Stratos: Bocsánat, de mivel ez a dal már le lett fordítva a 25. oldalon... https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=17530#17530
..ezért itt inkább újabb fordítás(oka)t biggyesztek majd fel (Azért a többes, mert itt legalább két nótát énekel egybegyűrve) :
Most csak gyatra Google fordítást tudok feltenni... SORRY!
Στίχοι: Ηλίας Λυμπερόπουλος
Μουσική: Τόλης Βοσκόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Μαρινέλλα
Άλλες ερμηνείες:
Δημήτρης Μητροπάνος
Δυο νύχτες ανταμώσανε
πάνω στα δάκρυά μου
Η νύχτα που σε γνώρισα
κι η νύχτα που χωρίσαμε
Και κλαιν' τα όνειρά μου
Θα πνίξουν την καρδιά μου
Két éjszaka adott randevút
a könnycseppjeim felett
Az az éj, amelyiken elváltunk,
és az a másik, mikor találkoztam veled,.
És sírnak álmaim, elárasztják könnyekkel,
majd lassan megfojtják szívemet
Χαρά και πίκρα σμίξανε
στου στεναγμού τα χέρια
Δυο νύχτες με τυλίξανε
χίλιες πληγές μ΄ανοίξανε
Δυο νύχτες δυο μαχαίρια
Μου σκότωσαν τα αστέρια
Öröm és bánat vált eggyé
a sóhajok karmai közt bent
Két éjszaka tekertedett körém
Bennem ezernyi sebet nyitva meg
Két éjszaka, két kés vette
csillagjaim fényét örökre el
Στίχοι: Σάκης Καπίρης
Μουσική: Μίμης Χριστόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Κωστής Χρήστου
Άλλες ερμηνείες:
Δημήτρης Μητροπάνος
Χωρίς την αγάπη σου θα ήμουνα μόνος
Η πίκρα θα μ' έπνιγε, το δάκρυ, ο πόνος
Εσύ με οδήγησες στης γης την ελπίδα
Του κόσμου το νόημα στα μάτια σου είδα
A szerelmed nélkül, én csak egymagam lennék
A keserűség fojtogatott volna, a könnyek, s a fájdalom még
Te engem a remények földjére vezettél,
S megláttam szemeidben a világ értelmét
Αλίμονο σ' αυτούς που δεν αγάπησαν
Αλίμονο, αλίμονο, αλίμονο
Αλίμονο σ' αυτούς που δεν δακρύσανε, ζωή
Την ομορφιά σου δεν γνωρίσανε ζωή
Την ομορφιά σου δεν γνωρίσανε
Jaj azoknak, akik sohasem szerettek!
Jaj, jaj, jaj nekik!
Jaj azoknak, akik sosem sírtak, az életben!
Kik a Szépségedet, sosem ismerhették meg az életben
Kik soha nem ismerték meg szépségedet...
Μπορεί να γελάστηκα, μπορεί να πληγώθηκα
Μα τ' άστρα στον ώμο μου ξενύχτης φορτώθηκα
Κι αν είχε το ψέμα της ναυάγιο κάνει
Τον κόσμο τον ένιωσα αγάπης λιμάνι
Meglehet: becsaptak. Lehet, hogy fájdalmat okoztak
De a csillagokkal a vállamon álltam éjszakai vándornak
És ha a hazugságai hajótörötté is tettek engemet
A világot folyton a szerelem kikitőjének éreztem
Αλίμονο σ' αυτούς που δεν αγάπησαν
Αλίμονο, αλίμονο, αλίμονο
Αλίμονο σ' αυτούς που δεν δακρύσανε, ζωή
Την ομορφιά σου δεν γνωρίσανε ζωή
Την ομορφιά σου δεν γνωρίσανε
Jaj azoknak, akik sohasem szerettek!
Jaj, jaj, jaj nekik!
Jaj azoknak, akik sosem sírtak, életükben!
Kik a Szépségedet, sosem ismerhették meg életükben
Kik soha nem ismerték meg szépségedet...
Stratos: A következő dalt, még fiatalon adtaelő. Eredetileg Grigoris Mpithikotsis énekelte, de sokan mások is előadják, hiszen az 1821-es Szabadságharcról szól... (amit nemrég ünnepeltünk március 25.-én)
Άλλες ερμηνείες / Más előadók: Dimitris Mitropanos
Γιώργος Νταλάρας / Giorgos Dalaras
Κώστας Σμοκοβίτης / Kostas Smokovits
Μου ξανάρχονται ένα ένα χρόνια δοξασμένα
να 'τανε το 21 να 'ρθει μια στιγμή
Egyesével elevenednek fel számomra megint, azok a dicsőséges évek!
Bárcsak 1821-et írhatnánk ismét! Akkor, AZ a pillanat, tán újra feléled!
Να περνάω καβαλάρης στο πλατύ τ' αλώνι
και με τον Κολοκοτρώνη να 'πινα κρασί
Ott lóháton barangolhatnék a szérűn, vagy a fennsíkon
És Kolokotronisszal kortyolgathatnám a bort!
Να πολεμάω τις μέρες στα κάστρα
και το σπαθί μου να πιάνει φωτιά
και να κρατάω τις νύχτες με τ' άστρα
μια Τουρκοπούλα (ομορφούλα) αγκαλιά
Mindennap harcolhatnék a várfokon
És izzó tüzet hányhatna a kardom
És az éjszakákat a csillagok alatt tölthetném
Egy (gyönyörűséges) török leánykával ölelkezvén
Μου ξανάρχονται ένα ένα χρόνια δοξασμένα
να 'τανε το 21 να 'ρθει μια βραδιά
Ismét egyesével elevenednek fel számomra, azok a dicsőséges évek!
Bárcsak 1821-et írhatnánk ismét! A pillanat újra eljő még egy éjjel!
Πρώτος το χορό να σέρνω στου Μοριά τις στράτες
και ξοπίσω μου Μανιάτες και οι Ψαριανοί
Elsőként haladva táncolnék a csatasorban a Moreá-k hadiösvényein
Míg mögöttem sorakoznának föl a Mani -beliek és Pszara-beliek!(Mani -félszigetiek, Pszara szigetiek)
Κι όταν λαβωμένος γέρνω κάτω απ' τους μπαξέδες
να με ραίνουν μενεξέδες χέρια κι ουρανοί
És amikor sebesülten térnék vissza a kertek alatt
Bárcsak ibolyáikkal hintenének engemet kezek, no, és az égiek…!
Να πολεμάω τις μέρες στα κάστρα
και το σπαθί μου να πιάνει φωτιά
και να κρατάω τις νύχτες με τ' άστρα
μια Τουρκοπούλα (ομορφούλα) αγκαλιά
Bár mindennap ott harcolhatnék a várfokon
És izzó tüzet hányhatna a kardom!
És bár az éjszakákat a csillagok alatt tölthetném
Egy (gyönyörűséges) török leánykával ölelkezvén!
Μου ξανάρχονται ένα ένα χρόνια δοξασμένα
να 'τανε το 21 να 'ρθει μια βραδιά
Ismét egyesével elevenednek fel számomra, azok a dicsőséges évek!
Bárcsak 1821-et írhatnánk ismét! S a pillanat, újra eljő még egy éjjel!
Szöveg // Στίχοι: Niki Papatheochari // Niki Papatheoxari // Niki Papafeohari // Νίκη Παπαθεοχάρη
Zene // Μουσική: Giorgos Sampanis // Giorgos Sabanis // Jorgosz Szabanisz // Γιώργος Σαμπάνης
Első előadó // Πρώτη εκτέλεση: Giorgos Mazonakis // Giorgos Mazwnakis // Jorgosz Mazonakisz // Γιώργος Μαζωνάκης
Promo single από το νέο cd "Λείπει πάλι ο θεός"
Γεμάτοι οι δρόμοι και άνθρωποι μόνοι
κουβέντα μην πιάνεις, πες ένα "γεια"
Βροχή που ξεσπάει σε σένα με πάει
και πως να σου βάλω λίγη καρδιά.
Στη βροχή σου αγάπη στέκομαι,
καταιγίδα μου με φως.
Στη βροχή σου μόνος βρέχομαι,
και τα σπάει ο ουρανός.
Az utca emberekkel telt meg, emberekkel, kik magányosan élnek,
S nem beszélnek, csak "Hello..."-val köszönnek.
Az eső, mely hullni kezd, elirányít Feléd
De hogyan tudnék szívet teremteni Beléd?
Kedvesem, én állok a Te esőd alatt
Te, Te vagy az én viharom...
Ott ázom én, most hogy minden oly magányos maradt,
S az égboltozat őrületnek indul...
Λείπει πάλι ο θεός
κι έχει "μην ενοχλείται" έξω στην πόρτα του,
και σε σένα διέξοδο έτρεξα να βρω.
Τους παλμούς να χτυπάνε και πάλι στα χίλια
μόνος μου μέτρησα,
μια καρδιά να σου φυτέψω δεν μπορώ.
Most, újra eltűnt Isten, nem láthatom
S csak egy "Ne zavarj!" felirat látszik ajtaján
Szóval, Hozzád futok, hogy kiutat találjak valahol...
Most hát ezret üt a szív e percben, szűntelen dobog,
Melyet én számolok önmagamnak hát,
De nem tudom elérni azt, hogy Hozzád egy szív eljusson...
Στενά με φωτάκια, καμμένα λαμπάκια
με graffiti βάφουν τον τοίχο παιδιά.
Η νύχτα με παίρνει, κοντά σου με φέρνει,
μα πως να σου βάλω λίγη καρδιά.
Στη βροχή σου αγάπη στέκομαι,
καταιγίδα μου με φως.
Στη βροχή σου μόνος βρέχομαι
και τα σπάει ο ουρανός.
Fasorok, hol kis törött lámpákból fények gyúlnak fel,
S gyermekek graffiti-vel falat festenek
Az éjszaka vezet, Hozzád egészen közel,
De hogyan juttathatnék Beléd újra szívet?
Drágám, a Te esőd alatt állok
Te, óh, én szélviharom...
Vizes leszek, mert a Te esőd alatt ázom,
S az ég szakadni kezd, őrült rohamban reám lezúdul...
Από πείσμα θα υπάρχω / A saját konokságom miatt fogok élni...
Δε μπορώ να μην έχω φίλε που να πάω,
δε μπορώ με σκοτώνει ό,τι αγαπάω,
δε μπορώ να πληρώνω κι ας μην έφταιξα εγώ.
Barátom, nem lehet, hogy nincs olyan hely, ahová mehetnék
Nem lehet, hogy amit szeretek, most megöl engem!
Nem lehet, hogy megfizetek azért, mit soha meg nem tettem, s meg sem tennék...
Δε μπορώ σ' ένα ψέμα φίλε να ελπίζω
δε μπορώ τη ζωή μου να την χαραμίζω
δε μπορώ να ματώνω κάθε ώρα και λεπτό.
Barátom, nem reménykedhetem egy hazugságban!
Nem rombolhatom le életem
S nem vérezhetek minden percben és órában!
Είναι κάτι βράδια που δεν έχουν τελειωμό
νιώθω ένα κόμπο στο λαιμό.
Μείνανε τα χρόνια μας με χέρια αδειανά
οι δρόμοι μας δεν μας βγάζουν πουθενά.
Vannak éjjelek, melyek végtelennek tűnnek
S torkomban csak egy gombócot érzek
Éveink üres kézzel maradtak, s újra és újra eljönnek
S útjaink minket sehová sem vezetnek...
Παγωνιά, όποιο σώμα κι αν αγγίζω, παγωνιά...
Παγωνιά, όποιο βλέμμα αντικρίζω, παγωνιά...
Hideg, bármely testet érintek meg, őket mind hidegnek érzem!
Hideg, bárki szemébe nézek, abban látni csak hidegséget vagyok képes!
Πως τελειώσαν όλα τώρα να πιστέψω δε μπορώ
και σ' αυτούς που με ξεγράψαν έχω κάτι να τους πω.
Από πείσμα θα υπάρχω
κι απ' τις στάχτες μου θα ξαναγεννηθώ.
Most nem hihetem azt, hogy minden véget ért
S valamit még mondanom kell azoknak, kik maguktól eldobtak...
A saját konokságom, hogy még mindig itt vagyok én,
S hogy hamvaimból meg tudok születni újra...
Δε μπορώ σ' ένα σπίτι άδειο να γυρίζω
δε μπορώ για παλιές αγάπες να δακρύζω
δε μπορώ να ματώνω κάθε ώρα και λεπτό.
Nem mehetek vissza egy üres házba
S nem írhatok régi szerelmek után sem...
Nem vérezhetek minden órában és percben...
Είναι κάτι βράδια που δεν έχουν τελειωμό
νιώθω ένα κόμπο στο λαιμό.
Μείνανε τα χρόνια μας με χέρια αδειανά
οι δρόμοι μας δεν μας βγάζουν πουθενά.
Vannak éjjelek, melyek számomra végtelennek tűnnek
S torkomban csak egy gombócot érzek
Éveink üres kézzel maradtak itt nekünk, s időnként újra és újra eljőnek
S útjainkon nem haladunk tova, hisz azok többé sehová sem vezetnek!
Παγωνιά, όποιο σώμα κι αν αγγίζω, παγωνιά...
Παγωνιά, όποιο βλέμμα αντικρίζω, παγωνιά...
Hidegség, bármely testhez nyúlok, azokat mind hidegnek találom!
Hidegség, bárki szemébe nézek, abban csak a hidegséget látom!
Πως τελειώσαν όλα τώρα να πιστέψω δε μπορώ
και σ' αυτούς που με ξεγράψαν έχω κάτι να τους πω.
Από πείσμα θα υπάρχω
κι απ' τις στάχτες μου θα ξαναγεννηθώ.
Hogy mindennek vége, ezt elhinni nem tudom!
S valamit még mondanom kell azoknak, kik eldobtak maguktól...
A saját konokságom, hogy még mindig itt vagyok,
S hogy most ismét újraéledek hamvaimból...
Στίχοι: Γιάννης Παπαδόπουλος.
Μουσική: Γρηγόρης Μπιθικώτσης.
Πρώτη εκτέλεση: Γρηγόρης Μπιθικώτσης.
Άλλες ερμηνείες: Ρίτα Σακελλαρίου, Αντώνης Ρέμος.
Γεννήθηκες για την καταστροφή
κι ήρθες να γκρεμίσεις μια ζωή,
δε συλλογίστηκες τι πας να κάνεις
μαχαίρι μου 'μπηξες, τρελή θα με πεθάνεις.
Arra születtél, hogy megsemmisíts mindent
s azért is jöttél, hogy elpusztíts egy életet,
Nem tétováztál azon, mit, s hogyan tegyél...?
Kést döftél belém, s mint az őrült, szívesen megölnél...
Και τώρα τρελοκόριτσο γελάς
μα κατά βάθος κλαις και μ' αγαπάς.
És most - te őrült lány -, rajtam nevetsz,
De a szíved mélyén: sírsz, és csak engem szeretsz...
Μ' ένα ποτήρι πίναμε κι οι δυο
τώρα τα 'χεις κάνει ρημαδιό
που με παράτησες χωρίς αιτία
και με ρεζίλεψες σ' όλη την κοινωνία.
Egy pohárból ittunk, Te meg én,
S mostanra, mindent tönkre tettél!
Mivel engem - minden ok nélkül - elhagytál,
s engem, balféknek tart most az egész világ...
Και τώρα τρελοκόριτσο γελάς
μα κατά βάθος κλαις και μ' αγαπάς.
És most - te őrült lány -, rajtam nevetsz,
De a szíved mélyén: sírsz, és engem szeretsz.
Κουρέλι μου 'χεις κάνει την καρδιά
που μ' άφησες, σκληρή, κάποια βραδιά
παλάτι σου 'χτισα πάνω στα αστέρια
όμως το γκρέμισαν, τρελή, τα δυο σου χέρια.
Darabokra szedted az én szívemet,
hisz egyik éjjel - ridegen, keményen -, elhagytál engemet,
Kastélyt építettem számodra a csillagok felett
ám, mindezt letarolta - őrült módon - a két kezed.
Και τώρα τρελοκόριτσο γελάς
μα κατά βάθος κλαις και μ' αγαπάς.
És bár most - te őrült lány -, rajtam nevetsz,
Azért, sírsz a szíved mélyén, és csak engem szeretsz.
Κοίτα με που κλαίω
κοίτα πως πονάω
έκλεψες το γέλιο
και μελαγχολώ
Nézz rám.., mert most sírok
Nézd..., hogy sérültem meg!
Elloptad a mosolyt...
S ettől én oly érzékennyé lettem!
Πες μου τι να κάνω
να σε συγκινήσω
μ'άφησες να λιώνω
να παραμιλώ
Mondd hát, mit tegyek? Mit csináljak
Hogy Rád hatva, valamivel megérintselek Tégedet?
Itt hagytál, hogy Utánad olvadjak, Érted málljak...
S hogy Rólad álmodjak talmi képzetet!
Χθές αργά εκεί που σε θυμήθηκα
μίλησα για σένα στο θεό
είπα δεν αντέχω και ορκίστηκα
να τελειώσω τη ζωη μου εδώ
Tegnap - későn - mikor Reád emlékeztem
S Rólad, az Istennek beszéltem,
Elmondtam, hogy már nem bírom, s egy esküt tettem:
Arra, hogy most bevégzem itt, eddig éltem!
Χθές αργά τραγούδι με το δάκρυ μου
σου έγραψα στο τέλος της βραδιάς
είναι μια κατ'αθεση αγάπη μου
είναι μια δήλωση καρδιάς
Tegnap - késő éjjel -, a könnyeimmel
Egy dalt írtam Hozzád, vége felé az estnek
Melyek az utolsó szavaim, Kedvesem,
S a végső kinyilatkoztatása szívemnek!
Κοίτα με που κλαίω
κοίτα πως πονάω
έγινε μαχαίρι
τούτη η σιωπή
Nézz rám, hogyan sírok...!
Nézd, hogy fáj, s mennyire szenvedek...!
Mily kétélű tőrré alakul most,
E gyilkos, reánk telepvő, végnélküli Csend...
Πές μου τι να κάνω
για να σε κερδίσω
πρόδωσες τα λόγια
που μου είχες πεί
Mondd hát, mit tegyek? Tehetek még valamit,
Amivel majd szíved újra elnyerhetem?
Hisz elárultad azokat a szavakat is,
Melyeket még anno, elmondtál nekem...
Χθές αργά τραγούδι με το δάκρυ μου
σου έγραψα στο τέλος της βραδιάς
είναι μια κατ'αθεση αγάπη μου
είναι μια δήλωση καρδιάς
Tegnap - késő éjjel -, a könnyeimmel
Egy dalt írtam Hozzád, vége felé az estnek
Melyek az utolsó szavaim, Kedvesem,
S a végső kinyilatkoztatása szívemnek!
Ή μαζί σου ή θάνατος / Vagy Veled, vagy inkább a halál..!
Μουσική: Νίκος Καρβέλας
Στίχοι: Νίκος Καρβέλας
Πρώτη Εκτέλεση: Νίκος Κουρκούλης
Δεν έχω όρεξη έξω να βγω,
δεν θέλω κανένα μπροστά μου να δω,
δεν έχω δύναμη να αντισταθώ,
δεν θέλω με τίποτα να ασχοληθώ,
δεν έχει η ζωή μου κανένα σκοπό,
το έχω πάρει απόφαση, να μην συνεχίσω.
Én nem vágyom arra, hogy kimozduljak innen,
Nem akarok senkit se látni, sem találkozni valakivel,
Nincs erőm, hogy ellenálljak bárminek,
S nem akarok foglalkozni semmivel,
Nincs az életemnek egyetlen célja sem,
Elhatároztam, hogy így tovább folytatni: nem lehet!
Ή μαζί σου ή θάνατος ή με σένα ή τέλος,
την ζωή μου την μίσησα όλα πια τα σιχάθηκα,
τα βαρέθηκα, τ' αποφάσισα, τέλος. (x2)
Ή μαζί σου ή θάνατος...
Vagy Veled, vagy inkább a Halál... Vagy Veled, vagy vége mindennek,
Az életemet meggyűlöltem, s már megutáltam mindent,
Rá is untam, és úgy döntöttem; vége! (x2)
Vagy Veled... vagy inkább halál!
Δεν έχω όρεξη έξω να βγω,
δεν θέλω κανένα μπροστά μου να δω,
δεν έχω δύναμη να αντισταθώ,
δεν θέλω με τίποτα να ασχοληθώ,
δεν έχει η ζωή μου κανένα σκοπό,
το έχω πάρει απόφαση, να μην συνεχίσω.
Én nem vágyom arra, hogy kimozduljak innen,
Nem akarok senkit se látni, sem találkozni valakivel,
Nincs erőm, hogy ellenálljak bárminek,
S nem akarok foglalkozni semmivel,
Nincs az életemnek egyetlen célja sem,
Elhatároztam, hogy így tovább folytatni: nem lehet!
Ή μαζί σου ή θάνατος ή με σένα ή τέλος,
την ζωή μου την μίσησα όλα πια τα σιχάθηκα,
τα βαρέθηκα, τ' αποφάσισα, τέλος. (x2)
Ή μαζί σου ή θάνατος...
Vagy Veled, vagy inkább a Halál... Vagy Veled, vagy vége mindennek,
Az életemet meggyűlöltem, s már megutáltam mindent,
Rá is untam, és úgy döntöttem; vége! (x2)
Βράδυ, αγάπη και φιλιά
καλντερίμια κι αγκαλιά
το νησί έχει μεθύσει
κι ο έρωτας χορό έχει στήσει
Éjszaka, szerelem és csókok
macskaköves utcák, ölelések bókok
A sziget egészen megrészegedett
s a szerelem is szédítő táncba kezdett
Και στην άκρη της γιορτής
λυπημένος θεατής
να κοιτώ και να υποφέρω
που να βρίσκεσαι δεν ξέρω
És az ünnep külső szegletén
szomorúan, irígy nézőként
kell e látványt elszenvednem,
mivel nem tudom, te merre lehetsz?
Το κύμα στο λιμάνι σκάει
και το νησί δεν με χωράει
Μακρυά σου αυτό το καλοκαίρι
χαμένο μοιάζει από χέρι
A hullám a kikötőben robajjal tör meg
és a sziget, valahogy szűk számomra, nincs elég hely
S mivel Te távol vagy, elveszettnek tűnik ez a nyár
a kezeim küzül is, egészen kicsusszan már...
Ψάχνω ένα πλοίο να την κάνω
κοντά σου να 'ρθω κι όταν φτάνω
μ' όλη μου την φωνή που θα 'χω
να πω για σένα πως υπάρχω
Hajó után kutatok, hogy általa
Talán hozzád juthatok, és amikor megérkezem
Teljes erővel, hangosan kiálthassam
úgy mondjam el neked, hogy én létezem!
Ήλιος, θάλασσα και φως
κέφια έχει ο Θεός
Μα εγώ έχω χειμώνα
κι η ψυχή μου μαύρο χρώμα
Nap, tenger, fény, egy kis szél
Isten is már jó hangulatban él
De számomra beköszöntött a tél
és lelkem fekete színű lett, sötét
Τέτοια νύχτα μαγική
στήνει ο κόσμος μια γιορτή
Μα εγώ δε συμμετέχω
τι δεν θα 'δινα να σ' έχω
Az ilyen mágikus éjjeleken
az egész világ nagyot ünnepel
De én nem veszek részt ebben
Oh, mit nem adnék, hogy enyém lehess!
Στίχοι: Βασίλης Γιαννόπουλος
Μουσική: Σάντυ Πολίτη
Πρώτη εκτέλεση: Λαυρέντης Μαχαιρίτσας
Μοιράζω φύλλα και ποντάρω σε ένα ψέμα
και σε αφουγκράζομαι σαν τίγρης της Βεγγάζης.
Και συ με κείνο το παράπονο στο βλέμμα
μέσα από ύποπτα προσπέκτους με κοιτάζεις.
Leveleket rakosgatok és tétet tennék egy hazugságra
és hallgatlak, mint egy bengáli tigris.
És akkor Te, azzal a panaszos tekinteteddel
a prospektusokon keresztül nézel reám.
Βαμμένα κόκκινα τα χείλια μέσα και έξω,
σε περιμένω σε ένα χάρτινο κρεββάτι.
Με τα παιχνίδια μου δεν πρόλαβα να παίξω,
στο ίδιο ψέμα θα ποντάρω, κάνε κάτι.
Kívül -belül vörösre festett festett ajkakkal,
várok reád egy a kartonszerű ágyban.
A játékammal nem tudtam még játszani,
ugyanabba a hazugságba esem majd, csinálj valamit!
Κάτι νεκρά Σαββατοκύριακα
Πόσο μου λείπεις
Να μ' αγαπήσεις περιμένω
Τι λες, δε σε καταλαβαίνω.
Vannak olyan élettelen hétvégék
Annyira hiányzol
Arra várok, hogy szeress...
Mit mondasz? Nem értem.
Κάτι νεκρά Σαββατοκύριακα
Πόσο φοβάμαι
Να σε χαρώ δεν προλαβαίνω
Τι λες, δεν σε καταλαβαίνω.
Vannak élettelen hétvégék
Annyira rettegek
Nincs idő, hogy örvendjek neked
Mit mondasz? Nem értelek meg.
Μοιράζω φύλλα και βουλιάζω μες το ψέμα.
Μια γκρίζα φλέβα στο κρανίο πάει να σπάσει.
Ό,τι μου χάρισες το πλήρωσα με αίμα.
Μια στάλα έρωτα στη φέξη και στη χάση.
Leveleket rendezgetek, és belesüllyedek a hazugságba.
Egy szürke véna a koponyámon majdnem elpattan.
Bármit is adtál, én vérrel fizettem meg.
Egy cseppnyi szerelem a bűnben s az elveszettségben.
Διπλά ποτά, σπάζω τσιγάρα, περιμένω,
να με κοιτάξεις μια φορά και να με σώσεις.
Ένα σου βλέμμα κοφτερό και αγαπημένο
αυτό το μέλλον το λαμπρό να σκοτώσεις.
Dupla italok, cigarettákat török, várakozom,
Bár rám pillanatnál legalább egyszer, hogy megments engem!
Egyetlen éles, és imádott tekintetteddel,
hogy elpusztítsd azt a fényes jövőt...
Κάτι νεκρά Σαββατοκύριακα
Πόσο μου λείπεις
Να μ'αγαπήσεις περιμένω
Τι λες, δε σε καταλαβαίνω.
Vannak élettelen hétvégék...
Annyira hiányzol!
Arra várok, hogy szeress!
Mit mondasz? Nem értem...
Κάτι νεκρά Σαββατοκύριακα
Πόσο φοβάμαι
Να σε χαρώ δεν προλαβαίνω
Τι λες, δε σε καταλαβαίνω.
Vannak élettelen hétvégék
Annyira rettegek
Nincs idő, hogy örvendjek neked
Mit mondasz? Nem értelek meg.
Εγώ για σένα ξέρω πως δίνω τη ζωή μου
Εγω για σένα ξέρω πως όλα τα τολμώ
Εγώ για σένα μένω, στη μέση της ερήμου
Εγώ μονάχα ξέρω για αγάπη να σου πω
Tudom, hogy Érted az egész életem odaadom
Tudom, hogy Érted bármit megteszek
Érted a sivatag közepén is ott maradok
Csak én beszélhetek Néked arról, hogy mi is a szerelem!
Κι εσυ δεν ξερεις αν μπορείς, αυτό το βράδυ να νε δεις
που σου φωνάζω πως πεθαίνω μακριά σου
Κι εσυ δεν ξερεις αν μπορείς, μπροστά μου να' ρθεις και να πεις
αν έχω θέση στα κλεμμένα όνειρά σου
De nem tudhatod, mi volna, ha engem ma éjjel meglátnál,
S hogy hangosan kiáltom: Tőled távol úgy érzem - eddig éltem én!
S nem tudhatod, mi volna, ha elém állva íy szólnál:
Bár volna egy hely ellopott álmait tengerén!
Εγώ για σένα ξέρω, στα άκρα οτι φτάνω
Εγώ για σένα ξέρω, πως πέφτω στο κενό
Εγώ για σένα βρίσκω, τη δύναμη να χάνω
Εγώ μονάχα ξέρω για αγάπη να σου πω
Tudom, hogy Érted a Mennybe is elmennék
S tudom, hogy Érted leesnék a semmibe...
Érted elég erőt tudok gyűjteni ahhoz, hogy elvesszek
De csak én tudok Néked beszélni arról, hogy mi is a szerelem...
Nincs beírva úticél.
