Στίχοι: Μυρτώ Κοντοβά
Μουσική: Κώστας Μπαλταζάνης
Πρώτη εκτέλεση: Αντώνης Ρέμος
Μ’ έπνιγε μια στεναχώρια μέσα μου από καιρό
κι έβλεπα μες στη μορφή σου το μεγάλο χωρισμό.
Άφησα και τις αγάπες, άφησα και τα φιλιά
κι έφυγα απ’ τη ζωή σου με βαριά καρδιά.
Egy ideje fojtogatott engem legbelül egy bánat
s megláttam a te arcodban a nagy szakítást.
Hátrahagytam a csókokat és a szerelmeket
s nehéz szívvel az életedből kiléptem...
Κάτι μέσα μου πεθαίνει κι όμως επιζώ
πάντοτε σε κάθε χωρισμό.
Valami meghal bennem, de én túlélem mégis
mint minden szétválásnál, mindig...
Κι είμαι ακόμα εδώ
με το πουκάμισο ανοιχτό,
παίρνω το ρίσκο να σταθώ
στο πιο μεγάλο χωρισμό.
És itt vagyok még
kigombolt inggel,
itt állok a rizikót vállalva
a legnagyobb szakításnál...
Κι όμως επιζώ
με κάποιο τρόπο μαγικό
πάντα σε κάθε χωρισμό,
λέω «πεθαίνω»,
μα στο τέλος επιζώ.
De én mégis túlélem,
valamilyen varázslattal,
mint mindig, minden szakításnál,
azt mondom,"belehalok" én
de azért végül csak túlélem...
Μη ρωτάς πώς τα περνάω, πού κοιμάμαι και πώς ζω,
συνεχίζω να υπάρχω και μετά το χωρισμό.
Έκλεισα και τη καρδιά μου και δε σε χωράει πια,
έκλεισα με την αγάπη γι’ άλλη μια φορά.
Ne kérdezd:mi van velem, hol alszok és hogyan élek?
a szakítás után is tovább létezem.
Bezártam a szívemet is és te nem férsz el benne már,
egy másik alkalomra a szerelmet is belezártam...
Κάτι μέσα μου πεθαίνει κι όμως επιζώ
πάντοτε σε κάθε χωρισμό.
Valami meghal bennem, de én túlélem mégis
mint minden szétválásnál, mindig...
Κι είμαι ακόμα εδώ
με το πουκάμισο ανοιχτό,
παίρνω το ρίσκο να σταθώ
στο πιο μεγάλο χωρισμό.
És itt vagyok még
kigombolt inggel,
itt állok a rizikót vállalva
a legnagyobb szakításnál...
Κι όμως επιζώ
με κάποιο τρόπο μαγικό
πάντα σε κάθε χωρισμό,
λέω «πεθαίνω»,
μα στο τέλος επιζώ.
De én mégis túlélem,
valamilyen varázslattal,
mint mindig, minden szakításnál,
azt mondom,"belehalok" én
de azért végül csak túlélem...
Αν είχες έρθει πιο νωρίς - Ha korábban jöttél volna...
Στίχοι: Αντώνης Παππάς
Μουσική: Νίκος Ορφανός
Πρώτη εκτέλεση: Έλενα Παπαρίζου
Τί να σου πω κι εγώ σε σκέφτομαι
μπαίνεις στο νου μου σαν το φύσημα του ανέμου
είναι τρελό μα κάπου εύχομαι
να μη σε γνώριζα καλύτερα ποτέ μου
Mit is mondjak neked, én is rád gondolok
behatolsz a fejembe, mint egy szellő, egy fuvallat
őrültség ugyan, de valahol az kívánom
inkább soha életemben ne ismertelek volna...
Μπορεί και να΄φτανα μαζί σου ως τ΄αστέρια
αν την καρδιά μου δεν ζεσταίναν άλλα χέρια
Az is lehet, hogy a csillagokig juthatnék el veled,
ha szívemet fel nem melegítették volna más kezek...
Αν είχες έρθει πιο νωρίς
δεν θα μας χώριζε κανείς
εγώ θα σ΄άφηνα να κλέψεις τη ψυχή μου
θα΄μασταν ένα τώρα εμείς
και θα σ΄αγκάλιαζα χωρίς να με διχάζουν
η καρδιά κι η λογική μου
Αν είχες έρθει πιο νωρίς
μεσ΄τη ζωή μου
Ha jöttél volna már korábban
minket senki el nem választana,
hagytam volna neked, hogy elrabold a szívemet
és most mi egyek lennénk,
ölelnélek téged, anélkül hogy megosztana engem
a szívem, és a józan eszem
Ha már korábban megérkezel
az én életembe...
Τί να σου πω το παραδέχομαι
μεσ΄το μυαλό μου με φιλιά σ΄αιχμαλωτίζω
κι έτσι τολμώ να σ΄ονειρεύομαι
αλλά αποφεύγω από κοντά να σ΄αντικρύζω
Mit is mondhatnék neked, elfogadom ezt
de az agyamban csókokkal rabul ejtelek
álmodozni rólad, azt így merek
de az életben elkerülöm, hogy szembenézzek veled
Θα΄χαμε τόσα εμείς οι δυο να μοιραστούμε
αν δεν αργούσαμε στο δρόμο να βρεθούμε
Mennyi mindent megoszthatntunk volna - mi ketten,
ha a találkozásunkat az úton, nem késtük volna le...!
Αν είχες έρθει πιο νωρίς
δεν θα μας χώριζε κανείς
εγώ θα σ΄άφηνα να κλέψεις τη ψυχή μου
θα΄μασταν ένα τώρα εμείς
και θα σ΄αγκάλιαζα χωρίς να με διχάζουν
η καρδιά κι η λογική μου
Αν είχες έρθει πιο νωρίς
μεσ΄τη ζωή μου
Ha jöttél volna már korábban
minket senki el nem választana,
hagytam volna neked, hogy elrabold a szívemet
és most mi egyek lennénk,
ölelnélek téged, anélkül hogy megosztan engem
a szívem, és a józan eszem
Ha már korábban megérkezel
az én életembe...
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Γιώργος Καφετζόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Χρυσοχοΐδης
Άλλες ερμηνείες: Γιάννης Πλούταρχος
Μ' αντιμετωπίζεις κάθε μέρα πιο ψυχρά
Και του χωρισμού βλέπεις τα πρώτα τα σημάδια
Στο ξεκαθαρίζω τελευταία πια φορά
Αν σε χάσω σβήνει απ' τη ζωή μου η χαρά
Minden nap egyre ridegebben nézel a szemembe,
És a szakításunk első jeleit látod benne...
De ezennel - mostmár tényleg utoljára -, kijelenthetem;
Életemből eltűnik az öröm, hogyha téged elveszítelek!
Πονάνε τα βράδια, πονάνε τα χάδια
Πονάνε βαθειά μου κι όλο μου θυμίζουν συνεχώς
Πως αν χαθείς χάνω το φως
Fájnak az esték, s fájdalmat okoz a dédelgetés,
Belül mélyen szenvedek, és minden folyton arra emlékeztet még,
Hogyha elhagynál, elveszítem a fényt...
Πώς να φύγω, να ξεφύγω
Πώς ν' αλλάξω κι άλλη αγκαλιά να ψάξω
Πώς να φύγω, να ξεφύγω
Πώς ν' αντέξω να 'μαι απ' τη ζωή σου απ' έξω
Hogyan menjek, hogy meneküljek el?
Hogy változzak meg, s újabb ölelést hogyan keressek?
Hogyan menjek, hogy meneküljek el?
Hogy viseljem el, hogy nem vagyok többé az életedben?
Δεν καταλαβαίνω τέτοια συμπεριφορά
Έχεις υποψίες που δεν έχουν όμως βάση
Στο ξεκαθαρίζω, τελευταία πια φορά
Είσαι στο κορμί μου η ανάσα κι η καρδιά
Nem értem én az ilyen viselkedést,
Gyanakodsz, de alapja viszont nincsen
De még egyszer, s utoljára tisztázom, s kijelenthetem;
Te vagy testemben a lélegzet, a szív, te vagy a mindenem!
Πονάνε τα βράδια, πονάνε τα χάδια
Πονάνε βαθειά μου κι όλο μου θυμίζουν συνεχώς
Πως αν χαθείς χάνω το φως
Fájnak az esték, s fájdalmat okoz a dédelgetés,
Belül mélyen szenvedek, és minden folyton arra emlékeztet még,
Hogyha elhagynál, elveszítem a fényt...
Πώς να φύγω, να ξεφύγω
Πώς ν' αλλάξω κι άλλη αγκαλιά να ψάξω
Πώς να φύγω, να ξεφύγω
Πώς ν' αντέξω να 'μαι απ' τη ζωή σου απ' έξω
Hogyan menjek, hogy meneküljek el?
Hogy változzak meg, s újabb ölelést hogyan keressek?
Hogyan menjek, hogy meneküljek el?
Hogy viseljem el, hogy nem vagyok többé az életedben?
Τώρα που γυρνάς τη γη χωρίς εμένα
βάζω τα όνειρα να ζουν και να μιλούν για σένα
Όσο προχωράς κι αλλάζεις πάλι σχήμα
βρες το δρόμο προς τα δω να κάνεις ένα βήμα
Most, hogy nélkülem járod a földkörüli utad,
az álmokat keltem életre, hogy meséljenek Rólad.
Amennyire távolodsz, mindig változtatod az alakod,
találj a vissza vezető útra, tedd meg a lépést, az első mozdulatot!
Έλα να φτιάξουμε μαζί απ’ την αρχή το δρόμο
η αγάπη κλείνει τις πληγές άμα της δώσεις χρόνο
η αγάπη κλείνει τις πληγές άμα της δώσεις χρόνο
και περιμένει όπως κι εγώ ένα σου χάδι μόνο
η αγάπη θέλει χρόνο (πολλές φορές)
Jöjj! Építsük hát meg egész utat az elejétől kezdve, együtt!
A szerelem begyógyítja a sebeket, hogyha hagysz neki rá időt!
A szerelem begyógyítja a sebeket, csak hagyj számára időt,
és úgy vár, ahogyan én is; egyetlen érintésedre…!
A szerelemnek időre van szüksége.
Τώρα που γυρνάς στη γη χωρίς εμένα
μάθε μου στη θάλασσα να βρίσκω τα κρυμμένα
Όσο προχωράς και σε τραβάει το κύμα
βρες τον τρόπο προς τα δω να κάνεις ένα βήμα
Most, hogy nélkülem járod a földi utad,
taníts meg arra, hogyan találjam meg tengerben a titkokat!
Amennyire távolodsz, és egyre jobban elnyel téged a hullám,
találd meg a vissza vezető utat, tedd meg az első mozdulatot!
Έλα να φτιάξουμε μαζί απ’ την αρχή το δρόμο
η αγάπη κλείνει τις πληγές άμα της δώσεις χρόνο
η αγάπη κλείνει τις πληγές άμα της δώσεις χρόνο
και περιμένει όπως κι εγώ ένα σου χάδι μόνο
η αγάπη θέλει χρόνο (πολλές φορές)
Jöjj! Építsük hát meg az utat - egész az elejétől -, együtt,
a szerelem begyógyítja a sebeket, de csak ha hagysz neki időt,
a szerelem begyógyítja a sebeket, hogyha hagysz neki időt,
és úgy vár, ahogyan én is; egyetlen érintésedre…
a szerelemnek időre van szüksége!
Στίχοι: Άμμος
Μουσική: Άμμος
Πρώτη εκτέλεση: Άμμος
Πόσο μου λείπεις τη μέρα
είσαι πολύ μακριά...
πνίγομαι... θέλω αέρα
όλα μου πέφτουν βαριά.
Oh, nap közben mennyire hiányzol!
Oly messze vagy...!
Fuldoklom...! Levegő után kapkodom
Minden nehezemre esik...
Μόνο μαζί σου μωρό μου
είναι γλυκιά η ζωή
είσαι εσύ τ' όνειρό μου,
ήλιος μου κι αναπνοή...
Csak Veled, baby...
Csak Veled Édes az élet!
Te vagy az én álmom,
A Napom és a Lélegzetvételem...!
Γλυκιά ζωή, γλυκό τραγούδι
μοιάζει ο έρωτας μ' ένα λουλούδι.
Γλυκιά ζωή, γλυκό ταξίδι
όλο σώμα σου ένα παιχνίδι.
Édes élet, édes dal
S a szerelem, egy virágra hasonlít.
Édes élet, édes utazás...
Az egész tested egy mindent betöltő játék.
Γλυκιά ζωή, γλυκό τραγούδι
μοιάζει ο έρωτας μ' ένα λουλούδι.
Γλυκιά ζωή, φιλιά φευγάτα
πάνω στα χείλη σου, σαν σοκολάτα.
Édes élet, édes dal
A szerelem virágra hasonlít.
Édes élet, s a futó csókjaink íze
az ajkaidon, olyan, mint a csokoládé!
Πόσο μου λείπεις τα βράδια
δεν έχω παρηγοριά...
μέσα στο φως - στα σκοτάδια
τρέμω χωρίς γιατρειά.
Mennyire hiányzol az éjszakák során!
Nincs, nem lehet vígasz sem reá...
Benn a fényben - a sötét homályban, árnyként
reszketek anélkül, hogy gyógyírre találnék.
Μόνο μαζί σου μωρό μου
νόημα βρίσκω εδώ
να 'σαι ξανά στο πλευρό μου
πάλι να σου τραγουδώ...
Csak Veled baby..!
Csak Veled találom itt meg a dolgok értelmét
Légy hát újra itt, az oldalamon!
Hogy újra hozzád énekelhessem:
Γλυκιά ζωή, γλυκό τραγούδι
μοιάζει ο έρωτας μ' ένα λουλούδι.
Γλυκιά ζωή, γλυκό ταξίδι
όλο σώμα σου ένα παιχνίδι.
Édes élet, édes dal
S a szerelem, egy virágra hasonlít.
Édes élet, édes utazás...
Az egész tested egy mindent betöltő játék.
Γλυκιά ζωή, γλυκό τραγούδι
μοιάζει ο έρωτας μ' ένα λουλούδι.
Γλυκιά ζωή, φιλιά φευγάτα
πάνω στα χείλη σου, σαν σοκολάτα...
σαν σοκολάτα...
Édes élet, édes dal
A szerelem olyan, mint egy virág.
Édes élet, s a futó csókok íze
az ajkaidon olyan, mint a csokoládé...!
Mint a csokoládé...!
Αμοργιανό νερό / Amorgoszi víz
( «Αμοργιανό μου πέραμα» ) - παραδοσιακό, από το CD: "Της αγάπης μαχαιριά" 1994.
Στίχοι: Παραδοσιακό
Μουσική: Παραδοσιακό
Eρμηνεία: Χάρης & Πάνος Κατσιμίχας / στίχοι & μουσική: παραδοσιακό / Eπιμέλεια: Θύμιος Παπαδόπουλος / φιλική συμμετοχή: η χορωδία των εκπαιδευτηρίων Γιάννη Τσιαμουλή από το Περιστέρι
Εκτελέσεις: Ειρήνη Καβακοπούλου || Χάρης & Πάνος Κατσιμίχας
(Αααχ! Αχ Αμάν Αμάν...)
Αμοργιανό είναι το νερό
Αμοργιανή...
Αμοργιανή κι η βρύση
Aaach! Ah Aman Aman...!)
Amorgianoszi a víz
Amorgianoszi ...
Amorgianoszi a forrás víze is
(Αααχ! Αχ Αμάν Αμάν...)
Αμοργιανή είν' κι η κοπελιά που
που πάει να...
που πάει να γιομήσει.
(Aaach! Ah Aman Aman...!
Amorgoszi a leány is, aki
aki elindult...
aki elindult, hogy vizet merítsen.
Αμοργιανό μου πέραμα
να 'χεις καλό ξημέρωμα!
Αμοργιανό μου πέραμα
να 'χεις καλό ξημέρωμα!
Amorgoszi révem,
szép hajnalt kívánok néked!
Amorgoszi kikötőm,
reád szép hajnal jöjjön!
(Αααχ! Αχ Αμάν Αμάν...)
Ήλιε μου στο βασιλεμό πε...
περίμενε περίμενε λιγάκι
(Αααχ! Αχ Αμάν Αμάν...)
να στείλω στην αγάπη μου
ένα γαρυ...
ένα γαρυφαλάκι.
Aaach! Ah Aman Aman...!)
Hanyatló, lenyugvó Napocskám...,
...várj! Várj egy kicsit még!
(Aaach! Ah Aman Aman...!)
Hadd küldhessek előbb szerelmemnek
egy kicsi...
egy kevéske szegfűvet!
Αμοργιανό μου πέραμα
να 'χεις καλό ξημέρωμα!
Αμοργιανό μου πέραμα
να 'χεις καλό ξημέρωμα! /x2
Amorgoszi révem,
szép hajnalt kívánok néked!
Amorgoszi kikötőm,
reád szép hajnal jöjjön! /x2
Στίχοι: Νίκη Σπυροπούλου
Μουσική: Κωνσταντίνος Παντζής
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Πάψε να παίρνεις τηλέφωνα ξανά
απ΄τη ζωή μου τί θέλεις τελικά
φύγε από μένα μείνε μακριά
τώρα σε ξέρω σ΄έμαθα καλά
Hagyd már abba, hogy folyton telefonálsz!
Tőlem, s az életemtől, végülis; mit kívánsz?
Takarodj, s maradj tőlem távol!
Mostanra kiismertelek, ismerlek már jól!
Όχι μη γυρίσεις πίσω
άσε με να ζήσω και να σε σβήσω
σου λέω όχι δε θα με πειράξει
όλα θα΄ναι εντάξει
θα΄χω αλλάξει
σου λέω άντε στο καλό
και φύγε μη σε ξαναδώ
όχι μη γυρίσεις πίσω
Ne! Hozzám vissza, többé ne térj!
Hagyj élni engem, s hadd felejtselek el én!
Így szólok hozzád; nem fog ez megártani nekem,
minden rendben lesz!
Majd én megváltozok
S azt mondom neked: eredj, minden jót néked!
És hogy: Menj! Ne lássalak újra téged
Ne! Hozzám vissza ne térj!
Δεν σ΄έχω ανάγκη στο΄χω ξαναπεί
εγώ έχω μάθει να΄μαι δυνατή
είναι τα λάθη που έκανες πολλά
τώρα σε ξέρω σ΄έμαθα καλά
Nincs rád szükségem, mondtam már eleget
Megtanultam én már, hogy erős legyek!
Rengeteg a hiba, amit sokszor elkövettél...
Tudom már ki vagy, már kiismertelek eléggé...
Όχι μη γυρίσεις πίσω
άσε με να ζήσω και να σε σβήσω
σου λέω όχι δε θα με πειράξει
όλα θα΄ναι εντάξει
θα΄χω αλλάξει
σου λέω άντε στο καλό
και φύγε μη σε ξαναδώ
όχι μη γυρίσεις πίσω
Ne! Hozzám vissza, többé ne térj!
Hagyj élni engem, s hadd felejtselek el én!
Így szólok hozzád; nem fog ez megártani nekem,
minden rendben lesz!
Majd én megváltozok
S azt mondom neked: eredj, minden jót néked!
És hogy: Menj! Ne lássalak újra téged
Ne! Hozzám vissza ne térj!
Στίχοι: Ναταλί
Μουσική: Γιάννης Πλούταρχος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Στους δρόμους σου περπάτησα
Τη σκέψη μου φυλάκισα
Μου αρκούσε αγκαλιά σου να με κλείσεις
Χωρίς γιατί και πρόφαση
Πήρα τη μόνη απόφαση
Να δώσω τη ζωή μου για να ζήσεις
A te utadat jártam,
s bebörtönöztem a gondolataimat,
az ölelésed elegendő volt, hogy bezárjon engem.
Miértek és kifogás nélkül,
egyetlen döntésre jutottam,
az életemet adnám azért, hogy te élj...
Υπήρχαν όρκοι υπήρχαν όρκοι
που για σένανε τους πάτησα
Υπήρχαν λόγοι, υπήρχαν λόγοι
που για σένανε δεν κράτησα
Léteztek eskük, voltak eskük,
amiket érted eltapostam
Léteztek szavak, voltak igéretek,
amiket érted be nem tartottam
Υπήρχαν λέξεις όπως
ζωή, ψυχή, αγάπη και στις έδωσα
κι αυτό που πήρα ήταν
το ψέμα και το μίσος σου που ένιωσα
Voltak szavak mint az élet, a lélek,
a szerelem, s ezt adtam én mindet,
s az amit érte kaptam tőled,
hazugság volt és gyűlölet, én úgy éreztem...
Μοιραία καταστράφηκα
μα όσα κι αν αισθάνθηκα
μου τα σβησαν τα ψεύτικα φιλιά σου
Τα πάντα μου πολέμησα
τα όνειρα μου γκρέμισα
μου έφτανε που ήμουνα κοντά σου.
A végzetet elpusztítottam,
de bármit is éreztem,
a hazug csókjaid kiölték belőlem
Mindvégig harcoltam,
s az álmaimat is leromboltam
elég volt az, hogy melletted voltam.
Υπήρχαν όρκοι ,υπήρχαν όρκοι
που για σένανε τους πάτησα
Υπήρχαν λόγοι, υπήρχαν λόγοι
που για σένανε δεν κράτησα
Léteztek eskük, voltak eskük
amiket érted eltapostam
Léteztek szavak, voltak igéretek,
amiket érted be nem tartottam
Υπήρχαν λέξεις όπως
ζωή, ψυχή, αγάπη και στις έδωσα
κι αυτό που πήρα ήταν
το ψέμα και το μίσος σου που ένιωσα
Voltak szavak mint az élet, a lélek,
a szerelem, s ezt adtam én mindet,
s az amit érte kaptam tőled,
hazugság volt és gyűlölet, én úgy éreztem...
Szégyellem, hogy a Mode Plagal együttest bár említettem már,
de eddig még nem került a Tartalomjegyzékbe...
...akkor hát ismételjünk! (Mixalis Hatzigiannis neve alatt már felttetük egyszer, de úgy is olyan szép ez a szám, érdemes különböző előadóktól is meghallgatni!):
Στης πικροδάφνης τον ανθό / a leander virágára
Έγειρα ν' αποκοιμηθώ / aludni hajtottam a fejem
Λίγο ύπνο για να πάρω / egy kicsit, hogy szunyókáljak
Κι είδα όνειρο μεγάλο / és egy nagy álmot láttam
Παντρεύουν την αγάπη μου / férjhez adják a szerelmemet
Σε πείσμα, σε γινάτι μου / makacsságom, konokságom miatt
Άιντε και τη δίνουν στον εχθρό μου / aj, és odaadják az ellenségemnek
Για το πείσμα το δικό μου / az én makacsságom miatt
Στο γάμο τους με προσκαλούν / meghívnak az esküvőjükre
Και για κουμπάρο με καλούν / azt kérik, hogy vőféj legyek
Για να πάω να στεφανώσω / menjek feltenni az esküvői koszorút a fejükre
Δυο κορμάκια να ενώσω / hogy a két test eggyé legyen
Περνώ τα στέφανα χρυσά / fogom az arany koszorúkat
Κράτα καημένη μου καρδιά / tarts ki, szegény szívem
Με λαμπάδες από ασήμι / az ezüst gyertyákkal
Να υπάρχει εμπιστοσύνη / együtt jár a bizalom
Στης πικροδάφνης τον ανθό / a leander virágára
Έγειρα ν' αποκοιμηθώ / aludni hajtottam a fejem
Άιντε λίγο ύπνο για να πάρω / egy kicsit, hogy szunyókáljak
Κι είδα όνειρο μεγάλο / és egy nagy álmot láttam
Στίχοι: Πάνος Φαλάρας
Μουσική: Νίκος Γεραλής
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Πάλι η νύχτα δεν περνάει
η μορφή σου με πονάει σαν πληγή
σε ζητάω σ' άλλα χάδια
κι η ζωή μου που 'ναι άδεια πού θα βγει
Az éjszaka ismét nem akar múlni,
a tested alakja fájó sebként él bennem,
mások ölében, cirógatásában kereslek,
és a kiüresedett életem, hová vezet majd..?
Πού γυρνάς, ποιος σ' αγκαλιάζει
και για μένα δε σε νοιάζει μια σταλιά
τούτη η νύχτα δε χαράζει
στάθηκε στου πόνου τα σκαλιά
Merre jársz, ki ölel most vajon?
s én, neked egy cseppet sem számítok
ez az éjszaka, megvirradni nem akar,
a fájdalom lépcsőin megállt, megtorpant...
Είμαι κομμάτια
που κοιτάζεις άλλα μάτια
και μ' αφήνεις να πεθαίνω
πώς αντέχεις ν' αγκαλιάζεις σώμα ξένο
Darabokban vagyok,
mert más szemeibe nézel,
és hogy én belehaljak, hagyod...!
Idegen testet, hogy vagy ölelni képes?
Είμαι κομμάτια
που κοιτάζεις άλλα μάτια
και μ' αφήνεις να πονάω
μα να ξέρεις πως ακόμα σ' αγαπάω
είμαι κομμάτια, είμαι κομμάτια
Darabokban vagyok,
hogy más szemeibe nézel,
s szenvedni hagysz,
de tudd meg, hogy még szeretlek téged!
Darabokra hulltam, darabokra török érted...!
Στο ποτήρι μου σε πίνω
και δεν ξέρω τι θα γίνω, θα χαθώ
είσαι το ναρκωτικό μου
στην ψυχή και το μυαλό μου, δεν μπορώ
A poharamban te vagy, s megiszlak téged
nem tudom mi lesz majd velem, tán belepusztulok
elkábítasz engem, te vagy az én kábítószerem
a szívemben és a fejemben, tovább már nem bírom...!
Στίχοι: Τέρυς Σιγανός
Μουσική: Γιώργος Ιωαννίδης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Μου κάνεις κόλπα, παίζεις παιχνιδάκια,
τώρα τελευταία μ' αποφεύγεις,
δεν με κοιτάς στα μάτια.
Είσαι λίγο κρύος, υπάρχει κάποια ψύχρα,
δεν μπορώ να καταλάβω αν
αν μου λες αλήθεια.
Trükközöl, játszod a kis játékaidat velem
mostanában kitérsz előlem
s nem nézel a szemeimbe.
Hideg vagy kissé, érzem köztünk a hűvösséget
nem tudnám megmondani se,
hogy vajon, igazat szólsz-e?
Αν πας με άλλη
θα σου σπάσω το κεφάλι,
γιατί σαν κι εμένα
για σένα δεν υπάρχει άλλη.
Ha másik nővel mennél el,
én beverem a fejedet!
Mert oly viszonyban mint én,
nem létezhet más neked!
Δικαιολογείσαι σαν μικρό παιδί·
αν ποτέ σε πιάσω, δε σε σώνουν
άνθρωποι ούτε θεοί.
Πρόσεξε καλά, θα γίνει σαματάς,
γιατί είσαι πονηρούλης
και άλλες μην κρυφοκοιτάς.
Mentegetőzöl, mint egy gyerek,
de ha egyszer elkaplak, nem menthetnek meg
sem emberek, sem istenek!
Vigyázz hát jól, különben lesz nagy haddel-hadd,
mert te egy huncut pasi vagy,
és más nők után, ne nézegess titokban!
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα
θα΄μουν πιο ψύχραιμη δε θα ξεσπούσα
θα σ΄ελευθέρωνα θα το μπορούσα
όλα τα λάθη σου θα προσπερνούσα
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα
δε θα περίμενα δε θα αργούσα
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια
Megváltozhatna minden, ha nem szeretnélek
higgadtabb lehetnék, s nem tombolnék
szabad lehetnél általam, erre képes lennék
s az összes hibádat megelőzném...
Nem lenne háború, s nem győzhetnék
nem várakoznék, s nem maradnék
kisajátítani nem akarnálak téged
megváltozna minden, ha már nem szeretnélek!
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις
πως η αγάπη δυναμώνει
κι έχει δύναμη που σκοτώνει
τώρα τρέξε αν φοβάσαι
απ΄τον έρωτα πιο μακριά,πιο μακριά
Fuss, hogy megmenekülj, fuss csak el!
Ha megfognálak téged, talán éreznéd
hogyan fokozódik a szerelem
és milyen ereje van, ami meg is ölhet
most fuss el, ha félsz
távolabb a szerelemtől, még messzebb...
Θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα
την ηρεμία σου δε θα χαλούσα
θα καταλάβαινα θα συγχωρούσα
δε θα χρωστούσες και δε θα χρωστούσα
Δεν θα΄ταν πόλεμος δε θα νικούσα
δε θα περίμενα δε θα αργούσα
μόνο για μένα δε θα σε κρατούσα
θ΄άλλαζαν όλα αν δε σ΄αγαπούσα πια
Megváltozna minden, ha nem szeretnélek
a nyugalmadat nem tenném tönkre
megértenék mindent, s megbocsátanék
egymásnak nem tartoznánk semmivel sem
Nem lenne háború, s nem győzhetnék
nem várakoznék, s nem maradnék
kisajátítani nem akarnálak téged
megváltozna minden, ha már nem szeretnélek!
Τρέξε να γλιτώσεις τώρα τρέξε
αν σε πιάσω μπορεί να νιώσεις
πως η αγάπη δυναμώνει
κι έχει δύναμη που σκοτώνει
τώρα τρέξε αν φοβάσαι
απ΄τον έρωτα πιο μακριά,πιο μακριά
Fuss, hogy megmenekülj, fuss csak el!
Ha megfognálak téged, talán éreznéd
hogyan fokozódik a szerelem
és milyen ereje van, ami meg is ölhet
most fuss el, ha félsz
távolabb a szerelemtől, még messzebb...
Θέλεις να φύγεις, φύγε
Θέλεις να ζήσεις, ζήσε
Όμως θυμούνται οι καρδιές μα και τα σώματα
είναι εκείνα των ανθρώπων τα ελαττώματα
Μα με μια λέξη ποιος διαγράφει τα ονόματα
Ha menni akarsz, hát menj!
Ha élni akarsz, hát élj!
Azonban a szív emlékszik és a test is
ezek az embereknek a hibái...
De egy szóval, ki törli ki a neveket?
Ζητάς το αδύνατο, το ακατόρθωτο
ζητάς το δύσκολο να σε ξεχάσω
Ζητάς το αδύνατο, το ακατόρθωτο
κι αυτά που ζήσαμε να τα διαγράψω
Kéred a lehetetlent, a kivitelezhetetlent
nehezet kérsz tőlem, hogy elfelejtselek
A lehetetlent kéred, képtelenséget
s mindazt mit átéltünk, hogy kitöröljem...
Θέλεις ν' αλλάξεις, φύγε
Θέλεις να κλείσεις, κλείσε
Όμως πονάνε οι καρδιές, πονούν τα σώματα
είναι παλιές αδυναμίες κι ελαττώματα
Μα με μια λέξη ποιος χωρίζει τα ονόματα
Váltani akarsz, hát menj!
Le akarod zárni, hát zárd le!
Azonban a szív sajog, s a test is szenved
ezek öreg hibák és gyengeség...
De egy szóval, ki tud szakítani a nevekkel?
Ο τρόπος που κοιτάζει - Az a mód, ahogy néz rám....
Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Σάκης Ρουβάς
Όταν την είδα μπροστά μου / A percben, mikor megláttam magam előtt..,
όλα τα είδα σ' ένα λεπτό / Mindent megláttam benne! Az igazi nőt!
είπα πως θα το αντέξω / Kérdeztem: Hogy bírnék annak ellenállni,
χωρίς να παίξω το ρόλο αυτό / hogy e szerepjátékba, ne kelljen beszállni?
Amikor megláttam őt magam előtt,
az igazi nőt láttam meg egy pillanat alatt,
mondtam is, hogy fogom én kibírni majd,
anélkül, hogy eljátszanám ezt a szerepet.
Μα έλα που τρελαίνομαι / De hát eridj már! Hisz őrületbe eshetek!
και μπροστά της φαίνομαι / és előtte, olyannak festhetek,
σαν παιχνιδάκι μικρό / mint egy igen apró játékszer…
έλα που ζαλίζομαι / No, eridj..! Mert már szédülök bele!
στο βυθό της πνίγομαι / Fulladozok a mélyébe zuhanva, - s vele
ξέρω πως δε θα σωθώ / Tudom, úgysem menekülhetek (átéltem: elégszer...)!
De gyere, mert elmegy az eszem
és úgy tűnök előtte
mint egy kicsiny játékszer
gyere, mert rosszul vagyok
a tenger mélyén fuldoklok
tudom, nem menekülök meg...
Ο τρόπος που κοιτάζει / Óh, ahogyan nézni tud rám,
σαν ρεύμα με τινάζει / az rajtam - végig: - áramként fut ám!
σε πειρασμό με βάζει / Azzal nagy kísértésbe ejt, úgy ám!
δεν ξέρω αν μπορώ να κρατηθώ / Nem tudom, ellent bírok-e állni majdan?
ο τρόπος που με φτιάχνει / Mert ahogy megszédít, s felkavar engem,
το βλέμμα μου όταν ψάχνει / Meg mikor; keresni kezdi a tekintetem
κάποια στιγμή θα με κάνει / Tudom, valamely pillanatban eléreti velem,
το ξέρω να παραδοθώ / hogy számára, meg kell majd adjam magam…!
Az a mód, ahogy rámnéz
áramként ráz meg,
s kisértésbe visz engem
nem tudom ellenállok-e,
ahogyan megszédít engem
a tekintetem amikor keresgél
egyszer majd végez velem
s tudom, meg fogom adni magam...
Όσο τη βλέπω μπροστά μου / Ameddig őt magam előtt látom,
όλα τα βλέπω σε μια στιγμή / egy pillanat alatt minden; az egész lepereg!
κάνω πως δεν επιμένω / Mintha nem is akarnám - tetetni próbálom -,
και περιμένω την αφορμή / és közben, csak egyre, a lehetőséget lesem…
Ahogyan meglátom őt magam előtt,
egyszerre csak az igazi nőt látom,
s úgy teszek, mintha nem is akarnám
és közben csak a lehetőséget várom...
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Dj Sanjuro
Δε σε ξέρω...μα έμαθα να σε ζηλεύω
Βλέπεις αυτή που αγαπώ στην αγκαλιά σου την βλέπω...
κι εγώ μόνος μου μένω...
Θεέ μου πόσο την θέλω...
Nem tudom: ki vagy...? De megtanultam, hogy féltékeny legyek rád, barátom!
Figyelsz? Mert akit szeretek, a karjaidban látom...
és mivel így, egyedül, én magamra maradok...
Istenem! Hogy én, őt, mennyire akarom...!
Θα`θελα να`ταν δικιά μου χωρίς εκείνη πεθαίνω...γιατί...
Γιατί να μη μπορώ εγώ να την κερδίσω...
Ξεριζώνω την καρδιά μου για να την φέρω πίσω...
Μα δεν τα καταφέρνω πάλι εσύ μου την κλέβεις...
Azt szerettem volna, ha ő az enyém, mert nélküle - bizony, meghalok én...! Miért...?
Miért van az, hogy nem én bírom megnyerni őt...?
Gyökerestül tépem ki a szívem, csak hogy ő visszatérjen...!
De sosem sikerül, mert te újra elcsaklizod tőlem...
Τη μικρή μου νεράιδα από τα χέρια μου παίρνεις!
Όλα δικά σου τα θέλεις μα πριν έρθεις εσύ...
την περίμενα εγώ στην αγκαλιά μου να μπει...
μα δεν φάνηκε...
κι έχασα το κορίτσι μου,
από τότε πολεμάω να ξεφύγω από την θλίψη μου!
Az én kicsi tündéremet a kikapod a kezeim közül!
Azt akarod, hogy minden a tiéd legyen, pedig mielőtt te jöttél volna...
én voltam az, ki arra várt, hogy az ölembe bújjon...!
De nem jött el...
...és én elvesztettem a lányt, aki az enyém lehetett volna!
És én azóta azért harcolok, hogy elmenekülhesek a szomorúság elől!
Μην με παρεξηγείς, ξέρω πώς δεν σε νοιάζει.
Ξέρω πως το τραγούδι μου αυτό σε αηδιάζει,
μα είναι ότι έχω, όλη μου η περιουσία,
ένα κομμάτι χαρτί και λίγο φαντασία
Πρόσεχε την γιατί εγώ δεν μπορώ,
νόμιζα θα`ρθεί να με βρει όμως δεν είναι εδώ,
γιατί από μας τους δυο εγώ είμαι ο χειρότερος,
στην καρδιά της μέσα είσαι σημαντικότερος!!
Ne érts félre, tudom, hogy téged nem érdekel.
Tudom, hogy a dalom számodra elviselhetetlen,
visszataszító, de minden birtokom ez; az énekem.
Ez a mindenem; egy darab papír, és némi képzelet.
Vigyázz reá, mert én ezt nem tehetem,
azt hittem - hogy rámtaláljon -, eljön, de nincsen itten,
mert kettönk közül, én vagyok a rosszabb,
és benn, a szívében, te vagy a fontosabb!
Δεν σε ξέρω αλλά να την προσέχεις!
Αυτή που αγαπώ εσύ την έχεις!
Θα`θελα να μαι εσύ...
για μία ώρα!
Να την είχα αγκαλιά...
για λίγο τώρα! / x2
Nem ismerlek, de vigyázz rá!!
Mert akit szeretek; a tiéd most már!!
Jó lenne, ha a helyedben lehetnék:
s hacsak egy órára is...
...ölelhetném!
Hogy tarthassák karjaim...
most... egy pillanatig! / x2
Πρόσεχέ την έχει περάσει πολλά,
ο χειρότερός της φόβος είναι η μοναξιά,
όταν δεν είναι καλά χάιδεψε της τα μαλλιά
πες της γλυκόλογα στ`αυτί και κράτησέ την σφιχτά!
Óvd őt! Már annyi mindenen átesett,
és a magány a legrosszabb, nem is a félelem!
ha nem jól megsimogatta a haját
Suttogj édes szavakat a fülébe, és tartsd őt szorosan!
Μην μου την κάνεις να κλαίει τέτοιο πλάσμα είναι κρίμα,
τα ματάκια της στοίχοι από το πιο όμορφο ποίημα!
Κι αν ποτέ σου θυμώσει δώσ' της μόνο αγάπη,
κοίταξε μην ραγίσει γιατί είναι σαν πορσελάνη.
Ne hagyd sose, sírni, kár az ilyen teremtésért,
a szemecskéi úgy beszélnek, mint a legszebb verssorok!
És ha valaha megharagudna rád, szeretetet adj neki csupán,
figyelj rá, nehogy szíve hasadjon, hiszen olyan ő, mint egy porcelán.
Όμορφη και πολύτιμη να της φέρεσαι έτσι,
Είναι ένας άγγελος που στην αυλή σου έχει πέσει.
Κάποια βράδια...κάτι θα πάθει νομίζει...
Να της κρατάς συντροφιά μέχρι τα μάτια να κλείσει
ή και να κοιμηθεί για να σε δει στα όνειρά της που θα είσαι ο φύλακας...
ο γλυκός πρίγκιπάς της.
Szépen viselkedj vele, mindig értékeljed!
Lásd, egy angyal ő, ki az udvarodba cseppent.
Valamelyik éjjel... úgy hiszi, baja esik majd...
Légy a közelében addig, amig mindig, el nem alszik!
Vagy ha el is alszik, álmaiban lássa, hogy te vigyázol rá...,
a legédesebb hercege.
Να πηγαίνετε βόλτες στα πιο όμορφα μέρη,
γιατί σιχάθηκε εδώ πέρα όλο τα ίδια να βλέπει...
Και μην ανησυχείς εγώ γίνομαι σκόνη,
δε θα την ενοχλήσω όσο κι αυτό αν με σκοτώνει!
Η καρδιά μου είναι μόνη να χαρείς επομένως
μ' αυτή που εσένα αγαπάει εγώ είμαι ερωτευμένος!
A legszebb helyekre menjetek ki sétálni!
Mert megunta itt már mindig, folyton ugyanazt látni...
És ne aggódj, mert én porrá vállok menten,
és nem fogom zavarni, mégha ez, meg is öl engem!
A szívem oly magányos, hát boldog légy
azzal, aki téged szeret, mégha szerelmes is vagyok belé!
Δεν σε ξέρω αλλά να την προσέχεις!
Αυτή που αγαπώ εσύ την έχεις!
Θα`θελα να μαι εσύ...
για μία ώρα!
Να την είχα αγκαλιά...
για λίγο τώρα! / x2
Nem ismerlek, de vigyázz rá!!
Mert akit szeretek; a tiéd most már!!
Jó lenne, ha a helyedben lehetnék:
s hacsak egy órára is...
...ölelhetném!
Hogy tarthassák karjaim...
most... egy pillanatig! / x2
Nincs beírva úticél.
