Στίχοι: Νικόλας Νικολάου
Μουσική: Κωνσταντίνος Χριστοφόρου
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Χριστοφόρου
Μια ερώτηση μονάχα μια ερώτηση και φεύγεις
στις δουλειές σου στο γραφείο ή και όπου αλλού πηγαίνεις
κοίταξέ με μεσ΄τα μάτια μια απάντηση ζητάω
γίνομαι εκατό κομμάτια κι αν το πεις θα στο χρωστάω
πόσο πόσο πόσο ....
Egy kérdés, csak egy kérdés és már indulhatsz
a munkádba, az irodába vagy bárhova is jársz
nézz rám, bele a szemembe s egy választ kérek
száz darabra török, ha azt is mondod hálás leszek
mennyire, mennyire, mennyire.....
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
ως τον ουρανό μέχρι τ΄αστέρια
δείξε μου το άπλωσε τα χέρια να νιώσω
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
με σκέφτεσαι καθόλου με ζητάς
πόσο πιάνει η αγάπη σου τη γη
η καρδιά μου πάει να εκραγεί
πόσο...
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
az égtől a csillagokig
mutasd meg, nyújtsd a kezed, hogy érezzem
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz
gondolsz rám egyáltalán, kívánsz engem?
A szerelmed mennyire tölti ki a földet?
az én szívem felrobban szinte
mennyire...?
Μια ερώτηση σου κάνω μια απάντηση για μένα
μία μέρα μακριά σου είναι μαύρη είναι ψέμα
κοίταξέ με μεσ΄τα μάτια αρκετό είναι για να ζήσω
γίνομαι εκατό κομμάτια απ΄το στόμα σου ν΄ακούσω
πόσο πόσο πόσο...
Egy kérdést intézek feléd, s egy választ magamnak
távol tőled egy nap, sötét és egy hazugság
nézz a szemembe s ez elegendő nekem, hogy éljek
s száz darabra hullok, csak hogy a szádból halljam
mennyire, mennyire, mennyire....
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
ως τον ουρανό μέχρι τ΄αστέρια
δείξε μου το άπλωσε τα χέρια να νιώσω
Πόσο πόσο πόσο μ΄αγαπάς
με σκέφτεσαι καθόλου με ζητάς
πόσο πιάνει η αγάπη σου τη γη
η καρδιά μου πάει να εκραγεί
πόσο...
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
mennyire, mennyire, mennyire szeretsz engem
az égtől a csillagokig
mutasd meg, nyújtsd a kezed, hogy érezzem
Mennyire, mennyire, mennyire szeretsz
gondolsz rám, egyáltalán kívánsz engem?
A szerelmed mennyire tölti ki a földet?
az én szívem felrobban szinte
mennyire...?
Στίχοι: Πάνος Φαλάρας
Μουσική: Χριστόφορος Γερμενής
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Δε ρίχνω λάδι στη φωτιά, δε δίνω βάση.
Σε όλους λέει τελικά μ’ έχει ξεχάσει.
Με κατηγορεί και λέει ότι ήμουν λάθος.
Η αλήθεια είναι άλλη, ξέρει κατά βάθος.
Nem öntök olajat a tűzre és hitelt sem adok rá
mindenkinek azt mondja, elfelejtett engem már
engem vádol és azt mondja, a hibás én voltam
az igazság viszont más, azt legbelül ő jól tudja...
Και λέει λέει και τι δεν λέει
και πάει λέγοντας,
μα κάποια μέρα θα δει πως φταίει
και θά ’ρθει κλαίγοντας.
S mondja, mondja és még mit nem mond
és ő közben nevetve járkál
de egy nap majd belátja, hogy ő tehet róla
és majd sírva jön vissza...
Κρατάω άμυνα εγώ και περιμένω,
δεν ξέρω και δεν απαντώ σ’ ό,τι μαθαίνω.
Με κατηγορεί ακόμα, πρόβλημα δικό της,
μα θα βαρεθεί στο τέλος τον εγωισμό της.
Maradok én a védekezésnél és várakozok
nem értem és nem felelek, bármit is hallok
Engem vádol még és ez az ő gondja
de a végén ezt az önzést majd megunja...
Και λέει λέει και τι δεν λέει
και πάει λέγοντας,
μα κάποια μέρα θα δει πως φταίει
και θά ’ρθει κλαίγοντας.
S mondja, mondja és még mit nem mond
és ő közben nevetve járkál
de egy nap majd belátja, hogy ő tehet róla
és majd sírva jön vissza...
Szerintem, Jorgosz Alkeosz jó torkú énekes, de az Euroviziós fesztiválra választott nóta, inkább egy szánalmasra sikeredett vicc...! Nem hiszem, hogy eredményes lesz. (Bár ne lenne igazam!)
Ξυπνάω και σκέφτομαι εσένα
Ξυπνάω κι ακούω τη φωνή σου
Ξυπνάω κι ακούω να μου λες
δε με θες, δεν μπορείς,
Μακριά μου θες να ζεις
Felébredek, és rád gondolok
Felébredek, és hallom a hangod
Felébredek, és hallom, ahogy mondod:
Már nem kívánsz, már nem bírod,
És tőlem távol akarsz élni!
Κι όλο μου λείπεις
Κι όλο σε θέλω
Κι όνειρα κάνω
Ότι κοντά μου εσύ γυρνάς
Κι όλο μου λείπεις
Για σένα πεθαίνω
Κι όνειρα κάνω
Πως μόνο εμένα αγαπάς
És folyton csak hiányzol nekem
És mindig csak kívánlak
És álmodozok rólad
Hogy majd viszatérsz hozzám,
És folyton csak hiányzol
Érted én meg is halok
És folyton rólad álmodozok,
Hogy csak engem szeretsz!
Μιλάω και σκέφτομαι εσένα
Κοιτάω και βλέπω τη μορφή σου
Σ' ακούω και πάλι να μου λες
δε με θες, δεν μπορείς
Μακριά μου θες να ζεις
Folyton rólad beszélek, és rád gondolok
Nézem, és magam előtt látom az alakod
És hallom, ahogy megint azt mondod nekem
Már nem kívánsz, már nem bírod,
És tőlem távol akarsz élni!
Στίχοι: Δήμητρα Μπροτσάκη
Μουσική: Γιώργος Αλκαίος
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Αλκαίος
Έχω πάψει να μετράω τα τσιγάρα που καπνίζω
Και στιγμή δε σταματάω να σε βλέπω σ' ό,τι αγγίζω
Έχω βάλει και ακούω το τραγούδι που σ' αρέσει
Και ξεσπάω και σε βρίζω που όλα τ' άφησες στη μέση
Nem számolom már, hogy naponta hány szálat füstölök el,
de egy pillanatra sem álltam le azzal, hogy mindenben téged lássalak, amit megérintek
Felraktam, s hallgatom a dalt, amit annyira szeretsz
És olykor kirobbanok, és téged szidalmazlak, amiért mindent félbehagytál
Έχω γράψει τ' όνομά σου στον καθρέφτη να το βλέπω
Έτσι νιώθω την ψευτιά σου μέσα μου πως καταστρέφω
Έχω φτάσει σε σημείο που δεν ξέρω τι ζητάω
Και ξεσπάω και σε βρίζω και καπνίζω γιατί ακόμα σ' αγαπάω
Felírtam a nevedet a tükörre, hogy lássam
Így érzem úgy, hazug énedet ki tudom pusztítani magamból
Eljutottam addig a pontig, hogy nem is tudom, mit akarok?!
És olykor kirobbanok, és téged szidalmazlak, és csak ontom a füstöt, mert még szeretlek
Σ' αγαπάω όπου κι αν πάω
Σ' αγαπάω πια δεν μπορώ
Θα τρελαθώ
Σ' αγαπάω
Szeretlek, bárhová is megyek!
Szeretlek, nem bírom tovább!!!
Beleőrülök!
Szeretlek!
Με τα μάτια μου αγγίζω και την κούπα του καφέ σου
Που 'χει πάνω τ' όνομά σου που δεν άλλαξες ποτέ σου
Μες τα χέρια μου κρατάω πράγματα που αγαπούσες
Τα γυαλιά, τον αναπτήρα, που πάντα ξεχνούσες
Και ακόμα
Szemeimmel érintem meg a kávés poharadat is
Amin a te neved virít, amit soha nem cseréltél le
A kezeimben szorongatom a dolgaidat, amiket szerettél
A szemüveged, az öngyújtót, amit mindig elhagytál
És mégis
Σ' αγαπάω όπου κι αν πάω
Σ' αγαπάω πια δεν μπορώ
Θα τρελαθώ
Σ' αγαπάω
Szeretlek, bárhová is megyek!
Szeretlek, nem bírom tovább!!!
Beleőrülök!
Szeretlek!
Lehet, hogy szégyelni való... de nem ismertem ezt a musicelt!
Most, a görög szavak, kifejezések, mondatok közt szörfölgetve akadtam a görög és a magyar változatra, az eredeti mellett...
Rent (Ζήσε με αγάπη) - Seasons of love (Greek Version)
Στην καρδιά μου μόνο θλίψη - Szívemben csak a bánat...
Στίχοι: Γρηγόρης Πετράκος
Μουσική: Γρηγόρης Πετράκος
Πρώτη εκτέλεση: Έλενα Παπαρίζου
Πες μου καθαρά
Πως θέλεις πια να φύγω
Λόγια τρυφερά
Δε σου αρκούν για λίγο
Μη νοιαστείς και μη μου πεις
Ότι μ' αγάπησες ποτέ
Mondd meg nekem nyíltan,
hogy már menni akarsz
A szerelmes szavak
nem elegendőek neked egy ideje,
ne törődj velem, s ne mondd nekem
hogy szerettél engem valaha...
Μες στην καρδιά μου μόνο θλίψη
Κάθε στιγμή μας θα μου λείψει
Μόλις σε φέρνω στο μυαλό μου
Χάνομαι ξανά
Είναι η ζωή μας μια παγίδα
Μόνο μια μέρα δε σε είδα
Κι όλα τριγύρω σου φωνάζουν
Γύρισε, δεν αντέχω πια.
A bánat van csak a szívemben,
hiányozni fog minden pillanatunk,
ha csak az eszembe jutsz
elpusztulok újra s újra...
Az életünk egy csapda,
csupán egy nap nem láttalak,
s körülötted, téged hív minden
térj vissza, nem bírom már tovább...
Πες μου καθαρά
Ποια μοίρα μας ορίζει
Πρώτη μου φορά
Νιώθω πως δεν αξίζει
Πια να ζω χωρίς να ξέρω
Ότι μ' αγάπησες ποτέ.
Mondd meg nyíltan nekem,
milyen sors irányít minket?
Az első alkalommal
éreztem, hogy nem érdemes
már élnem anélkül, hogy tudjam
hogy szerettél-e engem valaha...
Αυτή η αγάπη ( Θα τρελαθώ ) - Ez a szerelem ( Beleőrülök majd...)
Στίχοι: Ελένη Ζιώγα
Μουσική: Γιώργος Λούσκος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Αυτό που ζούμε τώρα εδώ
Στα χέρια μου που σ' έχω
Δεν ξέρω αν είναι αληθινό
ή όνειρο αν βλέπω
Δεν ξέρω αν είναι αληθινό
ή όνειρο αν βλέπω
Ez, ahogy itt élünk most
a kezemben birtokolva téged
s nem tudom, hogy igaz ez
vagy csak álomként látom
Nem tudom, hogy igaz-e
vagy csak álom, amit látok...
Θα τρελαθώ
Αυτή η αγάπη μ' έχει κάνει
και τα χάνω
Ξεχνάω που βρίσκομαι,
Ποιος είμαι και τι κάνω
Θα τρελαθώ
Μα στα κομμάτια
η λογική όλου του κόσμου
Αυτή η αγάπη είναι η γη
και ο ουρανός μου
Bele fogok őrülni,
ez a szerelem tette velem
és elveszítek mindent
Elfelejtem hova tartok,
ki vagyok és mit csinálok
Beleőrülök majd,
de darabokban van
a józan esze az egész világnak,
s ez a szerelem az én földem
és az én egem...
Εγώ που ήμουνα καιρό
ψυχή χωρίς ελπίδα
Σ' ένα παράδεισο ανοιχτό
με τα φτερά σου πήγα
Σ' ένα παράδεισο ανοιχτό
με τα φτερά σου πήγα
Volt idő, amikor én még
remény nélküli lélek voltam
Egy nyitott édenben
a te szárnyaiddal jártam
Egy nyitott édenben
a te szárnyaiddal szálltam
Θα τρελαθώ
Αυτή η αγάπη μ' έχει κάνει
και τα χάνω
Ξεχνάω που βρίσκομαι,
Ποιος είμαι και τι κάνω
Θα τρελαθώ
Μα στα κομμάτια
η λογική όλου του κόσμου
Αυτή η αγάπη είναι η γη
και ο ουρανός μου
Bele fogok őrülni én,
ez a szerelem tette velem
és elveszítek mindent
Elfelejtem hova tartok,
ki vagyok és mit csinálok
Beleőrülök majd,
de darabokban van
a józan esze az egész világnak,
s ez a szerelem az én földem
és az én egem...
Στίχοι: Νάζαν Όντζελ
Μουσική: Νάζαν Όντζελ
Πρώτη εκτέλεση: Καίτη Γαρμπή
Μ' εκείνο που θα φορέσω, πώς θέλω να σου αρέσω!
Πώς γίνεται παραπάνω εντύπωση να σου κάνω;
άρωμα και χρώμα βάζω, να σε καίω να σε νοιάζω, αχ!
Όλες οι συνταγές για να 'μαι αυτό που θες!
Mindazzal amit viselni fogok, azzal tetszeni akarok neked!
Hogyan keltsem fel ennél jobban, az érdeklődésedet?
Parfümöt és sminket teszek fel, óh, hogy feltüzeljelek, hogy érdekeljelek!
Az összes recept azért van, hogy olyan legyek, akit Te szeretnél!
Στόχο, στην καρδιά σου έχω βάλει στόχο
όνειρο κι απωθημένο το χω!
Μάγισσα μπορώ να γίνω,
να μου φύγεις δε σ' αφήνω
το 'χω στη ζωή μου ορκιστεί.
Στόχο, σ έχω στο μυαλό μου πρώτο στόχο
γύρω στο κορμί μου να σε νοιώθω,
θα πατούσα τη σκανδάλη για να μη σε πάρει άλλη
εύχομαι ποτέ μη χρειαστεί!
Célpont, a szívedet célpontottá tettem,
az álommá és elfojtott ösztönné!
Boszorkánnyá, bírok válni
hogy elmenj tőlem, nem hagyhatom!
ezt megesküdtem már az életemre!
Célpont, te vagy az első célpont a gondolataimban
hogy a testem körül érezzelek téged,
meghúznám a ravaszt, azért hogy másé ne legyél,
kívánom, hogy soha ne legyen rá szükség!
Ο τρόπος που σου μιλάω φωνάζει πως σ' αγαπάω,
τα μάτια μου σε κοιτάνε και πάνω σου ακουμπάνε,
ό,τι άσχετο κι αν λέω ζω για σένα κι αναπνέω, αχ!
Κι όλες οι συνταγές για να 'μαι αυτό που θες!
Ahogy hozzád beszélek, azt kiáltja szeretlek téged,
a szemeim rád néznek és meg is érintenek,
ám bármit is mondok, ó érted élek és lélegzek én!
Az összes recept azért van, hogy akit te akarsz, azzá váljak én!
Stratos: Torokszorító, amit mondasz..! Gondolom, Νάζαν Όντζελ (Nazan Odzsel?) zeneszerző-szövegíróra gondolsz...!
Érdekes, más videót nem leltem fel erről a török művészről
Στίχοι: Γιάννης Λιόντος
Μουσική: Κωνσταντίνος Παντζής
Πρώτη εκτέλεση: Σαρμπέλ
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Μπορεί να φταίνε οι 43 βαθμοί
μπορεί να έφαγα καψούρα στη στιγμή
μπορεί να μη σε ξέρω ούτε ένα λεπτό
μα νιώθω έντονα αυτό που θα σου πω
Lehet, hogy ez a 43 fok tehet róra
lehet reménytelenül szerelmes lettem első látásra
lehet, hogy még egy perce sem ismerlek téged
de erősen érzem ezt, amit mondok majd neked!
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Μπορεί να φταίει η τρέλα του καλοκαιριού
μπορεί συμπτώματα να είναι του καιρού
μπορεί να σε γνωρίζω μόνο ένα λεπτό
μα πάρε σοβαρά αυτό που θα σου πω
Lehet, hogy ezt a nyári bolondság teszi
lehet, hogy ezek csak az idő jelei
lehet, hogy csak egy perce ismerlek téged
de vedd komolyan azt, amit mondok majd neked!
Το καλοκαίρι αυτό μαζί σου θα το ζήσω
μην πεις κουβέντα φεύγουμε αύριο για νησί
δουλειά και άγχη τα αφήνω όλα πίσω
τίποτα δε με νοιάζει, μονάχα εσύ
Ez a nyár veled, ez fog éltetni engem
ne vitázz kérlek, holnap indulunk a szigetre
munka és szorongás, hagyd hátra mindet
engem nem érdekel már semmi, egyedül csak Te!
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Christian Bouclier & Francois Berheim
Πρώτη εκτέλεση: Αντώνης Ρέμος
Βάζω δύναμη ξανά
και γυρίζω το κλειδί
μέσα μου όλα τα βουνά
κι έξω δρόμοι ανοιχτοί
ανοιχτοί...
Δε βυθίστηκε η γη
κι ας βυθίστηκα εγώ
συνεχίζεται η ζωή
και θα πρέπει να τη ζω
συνεχίζεται η ζωή
και θα πρέπει να τη ζω
Erőt merítek újra
és elfordítom a kulcsot,
az összes "hegy" bennem van
s kívül a végtelen utak,
minden határtalan...
A föld nem süllyedt el,
még ha én el is süllyedtem
megy tovább az élet
és nekem élnem kell majd,
folytatódik az élet
s nekem majd élnem kell az életet
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
δεν υπάρχει χωρίς
στα μισά της ζωής
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
ζωή στον ενικό
εγώ δεν ζω
το μέλλον θέλει δυο
Nincs az "utána"
nem létezik,
nincs a "nélkül"
a fele életben
Nincs az "utána",
nem létezik
az élet egyes számban,
így én nem élek
a jövő kettőt akar...
Μες στο δρόμο δυο σκυλιά
και δυο άνθρωποι αγκαλιά
κάτι ήξερε η ζωή
κι όλα τα 'φερε διπλά
διπλά..
Μόνος μου όμως πρέπει εγώ
ν' αγκαλιάσω το κενό
εύκολο είναι να το λες
δύσκολο είναι να το ζω
εύκολο είναι να το λες
δύσκολο είναι να το ζω
Az úton van két kutya
és két ember összebújva
valamit tudott az élet
s mindkettőt hozta duplán,
mind a kettőt duplán...
Azonban nekem egyedül kell
hogy az ürességet öleljem,
könnyű ezt mondani neked
de nehéz átélni nekem,
könnyű neked mondani
nehéz nekem átélni...
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
δεν υπάρχει χωρίς
στα μισά της ζωής
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
ζωή στον ενικό
εγώ δεν ζω
το μέλλον θέλει δυο
Nincs az "utána"
nem létezik
nincs a "nélkül"
a fele életben
Nincs az "utána"
nem létezik
az élet egyes számban
így én nem élhetek
a jövő kettőt akar...
Να ζήσω μου ζητάς
γιατί όλα είναι εδώ
όμως αγάπη μου
δεν είμαι εγώ..
Azt kéred tőlem, hogy éljek
mert itt van minden
azonban szerelmem
én nem vagyok ...
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
δεν υπάρχει χωρίς
στα μισά της ζωής
Δεν υπάρχει μετά
δεν υπάρχει
ζωή στον ενικό
εγώ δεν ζω
το μέλλον θέλει δυο
Nincs az "utána"
nem létezik
nincs a "nélkül"
az élet felében
Nincs az "utána"
nem létezik
az élet egyes számban
így én nem élhetek
a jövő kettőt akar...
Αφιερωμένο στον παραλογισμό της λογικής των δίποδων ζώων
πάνω στην οποία λογική στηρίζονται και θα στηρίζονται τα χειρότερα εγκλήματα
μέχρι την τελική αυτοκαταστροφή -ΜΟΝΤΑΖ-
Ajánlom az abszurd logikájú kétlábú állat számára, amely megalapozta és támogatta a legsúlyosabb bűncselekményeket egészen a végső önpusztításig -MONTAZ -
Στίχοι: Δημήτρης Τσιούλης
Μουσική: Αντώνης Παπούλιας
Πρώτη εκτέλεση: Μοντάζ
Τι κόσμος είναι αυτός που ψάχνει
στο φεγγάρι να βρει αλήθεια στο κενό
τι κόσμος είναι αυτός
που πάει στο φεγγάρι
και τα παιδιά του πολεμά
Milyen világ ez? Ami az után kutat,
hogy a holdon, vagy az űrben találjon rá az igazságra?
Milyen ez a Világ?
Amely fel, a Holdra száll,
de a gyermekeire háború vár?
Ε ουρανέ κάθισε μαζί μας
κάτσε ν' ακούσεις μια πενιά
φίλε παλιέ μην προσπαθήσεις
να μας κεράσεις μαχαιριά
Hé, égbolt! Ülj csak le ide most velünk,
Ülj le, s hallgassd a húrt, ahogy pendül!
Régi barátom, nehogy megpróbáljad,
hogy bennünket ajándékozz egy-egy késszúrással!
Τι κόσμος είναι αυτός
πουλάει συνειδήσεις
καταβροχθίζει συνεχώς
τι κόσμος είναι αυτός
που πλημμυρίζει δάκρυ
τι δακρυσμένος ουρανός
Milyen világ ez?
Eladja a lelkiismeretét
és folyton teli zabálja belét
Milyenné vált ez a Világ?
Amelyben könnyekből gyűjt vizet ár...!
S mily könnyekkel teli az ég!
Ε ουρανέ...
Hé, Te! Égbolt!
Ηθοποιοί που παίζουν
που παίζουν κάποιο ρόλο
σε μια απέραντη σκηνή
νεκρομαντείς γυρεύουν
γυρεύουν να τους δώσεις
σε κάποιο ηρώο προτομή
Színészek, akik játszanak
akik valamilyen szerepet játszanak
egy hatalmas színpadon
halottidézők kutatnak s keresnek
keresnek, hogy adj nekik
valamely hős számára egy emlékművet
Ε, ουρανέ...
Hé, Te! Égbolt!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-03-15 22:11:16), összesen 2 alkalommal
Στίχοι: Carnero Bondriquez Ma Del Mar & Γιάννης Δόξας
Μουσική: Ma Del Mar Bondriquez Carnero
Πρώτη εκτέλεση: Chambao & Έλενα Παπαρίζου ( Ντουέτο )
Υπάρχουν άνθρωποι που παλεύουν να αλλάξουν τη μοίρα
ταξιδιώτες στα ποτάμια της σκοτεινής πλευράς του φεγγαριού.
Vannak emberek, akik küszködnek hogy a sorsot megváltoztassák
azok, akik a hold sötét oldalán lévő folyókon utaznak
Νύχτες με καταιγίδα φεύγουν γι’ αλλού καράβια
μαζί τους ζωές που ελπίζουν μα δε θα φτάσουν πουθενά.
Σχισμένα φεγγάρια και ιστορίες που φέρνουν δάκρυα
τη τύχη ποιος βρίσκει και μέσα στη πίστη ξεχνάει τα παλιά.
Viharos éjszakákon indulnak el hajóval valamerre
csak életük van velük, amiben bíznak, de sehova sem érkeznek meg
Meghasadt holdak és történetek, amik könnyekhez vezetnek
a szerencsét ki találja meg és a hitben a múltat ki felejti el...
Todas sus penas pon una candela, ponte tú en su lugar
el miedo que sus ojos reflejan, la mar se echó a llorar.
A bánat gyújtott egy gyertyát, s a helyébe tett téged a félelem
ahogy a szeme visszatükröződik, a tenger is sírni kezdett el...
Muchos no llegan, se hunden sus sueños
papeles mojados, papeles sin dueño.
Muchos no llegan, se hunden sus sueños
papeles mojados, papeles sin dueño.
Sokan már nem jönnek, álomba süllyednek
könnyes szerepek, tulajdonos nélküli szerepek
Sokan már nem jönnek, álomba süllyednek
könnyes szerepek, névtelen szerepek...
Frágiles recuerdos a la deriva recalan el alma
calao hasta los huesos el agua lo arrastra sin esperanza.
La impotencia en su garganta con sabor a sal
una bocaná de aire les daba otra oportunidad.
Törékeny emlékek sodródnak a lelkekkel
csontokig hatol a víz, s remény nélkül húzza őket
A tehetetlenségben torkuk sóval telik meg
és akik levegőhöz jutnak, ők kapnak egy másik lehetőséget...
Δώσε το χέρι και βρες καλοκαίρι για κάποιον που πονά
δώσε αγάπη να σβήσει το δάκρυ, να γίνει ξαστεριά.
Nyújts kezet és találd meg a nyarat valakinek, aki szenved
adj szeretetet, hogy eltűnjenek a könnyek, s derült idő legyen!
Tanta injusticia me desespera, ponte tú en su lugar
el miedo que sus ojos reflejan, la mar se echó a llorar.
Az igazságtalanság arra kényszerít, hogy kétségbeesve a helyére tegyelek
a félelemtől, hogy szemei visszatükröződnek, a tenger is sírni kezdett...
Muchos no llegan, se hunden sus sueños
papeles mojados, papeles sin dueño.
Muchos no llegan, se hunden sus sueños
papeles mojados, papeles sin dueño. (x2)
Sokan már nem jönnek, álomba süllyednek
könnyes szerepek, tulajdonos nélküli szerepek
Sokan már nem jönnek, álomba süllyednek
könnyes szerepek, névtelen szerepek...
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Μοντάζ
Κοιτάζω στην αυλή νεκρό είδα τον Κωστή
Τραβάω την κουρτίνα νεκρή βλέπω την Τζίνα
Και πάνω στο μπαλκόνι νεκρό είδα τον Αντώνη
Amikor kinéztem az udvarra, holtan láttam Kosztiszt
Odébbhúzom a függönyt, s holtan látom Ginát
És fönn, az erkélyen holtan láttam Antoniszt
Ανοίγω ένα βαρέλι Νεκρή βλέπω την Νέλλη
Σηκώνω την ομπρέλα νεκρή βλέπω την Στέλλα
Κλωτσάς ένα τόπι νεκρή βρήκα την Πόπη
Kinyitok egy hordót. Holtan látom Nellit
Felemelem az ernyőt, s meglátom a halott Sztellát
Belerúgtál egy labdába, s odébb, Pópit holtan találtam.
Δίπλα στο βιτριόλι νεκρό είδα το Μανώλη
Κοιτάω λίγο πιο πάνω νεκρό βλέπω το Μάνο
και πάνω στο ντιβάνι νεκρό είδα το Γιάννη
A vitriolos üveg mellett, holtan; Manoliszra leltem
Kicsivel följebb nézek, mit látok? Holtan a Mano-ra találok
és rajta fenn, a kanapén, bíz, halottnak láttam Janniszt én!
Και έχω μείνει μονος γιατί είμαι ο δολοφόνος (x 2)
Έχω μείνει μονος γιατί είμαι ο δολοφόνος (x 7)
Και έχω μείνει μονος γιατί είμαι…
ο δολοφόνος
És élve aztán, egyedül én maradok, mert a gyilkos: én vagyok! (x 2)
Én maradtam egyedül, mert én vagyok a gyilkos (x 7)
És én élve, meg, csak azért maradtam, mert én vagyok...
a GYILKOS!
Nincs beírva úticél.
Nem hiszem, hogy eredményes lesz. 
(Bár ne lenne igazam!)
