Μεσ' το άδειο σπίτι πάλι γύρισα / visszatértem újra az üres házba
κι άφησα την πόρτα ανοιγμένη / és nyitva hagytam az ajtót
αν θα 'ρθείς να δεις, εγώ ψιθύρισα / hogy meglásd, ha eljössz, ahogy megsúgtam
ότι κάποιος θα σε περιμένει / valaki várni fog rád
κι ίσως καταλαβαίνεις τι συμβαίνει / és talán megérted, mi történik
Ζω για σένα, μόνο για σένα / érted élek, csakis teérted
όπου κι αν βρίσκομαι κι αυτό δεν είναι ψέμα / akárhol is vagyok, és ez nem hazugság
ζω μαζί σου σαν να 'μαι η ζωή σου / veled élek, mintha az életed lennék
αγάπη μου ποιος ήμουνα θυμίσου / szerelmem, emlékezz, ki voltam
Ζω για σένα μόνο για σένα / érted élek, csakis teérted
όπου κι αν βρίσκομαι κι αυτό δεν είναι ψέμα / akárhol is vagyok, és ez nem hazugság
κι όσο τα μάτια μου θα ψάχνουν ένα βλέμμα / s ha szemeim más tekintetét keresnék is
εσένα μόνο εσένα θα ζητώ / én téged, és csakis téged akarlak
για πάντα μια ζωή θα σ' αγαπώ / hogy egy életen át örökké szeresselek
Μεσ' το άδειο σπίτι πάλι γύρισα / visszatértem újra az üres házba
ξέροντας πως δε με περιμένεις / tudván, hogy nem vársz rám
κι απ' τη μοναξιά που νιώθω λύγισα / és hogy eltérítsem magam a magánytól, amit érzek
και είπα πώς αντέχεις κι επιμένεις / azt mondtam magamnak, "ki fogod bírni és ki fogsz tartani"
δεν μπορεί να μη καταλαβαίνεις / az nem lehet, hogy ne érts meg
Ζω για σένα μόνο για σένα / érted élek, csakis teérted
όπου κι αν βρίσκομαι κι αυτό δεν είναι ψέμα / akárhol is vagyok, és ez nem hazugság
ζω μαζί σου σαν να 'μαι η ζωή σου / veled élek, mintha az életed lennék
αγάπη μου ποιος ήμουνα θυμίσου / szerelmem, emlékezz, ki voltam
Ζω για σένα μόνο για σένα / érted élek, csakis teérted
όπου κι αν βρίσκομαι κι αυτό δεν είναι ψέμα / akárhol is vagyok, és ez nem hazugság
κι όσο τα μάτια μου θα ψάχνουν ένα βλέμμα / s ha szemeim más tekintetét keresnék is
εσένα μόνο εσένα θα ζητώ / én téged, és csakis téged akarlak
για πάντα μια ζωή θα σ' αγαπώ / hogy egy életen át örökké szeresselek
Πήγαινέ με πάλι πίσω ταξιτζή / Vigyél engem ismét vissza, Taxis(ofőr)!
Στίχοι / Dalszöveg: Βασίλης Παπαδόπουλος / Vasilis Papadopoulos
Μουσική / Zene: Θεόδωρος Καμπουρίδης / Theodoros Kambouridis
Első előadó : Μάκης Χριστοδουλόπουλος / Makis Hristodoulopoulos
Πήγαινέ με πάλι πίσω, ταξιτζή. / Pigene me páli piso taksidzi.
Πρέπει να θυμάσαι την περίπτωσή μου. / Prepi na thimáse tin períptosí mu.
Είμ’ αυτός που ένα βράδυ σου ’χε πει: / Im'aftós pu ena vradi su 'he pí:
"Μια βαλίτσα όλη κι όλη η ζωή μου." / "Mjá valítsa óli ki óli i zoí mu."
Vigyél taxisofőr vissza, menten!
Emlékeid közt, meg kellett hogy ragadjon az esetem.
Az vagyok, ki egyik este azt mondta neked:
"Egy bőrönd - ennyi. Ez a teljes életem."
Και να της πω, και να της πω: / Ke ná tis po ke ná tis po:
"Λυπήσου με, σε αγαπώ." / "Lipísu me, se agapo."
Και να της πω, και να της πω: / Ke ná tis po ke ná tis po:
"Χωρίς εσένανε δε ζω." / "Horis esénane de zo." / x2
És hogy meg kell mondjam, elmondanom neki:
" - Könyörülj meg rajtam, szeretlek."
És hogy meg kell mondjam, elmondanom neki:
" - Nálad-nélkül, én már nem élhetek." / x2
Πήγαινέ με πάλι πίσω, ταξιτζή. / Pigene me páli piso, taksidzi!
Vigyél újra vissza engem, taxis!
Πήγαινέ με πάλι πίσω, ταξιτζή. / Pigene me páli piso taksidzi.
Αν αργήσεις, κινδυνεύει η ζωή μου. / An argisis, kindinevi i zoí mu.
Δεν μπορώ χωρίς αυτήν ούτε στιγμή, / Den boró horís aftín ute stigmi,
είναι αίμα μου, κυλάει στο κορμί μου. / íne ema mu, kiláji sto kormi mu.
Vigyél vissza ismét taxis, engem ...!
Ha késlekedsz, veszélyben az életem!
Nem tudok egy pillanatra sem meglenni - nélküle!
Hiszen Ő a vérem, Ő áramlik a testemben.
Και να της πω, και να της πω: / Ke ná tis po ke ná tis po:
"Λυπήσου με, σε αγαπώ." / "Lipísu me, se agapo."
Και να της πω, και να της πω: / Ke ná tis po ke ná tis po:
"Χωρίς εσένανε δε ζω." / "Horis esénane de zo." / x2
És hogy meg kell mondjam, elmondanom neki:
" - Könyörülj meg rajtam, szeretlek."
És hogy meg kell mondjam, elmondanom neki:
" - Nálad-nélkül, én már nem élhetek." / x2
Πήγαινέ με πάλι πίσω, ταξιτζή. / Pigene me páli piso, taksidzi!
Tőle még úgy sem nagyon volt itt nóta, ha volt is, maximum egy-kettő... December elején neki is megjelent az első önálló lemeze, bár személy szerint az én véleményem igen megoszló a dalokat illetően. A kitartására viszont felnézek, ugyanis ő gyakorlatilag úgy indult, hogy saját maga által jegyzett dalokat egy csekély tudású telefonnal felvéve rakott fel a YouTube-ra, amelyekkel ötmilliós nézettséget ért el. Így egyértelmű volt a folytatás. Mára már befutott énekes, koncerteket ad, és hát itt a lemez is...
Ειναι καποιες βραδιες
που δεν ξερω τι εχω
ειναι καποιες στιγμες
που απ'ολα απεχω
ειναι καποιες βραδιες
που τα παντα μου φταινε
ειναι καποιες στιγμες
που τα δακρυα καινε
ομως εσυ δεν εισαι εδω
Vannak olyan éjszakák,
Mikor már nem tudom, mi bajom lehet még?
Vannak pillanatok,
Mikor mindentől távol maradnék...
Vannak még éjszakák,
Mikor mindenben a hibát kutatom
S vannak oly pillanatok,
Mikor már a könnyek égnek arcomon...,
Azonban, Te már nem vagy itt..., mert máshoz tartozol...
Αλκοολικες οι νυχτες μακρια σου
τρεμω να σε δω
Αλκοολικα τα βραδια
και σημαδια εχω στο μυαλο
Αλκοολικες οι νυχτες που πεθαινω
τρεμω να σε δω
Αλκοολικα τα βραδια
και σημαδια εχω στο μυαλο
Éjszakák ezek, telítve itallal, Tőled oly távol,
Mikor azért reszketek, mert látni szeretnélek...
Esték, melyeket italozva töltök, társam csak az alkohol,
S fejemben nincs más, csak homályos emlékek...
Italtól mámoros éjszakák, mikor már úgy érzem: meghalok;
S mikor azért reszketek, bárcsak láthatnálak, újra...
Esték ezek, telve itallal, nincs mellettem más, csak az alkohol,
Fejemben halvány emlékek bolyongnak, árnyakat vetítve a múltra...
Hát Rúlá Kálákitól nem találtam videót, csak a dalának feldolgozását.
Nem baj Karesz!
Azért én csak fel rakom azokat a linkeket, amiken hallható a hangja - még ha egyelőre -, nem is található meg a nóta szövege a Stixoi-n...
Hátha valamelyiket mégiscsak lefordítja valaki (mondjuk, hallás útján)
Να πας μ' αυτή που αγαπάς / Menj ahhoz, kit szeretsz!
Δε σε κρατώ, αγάπη μου σήκω να φύγεις
αφού δε θέλεις άλλο πια κοντά μου να μείνεις
Εγώ περίμενα από σένα να με νιώσεις
κι όχι φαρμάκια να με φορτώσεις
Nem tartalak vissza, szerelmem, kelj fel és szaladj
ha már nem akarod többé, hogy mellettem maradj
Vártam, hogy egyszer megértesz engem
és nem mérgeddel terheled a lelkem
Εγώ σε όλα μου σου στάθηκα εντάξει
μα όταν φύγεις, μη θαρρείς θα με πειράξει
Να πας, να πας, σ' αυτή που αγαπάς
να πας, να πας, και μη με τυρρανάς
Eddig is mindent szép rendben elviseltem
ha elmész, ne gondold, hogy bántani fog engem
Menj, rohanj ahhoz, kit szeretsz
mert zsarnokom többé nem lehetsz
Δε θέλω ψεύτικη στοργή να δείχνεις σε μένα
και να μου δίνεις τα φιλιά τα προδομένα
Εγώ περίμενα από σένα να με νιώσεις
κι όχι φαρμάκια να με φορτώσεις
Nem akarom, hogy álszeretetet mutass nekem
s az árulók csókjával csókolj engem
Vártam, hogy egyszer megértesz engem
és nem mérgeddel terheled a lelkem
Εγώ σε όλα μου σου στάθηκα εντάξει
μα όταν φύγεις, μη θαρρείς θα με πειράξει
Να πας, να πας, σ' αυτή που αγαπάς
να πας, να πας, και μη με τυρρανάς
Eddig is mindent szép rendben elviseltem
ha elmész, ne gondold, hogy bántani fog engem
Menj, rohanj ahhoz, kit szeretsz
mert zsarnokom többé nem lehetsz
Kalaki Roula: Na pas m'afti pou agapas / Menj ahhoz, kit szeretsz!
Ennek sem volt meg a szövege, az egyik - gyerekkoromban igen sokat hallgatott bakelit lemezes kedvenceim közt volt - ám, ismételten KÖSZÖNÖM Jorgoszunknak, aki oly kedves volt hozzánk, és hallás útján leírta, és elküldte számunkra:
Markaris Babis & Kalaki Roula: Mes tous ksenous topous
Allo monsieur, je te prends, est-ce que vous avez vus mon amour?
Halló uram! Megkérdezhetem, hogy nem látta-e véletlenül; a szerelmemet?
Για σένα ρωτώ αγάπη μου
μέσα στα ξένα μέρη
μα κανείς δεν σε ξέρει.
Σαν αστραπή αγάπη μου
χάθηκες μες στις μπόρες
και διαβατάρικα πουλιά μου είπανε
πως ζεις σε ξένες χώρες
Κίνησα για να σε βρω μέσα σε ξένους τόπους
και ρωτώ στη γλώσσα τους άγνωστους ανθρώπους
μήπως σε έχουν δει
Örökké utánad kérdezősködöm - szerelmem,
s teszek tűvé földrészeket, s idegen helyeket
Ám senki sem tud rólad!
Mint a villám - Szerelmesem -,
úgy tűntél el, a viharos szelekben
És csak a költöző madaraktól tudtam meg,
hogy távoli országban élsz, idegen helyeken
Felkerekedtem, hogy Reád leljek ismeretlen földeken
és a nyelvükön kérdezgetem az ismeretlen embereket;
nem láttak-e Tégedet?
Allo monsieur, je te prends, est-ce que vous avez vus mon amour?
Halló uram! Nem látta véletlenül a szerelmemet?
My darling - A Drágámat!?
Amore mio - A Kedvesemet!?
Ja habibi - Édes szerelmemet!?
Κι όμως κανένας δε σε ξέρει πουθενά
και περπατώ με ματωμένη την καρδιά (δις)
'Ολο τον κόσμο γύρισα αγάπη μου
μα πουθενά δε σ' είδαν
και σβήνει μέσα απ' την καρδιά μου τώρα πια
η κάθε μου ελπίδα.
Είμαι μόνος κι έρημος μες στους ξένους τόπους
και ρωτώ στη γλώσσα τους άγνωστους ανθρώπους
μήπως σ' έχουν δει
Ám mégsem ismer senki, sehol Tégedet!
És vérző szívvel, tovább lépdelek / ( 2 x)
Bejártam szerte a világot szerelmem
de sehol sem láttak Téged még
És kezd a szívemben kialudni most már
minden Remény...!
Magányosan, elhagyatottan bolyongok idegen országokban
és a nyelvükön kérdezgetem az ismeretlen embereket;
nem láttak-e Tégedet?
Allo monsieur, je te prends, est-ce que vous avez vus mon amour?
Halló uram! Nem látta véletlenül a szerelmemet?
Mein lieben - A Drágámat!?
Mi amor - - A Kedvesemet!?
Ja habibi - Édes szerelmemet!?
Κι όμως κανένας δε σε ξέρει πουθενά
και περπατώ με ματωμένη την καρδιά (δις)
Mégsem ismer senki, sehol Tégedet!
És vérző szívvel, tovább lépdelek / ( 2 x)
Στης μοναξιάς τα μονοπάτια / A magány útvesztőiben...
Φοβάμαι ότι δε μπορώ
να βρίσκομαι κοντά σου
Αβάσταχτο να σ' αγαπώ
κι όλο παλεύω να σωθώ
να μείνω μακριά σου
Félek, attól, hogy többé már nem tudok
Hozzád közel kerülni; soha sem
Mert, hogy szeresselek Téged, oly elérhetetlen dolog
Ezért hát küzdök, csakhogy önmagam menthessem
S hogy Tetőled távol..., maradnom lehessen...
Και θα χαθώ στης μοναξιάς τα μονοπάτια
και θα ρωτώ μήπως μ' αγάπησε κανείς
Τι να σου πω, μ' αυτά τα δακρυσμένα μάτια
αφού κι εσύ, να με ξεχάσεις προσπαθείς
Most hát, a magány útvesztőin egyedül bolyongva
Kérdem, engem tényleg őszintén szerettél?
Mit is mondhatnék még Néked, szemeimből könnyeket hullajtva;
Hisz pont Te vagy, ki engem oly régesrég elfeledtél...
Έδωσα λόγο στο Θεό
να κάψω την καρδιά μου
να μη την δώσω πουθενά
να σταματήσει να πονά
να είναι όλη δικιά μου
A Jóistennek ezért, egy ígéretet tettem,
Hogy szívemet lángok közé vetem én;
Hogy többé ne adhassa azt Néki, soha sem!
Hogy megállj!-t parancsoljon; szívem ne fájhasson többé...
S hogy magányban élek ezentúl, mindörökké!
Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó, a kis százszorszép
περιστεράκι στον ουρανό... / egy galambocska az égen
τον ουρανό μες στα δυο σου μάτια κοιτάζω, / két szemedben az eget nézem
βλέπω την πούλια και τον Αυγερινό. / látom a ragyogást, s a hajnalcsillagot
Η μάνα σου είναι τρελή / Anyukád nagyon mérges
και σε κλειδώνει μοναχή, / és bezár téged egyedül
σαν θέλω νά μπω στην κάμαρή σου / ám ahogy be akarok menni a szobádba
μου ρίχνεις μεταξωτό σχοινί, / leeresztesz nekem egy selyem kötelet
και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj
μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal
Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó a kis százszorszép
βαρκούλα στο Σαρωνικό... / hajócska a Szaronikosz öbölben
Σαρωνικέ μου, τα κυματάκια σου δώσ' μου, / ó Szaronikosz, hullámocskáidat add nekem
δώσ' μου τ' αγέρι, δώσ' μου το πέλαγο. / add nekem a szelet, add nekem a tengert
Η μάνα σου είναι τρελή / Anyukád nagyon mérges
και σε κλειδώνει μοναχή, / és bezár téged egyedül
σαν θέλω νά μπω στην κάμαρή σου / ám ahogy be akarok menni a szobádba
μου ρίχνεις μεταξωτό σχοινί, / leeresztesz nekem egy selyem kötelet
και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj
μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal
Η Μαργαρίτα η Μαργαρώ, / Margó a kis százszorszép
δεντράκι στο Βοτανικό... / fácska a Votanikosz negyedben
Πάρε το τραμ μόλις δεις πως πέφτει η νύχτα, / szállj fel a villamosra, ahogy látod leszállni az éjt
πέφτουν οι ώρες, πέφτω, λιποθυμώ. / elszállnak az órák, elszállok én, elájulok
Η μάνα μου είναι τρελή / Anyukám nagyon mérges
και με κλειδώνει μοναχή, / és bezár engem egyedül
σαν θέλω νά μπεις στην κάμαρή μου / ám ahogy akarom, hogy begyere a szobámba
σου ρίχνω μεταξωτό σχοινί, / leeresztek neked egy selyem kötelet
και κλειδωμένους μας βλέπει η νύχτα, / s összezárva együtt talál ránk az éj
μας βλέπουν τ' άστρα κι η χαραυγή. / minket néznek a csillagok és a hajnal
Μέχρι να βρούμε ουρανό / Míg meg nem találjuk a mennyet
Στίχοι: Σαράντης Αλιβιζάτος
Μουσική: Στέλιος Φωτιάδης
Πρώτη εκτέλεση: Γλυκερία
Μέχρι να γίνουμε άγγελοι να βγάλουμε φτερά,
ας μείνουμε με γρατσουνιές στους ώμους και στην πλάτη,
να μαρτυράνε πως οι δυο πετάξαμε ψηλά
σαν κοιμηθήκαμε μαζί στο ίδιο το κρεβάτι.
Míg angyalokká nem válunk és szárnyat nem növesztünk
maradjanak meg vállunkon és hátunkon a karcolásaink
hadd tanúsítsák, mily' magasra szálltunk
mikor egy ágyban aludtunk mi ketten
Μέχρι να βρούμε ουρανό,
άσε με να παραμιλώ,
να καίγομαι στο σώμα σου,
και να φιλώ το στόμα σου.
Míg meg nem találjuk a mennyet
hadd beszéljek félre
hadd égjek a testeden
és hadd csókoljam a szádat
Μέχρι να γίνουμε άγγελοι να βγάλουμε φτερά,
ας μείνουμε με γρατσουνιές στους ώμους και στην πλάτη,
τις νύχτες να σε προσκυνώ με λόγια φλογερά
σαν θα σε ρίχνω στης φωτιάς ξανά το μονοπάτι.
Míg angyalokká nem válunk és szárnyat nem növesztünk
maradjanak meg vállunkon és hátunkon a karcolásaink
s éjjelente hadd imádjalak lángoló szavakkal
mintha újra a tűz ösvényére vetnélek
Kis kihagyás után ismét visszatértem Közétek... Jó újra itt... Mindig szívesen látogatok ide, e kis világ mindig megnyugvással tölt el, a jó ég tudja, miért... Talán mert itt nem kell álarcot viselnünk és azt adhatjuk, ami mindenki számára a legnagyobb ajándék lehet: önmagunkat...
E kis bevezető után egy vadonatúj dalt hoztam Nektek... Phoebus egy új kollaborációval rukkolt elő, Lena Papadopoulou személyében, kíváncsi vagyok, meddig fog tartani...
Mivel rá jellemzően az általa jegyzett dalok szövegei a legritkább esetben vidámak, sejteni lehet - azt hiszem - miért megint erre esett a választásom... (Vagy talán csak a megszokás hatalma...???)
***
Lena Papadopoulou - Kathe Nihta // Κάθε νύχτα // Minden éjszaka...
Όλες οι στιγμές που ζήσαμε μαζί
θα μείνουνε για πάντα σημάδι στην ψυχή.
Όλες οι στιγμές γεμίζουν το μυαλό,
στη σκέψη πως δε σ' έχω πάω να τρελαθώ...
Minden pillanat, melyet együtt, mi ketten éltünk meg
Egy emlékként örökké visszatér lelkemben...
Minden pillanat, mely kitölti emlékezetemet
S a gondolat, hogy nem a Tiéd vagyok, az őrületbe kerget engem...
Κάθε νύχτα που περνάει και δεν είσαι εδώ
κλείνομαι στον εαυτό μου γιατί σ' αγαπώ.
Κάθε νύχτα που μου λείπεις νιώθω ένα κενό,
νιώθω την καρδιά να σπάει κόβεται στα δυο...
Minden éjjelen, melyek csak magától múlnak, s mikor nem vagy itt velem
Magamba zárkózom, hisz folyton-folyvást, őrülten szeretlek
Minden éjszakán, mikor hiányzol, csak ürességet érzek odabenn,
Úgy érzem, összetört, kettébe vágott szívem már nem kaphat újra életet...
Όλες οι στιγμές κι όλα τα "σ' αγαπώ"
θυμίζουν στην καρδιά μου πως θέλω να σε δω.
Όλες οι στιγμές γεμίζουν το μυαλό,
στη σκέψη πως δε σ' έχω πάω να τρελαθώ...
Minden pillanat, s minden egyes - "Szeretlek..."
Arra emlékeztet, hogy szűntelen látni kívánlak...
Minden pillanat, mely megtölti emlékezetemet,
S a gondolat, hogy a Tiéd nem lehetek, odavet engem..., az őrület karjába...
Κάθε νύχτα, κάθε μέρα
στην καρδιά μου σαν μια σφαίρα...
Minden éjjel, s minden napfényes reggelen,
Szívembe mintha egy golyó fúródott volna be...
Κάθε νύχτα που περνάει και δεν είσαι εδώ
κλείνομαι στον εαυτό μου γιατί σ' αγαπώ.
Κάθε νύχτα που μου λείπεις νιώθω ένα κενό,
νιώθω την καρδιά να σπάει κόβεται στα δυο... (χ2)
Minden éjszakán, mely úgy múlik el, hogy nem vagy itt velem,
Magamba zárkózom, hisz még mindig szeretlek Tégedet...
Minden éjjelen, mely hiányodat hozza, s csak üresség van bennem,
Úgy érzem, szívem összetörve, kettébe vágva hagyja hátra e semmit sem érő földi életet... (X2)
Λόγια και εικόνες στο μυαλό μου τριγυρίζουνε
Νύχτες σαν αιώνες τη ψυχή μου βασανίζουνε
Πόσο μετανιώνω που δεν νίκησα τον πόνο
Που δεν μπόρεσα να μείνω δυνατή
Άλλο δεν αντέχω όσο δίπλα μου δε σ’ έχω
Πώς σε άφησα να φύγεις αχ και να ‘σουνα εδώ
Fejemben szavak, s képek vándorolnak szűntelen
Az éjszakák, mintha évszázadok volnának - oly lassan telve kínozzák lelkemet
Oh, mennyire bánom, hogy a fájdalmat leküzdeni, bíz', én nem bírtam, s így ő bánt el velem;
S hogy nem voltam képes erősnek maradva, magam mögött hagyni e helyzetet...
Nem! Nem viselhetem el, hogy már nem vagy itt mellettem
Mert hogyan is engedhetnélek el? Oh! Hisz azt kívánom, hogy újra itt légy, Kedvesem!
Τι κουράγιο να ‘χω μακριά σου να υπάρχω
Η καρδιά για να χτυπήσει ψάχνει λόγο ν’ αγαπήσει
Δεν κυλάει ούτε αίμα τώρα πια
Απ’ την ώρα που έχεις φύγει μακριά
Miféle bátorság ez? Hisz Tőled távol, mégcsak nem is létezhetem!
A szív - azért, hogy újra meg újra dobbanjon, folyton Miért?-ek után kutat..., s hogy szeressen!
Ím hát, még a vér sem szivárog bennem, soha; azt hiszem
Attól a perctől kezdve, mikor tőlem oly távol kerültél Te, kinek átadtam életem...
Λέξεις και εικόνες πάλι απόψε σε θυμίζουνε
Τόσες υποσχέσεις πίσω δεν ξαναγυρίζουνε
Τώρα διαπιστώνω πως δεν άντεξα στον χρόνο
Πόσο θα ‘θελα να ήτανε αλλιώς
Άλλο δεν αντέχω όσο δίπλα μου δε σ’ έχω
Πώς σε άφησα να φύγεις αχ και να ‘σουνα εδώ
Szavak, s képek; Reád emlékeztet mind, újra meg újra
S a számtalan ígéretre, melyek nem jönnek el értünk..., soha már!
Most hát, megtudom, miként lehet az, mikor azt mondod: állj! Itt a vége!, s nyomtalanul röppensz el a múltba;
Mennyire szeretném, hogy másképp legyen, hogy ne legyen minden ily kihalt, ürs, sivár...,
Nem! Értsd meg...,! elviselhetetlen az érzés, hogy már nem vagy itt velem!
Hogyan is tudnálak elengedni, hogy kiszakadj belőlem végleg?! Oh!..., egyre csak azt kívánom, bár itt volnál, mellettem!
Δε σε ξέρω, δε με ξέρεις
στο δικό μου δρόμο
μόνο πόνο, θα προσφέρεις
Και δεν έχω χρόνο
να επενδύω, να ελπίζω
Σε παλιές αγάπες
ζούσες πάντα σου θυμίζω
με δικές σου πλάτες
Nem ismerlek, s számodra én is csupán egy ismeretlen vagyok,
A saját utamat, melyen
Csak a fájdalom az, mivel Néked még szolgálni tudok;
S tudod, az időm is elfogyott már, mit Neked szenteltem,
Arra, hogy higyjek, s hogy reménykedjem
A múltnak szerelmeiben
Így hát, Reád úgy emlékezem, mint ki csak pióca volt, ki csak úgy élt, szűntelen
Az én kenyeremen...
Όπως έστρωσες κοιμήσου
να τη βγάλω μόνος προτιμώ
Πλήρωσα διπλά σου
το λογαριασμό
Τρέχα κανε τη ζωή σου
αρκετά σε ανέχτηκα εγώ
Όπως έστρωσες κοιμήσου
κι άντε στο καλό
Amint vetettél, aratni is úgy fogsz majd ezután,
Azt hiszem, most inkább egyedül maradnék...
Hisz duplán fizettem mindenért
De főképp, hogy életed része voltam én...
Menj hát!, s élj tovább, gondtlan,
Belőled elég volt, úgy hiszem,
Mert amint vetettél, aratni is úgy fogsz majd, Kedvesem,
És most hát..., búcsúzz el, végeztem!
Δε σε ξέρω δε με ξέρεις
κι άγνωστη θα μείνεις
Τελείωσες δε με ενδιαφέρεις
ότι και να γίνεις
Δε με πείθεις δεν αλλάζεις
με τις αυταπάτες
Τους ανθρώπους πλησιάζεις
για να αφήσεις στάχτες
Nem tudsz rólam, s én sem ismerlek Tégedet,
S számomra csupán egy idegen maradsz, mindörökké...
Kész! Végeztem! Nem érdekelsz többé..., soha sem,
Nem izgat, mellettem még kivé lehetnél,
Nem fogsz meggyőzni, s nem éred el azt sem, hogy más véleményen legyek
Azzal, ha képzeteket gyártasz itt nekem...
Mert az emberek felé, Te csak azért közeledsz,
Hogy magad mögött hagd őket, hamuként, megtörve!
Όπως έστρωσες κοιμήσου
να τη βγάλω μόνος προτιμώ
Πλήρωσα διπλά σου
το λογαριασμό
Τρέχα κανε τη ζωή σου
αρκετά σε ανέχτηκα εγώ
Όπως έστρωσες κοιμήσου
κι άντε στο καλό
Amint vetettél, úgy fogsz majd aratni ezután,
Jobb lesz, ha eztán, egyedül folytatom életem...
Mert megfizettem mindenért, ráadásul duplán,
Még azért is, amiért melletted hűséget esküdtem...
Menj hát, s élj tovább gondtalan,
Mert elegem van belőled, végleg!
Amint vetettél, mostantól úgy aratsz
Búcsúzz hát..., erre kérlek Téged!
Ένα φινάλε δώσ' μου / Adj nékem egy befejezést! (Mondd ki, hogy vége!)
Κοιτάζω μεσ' στα μάτια σου
και βλέπω χωρισμό
δεν μου ανήκεις τώρα πια
το νοιώθω από καιρό.
Szemeidbe nézek,
S látom, hogy vége már..., mindennek!
Többé már nem leszel vélem,
De tudod, jóideje éreztem én már ezt!
Όσα δεν λεν τα χείλη σου
τα λέει η σιωπή
σιγά, σιγά πως φτάνουμε
στου τέλους την αρχή.
Amit ajkaid szvakká nem formálnak,
A csend árulja el nekem
S mi ketten: eljutunk, szép lassan
A végnek kezdetéhez...
Ένα φινάλε δώσ' μου
βολή χαριστική
να γίνει η αγάπη στάχτη
κι εγώ καμένη γη.
Mondd hát (add nékem át), hogy vége!
De úgy, hogy teljesen padlóra kerüljek...
Hogy szerelmünk hamuként porladjon széjjel,
S én..., lángolva, mint kiszáradt talaj..., oly elégetett legyek!
Ένα φινάλε δώσ' μου
κι ας είναι μαχαιριά
μέσα απ' το θάνατο μου
να γεννηθείς ξανά.
Mondd hát ki, hogy kész! Itt a vége!
Mégha olyan lesz is, mint egy késszúrás,
De tudd, hogy az én halálomból
Néked meg kell születned - újjá!
Κοιτάζω μεσ' στα μάτια σου
και βλέπω το κενό
τα όνειρα που κάναμε
να πέφτουν στον γκρεμό.
Belenézek két szemedbe,
S csak ürességet észlelek...
Az álmok, melyeket egykoron..., együtt szőttünk mi meg,
Most, egy pillanat alatt..., zuhanásba kezdtek...
Kι ας είναι τα δυο χείλη σου
κλειστά ερμητικά
στο παγωμένο βλέμμα σου
το βλέπω καθαρά.
S hogyha ajkadat
Szorosan zárva tartod,
Hideg pillantásodból
Már mindent meglátok...
Πάλι θα ξεφύγω λίγο λίγο με μια σκέψη θα φύγω
Και όλο σε ζητάω δε ξεχνάω που να είσαι ρωτάω...
Ismét menekülök, s csak egy gondolat maradt, mit szép lassan, apránként teljesen elfeledek
Folyton Téged kutatlak, s - "Hol vagy?" - szűntelen azt kérdezem...
Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου
Και να δω δεν θέλω κανένα λείπεις και δεν ζω χωρίς εσένα
Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου
Ίδιες μοιάζουν τώρα οι μέρες και οι νύχτες μου χωρίς εσένα
ΧΩΡΙΣ ΕΣΕΝΑ ....
Elvesztettem minden emlékem, a szívem, s önmagam,
Látni sem óhajtok többé senkit, élni sem tudok már Nélküled...
Mindent elvesztettem, az emlékeim, szívem, s azt, ki egykor én voltam,
Minden nap, s minden éjjel ugyanazzá lett, most hogy magamra hagytál engemet;
Nélküled...
Πάλι ταξιδεύω δραπετεύω την αγάπη γυρεύω
Και σ' αναζητάω ξενυχτάω που να είσαι ρωτάω...
Újra csak utakat járok, menekülök, szerelmet keresve
S eközben folyton Utánad kutatok, minden éjjelen ébren maradva, s - "Hol lehetsz?" - szűntelen ezt kérdezve...
Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου
Και να δω δεν θέλω κανένα λείπεις και δεν ζω χωρίς εσένα
Έχω χάσει το μυαλό μου τη καρδιά τον εαυτό μου
Ίδιες μοιάζουν τώρα οι μέρες και οι νύχτες μου χωρίς εσένα
ΧΩΡΙΣ ΕΣΕΝΑ ....
Elvesztettem minden emlékemet, a szívem, a lényemet
Látni sem kívánok senkit, mert hisz hogyan is élhetnék Nélküled?
Mindent elveszítettem, az emlékeim, szívem, s azt, ki egykor még "Én"-ként létezett,
Így hát, minden nap, s éj azonossá vált számomra - most, hogy már nem lehetek többé Veled
(Hogy így maradtam itt...) - Nélküled...
Ezt már régesrég meg akartam csinálni, és még mindig nem értem teljesen mindenhol, azt hiszem, eléggé elvont szövegvilága van, így picit átírtam, hogy érthetőbb legyen...
Javítsa nyugodtan, akinek módjában és kedvében áll...
Antonis Remos - Ta Savvata // τα Σάββατα // Szombatonként...
Κάτι αλλάζει όπως πέφτουνε τα φώτα
των φαναριων στην Πειραιως,στην Κηφισιας
κάτι αλλάζει τέτοια μέρα σαν και πρώτα
ψάχνει η πόλη μια χαμένη ευκαιρία..
Τη πόρτα κράτα να περάσει το φεγγάρι
να κάνει βόλτα στο δωμάτιο και να φύγει
αυτός ο κόσμος όλο λέει αλλού να πάει
κι όλο στα μάτια σου επάνω καταλήγει
Valami változik, épp úgy, mint ahogy a lámpák fényei is kialszanak
Peiraios útjain, vagy Kifisias-on...
Valami e napon megváltozik, épp úgy, mint az első pillanatban
S én egyre csak elveszett esélyek után kutatok...
Az ajtókat tárva-nyitva hagyom én, hogy a Hold betérjen hozzám,
Hogy körbejárjon szobám falai közt, majd újra elhagyjon...
E világon minden arra ítéltetett, hogy folyton-folyvást rohanunk, eszünket vesztve,
De minden út Hozzád vezet, a szemeidben vége mindennek...
Σου λέω κοίτα με, μου λες δε θέλω
μα πως μπορείς να μη πιστεύεις πια στα θαύματα
τις άλλες μέρες το καταλαβαίνω
μα δε μπορεί να μη με αγαπάς τα Σάββατα..
Azt mondom, nézz hát rám, de Te ellenzed, nem akarod
Hogyan lehet az, hogy a csodákban sem hiszel már többé?
Mert ha okkal volna, megértem én, elfogadom,
De hogy ok nélkül gyűlölj meg engem..., mondd, ez hogyan történt?
Πες μου πως γίνεται να μη με αγαπάς τα Σάββατα..
Mondd hát, miért lehet az, hogy egyik napról a másikra, mint péntekről szombatra virradva - már nem szeretsz többé?
Κορμιά δεμένα να πιστεύουν στην αγάπη
στα σινεμά, σε μια αγκαλιά, σε δυο αστεία
αυτή η μέρα μόνο αντέχει να υπάρχει
ψάχνει η πόλη μια χαμένη ευκαιρία..
Két test, melyek még a szerelemben hittek egykoron,
A moziban, mikor ölelésbe forrtak két poén között
E napot, oh, elviselni hogyan lehetne? Nem tudom...,
Folyton az elveszett miért?-ek után kutatva haladok, de folyton csak falakba ütközök...
Nincs beírva úticél.
