Ό,τι κι αν μου πεις όσο κι αν χαθείς
γνωρίζω αυτόν τον ήχο της σιωπής
όλη η ομορφιά μέσα μου κυλά
και ας μην είσαι δίπλα μου κοντά
Bármit mondanál nekem, akárhogy is tűnnél el
A hangját is ismerem már e csendnek
Itt kering minden szépség bennem,
Még ha nem is vagy mellettem többé, a közelemben.
Μου λείπεις τόσο πώς να γλιτώσω
και τι δε θα’κανα για λίγο να σε δω
Μου λείπεις τόσο πώς να γλιτώσω
τα πάντα θα έδινα χωρίς να το σκεφτώ
μου λείπεις...
Annyira hiányzol nekem! Hogyan mentsem életem?
És mit meg nem tennék, hogy lássalak! Annyira hiányzol nekem!
Hogyan mentsem életem?
Gondolkodás nélkül odaadnám mindenem!
Annyira hiányzol nekem...!
Δεν μπορεί κανείς μη το φανταστείς
να τα σβήσει όλα μην αργείς
Κάνω υπομονή κι ας μην είσαι εκεί
ίσως έτσι αξίζει πιο πολύ
Nincs olyan ember, aki eltörölhetne mindent
Ne képzelegj! Ne késlekedj!
Még akkor is türelmes leszek, ha ott sem leszel,
lehet, hogy így még inkább megéri nekem!
Μου λείπεις τόσο πώς να γλιτώσω
και τι δε θα’κανα για λίγο να σε δω
Μου λείπεις τόσο πώς να γλιτώσω
τα πάντα θα έδινα χωρίς να το σκεφτώ
μου λείπεις...
Annyira hiányzol nekem! Hogyan mentsem életem?
És mit meg nem tennék, hogy lássalak!
Annyira hiányzol nekem! Hogyan mentsem életem?
Gondolkodás nélkül odaadnám mindenem!
Annyira hiányzol nekem...!
Για το χατήρι μιας αγάπης / Egy szerelemnek a kedvéért
Κλείσε τα φώτα
η χαρά μεγαλώνει, καρδιά μου
μ' αγκαλιά και σιωπή
κλείσε τα φώτα
μη μας κλέψει ο καθρέφτης καρδιά μου
της ζωής το φιλί
Oltsd el a lámpást
hadd teljek el örömmel, szívecském
téged ölelve itt csendben
oltsd el a lámpást
ne vesszünk el egy tükörképben, szívecském
inkább az élet csókjában
Για το χατίρι μιας αγάπης
της αγάπης σου
μπέρδευα ήλιους και φεγγάρια
στο κρεβάτι σου
για το χατίρι μιας αγάπης
της αγάπης σου
έγινα χάρτινη βαρκούλα
μες στο χάρτη σου
Egy szerelemnek a kedvéért
a te szerelmedért
kevertem én napokat s holdakat
az ágyadba
egy szerelemnek a kedvéért
a te szerelmedért
váltam papír hajóvá
a térképeden
Φεύγουν οι ώρες
μια παρέα περνάει καρδιά μου
σε ουρανό φωτεινό
φεύγουν οι ώρες
μη μ' αφήσεις ακόμα χαρά μου
πριν μου πεις σ' αγαπώ
Elröppennek az órák
néhány csillag suhan, szívecském
a fénylő égen
elröppennek az órák
de ne hagyj még itt, boldogságom
míg azt nem mondod, szeretlek
Legutóbb klamp szerkesztette (2014-10-07 12:57:20), összesen 1 alkalommal
"When i first heard this song i fell in love with it, and i couldnt find it anywhere on YouTube so i thought i would share this fantastic song with you guys too!
hope u like it!!
Amikor először hallottam ezt a dalt, én egészen beleszerettem, viszont nem találtam sehol a YouTube-on, így azt gondoltam, megosztom ezt a fantasztikus dalt veletek is! Remélem, tetszik !! "
Είχα ανάγκη άλλο φινάλε
είσαι σκληρή σαν πέτρα
τα δάκρυά μου μέτρα
ξέχασέ τα όλα και πάμε.
Inkább lett volna szükségem egy másik fináléra
Ám a szíved oly kemény, mint a szikla
Számold meg a könnyeimet! Gyerünk,
Felejts el mindent, és menjünk!
Refren: Λυπάμαι
μα δεν θα μπορέσω ξανά να ξεχάσω
θα σε κρατήσω για πάντα μυστικό.
Sajnálom,
De nem leszek képes újra felejteni
Én Rád örökké titokban fogok emlékezni.
Λυπάμαι
μα δεν θα τ`αντέξω στο τέρμα να φτάσω
είσαι ένας δρόμος που βγάζει σε γκρεμό.
Sajnálom,
De nem bírom, hogy a végsőkig menjek
Te egy út vagy, mely a szakadékba vezet.
Μην με αφήνεις αφού το ξέρεις
πάντα σε σένα θα γυρίζω
μονάχα εσύ μ`ενδιαφέρεις
μείνε εδώ και ας λυγίζω.
Ne hagyj el! Hisz tudod azt,
Mindig Tehozzád térek vissza
Csupán Te érdekelsz csak!
Maradj itt, ha bele is rokkanok majd!
Refren: / x2
ENGLISH
I needed another end,
u're hard as a rock,
measure my tears,
Forget everything and lets go.
I am sorry
but I will not be able to forgot,
i will forever hold u a secret.
I am sorry
But I wont be able to get to the end,
ur a road which leads to a cliff.
Do not leave me
You know always with you
will turn
only you `m interested
stay here and let us bend.
PS:: go buy the album its worth it!!!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2015-03-18 14:57:39), összesen 3 alkalommal
Στίχοι:Χρήστος Θηβαίος Μουσική:Χρήστος Θηβαίος
Πρώτη εκτέλεση : Χρήστος Θηβαίος
Πες μου ψυχή μου
τώρα που `χεις κυλήσει μες την κάθε μου φλέβα
που πάμε πες μου,
αν το ξέρεις κάνε μου νεύμα, θα το δω
αρκεί μονάχα ένα σου νεύμα, κι εγώ θα `ρθώ
Mondd nekem meg lelkem
Most, hogy itt keringsz - minden egyes vénámban - bennem,
Mondd meg, hová megyünk, merre?
Hogyha tudod, jelezd! Ints, meglátom rögtön
Elég Tőled egyetlen szemvillanás, és én eljövök
Αστράφτεις σ' ό,τι ξεχειλίζει μέσα στην καρδιά μου
αστράφτεις πάνω σ' ό,τι κάνω, πάνω σ' ό,τι πω
Μέσα απ' το κύμα δραπετεύεις ψυχή μου
κι όπως φυσάει ετούτη η νύχτα,
γέρνεις και με τυλίγεις
Αστράφτεις πάνω στην κιθάρα, στο παράθυρό μου
στο τελευταίο λεωφορείο στη γωνιά του δρόμου
Ráragyogsz mindenre, mi túlcsordul a szívemben
Beragyogod, bármit is mondok, bármit teszek
Benn, e hullám elől megmentesz lelkem
És bármennyire is szeles ez az este,
Visszatérsz és betakarsz engem
Megcsillansz a gitáron, az ablakomon,
Az utolsó buszon, ott az utcasarkon...
Κι εγώ δεν ξέρω
δεν ξέρω στ' αλήθεια δεν ξέρω
δεν ξέρω από τι να κρυφτώ
σαν μπάλα γυρίζει και γλιστράει η ζωή μου
δεν έχει μια άκρη να πιαστώ
δεν ξέρω
δεν ξέρω στ' αλήθεια δεν ξέρω
πότε θα ξεκουραστώ
ξέρω μονάχα πως κάπου θα σε ξαναβρώ
ξέρω μονάχα πως κάπου θα σε ξαναβρώ
És én nem tudom,
Nem tudom, én tényleg nem tudom
Nem tudom, mi elől rejtőzzek el?
Mint egy labda, forog ki és csusszan el az életem
Nincs semmi, amibe kapaszkodjak
Nem tudom
Nem tudom, én tényleg nem tudom
Megpihenni mikor fogok?
Csak azt tudom, hogy valahol újra Reád akadok
Annyit tudok csak, hogy újra Rád találok valahol
Έλα ψυχή μου
σιγά σιγά κάποιο βράδυ
μ' ένα ασημένιο καράβι να με πάρεις μαζί σου
Σαν άστρο καρφωμένο στο κατάρτι
πάνω απ' αυτή τη θάλασσα, τη μαύρη,
στην κούρασή μου απάνω ν' αστράψει,
ν' αστράψει η μορφή σου
Gyere lelkem
Valamelyik este, óvatosan, csendben
Egy ezüst hajón, hogy magaddal vigyél engem
Mint egy csillag az árbochoz szegezve
Ezen, e koromfekete tenger felett
Hogy e fáradtságom felett átvillanjon,
Csillanjon át, ragyogjon az alakod
Κι εγώ δεν ξέρω
δεν ξέρω στ' αλήθεια δεν ξέρω
δεν ξέρω από τι να κρυφτώ
σαν μπάλα γυρίζει και γλιστράει η ζωή μου
δεν έχει μια άκρη να πιαστώ
δεν ξέρω
δεν ξέρω στ' αλήθεια δεν ξέρω
πότε θα ξεκουραστώ
És nem tudom,
Nem tudom, én tényleg nem tudom
Nem tudom, mi elől rejtőzzek el?
Mint egy labda, forog ki és csusszan el az életem
Nincs semmi, amibe kapaszkodjak
Nem tudom
Nem tudom, én tényleg nem tudom
Megpihenni mikor fogok?
Ξέρω μονάχα πως κάπου θα σε ξαναβρώ
Ξέρω μονάχα πως κάπου θα σε ξαναβρώ
Σ' ό,τι προσπερνάς εγώ θα σ' ακολουθώ
σ' ό,τι προσπερνάς, εγώ θα σ' ακολουθώ...
Csak azt tudom, hogy valahol újra Reád akadok
Annyit tudok csak, hogy újra Rád találok valahol
Amit átélsz, amin csak átjutsz, én utánad futok
Bármi dolgon mész keresztül, én követem nyomod...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2024-09-04 21:06:58), összesen 1 alkalommal
Στίχοι: Βάγια Καλαϊτζή
Ραπ Στίχοι: Μηδενιστής Εταιρεία: Panik records
Είμαστε τα παιδιά που ζητούν να γυρίσουν τον κόσμο να ζήσουν
Είμαστε τα παιδιά που στη νέα γενιά την αγάπη θα δείξουμε
Είμαστε χέρι χέρι η ζωή ότι φέρει θα έχω πάντα αστέρι εσένα
Είμαστε τρελαμένοι η νύχτα το ξέρει και η μέρα ζηλεύει
Mi vagyunk azok a srácok, akiknek vágya, hogy visszaforgassák a világot, hogy élhessenek
Mi vagyunk azok a gyermekek akik megmutatjuk az újabb generációnak, mi a szeretet
Együtt leszünk - kéz a kézben -, bármit hozzon is az élet, nékem Te örök leszel: csillag!
Őrültek vagyunk, ezt jól tudja az éjszaka, és a nappal irigyli is emiatt...
Όσοι στη βροχή έχουν μάθει πως να χορεύουν
ζούνε τη στιγμή τα όνειρα τους δεν τους τα κλέβουν
Akik megtanulták, hogyan táncoljanak az esőben
a jelen pillanatában élnek, és álmaikat nem csenhetik el
και δεν μας σταματά κανένας
και η ζωή μπροστά δικιά μας
βάζουμε μια φωτιά μπροστά μας
Απλά αξίζουμε τα καλύτερα
és senki sem állíthat meg minket
és előttünk az élet, a miénk
tüzet gyújtunk, s tűzzük magunk elé
Egyszerűen, a legjobbakat érdemelnénk!
1 2 3 Είμαστε ελεύθεροι όλοι
1 2 3 Είμαστε ξέφρενοι πολλοί
Σε μια μέρα μπορεί να άλλαξε ο κόσμος όλος μα η καρδιά μας χτυπάει ακόμα
η καρδιά είναι ελεύθερη κοίτα πετάει η καρδιά, αγαπάει
Δεν μασάμε, δεν ψάχνουμε λόγους είναι έμφυτη η τρέλα μας άστο
είναι ο έρωτας, ο ήλιος, η ζωή, με αμμος η φιλία μας κάστρο
1 2 3 Mindannyian szabadok vagyunk
1 2 3 Mindannyian féktelenek vagyunk
Egy napon, lehet, hogy megváltozik az egész világ, de a szívünk még mindig dobog
a szív, az szabad! Nézd, száll, repül a szív, és szeret!
Nem vesszük be, de nem is keressük az okokat, őrületünk velünk született, hagyd csak!
a Szerelem, a Nap, az Élet, a mi homokból emelt baráti várunk
Όσοι έχουν βρει
νόημα στη λέξη αγάπη
ξέρουν πως μπορεί
να υπάρχει χαρά σε ένα δάκρυ
Azok, akik megtalálták
mi a jelentése annak a szónak: szerelem...
Tudják, hogyan férhet
s létezhet az öröm, egyetlen könnycseppben!
Τελικά μια μικρή αγκαλιά γλυκιά λίγα φιλιά λίγα λόγια ζεστά
λίγο η ακρογιαλιά λίγο τα αστέρια, ε.. αυτή είναι η βραδιά ρε
λίγο ποτό λίγο χορό λίγο αγκαλιά στο νερό να σου πω
λίγο θέλει μαζί σου αφτό το μικρό με κρατάει ζωντανό
Végül egy kicsi ölelés, pár édes kis csók, néhány forró szó.. héj!
Kevéske tengeri föveny, és csillag, eh,... hát ez az igaz éj..!
Egy kis ital, egy kis tánc, egy kis ölelés a vízben, ahol elmondhatom neked
nem kell sok, csak egy kis idő veled... ez tart engem életben!
Σ' αγάπησα στον πόνο σου απάνω
και τη φτωχή μου σου 'δωσα καρδιά
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Túl a bún, s bánatodon, beléd szerettem
És én, neked adtam szegény szívemet!
De most, a fájdalom elcsitult benned
És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Τις πίκρες σου χαρές τις έχω κάνει
και νόμισα θα βάλουμε στεφάνι
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Örömmé változtattam sok keservedet,
És azt hittem, egymást koszorúzva: jegyesem leszel!
De most, a fájdalom elcsitult benned,
És azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, s majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek,
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Σ' αγάπησα με όλη την καρδιά μου
και σ' έντυσα μες στα μεταξωτά
τώρα όμως σου πέρασε ο πόνος
και να φύγεις θέλεις μακριά
Teljes szívemből beléd szerelmesedtem!
És bársonyba-selyembe öltöztettelek...
De most, a fájdalom elcsitult benned
és azt szeretnéd, hogy tőlem messze menj...
Μείνε αγάπη μου κοντά μου σου μιλάω για καλό
θα με συνηθίσεις και θα μ' αγαπάς
όπως σ' έχω συνηθίσει κι όπως σ' αγαπώ εγώ
δε θα σ' αγαπήσει κανείς όπου κι αν πας
Maradj mellettem, csak a javadat akarom kedvesem!
Majd hozzám szoksz, és majd megszeretsz tán!
Ahogy én is hozzád szoktam, és ahogy én is szeretlek
Senki nem fog úgy szeretni, bármerre is jársz!
Μες στα σύννεφα, ζωή μου
μακριά απ’ τη φυλακή μου να με πας
Να μ’ αγγίζει ο αέρας,
σαν το ξύπνημα μιας μέρας να γελάς.
Να κουρνιάζω στο πλευρό σου,
μες στο παραμιλητό σου να με βρεις.
Ν’ ακουστεί το όνομά μου
κι εσύ ράγισε, καρδιά μου
κι ας χαθείς, ας χαθείς.
Repíts a felhők közé - életem, egyetlenem! -,
A börtönömtől távol, vigyél: messze el!
Hadd érintsen meg úgy a levegő, a szellő engem,
Ahogy egy hajnalon arra ébredtem: reám nevetsz
Hadd húzódjak az oldalad mellé,
Hogy mikor álmodban félrebeszélsz; rám lelj!
S hadd hangozzon el a nevem
És te csak hadd hasadj meg, szívem
S vessz csak el! Pusztulj csak el!
Να με σήκωνε ένα κύμα
να με λύτρωνε απ’ το κρίμα της ψυχής.
Να ξεπλύνει το θυμό μου
να ξανάρθει τ’ όνειρό μου να το δεις.
Ας ερχόταν ένα βράδυ
να `χε φως κι όχι σκοτάδι να το ζεις.
Να μπορώ να σου γελάσω
κι ύστερα να προσπεράσω
κι ας χαθείς, ας χαθείς.
Bár emelne a magasba egy hullám
Hogy felszabadítson a lélek bűnétől.
Hogy elmossa haragomat
S hogy az álmom vissza térhessen, s lásd.
Bár jönne el egy olyan éj,
Ahol nem sötét lenne, hanem fény - s hogy azt megéld!
Hogy reád bírjak nevetni
Majd aztán hadd tudjak mindenen túlesni
S hadd veszítselek el... S aztán vessz csak el!
Του μυαλού μου οι εικόνες
να `σβηναν σαν να `ταν πόρνες της στιγμής.
Να μην έχω να θυμάμαι όλα αυτά που με πονάνε, ας χαθείς.
Να μην ξέρω πια τι κάνεις,
άλλο να μη με πικράνεις, δεν μπορώ.
Δεν μπορώ να σε κοιτάζω και στα λόγια να μη βάζω σ’ αγαπώ
Σ’ αγαπώ! / x 2
Az agyamban, a fejemben a képek
Bár törlődnének - mint szajhái a pillanatnak - végleg,
Hogy ne kelljen emlékeznem mindarra ami bánt, ami fáj, vessz csak el!
Ne is tudjam többé: merre vagy, mit csinálsz!
Nem bírom tovább! Többé ne keseríts már!
Nem bírok Rád nézni úgy, hogy a szavaim közé ne keveredjen: szeretlek!
Szeretlek...! / x2
Ήτανε η ζωή μου πάντοτε γεμάτη
Μα εγώ παράπονα της έκανα
Είχα τα καλά του κόσμου κι όλη την αγάπη
Μα τα παράπονα δεν τέλειωνα
Ώσπου κάποια μέρα χτύπησε την πόρτα μου ο δικός σου πόνος και καημός
Nékem megadatott az, mi másoknak tán sosem
Mégsem volt elég, mert több kellett - szűntelen
A világ minden szépje az enyém volt, s hogy szerettek? Nem lehet kérdés
De ennél is több kellett volna: s így - tudatos sértés...
Ám eljött a pillanat, mikor reám tört a fájdalom..., s csupán a bánat maradt nekem...
Και ξαφνικά είδα τον κόσμο να γυρίζει
Τι πάει να πει να 'χεις τα χέρια σου αδειανά
Και ξαφνικά είδα η ζωή να με χωρίζει
Απ' ότι νόμιζα πως ζει παντοτινά
Και τότε έκατσα και έκλαψα πικρά
Είπα συγνώμη στη ζωή πρώτη φορά
S hirtelen megláttam, miképp fordul feje tetejére a világ,
Mit is mondhatnék Néked most, hogy kezed nem nyúl többé felém?
Hirtelen váltott a kép - itt állok - kiket szerettem - tőlük elszakítva már,
S kikről úgy hittem, az "örökké!" - tőlük végre igaz - s ez egy világgal felért...
De ekkor tudatosult minden, ajkam keserves sírásra állt,
S tán először mondtam ki életem során az őszinte megbánás szavát...
Όταν ακουμπούσε κάποιος τα φτερά μου
Αετός γινόμουνα και πήγαινα
Μα έβλεπα τον κόσμο μέσα απ' τα όνειρα μου
Κι όποιος μου τα γκρέμιζε τον πλήγωνα
Volt idő, mikor szárnyakat teremtett rám az élet,
S én - ott hagyva mindent - szálltam egyre csak tova
Álmaimban egy sosem élt világ, sejtett életképek
Majd, kiáltal testet ölthetett - s mégsem! - miért az ő szívét törtem össze - óh, én ostoba!
Στο τραπέζι δυο ποτήρια μοναξιά
Δυο τσιγάρα στο τασάκι αναμμένα
Λέω πως είσαι εδώ να βγάλω τη βραδιά
Μα σκληρά με εκδικείται αυτό το ψέμα
Két pohárnyi keserű magány, mi itten, az asztalon hever
Két meggyújtott cigaretta, melyek ott, a hamutartóban égtek el
Magamban folyton azt mondogatom, hogy itt vagy, hogy segítesz rajtam
De a hazug szó, akár egy jól irányzott ütés - reám - visszacsattan...
Δεν έχω τίποτα
Δεν ξέρω το αύριο που θα ξημερώσει
Δεν έχω τίποτα
Δεν έχω μες σ' αυτό τον κόσμο μια ψυχή
Να πω τον πόνο μου
Για την καρδιά που μου έχεις ξεριζώσει
Δεν έχω τίποτα
Χωρίς εσένα αυτή η ζωή είναι μισή
Immár semmim sincs nékem
Még azt sem tudom, a holnap hol, miféle helyen érhet
Semmim sincsen már, hisz elvittél mindent
Senki sincs már ezen a világon - érted?
kivel e nagy fájdalmat volna megbeszélnem
mely oda a szívembe - melyet akkor magaddal vittél - költözött..., egészen
Nincs itt már számomra semmi,
Hisz az élet sem tud már: Tenélküled - csak fél-egész lenni!
Το φεγγάρι μου μια λάμπα ηλεκτρική
Έχω μέρες που δε βγήκα απ 'το σπίτι
Ούτε σκέφτομαι ούτε έχω επαφή
Μα το πρόσωπο σου απλώνεται σα δίχτυ
Számomra a hold fénye is csupán egy felkapcsolt lámpa fénye
Hány és hány napja már, hogy otthon talál a nap s az éj, Téged keresgélve
Még gondolkodni sincs erőm, nemhogy bárkivel beszélni
Egy dolgot akarok csupán: örökké!!! a pillantásod tükrében élni...
Μάτια κλειστά
Κι η νύχτα ανήκει μόνο στους δυο μας
Μαζί σου θα χαθώ
Μάτια κλειστά
Τ' αστέρια τραγουδάνε στο ρυθμό μας
Πόσο σ' αγαπώ
Csukva a szemem
Az éjszaka csakis a mi kettőnké
Veled együtt belevetem magam
Csukva a szemem
A csillagok kettőnk ritmusára dalolásznak
Annyira szeretlek
Ωωω, σ' ένα όνειρο (x2)
Ooo, az álmomban (2x)
Όλα τώρα αρχίζουν, τα μάτια κλείνουν
Τα φώτα σβήνουν, το τέλειο σκηνικό
Μαζί σου είμαι, μου λες μείνε
Στην αγκαλιά σου γίνε συναίσθημα τόσο δυνατό
Ο χρόνος κάνει στάση, ο δρόμος κάπου βγάζει
Όμως θα μείνω εδώ μαζί σου στη γη του παραδείσου
Να αγγίζω το κορμί σου
Κι ο χορός δε σταματάει
Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς
Most kezdődik minden, becsukjuk a szemünket
Eloltjuk a lámpát, tökéletes a színpadi felállás
Veled vagyok, azt mondod, maradjak
A karjaidban az érzelmek annyira felerősödnek
Megáll az idő, s bár eltérne az utam
Én itt maradok veled a paradicsom földjén
Hadd érintsem meg a tested
Csak ne álljon le a tánc
Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz
Μάτια κλειστά…
Csukva a szemem…
Όταν η νύχτα πέφτει κοιτάζω στο καθρέφτη
Κάνω μόνο μια σκέψη: να 'μαστε μαζί
Μετά από λίγο νιώθω να σ' αγγίζω
Τα μάτια μου ανοίγω, ήρθε πάλι το πρωί
Ki εσύ δεν είσαι εδώ το χάδι σου ζητώ
Θέλω να φύγω θέλω να αποδράσω
Θέλω εσένα να θυμάμαι κι όλα τ' αλλά να ξεχάσω
Κι ο χορός δε σταματάει
Η καρδιά μου πώς χτυπάει όταν μου λες πως μ' αγαπάς
Amikor leszáll az éjszaka kinézek az ablakon
Csak egy dologra gondolok, hogy együtt legyünk
Egy kicsivel később érzem, hogy érintelek
Kinyílik a szemem, s megint eljött a reggel
De nem vagy itt, várnám, hogy megsimogass
Szeretnék elmenni, szeretnék elmenekülni
Szeretnék rád emlékezni és minden mást feledni
Csak ne álljon le a tánc
Úgy ver a szívem, mikor azt mondod nekem, hogy szeretsz
Μια αγάπη που έτσι την λέγαμε
Μα ήταν μόνο από μένα που ζούσε
Σ’ ένα τοίχο γραμμένη με κόκκινο
Μια αγάπη που αγάπη ζητούσε
Volt egy érzés, mit úgy hívtunk: szerelem
De ma már tudom, csak én tekintettem Istenként Reád
A falon még ma is ott van - vörössel írva - ha észreveszem:
Egy érzés, mely önmagáért cserébe viszonzást kívánt...
Το κεφάλι να κρύβω πιο βαθειά στα σκεπάσματα
Τα όνειρα μου μη φύγουν
Να μη γίνουν φαντάσματα
Fejemet mélyen a párnába fúrva
Hogy álmaim ne legyenek a temetett romok múltja
Hogy ne kísérthessenek, mikor már nem vagy itt - tudom - újra...!!!
Σαν τρελός σ' άδειες νύχτες σε ζήτησα
Στη βροχή σ' αγαπάω ψιθύριζα
Και στους δρόμους μονάχος μου βγήκα
Σαν τρελός σε άδειες νύχτες σε ζήτησα
Σ’ ουρανό και Θεό αντιμίλησα
Το κορμί σου αγάπη ξεγύμνωσα
Πουθενά πουθενά δε σε βρήκα
Minden magányos éjjelen Érted sóhajtva - mindhiába
"Szeretlek!" - suttogtam az eső áztatta sivár pusztaságba
S az utcák szegleteiben egyedül kószálva
Csak Utánad könyörögtem én minden magányos éjjelen,
Az égre tekintve hívtalak, de nem vagy itt velem
Vajon magával vitt-e az elmúló szerelem?
Kerestelek, de - miért? - nem voltál..., semerre sem...
Στα τροχαία του χρόνου κατέληξε
Μια αγάπη που πήγε χαμένη
Τελευταία φορά που σ' αγκάλιασα και το πίστεψα
Ότι είμαστε ξένοι
Hisz azon a napon, mikor minden véget ért
Mikor szerelmünk végleg a semmi tengerébe hullt
Ott, az utolsó ölelésben, mely aztán mindvégig kísért
értettem meg: egymás számára mi már - mint két idegen - úgy vagyunk...
Nincs beírva úticél.
