Első Előadó: Peggy Zina
Zene: Giorgos Sampanis
Szöveg: Nikos Moraitis
Πέρασε η ζημιά είναι ολόκληρη μπροστά
τι θα γίνει και ποιοι φταίνε όσοι ξέρουν δε μου λένε
κι εγώ μέσα σ' όλο αυτό περιμένω να σε δω
και κοιτάζω το ρολόι να 'ρθεις για να ζω.
A sérülés minden előzmény nélkül érkezett...
Mi történik, s ki volt a hibás? Mintha nem tudnák, de nem mondják el nékem...
De mindezek mellett - magamban még mindig várom, hogy lássalak...
Az órát nézem, vajon mikor jössz, s életem Nélküled hogy éljem?
Ποιος ερωτεύεται πια ποιος έχει κέφι γι' αυτά
σε ένα κόσμο που τρίζει ποιος μπορεί να γελά.
Ποιος ερωτεύεται πια ποιος αγαπάει τελικά
κανείς δε θέλει να αγγίξει την καρδιά που χτυπά...
Többé hogy kaphat szerelmet, kinek ereje elfogyott?
Egy összetört világban ki képes nevetni?
Hogy kaphat újra szerelmet, ki mindvégig abban élt?
Szívem senki sem érinti - bár még belül próbál dobogni...
Εγώ θα τραγουδήσω, εγώ και θα χορέψω
εγώ σ' αυτό που ζούμε αντιθετα θα τρέξω.
Έτσι σε ξεγελάω, εγώ που σ' αγαπάω
Έτσι σε ξεγελάω, εγώ που σ' αγαπάω
σε δύσκολη στιγμή...
Énekelni, s táncolni fogok - Néked!
Elfutok attól, mit korábban megéltem Veled!
Megbolondítalak Téged, én, ki még mindig szeretlek!
A nehéz időkben is szeretni - még akkor is szeretni foglak Tégedet!
Εγώ θα τραγουδήσω, εγώ θα σου χορέψω
κι ένα μικρό φιλί στα χείλη σου θα κλέψω.
Κόντρα σε όλα πάμε εμείς που αγαπάμε
σε δύσκολη στιγμή...
Én dalolni, és táncolni fogok - Tenéked!
S ajkadról egy kicsiny csók lesz, mit ellopok!
Újra elindulunk egy úton, , mi, aki újra egymást szeretjük,
A nehéz időkben is egymás mellett vagyunk!
Που θα φτάσει όλο αυτό ερωτήσεις στο κενό
πότε βγαίνω απ' το τούνελ περιμένω να μου πούνε.
Μέσα σ' όλα αγωνιώ και μετράω το λεπτό
αχ να τρέξει λίγο η ώρα άντε να σε δω.
Hiába kérdezek akármit, nem ér el Hozzád!
S ha kijutok az alagútból, még mindig várom, hogy válaszold meg őket!
Magamban aggódom, s a perceket számolom
Bár futnának az órák, s bár jönnél, hogy lássalak, láthassalak Téged!
Ποιος ερωτεύεται πια ποιος έχει κέφι γι' αυτά
σε ένα κόσμο που τρίζει ποιος μπορεί να γελά.
Ποιος ερωτεύεται πια ποιος αγαπάει τελικά
κανείς δε θέλει να αγγίξει την καρδιά που χτυπά...
Hogy kaphat újra szerelmet, kinek ereje elveszett?
Egy összetört világban ki képes nevetni?
Hogy kaphat újra szerelmet, ki örökké Téged szeretett?
Szívem senki sem érinti - bár még belül próbál dobogni...
Εγώ θα τραγουδήσω, εγώ και θα χορέψω
εγώ σ' αυτό που ζούμε αντιθετα θα τρέξω.
Έτσι σε ξεγελάω, εγώ που σ' αγαπάω
σε δύσκολη στιγμή...
Énekelni, s táncolni fogok - csak Neked!
Elfutok attól, mit korábban megéltem Veled!
Megbolondítalak - én, ki még mindig szeretlek!
A nehéz időkben is szeretni - még akkor is szeretni foglak Tégedet!
Εγώ θα τραγουδήσω, εγώ θα σου χορέψω
κι ένα μικρό φιλί στα χείλη σου θα κλέψω.
Κόντρα σε όλα πάμε εμείς που αγαπάμε
σε δύσκολη στιγμή...
Énekelni, s táncolni fogok - Tenéked!
S ajkadról egy kicsiny csók lesz, mit ellopok!
Újra elindulunk egy úton, , mi, aki újra egymást szeretjük,
A nehéz időkben is egymás mellett vagyunk!
Εγώ θα τραγουδήσω, εγώ και θα χορέψω
εγώ σ' αυτό που ζούμε αντιθετα θα τρέξω.
Έτσι σε ξεγελάω, εγώ που σ' αγαπάω
σε δύσκολη στιγμή... /x3
Énekelni, s táncolni fogok - csak Neked!
Elfutok attól, mit korábban megéltem Veled!
Megbolondítalak - én, ki még mindig szeretlek!
A nehéz időkben is szeretni - még akkor is szeretni foglak Tégedet! /x3
ΤΟ ΡΕΦΡΕΝ / A refrén Zene, szöveg: Phoebus
Első Előadó: Nino Xipolitas
ΤΕΣΣΕΡΙΣ ΤΟΙΧΟΙ
A négy fal körbezár
ΚΑΙ ΣΕ ΜΙΑ ΓΩΝΙΑ ΕΓΩ
És én vagyok, ki egy sarokban áll...
ΕΧΩ ΣΒΗΣΕΙ ΟΛΑ ΤΑ ΦΩΤΑ
Lekapcsoltam minden fényt,
Σ' ΕΝΑ ΑΠΕΡΑΝΤΟ ΚΕΝΟ
Így, áthatolhatatlan lett az üresség...
ΤΙ ΚΑΝΩ ΤΩΡΑ
Most mit tegyek hát?
ΠΕΣ ΜΟΥ ΤΙ ΑΚΟΛΟΥΘΕΙ
Mondd, mi következik ezután?
ΜΑΛΛΟΝ ΑΣΕ, ΜΗ ΜΙΛΗΣΕΙΣ
De hagyd el! Ne szólj egyetlen szót sem!
ΕΧΩ ΤΗΝ ΑΠΑΝΤΗΣΗ
Mert már a választ tudom, ismerem...
ΜΑΚΡΙΑ ΣΟΥ ΕΓΩ ΕΙΜΑΙ Τ' ΑΠΟΛΥΤΟ ΜΗΔΕΝ
Tőled távol, egy nagy semmi vagyok én!
ΔΕΝ ΥΠΑΡΧΩ, ΔΕΝ ΑΙΣΘΑΝΟΜΑΙ, ΔΕΝ ΖΩ, ΔΕΝ ΑΝΑΠΝΕΩ
Nem létezem, nem érzek semmit, nem élek, nem lélegzem többé!
ΜΟΙΑΖΩ ΜΕ ΤΡΑΓΟΥΔΙ, ΠΟΥ ΤΟ ΚΛΕΨΑΝ ΤΟ ΡΕΦΡΕΝ
Egy olyan dalhoz hasonlítok, melyből kicsenték a refrént!
ΣΑΝ ΜΙΑ ΧΑΡΤΙΝΗ ΒΑΡΚΟΥΛΑ, ΠΑΝΩ ΣΤΟ ΝΕΡΟ ΕΠΙΠΛΕΩ
Olyan vagyok, mint egy papírhajó - mely alig hánykolódik a vizen még...
ΜΙΑ ΣΤΙΓΜΗ
Egy rövid, pillanatnyi ideig...
ΠΡΩΤΟΥ ΓΙΑ ΠΑΝΤΑ ΒΥΘΙΣΤΕΙ
Mielőtt elsüllyedne végleg: örök időkig...
ΕΣΥ ΝΑ ΛΕΙΠΕΙΣ
Hiányzol - még mindig hiányzol nékem!
ΚΑΙ ΓΩ ΣΤΟ ΠΟΥΘΕΝΑ
S én nem lehetek sehol - Nálad nélkül!
ΠΗΡΕΣ ΦΕΥΓΟΝΤΑΣ
Mikor elmentél, magaddal vitted
ΚΟΜΜΑΤΙΑ ΚΑΙ ΜΟΥ ΑΦΗΣΕΣ ΚΕΝΑ
A darabjaim, s csak az ürességet hagytad meg nékem...
ΠΑΓΩΝΕΙ Ο ΧΡΟΝΟΣ
Az idő megállt, megfagyott
ΚΙ ΑΝΑΣΑ ΣΤΑΜΑΤΑ
S többé a lélegzetem is - kihagyott...
ΟΛΑ ΜΟΙΑΖΟΥΝ ΝΑ ΝΑΙ ΛΑΘΟΣ
Minden csak hibának tűnik, mely végzetes
ΟΛΑ ΜΟΙΑΖΟΥΝ ΠΕΡΙΤΤΑ
Minden olybá tűnik, hogy fölösleges!
Stratos:Szia Maxi!
Próbáltam pofozgatni, javítgatni...
Ez lett belőle!
δάκρια τα μάτια μου πλημμύρισαν
τίποτα δεν μπόρεσα να σβήσω
ό,τι σου 'δωσα εσύ τα πέταξες
ό,τι αγάπησα πώς να μισήσω
Szemem könnyek töltik meg
De semmit sem tudok magamtól elvetni; Nem lehet!
Mindent eldobtál, amit Neked adtam
Hogy gyűlöljem azt, kihez egykoron oly erősen fűzött a szeretet?
πώς, πώς να ξεχάσω αυτά τα μάτια πες μου πώς
που μου έχεις λείψει και σε θέλω σαν τρελός
πες μου πώς μ' έχεις ρίξει σε απέραντο κενό
Hogyan, mondd, hogyan felejtsem el szemeidet?
S azt, hogy hiányzol, s őrülten akarlak?
Mondd, hogy tudtál a végtelen ürességbe taszítani engemet?
κι απόψε χάνομαι πάλι χάνομαι το αισθάνομαι
μακριά σου όλα δείχνουν πως
χάνομαι πάλι χάνομαι το αισθάνομαι
μακριά σου όλα δείχνουν πως
χάνομαι πάλι χάνομαι το αισθάνομαι
μακριά σου όλα δείχνουν πως
χάνομαι πάλι χάνομαι το αισθάνομαι
μακριά σου όλα δείχνουν πως χάνομαι
Ma éjjel is: elveszek; úgy érzem! Elveszek!
Tőled távol minden azt mutatja:
Elveszek - úgy érzem - újra elveszek!
Tőled távol minden azt mutatja:
Elveszek - úgy érzem - újra elveszek!
Tőled távol minden azt mutatja:
Elveszek - úgy érzem - újra elveszek!
Tőled távol minden azt mutatja - elveszek!
δάκρια τα μάτια μου πλημμύρισαν
τίποτα δεν μπόρεσα να αλλάξω
όλα τα ταξίδια που μου έταξες
μέσα σε μια νύχτα να ξεχάσω
Szemeim könnyek töltik meg...
De semmit sem tudok megváltoztatni - mert nem lehet!
Minden utazást, mit nekem ígértél
Hogy felejthetném el őket egyetlen éjjelen?
Könnyű úgy fordítgatni "szabadon", hogy az embernek nem kell dolgozni/tanulni mennie, mert épp otthon "raboskodik" betegen...
Maxikám, kívánom, hogy sok szabadidőd legyen, és ne kelljen lázas betegen fordítgatni... Gyógyulj meg!
Ένας αέρας δυνατός μες στην καρδιά μου φύσηξε
Ήρθες και ένιωσα η τρελή πως θα μ' αγάπαγες
Χρόνια θα κράταγες
Μα του έρωτα σου η στροφή δεν είχε ορατότητα
Και όταν ήρθε η στιγμή το αποφάσισα
Για δυο προσπάθησα
Szívemen egy erős szélvihar szaladt át...
Megjöttél - s én, őrült -, úgy éreztem: szeretni fogsz engem!
Évekig megmaradhattál volna nekem...
De a szerelmed fordulata miatt, erre nem volt kilátás!
S amikor eljött a pillanat, hát akkor döntöttem - ;
Kettönk helyett is igyekeztem, törekedtem
Έτσι σε δέχτηκα, έτσι σ' αγκάλιασα
Στάλες μου ζήταγες, μα εγώ σου έδινα θάλασσα
Έτσι σε δέχτηκα, έτσι σε πίστεψα
Κι ύστερα έφυγες κι εγώ μετά περίσσεψα
Így próbáltalak elfogadni, így próbáltalak átölelni Téged!
Csupán cseppeket kértél, de én tengert adtam Néked!
Így próbáltalak elfogadni, s így próbáltam hinni Neked;
S aztán elhagytál, s így aztán felesleges lettem
Μου το 'χες δείξει απ' την αρχή
Το αύριο να μη σκέφτομαι
Μέσα στου χρόνου τη ρωγμή πάντοτε χάνεσαι
Ποτέ δεν πιάνεσαι
Rámutattál nekem a kezdettől fogva,
Hogy a jövőről soha ne ábrándozzam!
Az idő forgatagában mindig elveszel ;
És örökké megfoghatatlan leszel!
Έτσι σε δέχτηκα, έτσι σ' αγκάλιασα
Στάλες μου ζήταγες, μα εγώ σου έδινα θάλασσα
Έτσι σε δέχτηκα, έτσι σε πίστεψα
Κι ύστερα έφυγες κι εγώ μετά περίσσεψα
Így próbáltalak elfogadni, így próbáltalak átölelni Téged!
Csupán cseppeket kértél, de én tengert adtam Néked!
Így próbáltalak elfogadni, s így próbáltam hinni Neked;
S aztán elhagytál, s így aztán felesleges lettem
Δεν ήσουν άλλη μια φωτιά που εγώ την άγγιξα
Δεν ήσουν άλλη μια ψευτιά που εγώ της άνοιξα
Δεν ήσουν άλλη μια βροχή που την περπάτησα
Ήσουν το λάθος μου εσύ που το αγάπησα
Nem voltál egy újabb tűz, amelyet megérintettem volna!
Nem voltál újabb hazugság, amelyet megnyitni én kezdtem volna!
Nem voltál egy újabb zivatar sem, amelyen átjutottam volna;
Mert Te, a hibám voltál - Te, akit megszeretem olyannyira!
Έτσι σε δέχτηκα, έτσι σ' αγκάλιασα
Στάλες μου ζήταγες, μα εγώ σου έδινα θάλασσα
Έτσι σε δέχτηκα, έτσι σε πίστεψα
Κι ύστερα έφυγες κι εγώ μετά περίσσεψα /x2
Így próbáltalak elfogadni, így próbáltalak átölelni Téged!
Csupán cseppeket kértél, de én tengert adtam Néked!
Így próbáltalak elfogadni, s így próbáltam hinni Neked;
S aztán elhagytál, s így aztán felesleges lettem /x2
Ezért érdemes csinálni! Ilyenkor úgy érzem, van értelme annak, amit és amennyi munkával csinálunk...
Nemrég kaptam kézhez, és bár itt-ott átjavítottam egy-egy rímet, az eredeti munka egy szintén látássérült kishölgyé! Ahhoz képest, hogy kezdőnek nevezi magát, zseniális - véleményem szerint - csak így tovább!
Vajon az ilyen és ehhez hasonló szárnypróbálgatásokból születnek a művészlelkek?
Το σπίτι απόψε άδειο, πως βρίσκω το κουράγιο
Να αντέξω για άλλη μια βραδυά, παράθυρα ανοίγω να μπει αέρας λίγο
Με πνίγει η τόση μοναξιά
Az éjjeli ház üres, nem ad bátorságot egy újabb éjjelhez...
Kinyitom az ablakot, egy kevés levegő áramlik be,
Belefulladok ebbe az egyedüllétbe...
Φταίει η νύχτα ανάθεμα την που μου πήρε ένα κομάτι
Κι η ζωή μου γέμισε κενά
Φταίει το ολόκληρο φεγγάρι που μακριά μου σ' έχει πάρει
Και έχω μείνει πάλι στα μισά, γύρνα πάλι εδώ να ολοκληρωθώ
Az éjszaka bűne, átkozott legyen! Egy darabot szakít ki belőlem...
Életemet üresség tölti ki,
Maga a Hold bűnös, mert távol tart tőlem...
Ismét elvittél egy részt belőlem, hát térj vissza, hogy kiegészíts engem!
Κοιτάζω έξω απ' το τζάμι κι η νύχτα πάρτι κάνει
Τ' αστέρια έστησαν χώρο
Μα μεσ' το σπίτι νέκρα κι είναι η καρδιά μου πέτρα
Ν' αντέξω αυτό το χωρισμό
Kitekintek az ablakon, az éjszaka partit tart,
A csillagok körtáncba kezdtek...
De bent a ház halott, a szívem helyén egy darab kő maradt,
Amivel talán a szörnyű elválást túlélem...
Τη πόρτα δεν χτυπάει κανείς
Κανείς πιο μόνος από μένα
Μοναξιά μεσ' στο μυστήριο της σιωπής
Σε θέλω πάλι αρρωστημένα, μα κανείς πουθενά
Az ajtón senki sem kopogtat...
Senki sem magányos annyira, mint én vagyok...
A magány az, mely a csend rejtekében figyel;
Újra, őrülten csak Téged kívánlak, de sehol sincs senki; s úgy érzem... meghalok!
Θα σ' αγαπώ για αυτές τις νύχτες που μου χάρισες
Θα σ' αγαπώ κι αν άλλο δρόμο τώρα χάραξες
Το ξέρω τελικά δεν θα γυρίσεις
Και θα σε ζω μεσ' απ' τις αναμνήσεις
Στα όνειρα μου όμως μείνε, θα 'σαι πάντα όπου είμαι
Szeretni foglak - az éjszakák miatt, melyeket nekem adtál egykoron!
Szeretni foglak - még ha más utakra visz is az élet!
Tudom, hozzám többé soha vissza nem térsz;
Hát az emlékeimből kell megépítselek Téged!
De itt maradsz az álmaimban, ott leszel, ahol élek!
Κι αφού δεν είσαι πια εδώ
Αλλάζει τής ζωής το χρώμα σκοτεινό
Κερνάω τσιγάρο τον καημό
Και εσύ να ζεις στο ξένο σώμα, να ξερες τι περνώ
S mióta nem vagy itt velem
Az élet színe feketévé változott!
Egy cigarettát szívok a fájdalom ellen
De Te egy furcsa testben élsz, mert mindig tudod, mit tettem, hol vagyok!
Μόνο αν τρελαθώ
θα ξαναπάρεις τα φιλιά μου
Έλα εδώ θα σου πω
Να κοιμηθείς στην αγκαλιά μου
Θα ξανακούσεις σ' αγαπώ
Μόνο αν χάσω τα μυαλά μου
Μόνο αν τρελαθώ
Csak ha megőrülök:
Akkor lesz részed csókjaimban!
Akkor fogom azt mondani - jöjj ide hozzám!
S aludj a karjaimban!
Akkor majd újra hallod, hogy azt mondom - Szeretlek...
Csak ha már elvesztem minden emlékemet...
Csak ha megőrültem... ez mind - csak akkor lehet!
Πώς αλλιώς να στο πω
χαράμισες τον έρωτα μου
αναπνέω και ζω
μα τρέχει αίμα η καρδιά μου
το λέω και το εννοώ
τ' ορκίζομαι στη μοναξιά μου
δε θα σε ξαναδώ
Hogy is mondhatnám el másképp...
Hogy szerelmem elveszítetted?
Most lélegzem, s újra élek...
De a szivárgó vér... lassan megtölti szívemet!
Kimondom, s arra gondolok:
Hogy megesküdtem a magányom mellett!
Mert soha többé nem szeretnélek újra itt látni Tégedet!
Μόνο αν τρελαθώ
έχεις ελπίδες να γυρίσω
Μόνο αν τρελαθώ
μπορεί και να μη σε μισήσω
Μόνο αν τρελαθώ
θα σου ξανατηλεφωνήσω
και για να μη το συνεχίσω
τρεις λέξεις έχω να σου πω
Μόνο αν τρελαθώ
Csak ha megőrültem:
Akkor kapsz esélyt, hogy újra visszatérj!
Csak ha megőrültem:
Csak akkor nem foglak utálni - soha többé!
Csak ha megőrültem:
Akkor hívlak fel újra Téged!
De nem folytatom tovább...
Mert csak három szó van, mit mondanom kell Néked:
Majd ha megőrülök!
Αν υπάρχει θεός
κάποια στιγμή θα το πληρώσεις
σου άναψα φως
και πήγες να με ισοπεδώσεις
έδωσα γη και ουρανό
για έναν άνθρωπο αδειανό
εκατό τα εκατό
Ha létezik az Isten
Keményen megfizetsz majd mindenért!
A fény felé fordítottalak,
S Te leromboltál - oh, miért?
Mindent odaadtam
Egy üres férfiért!
Száz százalékban - mindent adtam - Semmiért!
Μόνο αν τρελαθώ
έχεις ελπίδες να γυρίσω
Μόνο αν τρελαθώ
μπορεί και να μη σε μισήσω
Μόνο αν τρελαθώ
θα σου ξανατηλεφωνήσω
και για να μη το συνεχίσω
τρεις λέξεις έχω να σου πω
Μόνο αν τρελαθώ
Csak ha megőrültem:
Akkor kapsz esélyt, hogy újra visszatérj!
Csak ha megőrültem:
Csak akkor nem foglak utálni - soha többé!
Csak ha megőrültem:
Akkor hívlak fel újra Téged!
De nem folytatom tovább...
Mert három szó van, mit mondanom kell Néked:
Csak ha megőrülök!
Μου λες στα ξαφνικά
πως θέλεις να σ' αφήσω.
Και τα όνειρα που οι δυο μας
κάναμε να σβήσω.
Να φύγω θές χωρίς
να σε ταλαιπωρίσω.
Να σε ξεχάσω και
να μη σ' ακολουθήσω.
Όμως
Folyton azt mondod nékem,
Hogy azt akarod - hagyjalak el Tégedet!
S az álmokat, melyet együtt megálmodtunk
Töröljem ki az emlékeimből - végleg!
Azt akarod - hagyjalak el Téged
Anélkül, hogy közölném Véled!
S felejtselek el... örökké
Ne kövesselek Téged!
De...
δεν γίνεται,δεν γίνεται
απλά έτσι να σ' αφήσω.
Θα γίνω η σκιά σου εγώ
και θα σε κυνηγήσω.
Σε κάθε μέρος και στιγμή
θα βρίσκομαι και εγώ εκεί,
σου λέω.
Lehetetlen, ez lehetetlen!
Az, hogy elhagyjalak Téged!
Az árnyékoddá válok,
S követni foglak - végleg!
Minden téren és pillanatban
Mindig ott leszek Véled!
S elmondom azt, hogy
Δεν γίνεται, δεν γίνεται
με πιάνει το μαράζι.
Σ' αγάπησα κι αυτό έτσι απλά
να ξέρεις δεν αλλάζει.
Lehetetlen, ez lehetetlen
Hogy a sérelem ily hirtelen jött reám!
Szerettelek, s azt biztosan tudom,
Hogy ez meg nem változhat - érzem, soha már!
Δεν είναι μαγαζί η καρδιά
να μπαινοβγαίνεις έτσι απλά,
σου λέω.
A szív nem egy vásárcsarnok
Hogy csak egyszerűen ki- s be sétálgass benne,
Elmondom Néked tehát - jegyezd meg - kérlek - egy életre!
Μου λες στα ξαφνικά
πωςόλα έχουν τελειώσει.
Τα μάτια μου κοιτάς
που έχουνε βουρκώσει.
Προσπάθησα πολύ να βγεις
απ' την καρδιά μου.
Μ' ακόμα αγάπη μου
στοιχειώνεις τα όνειρά μου.
Hirtelen azt mondod nékem,
Hogy minden véget ért!
A szemembe nézel, melyekből
A könny patakokban folyik!
Hányszor megpróbáltam már, de mindig kivándoroltál szívemből,
De most még; Kedvesem,
Az álmaimban csak Te szerepelsz - mert nem távozhatsz az életemből!
Πολύχρωμα χαρτιά
πήρα στα δάχτυλά μου
τα κόλλησα καρδιά
κι' έφτιαξα τα όνειρά μου
έλα Βοριάς να γίνεις
μόνη μου μη μ' αφήνεις
Színes papírok
Melyeket kezeim közt tartok... s el nem engedek!
Összeragasztottam őket, s továbbá
Álmokat szőttem magamban - Teveled!
Jöjj, s válj északi széllé;
S ne hagyj egyedül engemet!
Η καρδιά μου χαρταετός
κι' όταν φυσάς στα σύννεφα πετάω
μα όταν δε με αγαπάς
από ψηλά στη γη πέφτω και σπάω
Szívem, mint egy papírsárkány
Ha szélként elfújsz engemet...
A felhők közé röppenek!
De ha nem szereted szívemet,
Onnan a magasból - hirtelen lezuhanok a földre, s szívem is széttöri a fájdalom... s már nem repkedek!
Για μένα ουρανός
είναι η αγκαλιά σου
κι αέρας δυνατός
τα πιο τρελά φιλιά σου
κάνε με να πετάξω
ποτέ μου να μην κλάψω
Számomra az ég, a mennyboltozat
A Te ölelésed - Kedvesem!
S a szélnek ereje - nem más, mint
Csókjaid, melyek ereje mindennél hevesebb!
Vigyél fel az égboltra, repíts most engemet!
S én már soha sem sírok - Nélküled!
Η καρδιά μου χαρταετός
κι' όταν φυσάς στα σύννεφα πετάω
μα όταν δε με αγαπάς
από ψηλά στη γη πέφτω και σπάω
Szívem, mint egy papírsárkány
S ha szélként elfújsz engemet...
A felhők közé röppenek!
De ha nem szereted szívemet,
Onnan a magasból - hirtelen lezuhanok a földre, s szívem is széttöri a fájdalom... hogy nem kaphatom meg szívedet!
Zene: Tasos Panagis
Szöveg: Christos Kantzelis
Első előadó: Elli Kokkinou
Μικρός ο κόσμος
Και ταξιδεύουν τόσο γρήγορα τα νέα
Όσα μου κρύβεις φανερά γίναν μοιραία
Τώρα γνωρίζω, μη προσποιείσαι
Αυτός ο άνθρωπος που αγάπησα, δεν είσαι
Kicsiny a világ
S a hírek gyorsan terjednek...
A nyilvánvalónak látszó dolgok, melyeket elrejtettél előlem, most végzetessé váltak
Mostmár tudom, nemcsak sejtem:
Nem Te voltál az, kit én szerettem!
Λυπάμαι ειλικρινά
Σου ‘δωσα πολλά κι ούτε μια φορά
Ούτε που κατάλαβες ποτέ τη διαφορά
Τι να πούμε πια, η σιωπή μιλά
Δεν υπάρχει τίποτα εδώ να με κρατά
Λυπάμαι ειλικρινά
Őszintén sajnálom!
Néked adtam mindent - nem egyszer, nem százszor!
A különbségeket mégsem érezted!
Mit is mondhatnék még? Beszéljen hát a csend,
Semmi sincs, ami még - visszatarthat engemet!
Őszintén sajnálom!
Κλειστός ο δρόμος
Δε θα ‘ρθει σήμερα η αγάπη στην παρέα
Να μου θυμίσει της ζωής μας τα ωραία
Ξέρω τα πάντα, κρυφά τι κάνεις
Είναι το ψέμα σου ο λόγος που με χάνεις
Az út bezárul előttem
A szerelem sem tud eljutni hozzám...
Hogy a szép, együtt töltött pillanatainkat újra eszembe juttassa
Mert már tudok mindent, mit titokban csináltál...
Elveszítettél... a Te hibád, mert folyton csak hazudtál!
Λυπάμαι ειλικρινά
Σου ‘δωσα πολλά κι ούτε μια φορά
Ούτε που κατάλαβες ποτέ τη διαφορά
Τι να πούμε πια, η σιωπή μιλά
Δεν υπάρχει τίποτα εδώ να με κρατά
Λυπάμαι ειλικρινά
Őszintén sajnálom!
Túl sokat adtam Néked, s nem csupán egyszer!
De soha sem érezted a különbségeket!
Mit is mondhatnék még? A csend beszéljen helyettem!
Semmi sincs már, mi itt tartana Melletted!
Őszintén sajnálom - ennyi csupán, mit tehetek!
Υπάρχουν κάποια λάθη
που είναι ασυγχώρητα
που δεν μπορούν να μένουν
πάντα ατιμώρητα
Vannak természetes hibák
Melyek elfelejthetetlenek
Melyeket nem tarthatsz titokban
S értük mindig megfizetsz!
Από τα βάθη της καρδιάς
τώρα συγγνώμη μου ζητάς
και να με πείσεις προσπαθείς
να ξανασμίξουμε εμείς
Szívednek mélyében
Azt kéred - felejtsem el ezeket!
S megpróbálsz meggyőzni arról, hogy
Együtt könnyebb lehet!
Μα εσύ για μένα πέθανες
ύστερα απ'ότι μου έκανες
κι αν τώρα το μετάνιωσες
συγγνώμη αγάπη μου αργησες
άργησες
De számomra Te meghaltál
Azok után, amit tettél velem...
S ha mostanra meg is bántál mindent
Sajnálom Drágám, már későn teszed!
Későn teszed!
Aαααα αααα
μωρό μου αντίο
δεν είναι αστείο
Ooooh,
Drágám, hát viszlát!
Ez nem egy tréfa csupán!
Aαααα αααα
μωρόι μου μάλλον
αγάπησαάλλον
Oooooh,
Drágám, talán...
Valaki mást kellett volna szeretnem?
Όλα έχουν τ'όρια τους
μωρό μου στη ζωή
μα τα δικά μου μόλις
ξεπέρασες εσύ
γι'αυτό και
Mindennek határa van...
Drága, az életben...
De tudnod kell, hogy Te most
Lépted át a vonalat - igen!
S ez az, amiért...
Από τα βάθη της καρδιάς
τώρα συγγνώμη μου ζητάς
μ'αυτό να το σκεφτόσουνα
την ώρα που μ'αρνιόσουνα
Szívednek mélységéből
Azt kéred -- felejtsek el mindent, mit tettél velem!
De ezen akkor kellett volna elgondolkodnod,
Mikor megtagadtál engem, Kedvesem!
Μου λες πως δεν αισθάνεσαι
το ίδιο, σαν πρώτα
μου λες "συγνώμη", χαιρετάς
και κλείνεις την πόρτα
κι εγώ ένα ερείπιο σωστό
ένα μονάχα θα σου πω..
Azt mondod - már nem érzed
Ugyanazt, mint kezdetben...
Azt mondod - "Sajnálom, szervusz..."
S az ajtót bezárod előttem...
Teljesen leromboltad lelkemet...
Így csak egy dolgot mondanék Neked:
Έχει ο καιρός γυρίσματα
δυο όψεις έχουν όλα τα νομίσματα
δε θα 'μαι εγώ, θα 'ναι η ζωή
που θα ραγίσει την καρδιά σου σα γυαλί
έτσι ακριβώς όπως μου το 'κανες κι εσύ
Az idő gyorsan forog
S két oldala van minden éremnek!
Ha én nem leszek, hát majd az élet az,
Mely pohárként zúzza majd össze szívedet!
Pontosan úgy, mint azt velem Te tetted!
Μην κάνεις, σε παρακαλώ
πως δήθεν σε νοιάζει
έγινε τώρα το κακό
κι αυτό δεν τ' αλλάζει
έχω πνιγεί στο δάκρυ μου
μα, έννοια σου, αγάπη μου
Kérlek, ne próbálkozz
Úgy nézni, mint akit nem érdekel...
A rossz dolog már megtörtént...
S ezen változtatni - már nem lehet!
Megfulladok a könnyek közt, melyeket Érted hullajtok el,
De nagyon vigyázz, Kedvesem, mert:
Έχει ο καιρός γυρίσματα
δυο όψεις έχουν όλα τα νομίσματα
δε θα 'μαι εγώ, θα 'ναι η ζωή
που θα ραγίσει την καρδιά σου σα γυαλί
έτσι ακριβώς όπως μου το 'κανες κι εσύ
Az idő gyorsan fordul, pereg,
S minden érmének két oldala van - igen!
Ha én nem, hát majd az élet lesz, mely szívedet
Széthasítja, s szilánkokra törve taszít a semmibe a végtelen,
Pontosan úgy, ahogyan akkoron Te megtetted velem!
Πες μου, πως νιώθεις τώρα που με βλέπεις να πονάω
που προσπαθώ με το ποτό να ξεχαστώ μα δεν μπορώ,
που κάθε βράδυ τη σκιά μου κυνηγάω.
Χαίρεσαι, νιώθεις καλά που έχεις κερδίσει αυτό το παιχνίδι εγωισμού
νιώθεις πιο άντρας που για σένα καταστρέφω ένα-ένα κάθε όνειρο που κάνω
που τον εαυτό μου χάνω, πες μου...
Mondd, hogy érzed magad, most, hogy szenvedni látsz?
S azt, hogy iszom azért, hogy elfelejtselek, de ez lehetetlen?
Hogy minden éjjel üldözöm a saját árnyékom?
Most boldog vagy, jól érzed magad, most hogy megnyerted az önzés játékát - s én vesztettem?
Most férfinak érzed, magad, hogy le tudtál rombolni mindent, mit megálmodtam?
Most hogy elveszítem önmagam? Mondd hát!!!
Μαγκιά μου...
να καταστρέφομαι να καίω τη καρδιά μου,
να 'μαι κομμάτια για τον ψεύτη έρωτα μου
και να τρελαίνομαι που εσύ δεν είσαι εδώ...
A saját ravaszságom
Hogy lerombolom önmagam, s hogy szívem a tűzbe teszem...
S hogy darabokban vagyok az elveszett szerelemtől
S hogy megőrülök, mert nem vagy itt mellettem...
Μαγκιά μου...
να λέω σ' αγάπησα κι ας έχω πέσει έξω,
να ψάχνω δύναμη κι απόψε για ν' αντέξω,
γιατί μαγκιά μου είναι που ακόμα, που ακόμα σ' αγαπώ...
A saját tervem
Hogy azt mondom - szeretlek - még ha a körből kikerültem is...
Hogy erőt gyűjtsek ahhoz, hogy átvészeljem az éjszakát...
De miért ragaszkodom hozzá, hogy szeretlek - még mindig?
Είναι τελικά τόσο αστείο,
αλλά η πραγματική αγάπη φαίνεται όταν χωρίζεις,
όταν όλο σου το είναι θέλει να εκδικηθεί,
όταν κάθε κύταρρο σου τη κατάντια σου μισεί,
όταν όλα αυτά που είχες τώρα μοιάζουν με ψέμα,
όταν νιώθεις προδομένος, όταν φτάνεις στο τέρμα.
Όμως δεν θα σου κάνω τη χάρη,
δεν θα σου δώσω την εκδίκηση γιατί δεν την αξίζεις,
γέλα τώρα που μπορείς...
A végére minden mulatságossá válik
De a valódi szerelem akkor ér el, mikor szakítanak Véled...
Mikor mindeneddel azon vagy, hogy megbosszuld,
Mikor minden helyet gyűlölsz, ahol életed eddig leélted...
Mikor minden hazugságnak tűnik...
Mikor elárulva érzed magad, s mikor a végpontot eléred...
De nem fogok melletted létezni
És nem fogok megbosszulni semmit, mert meg nem érdemled...
Hát nevess csak, amíg megteheted!
Μαγκιά μου...
να καταστρέφομαι να καίω τη καρδιά μου,
να 'μαι κομμάτια για τον ψεύτη έρωτα μου
και να τρελαίνομαι που εσύ δεν είσαι εδώ...
A saját ravaszságom
Hogy lerombolom önmagam, s hogy szívem a tűzbe teszem...
S hogy darabokban vagyok az elveszett szerelemtől
S hogy megőrülök, mert nem vagy itt mellettem...
Μαγκιά μου...
να λέω σ' αγάπησα κι ας έχω πέσει έξω,
να ψάχνω δύναμη κι απόψε για ν' αντέξω,
γιατί μαγκιά μου είναι που ακόμα, που ακόμα σ' αγαπώ
A saját ravaszságom
Hogy azt mondom - szeretlek - még ha a körből kikerültem is...
Hogy erőt gyűjtsek ahhoz, hogy átvészeljem az éjszakát...
De miért ragaszkodom hozzá, hogy szeretlek - még mindig?
Κάθε όνειρο αξίζει, δεν φοβάμαι
κι αν με πρόδοσες εγώ εντάξει θα 'μαι.
Δεν πειράζει να προσέχεις τις ευχές σου
κάθε αύριο θα συναντάς στο χθες σου...
Minden álom széttört, de én mégsem félek,
Még akkor sem, ha tudom, hogy elárultál - de jól vagyok
Hát nem baj, csak vigyázz, mit kívánsz,
Mert egy nap a jövőd találkozni fog a múltaddal - csak ennyit mondhatok...
Τρέξε όσο μπορείς, τρέξε να κρυφτείς
λάθος το σωστό κάνω μα κι αυτό.
Μαγκιά μου...
Fuss, amíg tudsz, fuss, hogy rejtsd magad
Mert ugyan a jó dolgokat is rosszul csinálom, de mindez
Csak az én ravaszságom...
Zene: Mixalis Xatzigiannis
Szöveg: Vasilis Karras
Első előadó: Vasilis Karras
Δεν ξέρω τι βραδιάζει
Και τι μου ξημερώνει
Εκείνο που με νοιάζει
Ποιος απ' τους δυο πληρώνει …κάθε λεπτό
Nem tudom, az éjjel mit hoz számomra,
S a reggel hogyan érhet...
Egy dolog, mely miatt aggódom:
Mi az, miért minden percben megfizetek Néked?
Δεν ξέρω πού πηγαίνω
Ξεχνάω και πώς ήρθα
Μυαλό ψιλοχαμένο
Δεν ξέρω την αλήθεια …ψάχνω να βρω
Nem tudom, hogy hová tartok
S feledtem, hogy honnan jöttem...
Emlékeim elvesztettem,
Az igazságot sem ismerem...
Μη μ’ αγαπάς, παίρνεις μεεγάλο ρίσκο
Οταν πονάς, εγώ τρελά τη βρίσκω
Και μη μ’ αγαπάς εμένα
Είναι το μέλλον σου κανένα
Κάθε μέρα κάθε ώρα
θα σ’ την κάνω ψυχοφθόρα
Ne szeress, mert kockázatos!
Ha megsértődsz... boldogság lesz nékem!
Hát ne szeress engem többé!
Mert Néked már nincs jövőd vélem!
Minden napot, s minden órát
Fájdalmassá teszek, hogy Téged boldogság már többé ne érjen!
Δεν ξέρω τι αρχίζει
Δεν ξέρω τι τελειώνει
Εκείνο που αξίζει
Το χέρι μου απλώνει …για να πιαστώ
Δεν θα ’θελα να πέσω
Γιατί ψηλά με είδες
Δεν θέλω να φορέσω
Καινούργιες αλυσίδες …σ’ ευχαριστώ
Nem tudom, most mi kezdődik
S nem tudom, hogy mi ér véget...
Mi az, mit a sors ad Néked?
Egy kéz nyúl felém - a magasból
Mert nem akarok lezuhanni - s újra szerelembe esni Véled!
Magasan vagyok - ott láthatsz engem!
S többé már nem viselem
Szerelmed láncait - köszönöm, én fel nem veszem!
Πάλι τα χαράματα με βρίσκουν
λιώμα μεθυσμένο και μισό
πράγματα δικάσου να αγγίζω
ν' αγκαλιάζω, να χαιδεύω, να φιλώ..
A hajnal ismét megtalál...
Kidobva, és félben hagyva...
A tárgyakhoz nyúlok, melyek Tőled származnak
Ölelések, aggodalmak, s csókok után kutatva...
Πες μου πού να ψάξω να σε βρώ
μέσα στο μπουκάλι τ' αδειανό
μέσα στου τσιγάρου το καπνό σ' αναζητώ..
Χάνομαι μακρία σου δεν μπορώ
σπάω το ποτήρι που κρατώ
μάτωσα για σένανε και κόπηκα στα δυό..
Mondd, hol keresselek, hogy megtaláljalak?
Az üvegben, mely üresen maradt
S a dohányfüstben is csak Téged kutatlak...
Elveszek, s távol Tőled nem leszek képes folytatni életem...
A poharat is eltöröm, mit kezeimben tartok
Érted hullajtom vérem, s lelkem kettétörte a kínzóan fájdalmas végtelen...
Ξέχασα κι απόψε τ' όνομα μου
ξέχασα ποιός είμαι απ' το ποτό
μόνο ένα πράγμα δεν ξεχνάω
το πρόσωπό σου να μου λέει " σ' αγαπώ " ..
Ma éjjel elfelejtem, hogyan is hívnak, mi a nevem
Az ital miatt - hogy ki vagyok, s mindent elfeledek...
Csak egy dolog van, mit magamból kitörölni soha sem tudok
Arcod, s mikor azt mondod nékem - "Szeretlek"...
Nincs beírva úticél.
pofozgatni, 
Inkább saját verziómat mutatnám meg... (hamár szótár után kellett nyúljak a pontosítás érdekében..)!
