mindenki belátása szerint, azt visz, amire szüksége van, ill. amit szed a hétköznapokban is.
De örülök, hogy jól összefoglalhatuk itt, és így ez is felkerült a képzeletbeli listánkra.
De én mindig azt tudnám javasolni, hogy a gyerek doktorát mindenképpen út elõtt keressétek fel fõleg a pici gyerekek miatt.
A clatafán tényleg jó, én is használtam már.
Én még hozzátenném a listához az aloe vera gélt, amit napégésre sokkal jobbnak tartok a Fenistilnél. Ezen kívül sérülésekre, csípésekre is hatásos, ráadásul a cserepes ajkakkal is csodát tesz. Persze nem mindegy milyen terméket vesztek, mert van amelyik csak a nevében az. Keressétek kozmetikusoknál, szinte mindegyik cégnek van ilyen terméke és ezek valóban magas hatóanyagtartalommal rendelkeznek. A legbiztosabb módszer ha megkóstoljátok keserûnek kell lennie!
Szia Jox!
A Cataflam 1,5% csepp csak receptre kapható, l éves kor felett adható.
Szerintem egy receptet megér. Tényleg nagyon jó! A víztõl ha begyullad a füle, akkor van kéznél gyógyszer. Itthon a hûtõszekrénybe mindig van, 3 év a szavatossági ideje.
Márta
Bizony írom a tapasztalatomat, nem felejtettem el, gondolom sokan neki vágnak az útnak, kicsikkel is. Szóval a 3 éves szõszenet meglepõen jól tûrte ez útat.
Elindultunk este 9kor, az egész nap nagyon nehéz volt velük, mert nagyon bevoltak sózva, még a nagy 9 éves is, egymást piszkálták. Közben pakoltam, nem volt könnyû.
Szóval 9kor indultunk Jászberénybõl, de már Ceglédnél kérdezte, hogy ott vagyunk már, akkor fehéredtem le, hogy ez nem lesz könnyû út. Veszekedtünk rá, meg-meg álltunk, hogy most kitesszük, megijedt így csendbe maradt. Az autópályán elaludt. Sajnos a szerb határnál voltunk 11-kor felébredt, a határõr feltétlenül látni akarta az arcát. Végülis a maga módján kis terrorista . Amikor mentünk nagyon esett, gondoltuk majd elfáradt és alszik, de egyik sem aludt el. Belgrádnál voltunk éjszak fél 3-kor akkor szálltunk ki, egy benzinkútnál kicsit járt, és utána indultunk tovább. Betettem nekik a Némo rajzfilmet azt nézték egy darabig, majd fél4kor szundi, onnantól fogva, Paraliáig, görögidõ szerint 11ig aludt. Így az utunk jó volt. Akkor délután még az apartmanba is aludt velünk együtt, 2 órát. Szóval ha van hordozható DVD akkor azt vigyétek jó a kicsiknek, hogy filmet tudnak nézni. A szálláson is nagy haszna van, mert õk még filmet néznek addig az utazás fáradalmait kitudjátok pihenni, én 30 órás nem alvás után nagy hasznát vettem.
Visszafelé 9kor a szállást el kell hagyni, így mentünk a tengerhez fürdeni, ott voltunk 4ig. szaladgáltattam õket, játszottunk velük, közbe a férjemmel felváltva aludtunk a parton a napernyõ alatt. Elmentünk vacsizni pakolás után, és fél7kor indultunk Magyarországra. Macedóniát átszeltük simán, csak pislogtak nagyokat, és ahogy átértünk a szerb határon elaludtak, egészen Jászbrényig, hajnali 6kor voltunk itthon.
Remélem nektek is ilyen simán megy majd.
A ott tartozkodásnál, ha tengernél voltunk fürdés, szaladgálás után délután aludt egyet. Az olymposon, Meteoráknál jól megjárattam, és szintén jókat aludt a kocsiba.
Kaja szempontjából, minden evett amit mi, imádja a görögkonyhát mindkét fiam.
Ha van kérdésed, lehet kihagytam valamit, írj bátran.
Lehet, ha lesz hely, akkor augusztusba pár napra még kimegyünk, mert veszekedett, amikor hazaértünk, hogy most minek is vagyunk mi itthon?? Úgy látszik meszerette, az utazást.
Nagyon Drága vagy, hogy ennyire részletesen ecsetelted a gyerekkel való utazást. Köszi.
Kicsit megnyugodtam és jegyzeteltem magamban.
A kocsiban alvás nálunk is mûködni fog, bár általában akkor nem alszik amikor kellene, de hát ember tervez, gyerek....
Kajával sem lesz gond, mert imádják a görög konyhát.
Deeeeee, a "mikor érünk már oda" kérdéstõl én is félek. Félek, hogy azzal fognak minket kiborítani. Már most unom azt hallani minden nap, hogy "alig várom, hogy induljunk görögbe"
És akkor kérdés: adtál a kicsire szandit v. papucsot a vízben, vagy nem volt rá szükség. Mert ha igen, akkor vennem kellene még egy nagyon-nagyon vízálló szandit, ami nem ázik szét a két hét alatt.
Azt hiszem hirtelen ennyi, ha valami még eszembe jut majd kérdezek, mert ma dolgozom utóljára és a jövõ héten kezdek már pakolni (hátha gyorsabban eltelik az az egy hét... )
Ahol mi voltunk, ott csak homok volt, így egyik gyerekre se adtam tengeri cípõt. Tudod, van mûanyagból készült cípõ, és szandál ami kimondott vízbe való. A medúzák ellen meg amúgy se jó.
Majd az indulás napja lesz kritikus a számotokra. De nem vedd fel, csak könnyedén. A sötétbe való kitevés pedig nagyon segített! Álljatok meg, mintha tényleg komolyan gondolnátok, aztán olyan csend lesz, hogy csak néztek. Kicsit brutális, de 1000 kmnél nem mindegy, hogy ti hogy utaztok. Ilyenkor ne csak a gyerek legyen fontos, hanem saját magatok lelki nyugalma is.
Sajnos be kell vetni kissé drasztikusnak tûnõ módszereket, ha nem idegroncsként akarunk a nyaralóhelyre megérkezni. Kár, hogy ez repcsin nem alkalmazható! A barátnõm kisebbik fia két óra alatt ki fogja készíteni az összes utast.
A gyerekes dolgokhoz csak annyit, hogy mi most vittük kocsival elõszõr a 4 éves fiunkat, aki este 8 körül a szerb határ után hátul megágyazás és egy kis mese kiséretében elaludt, és majd reggel 6-kor kelt fel már Macedóniában. Ki lehetett bírni, de visszafele nappal jöttünk (többet sose ) és az asszony már a száját rongyosra olvasta, hatás nélkül, csak a magyar határnál este 10 körül aludt el.
Hajnal 1 körül értünk haza Debrecenbe, felvittem a vállamon félálomban, ahogy a lakásba letettem, a szobájában a kisautók között elkezdett leltározni, majd megnyugodva lefeküdt. Olyan furi volt...
Megpróbálok végre nagyjából összeszedni egy kis beszámolót.
Szóval este 10 körül akartunk indulni Miskolcról, de mivel 8-kor már mindenki tûkön ült, úgy döntöttünk elindulunk.
Indulás elõtt a párom hátraszólt a két lánynak, hogy nagyon-nagyon sokáig fogunk menni, úgyhogy nem akarja 10 percenként azt hallani, hogy mikor érünk már oda...
Csend is volt. A magyar szerb határ elõtt a kicsi be is aludt, a nagy még kiszállt velünk a határ után. Aztán õ is "kidõlt".
Kicsit féltem Kriszta beszámolója után, hogy majd a határõrök felébresztik õket, de szerencsére nem így volt.
A kicsi ébredt elsõként hajnalban, azzal a kérdéssel, hogy "ott vagyunk már?"
Mondtuk, hogy még sajnos elég messze van, így a továbbiakban inkább kijelentésként hozta fel a témát. "Apa! Ez a görögország még nagyon messze van..."
Mire odaértünk baromi fáradtak voltunk. A szállásra még kicsit várni kellett. Úgy terveztük, hogy ha felmegyünk alszunk egyet, de a lányok annyira jól viselkedtek és láttuk rajtuk, hogy mennyire örülnek, mennyire mennének a tengerbe, lementünk velük egy kicsit fürdeni.
Este 8-kor egy kis megbeszélés volt az új vendégeknek. A gyerekek üdítõt, a felnõttek ouzo-t kaptak. Mit ne mondjak azt én már nem mertem meginni, mert annyira fáradt voltam, hogy féltem már a lépcsõn sem bírok felmenni.
Odakint szinte rá sem ismertem a lányokra. A világon semmi gond nem volt velük. Minden gond nélkül átálltak az ottani életritmusra. Nem kiabáltak mindenért anyának, apának, így mi is tudtunk igazából pihenni.
Az innivalóval nem volt semmi gondunk mert vittünk magunkkal bõven (a kocsiban elfért), a kajával viszont már kicsit akadtak gondok. Vittünk itthonról konzervet és Knorr-os, Maggis tésztaporokat, tehát minden nap ettek "fõtt kaját" Este mindig kint vacsiztunk, de a lányok nem ették meg a gyrost, így õk mindig válogattak, de megoldottuk hamburgerrel, hot-doggal, sült krumplival, mekivel. Bááááár az utolsó este a kicsi rájött, hogy õ tulajdonképpen imádja a gyrost...
Visszafelé már kicsit tovább tartott az út, mert ébren voltak a lányok. Eredetileg estefelé akartunk indulni, de mivel elõzõ nap már a kicsi is magától jött ki a vízbõl, úgy döntöttünk, hogy az indulás napján már nem fürdünk. Sétáltunk egyet, megebédeltünk és indultunk. Sajnos a macedon-szerb határnál elkaptuk a török inváziót és több mint egy órán át tartott átlépni. De érdekes módon még ott sem volt velük semmi gond. Többször megálltunk velük egy kicsit szaladgálni, majd amikor elkezdett esteledni, bealudtak egészen hazáig.
Azt hiszem ennyi ami a gyerektémához kapcsolódik...
Én még soha, sehol sem tapasztaltam, hogy a határõrök felébresztenék az alvó gyereket. Pedig sûrün lépünk át ilyen-olyan határokat. Még a nagy fiamat sem ébresztették fel tavaj, pedig Õ már nem gyermek korú.
Nos ez velünk is gyakran megesik. Az idén nekem is fel kellett ébresztenem a kicsit, mert látni akarták. De több határon lehuzatják az ablakokat, mert nem látják a bennülõk arcát. Gondolom ez határõr függõ dolog, mert ez nem mindig van így, fõleg az alvó gyerek arcára kíváncsiak ritkábban. Inkább a belépéskor szokott velünk ez megesni, kilépéskor sokszor csak intenek, nem kíváncsiak a papírokra sem.
Remélem elhiszed, hogy nem hazudok, igen felébreszteték a kicsit. Sõt!! Kérdezte ez a vámos a férjemet, hova megy, mondta Görögországba megyünk, és erre azt mondta, csak SZERETNE menni!!!
Kisvacak!
Örülök, hogy jól sikerült nektek is. Szerintem a gyerekek nagyon megnyugodnak amikor már utra kelünk velük, és az az izgalom ami bennük van, elkezd csökkeni.
Mi is ezt tapasztaltuk kint, hogy néha volt csak hiszti, persze azóta itthon már minden a régi, a hiszti úgy megy mint eddig.
Nem mondtam,hogy nem hiszem el. Én még nem tapasztaltam hasonlót.
Az a vámos egy nagy BUNKÓ volt akivel összeakadtatok.
Mindig megkérdezik, hogy hová megyünk, de ilyen gusztustalan beszólást még a román határon sem engednek meg maguknak. Pedig ott aljasak a magyar határõrök, a magyar utazóval. De még õk sem ébresztették fel a lányomat ha aludt, és nem gúnyolódtak. Ott csak szemétkednek: folyton kutatnak a kocsiban, ha nem vagy kellõképpen erélyes, szétbontják a kocsidat. De lehet ellenük védekezni.
Nincs beírva úticél.
. Amikor mentünk nagyon esett, gondoltuk majd elfáradt és alszik, de egyik sem aludt el. Belgrádnál voltunk éjszak fél 3-kor akkor szálltunk ki, egy benzinkútnál kicsit járt, és utána indultunk tovább. Betettem nekik a Némo rajzfilmet azt nézték egy darabig, majd fél4kor szundi, onnantól fogva, Paraliáig, görögidõ szerint 11ig aludt. Így az utunk jó volt. Akkor délután még az apartmanba is aludt velünk együtt, 2 órát. Szóval ha van hordozható DVD akkor azt vigyétek jó a kicsiknek, hogy filmet tudnak nézni. A szálláson is nagy haszna van, mert õk még filmet néznek addig az utazás fáradalmait kitudjátok pihenni, én 30 órás nem alvás után nagy hasznát vettem.
) és az asszony már a száját rongyosra olvasta, hatás nélkül, csak a magyar határnál este 10 körül aludt el.
Nincs beírva úticél.
