Valóban, mintha mostanában nagyon elkapott volna engem a tavaszi lustaság, és már nem olyan aktívan rakosgatom fel a nótákat (s az elmaradt fordításokkal is, adós vagyok még... szinte végleg leálltam velük!), s ezért is örülök nagyon, ha felhívjátok a figyelmem valami klassz számra, hátha még mellékeltek hozzá egy-egy ilyen remekbe szabott fordítást is, mint amilyen az itt következõ (Petra, a szöveghûséget szinte nem is figyeltem -szerintem nincs is gond vele- , annyira lenyûgözõen kellemes volt a magyar versezet! És BOCSÁSS meg azért, mert belebigyesztettem egy-egy felkiáltó jelet, de én így tanultam még régen, az általánosban, hogy az óhajtó és felkiáltó mondatok után ez dukál; bármennyire utálod is ezt... s az ilyen szerelmetes daloknál, az elõadó folyton csak sóhajtozik, felnyõg!!! ):
Στίχοι /μουσική: Σπύρος Γεωργίου
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος Szöveg/zene: Spiros Georgiou
Eredeti elõadó: Giannis Ploutarxos
Ενα αστέρι μακρινό λίγο φως απ΄τη ματιά σου
κι έχω τόσο ουρανό στην αγκαλιά σου
Πέφτει η νύχτα σιωπηλά κι όπως γέρνω στο κορμί σου
κλέβω λίγα σου φιλιά κι ορκίζομαι ξανά να ζω απ΄τη ζωή σου
Szemedben távoli csillag halvány fénye ragyog,
átölelsz, s úgy érzem, a mennyországban vagyok!
Némán lehull az éj, magam testedbe felejtem
csókjaid lopva esküszöm: életed része az életem!
Πόσο φοβάμαι αν όλα αυτά
που είσαι για μένα
δεν θα ΄σαι πια
πόσο φοβάμαι που δεν μπορώ
να σταματήσω το χρόνο εδώ
πόσο φοβάμαι το ξέρω είναι κουτό
μα πόσο σ΄αγαπώ
Úgy félek, hogy elveszítem
mindazt, ami vagy nekem!
Félek, mert tudom, nem lehet
örökre itt tartani a perceket.
De legjobban talán attól félek;
BOLONDSÁG, hogy ennyire szeretlek!
Ολα γύρω μαγικά δυο καρδιές μαζί μεθάνε
πίνοντας γουλιά γουλιά χρόνο ξεχνάνε
Κι όπως είναι πια αργά δυο κουβέντες ψιθυρίζεις
σ΄αγαπάω μου λες απλά κι έτσι αφήνεις τον ύπνο να σε πάρει
A bûbájt, mi körülvesz minket, kortyonként ízlelgetjük
közben az idõt elfeledve együtt részegül meg szívünk.
S míg álom messzebb s messzebb sodor tõlem
„Szeretlek” – csak e szót súgod halkan nekem.
Πόσο φοβάμαι αν όλα αυτά
που είσαι για μένα
δεν θα ΄σαι πια
πόσο φοβάμαι που δεν μπορώ
να σταματήσω το χρόνο εδώ
πόσο φοβάμαι το ξέρω είναι κουτό
μα πόσο σ΄αγαπώ
Úgy félek, hogy elveszítem
mindazt, ami vagy nekem!
Félek, mert tudom, nem lehet
örökre itt tartani a perceket.
De legjobban talán attól félek;
BOLONDSÁG, hogy ennyire szeretlek!
Itt is találtam egy oldalt, sok nótával; nem tudom, hogy le lehet-e tölteni õket, de meghallgatni, megismerni néhány elõadót a csokorba szedett kedvencekbõl, biztosan meg lehet...
A jelszavak, és a cím, ahol beléphettek (arra tippelek, hogy ugyan ezeket kapnátok meg Ti is, de lehet, hogy mégsem?) :
"Dear Stratos,
Thank you for visiting my site. The login information to my RealAudio collection is:
Tudnál segiteni? Egy énekesnõt keresek még Sartiban hallgatta a szomszéd srác,de elfelejtettem leírni a nevét. Inkább az egyiptomi hastánczenéhez hasonlított minden esetre jó pögõs volt. Köszi.
Olvasgattam a fórumot és láttam, hogy vki keresett Triandafillost, igaz egy pár oldallal elõrébb volt.
Nekem van egy cd-m tõle. Ha esetleg ezzel segíteni tudok szívesen átküldöm csak mondjátok, hogy hova...
Szia "csillagom"!
Én érdeklõdtem Triantafyllos iránt,és mivel itt nagyon sok segítõkész emberke van,már teljesült is a vágyam!
Köszönöm neked is hogy felajánlottad a segítségedet
Látod Stani, mikre kényszerítesz! Kénytelen vagyok megint olyan szöveget kiengedni a kezembõl, amivel nem vagyok maximálisan elégedett...
Mert ne hidd, hogy nekem is minden szövegben világos mint a nap! Itt is volt néhány homályos folt, amit nem fordítottam le tutira...
Minden esetre ez az én variációm, s ha van aki úgy véli; tudna jobb megoldásokat, kérem ossza meg velünk!
Ας είχα μια στιγμή / Bár lenne egy kis idõm még
μονάχα μια στιγμή / csupán egy pillanat, épp
λίγο για μένα / csak egy ici-pici nekem;
πριν άλλαζα ζωή / mielõtt életet váltanék,
και όσα θεωρούσα δεδομένα / s mindet tényként kellene tekintenem!
Ας είχα ένα λεπτό / Bár lenne egy percem,
να το ξανασκεφτώ / hogy újragondoljam ezt,
να μην σ΄αφήσω / hogy ne hagyjalak el,
να κάνω πίσω / hogy visszafordítsak mindent!
Και σαν τον άνεμο / S mint ahogyan a szél
στους δρόμους τριγυρνώ / az utcákon kószálok én
μ΄ένα φιλί κι ένα τσιγάρο δανεικό / kunyerálva egy-egy csókért, s cigiért
σε αγκαλιές που ότι κι αν κάνω / s mások karjaiban, nem tudom miként,
μου θυμίζουν πάντα εσένα / tehetek bármit, de reád emlékeztet minden!
Κι αφού σαν άνεμος / És mivel úgy, mint a szél
τα γκρέμισα όλα πια / már mindent romba döntöttem szét,
στη μοναξιά μου θα κεράσω δυο ποτά / a magányom számára két italt rendelék
το ένα για σένα μια συγγνώμη / az egyiket rád emelem; bocsánatodért,
το άλλο θάνατο για μένα / a másikat magamra, a halálomért
Ας είχα μια φορά / Bár úgy adódna még egyszer,
σ΄ότι μας αφορά κλειστά τα μάτια / ami ránk vonatkozna; hogy bekötött szemekkel
να μην ακροβατώ / egyensúlyoznom ne kelljen
σε όνειρα που έκανα κομμάτια / oly álmok közt, miket darabokra törtem
Ας είχα τη ψυχή τη δύναμη / bárcsak lenne a lelkemben még erõ
για να το πολεμήσω / hogy megküzdjek érte,
να κάνω πίσω / s hogy visszacsináljak mindent!
Και σαν τον άνεμο / S mint ahogyan a szél
στους δρόμους τριγυρνώ / az utcákon kószálok én
μ΄ένα φιλί κι ένα τσιγάρο δανεικό / kunyerálva egy-egy csókért, s cigiért
σε αγκαλιές που ότι κι αν κάνω / s mások karjaiban, nem tudom miként,
μου θυμίζουν πάντα εσένα / tehetek bármit, de reád emlékeztet minden!
Κι αφού σαν άνεμος / És mivel úgy, mint a szél
τα γκρέμισα όλα πια / már mindent romba döntöttem szét,
στη μοναξιά μου θα κεράσω δυο ποτά / a magányom számára két italt rendelék
το ένα για σένα μια συγγνώμη / az egyiket rád emelem; bocsánatodért,
το άλλο θάνατο για μένα / a másikat magamra, a halálomért
Σαν σταυρωμένος και τριγύρω σου ρωμαίοι
Χασκογελάνε και μιλούν για μοιρασιά
Εσύ διψάς, όπως διψούν μιλιούνια νέοι
Κι αυτοί, να παίζουν τη ζωή σου στα χαρτιά
Úgy, mintha keresztre lennél feszítve, s a Rómaiak körötted
Osztozkodásról beszélnek vigyorral, röhögve
Te szomjas vagy, ahogyan szomjazik millió fiatal is epedve,
De ők, kártyára teszik föl, s játsszák el az életedet...
Σαν σταυρωμένος σε μια πίστα να κρεμιέσαι
Με καρφωμένα χέρια αέρηδες χτυπάς
Μόνο η καρδιά σου αντέχει κι απ' αυτή κρατιέσαι
Και μια ανάσταση ελπίζεις και ζητάς
Mintha keresztre feszítve lógnál egy táncparketten,
S szögekkel átütött kezekkel csattintgatsz a levegőben
Csak a szíved bírja még, s csak azzal tartod magad fenn
És egy feltámadásban reménykedsz és azt áhítod erősen...
Το ροκ το ελληνικό είναι ζεϊμπέκικο
που το χορεύεις σταυρωμένος στο κενό
Το ροκ το ελληνικό είναι ζεϊμπέκικο
δική μας σκάλα, για δικό μας ουρανό
A görög rock, az a zeibekiko
Amit mint keresztre feszített táncolsz a semmiben
A görög rock, az a zeibekiko
A mi létránk, ami fel, a mi egünkbe vezet...
Σαν σταυρωμένος σε σταυρό που δεν τον βλέπουν
Παραπατάς, τρεκλίζεις, κι όλα με ρυθμό
Κι έχεις φρουρούς κι αφεντικά να επιβλέπουν
πως αν διψάσεις, ξύδι θα 'χεις για νερό
Mint a keresztre feszített egy kereszten, amit nem látható
Meg-meg botlasz, dülöngélsz, de mindezt ütemre...!
Vannak őrzőid, és felettes uraid is, hogy vigyázzanak rád,
Azért, hogyha megszomjaznál, ecetet kapj - víz helyett...
Το ροκ το ελληνικό είναι ζεϊμπέκικο
που το χορεύεις σταυρωμένος στο κενό
Το ροκ το ελληνικό είναι ζεϊμπέκικο
κι εμένα η μοίρα μου να σου το τραγουδώ
A görög rock, a zeibekiko,
amit mint a keresztre feszített táncolsz a semmiben
A görög rock, az a zeibekiko,
s az én sorsom az, hogy azt, neked énekeljem...
Nincs beírva úticél.
mert belebigyesztettem egy-egy felkiáltó jelet, de én így tanultam még régen, az általánosban, hogy az óhajtó és felkiáltó mondatok után ez dukál; 
bármennyire utálod is ezt... s az ilyen szerelmetes daloknál, az elõadó folyton csak sóhajtozik, felnyõg!!! ):
Válasz a #24376. hsz-ra
)
(már kijavítottam 
)
