Sokan kifogásolták, hogy nem vagyok képes vidám dalokat fordítani. Hát akkor tessék... Azt hiszem nem is kell nagyon magyaráznom, hogy miért - látszik is az eredményen...
Azt hiszem, én mégiscsak maradnék az irodalmibb, fájdalmasabb hangulatú nótáknál... Vagy épp azoknál, amik nagyon frissek, és érdemesnek tartom őket a lefordításra. Persze azért majd szemezgetek Stratos-ék ajánlóiból, valamint a le nem fordított dalok jegyzékéből is, hátha megfog egy-egy... Csakhát, én szeretek mindig olyan alkotásokat közzétenni, amelyek valamilyen szinten engem, az érzéseimet, gondolataimat tükrözik... Dehát, ha egyszer "meg kell felelni..."
REC - Γιορτινά Video Clip • Σκηνοθεσία: Sherif Francis | παραγωγή μουσικής: Χριστόδουλος Σιγανός | μουσική: Χριστόδουλος Σιγανός | στίχοι: Χριστόδουλος Σιγανός / REC | ενορχήστρωση: Χριστόδουλος Σιγανός | Κωνσταντίνος Παντζής • Label: NUKE Records / Spicy |
Χιόνι έξω όλα φαίνονται λευκά
στολισμένα δέντρα μοιάζουν μαγικά
κλείνω τα μάτια κάνω μια ευχή
ζητώ στον Άι Βασίλη να είσαι εκεί
μπροστά το τζάκι περιμένω να φανεί
Hóesés, kint minden fehérnek látszik
A feldíszített karácsonyfák csodásan fénylenek
Szemem becsukom, s van egy kívánságom, (mely így hangzik):
Azt kérem a Télapótól, hogy nekem Téged hozzon el!
A kandalló előtt várom, hogy megjelenjen...
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά σε έχω στο μυαλό μου
πάντα αγάπη θα ζητώ να ρθει
το δώρο μου να είσαι
δε μου λείπει τίποτα άλλο αρκεί
να είμαστε μαζί
Ünnep, ez egy karácsony-ünnep, Kincsem!
Ünnepi, mert Te a gondolataim közt vagy
Csak a szerelem, amit kérni fogok
S hogy Te légy az ajándékom!
Másra nincs is szükségem, elég lesz ez ígynekem
HOgy Veled együtt legyek.
Πέφτει η νύχτα όλα είναι φωτεινά
τα άστρα μαγνητίζουνε κάθε ματιά
στην αγκαλιά σου θα είμαι πάντα εγώ
θα απολαμβάνω κάθε μας λεπτό
μαζί μας βρήκαν τα Χριστούγεννα
και ναι.
Eljön az éjszaka, s minden ragyogóan fénylik
A csillagok minden szempillantást magukhoz vonzanak
Így leszek én, a karjaidban, örökké, mindvégig,
Minden pillanatot élvezek, melyben Te ott vagy.
A Karácsony minket, ketten együtt talál
És igen!
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά σε έχω στο μυαλό μου
πάντα αγάπη θα ζητώ να ρθει
το δώρο μου να είσαι
δε μου λείπει τίποτα άλλο αρκεί
να είμαστε μαζί
Ünnepélyes, ez egy ünnepélyes Karácsony, Kicsim!
Ünnepi, hogy Te a gondolataimban vagy
Amit mindig kérni fogok, a szerelmed lesz,
Téged kérlek ajándéknak!
Semmi más nem is kell, mert elég lesz ez nekem,
HOgy együtt legyünk e karácsony-ünnepen...
Γιορτινά γιορτινά
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά σε έχω στο μυαλό μου
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά Χριστούγεννα μωρό μου
Γιορτινά γιορτινά σε έχω στο μυαλό μου
πάντα αγάπη θα ζητώ να ρθει
το δώρο μου να είσαι
δε μου λείπει τίποτα άλλο πια
χρόνια μας πολλά*
Csak a szerelem lesz, amit mindig kérni fogok,
S hogy Te lehess az ajándékom!
Másra nem is lesz szükségem,
Csak még több, Veled eltöltött évre!
*χρόνια πολλά - Görögországban ez amolyan mindenes kívánság, használják Karácsonykor, születésnapra, húsvétra, stb.
Szó szerint: "Sok évet!"
Irodalmi értelemben véve, talán ezt jelenti: Sokáig Élj, Boldogan!
Ξέρω δυο μάτια γαλανά / Ismerek két kék szemet
σαν τ΄ ουρανού κομμάτια / mint a menny darabkái
δεν ξαναείδα πουθενά / még soha sem láttam sehol
τέτοια γαλάζια μάτια / ilyen szép kék szemeket
Ξέρω δυο χείλη φλογερά / Ismerek két lángoló ajkat
σαν κόκκινα γεράνια / mint a piros muskátlik
που σε φιλάνε μια φορά / amik ha megcsókolnak egyszer
κι αγγίζεις τα ουράνια / megérinted a mennyet
Διπλός γλυκός καημός η αγάπη μου / Duplaédes vágy az én szerelmem
που η μοίρα μου έχει στείλει / mit a sors küldött nekem
τα γαλανά τα μάτια σου / a te szép kék szemeid
τα δυο γλυκά σου χείλη / és duplaédes ajkaid
Έχω στη ζωή μου μόνη έννοια / Egész életemben csak erre gondolok
αλλά μην το πείτε πουθενά / de el ne mondd senkinek
δυο γλυκά χειλάκια βελουδένια / duplaédes bársony ajkacskáidra
δυο γλυκά ματάκια γαλανά / és duplaédes kék szemecskéidre
A Stixoi ügyében még mindig nem tapasztaltam változást... Így nézzétek el nekem, ha az új, frissen megjelent dalok fordításánál maradok... Rajtam kívül ezekhez úgy sem nyúl senki...
Να μείνεις για πάντα / Maradj itt, örökké... Μουσική / Zene: Κώστας Μηλιωτάκης / Miliotakis Kostas
Στίχοι / Dalszöveg: Ελενα Μαρρά / Marra Elena
Φοβάμαι τόσο, όταν η μέρα πέφτει
κι έρχεται η νύχτα
πως πάντα θα 'ναι η τελευταία καληνύχτα
κι οταν θα έρθει το πρωί
δε θα 'σαι εδω
Oly nagyon félek, mikor a nap lehanyatlik az égen,
S helyét az éjszaka váltja fel...
Hogy minden csak egy utolsó "Viszlát!"-tá válik - s itt a vége,
S mire egy új hajnal jön el,
Te már nem itt - máshol leszel...
Τρέμω στη σκεψη
στην απουσία σου διαλύομαι κα κλαίω
Κι αν με σκεφτώ χωρίς εσένα καταρρέω
αυτό θα πει αγάπη δίχως λογική
Félek - még a gondolatától is, annak,
Hogy míg távol vagy, szétesem, csak sírok szűntelen
Attól, ha elképzelem, milyen lenne, ha Nélküled léteznék - lerombolnám magam
S netán azt mondanám: szerelmünknek nem volt értelme... Semmi sem...
Να μείνεις για πάντα, καρδιά μου εδώ
να υπάρχεις μέσα στη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
να αναπνέεις την αναπνοή μου
Maradj hát, örökké! Kedvesem, maradj itt,
Hogy létezhess, itt, az életemben...
Mert Véled képes lennék - úgy hiszem - bármire is,
Hát légy jelen minden egyes lélegzetvételem!
Να μείνεις για πάντα, καρδιά μου εδώ
να υπάρχεις μέσα στη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
να δίνεις χρώμα στην ασπρόμαυρη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
Maradj - örökké - Kedvesem, maradj vélem itt,
Hogy életemnek Te légy az, ki értelmet ád
Véled - úgy hiszem - bármire képes lennék
Színesítsd be életem fekete-fehér árnyalatát...
Mert Véled - az életben mindent megtennék...
Φοβάμαι τόσο
χωρίς εσένα η ζωή μου τόσο άδεια
Οτι κι αν κάνω, όπου κι αν πάω, δύσκολα βράδια
περνώ μακριά σου
αν δεν είσαι εσυ εδω
Rettegek... A félelem oly nagyon hatalmába kerített,
Mert Nélküled életem oly üres, oly kietlen,
Bármit teszek, s bármerre járok, nehezekké válnak az éjjelek...
Nékem, ha Tőled távol esedékes lennem,
Ha tudom, hogy már nem vagy itt velem...
Τρέμω στη σκέψη
πως κάποια μέρα εσυ δε θα σαι πια κοντά μου
Και θα κλειστω ξανά εγώ στη μοναξια μου
Θα σε χρειάζομαι, μα δε θα είσαι εδώ
Még a gondolatától is félek,
Annak, hogy egy napon majd nem leszel mellettem
Ismét bezárkózom, a magány lesz az, mely burokban tart majd - evégett,
Még szükségem volna Rád, de Te már nem vagy itt..., s nem leszel...
Να μείνεις για πάντα, καρδιά μου εδώ
να υπάρχεις μέσα στη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
να αναπνέεις την αναπνοή μου
Maradj hát, Örökké - Kedvesem - maradj itt velem,
Mert életemben csak Te létezel
Veled bármire képes vagyok, s mindent megteszek,
Légy hát minden egyes lélegzetvételem...
Να μείνεις για πάντα, καρδιά μου εδώ
να υπάρχεις μέσα στη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
να δίνεις χρώμα στην ασπρόμαυρη ζωή μου
μαζί σου όλα τα μπορώ
Maradj örökké, Drágám, itt, velem,
Azért, hogy Te lehess, ki számomra oly sok mindent jelent...
Véled képes leszek bármire, s mindent megteszek,
Színesítsd be fekete-fehér életemet...
Hisz Veled bármit megtehetek..
Θα σε κοιτάω ως το πρωί μέσα στα μάτια
θα σου μιλάω ως το πολύ ως το πάντα
και θα σου λέω όσα δε σου έχω πει ποτέ
ώσπου το όχι σου να ξαναγίνει ναι
πρώτη μου αγάπη δεύτερέ μου εαυτέ
Hajnalig nézlek, nézem mereven a szemeidet
addig beszélek, míg el nem mondok mindent
míg el nem mondok mindent, amit még soha
amíg a nemed igenné nem válik újra
én első szerelmem, s második önmagam
Μέσα σου μέσα σου θα μπω κι εσύ μέσα μου μπες
μέσα σου μέσα σου θα μπω να ανταλλάξουμε στιγμές
να ανταλλάξουμε πληγές να γίνουμε ένα
μέσα από σένα εγώ να ζω
κι εσύ μέσα από μένα
Μέσα σου... μέσα σου...
Beléd, beléd költözöm, te pedig belakod szívemet
beléd, beléd költözöm, hogy megosszuk emlékeinket
hogy megosszuk sebeinket és eggyé váljunk
hogy benned élhessek
te pedig énbennem
benned... benned...
Θα σε φιλάω ως το πρωί κι όσο θα έχω στόμα
τα πιο δικά μου μυστικά τα πιο κρυμμένα ακόμα
θα σου τα λέω για να μοιράζεται η ζωή
ώσπου τα χείλη σου να ξαναπούν "μαζί"
πρώτη μου αγάπη τελευταία μου γιορτή
Hajnalig csókollak, amíg csak a számat érzem
legmélyebb titkaim, melyek rejtve voltak bennem
elmondom neked, hogy megosszuk az életünk
amíg az ajkaid ki nem mondják, hogy "együtt"
én első szerelmem, kit mindvégig ünneplek
Μέσα σου μέσα σου θα μπω κι εσύ μέσα μου μπες
μέσα σου μέσα σου θα μπω να ανταλλάξουμε στιγμές
να ανταλλάξουμε πληγές να γίνουμε ένα
μέσα από σένα εγώ να ζω
κι εσύ μέσα από μένα
Μέσα σου... μέσα σου...
Beléd, beléd költözöm, te pedig belakod szívemet
beléd, beléd költözöm, hogy megosszuk emlékeinket
hogy megosszuk sebeinket és eggyé váljunk
hogy benned élhessek
te pedig énbennem
benned... benned...
Πως αλλάξαμε δε ξέρω
κι απομακρυνθήκαμε
στη συνήθεια στους δρόμους
και οι δυό βρεθήκαμε
Σαν τα χρώματα στον ήλιο
όλο ξεθωριάζουμε
πες πως το τέλος μας γιορτάζουμε
Hogyan történt, hogy ennyire megváltoztunk? Nem tudom...
S azt se, egymástól ennyire távol hogyan kerültünk?
A megszokottságnak útjain
Találtuk magunkat... ...mindketten ide tévedtünk...?
Mint a színek, a nap melegében
Úgy haloványodik el kettőnk közt minden pillanat
Mondd csak ki; azt "ünnepeljük", hogy vége - annak, ami kettőnk közt megmaradt...
Και έλα φίλα με
σαν πρώτα φίλα με
κι άσε τα λάθη να καούν
μες στη φωτιά μας
φίλα με σου λέω φίλα με
να μη τελειώσουνε εδώ
τα όνειρά μας
φίλα με σαν πρώτα πάλι φίλα με
Hát jöjj, s csókolj meg!
Mint az elején..., úgy csókolj meg engemet!
S hagyd, hogy hibáink lángolva égjenek
Kettőnk egyre hevülő tüzében...
Csókolj meg, ennyit mondok csupán, egy csókot adj nékem,
Mert nem lehet, hogy itt vége legyen
Az álmainknak... Ez lehetetlen!
Csókolj meg..., úgy, mint a kezdet kezdetén..., csókkal pecsételd szerelmedet!
Οι βραδιές μας γράφουν πάνω
καθημερινότητα
κι απ'το χάρτη της ζωής μας
λείπουν τ'απροσδόκητα
έλα της αρχής το πάθος
ν'αναπαραστήσουμε
κι όσα μας χωρίζουν
να ξορκίσουμε
Éjszakáink önmagukat írják, újra és újra
Minta csak megszokásból történne meg minden...
S életünk térképéről..., mit együtt írtunk meg a közös útra,
A váratlan dolgok, mik hiányoznak; Nem történik véletlen... semmi sem...
Jöjj hát!, Szenvedéllyel, mint a legelső napon,
Azért, hogy újra életet adhass nekem...
S mindaz, mi kettőnk közé áll..., minden fájdalom,
Szerelmünk lángjának martaléka legyen...!
Μια στάλα αίμα / Egy csepp vér Στίχοι / Dalszöveg: B.D Foxmoor, Μιχάλης Μυτακίδης / B.D Foxmoor, Mihalis Mitakidis
Μουσική / Zene: Jamoan
Első előadó: La Bruja Muerta
Δεν το ‘γραφε στα χέρια σου, ούτε στο κούτελό σου...
Μα άλλοι μου το παν, δυστυχώς...το μυστικό σου....
Και αφού κυλούσε μέσα σου, θα μουν το γιατρικό σου...
Μια στάλα από τη μπέσα σου και μια απ' τo όνειρό σου...
Nem volt a kezedre, sem a homlokodra írva...
De elárulták mások, sajnos ... a titkodat ....
És ha már benned keringett, hát én volnék az orvosságod...
Egy csepp ...őled és egy az álmaidból...
Δεν έμενε στα χνάρια σου, ούτε στο κουρνιαχτό σου...
Δεν το ’βλεπα στα μάτια σου, κρυφό σαν φυλαχτό σου...
Και απ’ το κυνήγι της χαράς και από το ξόδεμά σου...
έμαθες λίγο να αγαπάς και τη σπορά σου...
Nem él a nyomában, sem kourniachto te ...
Én nem "látom a szemedben, rejtett, mint egy igézet te ...
És a vadászat és az öröm a kiadások a ...
Csak megtanultam szeretni és te magodnak ...
Βρε ανάθεμα τη λεβεντιά, το νιόβγαλτο το ψέμα...
εμάς μας έφερε κοντά, μια στάλα αίμα...
Χρωστάω κάτι τou ουρανού και μια του Χάρου μασατιά...
και όσα μου άφησες στο νου, τα εριξα ήδη στη φωτιά...
VRE átok bátorság, a niovgalto hazugság ...
minket összehozott minket, egy kis vér ...
Owe valami tou égbolt és a rág a halál ...
és mi maradt a fejemben, már dobta a tűz ...
Και από το κυνήγι της χαράς και από το ξόδεμά σου...
έμαθες λίγο να αγαπάς και τη σπορά σου...
Βρε ανάθεμα τη λεβεντιά, το νιόβγαλτο το ψέμα...
εμάς μας έφερε κοντά, μια στάλα αίμα...
És a vadászat és az öröm a kiadások a ...
Csak megtanultam szeretni és te magodnak ...
VRE átok bátorság, a niovgalto hazugság ...
minket összehozott minket, egy kis vér ...
Δεν το ‘γραφε στα χέρια σου, ούτε στο κούτελό σου...
Μα άλλοι μου το παν, δυστυχώς...το μυστικό σου....
Και αφού κυλούσε μέσα σου, θα μουν το γιατρικό σου...
Μια στάλα από τη μπέσα σου και μια απ' τo όνειρό σου...
Nyilván akadnak Köztetek szerelmesek..., vagy épp olyanok, akik elvesztették azt...
Nos, ez a dal Nekik ajánlott - persze mindenki másnak is, de talán Ők érzik majd át leginkább...
És elnézéseteket kérem, hogy már megint nem a háromszázas listából fordítok, de valahogy mindig a saját gyűjteményem egy-egy darabja ragad meg...
Szöveg / Στίχοι: Giorgos Moukidis / Γιώργος Μουκίδης
Zene / Μουσική: Giorgos Moukidis / Γιώργος Μουκίδης
Első Előadó / Πρώτη εκτέλεση: Pasxalis / Pashalis Terzis / Πασχάλης Τερζής
Αδιαφορώ δε θέλω σήμερα να πάω στη δουλειά
θέλω να μείνω στη δική σου αγκαλιά
μα εσύ δεν είσαι εδώ
Αδιαφορώ αν έξω βρέχει κι είναι χάλια ο καιρός
εγώ θυμώνω που μιλάω μοναχός
κι όλο εσένα σκέφτομαι
κι όλο κρατάω αυτό το δάκρυ να μη βγει
και μαρτυρήσει πως σ΄αγάπησα πολύ...
Semmi sem érdekel..., ma munkába sem megyek
Itt akarok maradni..., az ölelésedben...
De Te már nem vagy itt... már nem vagy itt velem...
Nem érdekel, hogy esik az eső, vagy hogy az időjárás menyire ijessztő nekem...
Ideges vagyok, mert nem Hozzád, csak magamhoz beszélek...
S folyton csak Rólad elmélkedem...
S folyton visszatartom a könnycseppeket, így nem öntheti el arcomat... már egy sem...
S bizonyos vagyok benne, hogy még mindig szeretlek...
Κι αν φύγεις από μένα
και πια δεν μ΄αγαπάς
κι η νύχτα θα δακρύσει μικρό μου
που θες αλλού να πας
Κι αν φύγεις και σε χάσω
και δεν σε ξαναδώ
δεν ξέρω τι θα κάνω μικρό μου
που ακόμα σ' αγαπώ
που ακόμα σ' αγαπώ
που ακόμα σ' αγαπώ...
S TE elmész tőlem..., messzire
S többé már nem szeretsz engemet...
S ezért egész éjjel (ott) fogok sírni, Kedvesem,
Ahová menni szeretnél; nélkülem...
S ha elmész, ezért elveszítlek Téged,
S ha már nem láthatlak többé...., soha sem,
Nem tudom, magammal mit tegyek...,
Mert még mindig szeretlek... (Kedvesem)
Mert még mindig szeretlek...
Mert szeretlek..., még mindig szeretlek...
Αδιαφορώ για όλα τ' άλλα και τα χείλη σου ζητώ
αυτά τα μάτια τα θυμάμαι και πονώ
και σε σένα έρχομαι
Αδιαφορώ τι θα μου πεις και αν θα είναι αρκετό
εγώ για λίγο θέλω μόνο να σε δω
και το παραδέχομαι...
Nem érdekel semmi, csak ajkaid után vágyom szűntelen
Szemeid jutnak eszembe, reájuk emlékezem..., s ezért szenvedek...
S ezért elindulok, Hozzád elmegyek,
Nem érdekel, mit mondsz majd, s hogy az elég lesz-e nekem...,
Mert csak látni szeretnélek..., egyetlen egy percre,
Azért, hogy bevallhassam Neked, hogy... (Még mindig szeretlek...)
Ειλικρινά, πες μου τι αισθάνεσαι, όταν με βλέπεις ξαφνικά
δεν θέλεις να με αγκαλιάσει να με φιλήσεις να μου πεις να προσπαθήσουμε πάλι
αν όχι λυπάμαι δεν το αντέχω και θέλω να σου πω ένα μονάχα
Őszintén, mondd meg nékem, hogy érzed magad, mikor meglátsz ngem hirtelen?
Nem akarsz megölelni, megcsókolni, s azt mondani, hogy próbáljuk meg újra?
Ha nem, sajnálom, de nem tudnám elviselni, így hát csak egy dolgot mondanék Neked:
Προτιμώ, να μην μιλάμε
προτιμώ, να με βλέπεις και να αλλάζεις γωνία
προτιμώ, να πιστεύεις ότι ήσουν για εμένα μια τυχαία ιστορία
Προτιμώ, να μην μιλάμε
προτιμώ, να με βλέπεις και να αλλάζεις γωνία
προτιμώ, να πιστεύεις για εμένα τα χειρότερα
Előnyösebb volna, ha többé nem váltanánk egyetlen szót sem,
Előnyösebb volna, ha - mikor meglátsz - ellenkező irányban haladnám keresztül előttem...
Előnyösebb volna, ha azt gondolnád, hogy csak egy véletlen történet voltál nekem,
Előnyösebb volna, ha nem váltanánk többé egyetlen szót sem...
Előnyösebb volna, hogy - ha meglátsz valahol, keresztben mennél az utcákon előttem,
Előnyösebb volna, ha másoknak csak a legrosszabb dolgokról szólnál felőlem...
όμως να είμαστε φίλοι να είμαστε φίλοι
και να σου φέρομαι πολιτισμένα
να υποκρίνομαι πολιτισμένα
να λέω ψέματα πολιτισμένα
δεν θα το άντεχα, δεν θα το άντεχα
De, hogy mi barátok legyünk, hogy barátok legyünk újra,
S hogy Veled udvariasan bánjak,
Hogy úgy tegyek, mintha gyöngéd lennék Véled, akárcsak a múltban,
Ez... Elfogadhatatlan!!! Számomra; elfogadhatatlan... mindhiába!
Ειλικρινά, πες μου αν είναι αλήθεια αυτό που ακούγεται ότι με βλέπεις φιλικά
και ότι αισθάνεσαι για εμένα τρυφερά μα τώρα πια σου λείπει το πάθος
αν είναι έτσι λυπάμαι δεν το αντέχω και θέλω να σου πω ένα μονάχα
Őszintén... mondd meg nékem..., igaz, amit hallottam? Hogy reám még mindig barátként tekintesz?
Hogy még ott belül..., Benned még gyönge érzelmek vannak, csak a szenvedély az, ami hiányzik?
Ha ez igaz..., sajnálom, de nem tudom elfogadni, s csak egy dolog, mit Néked mondani szeretnék..., ez:
Προτιμώ, να μην μιλάμε
προτιμώ, να με βλέπεις και να αλλάζεις γωνία
προτιμώ, να πιστεύεις ότι ήσουν για εμένα μια τυχαία ιστορία
Προτιμώ, να μην μιλάμε
προτιμώ, να με βλέπεις και να αλλάζεις γωνία
προτιμώ, να πιστεύεις για εμένα τα χειρότερα
Én többé már nem beszélnék Veled,
Jobb volna, ha - mikor meglátsz - keresztül mennél előttem az úton...,
Jobb volna, ha elhinnéd, hogy cask egy véletlen történet voltál nekem,
Többé már nem állnék szóba Veled..., úgy gondolom...
Hogy jobb volna, ha - mikor meglátsz - az úton keresztben haladva mennél el előttem...,
A legjobb volna, ha másoknak csak a legrosszabb dolgokat mondanád rólam..., felőlem...
Ah! Végre egy dal, amelyben szinte tökéletesen magamra ismertem!!! Amelyben gátlások nélkül, ledöntve minden falat, kifröcsöghettem magamból minden felgyülemlett érzelmet..., amely végre, minden szavában és gondolatában én vagyok..., azaz mégsem, de mintha magam látnám viszont minden sorában...
De... Jól vagyok!!!
És döntse el mindenki, hogy igazat mond-e a dal... no meg én is...
Μου είπαν οι φίλοι κι οι γνωστοί
Καλά ότι σε είδανε, καλά και ευτυχισμένη
Μου' πανε πως ήταν γελαστή,
πως ήσουν με έναν άνθρωπο, μαζί αγκαλισμένοι
Το είπαν οι φίλοι και οι γνωστοί ζητώντας ίσως μια αντίδραση
Να δουν αν κλαίω, για σένα θυμό να καίω
Μα εγώ να' σαι καλά, να' σαι καλά, να' σαι καλά
Μονάχα λέω
Barátaim, s néhány ismerősöm azt szóltak nékem, hogy
Látták, amint rendben voltál, jól éltél, s boldogan...
Elmondták nékem, nem láttak Rajtad mást, csak mosolyt,
S hogy egy férfival ölelkeztél, gondtalan...
Talán azért mondták el, mert kíváncsiak voltak, miképp reagálok majd,
Hogy lássák, sírok-e majd, vagy hogy a dühtől talán felrobbanok...?
De én: "Csak Légy Boldog!", "Csak Te Légy Jól!", "Csak Élj Te Boldogan!"
Örökké ezt mondogatom...
Να' σαι καλά
Να πας μπροστά να ζεις ευτυχισμένα
Εύχομαι
Απ' την καρδιά μου σου εύχομαι, να ζεις καλύτερα από εμένα
Εγώ μισός, εγώ νεκρός, που ζω σταματημένα
Εύχομαι
Να σου αξίζει ο άνθρωπος αυτός που ζει κοντά σε σένα
Να σ' αγαπάει μια στάλα σαν εμένα
Érezd jól magad!
Csak menj! Gondtalan! S élj; boldogan!
Ezt kívánom,
Tiszta szívből, hogy nálam jobban, sokkal jobban élj!
Én, aki félbe vágottan, s szinte holtan, alig-alig élek,
Azt kívánom Néked,
Hogy a férfiú, kivel együtt élsz, méltó legyen Hozzád..., mindhalálig,
Hogy legalább egy cseppnyit szeressen úgy Téged ( mint amennyire szívem - szüntelen - Utánad vágyik...)!
Είπαν πως ήταν σινεμά, γερμένη μεσ' τον ώμο του
Ζεστά να τον κοιτάζεις
Είπαν πως σε είδανε μετά, να μπαίνεις μεσ' τον κόσμο του
Γλυκά και να πλαγιάζεις
Το 'πανε ίσως για να δουν, να σπάει η ψυχή κομμάτια μέσα μου
Να μην αντέχω
Για σένανε τι μίσος τρέφω
Μα εγώ να' ναι καλά να' ναι καλά να' ναι καλά
Μονάχα γνέφω
Elmondták nékem, hogy a moziban, az Ő vállára hajtottad fejed,
S forrón, lángolón néztél két szemébe...
Úgy mesélték, hogy mikor utána megláttak, már az Ő világába lépve élted életed,
Hogy már kényelemben, s édesdeden élsz, Mellette, Véle...
Tán azért mondták, mert látni akarták, lelkem darabokra hogyan törik, s hullik széjjel..?
Látni hogyan szenvedek, hisz el nem viselhetem
E haragot, mely gyűlöletté táplálódik bennem, hogy aztán teljesen felemésszen...,
De én...!: "Csak Ő legyen jól!", "Csak Ő legyen rendben...!", Legalább Ő boldogan éljen!"!
Ezt hajtogatom csak, örökösen...
Να' σαι καλά
Να πας μπροστά να ζεις ευτυχισμένα
Εύχομαι
Απ' την καρδιά μου σου εύχομαι, να ζεις καλύτερα από εμένα
Εγώ μισός, εγώ νεκρός, που ζω σταματημένα
Εύχομαι
Να σου αξίζει ο άνθρωπος αυτός που ζει κοντά σε σένα
Να σ' αγαπάει μια στάλα σαν εμένα
Érezd jól magad!
Csak menj! Gondtalan! S élj; boldogan!
S csak azt kívánom
Tiszta szívemből, hogy élj, de százszorta jobban, mint ahogyan én tehetem...,
Én! Ki félbe vágva vagyok csupán, egy halott..., kinek élete idő előtt megállt
Kívánom Néked,
Hogy a férfiú, ki együtt él Veled, hadd legyen méltó Tehozzád!
S hogy legalább egy cseppet szeressen úgy, mint ahogy én (kire most kínok közt, álnokul csap le a gyötrelmes végzet...)!
Δυο λόγια μου φτωχά / Két szerény szóval szeretném
θέλω δειλά να σου πω / félénken elmondani neked
δυο λόγια μοναχά / csak két csekély szóval
κι ένα γλυκό σ' αγαπώ / és egy édes "szeretlek"-kel
Χαρά μου / Te vagy az én örömem
για σένα ζω χαρά μου / érted élek, én örömem
το ξέρεις / és ezt anélkül is tudod,
χωρίς να σ' το 'χω πει / hogy kimondtam volna
Χαρά μου / Én örömem
τα πιο όμορφα όνειρά μου / a legszebb álmaimat
χαρά μου / én örömem
τα πνίγω στη σιωπή / elfojtom csendben
Απ' τον έρωτα τον τρελό / Az őrült szerelemtől
έχω γίνει παιδί δειλό / félénk gyerekké váltam
σε λατρεύω μελαγχολώ / imádlak és szomorkodok
μα δε μιλώ / de nem szólok egy szót sem
Χαρά μου / Te vagy az én örömem
για σένα ζω χαρά μου / érted élek, én örömem
το ξέρεις / és ezt anélkül is tudod,
χωρίς να σ' το 'χω πει / hogy kimondtam volna
Απ' τον έρωτα τον τρελό / Az őrült szerelemtől
έχω γίνει παιδί δειλό / félénk gyerekké váltam
σε λατρεύω μελαγχολώ / imádlak és szomorkodok
μα δε μιλώ / de nem szólok egy szót sem
Χαρά μου / Te vagy az én örömem
για σένα ζω χαρά μου / érted élek, én örömem
το ξέρεις / és ezt anélkül is tudod,
χωρίς να σ' το 'χω πει / hogy kimondtam volna
#1971082013-01-04 15:50:38 Válasz a #197095. hsz-ra
Igen, és említsük meg (ne ugorjuk át!) Manos Hatzidakis zeneszerzeményeit amiket rengetegen feldolgoztak, s adtak elő. Bár Hatzidakiszt nem kifejezetten előadóként tartják számon,mivel inkább mások adták elő dalait - iszonyú sok dalt szerzett, s úgy tudom, színházi darabokhoz, filmekhez is szerzett elhíresült dallamokat.
Íme, egy filmrészlet (- s egy sokak által előadott dal, itt ): Melina Merkurival.
Melina Merkouri : Agapi pou gines dikopo mahairi - 1981
Αγάπη που `γινες δίκοπο μαχαίρι
άλλοτε μου `δινες μόνο τη χαρά
μα τώρα πνίγεις τη χαρά στο δάκρυ
δε βρίσκω άκρη, δε βρίσκω γιατρειά.
Nos, Szerelem; kétélű kard lett voltod!
Bár korábban, csupán örömet leltem benned,
Ám, most a boldogságot a könnyek közé fojtod!
Nem találom helyem e világon, s a gyógyírt sem lelem!
Φωτιές ανάβουνε μες στα δυο του μάτια,
τ’ αστέρια πέφτουνε όταν με θωρεί.
Σβήστε τα φώτα, σβήστε το φεγγάρι
σαν θα με πάρει τον πόνο μου μη δει.
Két szemednek mélyén tüzek gyulladnak,
S amikor reám tekintesz, csillagok zuhannak...
Oltsd el a világosságot, a fényeket, a holdat eltakard!
Ne láthassa meg azt, amikor a fájdalom, s a bánat, magával ragad!
Szerelmünk, ím hát, egy kétélű tőrré változott,
Volt idő, mikor csak örömet adtál nékem...
De most, a vidámságot könnyekbe fullasztod,
Nem lelek kiutat, s most már gyógyírt sem...
Pillantásában lángoló tüzek gyúlnak fel
Minden csillag elsötétül, ha rám veti két szemét,
A fény is kialszik, nem világít még a Hold sem,
Nem hagyom, hogy lássa, a fájdalom rajtam miként győz le, majd vesz birtokba, ismét...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2013-03-30 01:11:36), összesen 2 alkalommal
Sziasztok! Ha van időtök/kedvetek le tudnátok fordítani nekem kérlek ezt a számot?? Ha nem is nagyon irodalmi nyelvezettel, csak hogy értsem hogy miről szól körülbelül! Nagyon érdekel, hogy miről szól ez a dal!!! Megköszönném ezerrel!!! (:
Ποιος σκάει ο κόσμος κι αν χαλάει
αυτή η βρωμοάνοιξη σαν σβούρα με γυρνάει
κι η καρδιά μου σαν σαράβαλο σε κατηφόρα πάει
Ki az, ki nagyot repeszt, még ha a világ szét dőlne is,
ez büdös tavasz bepörget engem, mint a búgócsigát,
és a szívem, mint egy ócska roncs - csúszik lefele a lejtőn...
Άντε ας πάει ψηλά ετούτη η ζήση
μοσχοβολάει η ανάσα της μπαρούτι και χασίσι
κι η καρδιά μου σαν σαράβαλο που ορμά να τη φιλήσει
Nosza! Csak hadd emelkedjen a magasba ez a francos megélhetés!
Lehelete szaglik a puskaportól és a hasistól
és a szívem, mint egy viharvert roncs, mégis rohan, hogy rárontva megcsókolhassa őt!
Ποιος κλαίει μέσα μου και μου λέει
ξύπνα δεν είναι όνειρο το χιόνι που μας καίει
η φτώχεια είναι πιο φρόνιμη αν νιώθει ότι φταίει
Ki az, aki sír bennem, és így szól hozzám:
" - Ébredj! Nem álom a hó, ami bennünket éget!"
A szegénység sokkal nyugodtabb és "jól-neveltebb" ha érzi, ő a vétkes
Ποιος σκάει ο κόσμος που το πάει
αυτή η βρωμοάνοιξη με σκίζει με μεθάει
κι η καρδιά μου σαν σαράβαλο στ’ αστέρια ξεφυσάει
Ki az, ki repesztve száguld oda, hová a világ magával ragadja?
Ez a szaros tavasz, megrészegít, és széjjel tép engem, darabokra...
...és a szívem, mint egy ócska lom, pöfögve fújódik a csillagokba
Πού θα πάει, πού θα πάει τούτη η ρόδα που κολλάει
κι όλο στην αρχή γυρνάει
πού θα πάει θα ξεκολλήσει
κι ο κόσμος σαν σαράβαλο γι’ αλλού θα ροβολήσει
Hová megy, meddig jut ez a francos kerék, amely leragad
s mindig csak az út legelejére tér vissza?
Hová jut, hová ér, le fog-e válni?
S a világ, mint egy vacak ócskaság, másfelé robog majd?
Πού θα πάει, πού θα πάει τούτη η νύχτα που κρατάει
και δε λέει να τελειώσει
πού θα πάει θα ξημερώσει
κι η καρδιά μου σαν σαράβαλο όλους σας θ’ ανταμώσει
Hová megy, meddig visz ez az éjszaka, ami most tart,
és úgy tűnik, sosem lesz vége?
Meddig tart? Vajon eljön-e a hajnal,
és a szívem, mint egy viharvert roncs, találkozik-e majd mindannyiótokkal?
Aν χαθείς θα χαθώ / Ha elveszel, én is köddé válok...
Σηκώνω τα μάτια ψηλά στον ουρανό
μια σου σκέψη να κλέψω πριν χαθείς και πριν χαθώ
Μα τα μάτια βούρκωνουν είναι το δάκρυ θαμπό
Θα 'χεις φύγει την μέρα κι αν χαθείς θα χαθώ
Szemeim magasan az égre emelem
Azért, hogy elcsenhessem még egy gondolatod, mielőtt köddé válsz, s mielőtt én is elveszek...
De szemeim könnybe lábadnak, s könnyeimtől oly zavaros lesz minden,
Hisz nappal majd eltűnsz, s ha elveszítlek..., Véled együtt én is semmivé veszek...
Φεγγάρι μου γεμάτο που με βλέπεις να πονώ
δώσε μου μια λύση τώρα πριν χαθεί και πριν χαθώ
Πάρε απ' την καρδιά τον πόνο δείξε μου που να την βρω
Και σε 'κείνη οδήγησε με να της πω την αγαπώ
Csak Te vagy nekem, Telihold, ki még látja, mennyire szenvedek,
Mondd hát, mi a megoldás..., mielőtt őt, s magamat; végleg elveszítem!
Szívemről e fájdalmat vidd hát el, messzire, s mutasd meg az utat, hol rálelhetek...,
S vezess el Hozzá, hogy elmondhassam Néki, mennyire szeretem!
Σηκώνω το βλέμμα προς τα εσένα κοιτώ
Περιμένω μια χάρη περιμένω να δω
Αν στον δρόμο που βρήκες πάλι εκείνη θα δω
Ξημερώνει μην φύγεις αν χαθείς θα χαθώ
Föltekintek, s nézve feléd, kérlelve Téged,
Várom a boldog pillanatot, mikor majd újra Őrá tekinthetek
Hátha ráleltél az útra - s csak egy éji pillanatra is -, lényét újra észlelhetem,
De hajnallik is már!, Hát ne hagyj magamra, mert ha elvesznél..., Nélküled én is elveszek...
Nincs beírva úticél.
Válasz a #197095. hsz-ra
