Most egy kicsit az idõrõl akarok írni, mivel olyan gyorsan eltelt a hét, már holnap péntek.
Akkor egy újabb mese Nektek!
Kronosz
Uranosz és Gaia fia, a legfiatalabb Titán, a Hekatonkheirek, a Küklópszok, a többi Titán és a Titaniszok testvérei, Uranosz után a világ ura, az idõ istene. Mikor Uranosz megszületésük után a Hekatonkheireket és a Küklópszokat a Tartarosz mélyére vetette, Gaia elkeseredve fordult többi gyermekéhez, hogy torolják meg apjuk gonoszságát. A Titánok közül, csak a legfiatalabb és legravaszabb Kronosz vállalta, hogy eleget tesz anyja kérésének. Gaia fiának egy fogakkal ellátott, hatalmas sarlót adott, majd beavatta tervébe és elbújtatta. Mikor leszállt az éj, Uranosz szerelemittasan közeledett Gaia felé, s átölelte õt. Ekkor Kronosz hirtelen elõtört rejtekébõl, baljával megragadta apja férfiasságát és sarlójával lemetszve azt a háta mögé dobta. A megcsonkított Uranosz végzetes jóslattal fenyegette meg fiát: elrendelt sorsa, hogy õt is fiainak egyike fogja ledönteni az égi trónról. Kronosz miután atyját így megfosztotta hatalmától magát nyilvánította a mindenség urának és testvéreit, a Titánokat és Titaniszokat alattvalóivá tette, de hat másik bátyját, a Hekatonkheireket és a Küklópszokat nem engedte a fényre, félve erejüktõl. Kronosz nõvérével, Rheiával házasságra lépve uralkodott a mindenségen, de a jóslatot nem feledte. Mihelyt Rheia gyermeknek adott életet Kronosz nyomban elnyelte azt, így akarván megakadályozni az esetleges lázadást. ågy nyelte el három leányát Hesztiát, Démétért, Hérát és két fiát, Hádészt és Poszeidónt. Rheiát a bánat és a fájdalom emésztette, s felbõszülve gyermekei sorsán elhatározta, hogy következõ gyermekét bármi áron megmenti. Szüleihez, Gaiához és Uranoszhoz fordult, hogy tanácsot kérjen, hogyan tudná gyermekét észrevétlenül megszülni és Kronoszon bosszút állni. Gaia, aki még mindig bánkódott, Tartaroszba zárt fiai sorsán, haragot táplált Kronosz ellen és úgy döntött Uranosszal együtt, hogy segít leányának a bosszú végrehajtásában. Rheia szülei tanácsára egy sötét éjjel Árkádiába ment a Lükaión hegyre. Itt szülte meg gyermekét Zeuszt, megfürdette a Néda folyóban, megszoptatta, majd átadta anyjának, aki Krétára vitte az újszülöttet és leányaira, a három Meliászra, Adraszteiára, Idára és Melisszára bízva elrejtette a Dikté hegy mély barlangjában. Ezalatt Rheia egy hosszúkás követ gondosan pólyába takart és azt nyújtotta át férjének, Kronosz mohón kapott az újszülöttnek vélt kõ után és gyomrába sülyesztette azt. Abban a hitben, hogy megint megszabadult a lázadás lehetõségétõl, megnyugodva uralkodott tovább a mindenségen, pedig ezalatt a piciny Zeuszt a három Meliasz nevelte Kréta szigetén. Köréje gyûjtötték Kréta hegyi szellemeit a Kurészeket, hogy kardjukat pajzsukhoz verve lármát csapjanak, ha Zeusz elsírja magát, nehogy Kronosz meghallja. ågy nevelkedett Zeusz a nimfák pártfogása alatt. Amikor felserdült értesült nõvérei és bátyjai sorsáról és elhatározta, hogy ledönti Kronoszt égi trónjáról. Elõször is felkereste Métiszt az ész istennõjét, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen el anyjához, Rheiához, s kérje meg, tegye Kronosz pohárnokává. Rheia szívesen segített fiának a bosszú végrehajtásában. Majd Métisz füvekbõl mérget készített és azt adta Zeusznak, hogy tegye Kronosz italába. Kronosz nagyot húzott az italból, elõször heves görcsök fogták el, majd öklendezni kezdett és sorra kihányta elnyelt gyermekeit, születési sorrendjüknek fordítottan. A napvilágra került istenfiak Zeusszal szövetkezve haraggal fordultak a trónját védõ apjuk ellen és nyíltan fellázadtak ellene. Zeusz három nõvérét a harc idejére Ókeánoszhoz és Téthüszhöz küldte, két bátyjával pedig megkezdték a Kronosz elleni harcot. Kronosz testvéreihez a titánokhoz fordult segítségért, azok készségesen segítségére siette. Kronosz eleinte fiait egészen az Olümposz hegyéig kergette, míg maga az Othrüsz hegyen vert tanyát. Azonban a titánok között viszály tört ki és közülük sokan - Ókeánosz és Téthüsz, akik már a küzdelem elején menedéket nyújtottak Zeusz nõvéreinek, Prométheusz és Epimétheusz, Sztüx és négy gyermeke, Sztüx férje Pallasz, Themisz és Hekaté - átpártoltak Zeusz mellé, akit már bátyjain kívül Rheia és Métisz eddig is támogatott. Prométheusz meggyõzte Gaiát, aki amúgy is haragot táplált Kronosz ellen, hogy segítse Zeuszt. A küzdelem sokáig eldöntetlen maradt, hisz halhatatlanok folytattak harcot halhatatlanok ellen, míg végre a tizedik évben Gaia Zeusznak azt a jóslatot adta, hogy gyõzni fog, ha a Tartarosz foglyait szövetségesül fogadja. Erre Zeusz felhozatta az Alvilágból a Küklópszokat, akik hálából a három lázadó testvérnek három csodálatos fegyvert készítettek, Zeusznak villámokat, Poszeidónnak háromágú szigonyt, Hádésznak pedig láthatatlanná tévõ sisakot. Majd Zeusz a három Hekatonkheirt is kiszabadította és ambrósziával és nektárral megnövelve erejüket megkérte õket, hogy szabadságukért cserébe segítsenek neki Kronosz uralmát megdönteni. A százkezû óriások hálatelt szívvel segítették Zeuszt, mert hisz Kronoszt õk is gyûlölték. Megkezdõdött a végsõ küzdelem, mindkét fél nyílzáport zúdított a másikra, azonban a lázadók erõsebbnek bizonyultak. Poszeidón szigonyával felkavarta a tenger hullámait és a habok dübörögve zúdultak a szárazföldre, a Hekatonkheirek pedig együttesen háromszáz kezükkel hatalmas kõzáport zúdítottak az ellenségre, míg Zeusz kibocsátotta legfényesebb fegyvereit, fülsiketítõ menydörgés közepette, fényes villámok cikáztak át az égen és a titánok körül lángra lobbantották az erdõket és a hegyeket. Ebben a döntõ pillanatban a szelek is Zeusz pártjára álltak és óriási mennyiségû port és füstöt fújva a titánokra elvakították õket. A százkezû óriások háromszáz kezükkel bilincsbe verték a titánokat és Kronoszt, s a Tartarosz mélyére vetették õket. Zeusz átvette a legfõbb hatalmat, testvéreivel együtt kormányozta a világot és uralkodása sokkal jobb volt, mint az õt megelõzõ uralkodóké. Atyját késõbb felengedte a Tartaroszból, de számûzte messze nyugatra. Kronosz a Boldogok szigetén az üdvözült halottak fejedelme lett, ott ahol megállt az idõ. Állandó mellékneve: Csavaroselméjû. Szent növénye a som.
Az ókorban népszerû monda szerint Héraklész ükonokája, Perdikkasz alapította meg a makedón uralkodódinasztiát. Perdikkasz Argosz városában született, de késõbb Felsõ- Makadóniába vándorolt. Két fivérével egyetemben az itteni király szolgálatába állt pásztorként naphosszat kecskéket meg juhokat legeltetett.
Pallasz és Sztüx leánya, testvérei Bié, Kratosz és Zélosz, a gyõzelem szárnyas istennõje. Niké a titanomakhia idején nagyapjával, Ókeánosszal, szüleivel és testvéreivel egyetemben Zeuszt támogatta, majd mikor a harc az ifjabb istenek gyõzelmével végzõdött, jutalmul Zeusz, testvéreivel együtt kísérõjévé avatta. Niké azontúl az Olümposzon élt, és nem csak Zeusznak és a többi istennek segített, hanem sokszor az emberektõl sem tagadta meg a sok formában megnyilvánuló gyõzelmet. Ezenkívül Niké elválaszthatatlan társa és kísérõje lett Zeusz legkedvesebb leányának, Athénének.
Zélosz
Pallasz és Sztüx fia, Bié, Kratosz és Niké testvére, a hatalom megszemélyesítõje. Zélosz nagyapjával, szüleivel és testvéreivel Zeuszt segítette a titanomakhiában, s mikor a harc a lázadók gyõzelmével végzõdött, Zeusz jutalmul kísérõjévé és testõrévé avatta.
Théba az ókori Görögország egyik városállama volt.
Valószínûleg föníciaiak alapították, akikhez késõbb Thesszáliából eol származású beótok csatlakoztak. Lassanként Théba magához ragadta a vezérszerepet a boiotiai városok szövetségében, hatalmát azonban elsõsorban a gyengébbek elnyomására használta. Üldözte a demokráciát, saját alkotmánya szigorúan arisztokratikus, külpolitikája a legnagyobb mértékben önzõ volt. Plateánál a perzsák oldalán harcolt Athén és Spárta ellen, a perzsa háborúk után pedig a nemzeti eszmét egy teljes századon át feláldozta az Athén elleni szövetségben. A leuktrai csatában (Kr.e. 371) nemcsak felülkerekedett, de egyúttal az egész Görögország fölött való hegemóniát megszerezte, és Epaminondasz haláláig meg is tartotta. Phocisz elleni vak gyûlöletében lobbantotta lángra az egész hellasz végromlására vezetõ fókiszi vagy szent háborút ( 356-346),mi több, beavatkozásra szólította fel II. Philopposz makedón királyt, aki 355. évi kemény ostrom után csaknem teljesen lerombolva, olyan csapást mért a városra, melyet Théba soha többé nem tudott kiheverni. Amikor Sulla Kr. e. 86-ban elragadta Thébától régi területének felét, annyira megfogyott, hogy lassanként már csak a Kadmaszról elnevezett régi fellegvárnak helye volt beépítve. Théba helyén ma a Thiva nevû kisváros található.
Jézusom a NAGYASSZONYRÓL még nem is írtunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Akkor egy újabb mese:
Ez a mi görög 1001 éjszakánk igaz????????????????????????
HÉRA
Kronosz és Rheia harmadik leánya, Hesztia, Démétér, Hádész, Poszeidón és Zeusz testvére, egyben Zeusz felesége is, a legfõbb istennõ, az istenek királynõje, a házasságot védõ és a gyermekáldást adó istennõ. Születése után atyja lenyelte, akárcsak testvéreit, attól való félelmében, hogy valamelyik gyermeke fellázad ellene, s megdönti uralmát. Zeusz elkerülte ezt a sorsot, s mikor felnõtt kiszabadította testvéreit, s hadat üzent apjának. A harc idejére Hérát Téthüsz elvitte, s férjével Ókeánosszal együtt nevelte. Mikor a titanomakhia véget ért, s Héra egyszer a hegyekben sétálgatott Zeusz meglátta és belészeretett. Vihart támasztott a földön, s magát kakukknak álcázta. Hérának megesett a szíve az elázott megtépázott madáron, s keblére téve melengetni kezdte. Ekkor Zeusz felöltötte eredeti alakját, s meg akarta erõszakolni nõvérét aki megrémülve kérte Zeuszt, hogy ne tegye már csak anyjuk miatt se. Erre Zeusz megígérte, hogy feleségül veszi és az istenek királynõjévé avatja. Esküvõjükön az összes istenek megjelentek, Zeusz egy arany jogart adott ajándékba Hérának, amelyen egy kakukk ült, Gaia pedig egy aranyalmákat termõ fát ajándékozott a menyasszonynak amit Héra a Heszperiszek és Ládón õrizetére bízott. Házasságukból négy gyermek született: Arész, Héphaisztosz, Hébé és Eileithüia. Héra és Zeusz elég gyakran civakodtak, mivel Hérát bosszantotta férje hûtlensége, s kíméletlenül üldözte Zeusz kedveseit és azok gyermekeit is. Ettõl függetlenül Zeusz tisztelte feleségét, gyakran tanácskozott vele, s elárulta szándékait is, de ha kellett, akár megbilincselve az égre kötözte, s onnan lógatta le, mint pl. akkor, amikor Héra, Zeusz halandó anyától született fiát Héraklészt üldözte. Mint Zeusz feleségét, az istenek királynõjükként tisztelték, s megadták neki azt a tiszteletet is, hogy ha Héra belépett az Olümposz termeibe, felálltak, s így köszöntötték. Uralkodása közben és a lakomákon Zeusz mellett ült aranytrónuson. Szent állatai a páva, a kakukk, a daru és a tehén voltak, szent növénye a gránátalma. Melléknevei: Tehénszemû, Fennkölt, Hókarú és Aranytrónusú.
Remélem más is úgy élvezi mint én ezeket a csodálatos mítoszokat.
Kár, hogy könyvelõk istene nincs
Tartarosz: Khaosz fia,[color=orange] Erebosz[/color], Nüx és Gaia testvére, az örök sötétségbe burkolózott, félelmetes, feneketlen mélységû alvilági szakadék istene. A szakadék körül magas rézfal futott körbe, kapuja is rézbõl, de kapufélfája márványból volt, a szakadék mélyébõl szörnyû dohszag tört elõ és iszonyú viharok söpörtek végig rajta. Olyan távolság választotta el a földtõl, mint amilyen azt az égtõl. A Tartaroszba vetés a legszörnyûbb büntetés volt, itt bûnhõdtek a gonosz életûek, akik soha nem értek gyötrelmeik végére. Ide zárta be Uranosz és Kronosz is a Hekatonkheireket és a Küklópszokat, akiket Zeusz szabadított ki végleg, s ez volt a legyõzött Titánok börtöne is és a Tartarosz õrei - elõzõ foglyai - a Hekatonkheirek lettek. Tartarosznak fia is született, nõvérétõl Gaiától, ez volt Tüphón, a rettenetes szörny.
Alvilági bírák:
Az Alvilág bírái triászt alkottak, mindhárman Zeusz halandó fiai voltak. Aiakoszt Aigina nimfával, míg Minószt és Rhadamanthüszt Európéval, Agénór szidóni király leányával nemzette. Haláluk után Zeusz Hádész szolgálatába állította õket, mivel életükben bölcsek és igazságosak voltak. Feladatuk az volt, hogy az elhunytak sorsa felõl döntsenek. A bûnös életûeket a Tartaroszba küldték, az igazságosan élõket az Élüszion csodálatos kertjei várták, míg azoknak, akik se jók, se rosszak, vagy jók is meg rosszak is voltak életük folyamán az aszphodélosszal benõtt réten kellett bolyonganiuk, amit a Könnyek mezejének is neveztek. Akik már háromszor érdemelték ki az Élüsziont, azokat a Boldogok szigeteire irányították, ahol Kronosz uralma alatt élhettek örök boldogságban. Ezen feladatukon kívül pl. Rhadamanthüsz õrizte a Tartarosz kulcsait is. Nagy tiszteletnek örvendtek és Hádész elégedett volt munkájukkal.
A thébai mondakör nem csupán Laiosz és Iokaszté nászával kezdõdik, szerteágazó gyökerei visszanyúlnak a mítoszokig. Ahhoz, hogy teljesen tisztában legyünk Labdakosz leszármazottjainak, a Labdakidáknak sorsával, meg kell ismernünk családjuk teljes történetét. Ez a történet pedig Agénór, türoszi király szépséges leányával, Européval kezdõdik.
* * *
Egyik nap Europé és lánypajtásai kimentek a tenger partjára, a rétre virágot szedni. Meglátta ott Zeusz és rögtön beleszeretett. Csakhogy a féltékeny Hérát nem könnyû kijátszani, így végül Zeusz bika alakjában próbált a királylány közelébe férkõzni. Europé fel is ült a hívogató bika hátára, aki nekiiramodott rögtön vele a tengernek és meg sem állt Kréta szigetéig. ott aztán megülte a lakodalmat a türoszi királylánnyal , s nászukból nagy királyok születtek:Minósz,Szarpédón,és Rhamadamanthüsz.
Nincs beírva úticél.
