Körülbelül két hete jelent meg Nikos Vertis új albuma, "Protaseis" címmel.
Szerencsére egy kedves hölgy már lefordította az összes dal szövegét, így szép lassan én is átültetem ide...
Να 'ξερες τα βράδια πως μισώ
Που με τιμωρούν που σε 'χω χάσει
Θέλω να σε δω το ομολογώ
Άλλη τέτοια νύχτα ας μη περάσει
Bárcsak tudnád, mennyire gyűlölöm az éjjeleket,
Hisz folyton azzal büntetnek, hogy elveszítelek
Mert elismerem, látni szeretnélek,
S soha többé nem kerülni távol Tetőled, egy éjszakára sem...
Θέλω να με νιώσεις
Να μη με προδώσεις
Θέλω να σ΄ακούω να μου λες πως μ' αγαπάς
Θέλω να με νιώσεις
Να μη με σκοτώσεις
Πες πως δε τελειώσαν όσα άρχισαν για μας
Akarom, hogy érezz engem,
S hogy el ne árulj engem!
Hallani akarlak, mikor azt mondod, szeretsz...
Akarom, igen, azt, hogy érezz,
S hogy ne ölj meg, ne küldj a halálba el,
Mondd, hogy ami elkezdődött, nem ért még véget...
Να 'ξερες τις ώρες πως μετρώ
Σαν πληγές στο σώμα μου επάνω
Είναι τόσες που έχω να σε δω
Κι αν δεν έρθεις νιώθω θα πεθάνω
Bár tudnád, mily keservesen számlálom az órákat,
Úgy, mint a sebeket a testemen...
Hány és hány elmúlt már, mióta nem láttalak,
S úgy érzem, meghalok, ha nem jössz, s nem leszel velem...
Δεν ξέρω πού θα φτάσω πού θα βγω καρδιά μου
Θα ‘ρθω κι απόψε να σε βρω
Θα κάνω πράγματα τρελά για σένα
Αρκεί κοντά σου να βρεθώ
Én nem tudom, hová jutok végül, s hová kéne mennem, Kedvesem
De ma éjjel újra eljövök, hogy láthassalak Téged...
Érted még az őrült, lehetetlen dolgokat is megteszem,
Ez épp elég ahhoz, hogy ott legyek az oldaladon, Véled...
Ούτε που με νοιάζει αν με πουν τρελό
Φτάνει εσύ να ξέρεις πως για σένα ζω
Πάλι θα φωνάξω πάλι θα το πω
Πόσο σε λατρεύω αχ πόσο σ’ αγαπώ
Még az sem érdekel, ha ezért őrültnek tartanak
Hisz nékem épp elég, ha tudod, hogy csak Érted élek...
Kimondom jó hangosan, hogy tudd, elmondom újra azt,
Hogy mennyire kellesz, ah, hogy mennyire szeretlek Téged!
Για σένα μου θολώνει το μυαλό καρδιά μου
Να ‘σαι αλλού δεν το μπορώ
Θα ‘ρθω για λίγο να σε βρω καρδιά μου
Απ’ τ’ αδιέξοδο να βγω
Mert Miattad, Kedvesem, elmém is homályba burkolja magát,
Az nem lehet, hogy Tetőled távol létezzem!
Eljövök Hozzád, hogy még egyszer láthassam arcod fénylő sugarát,
S hogy a zsákutcából kiútra lelhessem...
Έφυγες νωρίς, μου 'χεις λείψει
Mόνος μου ξανά πώς να ζω
Ό,τι αγαπώ το 'χεις κρύψει
Μοιάζει η σιωπή όνειρο κακό
Túl korán mentél el, s nagyon hiányzol
Hogyan élhetek tovább ezután?
Elrejtettél mindent, mit Benned szerettem egykoron,
A csend, mint egy rossz álom, úgy köszönt reám...
Πες μου ένα ψέμα για μένα είσαι ουρανός
Πες πώς θα γυρίσεις στη ζωή μου σαν το φως
Πες ότι σου λείπω κι ανήκω σε ό,τι αγαπώ
Έμαθα κοντά σου μακριά σου πια δε ζω
Hazudj hát nekem, hisz Te vagy az égboltozatom,
Mondd azt, hogy visszatérsz hozzám, mint a fény
Hogy hiányzom, s hogy akit szerettem, Te az vagy - mondd,
Véled megtanultam, hogy Nélküled nincs élet, nem létezem én...
Ζήσαμε πολλά που θυμάμαι
Πράγματα μικρά που αγαπώ
Με τις αναμνήσεις μου κοιμάμαι
Όμως πάλι μόνος μου ξυπνώ
Sok mindent megéltünk már, s így emlékezem,
Apró mozzanatokra, melyeket annyira szerettem...
Emlékeim közt hajtom álomra fejem,
De eljő a reggel, s én rájövök, hogy ismét csak Nélküled ébredtem...
M' έκανες κομμάτια εμένα και την καρδιά μου
Ξέχασες ό,τι είχες πει
Όμως τώρα θα μετανιώσεις και θα πληρώσεις
Όλα τα λάθη μαζί
Összetörtél, s vélem együtt szívem is darabokra hullt
Mindent elfeledtél, amit csak kimondtál
De most hát, bánni fogod, s megfizetsz mindenért, - kínozni fog a múlt,
Minden hibádért, mit nékem okoztál...
Να μη ξεχάσεις ποτέ πως η αγάπη γυρνά συνέχεια σαν το φονιά
Στο ίδιο μέρος ξανά
Έτσι μια μέρα θα 'ρθεις και θα χτυπήσεις αλλά δε θα σου ανοίξει κανείς
Δε θα με βρεις πουθενά
Soha se feledd, hogy a szerelem, mint egy bűneset, folyton-folyvást visszatér,
S Te ugyanoda jutsz, nincs más kiút
Így hát, visszajössz egy napon, kopogtatsz, de választ ne remélj,
Mert soha többé nem találsz reám, nem vagyok más, csak elfeledett, ködbe szálló múlt...
Δεν καταλαβαίνω τι τρέχει και ποιος αντέχει
Με μια αγάπη μισή
Νόμιζα πως όλα θ' αλλάξουν κι όλα θα φτιάξουν
Mα δεν αλλάζεις εσύ
Nem értem én, mi következik ezután, s ki viselhet el
Egy szerelmet, mely bevégezetlen marad?
Azt hittem, minden megváltozik, s a sors végre hívogatón felel,
De az igazság az, hogy Te nem változol - s bennem élénk minden Véled eltöltött, semmivé foszlott pillanat...
Ezt a nótát most hallottam meg az Arion rádió internetes adásában
(Ritka jó dolog, hogy kiírják a dalcímet, előadót, s így vissza lehet keresni rá!), és örömömre volt - mert igencsak régen hallottam; valami orsós magnószalagról...
...megaztán, nehogymár egyeduralkodói méreteket öltsön Maxi buzgalma!
Δεν παντρεύομαι / Nem házasodom!
Στίχοι: Νίκος Καρβέλας
Μουσική: Νίκος Καρβέλας
1. Λίτσα Διαμάντη
Εγώ θα ζήσω μοναχή / Egyedül fogok élni én,
σ’ αυτή την κοινωνία / E társadalmi lételemben!
και δε χωράει στο `χω πει / Megmontam már - ehhez kétség sem fér
συζήτηση καμία / Vitázni is róla - értelmetlen!
Δεν παντρεύομαι! Δεν παντρεύομαι / Nem házasodom! Meg nem házasodom
εγώ δε σοβαρεύομαι / Én meg nem komolyodom!
Δεν παντρεύομαι! Δεν παντρεύομαι / Én nem házasodok meg! Nem házasodok meg!
και δεν νοικοκυρεύομαι / És családot sem teremtek!
Για να γυρνάω είμ’ εγώ / Csak csavarogónak vagyok való
κάθε βραδιά και μ’ άλλον / Kinek esténként mindig mással jó!
και για οικογενειακό / És életem körülményeit nem rendezem,
δεν κάνω περιβάλλον / S a családalapítást sem tervezem!
Δεν παντρεύομαι! Δεν παντρεύομαι / Nem házasodom! Meg nem házasodom
εγώ δε σοβαρεύομαι / Én meg nem komolyodom!
Δεν παντρεύομαι! Δεν παντρεύομαι / Én nem házasodok meg! Nem házasodok meg!
και δεν νοικοκυρεύομαι / És családot sem teremtek!
Δε θέλω να `χω μια ζωή / Nem akarok életen át tartó
όλο υποχρεώσεις / Örökös kötelezettséget!
και το στεφάνι που ζητάς / És az esküvői koszorút - amit tőlem vársz
σε άλλη να χρεώσεις / Cserébe, inkább mástól kérjed!
Δεν παντρεύομαι! Δεν παντρεύομαι / Nem házasodom! Meg nem házasodom
εγώ δε σοβαρεύομαι / Én meg nem komolyodom!
Δεν παντρεύομαι! Δεν παντρεύομαι / Én nem házasodok meg! Nem házasodok meg!
και δεν νοικοκυρεύομαι / És családot sem teremtek!
Για να γυρνάω είμ’ εγώ / Csak csavarogónak vagyok való
κάθε βραδιά και μ’ άλλον / Kinek esténként mindig mással jó
και για οικογενειακό / És életem körülményeit nem rendezem
δεν κάνω περιβάλλον / S a családalapítást sem tervezem!
Κόρη καραβοκύρη, κόρη καραβοκύρη
κόρη καραβοκύρη και όμορφη κοπελιά
κορμί κυπαρισσένιο, λυγάς σαν λυγαριά
κορμί κυπαρισσένιο, λυγάς σαν λυγαριά
Egy hajótulajdonos lánya, egy hajósgazda lánya
Egy hajósgazda lánya, és oly' gyönyörű, oly' szépséges Ő
Teste mint a sudár ciprusfa, s hajlik, mint a fűzfavessző
Teste sudár ciprus, s hajlékony mint a fűzfavessző
Λυγαριά, λυγαριά
εσένα έχω στην καρδιά
λυγαριά, λυγαριά
θα σε κλέψω μια βραδιά
Te vesszőszál, kicsiny vesszőszál
Örökre szívembe zártalak mán'
Te vesszőszál, kicsiny vesszőszál
Meglásd, elloplak egy éjszakán!
Σαϊτεμένο μ' έχεις, σαϊτεμένο μ' έχεις
σαϊτεμένο μ' έχεις, πληγή δε φαίνεται
κι άλλος από σένα γιατρός δε γίνεται
κι άλλος από σένα γιατρός δε γίνεται
Nyilad a szívemig, a szívem közepéig hatolt
Nyilad szívem közepéig hatolt - bár sebem nem látható
Nincs is orvos rajtad kívül, fájdalmam nem gyógyítható
Más orvos nincs rajtad kívül, nélküled nem gyógyítható!
Refren:
Λυγαριά, λυγαριά...
Te vesszőszál, kicsiny vesszőszál...
Το φεγγαράκι ρώτα, το φεγγαράκι ρώτα
το φεγγαράκι ρώτα και τ' άστρα να σου πουν
τα μάτια μου πώς κλαίνε όταν σε θυμηθούν
τα μάτια μου πώς κλαίνε όταν σε θυμηθούν
Kérdezd meg a holdat, kérdezd csak meg a holdacskát!
Kérdezd meg csak a holdacskát, s a csillagokat, ahányat csak tudsz!
S elmondják, hogyan sírnak a szemeim, ha eszembe jutsz,
Szemeimből hogy hullnak a könnyek, amikor eszembe jutsz!
Refren:
Λυγαριά, λυγαριά...
Te vesszőszál, kicsiny vesszőszál...
Θαρρώ το πως το θέλεις, θαρρώ το πως το θέλεις
θαρρώ το πως το θέλεις να σεκλετίζομαι
και για τα να σ' αρέσει να βασανίζομαι
και για τα να σ' αρέσει να βασανίζομαι
Úgy vélhetném, te arra vágysz, úgy is hiszem: az a vágyad
Egyre jobban azt kívánva, hogy engem emésszen a bánat!
S az tetszene néked, ha engem más gyötrődni láthat!
És igen tetszene az néked, hogy más szenvedni láthat
Refren:
Λυγαριά, λυγαριά...
Te vesszőszál, kicsiny vesszőszál...
- Karesz - & - Sztratesz -
Legutóbb Stratos szerkesztette (2013-05-03 13:27:07), összesen 4 alkalommal
1. Μαύρη Μαγιονέζα / Fekete Majonéz együttes Google fordítás:
Όταν έρθεις επιτέλους να μου πεις τι συμβαίνει
Θα ανοίξω το μυαλό μου
Θα φωτίσω τη σκιά μου με το φως που μπαίνει
Θα ξεχάσω το παρελθόν μου
Πρόσεξε τι θα πεις … πρόσεξε τι θα κάνεις…
Πρόσεξε πως θα ζήσεις… πρόσεξε πως θα πεθάνεις…
Σ’ αγαπώ… Σ’ αγαπώ…
Amikor majd végre eljössz, hogy elmondd nekem, hogy mi a szitu
Megnyitom majd az agyvelőmet, s a tudatom
Megvilágítom majd sötét árnyékomat a fénnyel, ami betör
El fogom felejteni a múltamat
Vigyázz majd, hogy mit mondasz...! S vigyázz, hogy mit teszel...!
Figyelj arra, hogyan fogsz élni... És vigyázz arra is, hogyan halsz...!
Szeretlek..! Szeretlek..!
Στα ψέματα να ψάξεις την αλήθεια μου
Στα σκουπίδια τη ζωή μου
Όταν έρθεις να γευτείς τα παραμύθια μου
Και να σώσεις την ψυχή μου
Όμως πρόσεξε μη μ’ αντικρίσεις…
Πρόσεξε κι αν πετρώσεις…
Γρήγορα να με φτύσεις… γρήγορα να με προδώσεις …
Σ’ αγαπώ… Σ’ αγαπώ…
A hazugságaim közt, leljed meg az igazságot
A sok szemét mélyén, találd meg az életem!
Amikor majd eljössz, hogy megízleld a meséimet
És hogy megmentsd a lelkem
Ámde vigyázz! Ne szembesülj velem...!
Vigyázz, ha kővé találnál merevedni...
Mielőbb köpj le engem...! Gyorsan elárulj el..!.
Szeretlek...! Szeretlek..!
Δικιά μου είναι η βροχή
Που τρυπάει τα εσώψυχά σου
Πεινάω στ’ αλήθεια, πεινάω πολύ
Θέλω να φάω την καρδιά σου
Όσο σε θέλω πόνεσέ με …
Ζήτα μου να ιδρώσω…
Θλίψε με, φόβισέ με…
Κάνε με να τελειώσω…
Σ’ αγαπώ… Σ’ αγαπώ… Σ’ αγαπώ…
Az enyém az eső
Ami átfúrva magát, lelkedbe hatol
Éhezem isten igazán, nagyon éhezem!
Föl akarom falni a szívedet
Amennyire kívánlak, annyira bánts meg, s okozz fájdalmat...
Kérd, hogy follyon rajtam a verejték...
Szomoríts el, félelmíts meg...!
Tégy úgy, hogy végre végezzek magammal...!
Stratos Kedves!
Ennek az Arion-nak nincs valami közvetlen elérése, amit esetleg Winamp-ba is be lehet rakni? Felfedezni vágynék én is... Noha a jövő héten még biztosan nem, éretségi időszak köszöntött rám, így egy ideig most csöndben maradok... (Lehet, hogy csak pár nap, de az is, hogy egy-két hét is lesz belőle...)
De ha már egyeduralom, amit ugyan "visszautasítok"..., hát az alábbi dal alighanem a legindulatosabb alkotásaim egyike...
Μην μπεις στο κόπο να εξηγείς
Δεν ενδιαφέρεται κανείς,
Φύγε και μη σ’ απασχολεί
Πως θα `μαι τώρα που δεν θα `μαστε μαζί
Είτε με σένα ή χωρίς
Εγώ θα κοιμηθώ νωρίς
Ξενύχτια, δράματα, ποτά,
Εμένα δε μ’ αγγίζει τίποτα από αυτά
Ne fáraszd magad magyarázkodással,
Hidd el, senkit sem érdekel...
Takarodj innét, ne próbálj meggyőzni azzal kapcsolatban,
Hogy miután nem vagyunk már együtt, mi lesz most velem...
Veled, vagy nélküled maradok?
Mindegy! Úgy is korán alszom el!
Álmatlan éjszakák, drámák vagy italok,
Engem már egyik sem érdekel!
Αρνούμαι για σένα να πονέσω,
Να κλάψω, να στεναχωρηθώ
Δεν έχω άλλο κάτι να προσθέσω
Την ύπαρξή σου πλέον τελείως αγνοώ
Αρνούμαι για σένα να δακρύσω,
Δεν έχω για χάσιμο καιρό
Το δάκρυ μου δεν θα χαραμίσω
Για κάτι που έχει πάψει ν’ αξίζει από καιρό
Bolond leszek szenvedni miattad!
Sírni, vagy szomorkodni..., visszautasítalak!
Semmi nincs már, mit mondhatnék
Mindent töröltem magamból, ami csak Te vagy!
Kijelenteném, több könnyet nem ejtek már Érted,
Nincs időm, mit elvesztegessek
Nem pazarlom könnyeimet
Olyan dolog miatt, ami idejekorán elveszett!
Σκηνές δεν πρόκειται να δεις
Μελό ταινίες εποχής
Υπερβολές και δράματα,
Θα ασχοληθώ με άλλα πιο σημαντικά
Nem, ez nem az, aminek tűnik - nem egy mozifilm,
Vagy egy jelenet egy drámából,
Viták és túlzások, ez már mind a múlté,
Fontosab dolgok is vannak Nálad a világon!
Εκεί που είσαι ήμουν / Ott ahol vagy, én már jártam!
Αντὐπας - Εκεί που είσαι ήμουν
Μουσική - Στίχοι: Φοίβος
Όλα είναι στη ζωή μας σου λέω, δανεικά.
Ότι έδωσες θα πάρεις με τόκο, τελικά
Διαγωγή να έχεις κοσμιωτάτη,
αλλιώς θα έχεις επιπτώσεις, Σου θυμίζω πώς...
Életünk során - én mondom -, minden csak kölcsönbe jár!
S kamatostul visszakapod azt - végül -, amit Te adtál!...!
Életedet próbáld példásan, illően élni, különben
A következmények súlyát el kell viselned! Emlékeztetlek rá, hogy...
Εκεί που είσαι ήμουν, και εδώ που είμαι θα' ρθεις
καλά να τα παθαίνεις, αφού δεν θες να μάθεις
Κι αν τώρα εγώ πονάω, κι εσύ το διασκεδάζεις
Εννοια σου και σε λίγο, "Σώσε με" θα φωνάζεις.
Ott, ahol most vagy, én már jártam, s ahová értem, te is el fogsz jutni!
Bár járnál több szerencsével, mivel - mindebből - nem kívánsz tanulni!
S ha most engem éget is a fájdalom, s te ezen meg jókat szórakozol,
Jusson eszedbe, hogy majd nem sokára: - "Ments meg...!" - kiáltozod
Σ'αυτό το κόσμο όλους μας κρίνει ο Θεος
Εδώ είναι η κόλασή μας κι ο παράδεισος εδώ
Πάψε να με παιδεύεις μη με πληγώνεις, μη
Γιατί θα μετανιώσεις, στο' χω ξαναπει.
Mindenki felett ítélni fog Isten, ezen a világon
Emitt van a poklunk, és amott a Mennyországod...
Ne kínozz hát többé, ne sebezz, ne gyötörjél kérlek!
Hagyj, engem, mert bánni fogod! - szóltam ám, még régen!!
Μου φεύγεις, πάλι μου φεύγεις
Πάλι μου κλείνεις δυνατά την ίδια πόρτα
Κανονικά θα πρέπει πίσω σου να τρέξω
όμως εγώ δε θα ‘μαι τώρα όπως πρώτα
Elmész, most ismét elhagysz engemet
Ugyanazon ajtót, mely egykoron otthont jelentett, zárod be megint hangosan, sietve
Tudod, most Hozzád futnék vissza, kérvén könyörületed
De - mint korábban voltam - nem leszek újra gyenge!
Θα σε μισώ μ’ όλο τον πόνο που υποφέρω
με το θυμό, μ’ όλο το πάθος που χωράω
Θα σε μισώ τόσο πολύ που να μην ξέρω
αν σε μισώ ή αν ακόμα σ’ αγαπάω
Gyűlölni foglak minden fájdalmammal, mit nékem okoztál
Minden haragommal, minden érzésemmel, mely bennem felgyülemlett
Gyűlölni, megvetni foglak csupán, olyannyira, hogy magam sem tudom eztán,
Valóban gyűlöletet érzek, vagy tán még mindig szeretlek?
Μου φεύγεις, πάλι μου φεύγεις
Εσύ μονάχος πάντα χώριζες ψυχή μου
και πίσω κοίταζες κρυφά να δεις αν κλαίω
Πόσες φορές μου ‘χεις ληστέψει την ζωή μου
Most megint elmész, engem ismét magamra hagysz
Lelkem folyton csak szakajtottad, tépted
S titokban vissza-visszanéztél, sírok-e már, vajh?
Hányszor, Istenem, hányszor tetted már tönkre életem, hányszor inkább meghalni akartam volna evégett...?
Πήγα βόλτα μ’ ένα αστέρι
Πάλι μέχρι το πρωί
Δεν μου κράταγε το χέρι
Μα πηγαίναμε μαζί
Egy Csillaggal sétáltam én,
Amíg el nem jött a reggel
Kezeim nem fogta, nem szállt oda mellém,
De mégis, együtt sétáltunk az éj sötétjében...
Αν σε είδε το ρωτάω
Και ένα δάκρυ του κυλά
Όλα είναι μακριά σου
Τόσο διαφορετικά
Kérdeztem, vajh, látott-e Tégedet?
S szemeimből egy könnycsepp gördült le, csendesen...
Minden, olybá tűnik, távol Tetőled
Oly üres, oly különböző, Nélküled nem vgyok semmi sem...
Αυτά που κρύβω μέσα στην καρδιά μου
Τα όνειρα μου, τώρα με ποιον να μοιραστώ
Αφού δεν έχω εσένα αγκαλιά μου
Τα μυστικά μου, κι ότι αισθάνομαι να πω
Miként rejtsem el szívemet?
Kivel osszam hát meg álmaim?
Mióta nem vagy életemnek része,
Kinek mondjam el, amit érzek, kivel osszam meg titkaim?
Αυτά που κρύβω μέσα στην καρδιά μου
Τα όνειρα μου, και ότι αγάπησα πολύ
Πως θα ‘θελα να δεις την μοναξιά μου
Εδώ κοντά μου, να δεις πως όλα είσαι εσύ
Hogyan is rejtsem el, mi szívemben lakozik,
Álmaim, s amit olyannyira szerettem?
Az, hogy látni akarlak, csak magányomra tartozik,
Ő hallja csupán, hogy számomra, Te vagy a "minden"!
Συντροφιά με το φεγγάρι
Σε περίμενα ξανά
Και του έλεγα για σένα
Και για μένα μια φορά
A Holdnak társaságában
Vártalak újra csak, megint
S amíg beszéltem hozzá, Rólad fantáziáltam,
S arról, hogy most hová jutottam, hogyan élhetek itt?
Κοίταγε και δεν μιλούσε
Μ’ άκουγε προσεχτικά
Όλα είναι μακριά σου
Τόσο διαφορετικά
A Hold csak nézett reám, s nem szólt egy árva szót sem,
Figyelmesen hallgatta minden szavamat
Hogy tetőled távol, már nem létezhetem,
Oly haloványan ragyog minden elmúló élet-pillanat...
[Νίκος]
Αληθινά αυτά που ονειρεύτηκα
όταν εσύ με κοίταξες στα μάτια για πρώτη φορά
σε είδα και μαγεύτηκα
αληθινά για σένα η καρδιά μου χτυπάει δυνατά
Amiről álmodtam, valósággá vált,
Mikor először néztél két szemembe
Megláttalak, s úgy éreztem, elbűvölsz, lelkem az egekbe szállt,
S valóban, szívem Miattad, bizony, hangosabban ver, mint kellene...
Δε συγκρίνεσαι, δε συγκρίνεσαι σου λέω
σαν εσένα δεν υπάρχει τίποτα πιο αληθινό
μ’ ένα γέλιο σου, ό,τι με πονάει το διώχνεις
σαν τον άνεμο με σπρώχνεις σε ταξίδι μακρινό
Senkihez sem vagy fogható, senki sem lehet olyan - elmondom Néked,
Mint Te, nincs még egy oly igaz lélek!
Egyetlen mosolyoddal, úgy érzem, mi fájdalmat okozhat, a távolba vészett
Vigyél hát magaddal, Reád bízom mindenem, épp úgy, mint mikor hosszú útra szegődtem társul a szélnek...
Δε συγκρίνεσαι, δε συγκρίνεσαι σου λέω
μες στης μοίρας τα γραμμένα, το δικό μου είσαι εσύ
Μ΄ ένα γέλιο σου, μια αγκαλιά κι ένα φιλί σου
ερωτεύομαι μαζί σου και αρχίζω απ΄ την αρχή
δε συγκρίνεσαι, δε συγκρίνεσαι
Senki sem lehet olyan, mint Te, elmondom Tenéked,
A sorsnak könyvében Te, az enyém vagy, mindörökké!
Egy mosolyoddal, egy csókoddal, egy öleléseddel - mely soha sem érhet véget,
Szerelembe estem, Véled, s elölről kezdem én:
Senki sem lehet oly gyönyörű, mint amilyen Te vagy, érted?
[Κέλλυ]
Μόνο εσύ φωτίζεις το σκοτάδι
ούτε λεπτό να ζήσω, ν΄ αντέξω μακριά σου μπορώ
ζωή, ψυχή, αγάπη μου
μόνο εσύ υπάρχεις και είσαι ο λόγος να ζω
A sötétség felett csak Te uralkodsz, Te tűntetheted el,
Egy percig távol lenni Tőled, mondd, hogyan is volnék minderre képes?
Oh, életem, lelkem, Szerelmem,
Számomra csak Te létezel, s Te vagy az egyetlen ok arra, hogy éljek...
Stratos jóvoltából találtam egy új előadót, akinek több egészen pozitív dala is van,
ami nem viszonzatlan szerelemről szól, így remélem, hogy még több dalt is posztolok majd tőle...
Είσαι ο έρωτάς μου ο τελευταίος / Te vagy az én utolsó szerelmem
Στίχοι: Γιάννης Πάριος
Μουσική: Χάρης Βαρθακούρης
Πάνω στη πιο δύσκολη στιγμή μου
βρέθηκες στο δρόμο μου εσύ
για να δώσεις χρώμα στη ζωή μου
και να ξαναζήσω απ' την αρχή
Είμαι τυχερός που έχω εσένα
σπάνιο το ξέρω θα μου πεις
όμως σ' αγαπώ δεν είναι ψέμα
κοίτα με στα μάτια και θα δεις
Életem legnehezebb pillanatában
megjelentél te az utam közepén
hogy színt hozz az életembe
s újra életet a szívembe
Szerencsés vagyok, hogy enyém lehetsz
"aligha tudhatod", mondhatod
de ha azt mondom "szeretlek", nem hazudok
nézz a szemembe, kérlek, s meglátod
Είσαι ο έρωτάς μου ο τελευταίος
έρωτας τρελός και πολύ μοιραίος
συναρπαστικός και ο πιο ωραίος
μεσ' τον κόσμο αυτό
Μ' ένα τρυφερό και γλυκό φιλί σου
έγινα κορμί μέσα στο κορμί σου
κι άνοιξαν οι πόρτες του παραδείσου
μ' ένα σ' αγαπώ
Te vagy az én utolsó szerelmem
mert e szerelem őrült, s nagyon végzetes
magával ragad, de ez a legszebb
mit ebben a világban valaha lelsz
Egy gyengéd, s édes csókoddal
eggyé lett teveled az én testem
megnyíltak számomra a paradicsom kapui
mikor azt mondtad, szeretsz engem
Τρέμω και φοβάμαι μη σε χάσω
τρέμεις και φοβάσαι μη χαθώ
θέλω δυνατά να το φωνάξω
δίπλα σου θα είμαι όσο ζω
Φαίνεται μελό σαν παραμύθι
σαν ταινία άλλης εποχής
όμως την αλήθεια όποιος κρύβει
χάνει την ουσία της ζωής
Remegek és félek, nehogy elveszítselek
te is remegsz és félsz, nehogy elvesszek
olyan erősen szeretnék kiáltani egyet
mindig melletted leszek, amíg csak élek
Bár annak tűnhet, de ez nem egy mese
vagy egy más korban játszódó történet
mert aki az igazságot véka alá rejti
az életéből elveszíti a lényeget
#2020022013-05-09 09:27:34 Válasz a #201960. hsz-ra
Az alábbi dalszöveget többen is feldolgozták és előadták már.
Így, a bemutatni vágyott 300-as előadói listán, elvileg több énekest is
kipipálhatnánk, ha mindegyiknek szerepelne a videója a Youtube-on...
(Kíváncsi vagyok, Maxi bevállalja-e majd ennek - az angolból való fordítását...?)
Στίχοι: Μυρτιώτισσα
Μουσική: Γιάννης Σπανός
Πρώτη εκτέλεση: Πόπη Αστεριάδη
Άλλες ερμηνείες: Ελένη Τσαλιγοπούλου || Ερωφίλη
Έρωτας τάχα να 'ν' αυτό / A szerelem volna ez talán?
που έτσι με κάνει να ποθώ / Amely engem olyanná tesz, hogy
τη συντροφιά σου, / vágyódjak a társaságod után?
που σαν βραδιάζει, τριγυρνώ / Amely, mihelyst éjszaka lesz, bódorgom,
τα φωτισμένα για να δω / Hogy láthassam a kivilágított
παράθυρά σου; / az ablakaidat?
Έρωτας να 'ναι η σιωπή / A szerelem volna ez talán?
που όταν σε βλέπω, μου το κλείνεις / Mikor meglátlak, nekem bezárd
σφιχτά το στόμα, / Szorosan a szád,
που κι όταν μείνω μοναχή, / S amikor én magamra maradok,
στέκω βουβή κι εκστατική / Csendben, és extázisban állok
ώρες ακόμα; / Órákon át?
Έρωτας να 'ναι ή συμφορά, / Szerelem, vagy szerencsétlenség volna?
με κάποιου αγγέλου τα φτερά / Valamely angyal a szárnyaival
που έχει φορέσει, / Amiket felöltött,
κι έρχετ' ακόμη μια φορά / És még egyszer, újra eljött,
με τέτοια δώρα τρυφερά / Ilyen szerelmetes ajándékokkal,
να με πλανέσει; / Hogy elcsábítson engem?
Μα ό,τι και να 'ναι, το ποθώ, / De bármi is legyen, vágyom rá,
και καλώς να 'ρθει το κακό / És isten hozta a rosszt, a gonoszt,
που είν' από σένα· / Ami kitől származik, ha nem tőled?
θα γίνει υπέρτατο αγαθό, / Az lesz a legfőbb jó, hát,
στα πόδια σου αν θα σωριαστώ / Ha magam, a lábacskáid elé rogyok,
τ' αγαπημένα. / amiket imádok - főleg!
Thanos Tzanis-t én már elég régóta ismertem, mi több, figyelemmel is követem a munkásságát. Ténlyeg jó dalai vannak és magánemberként is rendkívül kedves...
Ha jól tudom, pont Jorgosz beszélt az alábbi dalról a megjelenése és a keletkezése okán és idején, több topicban is - azért is csodálkoztam, miért nem került még lefordításra...
Most sem tökéletes, de hallás után ilyenre futotta...
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Στίχοι: Νίκος Σαρρής
Αγγελική Ηλιάδη
Πώς ένας ουρανός
τα άστρα του διαρκώς
τα κρατάει αναμμένα
Πώς τα ΄μαθε όλα αυτά
κόλπα μυστικά να μου μάθει ένα
Hogyan lehet, hogy az égben
Ott fenn, a csillagok, örökké
Folyton-folyvást ragyogni képesek?
Hogyan tanulták meg mindezen
Apró titkokat..., bár megtanítanák nékem ezt!
Μια προσευχή ψάχνω να βρω
μονάχα αυτό μπορώ
απόψε που μου λείπεις
Μια προσευχή που αν την πω
και δε σε φέρει εδώ
θα μ΄έπαιρνε μαζί της
Csupán egy ima után kutatok,
Egyetlen után, melyből tudhatod,
Ma éjjel mennyire hiányzol nékem!
Egy imádságot, melyet Hozzád szólva mondok el,
De Téged el nem hoz, az égből senki sem felel,
Hisz magához szólított Ő, s mostmár szemed reám csillagként figyel...
Πώς ξέρει ο καιρός
καλοκαιρινός να επιστρέφει κάθε χρόνο
Πώς ποιος τον οδηγεί
που έχω πια χαθεί
να μου πει το δρόμο
Hogyan lehetséges, hogy az időjárás
Évről évre télből nyárrá változik?
Hogyan lehet, hogy aki őt - mostantól - vezeti, tűzön-vizen át,
Engem elvett Tőle, s azt mondta, egyedül kell mennem tovább?
Mondd, hová menjek most, hogy legyen ezután?
Nincs beírva úticél.
Válasz a #201960. hsz-ra
