Ένα ντουέτο με τον Δημήτρη Λιόλιο από την επερχόμενη δισκογραφική δουλειά του Δημήτρη Γκουλούση
Egy duett Dimitris Liolios-szal, Dimitris Gouloussis közelgő albumáról
Δημήτρης Λιόλιος
'Αλμπουμ: ΤΙ ΕΙΝΑΙ Η ΑΓΑΠΗ ΤΕΛΙΚΑ - 2009
a "Végül is, mi a Szerelem?" - című, 2009-es albumról
Λένε οι αγάπες πως ζουν παντοτινά…
Πως ταξιδεύουνε αιώνια ταιριασμένες
Κι εμείς τα σώματα που ο πόνος τα γεννά,
Ζούμε με πόθους κι ελπίδες ξεχασμένες...
Azt mondják, hogy a szerelmek örökké élnek,
S hogy együtt, párosan utaznak az örökkévalóságban
És mi - akiknek a testét, a fájdalom szüli meg -,
Elfeledett vágyakkal és reményekkel élünk...
Ίσως να ήθελα να κλείσω το κενό μου,
Ίσως γι’ αυτό να σε έκανα ουρανό μου...
Μα έλα που είδα τη ζωή στα δυο σου μάτια
Κι εσύ την έκανες να μοιάζει δυο κομμάτια...
Talán, mert le akartam zárni magamban az ürességet,
Talán ezért tettelek meg "Egem"-nek, istenségként -Téged...
Csakhogy, megláttam az életet a két szemedben,
És Te olyanná tetted, mintha két felé repedne...!
…Τώρα η σιωπή…
Δρόμο πια μου δείχνει για να βρω,
εκείνον το χαμένο μου εαυτό...
τη δύναμη να βρω, ν’ αναστηθώ...
και πίσω να μην ξαναρθώ...
...Mostantól a Csend...
Az Út, ami megmutatja nekem, hogy merre keressem
Önnön magamat, s az én elveszett lelkemet...
S hogy erőt meríthessek, hogy feltámadhassak...
És hogy ide, sose térjek vissza...
Δες, πώς όλα έχουν αλλάξει τώρα εδώ...
Τα πάντα ήταν το τίποτα που ζω
Το ψέμα σου πια μόνο αυτό αγαπώ
Ένα ψέμα είμαι λοιπόν...κι εγώ…
Nézd! Mennyire megváltozott most itt minden!
A Mindenség volt a Semmi, amit most megélek
Már csak azt az egy dolgot szeretem: a hazugságod;
Nos, azt, hogy én is csupán egy... ...hazugság vagyok!
Μοιάζουν οι ώρες να λογαριάζονται στο χρόνο…
ποια θα ’ναι αυτή που θα μου δώσει κι άλλο πόνο...
ως τώρα ψίχουλα δεν κέρασα κανέναν,
ποτέ δεν κράτησα κάτι και για μένα...
Olyan, mintha az időben, az órák valamit is számítanának...
Ki lesz az vajon, aki számora újabb fájdalmakat ád majd...?
Eddig morzsákkal senkit sem vendégeltem meg,
De magamnak sem tartottam, soha semmit meg...
Κρύψαν τα λόγια σου τα «θέλω» τα φτωχά μου,
κι είπες πως δεν πειράζει να ’σαι μακριά μου
μα έλα που αγκάλιασα τον ήλιο στο κορμί σου
κι εσύ τον έκρυψες στ’ ατέλειωτα «γιατί» σου...
Elrejtették a szavaid, a szegényes akaratosságom,
És azt mondtad, hogy nem számít, ha hozzám közel vagy, vagy távol
Dehát számít-e, hogy átöleltem a Napot a testeden
És te elrejtetted őt, a végtelen "miért"-jeidben...?
…Τώρα η σιωπή…
Δρόμο πια μου δείχνει για να βρω,
εκείνον το χαμένο μου εαυτό...
τη δύναμη να βρω, ν’ αναστηθώ...
και πίσω να μην ξαναρθώ..
...Most a néma csend...
Mutatja már nekem az utat, hogy megtaláljam
Az énemet, az elveszett önmagamat...
Hogy megleljem az erőt, hogy feltámadhassak...
S hogy többé, ne jöjjek soha vissza...
Δες, πώς όλα έχουν αλλάξει τώρα εδώ...
Τα πάντα ήταν το τίποτα που ζω
Το ψέμα σου πια μόνο αυτό αγαπώ
Ένα ψέμα είμαι λοιπόν...κι εγώ…
Nézd, hogy megváltozott most itt minden
A minden volt a semmi, ahogy élek
A hazugságod már csak az, amit szeretek
Tehát, egy hazugság vagyok... én is...
Stratos: Köszi a segítséget Asteri! (Látom; nálad is "bejön" ez a zene!)
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-11-22 15:03:04), összesen 3 alkalommal
Στίχοι: Δημήτρης Λιόλιος
Μουσική: Δημήτρης Λιόλιος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Λιόλιος
Φύσηξε ο νότος μια φωτιά
σαν άγριο καλοκαίρι
του αέρα γίνεσαι σκιά
και χάνεσαι…
Μέσα σε όνειρα μικρά
κάποιου Θεού ψάχνεις το χέρι
του πουθενά η ομορφιά,
σε πλάνεψε… Δεν άντεξες…
A déli szél, lángoló hőt fújt,
Mint valami vad, tomboló nyár
A levegőnek az árnyékává válsz,
És a semmibe veszel...
Apró álmaid között,
Valami Istenség kezét kutatod, keresed...
A Sehol-világ szépsége,
Elcsábított téged ... És te nem álltál ellen..!
Φύσηξε ο νότος μια φωτιά
σαν άγριο καλοκαίρι
του ανέμου γίνεσαι η φορά
και χάνεσαι…
Πίκρα σε λύτρωσε γλυκά
σαν μ’ άγνωστο η κουβέντα
μέσα στο τέλος δεν χωράς...
και κρύβεσαι…παντού δίνεσαι…
Tüzes levegőt fújt a déli szél,
Mint valami a dühöngő, vad nyár
A szélviharnak a sebessége leszel,
És elveszel...
Édesen vált meg téged a keserűség,
Mint egy ismeretlennel, olyan a beszélgetés
Nem tudod elfogadni a véget
És elrejtőzöl... ...mindenkinek odaadod magad...
Κι΄είναι ο δρόμος, αέρας και φωτιά
κι’ όλο πας απ’ την αρχή,
Ξημερώνει, τι σου έμεινε μετράς
είσαι αέρας και φωτιά
És a te utad a szél és a tűz
És mindig, mindent, újra kezdesz,
Hajnalodik, és azt számolgatod; mid maradt?
Te vagy a szél és a tűz!
Φύσηξε ο νότος μια φωτιά
σαν έρωτα το βλέμμα
σαν σφαίρα πέρασε ξυστά
σε πλήγωσε…
Βαρέθηκες να προσκυνάς
αυτούς που σ΄έχουνε στο χέρι
Φύσηξε ο νότος μια φωτιά...
και ξύπνησες, αχ ξύπνησες …
Valami nagy tüzet fújt a déli szél,
Mint a szerelem, a lángoló tekintet,
Golyóként suhant a semmiből,
És megsebzett téged...
Belefáradtál abba, hogy tiszteld azokat,
Akik a kezükben tartanak téged
Forró lángot fújt a déli szél...
És felébredtél... ah, felébredtél...!
Στίχοι: Δημήτρης Λιόλιος
Μουσική: Δημήτρης Λιόλιος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Λιόλιος
Για κάποιο λόγο σοβαρό
της μοναξιάς αερικό
άγνωστη σε άγνωστους γυρνάς
πια δεν έχεις που να πας
δεν έχεις που να πας
Valamilyen komoly oknál fogva,
A magány repülőjén
Ismeretlenként, ismeretlenekhez fordulsz
De már nincs hová menned
Nincs hova menned!
Το ραδιόφωνο σιγά
κι ένα χαμόγελο στενό σαν χαρακιά
κι όλο η ζωή σου σταματά
σαν μια ματιά στο πουθενά
σαν μια ματιά στο πουθενά
A rádió hallkan szól
És mint egy vonal, keskeny a mosoly,
És megreked, áll az egész életed
Mint egy pillantás a semmibe,
Mint egy pillantás a semmibe!
Για μένα μη μιλάς
Για μένα μη μιλάς
Hozzám, ne szólj!
Hozzám, ne beszélj!
Μεσ' τον καθρέφτη σου κοιτάς
κορμιά που γεύτηκες κι απάνω τους πατάς
μοιάζει της νύχτας ουρλιαχτό
σαν κάποιο όνειρο κακό
ξυπνάς κι ακόμα είναι εδώ
A tükörben nézegeted magad
Testek, amiket megkóstolsz, s aztán rajtuk taposol
Mint egy éjszaka üvöltés, olyan
Mint valami rossz álom,
Fölriadsz, és még mindig itt van
την ομορφιά σου προσκυνάς
γιατί είναι άδεια η ψυχή σου και πονάς
και σε ρουφάει ο καπνός
απ το τσιγάρο το πικρό
μεσ το δωμάτιο το μικρό
και σε ρουφάει ο καπνός
απ το τσιγάρο το πικρό
Tisztelegsz a szépséged előtt
Mert üres a lelked, és a fájdalom gyötör
És magába szív a füst
A keserű cigarettából,
A kicsiny szobádból...
És fölszippant magába a füst
A keserű cigarettából
Για μένα μη μιλάς
Για μένα μη μιλάς
Hozzám, ne szólj!
Hozzám, ne beszélj!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-11-23 17:19:27), összesen 5 alkalommal
Στίχοι: Δημήτρης Λιόλιος
Μουσική: Δημήτρης Λιόλιος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Λιόλιος
Αυτή η μορφή που με κοιτάει
Μες το καθρέφτη χαμογελάει
Δεν είναι το όνειρο που ξέχασα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Ez az alak, ami figyel engem
A tükörből mosolyog rám
Ez nem az az álom amit elfelejtettem
Ez már az, hogy szavakká váltál, és elvesztettelek
Δεν είναι που στο άκουσμά σου μέθυσα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Nem azért, mert megrészegültem attól, hogy hallgattalak
Azért van, mert már szavakká váltál, s elveszítettelek!
Βάζω πότο τσιγάρο ανάβω
Ότι με τέλος μοιάζει κουράστηκα να ψάχνω
Δεν είναι που μου ΄λειψες, και έκλαψα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Italt töltök, cigarettára gyújtok
Azt, mi végül hozzám hasonlítana, belefáradtam hogy keressem
Nem arról van szó, hogy hiányoztál nekem, és mert sírtam,
Hanem arról, hogy szavakká váltál, és már elvesztettelek!
Δεν είναι τα πρέπει που με γέλασαν
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Nem szükségletek azok, amik becsaptak
Hanem, hogy szavakká lettél már, és én elvesztettelek
Απ΄το μπουκάλι αδειάζω ψέμα
Μα αλήθεια γίνεται σαν μπαίνει μες΄το αίμα
Τη μοναξιά μου ήπια και μέθυσα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Az üvegből, magamba hazugságot ürítek
De igazsággá válik, amint a vérembe kerül
A magányomat szívtam magamba, és beleszédültem
Mert már szavakká váltál, és elvesztettelek
Δεν είναι που σ΄ ότι μου ζητάει δεν σ' έδωσα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
έγινες λόγια πια και σ έχασα
Nem azért, mintha bármi kívánságot nem adtam volna meg,
Csupán, mert szavakká váltál már, és én elvesztettelek
Szavakká lettél már, s elveszítettelek
δεν είναι η απουσία σου που γεύτηκα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
έγινες λόγια πια και σ έχασα
Nem hiányod miatt, amibe belekostóltam
Hanem, mert szavakká váltál már, és én elvesztettelek
Szavakká lettél már, s elveszítettelek
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-11-23 17:35:49), összesen 3 alkalommal
Αφού το θέλεις, όλα γύρω να'ναι άδεια
Αν εσύ θέλεις, θα μετράς μόνο σημάδια
Μα ακόμα κι αν βρέχει πάνω σ΄όλη τη Γη
Είναι η ζωή μια βόλτα στη βροχή
Ha azt akarod, hogy körös-körül minden szabad legyen...
Ha ezt akarod, akkor számolgathatod a sebeidet!
De még ha zuhog is az eső az egész Földkerekségen
Az élet - vedd úgy, hogy - egy séta az esőben!
Ότι σε πόνεσε άλλο μη κουβαλάς
Πέτα το πίσω... μην σταματάς!
Σαν ξημερώσει βγες έξω στο Φως
Και δες αυτόν το κόσμο αλλιός!
Ami fájdalmat okozott, azt többé ne cipeld tovább!
Hajítsd csak magad mögé..! És meg ne állj..!
Amint hajnalodik, menj ki a Fényre!
És nézd ezt a világot; egészen másképpen!
Μια ίδια μέρα σαν όλες τις άλλες
Γεμάτη στιγμές μικρές και μεγάλες
Δεν είν'το καθετί τόσο μοναδικό
Κάποια πράγματα είναι μια σκέψη απλώς μες στο μυαλό
Egyik nap olyan, mint a többi nap
Telítve van kisebb-nagyobb pillanatokkal
Nem mindegyik egyedülálló annyira...
Vannak dolgok, amik egyszerű gondolatok csak, amik a fejünkben vannak
Η ζωή είναι παντού..!
Az élet mindenütt jelen van ..! / x2
Αν το ψάχνεις όλα στραβά θα πηγαίνουν
Αν επιμένεις μ'όσους δεν καταλαβαίνουν
Ακόμα κι αν έχασες ότι ήταν δικό σου
Κοίτα το δρόμο που απλώνεται εμπρός σου
Ha elveszel a részletekben, minden balul sül majd el
Ha mindenhez ragaszkodsz, amit mások nem értenek meg
Még akkor is, ha elvesztetted mindazt, ami a tiéd volt
Csak az útra figyelj, ami előtted terül el!
Μη σε φοβίζει το άγνωστο, που γελά
Άσε μες στη ψυχή σου την ομορφιά να κυλά!
Ne félj az ismeretlentől, s ne engedd, hogy kikacagjon!
De azt hagyd, hogy a lelkedben a szépség: szétáradjon!
Σαν ξημερώσει βγες έξω στο Φως
Και δες αυτόν το κόσμο αλλιός!
Amint hajnalodik, menj ki a Fényre!
És nézd ezt a világot; egészen másképpen!
Μια ίδια μέρα σαν όλες τις άλλες
Γεμάτη στιγμές μικρές και μεγάλες
Δεν είν'το καθετί τόσο μοναδικό
Κάποια πράγματα είναι μια σκέψη απλώς μες στο μυαλό
Egyik nap olyan, mint a többi nap
Telítve van kisebb-nagyobb pillanatokkal
Nem mindegyik egyedülálló annyira
Vannak dolgok, melyek egyszerű gondolatok csak, amik a fejünkben vannak
Αγάπησε και λίγο εσένα / Szeresd egy kicsit magadat is!
Λιόλιος Δημήτρης
Αν η μέρα σου πια μοιάζει, σκηνικό που σε τρομάζει
μη φοβάσαι να το ζεις
Αν στον καθρέφτη βλέπεις άλλον, αυτό συμβαίνει γιατί μάλλον
θέλεις πάλι να πειστείς...
Ha a napod olyannak tűnik már, mint egy rémítő filmjelenet,
Ne félj azt megélni!
Ha a tükörben valaki mást látsz, ez valószínűleg azt jelenti,
hogy szeretnél újra hinni, meggyőződni...,
Πώς ό,τι θέλεις δεν το έχεις κι απ’ ότι έχεις όλο τρέχεις
Πάντα κάπου να κρυφτείς...
Σ’ αγάπες που όλο σου σκαλώνουν, σε θέλω που σ’ απογειώνουν
Μα λείπεις πάντα απ’ τη γιορτή...
Hogy amit szeretnél, az nincs meg neked, s amid már megvan, azelől folyton menekülsz,
Hogy mindig valahová elrejtőzz...
Az örökké béklyóba kötő szerelmeknél, szeretnélek téged, felrepíteni
De mindig hiányzol az ünnepről...
Αν η μέρα σου πια μοιάζει σκηνικό που σε τρομάζει
Μη φοβάσαι να το ζεις...
Αν στον καθρέφτη βλέπεις άλλον, αυτό συμβαίνει γιατί μάλλον
Θέλεις πάλι να πειστείς...
Ha a napod olyannak tűnik már, mint egy rémítő filmjelenet,
Ne félj azt megélni..!
Ha a tükörben valaki mást látsz, ez valószínűleg azt jelenti,
Hogy szeretnél újra hinni, meggyőződni...,
Πως ό,τι θέλεις δεν το έχεις κι απ’ ότι έχεις όλο τρέχεις
Πάντα κάπου να κρυφτείς...
Σ’ αγάπες που όλο σου σκαλώνουν, σε θέλω που σ’ απογειώνουν
Μα λείπεις πάντα απ’ τη γιορτή...
Hogy amit szeretnél, az nincs meg neked, s amid már megvan, azelől folyton menekülsz,
Hogy mindig valahová elrejtőzz...
Az örökké béklyóba kötő szerelmeknél, szeretnélek téged, felrepíteni
De mindig hiányzol az ünnepről...
Αγάπησε και λίγο εσένα και παρ’ το αλλιώς μην κάνεις θέμα
Κάνε παιχνίδι με ό,τι έχεις μη λες πως άλλο δεν αντέχεις
Αγάπησε και λίγο εσένα κι ευθεία να τραβάς
Η μοναξιά είναι ένα στέμμα κι εσύ ο βασιλιάς...
Szeresd egy kicsit magadat is, és vedd másként, könnyedebben a dolgokat!
Vedd úgy, mintha minden játék volna! Ne mondd, hogy tovább nem bírod!
Szeresd egy kicsit magadat is, és törj egyenesen előre!
A magány egy korona, s te vagy a király...!
Αν η νύχτα σε πικραίνει σαν μαχαιριά μέσα σου μπαίνει
Μη φοβηθείς να το γευτείς...
Αν νιώθεις πάλι πως είσαι θύμα αν θέλεις πάλι να πεις κρίμα
Παρηγορήσου στη σιωπή...
Ha elkeserít az éjszaka, és ha beléd, mint kés hatolna,
Ne félj megízlelni azt...!
Ha újra úgy érzed, hogy te vagy az áldozat, s ismét azt akarod mondani, hogy kár volt...
Inkább, ismét burkold magad a csendbe...!
Μια μπάλα είναι που γυρίζει αυτή η γη και σε ζαλίζει
Μες στη φορά της μπες κι εσύ...
Κι απ’ του ουρανού τ’ άστρα στολίσου με τα όνειρά σου πάλι ντύσου
Ξεκίνα πάλι να σε βρεις, να σε βρεις...
Mint egy labda, amely forog, olyan ez a föld, és te beleszédülsz
De vedd fel te is a sebességét...!
És az ég csillagaival díszítsd fel magad, öltsd fel ismét álmaid!
Indulj el újra, és leld fel önmagad, találj magadra...!
Αγάπησε και λίγο εσένα
Και παρ’ το αλλιώς μην κάνεις θέμα
Κάνε παιχνίδι με ό,τι έχεις
Μη λες πως άλλο δεν αντέχεις
Szeresd egy kicsit magadat is, és kezeld másként, vedd könnyedebben a dolgokat!
Vedd úgy, mintha minden játék volna!
Ne mondd, hogy tovább nem bírod!
Αγάπησε και λίγο εσένα
Κι ευθεία να τραβάς
Η μοναξιά είναι ένα στέμμα
Κι εσύ ο βασιλιάς...
Szeresd egy kicsit magadat is,
És törj egyenesen előre!
A magány egy korona,
S te vagy a király...!
Αγάπησε και λίγο εσένα...
Κι απ’ του ουρανού τ’ άστρα στολίσου
Με τα όνειρά σου πάλι ντύσου
Ξεκίνα πάλι να σε βρεις
Να σε βρεις...
Szeresd egy kicsit magadat is...!
És az ég csillagaival ékesítsd magad!
Öltsd magadra újra az álmaidat!
Indulj el újra, hogy megtaláld önmagad!
Hogy magadra találj...!
Αγάπησε και λίγο εσένα
Και παρ’ το αλλιώς μην κάνεις θέμα
Κάνε παιχνίδι με ό,τι έχεις
Μη λες πως άλλο δεν αντέχεις
Szeresd magad is egy kicsit!
És kezeld másként a dolgokat, vagy ne is törődj vele!
Csinálj játékot mindenből!
És soha ne mondd, hogy nem bírod tovább!
Αγάπησε και λίγο εσένα
Κι ευθεία να τραβάς
Η μοναξιά είναι ένα στέμμα
Κι εσύ ο βασιλιάς...
Szeresd egy kicsit magad!
És törj ki, egyenesen előre!
A magány egy korona
S te vagy a király...!
Αγάπησε και λίγο εσένα...
Szeresd egy kicsit magad!
Hogy amit szeretnél, az nincs meg neked, s amid már megvan, azelől folyton menekülsz,
Hogy valahová elrejtőzz...
A szerelmekhez, melyek örökké béklyóba kötnek, ott szeretnélek, amik majd téged, felrepítenek
De az ünnepről, mindig hiányzol....
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-11-25 15:52:24), összesen 3 alkalommal
Στίχοι: Σέβη Τηλιακού
Μουσική: Jaques Brel & Mac Kuen Rod
Πρώτη εκτέλεση: Βίκυ Λέανδρος
Πες μου πως μπορείς φεύγω να μου πεις
Δίχως να πονάς, δίχως να μιλάς
Κάθε μας στιγμή, κάθε μας φιλί
Πες μου πως μπορείς έτσι να ξεχνάς
Ζήσαμε μαζί μια μικρή ζωή
Που χωρίς ψυχή την πετάς μακριά
Πες μου πως μπορείς να μην μ' αγαπάς
Πες μου πως μπορείς, πες μου πως μπορείς
Mondd, hogyan tudod nekem azt mondani, hogy: "- Elmegyek"?
Anélkül, hogy fájna, anélkül, hogy bármi mást szólnál?
Minden pillanatainkat, minden csókjainkat
Mondd, hogyan tudod így elfelejteni?
Egy egész kis életet éltünk le mi,
Amit lelketlenül, messzire bírsz hajítani
Mondd, hogyan tudsz engem; nem szeretni?
Mondd, hogyan tudsz.., mondd, hogyan bírsz..?
Πες μου αν μπορείς σ' άλλην αγκαλιά
Να βρεις τα φιλιά που 'χουν πια χαθεί
Πες μου αν μπορείς σ' άλλης την καρδιά
Να βρεις την φωτιά που 'χα στην καρδιά
Κι αν μπορείς να λες, μα χωρίς να κλαις
Πως εσύ δεν φταις που 'σβησε το χτες
Πες μου αν μπορείς να μη μ' αγαπάς
Πες μου αν μπορείς, πες μου αν μπορείς
Mondd, hogyan tudnád más karjai közt, más ölében
Megtalálni azokat a csókokat, amik elvesztek már régen?
Mondd, hogyan tudnád más nő szívében
Megtalálni azt a tüzet, ami ott volt az enyémben?
És ki tudnád-e mondani, de anélkül, hogy könnyed hull;
Hogy nem te vagy a vétkes, amiért kitörlődött a múlt?
Mondd, hogyan tudnál engem; nem szeretni?
Mondd ki, ha tudod..! Mondd ki, ha bírod...!
Στάσου μια στιγμή, κάτι να σου πω
Τώρα που για μας τέλειωσ' η γιορτή
Ήμουν σαν τη γη, ήσουν η βροχή
Ήμουν το νερό κι ήσουν η πηγή
Μου 'δωσες το φως, μου χάρισες πνοή
Κι αν εσύ χαθείς, σβήνει κι η ζωή
Πες μου πώς μπορείς να μη μ' αγαπάς
Πες μου πώς μπορείς, πες μου πώς μπορείς
Várj egy pillanatra, valamit mondanom engedj!
Most, hogy számunkra véget ért az "ünnep",
Olyan voltam mint a föld, és az eső te voltál
Én voltam a víz, és te voltál a forrás
Te adtad a fényt, és tőled kaptam levegőt
És ha elvesznél, az élet sem menne tovább
Mondd, hogyan tudsz engem; nem szeretni?
Mondd, hogyan tudod ezt... Mondd, hogyan bírod ezt...?
Από μακρινά, μέρη ξωτικά
Χίλιους θησαυρούς και χρυσά φλουριά
άπιαστα πουλιά με χρυσά φτερά θα 'βρω
και θα 'ρθω να σου τα χαρίσω
Για να μ' αγαπάς όσο σ' αγαπώ
Να μην πας μακριά, να μη φύγεις πια
Πες μου αν μπορείς να μη μ' αγαπάς
Πες μου πώς μπορείς, πες μου πώς μπορείς
Távoli helyeken, idegen földrészeken
Ezernyi kincset, és arany tallérokat szedek,
Megfoghatatlan, arany szárnyú madarakra lelek,
És eljövök hozzád, hogy neked ajándékozzam mindet!
Azért, hogy szeress, mint amennyire én szeretlek!
Azért, hogy ne távolodj el, hogy ne menj el örökre!
Mondd hogyan tudnál engem; nem szeretni?
Mondd ki, ha tudod..! Mondd ki, ha bírod...!
Πρώτη εκτέλεση: Θέμης Αδαμαντίδης
Τίτλος άλμπουμ: Σώμα με σώμα
Στίχοι: Νίκος Σταχτέας
Μουσική: Γιώργος Μελέκης
Στάζουν τα μάτια μου φωτιά
και στο καθρέφτη μου μπροστά
του λέω ψέμματα για μας
ότι ακόμα μ΄αγαπάς
Tüzes könnyektől ég a szemem
S a tükör elé ülve, vele szemben,
Rólunk, néki, hazugságokat rebegek
arról, hogy te, szeretsz még engem...
Τα τελευταία μου δάκρυα
για σένα που λάτρεψα
για σένα που αγάπησα
για σένα
Τα τελευταία μου δάκρυα
στα μάτια μου στέγνωσαν
εκείνος που ήξερες
για σένα πέθανε
Az utolsó könnyeim
Érted, akit imádtam
Érted, akit szerettem
Teérted...
Az utolsó könnyeim
Száradtak fel a szemeimben
És Az, akit ismertél,
Meghalt érted itten...
Απόψε αλλάζω ουρανό
κι όλα τελειώνουνε εδώ
στάζουν τα μάτια μου φωτιά
για τελευταία μου φορά
Ma éjjel, más égbolt terül reám,
És itt, minden véget ér már
Szemeimben tüzes könnyek árja...
Most még, utoljára...
Τα τελευταία μου δάκρυα
για σένα που λάτρεψα
για σένα που αγάπησα
για σένα
Τα τελευταία μου δάκρυα
στα μάτια μου στέγνωσαν
εκείνος που ήξερες
για σένα πέθανε
Az utolsó könnyeim
Érted, akit imádtam
Érted, akit szerettem
Teérted...
Az utolsó könnyeim
Száradtak fel a szemeimben
És Az, akit ismertél,
Meghalt érted itten...
Stratos: Köszi Asteri a segítséget!
Mert már tényleg nem tudom magam (se Viksót) utól érni...!
Nem. Egy dal, egy hang szépségét átélni gyönyörüség./ Ki kellett mondanom./
Stratos: Rendben. A "gyönyörűség"-re is igyekeztem rákeresni...
...nem jött egészen össze (folyton az "élvezetet" adta ki a fordító program!).
Így, most maradt a "szépség".
Ilyen felvételt, még úgysem találtam a Youtube-n!
"My first Greek song!
Please, if you know Greek or are just studying it and know more than I do, let me know if I say anything wrong and correct me."
Egy angol srác, írt egy nótát... ez az ELSŐ GÖRÖG nótája! Hallgassátok szeretettel...!
Szerintem, nagyon aranyos...!
Csupán annyi kritika érte, hogy a ragozást elvétette... nem nőnemben énekelt a "tökéletes nő"-ről (Télia helyett, Telios-t énekelt)
A listában nem találtam az alábbi számot.., béna voltam, és mégis megvan? Az előadót nem ismerem, a cím Monaxia mou ola.
Nagyon köszönöm!!!
Üdv.
Nina
Stratos: Kedves Nina!
Nem voltál béna..!
E számot ugyan már minimum másfél évtizede ismerem (akkor vehettem kint lemezt a Pyx Lax együttestől...)
Talán a szöveg nehézsége riasztott el? (Vagy az énekes mormogás szerű előadásmódja? )
Nem tudom már, hogy miért nem értettem igazán, hogy miről is énekelnek... De a zenéjük tényleg jó!
Stratos: Oh! Utólag vettem észre, hogy Asteri is mozgósította magát, és már el is küldte a próbálkozását...
Köszi!!!
(Nézzük csak, mire is jutott... vagy ki tudunk-e belőle hozni valamit egyáltalán; közös erővel?)
Στίχοι: Θοδωρής Παυλάκος
Μουσική: Θοδωρής Παυλάκος
Πρώτη εκτέλεση: Μιλτιάδης Πασχαλίδης
Έτσι που ήρθες κι έφυγες δε σ' έμαθα ποτέ
Πίσω απ' τα δυο σου μάτια πήγες και κρύφτηκες
Σαν τραγουδάκι μου 'μεινες
π' όλο ξεχνάω τους στίχους
Így, ahogy jöttél, és elmentél, nem ismertelek soha még
Két szemed mögé bújtál, és elrejtőztél
Mint egy kis dalocska, úgy maradtál meg bennem
melynek a szövegét, örökké elfeledem
Και σε σφυρίζω, σε σφυρίζω
Στα στενά σε μουρμουρίζω
Μες τα λόγια σου βραχνιάζω
Σε μπερδεύω σε φωνάζω
És fütyülök, fütyülök neked,
A szűk sikátorokban mormogok neked
A szavaid közé süppedek
Megzavarlak, s kiáltok neked
Κι είναι και τώρα όπως και τότε
Όπως τα βράδια που μου λείπεις
Σαν το τσιγάρο που αργοσβήνει
Το άγγιγμα σου που μ' αφήνει
És most is az van, mint korábban,
Ahogy azokon az éjszakákon, amikor nem vagy velem
Mint a cigaretta, amint lassan kihül, kialszik
Olyan az érintésed, ami elhagy engem
Πως άρχισες και τέλειωσες
δεν έμαθα ποτέ
Σε μια σταλίτσα γέλιο
πήγες και κρύφτηκες
Σαν τραγουδάκι μου 'μεινες
π' όλο ξεχνάω τους στίχους
Hogyan kezdted. és hogyan ért véget?
Sohasem tudtam meg
Egy cseppnyi nevetéshez
menekültél, és mögé rejtőztél
Mint egy kis dalocska, úgy maradtál meg bennem
melynek a szövegét, folyton elfeledem
Στίχοι: Μάνος Ξυδούς
Μουσική: Μάνος Ξυδούς
Πρώτη εκτέλεση: Πυξ Λαξ
Πούλα με ακόμα μια φορά , δεν με πειράζει.
Δεν με πειράζει που θα μείνω μοναχός.
Δεν με πειράζει που τα μάτια σου σ'αυτόν τα θυσιάζεις.
Γιατι απόψε το κορμί σου θα 'ναι αλλού.
Adj túl rajtam még egyszer, nem bánom.
Én nem bánom, hogy majd egyedül maradok.
Nem számít, hogy a szemeidet, neki az áldozod.
Mert ma este a tested máshol lesz.
Θα 'ναι σε κάτι ξεχασμένα καλοκαίρια.
Θα 'ναι στις νύχτες της ατέλειωτης σιωπής.
Θα 'ναι στα φίλμ της χαράς και της μιζέριας.
Θα 'ναι σε όλα που περάσαμε μαζί.
Ott lesz valahol, az elfeledett nyarakban.
Ott lesz a végtelen éjszakák csendjében.
Ott lesz az öröm, és nyomorúság filmjeiben.
Ott lesz mindenütt, ahol együtt voltunk.
Πούλα με λοιπόν στο ξαναλέω. Πούλα με για λίγη σιγουριά.
Πούλα με πολύ φτηνά δεν ξέρω, ίσως αύριο να 'ναι αργα.
Elismétlem; adj hát túl rajtam! Adj hár túl rajtam, hogy csak egy kicsit biztosra menj!
Adj el nagyon olcsón, nem tudom, talán holnap már; késõ lesz!
Κι αν σε βλέπω αδιάφορα ξερά, δεν με πειράζει.
Δεν με πειράζει κι αν τα χείλη σου γελούν.
Μια καληνύχτα κι αν μου πείς δεν με πειράζει.
Γιατί απόψε το κορμί σου θα 'ναι αλλού.
És ha közömbösen száraznak látlak, nem bánom.
Nem bánom azt se, ha nevetnek a az akjaid.
Mégha egy jó éjszakát is mondasz, nem bánom.
Mert ma este a tested, máshol lesz.
Πούλα με λοιπόν στο ξαναλέω. Πούλα με για λίγη σιγουριά.
Πούλα με πολύ φτηνά δεν ξέρω, ίσως αύριο να 'ναι αργα.
Elismétlem; adj hát túl rajtam! Adj hár túl rajtam, hogy csak egy kicsit biztosra menj!
Adj el nagyon olcsón, nem tudom, talán holnap már; késõ lesz!
Δε θέλω πια πολλά, μονάχα εσένα
Εσένα που αγαπώ!
Θα πάω στο σταθμό θ αλλάξω τρένα
Για να ρθω να σ το πω!
Sokat nem kívánok már, csupán csak téged!
Téged, akit szeretek!
Kimegyek majd az állomásra, s vonatot váltok
Hogy eljöjjek, s elmondjam neked!
Συγχώρεσέ με! Αγκάλιασε με!
Δεν ήθελα ποτέ να σε πληγώσω
Παρ την καρδιά μου, τα όνειρά μου
Δεν έχω τίποτε άλλο να σου δώσω
Δώσε μου ακόμα μια ζωή
Να σ αγαπήσω απ την αρχή
Bocsáss meg! Ölelj meg!
Én soha nem akartalak megbántani
Vedd magadhoz a szívem, az álmaimat!
Nics semmi más egyebem, amit adhatnék neked
Adj nekem még egy életet!
Azért, hogy újra a kezdetektől szerethesselek!
Δε θέλω πια να ζω χωρίς εσένα
Δε θέλω να πονώ!
Και τρέχω σαν τρελός σπάσαν τα φρένα
Ναι τρέχω να σ το πω!
Nem akarok már többé élni nélküled!
Nem akarok több fájdalmat!
És futok, mint egy őrült, eltörtek-szakadtak a fékek!
Igen, rohanok, hogy elmondjam neked!
Συγχώρεσε με Αγκάλιασε με ..
Bocsáss meg, Ölelj meg..!
Κι είμαι δω προσπαθώ να μαζέψω τη σκόνη απ τα αστέρια
Να φτιάξω ένα ποίημα γλυκό
Και να γίνουν οι λέξεις λευκά περιστέρια να
φτάσουν κοντά στον δικό σου ουρανό
Στο μπαλκόνι να βγεις να κοιτάξεις κρυφά να γελάσεις
και να με φωνάξεις να ρθω
Να ρθω πίσω για σένα για μένα και στο άθλιο ψέμα να πάψω
να πάψω να ζω!
És most itt vagyok, próbálom összgyűjteni a port a csillagokról,
Azért, hogy egy édes verset készítsek
És hogy a szavak, fehér galambokká váljanak, hogy
közelebb jussanak hozzád, a te mennybotodhoz
Lépj ki az erkélyre, hogy titokban kiless, és felnevess
és felszólíts, hogy jöjjek közelebb
Hogy jöjjek vissza hozzád, és magam miatt hagyjam abba a szerencsétlen hazudozást
Hagyjam abba, és éljek!
Τα μάτια που σου χάρισα
ποτέ μην τα προδώσεις
Στα κύματα που προχωράς
σαν φυλαχτό να με φοράς
Κι ας μιλούν το αντίθετο
του κόσμου μην διαδώσεις
Tá mátja pu szu hárisza
poté mín tá prodószisz
Sztá kímátá pu prohorász
szán filahtó ná me forász
Ki ász milún to andítheto
tu kózmu mín diadószisz
A szemeket amiket adtam neked
Soha ne áruld el!
A hullámokon, amiken előre törsz
mint egy talizmánt, úgy viselj!
És csak hadd beszéljenek az ellenkezőjéről,
A világ szavára ne adj!
Βάλε στην πόρτα το κλειδί
Θέλω για σένα ως το πρωί
εγώ να λειώνω
Ασ' τους να βλέπουν χωρισμούς
Εσύ κανέναν μην ακούς
εμένα μόνο /x2
Vále sztin porta to klidí Thélo já széna ósz to proí
egó ná ljóno
Ász'tusz ná vlépun horizmusz
Eszí kanénan mín akusz
eména mono
Tedd a kulcsot az ajtóba!
Szeretném, ha érted egészen reggelig
tudnék olvadozni!
Csak hadd lássák a válásokat, szakításokat!
Te azért, ne hallgass senkire!
Csupán reám! / x2
Το σώμα που σου δόθηκε
να μην το αμαρτήσεις
Οι πειρασμοί στο παρελθόν
βοριάδες ήταν και λοιπόν
Τα πάντα θα περάσουνε
αρκεί να μ' αγαπήσεις
To szóma pu szu dóthike
ná mín to amartíszisz
I pirazmí szto parelthón
voriádesz ítán ke lipón
Tá pánda thá perászune
arkí ná m'agapíszisz
A testet, ami néked adatott
Ne büntesd!
A sérelmek a múltban
északi szellők voltak, és aztán?!
Minden elmúlik majd!
Elég csupán az, hogy szeress!
Nincs beírva úticél.
Re:
Csak sajnos, ennek nincs meg (még) a szövege... 
(Amiről, lassacskán, betűről-betűre, kimásolható a szöveg - csak idő kérdése!) 
Themis 
vagy ki tudunk-e belőle hozni valamit egyáltalán; közös erővel?) 
