Ενα Τραγουδι Με Συναισθημα,
Με Νοημα,
Με Μαγικους Στιχους,
Ενα Μουσικο Ποιημα... Απο Το Μεγαλυτερο Ελληνικο Συγκροτημα.
Τρυπες Egy érzésekkel teli dal,
melynek mondanivalója van,
varázslatos dalszövege,
egy zenei költemény...
a legnagyobb zenekartól - Görögországban:
"Lyukak"
Όταν θα'ρθείς να με ξεθάψεις απ'τις στάχτες
και διώξεις από πάνω μου όλη τη σκουριά
και ξαναβάλεις τις ρόδες μου σε ράγες
και εγώ αρχίσω να κυλάω ξανά
Amikor majd eljössz, hogy a hamuból kiáss a engem
és rólam az összes rozsdát elhajtod, levered
és kerekeimet a sínekre; újra felhelyezed
és én, körbeszáguldani, keringeni, újra elkezdhetek
Τότε οι λύπες θα με ψάχνουν
και άνεργες θα θρηνούν
Θα πέφτουν μανιασμένες οι βροχές
και θα ρωτούν
Akkor kutatni fog utánam a bánat és a gyötrelem
és a munkanélküliek is gyászba kezdenek
Akkor az eső folyton záporozni fog, hevesen
és majd ilyeneket kérdeznek:
Τι έγινε εκείνο το τρένο που έβλεπε / x2
Mi történt, azzal a vonattal, amelyik látta / x 2
τα άλλα τρένα να περνούν... / x4
elhaladni a többi vonatot...? / x4
Στίχοι: Ανδρέας Κομπόσης
Μουσική: Ανδρέας Κομπόσης
Πρώτη εκτέλεση: Ελεάνα Παπαϊωάννου
Άλλο ένα βράδυ που η ματιά μου
για 'κείνον βρέχεται
να τος που έρχεται
σ' άλλη αγκαλιά
Egy újabb este, mikor a tekintetem
őérte lesz könnyekkel tele,
hiszen csak azért jön ő,
hogy ölelje egy másik nő ...
Αν κάποιος δρόμος ανύθηκος νόμος
κοντά μου τον έφερε
μαζί του έφερε
τη παγωνιά
Bármilyen út, mi tisztességtelen
hozta is őt hozzám közelebb
együtt hozta vele
a fagyot is nekem...
Αποθεώστε τον (x2)
για ότι έκανε απόψε σε 'μενα
ξανά καμαρώστε τον
Őt dicsőítsétek,(x2)
azért, amit ma éjjel velem tett,
kijár neki érte a csodálat ismét...
Χρεώστε όλα τα λάθη σε μένα
δώστε σε 'κείνον μια άδεια καρδιά
τα 'δωσα όλα κι ας ήτανε ψέμα
για την αγάπη που ακόμα πονά
σα μαχαιριά
Az összes hibát nekem számítsátok fel,
s neki adjatok egy szabad szívet,
habár hazugság volt,s én mindenem odaadtam
ezért a szerelemért, ami nekem most még fáj
mint a késszúrás...
Αποθεώστε τον....
Őt dicsőítsétek...
Άλλο ένα βράδυ βαρύ το σκοτάδι
ξανά με μαχαίρωσε
λέξη που καίρωσε
το σ' αγαπώ
Egy újabb súlyos sötét este
s engem újra egy döfés ért
a szótól, mi végzetes
attól, hogy szeretlek!
Αν κάποιος δρόμος ανήθικος δρόμος
κοντά μου τον έφερε
μαζί του έφερε
το χωρισμό
Bármilyen út, mi tisztességtelen
hozta is őt hozzám közelebb
együtt hozta vele
a szakítást is nekem...
Στίχοι: Γιάννης Λιόντος
Μουσική: Κωνσταντίνος Παντζής
Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Ίμβριος
Τη μια μου λες πως μ' αγαπάς
Την άλλη πάλι με ξεχνάς
Εγώ σου δίνω ό,τι ζητάς
Κι εσύ όλο τρέλα μου πουλάς
Egyszer azt mondod nekem, hogy szeretsz
és máskor pedig, hogy elfelejtesz engem,
amit csak kívánsz megadom én neked.
de te folyton bolondságokat beszélsz nekem...
Πού βαδίζω πια δεν ξέρω
Ένα ξέρω πως
Merre járok én, már nem tudom
csak egyet tudok, hogy...
Τα πάθη του Χριστού στο πλάι σου περνάω
Μα σ' αγαπάω – μα σ' αγαπάω
Τη μια ορκίζομαι μακριά σου πως θα πάω
Μα εδώ γυρνάω, εδώ ξαναγυρνάω
Τα πάθη του Χριστού στο πλάι σου περνάω
Μα σ' αγαπάω, ακόμα σ' αγαπάω
Τη μια ορκίζομαι μακριά σου πως θα πάω
Μα εδώ γυρνάω, εδώ ξαναγυρνάω
Krisztus szenvedéseit viselem el melletted,
de szeretlek - de szeretlek téged
egyszer megfogadom, hogy tőled elmegyek messzire
de visszatérek ide, ismét visszatérek ide
Krisztus szenvedésein megyek át melletted,
de hát szeretlek, még szeretlek téged
megfogadom, hogy egyszer majd elmegyek tőled,
de úgy is visszatérek, ide újra visszatérek
Μαζί σου όλα τα 'χω δει
Κι από τα ρούχα μου έχω βγει
Ό,τι μου πεις ακολουθώ
Μέχρι εντελώς να τρελαθώ
Veled mindent átéltem, s láttam már,
és le is vettem előtted az összes ruhám,
bármit is mondasz nekem, én azt követem
amíg bele nem őrülök teljesen...
Πού βαδίζω πια δεν ξέρω
Ένα ξέρω πως
Merre járok én, már nem tudom
csak egyet tudok, hogy...
Τα πάθη του Χριστού στο πλάι σου περνάω
Μα σ' αγαπάω – μα σ' αγαπάω
Τη μια ορκίζομαι μακριά σου πως θα πάω
Μα εδώ γυρνάω, εδώ ξαναγυρνάω
Τα πάθη του Χριστού στο πλάι σου περνάω
Μα σ' αγαπάω, ακόμα σ' αγαπάω
Τη μια ορκίζομαι μακριά σου πως θα πάω
Μα εδώ γυρνάω, εδώ ξαναγυρνάω
Krisztus szenvedéseit viselem el melletted,
de szeretlek - de szeretlek téged
egyszer megfogadom, hogy tőled elmegyek messzire,
de visszatérek ide, ismét visszatérek ide
Krisztus szenvedésein megyek át melletted,
de hát szeretlek - még szeretlek téged
megfogadom, hogy egyszer majd elmegyek tőled,
de úgy is visszatérek, ide újra visszatérek
Στίχοι: Γιάννης Λιόντος
Μουσική: Γιάννης Φατούρος
Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Ίμβριος
Τα δίνεις όλα, κλαις και θέλεις να με πείσεις
πως μακριά μου δεν μπορείς εσύ να ζήσεις,
ξεπέρασες τα όρια της φαντασίας,
έδωσες πάλι ρεσιτάλ ηθοποιίας.
Beleadtál mindent, sírsz és meg akarsz győzni
hogy tőlem távol te nem tudsz élni,
túlléptél a képzelet határain,
s előadtál egy színészi előadást megint...
Χειροκροτήστε την γι' αυτή την ερμηνεία,
έχει ταλέντο που δεν έχει άλλη καμία,
χειροκροτήστε για το ρόλο πού 'χει παίξει,
ήτανε τόσο πιστευτή σε κάθε λέξη. ( x2 )
Tapsoljátok meg őt, ezért az alakításért
annyira tehetséges, mint ahogy senki más
tapsoljátok őt, ezért az eljátszott szerepért
hiszen teljesen hihető volt minden szavában ( x2 )
Και πάλι δάκρυσες για να με συγκινήσεις,
τα αδικαιολόγητα για να δικαιολογήσεις,
ξεπέρασες τα όρια της φαντασίας,
έδωσες πάλι ρεσιτάλ ηθοποιίας.
És most sírtál újra, hogy meghass engem
hogy megmentsd a menthetetlent
a képzelet határait átlépted
színészi előadást adtál elő ismét
Χειροκροτήστε την γι' αυτή την ερμηνεία,
έχει ταλέντο που δεν έχει άλλη καμία,
χειροκροτήστε για το ρόλο πού 'χει παίξει,
ήτανε τόσο πιστευτή σε κάθε λέξη. ( x4 )
Tapsoljátok meg őt, ezért az alakításért
igazi tehetség, mint ahogy senki más
tapsoljátok őt, ezért az eljátszott szerepért
hiszen hiteles volt minden egyes szava... ( x4 )
Όσο και αν μετράς η μέρα δεν περνάει
Όσο και αν γελάς το μυαλό σου αλλού πετάει
Bárhogyan is számolsz, a nap nem múlik, sehogyan!
Az eszed máshol jár, szárnyall, nevethetsz akárhogyan!
Ίσως να ‘ναι και ο στρατός
Που γκρεμίζει τα όνειρά σου
Μα δεν μπορεί να παίζει αυτός
Με τα νεύρα τα δικά σου
Talán, arról a hadsereg tehet,
Hogy az álmaid széttörnek, megfeneklenek
De az nem lehet - hidd el! -,
hogy ez játszana az idegeiddel!
Είκοσι ένα μήνες στο στρατό δώδεκα στη Σαμοθράκη
Το ξέρω πως δεν ήμουν τυχερός δεν είχα νυχτερίδας κοκαλάκι
Όταν θα απολυθείς έλα να με συναντήσεις
Στη Θεσσαλονίκη θα με βρεις και πως τα περνώ να μην ρωτήσεις
Huszonegy hónap a hadseregben, ebből tizenkettő Szamothrakin volt,
Tudom, hogy nem volt szerencsém, hisz denevér csontocskám sem volt
Amikor majd leszerelsz, kérlek jöjj el! Találkozz velem!
Thessalonikiben, rám találsz, de hogy hogy vagyok, azt meg ne kérdezd!
Το ξέρω πως κακοπερνάς τώρα μέσα στον στρατώνα
Είσαι όμως δυνατός θα αντέξεις τον χειμώνα
Σου δίνω μια συμβουλή φίλε μου να την θυμάσαι
Και αν η ζωή είναι μικρή δεν πρέπει να τη φοβάσαι
Tudom, hogy most a laktanyában jó sorod nem lehet,
De te erős vagy! Túl fogod majd élni a telet!
Adok egy tippet, barátom, emlékezz majd erre kérlek!
Hogyha az élet túl rövid lenne is, azért attól, nem kell félned!
Μάνθος Αρμπελιάς - Συμμετέχει η Κατερίνα Παπουτσάκη
Είναι οι πληγές που πονάνε...
στο ποτό οι απουσίες γυρνάνε...
χαμένες αγάπες, μικρούλες χαρές...
αράξαν σαν πλοία στο χθες...
Άγουρα νιάτα..
A sebek azok, amik úgy fájnak...
az italba visszatérnek a vállások, szakítások...
elveszett szerelmek, apró kis örömök...
kikötöttek, mint a hajók a közelmúltban...
Éretlen fiatalság...
Είναι οι σκιές που γυρνάνε..
διάφανες, χορεύοντας γελάνε...
μικρές ηδονές, κουβέντες ζεστές...
μαραθήκαν και τώρα πονάνε...
Άγουρα νιάτα...
Az árnyékok azok, amik visszatérnek...
átlátszóak, s táncolva nevetgélnek...
Apró kis örömök, melengető beszélgetések...
elhervadtak, és most fájnak...
Éretlen fiatalság...
Άσε με μάτια μου να ονειρεύομαι..
μικρή η ζωή για να τη παιδεύουμε..
Ρίξε τα χρώματα, γέμισε αρώματα..
άσε με μάτια μου να ονειρευτώ..
Engedd kedvesem, hogy álmodozzam..!
Rövid az élet ahhoz, hogy leéljük háborúzva..!
Ontsd szét a színeket, töltődj fel illatokkal..!
Engedd kedvesem, hogy az álmodozzam..!
Είναι οι πληγές που πονάνε..
στο ποτό οι απουσίες γυρνάνε..
χαμένες αγάπες, μικρούλες χαρές..
αράξαν σαν πλοία στο χθες..
Άγουρα νιάτα..
A sebek azok, amik úgy fájnak...
az italba visszatérnek a vállások, szakítások...
elveszett szerelmek, apró kis örömök...
kikötöttek, mint a hajók a közelmúltban...
Éretlen fiatalság...
Άσε με μάτια μου να ονειρεύομαι..
μικρή η ζωή για να τη παιδεύουμε..
Ρίξε τα χρώματα,γέμισε αρώματα..
άσε με μάτια μου να ονειρευτώ..
Engedd kedvesem, hogy álmodozzam..!
Rövid az élet ahhoz, hogy leéljük kínlódva...!
Ontsd szét a színeket, töltődj fel illatokkal..!
Engedd kedvesem, hogy az álmodozzam..!
Όλο αυτό που ποτέ / Mindaz, aminek sosincs vége...
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Τώρα πάλι στέκομαι εδώ και κοιτάζω εσένα να φεύγεις
αν μπορούσα λέξεις να βρω και να σου κρατήσω το χέρι
μα κοιτάζω αυτόν τον καιρό και θαρρώ πως πάει να βρέξει
πάνω από έναν δρόμο ανοιχτό, εκεί που όλοι οι άλλοι έχουν τρέξει
Most újra itt állok, és Téged nézlek, ahogy elmész
Oh, bár tudnék szavakat találni, és a kezedet tartani
De nézem ezt az időt, és úgy hiszem, hogy esni fog
Fenn egy széles, nyitott úton, oda, ahol mind a többiek /mindenki más már futott
Οι καρδιές μας χτυπούν σαν παιδιά που ορίζουν το τέλος
όλ' αυτά που 'χες πει, τώρα μοιάζουν μ' ένα έρημο μέρος
και σαν χρόνος γυρνά όλο αυτό που ποτέ δεν τελειώνει
ένα τρένο περνά και στο τέλος της Γης ξημερώνει
ver a szívünk, mint egy gyermek kell a végén
minden, amit mondott, most úgy néz ki mint egy puszta helyre
, és az évek vajon mindez soha véget nem érő
vonat halad, és a végén a föld virrad
Πάνω στη γραμμή περπατώ και κοιτώ το σύρμα να παίζει
νιώθω πως η αγάπη είναι εδώ και δεν είναι πάθος μα στέγη
που φυλάει δυο ανθρώπους στο φως και χωρίς αλήθεια δεν φεύγει
σαν μια μηχανή σ' αγαπώ κι είδα αυτή τη βίδα που φταίει
a vonalon járni, és nézd meg a vezetéket, hogy játsszon
úgy érzem, hogy a szerelem itt van, és nem szenvedély, hanem a tető
őrző két ember a világosság és az igazság nélkül hagyva
a gép ahogy én szeretem, és láttam, hogy a csavar az oka
Οι καρδιές μας χτυπούν σαν παιδιά που ορίζουν το τέλος
όλ' αυτά που 'χες πει, τώρα μοιάζουν μ' ένα έρημο μέρος
και σαν χρόνος γυρνά όλο αυτό που ποτέ δεν τελειώνει
ένα τρένο περνά και στο τέλος της Γης ξημερώνει
ver a szívünk, mint egy gyermek kell a végén
minden, amit mondott, most úgy néz ki mint egy puszta helyre
, és az évek vajon mindez nem ér véget
egy vonat áthalad, és a végén a föld hajnalok
Οι καρδιές μας χτυπούν σαν παιδιά που ορίζουν το τέλος
όλ' αυτά που 'χες πει, τώρα μοιάζουν μ' ένα έρημο μέρος
και σαν χρόνος γυρνά όλο αυτό που ποτέ δεν τελειώνει
ένα τρένο περνά και στο τέλος της γης ξημερώνει
szívünk ver, mint egy gyermek a vége
mindazt, amit mondott, most úgy néz ki mint egy puszta helyre
, és az évek vajon mindez soha véget nem érő
vonat halad, és a végén földterület hajnalok
Legutóbb Stratos szerkesztette (2015-01-28 00:11:15), összesen 2 alkalommal
Που να βρω μια να σου μοιάζει / Hol találjak, hozzád foghatót?
Στίχοι: Κωστής Μαραβέγιας
Μουσική: Κωστής Μαραβέγιας
Πρώτη εκτέλεση: Κωστής Μαραβέγιας
Είπα και εγώ για να ξεχαστώ
να βρω μιαν άλλη να ερωτευτώ
ως το πρωί σε κλαμπ και μπαρ
πήγα σε γυμναστήρια και σε χαμάμ
Πόσες ξανθές, μελαχρινές
χαρούμενες και μελαγχολικές
πρασινομάτες, ζωηρές
φρικιά, θεούσες, τρέντυ, λαϊκές
Azt gondoltam én is, hogy mindenről megfeledkezzek,
hogy találnom kell valaki mást, akibe szerelmes lehetek!
Hajnalig a klubokba és bárokba
mentem, meg tornatermekbe, és gőzfürdőbe
Hány szőke, barna nő van,
akik vidámak és melankolikusak,
zöldszeműek, élettel teliek,
furcsák, szentfazekak, divatosak, és egyszerűek!
Μα...
που να βρω μια να σου μοιάζει
τη ζωή μου έχεις χαράξει
κι έχω τούτο το μαράζι
πως να βρω μια να σου μοιάζει...
De...
hol találjak, egy hozzád foghatót?
az életemet is meghatározod,
és nézd, hogy fáj itt a szívem
hogyan találhatnék, egy hozzád foghatót...?
Είπα ν' αλλάξω προορισμό
να ταξιδέψω μήπως και συναντηθώ
με το άλλο, άλλο μου μισό
που στην Αθήνα δε μπορώ να βρω
Πήγα σε μέρη εξωτικά
μεγαλουπόλεις και μικρά χωριά
Πόσες Σουηδέζες, Πατρινές, Κινέζες, Ιρλανδές, Θεσσαλονικιές
Gondoltam, máshová kell költöznöm,
és kell utaznom, hátha sikerül összejönnöm
a másikkal, az én másik felemmel,
akit Athénban, soha nem lelek meg
Elmentem sok egzotikus helyre,
nagyvárosokba, és a kisebb falvakba,
Hány svéd nő, patraszi, kínai, ír, thessaloniki volt…
Μα..
πού να βρω μια να σου μοιάζει
τη ζωή μου έχεις χαράξει
κι εχω τούτο το μαράζι
πώς να βρω μια να σου μοιάζει...
De...
hol találjak, egy hozzád foghatót?
az életemet is meghatározod,
és nézd, hogy fáj itt a szívem
hogyan találhatnék, egy hozzád foghatót...?
Δεν υπάρχει τίποτα πιο δυνατό, απ την ανάγκη
κι αυτοί οι τοίχοι δεν μπορούν, άλλο πια, να με κρατούν
Nincs semmi mi erősebb a szükségnél
Ezek a falak tovább nem tudnak visszatartani
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
Δεν υπάρχει τίποτα πιο δυνατό, απ την ανάγκη
κι αυτοί οι τοίχοι δεν μπορούν, άλλο πια, να με κρατούν
Nincs semmi mi erősebb a szükségnél
Ezek a falak tovább nem tudnak visszatartani
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
Την καλοκαιρινή νύχτα αλλάζω και ιδρώνω, για να μ αγγίζεις
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
A nyári éjben átváltozom és verejtékezek az érintésedért.
Δεν κρατάω ότι σκέφτομαι, άραγε πως θα ήταν
μαζί μου να περπατήσεις, εσύ για να ξυπνήσεις
υπάρχουνε τόσοι δρόμοι, να λέμε αυτό που τελειώνει
εκεί που αρχίζουν οι σκέψεις, να συναντούνε τις λέξεις
Nem őrzöm a gondolataimat, hogy vajon hogy történt
Járj velem hogy Te felébredhess,
Annyi út van, hogy megmondhassuk hol végződjön ez?
Ott ahol kezdődnek a gondolatok, s találkozzanak a szavakkal
Τα χέρια μου αγγίζουν, το δρόμο κουράστηκα
αύριο πάλι, θα, θα συνεχίσω
Τα χέρια μου αγγίζουν, το δρόμο κουραστικά
αύριο πάλι, θα, θα συνεχίσω
A kezeim érintenek, elfáradtam az úton
Holnap újra, majd újra folytatom
A kezeim érintenek, elfáradtam az úton
Holnap újra, majd újra folytatom
Legutóbb Stratos szerkesztette (2015-01-27 10:07:10), összesen 2 alkalommal
Στίχοι: Βασίλης Γιαννόπουλος
Μουσική: Χριστόφορος Γερμενής
Πρώτη εκτέλεση: Αγγελική Ηλιάδη
Μέσα στα μάτια τα θολά
πάλι το δάκρυ σου κυλά
κάποια αγάπη σου παλιά
σου έχει κόψει τα φτερά
και λιώνεις μες στην ερημιά
A homályos szemeidben
Újra könnycseppek gyűlnek
Valamelyik régebbi szerelmed
Levágta a szárnyaid,
És elsorvadsz, e nagy magányban
Μελαγχολικά μου μάτια χείλη μου στεγνά
την ψυχή μου δυο κομμάτια έκανες ξανά
και θυμώνω και πονάω και καρδιοχτυπώ
που δεν έχεις καταλάβει πόσο σ' αγαπώ
Bánatos szemecskéim, kiszáradt ajkaim
A lelkemet újra kettészakítottad...
És dühös vagyok, és fájdalmak gyötörnek, s - úgy ver, - kiszakad a szívem!
Mert nem értetted meg, hogy mennyire szeretlek!
Σβήσαν τα φώτα τ' ουρανού
βρίσκεσαι εδώ μα είσαι αλλού
πάψε επιτέλους να πονάς
μάθε σελίδα να γυρνάς
φεύγει η ζωή μην το ξεχνάς
Leoltották a fényeket az égen,
Te itt vagy, ám mégis máshol jársz!
Hagyj fel végül a fájdalommal!
Tanulj meg továbblépni, lapozz tovább!
Az élet múlik, ne feledd, s ne tétovázz!
Μελαγχολικά μου μάτια χείλη μου στεγνά
την ψυχή μου δυο κομμάτια έκανες ξανά
και θυμώνω και πονάω και καρδιοχτυπώ
που δεν έχεις καταλάβει πόσο σ' αγαπώ
Bánatos szemecskéim, kiszáradt ajkaim
A lelkemet újra kettészakítottad...
És dühös vagyok, és fájdalmak gyötörnek és úgy ver; kiszakad a szívem
Mert nem értetted meg, hogy mennyire szeretlek
Στίχοι: Νίκος Σαρρής
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Αγγελική Ηλιάδη
Πώς ένας ουρανός
τα άστρα του διαρκώς
τα κρατάει αναμμένα
Πώς τα ΄μαθε όλα αυτά
κόλπα μυστικά να μου μάθει ένα
Hogyan lehetséges, hogy az égboltozat
a csillagait, állandóan,
mindig égve bírja tartani?
Hogyan tanulta meg mindezt?
A trükkökből, titkokból, igazán megtaníthatna egyre!
Μια προσευχή ψάχνω να βρω
μονάχα αυτό μπορώ
απόψε που μου λείπεις
Μια προσευχή που αν την πω
και δε σε φέρει εδώ
θα μ΄έπαιρνε μαζί της
Egy ima után kutatok, talán rábukkanok
csak ez van, amit tenni tudok
most, hogy ma éjjel ennyire hiányzol
Egy imát keresek, amit ha elmondanék,
és nem hozna el ide téged,
akkor engem vinne el magával
Πώς ξέρει ο καιρός
καλοκαιρινός να επιστρέφει κάθε χρόνο
Πώς ποιος τον οδηγεί
που έχω πια χαθεί
να μου πει το δρόμο
Honnan tudja az időjárás,
hogy nyári hőségnek vissza kell térnie minden évben?
Hogyan? S ki lehet az, aki az egészet irányítja
most, hogy végleg eltévedtem?
Meg kell mutassa számomra az utat!
Μια προσευχή ψάχνω να βρω
μονάχα αυτό μπορώ
απόψε που μου λείπεις
Μια προσευχή που αν την πω
και δε σε φέρει εδώ
θα μ΄έπαιρνε μαζί της
Egy ima után kutatok, talán rábukkanok
csak ez van, amit tenni tudok
most, hogy ma éjjel ennyire hiányzol
Egy imát keresek, amit ha elmondanék,
és nem hozna el ide téged,
akkor engem vinne el magával
xXxGirlxXx írta:
Olvastam róla, hogy áldozata volt valami lövöldözésnek és elveszítette talán (de nembiztos) a barátját is.
Stratos:
Ezen a videón, beszél Babiszról a barátjáról, akit váratlanul elveszített... (a körülményekről nincs szó, lehetett autószerencsétlenség is)
..és a HALÁLRÓL is beszél...
...ami rajtunk kívül álló esemény...
És ami különböző módon, de előbb-utóbb, minden egyes embert elér...
Megszületünk, és abban a hitben élünk, hogy sokáig akár évszázadokig is elélünk... Nem gondolunk bele, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.
Nem gondolunk bele, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetjük kedvesünket is...!
A dal végén, még arról beszél, hogy bár kegyetlen dolog volt, hogy ilyen hamar el kellett veszítse kedvesét,
tudja, hogy nagy lehetőségek, nagy feladatok várnak még rá...!
Szeretne jobbá - jobb emberré - válni, és szeretné úgy felnevelni közös gyermeküket, hogy az elhunyt férje büszkén tekinthessen le rá...!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-03-27 20:03:13), összesen 6 alkalommal
Nincs beírva úticél.
Válasz a #129591. hsz-ra
