Stratos! Kár volt megelőznöd Despina Olimpiou dalával, épp most akartam nekiállni! Így azonban egy másik új nótához nyúltam...
Ő is indult a görög eurovíziós selejtezőn, de sajnos nem jutott tovább...
Stratos: Semmi gond Maxi! Annyira megtetszett... és mivel sokáig el tudtam hallgatni, hát nekiestem magam!
Απόψε πάλι θυμήθηκα
Έναν παλιό έρωτά μου
Με αναμνήσεις ξενύχτησα
Τον είχα πάρει αγκαλιά μου
Κάτι αγάπες παράξενες
Μες στην ψυχή μας φωλιάζουν
Καμία τέτοια δεν έζησες
Να σου πω με τι μοιάζουν
Ma éjjel, újra megemlékeztem
Egy régi szerelmemről...
Ki miatt most emlékek közt éjjeleket töltök el
Melyekben folyton ölelgettem őt...
Néhány furcsa szerelem
Örökké a lelkünkben marad...
Tudom, hogy Te nem éltél meg hasonlót, soha sem,
Hát engedd meg, hadd mondjam el, milyen is ez, hogyan érzem most magamat!
Είναι σαν καλοκαίρια
Είναι σαν πυρκαγιές
Είναι όπως τ’ αστέρια
Που πέφτουν χωρίς να φταις
Olyanok ezek, mint a nyárnak érzete,
Vagy mintha tüzet érintenék...
Vagy, mint a csillagok, ott fenn az égben,
Melyek egyszer csak lehullnak, anélkül, hogy Téged okolnának mindenért...
Κάτι άντρες παιδιά μας παιδεύουνε
Μα αυτούς μια ζωή θα λατρεύουμε
Κάτι άντρες παιδιά μας κουράζουνε
Μας πονάνε, μα δεν τους αλλάζουμε
Néhány ember csak szörnyű időket hagy nekünk,
De életünkön végigkísérnek ők...
Néhánytól elfáradunk, s kínok közt szenvedünk,
S bár megbántanak, de meg nem változik, mit irántuk érzünk...
Πόσα ξενύχτια στο πάτωμα
Μ’ ένα τσιγάρο στο στόμα
Να περιμένουμε άσκοπα
Ένα τηλέφωνο ακόμα
Με απορίες μας άφησαν
Και μια γλυκόπικρη γεύση
Μα όμως πάντα γυρίζουνε
Σε μια ανύποπτη σκέψη
Hány és hány álmatlan éjszaka a padlón fetrengve,
Egy cigarettával, magányban élve tovább
Céltalanul várva, folyton reménykedve,
Egy telefonhívásra hosszú idő után...
De itt hagytak ők, kérdések közt, árván,
S egy keserédes ízzel, mi utánuk marad...
De valahogy mindig visszajárván,
Egy gyanútlan gondolatként, melytől a szív meghasad...
Τι είναι αυτό που μας ενώνει / Mi az, ami minket összeköt, egyesít?
Lyrics: Philippos Pliatsikas
music: Sasa Dragic
Artist: Pyx Lax
Album: Για τους πρίγκιπες της Δυτικής Όχθης, 1994
(For the princes of the West Bank, Harvest – 7243 4 80231 1 7)
Track 8 of 15
Θα 'θελα μια νύχτα στου ανέμου το νησί
να 'βρισκα της μοίρας το ψεύτικο κρασί,
εκείνο που σε βγάζει απ' την παγωνιά,
να το πιω και να φύγω μακριά.
Tha'thela mia nihta stou anemou to nisi
na'vriska tis miras to pseftiko krasi
ekino pou se vgazi ap'tin pagonia
na to pio na figo makria
Szerettem volna egy éjt tölteni a Szelek szigetén,
Hogy megleljem sorsom hamis borát,
Azt, ami a hideg fagyból, kiemel.
Hogy felhörpintsem, és tovább induljak, messzire...
Για να σε βρω στης Σμύρνης την άσβεστη φωτιά,
να μου φανερώνεις του Αιγαίου τα μυστικά,
να μου τραγουδήσεις πράγματα γνωστά
και να νιώθω πως σε ξέρω από παλιά
Gia na se vro stis Smirnis tin asvesti fotia
na mou faneronis tou Egeou ta mistika
na mou tragoudisis pragmata gnosta
ke na niotho pos se ksero apo palia
Azért, hogy reád leljek Smyrna kiolthatatlan tüzénél,
Hogy felfedhessed számomra az Égei-tenger titkait,
Hogy nékem jól ismert dolgokról énekelj,
És érezhessem, mily régről ismerlek..!
Τι είναι αυτό που μας ενώνει,
μας χωρίζει, μας πληγώνει;
Είν' ο χρόνος, που τελειώνει,
και ξανά μένουμε μόνοι.
Ti ine afto pou mas enoni
mas horizi, mas pligoni
in'o hronos pou telioni
ke ksana menoume moni
Mi az, mi összeköt, egyesít minket,
Mi az, mi elválaszt, mi az ami bánt bennünket?
Eljött az idő, mely elhozza a búcsút,
És ismét magunkra maradunk.
Giorgos Dalaras / Ntalaras & Pix Lax:- Ti einai auto pou mas enwnei
Σήκω, χόρεψε συρτάκι με τρελή διπλοπενιά
Χόρεψέ το σαν μορτάκι, να βουίξει η γειτονιά
Έλα, πιάσε με απ’ τον ώμο, κι όπα πρώτα το δεξί
Κι αν μου κουραστείς στο δρόμο, θα σε βάλω σε ταξί
Kelj fel, táncold a Sirtakit, az őrületes duplahúros zenére!
Táncold úgy, mint az utcák kölke, s hördüljön fel a szomszédság a környéken!
Gyere fogd meg a vállam, és - hoppá! - emeld előbb a jobbodat!
Hogyha elfáradsz nekem az úton, majd taxival vitetlek haza!
Λα, λα, ...
La, la, lalala lala, la...
Θέλω κέφια, θέλω γέλια, κι η φωνή μου ν’ ακουστεί
Απ’ του μπουζουκιού τα τέλια έχω απόψε κρεμαστεί
Όσα κι αν μου πουν πληρώνω και κεράστε τα παιδιά
Θέλω να σε καμαρώνω όλη ετούτη τη βραδιά
Όπα! ...
Jól akarom érezni magam! Nevetni akarok, s csak úgy zengjen a hangom!
A buzuki hangjaitól, ma éjjel egészen kiakadtam
Bármennyit is mondanak nekem, kifizetem! És kínáljátok meg itallal a srácokat!
És büszke akarok lenni rád, egész éjjel!
Hoppá!
Θέλω μόνο μια φορά
να σε πάρω μακριά
έστω και για μια στιγμή
να ξεφύγουμε μαζί
Szeretnélek, csak egyetlen egyszer
Innen magammal ragadni – messze!
Még, ha pillanatokra is csupán,
S az útnak együtt indulnánk..!
Μες τα μάτια να κοιτάς
μ' ένα βλέμμα να μεθάς
να σ' αγγίζω και να καις
να σε νιώθω πως με θες
Nézz bele a két szemembe!
Egyetlen pillantásomtól, légy megrészegedve,
Hogy lángra kapj, amikor megérintelek,
s érezhessem azt, hogy kellek neked!
Όλα για σένα
μόνο για σένα
κάνε ότι θες
κάνε υπερβολές
όλα για σένα
μόνο για σένα
κάνε ότι θες
δίχως όρους κι αναστολές
Mindenem odaadom neked,
Csupán csak Teneked!
Tégy, amit csak kívánsz,
Ess nyugodtan túlzásokba!
Mindenem odaadom neked,
Csupán csak Teneked!
Tégy, amit csak kívánsz,
Ne ütközz szabályokba, s gátlásokba!
Θα τρελαθώ
χόρεψε με στο δικό σου το ρυθμό
τον έλεγχο μου χάνω, φεύγω μακριά
μαζί μπορούμε ν'ανεβούμε τώρα πιο ψηλά
Megőrülök majd,
Vigyél táncba, a saját ritmusodra!
Elvesztem az ön-kontrollomat, s messze szállok én,
Veled együtt, magasabbra érhetünk most - határ az ég!!
Θα τρελαθώ
χόρεψε με στο δικό σου το ρυθμό
τα όρια όλα σπάσε, ζήσε δυνατά
ελεύθερη η καρδιά σου να χτυπά να πετά
Megőrülök majd,
Vigyél táncba, a saját ritmusodra!
Dönts le minden korlátot, teli erővel élj!
Szabadon verjen, szárnyaljon a szíved, ne félj!
Νιώσε μέσα μας βαθιά
δυναμώνει η φωτιά
τόλμησε να αφεθείς
τόλμησε, μη φοβηθείς
Érezd, ahogy bennünk, mélyen,
Egyre erősödik a tűz, egyre éled!
Merd, elengedni magad, s élj!
Csak merjed jobban! Ne félj!
Μες τα μάτια να κοιτάς
μ' ένα βλέμμα να μεθάς
να σ' αγγίζω και να καις
να σε νιώθω πως με θες
Nézz bele a két szemembe!
Egyetlen pillantásomtól, légy megrészegedve,
Hogy lángra kapj, amikor megérintelek,
s érezhessem azt, hogy kellek neked!
Αχ και να μπορούσα
να σου χαρίσω τον ουρανό για να πετάς
Ah, bárcsak megtehettem volna...,
Hogy Néked ajándékozzam az eget, s az egekbekbe repíthesselek!
Αχ και να μπορούσα
να σου χαρίσω όλα τ' αστέρια να τα μετράς
Ah, bárcsak megtehettem volna...,
Hogy Néked ajándékozzam az összes csillagot, hogy őket számba vehessed!
Αχ και να μπορούσα
να σου χαρίσω και δυο καρδιές να τις πονάς
Ah, bárcsak megtehettem volna...,
Hogy Néked két szívet is ajándékozzak, s bennük fájdalmat okozhass!
Και να μου λες ό,τι με θες
και μακριά μου πως δεν μπορείς
πως μακριά μου στιγμή δε ζεις
στην αγκαλιά μου μέσα να κρυφτείς
És azt mondhassad - kellek én Teneked,
S hogy nem tudsz élni távol - nélkülem,
Egy percig sem bírnál élni távol tőlem,
S hogy karjaim közé rejtőzhess az ölben.
Αχ και να μπορούσα
να σου χαρίσω και μια ζωή για να γελάς
Ah, bárcsak megtehetném...,
Hogy még egy életet ajándékozhassak Néked, s nevess!
Όνειρα που φύγαν σαν και σένα
όνειρα που κάναμε και οι δυο
όνειρα που πήγαν στα χαμένα
όνειρο το δικό σου σ' αγαπώ
Oh, az álmok! Mint ahogy Te, úgy oszoltak széjjel!
Álmok, melyeket közösen szőttünk szépen,
Álmok, melyek veszendőbe mentek.
S az Álom - amiben kimondtad: Szeretlek.
Stratos Kedves! Te aztán alaposan belehúztál! Versenyezzünk egyet?
Már-már azt hitted ugye, hogy visszahúzódtam, ... elmentem? Nem ám úgy, mint az alant következő nótában áll!!!
Φεύγω, φεύγω τώρα μακριά να βρω τον εαυτό μου
φεύγω τώρα γεια χαρά φεύγω για το καλό μου
Φεύγω τώρα μακριά να βρω τον εαυτό μου
κουράστηκα πια δεν μπορώ φεύγω κι ας σ’ αγαπώ
Elmegyek! Messze Tőled, hogy önmagam megleljem,
Távozom! Szervusz - ez az, mitől jobb kedvben leszek...
Messze megyek Tetőled, hogy megtaláljam, mit is rejt életem,
Elfáradtam, az érzést elviselni nem tudom többé, így hát elmegyek, akármennyire is szeretlek...
Φεύγω κι ας αγαπάω φεύγω κι ας πονάω
φεύγω για να ξεχάσω να σε ξεπεράσω
Φεύγω κι ας αγαπάω φεύγω κι ας πονάω
πρέπει κι εγώ να ζήσω απ’το μυαλό μου να σε σβήσω
Elmegyek Tőled, mégha szeretlek is, s mégha fájdalommal tölti ez meg szívemet,
Elmegyek, de csak azért, hogy elfeledjelek...
Elmegyek, mégha szeretlek is, s tudom, ez megsért most engemet,
Mennem kell tovább, de csak miután magamból végleg kitöröltelek...
Πάψε να μιλάς και μάθε ν’αγαπάς
πάψε να πονάς αυτούς που σ’αγαπάνε
Πάψε να μιλάς απόψε μόνο άκου
δυο λόγια θα σου πω φεύγω κι ας αγαπώ
Megállj, ne beszélj semmit! Inkább tanuld meg, hogyan kell szeretni!
Ne bántsd meg azokat, akik még közel vannak Hozzád!
Ne szólj egy szót sem, ma éjszka inkább próbálj meg reám figyelni,
De ne aggódj, néhány szót mondok csupán: elmegyek, pedig mindenem Néked adnám...
Az előző gondolatomat aztán nehogy sértésnek vedd, szeretek mostanában a Te régesrégi mechanikádhoz alkalmazkodva a saját mondataimból kiragadni egy-egy szót - vagy épp a fordított dal címéhez illesztgetni gondolataimat... Remélem azért csak sikerült eloszlatnom a felhőket és megtalálnunk a közös nevezőt... Nino-nak már igen...
Σε κάθε νίκη μου, σε κάθε μου γιορτή,
σε κάθε μου όνειρο, σε κάθε Κυριακή,
σε κάθε "Ζήτω" μου, σε κάθε μου ευχή,
σε ότι καλό θυμάμαι... ήσουν εκεί...
Minden győzelmemben, minden ünnepemen
Minden álmomban, s minden vasárnapon
Újongásaimban, s kéréseimben
Egyszóval minden jóban, melyre emlékszem, Te ott voltál - elmondhatom...
Στις ωραιότερες με διαφορά στιγμές όλης μου της ζωής,
είδα πως τελικά εσύ ήσουν ο κοινός τους παρονομαστής,
κι ότι καλύτερο συνέβει μέχρι σήμερα σ' εμένα (σε μένανε),
μωρό μου οφείλεται κατ' αποκλειστικότητα σ' εσένα (σε σένανε)
Életem legszebb pillanataiban
Egy közös dolog vagyon csak: Te!
A legjobb dolgok, melyeknek részese voltam,
Miattad lettek szépek, Kedvesem!
Σε οτιδήποτε μπορώ να θυμηθώ,
που να'ναι υπέροχο, που να'ναι μαγικό,
που θα 'θελα να ξαναζήσω απ' την αρχή,
μέσα σ' αυτό μωρό μου είσαι εσύ..
Mindenre, amire csak emlékezhetem,
Mely csodálatos, mely bűverővel bír,
Melyet a kezdetektől fogva élnék újra, mégegyszer,
Te mindenben benne voltál, Kicsim!
Ez meg itt már megint az én egyéni ízlésvilágom... Ráadásul örülök is, mert Remos új albummal jelentkezett, melynek szövegeit hamarosan felteszem ide, persze apránként. Kedvemre való nóták vannak rajta, annyit elárulnék... Ez is olyan.
Εσύ με τη φωτιά, εγώ με τον καπνό
Ότι είμαστε, ότι είμστε το καίμε
Να μάθεις να αγαπάς, να μάθω να αγαπώ
Και ύστερα, πιο ύστερα τα λέμε
Te a tűztől égsz el, én a dohányfüsttől
Amik egymásnak vagyunk, igen, amik vagyunk, velünk együtt gyullad fel
Tanulj hát meg szeretni, én is megedződöm
S később, igen, később még beszélünk,, hidd el!
Είναι εύκολη η απόφαση να ζούμε χωριστά
Μα πώς να τη σηκώσουμε δυο άνθρωποι μετά
Τι γίνεται, πες μου, τι γίνεται
Τα βράδια όταν πέφτει η μοναξιά
A döntést, hogy külön éljünk, oly könnyű volt meghozni,
De ezután hogyan, miként ébredünk?
Mi történik, oh, beszéld el, – mért kell így eldobni?
Mi lesz, ha a magány lesz csupán, melyhez éjjel beszélhetünk?
Βρέξε ουρανέ εγωισμό να μη με δει που κλαίω
Ναι να μη με δει στο σπαραγμό αυτό τον τελευταίο
Βρέξε ουρανέ ωκεανό, ωκεανό να ‘χω να κρύβομαι
Oh, ég, mily önzés, de küldj esőt, hogy ne láthassa, miként sírok én!
Igen, hogy ne lássa e bánatot, mely reám tört!
Oh, ég! Tölts meg egy óceánt, ahová elrejtőzhetem, ha már nincs remény!
Βρέξε ουρανέ εγωισμό να μη με δει που κλαίω
Κι όπως θα μου λέει για χωρισμό εντάξει να τις λέω
Βρέξε ουρανέ ωκεανό, να μη φανώ που υποκρίνομαι
Oh, ég! Hadd essen csak, így legalább nem láthatja, ha sírok, s szenvedek,
S ha (Ő) a szakításunkról beszél, hadd mondhassam: jól vagyok...
Ég! Önts ki egy óceánt, csakhogy ne kelljen kimutatnom - mindez csak hazugság volt, tettetett!
Δεν αξίζα μου λες, δεν άξιζες θα πω
Oι λέξεις μας τα σώματα χτυπάνε
Να μάθεις να αγαπάς, να μάθω να αγαπώ
Να ξέραμε τα λόγια να μετράμε
Te azt mondod, a remény már halott, s én is eképp felelek rá,
Szavaink - testünkre - mint erős csapások érkeznek
"Tanulj meg szeretni! Én is ezt teszem hát",
Bár megszámlálhatnánk a hamis ígéreteket!
Οι φίλοι με ρωτούν αν όλα είναι εντάξει
ακόμα αν με πονάει αυτός ο χωρισμός
πως φαίνεται καθόλου να μη μ' έχει πειράξει
πώς μπόρεσα και ήμουν τόσο δυνατός
Barátaim folyton azt kérdik tőlem: jól vagyok? Minden rendben van?
Hogy vajon a szakításunk fáj-e még nekem?
S hogy mindennek ellenére hogyan lehet, hogy nincsen semmi baj?
S hogy erős maradtam..., vajh, hogyan lehetett?
Μα είναι κάτι σαββατόβραδα που λέω
πως δε θ' αντέξω άλλο να 'μαι μακριά σου
είναι κάτι σαββατόβραδα που κλαίω
και μες τον ύπνο μου φωνάζω τ' όνομά σου
De vannak szombat esték, mikor azt kell mondanom,
Hogy egy percet sem viselek el Tőled távol, soha többé!
Vannak oly szombat sték, mikor rámtör a sírás, a fájdalom,
S álmaimban folyton neved kiáltozom, mindörökké...
Είναι κάτι σαββατόβραδα που φταίω
φταίω που τώρα έτσι έχω καταντήσει
μα για να δω τι θα πεις όταν πια δε θα βρεις
σαν και μένα άλλον να σε αγαπήσει
Vannak szombat esték, mikor már önmagam vádolom,
Hisz csak én vagyok a hibás azért, amiért ide jutottam!
De mégis tudni szeretném, hogy - ha nem találsz mást - mit mondsz majd akkor?
Másvalakit, aki úgy szeret majd, mint ahogyan én, hisz mindenem Néked adtam!
Οι φίλοι με ρωτούν ακόμη αν σε θυμάμαι
και κάνω τον τρελό και λέω ποια είναι αυτή
μα τρέμω τη στιγμή που μόνος πάλι θα 'μαι
πώς γίνεται να σβήσω έτσι μιά ζωή
Barátaim folyton azt kérdezgetik tőlem: vajon Reád, emlékezem-e még?
Ilyenkor úgy teszek, mintha őrült volnék, s azt kérdezem: "Ő vajon kicsoda lehet?"
De a pillanattól, melyben újra egyedül leszek, folyton rettegek én,
Hisz hogyan is volna elfelejthető olyasvalaki, mint Te?
Μου 'λεγαν όλοι, μη πας μπροστά
Είναι γκρεμός και δε το βλέπεις
Κάνε ένα βήμα πίσω, ακόμα προλαβαίνεις
Είναι φωτιά και είναι κρίμα να καείς.
Mindenki azt mondotta nékem; - "Ne törj tovább előre!
Arra szakadék van, amit nem látsz most még!
Lépj egyet hátra, még van időd bőven!
Hisz tűz van, s kár volna látni - olyat mint Te -, amint ott ég!"
Μου 'λεγαν όλοι, δεν την αξίζει
Τόση αγάπη, δε το βλέπεις;
Αυτή σε σκότωσε και εσύ κοντά της τρέχεις
Μα εγώ τα έκλεισα τα μάτια και τ' αφτιά μου
Γιατί στον έρωτα αν δεν καίγεσαι,
δεν ζεις.
Mindenki azt mondta nekem; "Nem éri meg, hogy Rá tékozolnod
Eme nagy szerelmet, hogy lehet, hogy még mindig nem látod?
Már el is pusztított Téged, de még mindig loholsz a nyomában?
De a szemeim, és a füleim is egyaránt bezártam,
Hisz nem fogsz igazán soha sem élni,
Ha a szerelmben nem fogsz egyszer sem megégni!
Μη μου μιλάτε, μη λέτε πια
Ότι το λάθος μου δεν έμαθα
Μη με κατηγορείτε πια
Κλειστά τα στόματα
Έτσι θέλω ν' αγαπάω, το λάθος άνθρωπο
Μη μου μιλάτε, δεν θέλω πια
Τις συμβουλές και τη συμπόνια σας
Ούτε φωνές, ούτε κραυγές
Κλειστά τα στόματα
Εγώ αυτό που θέλω πάντα θ' αγαπάω
Και εγώ θα θέλω πάντα εσένα ν' αγαπώ.
Ne beszéljetek nekem, ne mondjátok többé,
Hogy a hibáimból, soha sem tanultam...!
Ne ítéljetek, hogy a hibás vagyok mindenért,
Zárjátok be a szátokat, most azonnal!
Hadd szeressem azt, ahogy én akarok, akár a hozzám nem illőt is,
Ne beszéljetek hozzám, nem akarom többé
A jó tanácsokat hallgatni Tőletek, meg, hogy mit ajánlgattok itt,
Sem egy hangot, sem egy sikoltást, semmit,
Szájakat bezárni! Ennyit kérek! Ennyit!
Mindig azt szeretem, akit és amit szeretnék,
S nem akarok én mást, csak Téged szeretni... Ezt mind...
Ό,τι κι αν πούνε
εγώ θα κάθομαι κι απόψε στα σκαλιά της
Θα γίνω χώμα να περνάει το φόρεμά της
Κι ας μη μου ρίχνει ούτε την άκρη απ' τη ματιά της
Γιατί έτσι έμαθα πεθαίνοντας να ζω
Mindegy, ők mit mondanak nékem,
Akkor is az ő lépcsőin maradok ma éjjel!
Ha kell, a föld, az út pora leszek, hogy átsuhanjon rajtam öltözéke, s
Ha a szeme mosolyából, egy pici darabkát..., rámvetni sem képes...
Hisz most csak így; haldokolva tanultam meg..., milyen is, ha élek...
Μόνος σου ζητάς τώρα να ζήσεις
και το δρόμο σου να συνεχίσεις
Μα ξεχνάς τι νιώ – θω και εγώ
Όμως πριν μιλήσεις για το τέρμα
δες τι ήμουνα λοιπόν για ‘σενα
κι ίσως θυμηθείς το παρελθόν
Azt kéred, ezentúl hadd élj önmagadnak,
S a megkezdett utadat egyedül folytathasd...
De elfelejted, én, vajh, mit is érzek...?
Így hát, mielőtt a végről kezdenéd beszéded,
Nézd meg, mi voltam Tenéked,
S ez tán előhoz néhány múltbéli emléket...
για να μην πάνε τόσα όνειρα χαμένα
που πάντα έκανα για σένα και για μένα
Εγώ ζητάω στο πλάι μου να μείνεις
κι αυτό το λέω απονομή δικαιοσύνης
κι αυτό το λέω απονομή δικαιοσύνης
Azért, hogy álmaim el ne veszejtsem,
Melyekben Terólad, s magamról álmodtam én
Arra kérlek Téged, maradj itt velem,
Hisz mégiscsak így volna minden a helyén...
Hisz mégiscsak így volna minden a helyén...
Θέλεις τώρα να τα ξαναπούμε
αν αγάπη είναι αυτό που ζούμε
ή κάποια συνήθεια μοναχά
Όμως πριν μιλήσεις για το τέρμα
δες τι ήμουνα λοιπόν για ‘σενα
κι ίσως θυμηθείς ποιος σ’ αγαπά
Most, hogy újra beszélnél énvelem,
Arról, hogy amit megélünk, szerelem-e vajon
Vagy csak megszokás csupán? Kedvesem!
Mielőtt a szakítást óhajtod,
Nézz magadba, vajh, mi voltam én Neked?
S talán ezáltal emlékezel majd arra..., Téged ki is szeretett...
Τέλειωσα, μάζεψα τα πράγματά μου
Τέλος η υπομονή μου, λύγισα
Τέλειωσα, πίστεψα στον έρωτά σου
Μα τον εαυτό μου πάλι αδίκησα...
Végeztem, a dolgaimat is összecsomagoltam már,
A türelmem véget ért, többé már el nem visellek én!
Végeztem! S hittem szerelmedben bár,
De tudod, tűrhetetlen, amit vélem tettél!
Διαταγές δε σηκώνω εγώ που λες
Έτσι είμαι και άμα θες
Παιχνιδάκι σου δεν γίνομαι εγώ όπως πολλές
Τώρα γύρισε σ 'αυτές
Τι περίμενες υποχωρήσεις μη ζητήσεις
Τέλειωσαν κι αυτές...
Többé nem cselekszem kényed-kedved szerint,
Ez vagyok én, s mégha akarod, sem
Leszek a játékszered, akár a többiek, mind,
Menj hát vissza hozzájuk, Kedvesem!
Mire vársz még? Ne kérd, hogy megbocsássak,
Köztünk minden véget ért, hagyd hát, hogy útnak álljak...
Τέλειωσα, σκούπισα τα δάκρυά μου
Τέλος η υπομονή μου λύγισα
Τέλειωσα, άντεξα στις προσβολές σου
Όμως η καρδιά μου είναι αλήτισσα...
Végeztem! Könnyem is letöröltem már,
A türelmem is elfogyott, eltűnök innen, amilyen hamar csak lehet!
Végeztünk! S noha túléltem, hogy folyton csak bántottál,
Szívem mostantól vándorol, de az út vajh hová is vezet?
Σου ρίχνω άκυρο
γι' αυτά που μου 'χεις κάνει
που η κάπνα απ' το τσιγάρο μου
είναι απόψε ως το ταβάνι
Ejtelek, mint egy érvénytelenített jegyet!
Mindazért, amiket velem megtettél
Miként a füst, mi a cigimről a plafonig terjed,
Ma éjjel kezeimtől eleresztett-tél!
Σου ρίχνω άκυρο
και στα 'χω μαζεμένα
μα είπα τέρμα το τσιγάρο
τέρμα και με σένα
Eldoblak - mint a jegyet - érvénytelenítelek!
És már össze is csomagoltam neked
Ám, ahogy a cigit is végleg leteszem
Ugyanúgy veled is örökre végeztem!
Σάββατο βράδυ στο μηδέν
σήμα από σένανε ουδέν
μίζερες νότες στα fm
μοιάζουν με ώρες τα λεπτά
με δυο πακέτα αγκαλιά
το βράδυ προσπαθώ να βγει
μα αντί γι' αυτό βγαίνει η ψυχή
Itt a szombat éjjel, a semmivé váltam teljesen
És semmi sem utal arra, hogy itt lennél velem
Az Fm-ről gyászos zene szól, minden reménytelen
A percek, mintha óráknak tűnnének nekem...
Csak pár csomag cigaretta - szorosan ölelem,
Vajon, ezt az éjszakát, túl, hogyan élhetem?
Bár az éj, valahogy nem múlik,
ám a lélek azért előbújik...
Σου ρίχνω άκυρο
γι' αυτά που μου 'χεις κάνει
που η κάπνα απ' το τσιγάρο μου
είναι απόψε ως το ταβάνι
Végeztem Veled!
S mindennel, mit vélem megtehettél
Több cigarettát sem készíthetsz már nekem,
Idegeim a plafonig érnek - ennyi lettél!
Σου ρίχνω άκυρο
και στα 'χω μαζεμένα
μα είπα τέρμα το τσιγάρο
τέρμα και με σένα
Végeztem Veled, egy életre!
S elfeledek mindent, mi egykor idegesített
S meglásd, mire a cigarettám teljesen elégne,
Addigra már Veled sincs mit megbeszélnem!
Αργά σχεδόν ξημέρωσε
κι ο αναπτήρας τέλειωσε
μα ίσως ήρθε η στιγμή
να μου τελειώσεις και εσύ
Késő van, az is lehet: kihajnalodott
Az öngyújtóm is teljesen kifogyott
De elérkezettnek látom a pillanatot
S kimondom: végeztem veled! Oszt, jónapot!
Σ' αφήνω να φύγεις, δε σε κρατάω
Εκείνο που νιώθω δεν το πατάω
Εκείνο που θέλω δε σου το λέω
Απ' έξω γελάω και μέσα μου κλαίω
Hagylak elmenni, én meg nem állítalak
Érzéseim Feléd ki nem mutathatom
Már azt sem mondom el, amit még akartam,
Kívül ugyan nevetek, de, hogy mi van belül? Azt nem uralhatom...
Mετά θα σταματήσω την ανάσα μου
Στον τοίχο θα καρφώσω την ψυχή μου
Ποτάμια θα κυλήσουν απ' τα μάτια μου
Στο πάτωμα θα πέσει το κορμί μου
Ezután mit tehetnék még? Nem lélegzem többé,
Szétszakadt lelkem a falhoz vágom én
Szemeimből, mint megáradt folyó, a könnyek úgy hullnak szét,
S testem a földre esve fekszik a halál küszöbén...
Mετά θα σταματήσω την ανάσα μου
Μετά θα ψάχνω λόγο για να ζήσω
Κανέναν παραπάνω δεν αγάπησα
Να φύγεις πριν να σου το ομολογήσω
Miután elmentél, lélegzetem is megállt,
Okot keresek reá, vajon miért éljek én?
Többé soha senkit nem szeretek már,
Hát menj, mielőtt még bármit is mondanék!
Σ' αφήνω να φύγεις, δε σε κρατάω
Το πάλεψα όμως το παρατάω
Κουβέντα μαζί μου μη ξανανοίγεις
Για λίγο ακόμα, σ' αφήνω να φύγεις
Elengedlek, menj csak, meg nem állítalak
Próbáltam keménynek tűnni, de fel kellett adnom
Nem, kérlek ne mondj semmit, nem kellenek szavak,
Csak egy kicsit maradj még, mielőtt emléked végleg el kell hagynom...
Δε χωράει αυτό που νιώθω
Σε λέξεις να το κλείσω
Θα περισσέψει κάτι
Κι απ' έξω θα το αφήσω
Τα δυνατά μου βάζω
Αφου επιμένεις τόσο
Μήπως και καταφέρω
Μια ιδέα να σου δώσω
Amit érzek, fel nem fogható
Szavakkal el nem magyarázható
S ha még maradna is valami,
Elhagyom, mert nem bírom elmondani...
Magamból a legjobbat adom Neked,
Ha már ragaszkodsz hozzá, hogy tudni vélheted
Talán sikerülhet,
Hogy ötleteket adhassak Neked...
Απο την γη ως το φεγγάρι
Κι απ' το φεγγάρι πίσω εδώ
Κι όλο αυτό κάντο επι χίλια
Τόσο περίπου σ' αγαπώ
Μέτρα της θάλασσας την άμμο
Τα αστέρια απο τον ουρανό
Βάλτα μαζί και παραπάνω
Τόσο περίπου σ' αγαπώ
A Földtől a Holdig,
S onnan ide vissza
Képzeld el ezt, ezerszer újra még,
Szeretlek, igen, már majdnem annyira...
Számláld csak meg a tenger homokját
S az égnek megannyi csillagát
Vesd össze őket mind, s adj hozzá picit még,
De - hogy mennyire szeretlek - ez még mindig nem elég!
Κάποια πράγματα τα νιώθεις
Κι απλά δεν εξηγούνται
Κι αν πας να τα χορέσεις
Σε λέξεις αδικούνται
Κι αν πας να τα μετρήσεις
Η αριθμοί δε φτάνουν
Τα λόγια μου μπροστά τους
Το νόημα τους χάνουν
Tán már érzel valamicskét
De hogy mit, el nem mondható
De ne próbáld megérteni, s ne is méricskéld,
Szavakkal ez el nem magyarázható...
S ha megpróbálod összeszámlálni,
Ehhez egyetlen szám sem lenne elég!
Hisz szavaim ezek előtt fognak mind állani,
Jelentésüket mind, mind elveszítenék...
Nincs beírva úticél.
Válasz a #202704. hsz-ra
