Όπως τότε που γελούσες
και γι' αγάπη μου μιλούσες
θέλω πάλι να σε θυμηθώ
Úgy, mint a régi időkben, mikor még nevettél
S nékem, a szerelemről beszéltél
Reád emlékezni..., csak így szeretnék én!
Μες τα χέρια μου να είσαι
πως θα φύγεις να αρνησε
κάπως έτσι σε θυμάμαι
και νοιώθω πως το ζω
Hogy itt vagy vélem, a karjaimban
S azt kéred, soha ne hagyjalak el
Reád - tudod - én így emlékezem;
S úgy érzem, e pillanatokat, most ismét újra élhetem...
Τώρα που να'σαι γιατί δε θυμάσαι
που να γυρίζεις και που αγαπάς
Τα πάντα αλλάζουν ,μα πια δε σε νοιάζουν
ποτέ σου για'μένα ποτέ δε ρωτάς...
Τώρα που να'σαι γιατί δε θυμάσαι
που να γυρίζεις και που αγαπάς;
Τα πάντα αλλάζουν μα πια δε σε νοιάζουν
Κι εδώ αγαπούσες να μη το ξεχνάς
De most..., hol vagy hát, miért nem emlékezel?
Merre vándorolsz, s ki az, kit szeretsz?
Minden megváltozik, de többé már nem aggódsz értem
Többé már - rólam - soha nem kérdezel..., semmit sem...
Most hát, hol lehetsz, miért nem emlékszel semmire?
Merre vándorolhatsz, s ki az, kit szívből szerethetsz?
Minden változik, de Téged már ez sem érdekel,
De - kérlek - kit egykoron szerettél..., Őt el - soha ne feledd!
Έχω τόσα να θυμάμαι
μια χαϊδεύουν μια πονανε
όμορφες στιγμές και λάθη
τα πάντα ειν' εδώ
Van még néhány pillanat, mire emlékeznem kellett,
Hisz ők is velem voltak, s bár fakulttá lettek,
Gyönyörű pillanatok, s felhalmozott hibák voltak ezek,
De minden..., egytől egyig itt van mélyen, a szívemben...
Λέω να φύγω μα που να πάω ?
Πριν κάνω βήμα σε λυγμούς ξεσπάω
Μοιάζει η πόρτα χρόνια κλειδωμένη
Και όλοι οι δρόμοι γύρω μου κλειστοί...
Azt mondtam: elhagylak! Bár hová is mehetnék?
Hisz, mielőtt bármit is tennék, könnyek közt fulladok meg!
Az ajtó, mintha évek óta zárva lenne - mint kiléphetnék,
S minden út elzárva áll köröttem!
Θα σε ξεχάσω έλεγα και έκλαιγα
Χωρίς να έχω όρια που θα φτάσω
Στους τοίχους πάνω πράγματα πέταγα
Και ότι υπήρχε ήθελα να το σπάσω...
Bár azt mondtam, elfeledlek, utána mégis Utánad sírtam én,
Korlátok nélkül, hisz mostmár oly mindegy, hogyan ér véget számomra az élet!
Megannyi tárgyat, mi csak kezem ügyébe került, a falhoz vágtam könnyedén,
S mindent szét akartam törni, mi körülvett, s előhozott Téged...
Πίσω σου τρέχω μα δε σε φτάνω
Μέσα στο πλήθος πάντα θα σε χάνω
Κλείνω τα μάτια για να συνηθίσω
Στα όνειρά μου ν' αναζητώ...
Mögötted futok, de tudom, el nem érlek,
Hisz a tömeg közt, mindig elveszítlek...
Szemeim lezárom hát, hogy Veled beszélhessek,
Hogy álmaimban ismét keresni kezdjelek Téged...
Θα σε ξεχάσω έλεγα και έκλαιγα
Χωρίς να έχω όρια που φτάσω
Στους τοίχους πάνω πράγματα πέταγα
Και ότι υπήρχε ήθελα να το σπάσω... (χ2)
Bár azt mondtam, elfeledlek, utána mégis Utánad sírtam én,
Korlátok nélkül, hisz mostmár oly mindegy, hogyan ér véget számomra az élet!
Megannyi tárgyat, mi csak kezem ügyébe került, a falhoz vágtam könnyedén,
S mindent szét akartam törni, mi körülvett, s előhozott Téged... (2x)
Φύγε, μα να το θυμάσαι / Hagyj el, de emlékezz rá, hogy...
ήδη έχει περάσει μια ώρα
που μου είπες θα φύγεις προχώρα
κοιτάζεις στην πόρτα και στέκεσαι
φύγε γιατί αλλιώς θα πεθάνω
δεν αντέχω κοντά σου, τα χάνω
το κακό που μου κανείς δε σκέφτεσαι
Éppen egy óra telt el,
Mióta azt mondtad, elhagysz, tovább lépsz...
De mégsem, az ajtóból néztél engem,
Hát hagyj itt, különben meghalok, éltem a semmibe vész...
Hisz nem tudok Melletted maradni továb, elvesztem önmagam,
De Te még arra sem gondolsz, milyen rossz is, amit nékem okoztál, velem tettél...
φύγε, μα να το θυμάσαι
σ' αγαπώ πανάθεμά σε
ξέρεις εσύ, το ξέρεις εσύ
βρες κάποιον να σου ταιριάζει
όταν φταις να μη φωνάζει
μα δε θα βρεις τέτοια ψυχή
να σ' αγαπήσει τόσο πολύ
Hagyj itt, de emlékezz rá,
Őrülten szeretlek, meghalni is képes lennék Érted!
Tudod, igen, pontosan tudod,
Hogy bár találhatsz magad mellé valakit, aki elfogad Téged,
S nem kiált, mikor helytelenül cselekszel,
De soha sem találsz még egy lelket,
Aki ugyanúgy érez majd, mint ahogyan én szerettelek!
ήδη έχει περάσει η ώρα
άμα θέλεις να φύγεις προχωρά
μες στη σκέψη σου είμαι το αισθάνομαι
φύγε τώρα, το νιώθω σε χάνω
κι ας μη ξέρω μετά τι θα κάνω
εγώ σ' έχω αγαπήσει και χάνομαι
Az a bizonyos egy óra épp most múlt el,
Ha menni akarsz, hát menj békével,
De érzem, ott vagyok én, a szívedben,
Hagyj magamra, hisz tudom, hogy elveszítlek Téged...
Még ha nem is tudom, ezután miképp legyen,
Őszintén szerettelk, s most..., végleg elvesztem...
Δε σου κάνω τον άγιο / Ne tégy úgy, mintha szent lennék
Δε σου κάνω τον άγιο, αχ αμάρτησα
για μια νύχτα παράνομα αχ περπάτησα...
Δε σου κάνω τον άγιο, αχ αμάρτησα
για μια νύχτα παράνομα αχ περπάτησα...
Ne tégy úgy, mintha szent lennék, oh, hisz vétkeztem,
Rossz úton jártam egy éjjelen, oh, szép Kedvesem
Ne tégy úgy, mintha szent lennék, oh, én vétkeztem,
Csak egy éjszaka volt csupán, oh, én érdemtelen...
Δυο ξένα χείλη φίλησα δεν το 'χω μετανιώσει
συγχώρα με καρδούλα μου, βαριά σ' έχω πληγώσει,
εκεί που ήταν το σώμα μου δεν ήταν η καρδιά μου
εσένανε σκεφτόμουνα και σ' ήθελα κοντά μου.
Más ajkát csókkal áldtam én, s nem bántam meg semmit,
Bocsáss meg nékem, Kedvesem, nem kérek mást, csak ennyit.
Szívemtől távol járt eszem, testemben nem volt lélek
Reád gondoltam, Kedvesem, s úgy kívántalak Téged.
Δε σου κάνω τον άγιο, αχ αμάρτησα
για μια νύχτα παράνομα αχ περπάτησα...
Δε σου κάνω τον άγιο, αχ αμάρτησα
για μια νύχτα παράνομα αχ περπάτησα...
Ne tégy úgy, mintha szent lennék, oh, hisz vétkeztem,
Rossz úton jártam egy éjjelen, oh, szép Kedvesem
De ne tégy úgy, mintha szent lennék, oh, én vétkeztem,
Csak egy éjszaka volt csupán, oh, én érdemtelen...
Τα μάτια μου ξεμυάλισαν για λίγο την καρδιά μου
γι' αυτό και παρασύρθηκα και βγήκα απ' τα νερά μου,
χίλιες φορές μετάνιωσα γι' αυτή την άδεια ώρα
συγχώρα με καρδούλα μου και πλάι μου προχώρα.
Két szemem bűnbe vittetett, s a szívem másra vágyott,
Ez volt, mit úgy szégyeltem én, ezt okozta hiányod.
Megbántam mindent, Kedvesem, ezerszer is, ha kéred,
Bocsáss meg nékem, s jöjj velem, legyünk két test, egy lélek...
Δε σου κάνω τον άγιο, αχ αμάρτησα
για μια νύχτα παράνομα αχ περπάτησα...
Δε σου κάνω τον άγιο, αχ αμάρτησα
για μια νύχτα παράνομα αχ περπάτησα...
Ne tégy úgy, mintha szent lennék, oh, hiszen vétkeztem,
Rossz úton jártam egy éjjelen, oh, szép Kedvesem
Ne tégy úgy, mintha szent lennék, oh, én vétkeztem,
Csak egy éjszaka volt csupán, oh, én érdemtelen...
Τούτο το μήνα, τον από πάνω / E hónapban, a következőben
τον από πάνω τον παραπάνω / s az azt követőben
αϊτός εβγήκε να κυνηγήσει, / elment a sas vadászni
να κυνηγήσει και να γυρίσει / hogy a vadászatból visszatérjen
Δεν εκυνήγα λαγούς και λάφια / Nem nyúlra vagy szarvasra vadászott
μόν' εκυνήγα δυο μαύρα μάτια / csak egy fekete szempárra
μαύρα μου μάτια κι αγαπημένα / ó, szeretett fekete szemecskéim
και πως περνάτε χωρίς εμένα / hogy boldogultok nélkülem?
Μαύρα μου μάτια κόκκινα χείλη / Fekete szemecskék, piros kis ajkak
έβγα μικρή μου στο παραθύρι / gyere kicsim ide az ablakhoz
να δεις τον ήλιο και το φεγγάρι / hogy lásd a napot és a holdat
να δεις το νέο που θα σε πάρει / és lásd az ifjút, ki el fog venni téged
Γαϊτάνι πλέκω και δεν αδειάζω / Paszományt horgolok, de nem ürül ki az agyam
δεν μου βολεί να κουβεντιάζω / nem akarok én beszélgetni
ανάθεμά το και το γαϊτάνι / francba a paszománnyal
κι απού το πλέκει κι απού το φάνει / azzal is, ki horgolja, meg azzal is, ki szövi
Τώρα που ήρθες είναι αργά / most már későn jöttél
να ξανασμίξουμε ποτέ μην περιμένεις / azt, hogy újra eggyé legyünk, sose várd
της καρδιάς μου το σαλόνι / a szívem dísztermével
άλλος πια το καμαρώνει / már más büszkélkedhet
και κρατάει τα κλειδιά / nála vannak már a kulcsok
είναι αργά πολύ αργά / késő, túl késő van már
Ήρθε η ώρα για να πονάς / itt az ideje, hogy te is szenvedj
όπως κι εγώ για 'σένα κάποτε πονούσα / mint ahogy én is szenvedtem teérted valaha
στης αγάπης μου το τζάκι / a szívem tűzhelyéhez
ήρθε άλλος με μεράκι / már más jött szenvedéllyel
κι έχει ανάψει τη φωτιά / és lángra lobbantotta a tüzet
είναι αργά πολύ αργά / késő, túl késő van már
Τώρα που ήρθες είναι αργά / most már későn jöttél
λησμόνησε με ξέγραψε με πια για πάντα / felejts el és mondj le rólam örökre
στης καρδιάς μου το μπαλκόνι / a szívem erkélyére
ήρθε άλλο χελιδόνι / már más fecske szállt
κι έχει χτίσει τη φωλιά / és fészket épített
είναι αργά πολύ αργά / késő, túl késő van már
Legutóbb klamp szerkesztette (2013-02-25 09:39:21), összesen 1 alkalommal
Για ποια αγάπη μου μιλάς; / Miféle szerelemről beszélsz nekem?
Τα λόγια σου τα χτεσινά
Ήτανε μία μαχαιριά πίσω απ' τη πλάτη...
Μόνη σου ζήσε όπως θες
Μα μη σκαλίζεις τις πληγές από γινάτι...
A tegnapi szavaid olyanok voltak,
Mint egy késszúrás a hátam közepére...
Járd ezentúl tovább egyedül az utad,
De ne ejts rajtam újabb sebeket, mert a makacsságod visz engem az őrület küszöbére!
Για ποια αγάπη μου μιλάς , για ποια αγάπη ?
Ήσουν τα πάντα στη ζωή και έγινες '' κάτι '' !!!
Γι ' αυτόν τον άντρα που αγαπάς έχεις τελειώσει
Τα έχεις όλα στη ζωή ισοπεδώσει !!!
Miféle szerelemről beszélsz nékem itten, mondd, milyen szerelem volt az?
Hisz az életemben Te, a mindenség voltál, s most egyszerűen semmivé váltál!
A férfiú számára, kit - mondod - még mindig szeretsz, többé nem létezel..., többé semmi sem vagy,
Mindenen átgázoltál, mivel még az életnek értelmet adhatnál!
Μισόλογα όλο μου λες
Ψάξε και βρες πες μου τι θες , τι περιμένεις?
Άμα δεν βλέπεις τη ζωή
Όπως σε βλέπει και αυτή μην επιμένεις...
Szavaid csak szépen, finomkodva mondod el nékem,
"Aki keres, talál!" De mondd, mit akarsz tőlem, mit várnál még?
De ha még mindig nem tudod, számomra mit is jelentett az "Élet",
S hogy mit kellene tenned..., nem könyörgöm - maradj hát, nélkülem, hisz itt a vége: elég!
Ej, már megint rég voltam itt..., sajnálom! Mostanság nem sok időm van ihletet kapni - nomeg nem is nagyon van honnan...
De azért én csak megpróbálom behozni a restanciám - ha sikerül... Ilyenkor, hétvégente azért több időm van átgondolni azon dolgokat, amelyekre a hétköznapok forgatagában kevesebb impulzus jut...
Konstantinos Galanos - Eipes Tha Figo // είπες θα φύγω // Azt mondtad, el fogsz menni!
είπες θα φύγω κι είπα σε λίγο θα 'ρθεις ξανά
απ' την αγάπη πόσο να φτάσεις μακριά
κι όμως φαντάσου τώρα μακριά σου μήνες μετρώ
να 'ξερες πόσο έχω ανάγκη ξανά να σε δω
Mondtad, hogy el fogsz menni, s én így szóltam: visszajössz még, hamarjában!
Merthát, mily messze is tudsz menekülni a szerelem elől?
S most - képzeld - a hónapokat számlálom, melyeket Tőled távol kell leélnem - magányban
Bár tudnád, mennyire szükségem van arra, hogy lássalak, s visszajöjj!
κάτι μέσα μου όμως λέει πώς θα νιώσεις
θα μετανιώσεις θα 'μαστε όπως παλιά
θα σου λέω καληνύχτα γλυκά μου
θα με ξυπνάς με φιλιά
Valami bennem azt mondja: akárhogyan is érzel,
Meg fogod még bánni, s úgy leszünk mi ketten, mint voltunk egykoron!
S újra azt mondhatom: "Jó éjt, Édesem",
S csókjaiddal ébresztesz fel engemet minden pirkadó hajnalon...
είπες θα φύγω κι είπα ένα αστείο θα 'ναι κι αυτό
δε θα μπορούσες χωριά μου ένα λεπτό
κι όμως φαντάσου έφτασες κι όλας στο πουθενά
μέτρησα χίλια τα σ' αγαπώ που μείναν μισά
Megmondtad nékem, hogy el fogsz hagyni, de csak legyintettem: oh, ez csak egy rossz tréfa, semmi más!
Hisz képtelen volnál tőlem távol maradni egy pecnél tovább!
S most - lásd, mégsem értél el semmit, s nem is érkeztél sehová
Ezer "Szeretlek!"-et - melyek félbe hagyva, üresen lézengnek - számláltam meg már...
Múlt hét elején jelent meg Notis Sfakianakis legújabb CD-je. Nem tudom, hogyan eshetett meg, hogy noha a dallamok legtöbbje nem fogott meg, a szövegviláguk annál inkább... Ez azonban még egy olyan a néhány kivétel közül, ahol talán teljes egészében át tudtam adni magam a mondanivalónak - többször meghallgatva a dalt egyre mélyebben, és mélyebben látva át, miről is szándékozik énekelni... No, persze a javítást - mint mindig - szívesen fogadom - már ha van valakinek elég ihlete hozzá...
Notis Sfakianakis - Mi Me Rotate // Μη με ρωτάτε // Ne kérdjed!
Απόψε νύκτα μην ξημερώσεις
κι εσύ τσιγάρο να χαρείς μη μου τελειώσεις,
μη με προδώσεις... μη με προδώσεις.
Απόψε άστρα μη με κοιτάτε,
που να γυρνάει τώρα πια και που κοιμάται
μη με ρωτάτε... μη με ρωτάτε.
A mai legyen az az éj, mely után nem hajnallik meg,
S a cigaretták sem fogynak el hirtelen...
Ne árulj el, kérlek! El ne árulj engemet!
Ma éjjel, Csillagok..., reám ne nézzetek,
Hogy merre járhat most, s nyugalmat hol lelhet...?
Ne kérdezzetek! Tőlem ne kérdjétek!
Μη με ρωτάτε να σας πώ γιατί πονάω
έτσι μ’ αρέσει και κανέναν δεν ρωτάω
δικός μου είναι ο καημός κι όσο αντέξω
στο κάτω-κάτω ας πεθάνω για μια αγάπη μία κι έξω.
Ne kérd, hogy elmondjam, miért e fájdalom,
Hisz így döntöttem én - szeretem - s mástól nem kérek vígaszt...
A bánat csupán, mi enyém maradt - már addig, míg elviselni tudom,
S a végén..., úgy haljak meg én, hogy szerelmed lapjaira tettem fel éltem..., de Te elvetéd azt...
Τα τραίνα άδεια παροπλισμένα,
τα όνειρα μου που σκουριάζουν αραγμένα
χωρίς εσένα... χωρίς εσένα.
Απόψε μη... μη μου μιλάτε
κι αν η κακούργα η καρδιά της με θυμάται
μη με ρωτάτε... μη με ρωτάτε.
Mint üresen kongó, rég félreállt vonatok -
Rég letűnt, elveszett álmaim, melyeket rosda mardos,: olyanok...
Tenélküled..., Nálad nélkül!
Ma éjjel ne, ne szólj hozzám..., egy szót sem,
S ha áruló szíved majd rám emlékezne,
Ne kérdezz semmit..., semmit se kérdezz tőlem!
Εγώ ερωτεύτηκα έναν θάνατο
μεσ’της καρδιάς μου μπήκες το άβατο
και έγινες μέσα μου θρησκεία μου
μία δευτέρα παρουσία μου
Csupán a halál, mely iránt még szerelmet érzek én,
Hisz Te voltál, ki ereklyeként léptél be szívembe...
S számomra, az Istenség lettél,
Vagy úgy is mondhatnám..., a második életem lettél Te...
Ό,τι θες από μένα
όλα μου κερασμένα
ό,τι θες θα στο δώσω
έστω κι αν με σκοτώσω
Mindent, amit csak akarsz, és adhatok,
Szabad prédaként nyújtom át Neked...
Úgy lészen majd minden, ahogyan Te akarod,
Még megölni is képes lennék magam, ha ezzel boldoggá tehetlek!
Με νιώθει όποιος ερωτεύτηκε
από τις νύχτες όποιος κλέφτηκε
Έλα λοιπόν απόψε,νιώσε με
απ’το μαρτύριο μου σώσε με
Aki már élt így, szerelemben, csak az tudja, most miről is beszélek;
Az, ki már a sötét éjszakában is látta a fényt
Hát jöjj ma éjjel - kérlek - s érezd azt, amit én érzek,
S ments meg, hogy életem ne önkézzel porlasszam szerteszét!
Άλλη μια μέρα που δεν θα σε δώ,
άλλη μια νύχτα θα ψάξω να βρώ
λόγους κι αιτίες που είσαι μακριά,
εγώ κι εσύ ξένοι πια
Egy újabb nap, mikor nem láthatlak Téged
S egy újabb éjjel, mikor találni próbálok
Okokat, s miérteket, vajh, miért vagy oly távol?
Te és én..., mint két idegen... úgy vagyunk...
Πάλι θα σκέφτομαι πού τριγυρνάς,
μόνη αν είσαι, αν κλαις, αν γελάς,
αν σου 'χω λείψει ή αν με ξεπερνάς
άραγε πώς να περνάς
Újra rágondolok, vajon merre vándorolsz?
Ha egyedül vagy, ha sírsz, ha arcodon mosoly fakad
Ha hiányolnál, vagy ha már végeztél vélem, s már mással élsz boldogul...,
Csodálkozom, hogyan lehet, hogy ilyen jól érzed magad?
Πάνε τώρα τόσες μέρες που δεν έχω νέα σου
θεέ μου, πόσο μου 'χει λείψει μία καλημέρα σου
πάνε τώρα τόσες μέρες, φως μου που δε σ' άκουσα
κι απ' την τόση τη λαχτάρα την ψυχή μου μάτωσα
Hány, és hány nap múlt el, mióta nem hallottalak,
Istenem, mennyire hiányzik, hogy jó reggelt kívánj nekem
Jópár nap elmúlt már, mióta nem hallottam a hangodat
S e hosszú, gyötrően kínzó érzések miatt vérzik, szakadt szét a lelkem...
Με την ελπίδα κοιμάμαι ξυπνώ
πως κάποια μέρα θα 'ρθείς πάλι εδώ,
να μου χαρίσεις με ένα φιλί
όση μου πήρες ζωή
A remény az, mellyel fekszem, s mi a reggeli ébredéskor rámtalál
S azt mondja, hogy egy napon újra itt leszel velem
Hogy egy csókot adj, mely elolvaszt, s melyet szívem úgy kíván,
S mindent visszaadj, mit elvittél tőlem...
Μα η μοναξιά είναι άγρια πολύ
με τσαλακώνει με ρίχνει στη γή
να μην πιστεύω μου λέει σε μας
γιατί πια δε μ' αγαπάς
De a magány oly vadul tör rám,
Összeomlaszt, s meggyötörve, a földön fekszem én,
S azt mondja, már nem hihetek kettőnkben, mert minden elmúlt már,
Hisz többé nem szeretsz már, nem leszel enyém...
Stratos 300-as listáján a következő előadó: Φεφέ Αλιμπέρτι (Fefe Alimperti). Kellemes meglepetés volt, mert mikor még görögül kezdtem tanulni, az egyik film, amit megnéztem és tetszett, pont a Κορίτσια στον Ήλιο volt. Így hát következzen a stixoi-n és youtube-on is fellelhető két dala.
Σε ζητώ / téged kereslek
Στο φως της αυγής / a hajnal fényében
Παράπονα νύχτα σου λέει / az éjszaka csak panaszkodik
Μα εσύ δεν τ' ακούς / de te meg sem hallod
Παράπονο βαθύ / mély panaszom
Που δεν το βάζει του κόσμου / nem fér a világnak
Του κόσμου ο νους / a világnak a fejébe
Πού να 'ρθώ / hova menjek
Και πού να σταθώ / s hova álljak
Σε ποια ανηφοριά να προσμένω / melyik lejtő előtt várjam
Ξανά να φανείς / hogy megjelenj
Καημός, καημός πικρός / bánatom, keserű bánatom
Και δεν το ξέρει στον κόσμο / s nem tudja a világon
Στον κόσμο κανείς / a világon senki sem
Σαν με κοιτάς / ahogy rám nézel
ηλιοβασίλεμα στα μάτια σου, φωτιά / szemedben fellobban a naplemente
καίγομαι μέσα στη δική σου τη ματιά / lángra gyúl az én szemem is
λιώνω σαν φλόγα την αυγή σαν με κοιτάς / s elolvadok, mint a hajnal lángja, ahogy rám nézel
Σαν με κρατάς / ahogy megölelsz
είναι τα μπράτσα σου μια θάλασσα πλατιά / karjaid mint tágas tenger
που μέσα χάνομαι και πνίγομαι βαθιά / melyben elveszek, s belefullok a mély
μες στα μαβιά της τα νερά σαν με κρατάς / mályvaszínű vizébe, ahogy megölelsz
Μη μου μιλάς / ne szólj egy szót se
νιώσε στα στήθη μου τους κτύπους της καρδιάς / csak érezd mellkasomban a szívem verését
μες στην παλάμη μου το ρίγος της νυχτιάς / tenyeremben az éjszaka remegését
να μ' αγαπάς, να μ' αγαπάς, να μ' αγαπάς / szeress, szeress, szeress
Και σ' αγαπώ / én is szeretlek
δεν έχω τίποτ' άλλο, τίποτα να πω / nincs semmi más, mit mondhatnék
το καλοκαίρι αυτό θα σβήσω, θα χαθώ / kitörlöm ezt a nyarat, s elveszek
άσε με απλά να σ' αγαπώ, να σ' αγαπώ / hagyd egyszerűen, hogy szeresselek, szeresselek
Αν είναι η αγάπη αμαρτία / Ha valóban bűn a szerelem
Δεν έχουν το δικαίωμα / senkinek sincs joga
για σένα να μου λένε / nekem rólad beszélni
τα στήθια μου να καίνε / úgy ég a mellkasom
να τρέχω σαν τρελή για να σε βρω / futok mint az őrült, hogy megtaláljalak
να λιώνω να πονώ να λαχταρώ / elolvadok, szenvedek és vágyódok
Αν είναι η αγάπη αμαρτία / ha valóban bűn a szerelem
θα βγω να το φωνάξω με λατρεία / kirohanok s imádattal felkiáltok
θα βγω να το φωνάξω να το πω / kirohanok, s felkiáltva kimondom
πως είμαι αμαρτωλή που σ’ αγαπώ / igen, bűnös vagyok, mert szeretlek
Δεν έχουν το δικαίωμα / senkinek sincs joga
να με περιφρονούνε / engem megvetni
μαζί σου σαν με δούνε / s ha veled látnak engem
να λένε ότι είμαι αμαρτωλή / azt mondani, hogy bűnös vagyok
που λιώνω στο δικό σου το φιλί / csak mert elolvadok csókodtól
Αν είναι η αγάπη αμαρτία / ha valóban bűn a szerelem
θα βγω να το φωνάξω με λατρεία / kirohanok s imádattal felkiáltok
θα βγω να το φωνάξω να το πω / kirohanok, s felkiáltva kimondom
πως είμαι αμαρτωλή που σ’ αγαπώ / igen, bűnös vagyok, mert szeretlek
Nincs beírva úticél.
Én egy régi krétai dalt hozok most előtökbe.
