Στίχοι: Γιώργος Κονιτόπουλος
Μουσική: Γιώργος Κονιτόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Γλυκερία
Φαντάρε μου, φαντάρε μου
πάρε με στη στρατώνα,
παρέα να 'χεις στη σκοπιά
τις νύχτες του χειμώνα.
Kicsi katonám, katonácska,
vigyél magaddal a laktanyához
az őrség alatt legyen társad
a fagyos, téli éjszakákon.
Φανταράκι, φανταράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
έχω στην καρδιά μεράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
και να σ' έβλεπα λιγάκι.
Hé, katona! Kicsi katonám,
Hé, katona! Kicsi katonácska,
a szívem úgy ver, úgy vágyik utánad!
Hé, katona! Kicsi katonám,
Hé, katona! Kicsi katonácska,
bár csak végre láthatnálak!
Φαντάρε μου, φαντάρε μου
πάρε κι εμέ μαζί σου
και να του πεις του λοχαγού
πως είμαι αδερφή σου.
Kicsi katonám te, katona!
vigyél engemet is magaddal!
És hazudd azt a századosnak,
hogy csak a nővéreddel vagy.
Φανταράκι, φανταράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
έχω στην καρδιά μεράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
και να σ' έβλεπα λιγάκι.
Hé, katona! Kicsi katonám,
Hé, katona! Kicsi katonácska,
a szívem úgy ver, úgy vágyik utánad!
Hé, katona! Kicsi katonám,
Hé, katona! Kicsi katonácska,
bár csak végre láthatnálak!
Βαρύς είναι ο πόνος μου,
πολλά τα βάσανά μου,
μέχρι να βγάλεις το χακί,
να ξανα' ρθείς κοντά μου.
Súlyos ez az én fájdalmam,
és túl sok szenvedés jutott nekem
míg végre a zubbonyod le nem veted,
és ismét a közelembe nem lehetsz...
Φανταράκι, φανταράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
έχω στην καρδιά μεράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
φανταράκι, φανταράκι,
και να σ' έβλεπα λιγάκι.
Hé, katona! Kicsi katonám,
Hé, katona! Kicsi katonácska,
a szívem úgy ver, úgy vágyik utánad!
Hé, katona! Kicsi katonám,
Hé, katona! Kicsi katonácska,
bár csak végre láthatnálak!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-07-22 17:16:39), összesen 3 alkalommal
Ένα πρωινό η Παναγιά μου
θά 'ρθει να με βρει στην ακρογιαλιά.
Πέλαγο κρυφό τα όνειρά μου
κι έστειλες εσύ βάρκα με πανί.
Majd egy reggel, a Szűzanyácskám
értem a tengerpartra jön, s reám talál.
Az álmaim titkos tengerek,
és te, vitorlás csónakot küldtél nekem.
Πόσο σ' αγαπώ κανείς δεν ξέρει
κι αν θα μ' αγαπάς, μικρό μου ταίρι
καλοκαιρινό, σ' αγαπώ.
Azt, hogy mennyire szeretlek - senki sem tudja!
S ha te is - kicsi párom -, viszont szeretnél,
nyári boldogságom, szeretlek én!
Θα σταθείς ψηλά στο παραθύρι
πάνω στα μαλλιά άστρα του νοτιά.
Έχει η Παναγιά καραβοκύρη
να μας πάει μακριά, πέρα απ' τη στεριά.
Kiállsz majd, magasan az ablakba,
s a dél csillagai fognak fényleni a hajadban.
A szűzanyánk óvja, vezeti hajónkat
s messze a szárazföldektől, távol minden parttól majd.
Πόσο σ' αγαπώ κανείς δεν ξέρει
κι αν θα μ' αγαπάς, μικρό μου ταίρι
καλοκαιρινό, σ' αγαπώ.
...hogy mennyire szeretlek - senki sem tudja még!
S ha te is - kicsi párom -, viszont szeretnél,
nyári boldogságom, úgy szeretlek én!
1968-as filmrészlet "Lányok a napon"/ Από την ταινία "Κορίτσια στον ήλιο" (1968).:
Στίχοι: Νίκος Γκάτσος
Μουσική: Σταύρος Ξαρχάκος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Παπαμιχαήλ
Άλλες ερμηνείες: Γρηγόρης Μπιθικώτσης
Κάτω στον Πειραιά
στα Καμίνια
φτώχεια καλή καρδιά
μα και γκρίνια
μάζεψα μια βραδιά
τα σαΐνια
κι ήρθα κρυφά
τον παλιό μου καημό
να σου πω
Odalenn Pireuszban
a kovácsműhelyeknél
szegénység dúl, és jó szívűség,
no, de rosszkedv, bánat is terjeng
Összeszedtem hát egy éjszakán
az összes furfangom, leleményem,
és titokban eljöttem hozzád,
hogy elmondhassam néked
szívem régi vágyát; bánatom.
Μάτια βουρκωμένα
παραπονεμένα
δίχως αγάπη και πόνο
κανένας δεν ζει
μάτια βουρκωμένα
πάρτε με κι εμένα
πάρτε με τώρα να πάμε
στο κόσμο μαζί
Könnyekkel teli szemek,
panasszal, szomorúsággal teltek -
hiszen; szeretet, és fájdalom nélkül
senki nem élhet!
Könnyekkel teli szemek
vigyetek magatokkal engem
Ragadjatok magatokkal, és vágjunk neki
együtt a világnak!
Κάτω στον Πειραιά
στο μουράγιο
είπα να σκοτωθώ
μα τον άγιο
μα έκανα υπομονή
και κουράγιο
κι ήρθα κρυφά
τον παλιό μου καημό
να σου πω
Odalenn Pireuszban
a rakparton,
azt mondtam, öngyilkos leszek
az istenek, s szentek nevében!
Ám aztán állhatatosan
mégis bátorságot merítettem
és titokban eljöttem hozzád,
hogy szívem régi vágyát, bánatát
elmondhassam neked.
Λευτέρη Λευτέρη Λευτέρη
σ' έχω σταμπάρει στο παλιό μου το τεφτέρι
Λευτέρη Λευτέρη Λευτέρη
μην κοροϊδεύεις κι έχω γίνει πιά ξεφτέρι
Lefterisz, Lefterisz, Lefterisz
Én bevéstelek már a régi noteszembe
Lefterisz, Lefterisz, Lefterisz
ne gúnyolódj, az ilyesmit már úgysem veszem fel
Βάλε μυαλό για κάνε μου τη χάρη
βάλε μυαλό χρυσό μου παληκάρι
σταμάτα πια μην κάνεις το λιοντάρι
σταμάτα πια σε πήραμε χαμπάρι
Komolyodj már meg, légy szíves!
Nőjön már be a fejed, édes aranyom!
Ne légy olyan, mint a morcos oroszlán,
állj le vele, át látunk már a szitán!
Στην αμμουδιά μου κλέψανε τη βάρκα
και δεν θα βγώ να πάμε απόψε τσάρκα
στον ουρανό με γέλασε τ' αστέρι
και δεν θα βρω το σπίτι σου Λευτέρη
A homokpartról ellopták a csónakomat,
és így nem mehetek veled ma, esti sétára
az égbolton is rászedett engem a csillag,
és így nem fogok a házadra lelni, Lefterisz...
Μα την αυγή η μέρα σαν χαράξει
θα μπώ στου μπάρμπα Θόδωρου τ' αμάξι
και μιά και δυό Λευτέρη Λευτεράκη
θα 'ρθώ να σου τα ψάλω ένα χεράκι
De hajnalban, amint a nap kezd virradni,
beülök majd majd Theodorosz bácsi kocsijába,
És egykettőre - Lefteri, Lefteraki -,
Hogy feléd nyújtsam kezemet: ott leszek Nálad!
Στίχοι: Θοδωρής Μαραντίνης
Μουσική: Θοδωρής Μαραντίνης
Πρώτη εκτέλεση: Onirama
Εσύ μου έκλεισες το μάτι μα δε με κοίταξες ξανά
μέσα στης νύχτας την απάτη μοιάζουνε όλα αληθινά
Εσύ μου έδεσες τα χέρια και μου΄ταξες πάρα πολλά
κι αν χάθηκαν όλα τ΄αστέρια κρυφτήκανε στη συννεφιά
Te reám kacsintottál, de aztán többet vissza se néztél
A csalóka éjszakában minden igaznak tűnt
Te kötötted gúzsba a kezem, és túl sokat is ígértél
s ha az összes csillag el is veszett, (csak) a felhők mögé rejtőztek el
Ό,τι δεν έχεις είναι αυτό που δε χρειάζεσαι
ό,τι δεν έχεις δεν αξίζει ν΄αγαπάς
ό,τι χαρίζεις είναι αυτό που θα μοιράζεσαι
κι ό,τι σου λείπει μεσ΄τα χέρια το κρατάς
Amid nincs, az az, amire nincs is szükséged
amid nincs, nem éri meg, hogy szeresd!
Amit odaajándékozol, azon fogsz osztozni
és ami hiányzik neked, ott tartod benn, a kezedben!
Εσύ είσαι αυτή που πάντα ψάχνω μα δε σε βρίσκω πουθενά
μια σε κερδίζω μια σε χάνω και πάντα θέλω πιο πολλά
Te vagy az, akit örökké keresek, de nem talállak sehol sem,
egyszer megnyerlek, máskor meg elveszítelek, de nekem folyton több kell!
Ό,τι δεν έχεις είναι αυτό που δε χρειάζεσαι
ό,τι δεν έχεις δεν αξίζει ν΄αγαπάς
ό,τι χαρίζεις είναι αυτό που θα μοιράζεσαι
κι ό,τι σου λείπει μεσ΄τα χέρια το κρατάς
Amid nincs, az az, amire nincs is szükséged
amid nincs, nem éri meg, hogy szeresd!
Amit odaajándékozol, azon fogsz osztozni
és ami hiányzik neked, ott tartod benn, a kezeidben!
Κι όλο θέλεις να θέλεις όλα αυτά που δε θέλεις
έχεις μάθει να ζητάς πιο πολλά
δεν είναι πιο γαλανός ο ουρανός που γυρεύεις
σ΄ένα ψέμα σου δίνει φτερά
Κι όλο θέλεις να ξέρεις όλα αυτά που δε ξέρεις
τη γραμμή στην παλάμη ξεχνάς
Όταν θες να φωνάξεις και στον τοίχο να γράψεις
στην καρδιά σου θα΄χει πάντα μπογιά
Όλα αυτά που πιστεύεις όλα αυτά που γυρεύεις
κοίτα δίπλα σου μη ψάχνεις μακριά
κι όλο θέλεις να θέλεις και τη μοίρα μπερδεύεις
τη ζωή σου μεσ΄τα χέρια κρατάς
És mindig csak azt akarod, hogy azt kívánd, amit nem akarsz
Megtanultad, hogy kell még többet kérned
Nem kékebb ám az ég, amit olyan hazugságban keresel
ami szárnyakat ad neked!
És mindig csak azt akarod, hogy mindazt tudd, amit nem ismersz
a sors vonaláról meg a tenyeredben, megfeledkezel
Amikor kiáltani akarsz, és a falra akarsz írni,
mindig találsz majd festéket a szívedben
Mindazt, amiben hiszel, mindazt, ami után kutatsz
Nézz ide, magad mellém, megtalálod csak ne túl távol keress!
és folyton azt akarod, hogy akarj és a sorsod összezavarod
az életedet meg a két kezed közt szorongatod
Στίχοι: Νίκος Δαλέζιος
Μουσική: Νίκος Δαλέζιος
Πρώτη εκτέλεση: Γιώτα Λύδια
Άλλες ερμηνείες: Γλυκερία
Να 'χα χίλια μάτια τα μάτια σου να βλέπω
και χείλη εκατό να σε γλυκοφιλώ
και να μη σε χορταίνω.
Bárcsak ezer szemem volna, hogy velük szemeidet nézzem
és az száz ajkam, hogy velük csókolhassalak édesen
és soha ne teljek be vele!
Αμάν, να 'χα εκατό καρδιές
να σ' αγαπώ εκατό φορές
γιατί μια καρδιά που έχω
το σεβντά σου δεν αντέχω.
Istenem! Bárcsak száz szívem volna,
hogy százszor is beléd szerethessek!
Mert az, az egyetlen szív, amim van,
az érzéki kisugárzásaid nem bírja kiállni.
Να 'χα χίλια μάτια εσένα να κοιτάζω
και χίλιες αγκαλιές αμέτρητες φορές
γλυκά να σ' αγκαλιάζω.
Bárcsak lenne ezer szemem, hogy téged nézhesselek
És sokezernyi, megszámlálhatatlan ölelésem,
hogy édesen átöleljelek!
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Φούλη Τζελέπη
Έρχεσαι νύχτα σα το κλέφτη
μα σε κοιτάω απ' τον καθρέφτη
που περπατάς σιγά-σιγά
ξαπλώνεις μέσα στο κρεβάτι
ως το πρωί δεν κλείνεις μάτι
σκέφτεσαι άλλη αγκαλιά
Úgy osonsz haza, mint egy tolvaj,
ám én a tükörből nézem,
ahogy lassan, óvatosan lépkedsz...
Befekszel az ágyba,
de reggelig le se húnyod a szemed,
mert más ölelő karjain jár az eszed...
Γιατί μ' αφήνεις να πονάω
απάντησέ μου σε ρωτάω
πώς μπόρεσες;
Miért hagyod, hogy szenvedjek?
Kérlek válaszolj nekem!
Hogyan tehetted...?
Πού τα πετάς τα όνειρά μου
έκανες πέτρα τη καρδιά μου
πώς μπόρεσες;
Hová veted el az álmaimat?
Kővé változtattad a szívem
Hogy tehetted ezt?
Ξημέρωσε μα είχες φύγει
μια σκέψη μέσα μου με πνίγει
που πήγες πάλι ξαφνικά
δειλά-δειλά θα υποχωρήσω
εξήγηση δε θα ζητήσω
τα λόγια είναι περιττά
Te már elmentél, mihelyst fölvirradt,
és belül egy gondolat folytogat;
hová tűnhettél el megint ily hirtelen-hamar?
lassan-lassan továbbállok
magyarázatokra már nem várok
Feleslegessé váltak a szavak...
Γιατί μ' αφήνεις να πονάω
απάντησέ μου σε ρωτάω
πώς μπόρεσες;
Miért hagyod, hogy szenvedjek?
Kérdezlek - válaszolj nekem:
Hogy tehetted ezt...?
Πού τα πετάς τα όνειρά μου
έκανες πέτρα τη καρδιά μου
πώς μπόρεσες;
Hová vetetted el az álmaimat?
Kővé változtattad a szívem!
Hogy tehetted ezt?
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα / Nem egy nyelven beszélünk...
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Χάρης Κουτσαβάκης
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καρράς
Πάλι ψάχνουμε τι φταίει, που η αγάπη μας δε λέει.
Κι η ζωή μας δεν αλλάζει, απ' τη μπόρα στο χαλάζι.
Όταν λες την μέρα νύχτα και το γέλιο βλέπω πίκρα.
Πάλι φτάσαμε στο τέρμα, μα εγώ στο είπα.
Újra csak azt kutatjuk, hol rontottuk el, miről a szerelmünk nem beszél.
S az életünk nem változik, csupán a vihartól a jégesőig ér.
Amikor a napot éjnek mondod, s a nevetésed inkább mintha keserűség volna.
Ismét a végállomáshoz értünk, de én előre szóltam.
Δεν μιλάμε ίδια γλώσσα, κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα, τζάμπα χάνουμε τον χρόνο.
Και να ζήσουμε άλλα τόσα, θα πονάς θα μετανιώνω.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, és nem is kommunkálunk.
Sok mindent átéltünk, de még mindig idegenként élünk.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, kár vesztegetni az időt!
És ha ugyanennyit élnénk együtt, ismét tovább szenvednél, és én is bánnám.
Πάλι φτάσαμε στο τέρμα, πάλι στα συνηθισμένα.
άσπρη μέρα δεν χαράζει και το πλοίο μας βουλιάζει.
Όταν λες την μέρα νύχτα και το γέλιο βλέπω πίκρα.
Πάλι φτάσαμε στο τέρμα, μα εγώ στο είπα.
Ismét a végállomáshoz értünk, újra a megszokott dolgok jönnek...
Nem virrad ránk soha ünnep, és a hajónk is folyton süllyed.
Amikor a napot éjnek mondod, s a nevetésed inkább mintha keserűség volna.
Ismét a végállomáshoz értünk, de én előre szóltam!
Δεν μιλάμε ίδια γλώσσα, κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα, τζάμπα χάνουμε τον χρόνο.
Και να ζήσουμε άλλα τόσα, θα πονάς θα μετανιώνω.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, és nem is kommunkálunk.
Sok mindent átéltünk, de még mindig idegenként élünk.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, kár vesztegetni az időt!
És ha ugyanennyit élnénk együtt, ismét tovább szenvednél, és én is bánnám.
Δεν μιλάμε ίδια γλώσσα, κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα, τζάμπα χάνουμε τον χρόνο.
Και να ζήσουμε άλλα τόσα, θα πονάς θα μετανιώνω.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, és nem is kommunkálunk.
Sok mindent átéltünk, de még mindig idegenként élünk.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, kár vesztegetni az időt!
És ha ugyanennyit élnénk együtt, ismét tovább szenvednél, és én is bánnám.
Κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
Δε μιλάμε ίδια γλώσσα, τζάμπα χάνουμε τον χρόνο.
Και να ζήσουμε άλλα τόσα, θα πονάς θα μετανιώνω.
És még csak nem is érintkezünk.
Annyi mindenen átmentünk, mégis idegenként élünk folyton.
Nem beszélünk ugyanazon a nyelven, az időnket hiába vesztegetjük!
És ha még ugyanennyit élünk, te is tovább szenvedsz, én is bánni fogom.
Κι ούτε επικοινωνούμε.
Έχουμε περάσει τόσα και σαν ξένοι ακόμα ζούμε.
És még csak nem is kommunikálunk.
Annyi mindenen átmentünk, mégis úgy élünk, mint az idegenek.
Sziasztok!
Az elmúlt percekben regisztráltam,különös oka volt ennek. Szeretném ha segítene valaki valamiben,ehhez remélem a legjobb oldalt sikerült megtalálnom.
Látható és fellelhető a neten,pontosabban a Youtube-n többek között a Moiseyev Táncegyüttes számtalan videója.Van ezek között egy számomra rendkívül tetszetős műsoruk,melynek címe Sirtaki (1) és (2). Aki járatos a görög zenét illetően,az tudja miről van szó.Moiseyev-Sirtaki--így meg lehet találni!Ezért fordulok mindenkihez itt ezen a fórumon,hátha segítségemre lenne valaki egy számomra ez idáig megfejthetetlen titokban. Ha valaki ismeri ezt az ott látható műsort,kérem jelezzen nekem és elmondom,mi az amit tudni szeretnék ezzel kapcsolatban.Ahhoz látni és hallani kell,hogy világos legyen, mit keresek. Most hosszú lenne leírni,hogy mi is lenne a kérésem,és nem is szeretnék ezzel senkit untatni. Várom szíves levelüket,hátha valakit érdekel és segítségemre lehetne! Előre is köszönöm az érdeklődést! Tisztelettel! H. Tamás
Στίχοι: Λίνα Νικολακοπούλου
Μουσική: Γιάννης Σπανός
Πρώτη εκτέλεση: Ελένη Δήμου
Προσωπικά δεν έχω αισθήματα για σένα φιλικά
μονάχα βήματα θιγμένα ερωτικά,
που μ' αναγκάζουνε να φεύγω βιαστικά
Személy szerint, én nem táplálok feléd baráti érzéseket,
csak sértett szerelmi lépéseket,
amik arra kényszerítenek, hogy sietve menekülni legyek kénytelen
Προσωπικά δε θέλω τίποτα μαζί σου λογικά
μου πάει ο ήχος της φωνής σου τραγικά
και δεν αλλάζω το κορμί σου με την άψογη ζωή σου
τελικά
Személy szerint, én nem kívánok veled kapcsolatban semmi ésszerűt
A hangod árnyalata mintha tragikussá válna,
és nem cserélem fel a tested a tökéletes életeddel
végeredményben
Προσωπικά εγώ τρελαίνομαι,
το παραμύθι σου και να 'μαι και να φαίνομαι
Προσωπικά δεν έχω αίσθηση
αυτό που ζούμε αν είναι αλήθεια ή παραίσθηση
προσωπικά
Személy szerint én bolondulok
a meséidért és én ezért lennék és látszodjak
Személy szerint én nincsenek tapasztalataim,
hogy amit megélünk, az igaz-e vagy csak érzékcsalódás
Személyes sajátosság
Προσωπικά, τυχαίνει βράδια με τραγούδια λαϊκά
ντυμένη κι άδεια κι αφημένη γενικά
να μεταφράζω τη σκηνή δραματικά
A magam részéről, előfordulnak esték népdalokkal
felöltözve, és üresen és elengedve általában
drámaivá teszem a jelenetet
Προσωπικά, εμένα ο χρόνος μου γυρίζει κυκλικά
κι αλλάζει ο τόνος μου στο τέλος ειδικά
γι' αυτό να ξέρεις κι επιμένω, κι ας μου το 'χεις ξεγραμμένο
οριστικά
Személy szerint, nálam az idő ciklikusan forog
és a végén megváltozik a hangom tónusa - különlegesen
ezért hát tudd meg, mégha le is írtad magadban
legvégül
Δε θέλω να ξέρεις / De thélo na kszérisz / Nem akarom, hogy tudd Στίχοι: Νίκος Καρβέλας
Μουσική: Νίκος Καρβέλας
Πρώτη εκτέλεση: Άννα Βίσση
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως εδώ και δυο μήνες είμαι συνέχεια στο σπίτι μονάχη μου.
Posz edo ke dio mínesz íme szinehja szto szpíti monáhi mu.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πόσο άσχημη νιώθω με μαύρους κύκλους κάτω απ' τα μάτια μου.
pószo ászhimi nyótho me mávrusz kiklusz káto áp' tá mátjá mu.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως μου είναι αδιάφορο αν ζω ή δεν ζω. / Posz mu íne adiáforo án zó i dén zó.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πόσο πολύ σ' αγαπώ. / Pószo polí sz’ agapó.
Nem akarom, hogy tudd
hogy az elmúlt két hónapot otthon töltöttem magányosan.
Nem akarom, hogy tudd
hogy szörnyen nézek ki a fekete karikák miatt, amik a szemem körül látszanak.
Nem akarom, hogy tudd
hogy mennyire közömbös; élek-e vagy halok.
Nem akarom, hogy tudd
hogy beléd mennyire szerelmes vagyok.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως περνάω τις ώρες μου περιμένοντας να με πάρεις κάποιο τηλέφωνο. /
Posz pernáo tisz óresz mu periménondasz na me párisz kápjo tiléfono.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως φοράω τα ρούχα σου να σε αισθάνομαι συνέχεια κολλημένο επάνω μου.
Posz foráo ta rúha szu ná sze eszthánome szinéhja kolliméno epáno mu.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως δεν έχω όρεξη να φάω έχω μείνει μισή.
Posz dén ého órekszi ná fáo ého míni miszí.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως σε σκέφτομαι βράδυ-πρωί. / Posz sze szkéftome vrádi-proí.
Nem akarom, hogy tudj róla,
azzal töltöm az időt, hogy várom, hátha beleszólsz a telefonba.
Nem akarom, hogy tudd,
a ruháidat viselem, hogy folyton úgy érezzem, mindig a nyakamon lógsz.
Nem akarom, hogy tudd,
hogy nincs étvágyam, és fél akkorára fogytam...
Nem akarom, hogy tudd
hogy éjjel-nappal te jársz a gondolataimban.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo ná kszérisz
πως για σένα είμαι σκόνη είμαι χώμα. / Posz ja széna íme szkóni íme hóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για 'σένα πίνω είμαι λιώμα. / Posz já ‘széna píno íme ljóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα βουλιάζω σε κώμα. / Posz já széna vuljázo sze kóma.
Σαν παλιά ζωγραφιά λίγο-λίγο μου φεύγει το χρώμα. / Szán paljá zografjá lígo-lígo mu févji to hróma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα είμαι σκόνη είμαι χώμα. / Posz já széna íme szkóni íme hóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα υπάρχω ακόμα. / Posz já széna ipárho akóma.
Nem akarom, hogy tudd
hogy nélküled porszem vagyok, homokkal keverve
Nem akarom, hogy tudd,
hogy miattad iszom magamat részegre
Nem akarom, hogy tudd,
hogy miattad süllyedek kómába
Mint ahogy az öreg festményről a színek, lassan-lassan én is kifakulok
Nem akarom, hogy tudd,
hogy nélküled porszem vagyok, meg homokszem
Nem akarom, hogy tudjad; csak miattad létezem!
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo ná kszérisz
πως όλα αυτά που σου λένε ότι είμαι δήθεν καλά είναι όλα ψέματα. /
Posz óla aftá pu szu léne óti íme díthen kalá íne óla pszémata.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
ότι είμαι όλη μέρα σε ένα δωμάτιο και ζω με σκιές και φαντάσματα. /
óti íme óli mera sze éna domátjo ke zó me szkies ke fandázmata.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως με παίρνει ο ύπνος με χάπια κάθε πρωί. /
Posz me pérni o ípnosz me hápja káthe proí.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για 'μένα τα πάντα είσαι εσύ. / posz ja ména ta pánda ísze eszí.
Nem akarom, hogy megtudd,
amikor azt mondják jól vagyok, semmi bajom; hogy mind ez hazugság.
Nem akarom, hogy tudd,
hogy napjaimat egy sötét szobában töltöm, árnyak, és kísértetek közt élve.
Nem akarom, hogy tudd
hogy a piruláktól minden reggel elnyom az álom.
Nem akarom, hogy tudd;
számomra te vagy a minden - a világon!
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως ότι συμβαίνει επάνω στον κόσμο με αφήνη αδιάφορη.
Posz óti szimvéni páno szton kózmo me afíni adiafori.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για τίποτα πια δεν με νοιάζει νιώθω τόσο μα τόσο ουδέτερη.
Posz ja típota pjá den me nyázi nyótho tószo má tószo udéteri.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως είμαι μόνη δεν θέλω κανένα να δω.
Posz íme móni den thelo kanéna ná dó.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πόσο πολύ σ' αγαπώ. / Pószo polí sz’ agapó.
Nem akarom, hogy tudjad,
hogy számomra ami a világban történik, nem lényeg. - Hidegen hagy.
Nem akarom, hogy tudd,
hogy már semmi nem érdekel, minden kiégett bennem; és semleges.
Nem akarom, hogy tudd
hogy magányos vagyok, senkit és semmit nem akarok látni.
Nem akarom, hogy megtudd
mennyire tudlak még imádni.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα είμαι σκόνη είμαι χώμα. / Posz ja széna íme szkóni íme hóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για 'σένα πίνω είμαι λιώμα.
posz ja ‘széna píno íme ljóma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα βουλιάζω σε κώμα. / Posz gia széna vuljázo sze kóma.
Σαν παλιά ζωγραφιά λίγο-λίγο μου φεύγει το χρώμα.
Szán pália zografia ligo-ligo mu févji to hróma.
Δεν θέλω να ξέρεις / Den thélo na kszérisz
πως για σένα υπάρχω ακόμα. / Posz gia sena iparho akoma.
Nem akarom, hogy tudd,
miattad kosz, és porszem vagyok.
Nem akarom, hogy tudd
hogy miattad részegre iszom magam - nagyon.
Nem akarom, hogy tudd,
Hogy miattad kómába esek,
Nem akarom, hogy tudd,
Hogy rajtam is, mint régi festményről, lassan elhalványodnak a színek.
Nem akarom, hogy tudd
miattad kosz, és porszem vagyok
Nem akarom, hogy tudd
hogy még mindig csak érted lángolok.
Στίχοι: Βασίλης Γιαννόπουλος
Μουσική: Αντώνης Βαρδής
Πρώτη εκτέλεση: Αντώνης Ρέμος
Όλα στη ζωή αλλάζουν, μάτια μου
λένε θα 'ρθουν δύσκολοι καιροί
μα εμένα δε με νοιάζει τίποτα
δε φοβάμαι, έρωτα μου
στα παπούτσια τα παλιά μου
έχω γράψει την παλιοζωή
Szememfénye, minden változik az életben
azt mondják, a nehéz idők jönnek
de semmi nem számít nekem
nem félek, szerelmem
eldobtam a múltamat,
leírtam már a régi életemet.
Γιατί έχω εσένα πλάι μου
έχω εσένα πλάι μου
κι όλα τ' αντέχω μην το ξεχνάς
γιατί έχω εσένα πλάι μου
έχω εσένα πλάι μου
φτάνει καρδιά μου, να μ' αγαπάς
Mert a közelemben vagy,
itt vagy mellettem
s mindent elviselek, ne felejtsd el!
Mert az enyém vagy,
itt vagy mellettem
elég az kedvesem, szeress engem!
Η ζωή αλλού μας πήγε, μάτια μου
μα δε με τρομάζουν οι καιροί
και φωτιά να πάρουν όλα γύρω μου
δε χαλάω την καρδιά μου
στα παπούτσια τα παλιά μου
έχω γράψει την παλιοζωή
Szemem fénye, az élet máshova sodort minket,
de ezek az idők nem ijesztenek meg engem
és váljon bár körülöttem minden a tűz martalékává,
akkor sem adom fel szívem érzéseit
eldobtam a múltamat,
leírtam már a régi életemet.
Γιατί έχω εσένα πλάι μου
έχω εσένα πλάι μου
κι όλα τ' αντέχω μην το ξεχνάς
γιατί έχω εσένα πλάι μου
έχω εσένα πλάι μου
φτάνει καρδιά μου, να μ' αγαπάς
Mert a közelemben vagy,
itt vagy mellettem
s mindent elviselek, ne felejtsd el!
Mert az enyém vagy,
itt vagy mellettem
elég az kedvesem, szeress engem!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #110419. hsz-ra
efharisto 
Stratos: 
Ezeket jobban kedvelem: "
