Μια φορά συμβαίνει στη ζωή
ν' αγαπήσει κάποιος και ν' αγαπηθεί
να αγγίζει ουρανό
κι έτσι νιώθω τώρα εγώ.
Csak egyszer van olyan az életben,
Hogy szeretsz valakit, s ő viszont szeret...
Hogy az eget megérintheted,
S ez az, amit én most - végre - átélhetek!
Φτάνω στο Θεό.
Το καλύτερο που μου 'χει τύχει
είσαι εσύ γι' αυτό,
στο δικό μου σ' έχω παραμύθι.
Most hát, elértem Istent *
A legjobb, mi vélem történhetett
Te vagy, s ez az, amiért - Tégedet
A saját Tündérmesémbe helyeztelek...
Φτάνω στο Θεό.
Μες στον κόσμο που υπάρχεις μόνο
είναι αρκετό,
ό,τι κι αν πω στο αφιερώνω!..
Most hát, ím, elértem Istent *
A tény, hogy TE e világban létezel
Bőven elég nekem!
Mindent, amit mondok, Néked ajánlva teszem...
Μια φορά συμβαίνει στη ζωή
το χαμένο σου κομμάτι να βρεθεί
και να νιώθεις πως μπορείς
για έναν έρωτα να ζεις.
Csak egyszer van olyan az életben,
Hogy hiányzó másik feled megtalálhatod...
S egyetlen egyszer úgy érezheted:
A szerelem az, mely létednek szárnyalást adhatott...
Ένα λεπτό,
Δώσε μου ακόμα ένα λεπτό
Να σου κρατήσω το ζεστό
Τ' αγαπημένο σώμα
Ένα λεπτό,
Δε θα ουρλιάξω, σ' αγαπώ
Δε θα κλαυτώ, δε θα σου πω
Πώς έχω γίνει λιώμα
Ένα λεπτό -- δώσε μου ακόμα ένα λεπτό
Μαζί σου για να μοιραστώ
Αυτό που θα κρατήσεις
Ένα λεπτό -- το τελευταίο μας λεπτό
Σ' έναν παράδεισο ανοιχτό
Που σήμερα θα κλείσεις
Adj hát még egy percet - csak egy pillanatot kérek én,
Hogy megtarthassam meleg, szeretett testedet
S egy pillanatot adj, egy percet!
Még kiáltani sem fogom, oh, Istenem, mennyire szeretlek!
Nem nyafognék, s nem mondom el Tenéked,
Miattad mily nagyon megrészegültem...
Egy pillanat... - Adj még egy pillanatot, erre kérlek!
Melyet megoszthatok Véled,
Mit megtarthatsz magadban, ott, egészen mélyen...
Egy pillanatot..., az utolsót, mely után több már el nem jőhet
Egy nyitott égboltozaton
Melynek kapuit ma zárod be előttem...
Άσε να βάλω στην πληγή
Όλο τ' αλάτι που' χει η γη
Αρχάγγελε μου
Άσε να πω στον ουρανό
Όλα τελειώνουνε εδώ
Αχ! Ουρανέ μου
Engedd, hadd tegyem sebeimre
A föld minden sóját, gyógyírként!
Oh, Te, oh, én Őrangyalom!
Hadd mondjam oda fel, az égre
Hogy itt most, minden véget ért!
Ah! Én égboltozatom!
Ένα λεπτό,
Δώσε μου ακόμα ένα λεπτό
Στα μάτια σου να κοιταχτώ
Μήπως και τα ραγίσω
Ένα λεπτό,
Εξήντα δεύτερα, καιρό
Μήπως λυγίσω το Θεό
Και σε γυρίσει πίσω
Egy pillanat
Adj hát egy pillanatot még,
Hogy szemedbe nézhessek,
Mégha tán ez szívem is összetörheti
Egy pillanat
Hatvan másodperc csupán, ennyit áldozz rám, Kedvesem!
Melyben tán meggyőzhetem Istent arról,
Hogy hogy hozzon vissza ide, hogy újra itt lehess velem!
Άσε να βάλω στην πληγή
Όλο τ' αλάτι που' χει η γη
Αρχάγγελε μου
Άσε να πω στον ουρανό
Όλα τελειώνουνε εδώ
Αχ! Ουρανέ μου
Engedd, hadd tegyem sebeimre
Az összes sót, mi a földön még gyógyírként létezik!
Oh, én Őrangyalom, Te!
Hadd mondjam - fel, oda, az égre,
Hogy minden véget ér, e pillanatban, itt...
Oh, én égboltozatom, (Te túl drága, Te!)
Άσε να βάλω στην πληγή
Όλο τ' αλάτι που' χει η γη
Αρχάγγελε μου
Άσε να πω στον ουρανό
Όλα τελειώνουνε εδώ
Αχ! Ουρανέ μου
Hadd tegyem sebeimre, kérlek, engedd meg nékem,
Minden sót, mit a föld megteremtett...
Hisz Te, az Őrangyalom vagy - s ezt tudnod kellett!
Hát most, hadd mondjam, oda, fel az égre,
Hogy ím, minden véget ér! Itt a vége!
Én Égboltozatom, Én Mennyországom, ez mind nékem vagy, Te!
Περπατώ στο κενό
Μ’ ένα βήμα αργό
Το μυαλό μου θολό
Για μια αγάπη μεγάλη
Κεραυνός κι αστραπή
Η αγάπη αυτή
Μια φωτιά στην καρδιά
Γλυκιά πόσο μαγικιά
Az ürességben sétálva
Lassú lépésekkel
Agyamban a sűrű ködtől semmit sem látva
Mert meg van az telítve, e nagy szerelemmel...
Hiszen e szerelem
Mint mennydörgés, s a villámcsapás
Mint lángoló tűz a szívben
Oly édes, mint bűbájos varázs...
Περπατώ στο κενό
Μ' ένα αστέρι χλωμό
Μόνο να σ' αγαπώ
Ζητώ και τίποτα άλλο
Φεύγουν οι σκέψεις οι θολές
Τ' άστρα φωτίζουν το μυαλό
Σ' ευχαριστώ
Az ürességben sétálgatván
Halovány csillagfényben
Csak annyit kérek, hadd szeresselek eztán
S többre már nem is vágyom, mást már nem is kérek...
Hisz miattad, a magányos gondolatok is elvesznek,
S helyette csillagok szédítik elmémet
Mást már nem mondhatok..., köszönöm ezt Néked!
Στον ζωντανό ουρανό, θα ορκιστώ
Δεν θα πάψω μόνο εσένα, όσο ζώ, να αγαπώ
Δεν θα πράξω, για εμένα ούτε ένα λεπτό
Θα σε έχω σαν εικόνα, σαν θεό
Esküszöm az egyetlen, létező égboltra
Hogy örökké szeretni foglak Téged...
Egy percet sem áldozom többé magamra
S Reád, mint példaképre, mint Istenként - úgy tekintek...
Μια χαμένη ψυχή
Συννεφιά και βροχή
Σκοτεινός ουρανός
Μέχρι 'χθες η καρδιά μου
Πριν να έρθεις εσύ
Να μου δώσεις πνοή
Να γεμίσει με φως
Όλη η γη κι ο ουρανός
Egy eltévedt lélekként kellett léteznem
Tegnapig a szívem sem volt egyéb,
Csak olyan, mint mikor felhő után esni kezd hirtelen,
Sötét, végeláthatatlan ég...
S akkor jöttél Te,
Hogy levegőt adj nekem,
S hogy fénnyel boríthasd be
Az egész földet, s vele az eget...
Μια χαμένη ψυχή
Όλο αιμορραγεί
Λαχταράει απόψε
Να τα νιώσει τα φιλιά σου
Φεύγουν οι σκέψεις οι θολές
Τ' άστρα φωτίζουν το μυαλό
Σ' ευχαριστώ
Egy elveszett lélek
Mely folytonosan csak azért vérzik
Hosszú éjjeleken
Hogy érezhessen Téged, s a csókjaid
Hisz Temiattad még a ködös gondolatok is eltűnnek,
Elmém a csillagok fényétől szédül meg
Egyebet nem is mondhatok, minthogy: Köszönöm ezt Néked!
Εγώ κι η μοναξιά συνοδοιπόροι
Στο δρόμο αυτόν που λέγεται ζωή
Κι αυτός ο δρόμος θα ’ναι ανηφόρι
Γιατί δε θα ’σαι πλάι μου εσύ.
Útitársam nem más, csak a magányérzet
Ezen az úton, melyet életnek neveznek...
S úgy érzem, fárasztó útnak nézek elébe,
Mert soha sem leszel már vélem, mellettem...
Αγάπη μου μοναδική και έρωτα μεγάλε
Για μένα εσύ είσαι η αρχή, εσύ και το φινάλε
Απ’ τη στιγμή που σ’ έχασα ερήμωσε η καρδιά μου
Στον κόσμο δύο μείναμε, εγώ κι η μοναξιά μου
Hisz Te, egyedüli, hatalmas szerelmem
Te a kezdet vagy nékem, de a vég is egyben...
E pillanattól kezdve, mikor elveszítettelek
E világban már csak a magány, s én létezem...
Εγώ και η μοναξιά γίναμε ένα
Τριγύρω μου μονάχα ερημιά
Γιατί δεν βρήκα άλλη σαν εσένα
Μαζί σου δε συγκρίνεται καμιά
A magánnyal eggyéváltam én, már csak vele együtt létezem,
Köröttem nincs más, csak sűrű, zord vadon
Hisz nem találnék soha mást, ki olyan volna, mint Te
Mert Hozzád senki sem hasonlítható...
Πώς μου το ΄κανες αυτό / Hogyan tehetted ezt velem?
Άλλη μια φορά εγώ
Το καλό παιδί εγώ
Θύμα μια ζωή γι΄ αυτό
Πάντα θα πληρώνω
Most hát újra, csak megint
A jó fiú én vagyok
Életemben örökké csak vesztes voltam, s ezért
Folytonosan fizetnem kell, most hát mindent visszaadok
Πίστευα πως θά 'σαι εσύ
Μόνο η εξαίρεση
Μα είχα κάνει λάθος
Θεέ μου πόσο λάθος
Úgy hittem, Te majd
Az egyetlen kivétel leszel,
De olybá tűnik, hogy hatalmas hibát követtem el újra,
Mekkora tévedés volt ez, Istenem!
Πες μου πώς μου το ΄κανες αυτό
Τόσα χρόνια ν' αγαπώ μια ψεύτικη καρδιά
Ένα σώμα άδειο
Πες μου πώς τολμάς και μου μιλάς
Πώς τολμάς και με κοιτάς
Πού να βρω κουράγιο
Mondd, hogyan tehetted ezt velem?
Azt, hogy évek múltak el úgy, hogy nem is szerettél, s én azt hittem, mégis?
Egy üres testben,
Mondd, hogyan mersz hozzám beszélni?
Hogyan mersz reám nézni?
Hol találom e merész bátorságot, mellyel felém fordulsz, s ezt meg mered tenni?
Σιγά-σιγά, μαζεύω την καρδιά
Στα βράχια σου δεν ξαναπέφτω πια
Πολλές εικόνες, πολλά κομμάτια
Όμως δε βγαίνει, αγάπη μου, το παζλ
Του λείπει ένα, ένα κομμάτι
Είν' η αγάπη που χάθηκε για μας
Szívem darabkáit apránként, most összegyűjtöm én
A Te útjaidra nem esnék reá többé...
Néhány kép, s néhány darabka, mely már nem más, csak emlék,
De a kirakós - Kedvesem - korántsincs kirakva még!
Merthogy hiányzik még egy, egy kis részlete
S ez a szerelem, melyben itt vagyunk Mi ketten, elveszve...
Γεια σου
Μου λες και φεύγεις, γεια σου
Με τα φαντάσματά σου θα μείνω ως το πρωί
Καρδιά μου, γεια σου
Μια λέξη είμαι, γεια σου
Με τα φαντάσματά σου, θα ζήσω μια ζωή
Szervusz!
Ezt mondod nékem, majd elmész - hát szervusz!
Démonjaid csupán, mellyel - míg a reggel eljő - itt maradok
Szervusz, Kedvesem!
Egy szó vagyok már csupán: Szervusz!
S ezentúl démonjaid közt élem le hátralévő életem...
Σιγά-σιγά, τις άμυνες κεντώ
Στον έρωτά, πώς να προστατευτώ
Πολλές εικόνες, πολλά κομμάτια
Όμως δε βγαίνει, αγάπη μου, το παζλ
Του λείπει ένα, ένα κομμάτι
Είν' η αγάπη που χάθηκε για μας
Apránként, csak úgy, egyenként kötöm védelemhálómat
De hisz mondd, a szerelemtől, hogyan védhetném meg önmagam?
Csak képek, s számtalan mozaikdarab
De a puzle még nincs teljesen kirakva;
Mert az utolsó részlet még hiányzik belőle,
S ez a szerelem, melyben it vagyunk mi, elveszve!
Χίλια μέτρησα φεγγάρια / Ezer holdat is megszámoltam
Το κάθε λάθος το πληρώνω ακριβά,
δεν λέω τίποτα, το ξέρω, μου αξίζει.
Και βγαίνω νύχτα μόναχός μου και κρυφά
και ψάχνω το όνειρο που κάπου εκεί αρχίζει.
Minden hibámért drágán megfizetek,
de nem panaszkodok, tudom, mit érdemlek.
Elindulok az éjszakába magányosan, titkon,
kutatván az álmot, mely ott kezdődik valahol.
Χίλια μέτρησα φεγγάρια
την αγάπη μας να βρω,
πάνω στα δικά της χνάρια
μέρα νύχτα περπατώ.
Ezer holdat is megszámoltam,
hogy szerelmünket megtaláljam,
s a szerelemnek lépteiben
járkálok minden nap, s minden éjjel.
Στάσου για λίγο εδώ δίπλα μου κι έγω
πόσα θα σου 'λεγα, για πόσα μετανιώνω.
Είναι καιρός που απλά υπάρχω και δεν ζω
δίχως τα ματιά σου που σκέφτομαι και λιώνω.
Állj meg egy kis időre itt mellettem,
hányszor elmondanám, megbántam, mit tettem.
Már sokszor nem is élek, csupán egyszerűen létezek
szemeid nélkül, melyekre ha rágondolok, elepedek.
Χίλια μέτρησα φεγγάρια
την αγάπη μας να βρω,
πάνω στα δικά της χνάρια
μέρα νύχτα περπατώ.
Ezer holdat is megszámoltam,
hogy szerelmünket megtaláljam,
s a szerelemnek lépteiben
járkálok minden nap, s minden éjjel.
Hát igen... ...sok görög sikeresnek tűnő rap együttes szövege is fenn szerepel a "stixoi" oldalán...
De ez engem egyáltalán nem tud megragadni! Maradok inkább az "Őskövületes" stílusoknál!
(Az angol fordítást elküldöm Maxinak, hátha kikerekít belőle valamit..!)
Άσε ένα ψέμα σου, στα μάτια μου,
στα χείλη, στο λαιμό μου,
άσε ένα ψέμα να κυλάει στο πρόσωπό μου,
να `χω ένα ψεύτικο φιλί για αληθινό μου, για αληθινό μου
Δε θέλω πάλι την αλήθεια να μου πεις
θέλω ένα ψέμα να μιλάει μόνο για μένα
πόσο μ’ αγάπησες και πόσο το εννοείς
πόσο ο κόσμος όλος ήμουνα για σένα
Δε θέλω πάλι η αλήθεια σου να βγει
θέλω ένα ψέμα να μιλάει και για τους δυο μας
φτιάξε μια θάλασσα και βάλε μας εκεί
ρίξε και αστέρια πάνω απ το μέτωπο μας
Άσε ένα ψέμα σου, στα μάτια μου,
στα χείλη, στο λαιμό μου,
άσε ένα ψέμα να κυλάει στο πρόσωπό μου,
να `χω ένα ψεύτικο φιλί για αληθινό μου, για αληθινό μου
Δε θέλω πάλι η αλήθεια σου να βγει
θέλω ένα ψέμα να μιλάει και για τους δυο μας
φτιάξε μια θάλασσα και βάλε μας εκεί
ρίξε και αστέρια πάνω απ το μέτωπο μας
Άσε ένα ψέμα σου, στα μάτια μου,
στα χείλη, στο λαιμό μου,
άσε ένα ψέμα να κυλάει στο πρόσωπό μου,
να `χω ένα ψεύτικο φιλί για αληθινό μου, για αληθινό μου
(Γυναίκα)
Εγώ φεύγω και σ' αφήνω μια για πάντα βρε αλανάρη
στην Αμερική θα πάω κάποιον για να βρω
και μαζί του πια θα μείνω που με θέλει να με πάρει
με δολλάρια θα μεθάω κι όλο θα γλεντώ
(nő)
Elmegyek, s örökre itthagylak magadra, te fennhéjázó tuskó
Amerikába megyek, hogy találjak valakit
s azzal élek majd, ki akar engem s el is vesz
a dollároktól megrészegedek, s folyton mulatozok majd
(Άνδρας)
Πάψε τα παλιογινάτια πεισματάρα μου
να χαρείς τα δυο σου μάτια παιχνιδιάρα μου
ξέρεις τι καπνό φουμάρω και για σένα πως μπορώ
αερόπλανο να πάρω να 'ρθω πάλι να σε βρω
(férfi)
Hagyd már a régi konokságot, te kis makacs
örülj inkább a két szép szemednek, te kis pimasz
tudod, mily' nagy füsttel égek érted, s képes vagyok
repülőre szállni, hogy utánad menjek s megtaláljalak
(Γυναίκα)
Και μ' αεροπλάνο να 'ρθεις κι όσο γρήγορα να φτάσεις
στο 'πα και στο ξαναλέγω πως δε σ' αγαπώ
μόρτη μου κακό θα πάθεις κι απ' τη ζήλια σου θα σκάσεις
στην Αμερική θα πάω για να παντρευτώ
(nő)
Repülővel jössz, s jó gyorsan ideérsz
de mondtam már, s újra mondom, nem szeretlek téged
te csirkefogó, ha bármi rossz történik veled s felrobbansz a féltékenységtől
én akkor is Amerikába megyek megházasodni
(Άνδρας)
Βρε μη μου πατάς τον κάλο πεισματάρα μου
θα τα μπλέξεις δίχως άλλο παιχνιδιάρα μου
και μη μου γλιστράς σαν χέλι αφού ξέρεις πως μπορώ
με την κάμα μου στο χέρι να 'ρθω πάλι να σε βρω
(férfi)
Hé, ne lépj a tyúkszememre, te kis makacs
nem kell neked más, hogy mindent összezavarj, te kis pimasz
és nehogy elcsússz nekem egy angolnán, mert tudod, képes vagyok
szigonnyal a kezemben utánad menni s megtalálni téged
(Γυναίκα)
Δε φοβούμαι βρε μαγκίτη και θα φύγω απ' την Αθήνα
στην Αμερική θα πάω πώς να σου το ειπώ
μέσα στον ουρανοξύστη θα περνάω όλο φίνα
με ουίσκι θα μεθάω κι όλο θα γλεντώ
(nő)
Nem félek én, hapsikám, s elrepülök Athénból
Amerikába megyek -- hányszor mondjam még?
a felhőkarcolók között nagyon jól megleszek
a whiskey-től megrészegedek, s folyton mulatozok majd
(Άνδρας)
Μάθε πως απ' την Αθήνα πεισματάρα μου
δεν μπορείς να κάνεις βήμα παιχνιδιάρα μου
και πως δεν ψηφώ τον Χάρο κι αν μου φύγεις πως μπορώ
αερόπλανο να πάρω να 'ρθω πάλι να σε βρω
(férfi)
Tudd meg, hogy Athénból, te kis makacs
nem fogsz tudni lelépni, te kis pimasz
mert nem szállok szembe Kharónnal (az Alvilág révészével), de ha elhagysz, képes vagyok
repülőre szállni, hogy utánad menjek s megtaláljalak
#2015372013-04-26 11:56:29 Válasz a #201487. hsz-ra
Nem Karesz, az előtted lévő hozzászólásban szereplő nóta hatott nálam olyannak, mint valami 80-asbeli rock dal....
S annak a klippje meletti, további videók - felajánlások közül a Youtube ezt is kiadta...
(Nem tudom, benne lett volna-e a tervezett 300 előadóban, amit meg kívántunk ismertetni a fórumosainkkal... de nekem megtetszett!)
Που πας, τι ζητάς, βρήκες τη χαρά
Όχι, δεν είναι αγάπη αν δεν ψάχνεις στο κρεβάτι να βρεις ένα σώμα
Όχι, δεν είναι αγάπη αν δε βγαίνει απ’ το στομάχι σαν ρουκέτα από αίμα
Όχι, αν δε σ’ απογυμνώνει και γλυκά σε ταπεινώνει στο φως της ημέρας
Όχι, σου λέω πως είναι αγάπη αν μονάχος δεν υπάρχεις, αν σου λείπει ο αέρας
Merre tartasz, mit akarsz, ráleltél a boldogságra?
Nem! Nem szerelem az, ha nem kutatsz az ágyban, hogy rábukkanj egy testre
Nem! Nem szerelem az, ha nem jön fel a gyomrodból, mint egy vérből lévő rakéta
Nem! Ha nem meztelenít le, és édesen meg nem aláz a nap csúcspontjaként
Nem! Azt mondom, hogy ez akkor szerelem, ha egyedül már nem létezhetsz, s csak kapkodsz a levegő után
Κι αν τη νύχτα εσύ χαμογελάς
Και άδειους στίχους σιγοτραγουδάς
Με μάτια κάρβουνα θα αναζητάς
Ποια λαίμαργη ψυχή για να κρατάς
És ha éjszakánként, mosolyogsz
És halkan üres dalszövegeket zümmögsz
S szénfekete szemekkel vágyódsz
Hogy valamilyen torkos lelkeket magadhoz kötözz
Legutóbb Stratos szerkesztette (2013-04-26 22:51:34), összesen 1 alkalommal
Megkaptam az angol fordítást, hamarosan jövök azzal is, de mivel nem nagyon írtam még ilyen témában, huhh..., picit komplikáltan kell megfogalmaznom ahhoz, hogy beleillő legyen a stílusvilágomba... Vagy, valami olyasmi...
Előtte azonban még átnézek kb. 5000 görög-angol fordítást, van pár kedvencem köztük... Igyekszem behozni a közel három éves lemaradásom...
Στα μάτια σου είδα όλα αυτά
που έψαχνα να βρω
Τα μάτια μου έκλεισα λοιπόν
και είπα να αφεθώ
Szemeidben - igen - láttam én ezt
Amit olyannyira kerestem
S miután bezártam szemeimet
Azt mondtam magamnak: elmegyek! Itt a vége!
Τα λόγια που είπες λάτρεψα
και σʼ άφησα να μπεις
Μακάρι τότε να 'χα δει
πως δεν τα εννοείς
Hittem szavaidnak, miket nékem mondtál el
S megengedtem, hogy életembe belépést nyerhess
Azt kívántam, bárcsak előbb megláttam volna, mit teszel,
S hogy nem úgy gondoltál, semmit sem!
Μʼ απογοήτευσες πολύ
Αλλιώς το είχα ονειρευτεί
για μας τους δύο
Έπεσα έξω δυστυχώς
Λάθος εκτίμηση εντελώς
Φταίω εγώ
Sokszor csalódtál bennem,
Hisz másképpen álmodtam én
Mindent, kettőnket illetően
Mily szerencsétlenség! Kívül kerültem lényed bűverején
Hisz rosszul becsültelek meg, úgy hiszem,
De ez az én hibám, csakis az enyém!
Έκλαψα αμέτρητες βραδιές
μα πήρα απόφαση προχθές
Τέρμα ως εδώ
Σκουπίζοντας τα μάτια μου
μαζεύω τα κομμάτια μου
κι αποχωρώ
Számtalan éjszakán sírtam, könnyeket hullajtva Érted
De tegnapelőtt egy döntést kellett hoznom,
Kettőnk közt mindennek vége,
Szemeimet törlöm, hogy ily fájdalmat kell okoznom,
S részeim egyesével összerakosgatom,
De szakítanunk kell, úgy gondolom!
Πίσω από του ονείρου τη σκιά
η αλήθεια είχε κρυφτεί
Μα εγώ τυφλή απʼ έρωτα
ποτέ δεν το 'χα δει
Az álmok árnyai mögött
Az igazság ott maradt, elrejtve
De a szerelem vakká tett, mindenek fölött
S ezért, nem láttam tisztán..., soha sem!
Σε ψάχνω μέσα στο σπίτι αυτό που ζήσαμε πολλά
Sze pszáhno meszá szto szpíti áfto pu ziszame pollá
σε ψάχνω μα είναι τα μάτια μου απ΄τα δάκρυα θολά
Sze pszáhno má íne tá mátjá mu áp' tá dákriá thólá
μου λείπεις και δε μιλάω σε κανέναν πια γι΄αυτό
Mu lípísz ke de miláó e kánenán piá gi' áfto
λέω παντού πως είμαι εντάξει ότι σε έχω ξεπεράσει
leo pándu pósz ime endákszi óti sze eho kszeperászi
κι ότι η ζωή μου έχει ρυθμό κανονικό
ki óti i zoí mú ehi rithmo kánónikó
Szűntelen Utánad kutatok e házban, hol számtalan dolgot éltünk meg
Téged kereslek, miközben szemeimben csillan egy-egy könnycsepp
Hiányzol, de erről senkinek sem beszélhetek
S ezért azt mondom, jól vagyok, s végeztem Veled egy életre, már nem szeretlek...
S hogy a rendes kerékvágásba - visszatértem...
Μα υποκρίνομαι πως είσαι δίπλα μου ακόμα υποκρίνομαι
Má ípokrínome pósz ísze diplá mú ákomá ipokrínome
ότι σ΄αγγίζω σου μιλάω υποκρίνομαι
Óti sz'agízo szu miláó ipokrínome
εσύ έχεις φύγει κι από πού να κρατηθώ
Eszi ehisz fígi ki apo pu na krátitho
Υποκρίνομαι πως είμαι μέσα στη ζωή σου υποκρίνομαι
Ipokrínome posz ime meszá szti zoí szu ipokrínome
μη με σκοτώνεις άλλο φτάνει παραδίνομαι
Mi me szkotónisz álló ftáni párádínome
άσε με μόνη μου απλά να σ΄αγαπώ
Ásze me moní mu áplá na sz'ágápó.
De közben úgy teszek, mintha mellettem volnál, ezt tettetem
Mintha megérintenélek, s Hozzád beszélnék, még mindig úgy teszek én...
De elhagytál, s most merre is tartasz, Kedvesem?
Úgy teszek, mintha még mindig az életed része volnék...
Ne ölj meg kérlek, inkább önként adom meg magam Neked
Hagyj inkább egyedül, hogy szerethesselek
Σε ψάχνω μέσα σε όμορφες στιγμές στο παρελθόν
Sze pszáhno meszá sze omorfesz sztigmesz sztó párelthon
σε ψάχνω μα δεν υπάρχεις είσαι μόνιμα απών
Sze pszáhno má den ipárhisz ísze mónimá ápon
μου λείπεις κι αυτό απ΄όλους το κρατάω μυστικό
Mu lípisz ki áftó áp' ólusz to krátáo misztiko
λέω ότι σ΄έχω πια ξεχάσει πως όλα έχουνε περάσει
leo oti sz'eho piá kszehászi pósz ólá ehúne perászi
κι ότι η ζωή μου έχει ρυθμό κανονικό
Ki óti i zoí mu ehi rithmo kánóniko
A múltnak szerelmes pillanataiban is Utánad kutatva
Kereslek, de nem vagy itt, nem létezel, s ezért el kell felejtselek...
S bár hiányzol, erről senkinek sem szólhatok, egyetlen szót sem,
Ezért mindenki úgy tudja, elfeledtelek, s tőlem minden rossz érzés távol kerülhetett;
S mint jól megszokott úton haladván tovább - létezem...
επιστρέφω στην καρδιά σου
στην παλιά σου γυρνώ γειτονία
ήταν λάθος να πιστέψω
πως θα αντέξω μακριά
Ímhát, visszatértem újra a szívedbe,
Nálad szomszédolok ismét őgyelegve
Nagy hiba volt, hogy azt hihettem,
Tőled távol is létezni tudok...
κι είμαι ακόμα εδώ κοντά σου
δίνω χρώμα στα όνειρα σου
είσαι ό,τι αγαπάω δεν φεύγω δεν πάω
ξανά πουθενά
S én itt vagyok melletted, még mindig itt!
Én vagyok, aki álmaidba visz egy kicsi színt
Te vagy akit szeretek, nem hagylak el, nem mehetek
Sehová sem újra, hisz ez lehetetlen!
κι είμαι ακόμα εδώ για σένα
είμαστε εμείς οι δύο σαν ένα
έχω αλλάξει σελίδα μα ό,τι κι αν είδα
σε σένα γυρνώ
S még mindig itt vagyok Néked én,
Úgy, mintha ketten: egyként léteznék!
Sikerült lapoznom - hogy mit láttam, már mindegy,
Hisz Hozzád visszatértem - végleg!
κοίταξέ με και θυμήσου
στη ζωή σου τι θες πιο πολύ
σου χαρίζω ένα δάκρι
ως την άκρη εμείς μαζί
Nézz hát rám, s emlékezz,
Mit akarnál a leginkább az életedben?
Mit is ajándékozhatnék, mint egy könnycseppet,
Ígéred, hogy a világ végéig velem leszel..?
Είχες πιστέψει πως μετά από ΄σένα εγώ
θ' αντίκριζα κατάματα τον θάνατο
τα πράγματα όμως έγιναν μωρό μου αλλιώς
κι είμαι ακόμα ζωντανός.
Tán azt hitted, hogy Teutánad
Egyenesen a halál szemeibe nézek
De a dolgok, Kedvesem, oly különössé váltak,
S láthatod, én még mindig élek...
Μετά απο 'σένα ξαναζώ
είμαι καλά χαμογελώ
συγγνώμη αν σε στεναχωρώ
μα αυτή είναι η αλήθεια.
Μετά από 'σένα ξαναζώ
δεν το περίμενες αυτό
περίμενες να τρελαθώ
να πω βοήθεια.
Utánad is van élet,
Jól érzem magam, s örökké mosolygok
Sajnálom, ha ez szomorúvá tett Téged,
Ám, ez az igazság..., csak ennyit mondhatok...
Hiába, utánad is van élet,
Tán nem ezt vártad volna egykoron,
Hisz azt vártad, hogy megőrüljek...
S hogy segítségért kiáltsak, hisz egyedül nem bírom...
Κι όμως
είμαι εδώ ακόμα
κόντρα στον κανόνα
που είχες βάλει
κι όμως
έζησα μωρό μου
κι από το μυαλό μου
σ' έχω βγάλει.
S hogy-hogy nem,
Még mindig itt vagyok
A szabályszerűség ellenére
Melyeket meghatároztál, s már be nem tarthatok...
S hogy-hogy nem
Éltem én eddig is, Kedvesem,
S emlékezetemben
Nincs helyed már, hisz kitöröltelek, teljesen...
Είχες πιστέψει πως μετά από ΄σένα εγώ
δεν θα 'χα που να γείρω που να κρατηθώ
θα 'ταν για μένα θάνατος ο χωρισμός
μα έπεσες έξω ευτυχώς.
Tán azt hitted, hogy Utánad
Nem tudom majdan, hová megyek, s honnan jöttem én
S hogy szakításunk nem vezet, csak a halál kapujába,
De szerencsére másképp történt - tévedtél!
Κόλλησαν του ρολογιού οι δείχτες
δεν περνούν της μοναξιάς οι νύχτες
κόλλησε κι η σκέψη μου σε σένα
σ' έχασα και έχασα και μένα
Az óra mutatói egy helyben állnak
S a magány éjjelei sem indulnak múlásnak
Gondolatomban is csak Te létezel, Téged látlak
De elveszítlek, s ezáltal magam is a feledés homályában kell megnyugvást találjak...
Βλέπω της ζωής μας τα κομμάτια
κι ένα δάκρυ έρχεται στα μάτια
σε κοιτώ την πόρτα να ανοίγεις
Θε μου γιατί σ' άφησα να φύγεις
Életünk részletképeit tündökleni látom,
S szemeimben egy könnycsepp ragyog fel Utánad
Keservesen nézem gyors távozásod,
Istenem, hogyan is engedhettem Néked, hogy elhagyj?
Και πού να πάω τώρα μόνος πού να πάω
όλοι οι δρόμοι είσαι εσύ που αγαπάω
νιώθω απέραντο κενό και κάθε νύχτα
με σκιές παραμιλάω
Και πού να πάω τώρα μόνος πού να πάω
όλοι οι δρόμοι είσαι εσύ που αγαπάω
κατηγορώ τον εαυτό μου που δεν μπόρεσα
να σε κρατήσω και πώς να ζήσω
S most hát egyedül hová is mehetek?
Hisz minden úton csak Te tűnsz elő, Te, kit annyira szeretlek!
Hatalmas űrt érzek ott belül, s minden éjjelen
A sötét árnyakhoz, magamban beszélek...
S most hová is mehetnék, én árva, hová is tartsak?
Hisz minden úton Téged észlellek, Téged, kit még mindig szeretlek!
Vádolom hát önmagam, miért nem voltam képes arra,
Hogy magam mellett tartsalak, s együtt éljük le e - mostmár üresen kongó - életet?
Πίκρα ερημιά μελαγχολία
μια φωνή μου κλαίει στα ηχεία
η ψυχή μου χ΄ρωματα αλλάζει
μα το μαύρο μόνο της ταιριάζει
Keserű, elhagyatott magányosság ez,
S a hangszóróból egy hang, mely hozzám beszélve sír
Lelkem színekbe borítnám újra, de lehetetlen,
Hisz csak a feketeség, mely hozzá még társulni bír...
Σκόρπιες γύρω μου φωτογραφίες
όλες οι μικρές μας ιστορίες
τις κοιτώ κι η αγωνία με λιώνει
άραγε χαμογελάς ακόμη
Köröttem szétszórt fényképek leledznek
Kicsiny történeteink, melyek előttem peregnek
Ezeket nézem, s Érted, az egyedüllétben mállok, s szenvedek,
Hisz mindegyiken ott látom mosolyod, reám szegezve...
Nincs beírva úticél.
Maradok inkább az "Őskövületes" stílusoknál! 
Válasz a #201487. hsz-ra
