Η αγαπη ένα τρενο που το χασαμε
και ενα αστειο που ποτε μας δεν
γελασαμε,πηρα δυναμη και ειπα
να τελειωσουμε,απ αυτην την
καταδικη να γλιτώσουμε.
Szerelmünk, mint vonat, melyről lekéstünk rég
S egy vicc, melytől soha sem
Nevettünk, hát bátorságra leltem, hogy mondjak valamit még:
Szakítsunk, legyen hát vége
Hogy megmentsük magunkat, s ne legyen baj belőle!
Τι σε πιάνει και με ψαχνεις και τρελενεσαι
πως τελειωσαμε μια για παντα δεν το δεχεσαι
τι σε πιανει και με ψαχνεις τα τηλεφωνα
σβησε με απ την ζωη σου σαν να πεθανα
Mi bajod van még, hogy folyton engem keresel, s azt mondod, megőrülsz értem?
Nem értetted meg, hogy köztünk mindennek vége?
Mi a fenét akarsz még, miért hívogatsz folyton, miért akarsz beszélgetni vélem?
Törölj már ki magadból..., mintha meghaltam volna! Hé, te!
Με κουρασανε τα μαζι σου τα πειραματα
και εχω παψει να πιστευω πια σε θαυματα
λες πως αλλαξες το προβλημα μας λυνεται
μα γεννιεται ετσι ο ανθρωπος δεν γινεται
Torkig vagyok tőle, hogy véled még bármit is csináljak,
S elfáradtm abban, hogy a csodákban higyjek
Azt mondod, változtál, s a problémák megoldódtak,
De valakitől, aki így született..., ez lehetetlen!
Πόσα στερήθηκα και απαρνήθηκα
για να υπάρχεις στη ζωή μου
επαναστάτησα, τα ξαναζήτησα
φεύγω τα παίρνω όλα μαζί μου
Hány és hány dologról - mely nékem hiányzott - lemondtam
Csakhogy életemnek része lehess...
De aztán fellázadtam én, s mindent visszavontam
Most hát elmegyek, s mindent magammal viszek, ne keress...
Μού΄χει λείψει η αγάπη
στα μαλλιά μου ένα χάδι
μια ζωή βαθύ σκοτάδι
και η αιτία πάντα εσύ
μια καλή μου φιλενάδα
μια βολτίτσα στη λιακάδα
μού 'χουν λείψει κι όλα μαύρα
και η αιτία πάντα εσύ
Csupán egy viszonzatlan szerelem maradt nekem
Hajamban ott maradt cirógatásod
Életre szóló mély sötétség, mely magába temet,
S ennek oka csak Te vagy, látod?
Egy jó barát beléptét,
S egy sétát a napfényben
Viszonzatlanul hagytam én, nékem már nem maradt más, csak a sötétség,
De mindennek az oka egyedül Te vagy, Te!
Όσα με μένανε σφιχτά με δένανε
για το χατίρι σου είχα αφήσει
όμως δεν τ' άξιζες και δε με κράτησες
φεύγω ο ήλιος μου πριν δύσει
Hány és hány dolog, engem félelemben hagyván
Mindent Néked adtam, tégy velem, ahogyan kedved tartja
De el nem fogadtad szívem, s magadtól oly kegyetlen módon eldobtál,
Ezért most elmegyek, mielőtt napfényem lenyughatna...
Βράδιασε ξανά και το μυαλό μου
άνοιξε φτερά κοντά σου για να 'ρθει
δάκρυ στη ματιά το όνειρο μου
θα' ναι το πρωί
γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν
γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν
νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν
όλα σε ζητούν
Újra beesteledett, s eszem, szellemem
Szárnyakat bontott, hogy Hozzád közelebb férkőzzön
Könnycseppként csillan az Álmom a szememen,
Mikor a reggel első sugara reám köszön...
Körülöttem minden, Reád emlékeztet
Körülöttem minden Terólad beszél
Úgy érzem, még az élettelen dolgok is könnyeznek
Reád vár itt minden, Téged óhajt, Rólad mesél...
Άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη
άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ
ψάχνω απ' το κορμί σου ίχνη στο σεντόνι
πώς να κλείσω μάτι πάω να τρελαθώ
άλλη μια βραδιά με βρίσκει μόνη
άλλη μια βραδιά για σένα αιμορραγώ
πάλι με τη σκέψη σου η καρδιά ματώνει
και δεν έχω τι να μοιραστώ
Egy újabb éj, mely ismét elhagyatva talál engem,
Egy újabb éjjel, melyben Utánad vérezem...
Ágyamban tested rám maradt nyomait kerestem,
Aludni próbálok, de az őrületbe jutok, teljesen...
Egy újabb éj, mely engem elhagyva lel,
Ismét egy éjszaka, melyben Utánad hullajtom véremet
Ismét Reád gondoltam, s reá a szívemből buzgó vér felel,
Hisz nincs semmi már, mit megoszthatnék Veled...
Βράδιασε ξανά και είμαι πάλι μονη
άδεια αγκαλιά κορμί χωρίς καρδιά
η δική σου σκέψη μ' έχει κάνει
φύλλο στο βοριά
γύρω μου τα πάντα σε θυμίζουν
γύρω μου όλα για σένα μου μιλούν
νιώθω πως και τα άψυχα δακρύζουν
όλα σε ζητούν
Újra beszürkül az ég, s én ismét egyedül vagyok
Két karom is üres, csupán szív nélküli test az enyém
Olyanná váltam - ahogy folyton Reád gondolok,
Mint az erős szélben elhagyatott, elhulló falevél...
Köröttem minden csak Terád emlékeztet,
Köröttem minden csak Tehozzád beszél
Úgy érzem, minden élettelen könnycseppben
Megbúvó emlék is Felőled mesél...
Ψυχή μου πονάς / Kedvesem, fájsz-e ott belül? / Gyötör a fájdalom, Lelkem?
Σαν ξυπνάω, τ' όνομά σου είναι η πρώτη λέξη μου
Ξεκινάει με τη μορφή σου πάντα η κάθε σκέψη μου
Τι να κάνεις, που να είσαι, είναι η μόνη έννοια μου
Πάνε μέρες που 'χεις φύγει, μα κυλάς στο αίμα μου
Amikor felébredek, mindig első szavam a neved
Minden gondolatom az arcoddal indul, az alkatoddal; Veled!
Mit csinálsz vajon? Merre lehetsz? Egyedül Te jársz a fejemben...
Bár napok múltak, mióta elhagytál, de ott keringsz benn a véremben.
Ψυχή μου πονάς ή μήπως γελάς,
για μένα μιλάς ή με ξεπερνάς,
καινούρια αρχή έχεις κάνει ή μόνη τα αστέρια κοιτάς;
Ψυχή μου θα 'ρθείς ή απλά θα χαθείς,
θ' ακούσω κλειδιά ή μια μαχαιριά..
θα είσαι για πάντα στα στήθια, πληγή σε μια άδεια καρδιά;
Kedvesem, vajh fájsz-e ott belül, vagy az lehet; nevetsz? Vajon beszélsz-e még rólam, vagy tán végleg elfeledsz?
Vajh újrakezdted mással, vagy csillagos eget egymagad nézegetsz?
Én kedves Lelkecském, vajon örökre eltűnsz, vagy visszatérsz-e még?
Hallhatom-e a kulcszörgésedet, vagy inkább egy kés szúrás leszel,
Örökös fájdalommal a mellemben, egy seb, a kihalt szívemben?
Είναι η μόνη συντροφιά μου τα δικά σου πράγματα
Έχω πάψει να πιστεύω τώρα πια σε θαύματα
Ήσουν πάντα ένας ήλιος μες στη καταιγίδα μου
Έχεις φύγει και μαζί σου πήρες κάθε ελπίδα μου
Egyetlen társaim: itthagyott személyes tárgyaid a szobában.
Most, ezentúl, egyre kevésbé tudok hinni már a csodákban.
A zord, viharos időkben, Te voltál nékem egyedül a napfény,
De elmentél, s veled együtt porladt széjjel mindenütt a remény...
Φύγε λοιπόν αφού το θες
τη μοναξιά θα αντέξω.
Δεν το περίμενε κανείς
πως θα χωρίσουμε εμείς
και πως για πάντα
από σένα θα ξεμπλέξω.
Hát menj el, ha azt akarod, hogy így legyen
A magány-érzetet majd én elviselem
Senki sem hitte volna, úgy hiszem,
Hogy köztünk egyszer mindennek vége lesz
S azt sem, hogy egy életre
Végeztem Véled, kitöröltelek...
Επιτέλους είμαι μόνος,
επιτέλους χώρισα
και πανάθεμα την ώρα
που σε πρωτογνώρισα.
Végre, egyedül vagyok, Végre, azt mondhatom, hogy vége... S a pillanatot átkozom,
Mikor először megláttalak Téged...
Τόσα χρόνια μου ‘χες κάνει
τη ζωή μου κόλαση.
Σε ανέχτηκα πολύ
μα τελειώσαμε τρελή,
φύγε κι ώρα σου καλή.
Az évek során életemet
Pokollá változtattad, Te!
Sokat áldoztam Néked,
De - te őrült - ennek mostantól vége!
Menj hát, s legyen szép életed!
Φύγε λοιπόν αφού το θες
θ’ αντέξω το αντίο
δε θα σε δω άλλη φορά
και νιώθω μέσα μου χαρά
που το διαλύσαμε
για πάντα εμείς οι δύο.
Hát menj, ha ezt akarod,
A távolságot majd elviselem én...
De tudd, Rólad többé tudni sem akarok,
Hisz magányban boldog, aki él...
Boldog vagyok, mert különváltunk, mi ketten
Adja hát az ég, hogy az életünk ezután is szép lehessen...
Περπάτησα στο δρόμο σου / A Te utadon jártam...
Περνάω, εκεί που σταματάει ο ουρανός
που φεύγει η μέρα βιαστική γι' άλλο ταξίδι
πώς να σε πιάσω που μπροστά μου είναι ο γκρεμός
και η σκιά σου παίζει ερωτικό παιχνίδι.
Hol az égboltnak vége van, ott haladtam én
Hol a napnak vége szakad, s egy új hajnalba vált át
Hogyan találnék Reád, ha előttem egy domb magaslik felém?
S ha csupán árnyékod űzi velem a szerelem játékát?
Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω
ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω,
περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια
μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια.
A Te utadat jártam, hogy találkozhassam Véled
Kezdettől fogva mindent Néked adtam én
Nyomaid pásztázva, ahogyan a csillagokban meg vagyon írva - kutattalak Téged,
De hiányod végett minden éjen elveszve bolyongok ott, hol már nincs remény...
Περνάω, εκεί που τελειώνει η μοναξιά
και τα πουλιά μου τραγουδούν τον ερχομό σου
μα μπαινοβγαίνεις στ' όνειρό μου, εσύ, κρυφά
και δε μ' αφήνεις για να δω το πρόσωπό σου.
Ott, hol a magánynak vége van, csatangoltam én
S hol a madarak jöttödről dalolnak
De titokban, minden álmomban Te vagy, csak mész, majd újra jössz felém,
S egy percig sem engeded láttatni arcodat...
Περπάτησα στο δρόμο σου για να σε συναντήσω
ό,τι κι αν είχα σου 'δωσα χωρίς να σε γνωρίσω,
περπάτησα στα χάδια σου που μου 'παν τα σημάδια
μα εσύ μου λείπεις μάτια μου και χάνομαι τα βράδια.( χ2 )
Utadra léptem én, hogy találkozzam Véled,
Mindenem átadtam, a kezdetektől fogva
Minthogy a csillagok mondották, követtem minden lépted,
De hiányod folytán az éjszakákat elveszve töltöm, céltalan bolyongva...
Πάλι τηλεφώνησα βρήκα τη σιωπή σου
νύχτα δολοφόνισσα τ΄όνειρό μου σκότωσες
κι απόψε έλα μου και τη ζωή μου κόψε
άγγελέ μου έλα μην πονώ
Újra felhívtalak, de reá ismét csak némaságod felel
Oh, sötét éj! Gyilkos valál Te, hogy álmokat, mint vékonyka papírt tépdesel?
S most hát eljövél, hogy életem kétfelé szabdald fel,
Bár itt volnál, Angyalom, hogy a fájdalom soh'se nyeljen el!
Ακου την καρδιά μου
που για σένα κλαίει έρωτά μου
γύρος του θανάτου η μοναξιά μου
κι άλλη μια βραδιά μεσ΄το κενό
Ακου την καρδιά μου
σου φωνάζει έλα πιο κοντά μου
πώς αντέχεις να΄σαι μακριά μου
κάνε τ΄όνειρο αληθινό
Hallgasd meg szívemet,
Mely könnyeit Utánad hullatjaj, Kedvesem!
Magányom halálos útvesztő, mely életem része lett,
Újabb, s újabb éjt hajtván ürességbe...
Hallgasd meg szívemet,
Melynek sikoltása oly keservesen mondja: jöjj közelébb, Kedvesem!
Hisz hogyan bírhatod ki, oly messze tőlem,
Add hát, hogy álmom - ezegyszer - igazzá legyen!
Πόσο σε χρειάζομαι τόσες άδειες νύχτες
μόνη μου φαντάζομαι πράγματα που κάναμε οι δυο μας
κάνουμε ταξίδια στ΄όνειρό μας
όμως μένει τ΄όνειρο μισό
Hány és hány éjszakán volt Reád szükségem, melyek üresen, Tetőled távol tellettek!
S ezért hát képzetemben számtalan perc villódzott, melyeket Véled élhettem meg...
Álmunk - mint köves út, s ezeknek utazói valánk, mi ketten,
De jaj, miért sejlik felém e keserű tény: minden bevégezetlen...?
Τώρα πια η ζωή σαν στρωμένο χαλί θα συμβιβαστεί
ένα βλέμμα ζεστό σ' ένα κρύο καιρό που θα φορεθεί
και σ' ένα χάδι πιο φτηνό κι απ' την δραχμή
με την αλήθεια της στο ψέμα θ' αφεθεί
Most az élet, mint sorsával megalkuvó pillanat
Vagy mint elkopott, óvó pillantás a jéghideg szélben
S egy semmit érő, olcsó simítás, mi itt maradt,
Hol a kimondhatatlan igazság lapul, csendben, de keményen...
Πάει καιρός που σβήνω το φως
και σου ζητώ σ' ένα όνειρο μέσα να μπεις να σε δω
Μα δε μπορώ να κοιμηθώ
γιατί φοβάμαι μη τύχει εσένα να ονειρευτώ
Mily régóta már, hogy lekapcsoltam a fényt,
S Téged kérlek, hogy lépj álmaimba, mert látni szeretnélek
De aludni nem tudok, míg ez meg nem történt,
Mert félek, tán így újra megálmodlak Téged...
Τώρα πια η ζωή σε μια πίστα σιωπής θα προσγειωθεί
με δυο λόγια απλά δίχως μυστικά θα ξεκλειδωθεί
και σ' ένα τέλος δίχως μέση και αρχή
με την αλήθεια της στο ψέμα θ' αφεθεί
Most hát, az élet a némaság színpadára száll,
Néhány egyszerű szócska, s lezáratlan titkok közepette
S a végén, mely kezdet, s folytatás nélkül maradt rám,
Csupán a tény lapul, mely hideg, kíméletlen...
Το αίμα μου μπορούσα εγώ
Για σένανε να δώσω
Το είναι μου και την ψυχή
Να σου τα παραδώσω
Μα εσύ ποτέ δεν μπόρεσες
Να μ' αγαπήσεις τόσο
Tenéked a vérem
Odaadni tudnám
Lelkem, s létezésem
Szintén átnyújthatnám...
De Te soha sem tudnál
Társként nézni reám...
Μαχαίρι αγάπη μου κρατούσες
Που κάρφωσες σε μένανε
Και το αίμα που έτρεχε κοιτούσες
Δεν είχες αίμα δει ποτέ
Kést tartottál felém, Kedvesem,
Melyet belém szúrtál...
S vérem nézted, mely csak folyt, folyt csepegve,
Mintha soha sem láttál volna még olyat, nem ám!
Κόκκινο, δεν ήταν κόκκινο
Είχε το χρώμα τ' ουρανού
Και την αγάπη ενός τρελού
Κι έσταζε έτσι όπως έσταζε
Έπαιρνε σχήματα τρελά
Θύμιζε εσένα φοβερά
Piros, oh, dehogy volt ez,
Ez csak az Égbolt színe volt!
S egy őrült férfi szerelme...
Csak csepegett, egyre csak csepegett
Őrült alakokba váltva
S Téged vajh mire emlékeztetett?
Το αίμα μου μαρμάρωσε
Στο παγερό σου αντίο
Κι η καρδιά μου πάγωσε
Και έσπασε στα δύο
Vérem kővé lett
Fagyos "Viszlát"!-odtól
S szívem is megdermedt,
Majd két darabra hullott...
Τώρα που φτάσαμε ως εδώ τι θες να κάνω
Pως όλα είναι όπως παλιά να παριστάνω
Να ζήσω πάλι απ' την αρχή τα ίδια λάθη
όταν αλλάζεις η καρδιά πως να σε μάθει
Most, hogy így alakult, mit vársz még tőlem, mit csináljak?
Tán, hogy úgy tegyek, mintha minden olyan volna, mint annakelőtte?
Hogy a kezdettől fogva újra és újra megéljem ugyanazon hibákat?
Mikor változol, a szív hogyan tanulhatna Tetőled?
Άσε με μόνο τι περιμένεις
νιώσε τι θέλω μια φορά
δώσε μου χώρο να σταθώ
να μείνω άλλο μην επιμένεις
Βρες ένα λόγο να΄μαι εδώ
σε αδιέξοδο θα βγω τι περιμένεις
Így, hagyj hát magamra, mire vársz még tőlem?
Bár, csak egyetlen egyszer, amit én, azt éreznéd...
Adj most helyet kérlek, hadd lélegezhessem fel,
Ne ragaszkodj hozzám, ha maradásom úgy sem jelentene semmit...
Egyetlen okot mondj, hogy Véled itt legyek,
Hisz a fájdalomtól majd meghalok, mire vársz még, mit tegyek?
Κανείς δεν ξέρει τελικά ποιος θα νικήσει
δεν έχει μέρος η χαρά να ακουμπήσει
το χρόνο πίσω μη ζητάς να τον γυρίσω
ότι τελείωσες εσύ να ξανά αρχίσω
Senki sem tudja, végülis ki került ki győztesen,
Csak az biztos, hogy a boldogság már soha többé nem lehet velem...
Ne kérd, hogy visszafordítsam az időt, Kedvesem,
S hogy újrakezdjem azt, amely Általad bevégeztetett...
Άσε με μόνο τι περιμένεις
νιώσε τι θέλω μια φορά
δώσε μου χώρο να σταθώ
να μείνω άλλο μην επιμένεις
Βρες ένα λόγο να΄μαι εδώ
σε αδιέξοδο θα βγω τι περιμένεις
Így van, hagyj Te is magamra, mire vársz még, mi legyen?
Bár egyszer, egyetlen pillanatra csak, azt éreznéd, amit én!
Most hát, agyj helyet, hogy levegőm szabadon vegyem,
Ne ragaszkodj hozzám, ha már elüldöztél!
Egyetlen okot mondj, amiért itt kellene lennem,
Hisz látod, hogy alul maradtam, mit vársz még, mit kellene tennem?
Ποτέ μου δε φοβήθηκα να ψάξω την αλήθεια
ήρθα, σε πλησίασα, σου ζήτησα βοήθεια,
έκλεισες τις πόρτες σου εσύ.
Κάποτε ενώσαμε για πάντα τις ζωές μας
ορκισμένοι αντίπαλοι το αύριο και το χτες μας
μια στιγμή αγάπης δεν αρκεί.
Soha sem féltem az igazságot kutatni
Jöttem, eléd álltam, segítséged kértem
De minden jtót bezártál, hogy ne tudjak Hozzád eljutni.
Egyszer azt mondtuk, életünk egyesül,
Holnapunk, s tegnapunk riválissá lettek
Egy pillanatnyi szerelm nem elegendő!
Απάντησε μου, αν είμαι εγώ κάτι για σένα,
απάντησε μου, για μια φορά έξω απ’ τα δόντια μίλησε μου,
να καταλάβω αν έχεις μέσα σου καρδιά.
Απάντησε μου, πώς όλα γίνανε καπνός,
απάντησε μου, που ό,τι κι αν ένιωσα δε τ’ άλλαξα ποτέ μου
πώς το κατάφερες εσύ σε μια βραδιά;
Válaszolj nékem, ha jelentek még számodra valamit,
Válaszolj, most az egyszer őszintén beszélj énhozzám!
Hogy meglássam, vajh, van-e Tebenned érző szív?
Felelj meg! Hogyan lehet, hogy minden porba hullt,
Válaszolj, hisz amit Irántad éreztem, soha sem változik...
Hogyan is let egytlen éj alatt jelenből múlt?
Μπήκα στο παιχνίδι σου και δέχτηκα το ρίσκο
έψαξα τα ίχνη σου μα τίποτα δε βρίσκω,
κρύφτηκες απόψε σαν σκιά.
Μέσ’ την άμμο τα όνειρα μπερδεύονται και σβήνουν
είμαστε δυο άνθρωποι που αφήσαμε
να γίνουν όλα τα μεγάλα πιο μικρά.
Játszmádban a veszélyt is vállalva,
Kincseidet kutattam, de nem találtam semmit...
Ma éjjel, mint árnyék, elrejted önmagad.
Álmaink homokként szóródnak szét a semmiben,
Ismét ketten vagyunk, kik megengedhetik
Hogy a nagy dolgokból apróság legyen...
Τ' όνομά μου μες στις λίστες απ' τα πλοία
στα αεροπλάνα, στα φθηνά ξενοδοχεία
Η φυγή στο πρόσωπό μου χαραγμένη
και μου λες εσύ πως είμαστε δεμένοι
Nevem a hajóval érkezettek között szerepel,
A repülőgépeken, az olcsó hotelekben is ott van...
A búcsúzás az arcomra írva fel,
S az Általad mondott - "Nincs köztünk semmi!" - végmondat...
Δεν μπορεί να με κρατήσει ο εαυτός μου
σε κανέναν δεν ανήκω, είμαι δικός μου
Το σπασμένο ουρανό σου μη μου δώσεις
Σ 'αγαπώ κι έτσι μπορεί να μ 'εξοντώσεις
Σ 'αγαπώ κι έτσι μπορεί να μ 'εξοντώσεις
önmagam hogyan tartanám életben?
Senkihez sem tartozom, a magam birtoklója vagyok
Ne, széthullott égboltod már ne add át énnekem,
Hisz tudod, hogy szeretlek, most mégis meghalok,
Hisz még mindig szeretlek, de megöltél bennem mindent, láthatod...
Ο δικός μου ο δρόμος, μ 'έχει χρόνια διαλέξει
στην οδό γράφει μόνος, επικίνδυνη λέξη
Ο δικός μου ο δρόμος, δε μου δείχνει αστέρι
για αγάπη μου δί-νει μια βαλίτσα στο χέρι
Az én utam tehát ez, évek óta csak ez maradt nekem,
Még az utcán is csak egyetlen szó kísért: "Magány!"
Utam nem mutatja egy fénylő csillag sem,
S egy megpakolt bőrönd, melyet, "szerelmed" jeléül nékem odaadtál...
Στον αέρα τριγυρνάω δίχως λόγο
κι αγκαλιάζομαι τις νύχτες με το φόβο
Ποιο κομμάτι γης μπορεί να με κρατήσει
αφού η σκέψη μου μ' έχει εξορίσει
Egymagam vándorlok csupán, anélkül, hogy tudnám, mi célom lenne itt?
S éjjelente nem ölel más, csak a gyötrő félelem...
Mely földrészen találhatnék nyugalmat, mely a halálba segít?
Mióta még onnét is - magam száműzettem? ***
Διαδρομές πάντα στις ίδιες υποσχέσεις
μη μου λες πως μ' αγαπάς και θα με δέσεις
Θα ξεφύγω απ' της ζωής τις χαραμάδες
Πάντα μόνος θα 'μαι μέσα σε χιλιάδες
Πάντα μόνος θα 'μαι μέσα σε χιλιάδες
Ugyanazon ígéreteknek hittem én, újra és újra,
Ne mondd hát nékem, hogy szeretni fogsz, s Hozzád még bármi közöm lehet...
Az élet szakadékaitól menekülök egy csendesebb útra,
Hol ezrek között ezentúl már mindig egyedül leszek...
***: A mondatrész tulajdonképp az önkínzatás egyik legvégső formája, mikor már önmagát annyira gyűlöli, hogy arról fantáziál, hogy tudatának kétfelé szakadásával saját személyének gyilkosa lesz... Olyan ez, mintha önmagunkat látnánk a tükör túloldalán, amint épp a látott kép az innenső oldalon álló, a tükörbe néző embert akarná megölni...
Έξω φυσάει και βρέχει / Odakinn szél fúj, és zuhog...
Αφού μιλάς για χωρισμό
ας χωριστούμε απόψε
άπλωσε το χεράκι σου
και τη ζωή μου κόψε
Most, hogy elmondtad: vége,
Így van, hagyj magamra..., e sötét éjjelen!
Két kezed emeld fel magasan az égre,
S szenvedő lényemet..., öld meg, vágd két részre!
Φύγε λοιπόν και μη κοιτάς
το δάκρυ μου που τρέχει
μα πάρε την ανάσα μου
Έξω φυσάει και βρέχει
Menj csak, messze tőlem, s kérlek, ne nézz hátra,
Éretted könnyeim mily patakként hullnak...
De utolsó légvételem..., vidd magaddal máma,
S engedd el ott, hol... hideg szelek fújnak!
Nem néztem az Eurovíziós dalfesztivált, csupán némi részleteket láttam belőle...
...Ám, amikor a lejátszott nóták összefoglalóinak szilánkjaiba néztem, köztük a kiesett ciprusi nótával...
...no, azt a nótát szívesen végighallgattam volna! Ezért, hát íme, rákerestem!
Δέσποινα Ολυμπίου
Music: Andreas Georgalis
Lyrics: Zenon Zindilis
Greek Lyrical Edition 2013
Cyprus Entry | Eurovision Song Contest 2013 Malmo
Γι' ό,τι έζησα, ποτέ δε μετανιώνω, / Amiket átéltem veled, azt soha meg nem bánom
γι' ό,τι αγάπησα, συγνώμη δε ζητώ, / Bocsánatot sem kérek, amiért szerettem - Nem "sajnálom"!
γι' όσα θέλω, την ψυχή μου απογειώνω / Felmentem a lelkem mindazért, mit akartam
και γι' όσα μου 'δωσες, εγώ σ' ευχαριστώ. / És köszönet néked mindazért, amit Tőled kaptam!
Gia o,ti ezisa, pote den metaniono
Gia o,ti agapisa, sygnomi den zito
Gia osa thelo ti, psychi mou apogeiono
Kai gia osa mou 'doses ego se efcharisto
Αν με θυμάσαι, / Ha emlékszel még rám
πες μου αν θα σε ξαναδώ. / Mondd meg, hogy láthatlak-e újra?
Σε περιμένω, / Várok reád,
πάντα για σένα θα 'μαι εδώ. / Várlak én örökké. Itt leszek számodra
An me thymasai
Pes mou an tha se xanado
Se perimeno
Panta gia sena, tha 'mai edo
Για όσα έδωσα σε μια καρδιά τις δύο, / Mindazért, mit odaadtam - kettőnk javára - egy szívnek,
για όσα νιώσαμε μαζί σε νοσταλγώ / És mindazért, mit éreztem veled - Utánad vágyakozom!
και θα υπάρχω στο πιο δύσκολό σου «αντίο», / És én, a legnehezebb "végső" búcsúzásodon is ott leszek,
στο πιο γλυκό απ' όσα είπες σ' αγαπώ. / S a legédesebb "szeretlek"-jeidnél, mit az ajkad valaha is mondott..!
Gia osa enosan se mia kardia tis dyo
Gia osa niosame mazi, se nostalgo
Kai tha yparcho sto pio dyskolo sou antio
Sto pio glyko ap' osa eipes "s' agapo"
Αν με θυμάσαι, / Ha emlékszel még rám
πες μου αν θα σε ξαναδώ. / Mondd meg, hogy találkozunk-e újra?
Σε περιμένω, / Várok reád,
πάντα για σένα θα 'μαι εδώ. / Várlak én örökké. Itt leszek számodra
An me thymasai
Pes mou an tha se xanado
Se perimeno
Panta gia sena, tha 'mai edo
Αν με θυμάσαι, / Ha emlékszel még rám
πες μου αν θα σε ξαναδώ. / Mondd meg, hogy látlak-e újra?
Σε περιμένω, / Várok reád,
πάντα για σένα θα 'μαι εδώ. / Várlak én örökké. Itt leszek számodra!
An me thymasai
Pes mou an tha se xanado
Se perimeno
Panta gia sena, tha 'mai edo
Αν με θυμάσαι, / Ha emlékszel rám
γίνε ένα αστέρι φωτεινό, / Légy egy ragyogó csillag
σαν έρθει η νύχτα / Hogy amikor az éj leszáll
να σε κοιτώ στον ουρανό. / Az égen láthassalak
An me thymasai
Gine ena asteri foteino
San peftei i nychta
Na se koito ston ourano
Αν με θυμάσαι, / Ha még akadna emléked rólam
γίνε ένα αστέρι / Légy fényes csillag!
να σε κοιτώ στον ουρανό. / Hadd nézzelek az égen - csodáljalak!
An me thymasai
Gine ena asteri
Na se koito ston ourano
#2027042013-05-23 10:35:04 Válasz a #202591. hsz-ra
A fenti dal fordításának egyik verziójára lelt Karesz a https://lyricstranslate.com/ oldalán,
és akadt még néhány olyan dalfordítás köztük, amely nincs még fenn az oldalunkon.
Elhatároztam hát, hogy lassacskán - átköltve - ide is felteszem őket.
Az első:
Στίχοι: Στέλιος Ρόκκος
Μουσική: Στέλιος Ρόκκος
Πρώτη εκτέλεση: Στέλιος Ρόκκος
Κάποιο βράδυ σου ‘χα πει πως θέλω / Egyik este azt mondtam neked, hogy szeretném
να γυρίσω όλο τον κόσμο, όλο το κόσμο / bejárni az egész világot, az egészet körbeutazva
κι εσύ μου γέλασες γλυκά και μου πες / és te rám mosolyogtál édesen, és azt mondtad,
το φιλί μου μυρίζει δυόσμο, μυρίζει δυόσμο. / hogy a csókomnak menta illata van, menta illata…
Κάποιο βράδυ σου ‘χα πει πως θέλω / Egyik este azt mondtam neked , hogy szeretnék
να πετάξω σαν πουλί, πάνω απ’ τον κόσμο / úgy szárnyalni, mint a madár, a világ fölé szállva...
κι εσύ ζωγράφισες φτερά σ' ένα λευκό χαρτί / És Te, egy fehér papirra szárnyakat festettél
και μου πες, φως μου, μη φύγεις φως μου. / s azt mondtad: "Csillagom, ne menj sehova, csillagom sehova!"
Έμεινα εδώ να μη σου λείψει τίποτα, / És itt maradtam, nehogy hiányozzon valami is a számodra,
έμεινα εδώ να μη φοβηθείς, / Itt maradtam, hogy semmitől, soha ne félj
να μη μείνεις μόνη σου κι εγώ στο τίποτα / s hogy ne maradj magadra - s én az űrbe utazva -,
έμεινα εδώ να μη μαραθείς. / itt maradtam, nehogy sorvadozva élj…!
Κάποιο βράδυ μου ‘χες πει πως πρέπει / Valószínű, és csak úgy lehet - mondottad egyik este nekem,
να γεννήθηκα για σένα, μόνο για σένα / hogy csak a kedvedért születtem, csak Néked teremtettem!
κι εγώ σε πήρα αγκαλιά και χάθηκα / És én az ölembe vettelek, és egészen belevesztem
στα μάτια σου τα μαγεμένα, τα μαγεμένα. / szemeid varázslatos szépségébe, az elbűvőlő szemekbe.
Κάποιο βράδυ μου ‘χες πει πως δε μπορείς / Egyik este azt mondtad nekem; "Nélkülem nem bírsz
να ζήσεις μια στιγμή χωρίς εμένα / egy pillanatig sem élni! Rám van szükséged!
κι εγώ δε μίλησα ξανά γιατί στα χέρια μου / És én ismét, nem szólhattam újra semmit, hisz
είχα εσένα μόνο εσένα. / a kezeim közt tarthattalak Téged, egyedül csak Téged!
Κι έμεινα εδώ να μη σου λείψει τίποτα, / És itt maradtam, nehogy hiányozzon valami is a számodra,
έμεινα εδώ να μη φοβηθείς, / Itt maradtam, hogy semmitől, soha ne félj
να μη μείνεις μόνη σου κι εγώ στο τίποτα / s hogy ne maradj magadra - s én az űrbe utazva -,
έμεινα εδώ να μη μαραθείς. / itt maradtam, nehogy sorvadozva élj…!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #202591. hsz-ra
