Σε εργοστάσια που μπορούν
Να βάλουν μέσα σε κουτιά
Όλα όσα έζησα
Σαν ανθρώπους που οπλοφορούν
Και με μια σφαίρα στην καρδιά
Ζουν όσα ξέχασα
Σε λάθος έρωτα κι αρχή
Που διαγράφει λογική
Όλα τα αρχεία μου
Αφιερώνω απ' τη ψυχή
Ενός λεπτού μόνο σιγή
Και το αντίο μου
Csupán gyárakban, ott képesek
Dobozokba gyömöszölni, s rakni el
Mindazt, amit megéltem...
Olyasformán, mint az emberek, kik nehéz fegyverzetben,
S egy golyóval a szívük mélyében
Élnek - mindazok a dolgok -, amit én elfeledtem...
...Egy elhibázott szerelemhez, s egy kezdethez,
Amit előbb átír, majd töröl a józan ész,
Minden gondolatom, minden emlékemet
Ajánlom szívből mindet
Az egyperces néma csendnek,
És még: - "Ég veled" - nem feledlek!...
Κάνε ακόμα μια στροφή
Για όσα δε ζήσαμε
Πάτα το γκάζι στη στροφή
Για όσα γκρεμίσαμε
Κάνε για μένα μια στροφή
Πόσο σ' αγάπησα
Μα δεν υπάρχει επιστροφή
Αφού δε σ' άφησα / x2
Fordulj, térj egy percre vissza, kérlek,
Mindahhoz, amit még nem éltünk meg...
Taposs a gázra ott, a kanyarban...!
Mindenért, mit veszni hagytunk a szakadékban...
Jöjj - a kedvemért - vissza egy fordulóra,
Hisz, annyira szerettelek!
Ám olyan, hogy visszatérés; nem létezhet,
Hisz én nem is hagytalak el soha Tégedet! / x2
Μα δεν υπάρχει επιστροφή
Πόσο σ' αγάπησα
Ám visszatérés - nem létezhet,
Óh, mennyire szerettelek!
Σε πεζοδρόμια και φωνές
Σε ρημαγμένες Κυριακές
Που η Στέλλα έπεφτε
Κι η μουσική είχε πιαστεί
Πάνω στα χείλη, στη μάτια
Και πάλι ανέπνεε
Στη λάσπη αυτή όλης της γης
Που κρύβει πάντα θυσαυρούς
Κι αγία θαύματα
Σε βλέμματα μηχανικά
Σε άσπονδους φίλους και εχθρούς
Ψυχής μου τραύματα
A járdákhoz, és zajokhoz,
S a szomorú vasárnapokhoz...
Oda, ahova Stella elesett,
S amikor a zene hirtelen ecsendesedett,
Az ajkaid, a szemeid felett...
Térj vissza! És ismét lélegezz..!
Fordulj vissza a sárhoz, e földnek salakjához,
Ami mindig kincset rejteget,
És még mennyi dolgot, ami szent!
Térj vissza a gépies tekintetekhez,
Az emberekhez, a barátokhoz, és az ellenségekhez,
Vissza, lelkem megannyi sebéhez...
Κάνε ακόμα μια στροφή
Térj vissza egy fordulóra...!
Az első, hallás után fordított dalom...
Meg kell mondjam, olyan is lett...
Mitritsa Eftihia / Eftyxia: Hronia Deka Sti diopo / Xronia Deka Sti Siopi
Link Χρόνια δέκα στη σιωπή / Tíz év, némaságban...
Έχεις περάσει χρόνια δέκα στη σιωπή,
σ' ένα δωμάτιο αδειανό σαν τη ζωή σου..
Έγινε η αγάπη σου ένα κόκκινο πανί,
που δυναμώνει τη φουρτούνα στο κορμί σου..
Tíz évet magányosan, némán töltöttél el,
Egy szobában, magadban, egyesülve a csenddel
Pedig szerelmed hasonlatos egy vörös kendővel,
Mely felkavar, szenvedéllyel telít el...
Έχεις ξεχάσει πια τι είναι αληθινό
κι αυτή η σκιά πίσω απ' την πόρτα σε κοιτάζει..
Ό,τι ονειρεύτηκες γυρίζει ορφανό
και σαν παιδί, μες στο σκοτάδι σε δικάζει..
Hogy mi az igaz, valós, már rég elfeledted,
S hitted, hogy egy árnyék ajtód mögül figyel...
Minden, mit megálmodtál, árva, kietlen lett,
S kívántad: bárcsak a sötétség bírája lehettél volna, Te!
Η καρδιά σου για 'κείνη έχει μάθει
να πονάει σε κάθε της βλέμμα..
Η φωτιά δε γεννιέται στη στάχτη,
θέλει όλο καινούριο το αίμα..
Μα εσύ που αγαπάς σωστά και λάθη,
ίσως κάποτε αγαπήσεις κι εσένα..
Szíved így hát egyetlen dolgot tanult meg,
Bárhová pillant, mindenki csak bántja
A tűz azért születik, hogy hogy hamuvá égjen,
S folyton-folyvást, egyre csak véredet kívánja...
De Te mégis szeretsz, hibákkal együtt,
S hiszed, hogy talán valaki egyszer szíved megtalálja...
Δεν με τρομάζει ο κρυφός σου ο καημός,
ούτε η ψυχή σου, που δε βρίσκει ησυχία..
Σ' είδα να ψάχνεις, μες στη νύχτα σου το φως,
μι' αχτίδα γη, απ' την εξόριστη ευτυχία..
Nem félek, hisz titkod, hogy Te magad vagy a bánat,
Vagy hogy lelked megnyugvást soha sem találhat...
Attól sem, hogy az éjszakában a fényt kutatva
Jössz rá, hogy a boldogság útjaira - e földön nincs számodra bejárat...
Έχεις περάσει χρόνια δέκα στη σιωπή,
γι' αυτό κι εγώ ζητάω στα μάτια σου τις λέξεις,
που θα μου πουν αυτό που δε μου λες εσύ,
πόσο πολύ στην αγκαλιά μου θες να τρέξεις..
Tíz évet magányosan, egyedül töltöttél el,
S szavaidat szemedben ragyogni látom én,
Azokat, melyeket eddig el nem mondtál nékem,
Hogy két karomból menekülni szeretnél...
Μα εσύ που αγαπάς σωστά και λάθη,
ίσως έτσι απλά αγαπήσεις κι εμένα..
De Te mégis szeretsz tovább, hibák tengerében,
S hiszed, hogy egyszer Rád talál a szívem...
Ποιός σου είπε μια αγάπη
Πως μπορείς να κανείς στάχτη
Και πώς είσαι ένταξη
Μια συγνώμη όταν λες
Την καρδιά σου να μοιράσεις
Κι όταν πας να με αγκαλιάσεις
Μες τα μάτια με κοιτάζεις
Δίχως ενοχές
Ki mondta Néked, hogy egy szerelem
Ily könnyven hamuvá változtatható?
S hogyan lehet, hogy semmi bajod sincs, s mindn rendben,
Mikor bocsánatomért esedezel mindarról, mi vissza nem fordítható?
Azért, hogy mással osztod meg szívedet,
S mikor újra eljössz, hogy átölelj,
S mélyen két szemembe nézve
Bűntudatot soha sem érzel?
Ποιός σου έμαθε να κάνεις τέτοια πράγματα
Και ανεπανόρθωτα να δίνεις τράυματα
Οσα έζησα μαζί σου, ήταν ψέματα
Πέθαινα για σένα όμως, τώρα σ’ έμαθα
Ki tanított reá, hogy ily dolgokat művelj?
S hogy elviselhetetlen gondokat okozz nekem?
Ezek szerint, hát hazugság volt minden, amit Véled megéltem,
Meghalni is képes voltam Érted, de mára már..., tanultam belőle, s a bajt is könnyen veszem!
Nα πάς αλλού, να πάς αλλού
Ονειρα τώρα να γκρεμίσεις αλλουνού
Να πάς αλλού, να πάς αλλού
Γιατί στην άκρη, θα με στείλεις στου γκρεμού
Menj hát máshová!
Valaki más álmait döntsd ezentúl romba,
Menj innét el, jó messze már,
Mert még a végén úgy hagysz itt engem, kitaszítva, elnyomva...
Πόσο εύκολο για σένα
Να ορκίζεσαι ένα ψέμα
Φταίχτη να με βγάζεις
Και στα ψεύτικα να κλαις
Την καρδιά σου να μοιράσεις
Κι όταν πας να με αγκαλιάσεις
Μες τα μάτια με κοιτάζεις
Δίχως ενοχές
Úgy látom, nagyon is könnyű a számodra,
Az esküdözés a hazugságok mellett
S az is, hogy engem ébressz bűntudatra,
S hogy úgy tégy, mintha sírnál, pedig mindkét szemed nevet...
Az is, hogy szíved mással osszad meg,
S mikor ismét visszajössz, hogy átölelj engemet,
Mélyen oda, a szemeimbe nézel,
Hogyan lehet, hogy ilyenkor bűntudatot soha sem érzel?
Με την αγάπη τα'χω βάλει / Mily dühös vagyok a szerelemre...
Θέλω το θάνατο σε γυάλινο ποτήρι
να είναι διάφανο το "πια δε σ΄αγαπώ"
ποιός έρωτας μου΄χει κάνει το χατίρι
για να μην είναι το προαίσθημα κακό
σ΄αυτό το βλέμμα σου
που όλα τα αναβάλλει
θα ναυαγήσει τ΄όνειρό μου νιώθω πάλι
Azt akarom, hogy méregpoharamra a halál
A keserű igazságot rajzolja ki: már nem szeretsz többé...
Miféle szerelemről hittem, hogy egyszer reám talál,
Mely után a magány, s minden rossz eltűnik?
Mosolyodban, melyet kínzóan reám szegezel,
S mellyel megölsz, bennem minden elhal, megreked,
Úgy érzem - ismét - minden álmom abban süllyed el!
Με την αγάπη τα'χω βάλει
που πάντα φαίνεται μεγάλη
και είναι μόνο μια τελεία τόση δα
του ρολογιού τους δείκτες κοίτα
πες μου για πάντα καληνύχτα
και σπάσε την ευαίσθητή μου την καρδιά
Mily dühös vagyok a szerelemre,
Mely mindig oly nagynak tűnik nékem!
Azután kiderül, csak egy kis pont az életben, hogy milyen csekélység, se több, se kevesebb...
Egyre csak az óra mutatóit nézem,
Melyek csak azt mondják: "Jó éjszakát! Aludj el, örökre!"
Eközben a még dobogó szívem törve össze...
Κάτι μου λέει πως αυτό το καλοκαίρι
θα παγιδεύομαι σε δύσκολες στροφές
όμως το αύριο να μη σε ξαναφέρει
δεν έχω όνειρα για τις επιστροφές
σ΄αυτό το βλέμμα σου
που όλα τα αναβάλλει
θα ναυαγήσει τ΄όνειρό μου νιώθω πάλι
Valami azt mondja, hogy ez a nyár
Csak csapdákat hozhat számomra, semmi mást..., s folyton csak hiteget...
De a holnap - Téged vissza nem hoz, minden olyan sivár,
Már álmom sincs arról, hogy egyszer újra megkapom szerelmedet...
Mosolyoddal, melyet reám szegeztél,
Bennem mindent szétzúztál, megrekesztettél!
Úgy érzem, álmaim az árral sodródnak, s velük együtt számomra Te is elvesztél!
Δεν περάσαν όλες κι όλες δυο ώρες
Που έχεις φύγει κι είμαι ράκος πια σωστό
Και στα μάτια μου τα δάκρυα σαν μπόρες
Τρέχουν και δεν έχουνε σταματημό
Még két óra sem múlt el azóta,
Hogy elhagytál, így, mint egy szétszakadt rongy, olyan lettem...
Szemeimből a könnyek viharként folyva
Folynak, csak folynak szűntelen...
Κι όλο σκέφτομαι τι κάνεις
Κι όλο σκέφτομαι τι είσαι
Νιώθεις πως μια αγάπη χάνεις
Ή με πόνο με εκδικείσαι
Minden gondolatom: vajon Te mit csinálsz?
Merre jársz, hol lehetsz, s hogy vajh magadat hogyan érzed-e?
Most, hogy elveszítettél valakit, ki Érted a halálba vágy,
Vagy tán fájdalommal bosszulva tetézel mindent, mit okoztál nekem?
Μες την τρέλα μου την τόση
Ψάχνω κάτι να με σώσει
Να με κάνει να μην σε ξανασκεφτώ
Μα όσο οι ώρες προχωράνε
Τα δικά μου νεύρα σπάνε
Και με κάνουνε ερείπιο σωστό
Az őrületben, mely magával sodort,
Folyton kutatok valamit, mi még életben tartana...
Valamit, amely majd elterel Terólad minden gondolatot,
De, kit érdekel, az órák, el hogyan múlnak?
Mikor épp most veszítem el önmagam,
S Nélküled csak egy élettelen rom vagyok?
Δεν περάσαν όλες κι όλες δυο μέρες
Κι η ζωή μου έχει αλλάξει εντελώς
Λες και πέφτω σε γκρεμό, σε κατηφόρες
Ζω και αισθάνομαι σαν άνθρωπος τρελός
Szakításunk óta még két nap sem múlott el,
S életem teljesen megváltozott...
Hisz, mióta azt a végzetes szót kimondtad, a hegycsúcsról zuhantam lefelé a mélybe,
Még ugyan élek, de, csak mint egy őrült, egy félhalott...
Κι όλο σκέφτομαι τι κάνεις
Κι όλο σκέφτομαι τι είσαι
Νιώθεις πως μια αγάπη χάνεις
Ή με πόνο με εκδικείσαι
S minden gondolatom csak körötted forog, vajon most mit csinálhatsz?
Vajon hogy lehetsz, mit érezhetsz most,
Hogy tudatosul Benned a végszó, s elveszítesz valakit, ki Miattad a halál karjába vágyna
Okoznál-e még több fájdalmat, miután már minden szétbomlott?
Μες την τρέλα μου τη τόση
Ψάχνω κάτι να με σώσει
Να με κάνει να μην σε ξανασκεφτώ
Μα όσο οι ώρες προχωράνε
Τα δικά μου νεύρα σπάνε
Και με κάνουνε ερείπιο σωστό
Az őrületben, mely maga alá temet,
Kutatok - vajh mi mentene meg engemet?
Keresek valamit, ami meggátolhatja, hogy folyton Reád gondolva legyek,
Kit érdekel, hány óra múlt már el, mióta eldobtad szerelmemet?
Hisz már teljesen összetörve létezem,
S Temiattad, egy roncs, egy élettelen test vagyok, Kedvesem...
Βρέχει στη φτωχογειτονιά / Zivatar a nyomornegyedben...
Μικρά κι ανήλιαγα στενά
και σπίτια χαμηλά μου
βρέχει στη φτωχογειτονιά
βρέχει και στην καρδιά μου
A kicsiny, fénytelen sikátorokban,
Vagy otthonokban, melyet nem véd masszív háztető
Az égből nehéz cseppek hullnak egyre jobban,
S vélük együtt szívemet is elmossa az eső...
Αχ ψεύτη κι άδικε ντουνιά
άναψες τον καημό μου
είσαι μικρός και δε χωράς
τον αναστεναγμό μου
E hazug világban, mely sötét és kegyetlen,
Bánatomnak fényét Te gyújtottad fel!
De elüldöztél, Tenálad rég nincsen már helyem
S meggyötört sóhajomra már senki sem felel...
Οι συμφορές αμέτρητες
δεν έχει ο κόσμος άλλες
φεύγουν οι μέρες μου βαριά
σαν της βροχής τις στάλες
Hogy mily nagy ez a bánat? Már elmondhatatlan,
Oly üres ez a világ, hisz senki sincs velem
Csak kínzó fájdalmat érzek minden egyes napban,
Az eső csak hullik, s én némán könnyezem...
Στην υγειά της αχάριστης / Éljen soká a hálátlanja!
Έφυγε μια μέρα ξαφνικά
δίχως να μου πει ούτε μια λέξη
Έπρεπε να το 'χα φανταστεί
πως με την καρδιά μου ήρθε να παίξει
Egy napon messze ment, s magamra hagyott engemet,
Anélkül, hogy egy szót is szólt volna nekem
Bárcsak előbb tudtam volna, hogy így lehet,
És hogy azért jött, hogy csak játsszon velem!
Στην υγειά της αχάριστης
που δεν άξιζε τόσο
και μπορούσα για χάρη της
την ζωή μου να δώσω
De mégis köszönöm néki, ki oly hálátlan volt velem,
S ki még ily rossz érzéseket nem okozott nekem...
S kiért én - azt hiszem,
Odaadtam volna az egész életem!
Στην υγειά της επόμενης
που θα έχει αισθήματα
Στην υγειά της επόμενης
που δεν ψάχνει για θύματα
S köszönöm annak, aki majd utána jön el,
Ki egyszer majd szerelmet érezhet
Igen, köszönöm annak, kiért majd szívem lángja lobban fel,
Ki nem azért él, hogy mellette én az örök vesztes legyek!
Έφυγε μια νύχτα βιαστικά
και την πίκρα μέσα μου έχει αφήσει
στο ποτό ζητώ παρηγοριά
και ζητάω άλλη να τη σβήσει
Elment, s szenvedni, magamra hagyott egy éjjelen,
S nem hagyott bennem mást, mint keserűséget,
Úgy érzem, megnyugvás már csak az ital lehet nekem,
S valaki, akiért magamból kitörlöm Őt, végleg!
Πάλι εσύ είναι τρελό και δεν υπάρχει λογική
μπροστά μου έρχεσαι και ζω απ’ την αρχή
όλο τον πόνο και το δάκρυ μου
Ismét őrült lettél, s hogy miért? Nem tudhatom...
Azért jöttél elém, hogy újraélhessem
Minden könnyem, s minden bánatom...
Εσύ εκεί που νόμιζα πως είχα ξεχαστεί
τρέχει η σκέψη στη δική σου τη μορφή
και την απώλεια σου ζω απ’ την αρχή
Ki tudja, hol járhatsz, tán már elfeledtél
De tudd, gondolataim csak Körötted járnak
S a tudat, hogy elveszítettelek, bennem újra és újra él...
Πάλι πάλι εσύ
πως να ξεχάσω Θεέ μου εκείνη τη στιγμή
που απ’ τη ζωή μου έκοβες ζωή
χωρίς να θες εσύ μου άνοιξες πληγή
Újra, igen, ismét Te vagy az,
Ki - hogy léteztem egykor - könnyen elfeledted
Életemben, melyben nincs más, csak a bánat,
Sebeimet újra megnyitottam Neked...
Πάλι πάλι εσύ
που δεν κατάλαβα ποτέ μου στη ζωή
πως θα ερχόταν η ώρα κι η στιγμή
με τόση πίκρα να γεμίσει μια ψυχή
Ποια εσύ
Te, igen, ismét Te vagy az,
Aki soha sem értetted meg, vajh, miért is így élek én?
De eljött az idő, mikor realizáltam,
Hogy lelkem a sok fájdalomtól rabláncra verve sír...
Πάλι εσύ να μου θυμίζεις τι σημαίνει έλλειψη
αυτής που αγάπησα με αγάπη αληθινή
τώρα θα ζω με τη δική σου ανάμνηση
Megint emlékeztetsz, mit jelent hiányod
S hogy mily igaz szerelemmel imádva félek,
Mert az emlékekből kell újraépítselek Téged...
Εσύ η απουσία σου για μένα απειλή
που μου στοιχειώνει την καρδιά και τη ψυχή
μόνο στο πλάι σου θα βρω τη λύτρωση
Elvesztésed, hiányod fenyegeti lelkem,
Kísértve tör reám minden egyes percben,
De - úgy érzem, feloldozást csak Melletted lelnék, Szerelmem!
Έπεφτε καυτό το δάκρυ σου
έσταζε φωτιά
Μίλαγες για χωρισμό
και έκλαιγες
Κι όταν τα αντίο έλεγες
πόνεσα πολύ
που ό,τι ζήσαμε μαζί το τέλειωσες
Könnyeid oly forrón égetnek,
Mint a tűz, mely épp hevülni készül
Mikor a szakításról beszélsz nékem
S közben csak sírsz, rendületlenül...
De mikor kimondod: "Hát viszlát!"
Nem tudod, mit érzek, s hogy mennyire szenvedek...
Az, hogy mit egykoron együtt éltünk át,
Egy pillanat alatt véget érhetett...
Νυχτώνει μα δε θα φανείς
μόνο στη σκέψη μου θα 'ρθεις
Ξέρω δε θα σε ξαναδώ
μα πώς να σ' αρνηθώ
που ακόμα σ' αγαπώ
De ha az éj eljő, folyton Téged várlak,
Gondolataim folyton Feléd szállnak...
S bár tudom, hogy többé soha sem látlak,
Hogyan is tagadhatnám le, mi szívem igazsága?
Azt, hogy bármi történt is, én mindig örökké imádlak...
Έφεραν βροχή τα λόγια σου
μέσα στην καρδιά
και το όνειρο αυτό το γκρέμισες
Ύστερα την πόρτα έκλεισες
άφησες σιωπή
κι ό,τι ζήσαμε μαζί το τέλειωσες
Az eső is csak a Te szavaid hozza el felém,
S költözteti be őket szívembe,
S álmomban csak azt látom, a hibás én vagyok mindenért!
Miután az ajtót bezártad előttem,
A néma csöndességet engedted be rajta,
S mindent, mit együtt éltünk meg,
Eldobtál magadtól, durván szétszakajtva...
Βάλε κάτι να πιώ
να μπορέσω να πώ
τις κουβέντες που δύσκολα βγαίνουν
βάλε κάτι βαρύ
η ψυχή μου θα βγεί
δεν θ΄αντέξει αυτά που συμβαίνουν
Tölts hát valamit, hadd igyak Véled!
Tudod, legszívesebben ezt mondanám Néked...
De a beszélgetés köztünk nehezen kezdődik meg...
Tégy hát valamit, valami nagyot!
Hogy meglásd, összetört lelkem miként lesz élőből halott,
Hisz ami történik, oly erővel éri, mit már ki nem bírhatott...
Σκέτο δηλητήριο άμα έχεις πίνω
όλα μου τα όνειρα σήμερα τα σβήνω
σκέτο δηλητήριο άμα θέλεις βάλε
τώρα που η αγάπη μας πάει για φινάλε
Innék egy kis mérget, ha van olyan Tenálad,
Hogy azzal porlasszam minden álmom, hadd hulljanak széjjel!
Azt akarom, most hát, tölts egy kis mérget, hisz oly félve vártam,
Hogy szerelmünk egyszersmind, örökre véget érjen...
Επαιξα κι έχασα τη μάχη της καρδιάς σου
ίσως δεν έφτασα μέχρι τα όνειρά σου
Bár mindenem egy lapra tettem fel én, úgy érzem, mégis elvesztettem a szíved után folytatott harcot
Talán el nem érlek, talán nem tudok közel kerülni Hozzád, hogy kitöltsem minden álmod...
Βάλε κάτι να πιώ
πιο θολά να τα δω
τα μεγάλα σου μάτια να κλαίνε
βάλε κάτι κι εσύ
όλα έχουν χαθεί
όλα γύρω αντίο μας λένε
Tölts hát valamit inni,
Hogy mindent zavartnak, gyorsulva láthassak én...
S úgy tűnjön, szemeidből nagy, kövér könnycseppek hullnak felém...
Mit tettél, hogy Tevéled
Minden meghalt, elveszett?
S hogy köröttünk minden azt suttogja: "Viszlát! Itt a vége!"?
Δε χρειάζεται να φωνάξω
δε χρειάζεται άλλο να συγχυστώ
ότι χάλασες θα το φτιάξω
άλλη λύση άλλο δρόμο θα βρω
δε χρειάζομαι πια συγνώμες
στη πλάτη μου ήσουν βάρος τρελό
δε θα κάτσω να πεθάνω εγώ
δε θα κάτσω να πεθάνω εγώ
Nincs szükségem Rád, ne kiáltozz!
Arra sincs többé, hogy dühös legyek...
Amit megöltél, feltámasztom
Újra élni fogok, ha elmegyek...
Nincs szükségem Rád, ne szólalj meg,
Egy teher voltál a hátamon
Nem maradok tovább, hogy Te ölj meg,
Nem maradok itt, mert meghalok!
Δε θα κάτσω να πεθάνω για πάρτι σου
Τα'χω πάρει και τη κάνω προτού τρελαθώ
Δε θα κάτσω να πεθάνω για πάρτι σου
Μη με ρωτάς αν σ'αγαπώ
Δε θα κάτσω να πεθάνω...
Έχω τόσα στη ζωή μου να κάνω
Τα'χω πάρει και τη κάνω
Και δε μένω άλλο κοντά σου ούτε λεπτό
Δε θα κάτσω να πεθάνω...
Έχω τόσα στη ζωή μου να κάνω
Τα'χω πάρει και τη κάνω
Από δω και πέρα πια για μένα ζω
Tudd meg, nem fogok meghalni Teérted!
Így is elég dühös lettem, inkább elmegyek!
Tudd, nem leszek a halálé, ha kéred sem,
Tudjad meg hát, nem szeretlek!
Nem fogok meghalni Érted!
Van egy csomó dolgom ezen a világon...
Dühös lettem, el is mentem,
És egy percig sem maradok már Veled!
Nem fogok meghalni Érted!
Van egy csomó dolgom ezen a világon...
Dühös lettem, el is mentem,
Mostantól kezdve önmagamé leszek!
Δε με άφησες, σε αφήνω
Φεύγω και πίσω πια δε κοιτώ
Δε με άφησες, σε αφήνω
Έχω μάθει μ'άλλο τρόπο να ζω
Η αγάπη σου ήταν ψέμα
στη πλάτη μου ήσουν βάρος τρελό
δε θα κάτσω να πεθάνω εγώ
δε θα κάτσω να πεθάνω εγώ
Nem Te hagytál el, így én foglak
Elmegyek, és vissza sem nézek már
Te most itt maradsz, én elhagylak
Engem mostantól egy másik út vár
Nem voltál Te más, mint hazugság,
A hátam közepére se' kívánlak
Nem fog ki rajtam a sötét halál,
Nem adom át magam a halálnak!
φοβόμουν μακριά σου δε θα ξέρω τι να κάνω
φοβόμουν μακριά σου δε θα ξέρω τι να κάνω
ήσουν για μένα απ' το Θεό και κάτι παραπάνω
μα...τώρα πια
Μπορώ και μόνη μου να ζω με τα δικά μου θέλω
Άλλο να κλαίω να υποφέρω να πονώ δε θέλω
Σελίδα νέα στη ζωή γυρνάω και λέω
Πως...
Attól féltem, mi lesz, ha Tőled egyszer távol leszek,
Attól féltem, mi lesz, ha Tőled egyszer távol leszek,
Számomra Te több voltál, mint az ég, s mint az Istenek,
S hát... így esett...
Tudok én magam lenni, és azt tenni, mit szeretek,
Nem sírok, nem érezlek, nem fáj, többé nem szenvedek
Mostantól minden más lesz, s csak egyetlen szót mondok,
Hogy...
Όταν το τηλέφωνο χτυπήσει / Ha megcsörren a telefon
Όταν το τηλέφωνο χτυπήσει,
κανείς δε θα σου απαντήσει.
Θα είναι όλα πια χαμένα
και τα δικά μας περασμένα ξεχασμένα.
Ha megcsörren a telefon,
senki sem fog válaszolni neked.
Nekünk már mindenünk odaveszett,
közös múltunk is feledésbe ment.
Στο πρώτο χτύπημα σβήνω τα φώτα,
δεύτερο χτύπημα είμαι στην πόρτα,
στο τρίτο χτύπημα η πόρτα ανοίγει,
μην επιμένεις, έχω φύγει.
Az első csörgésnél lekapcsolom a lámpát,
a második csörgésnél az ajtóhoz megyek,
a harmadik csörgésnél kinyílik az ajtó,
nem tudsz visszatartani, végleg elmegyek.
Όταν το τηλέφωνο χτυπήσει,
ακόμα μια αγάπη θα 'χει σβήσει.
Κι εγώ που σ' είχα για Θεό μου
δε θα σηκώσω το ακουστικό μου.
Amikor megcsörren a telefon,
hát, újra kialszik egy szerelem.
S én, ki annyra istenítettelek egykor
már a kagylót fel nem emelem.
Στο πρώτο χτύπημα σβήνω τα φώτα,
δεύτερο χτύπημα είμαι στην πόρτα,
στο τρίτο χτύπημα η πόρτα ανοίγει,
μην επιμένεις, έχω φύγει.
Az első csörgésnél a lámpát eloltom,
a másodiknál már az ajtóhoz érek,
a harmadik csörgésnél nyílik az ajtó,
ne erőltesd, elmentem végleg.
Δε θα μιλήσω, δε θα λυγίσω
Ό,τι συμβαίνει θα το αντιμετωπίσω
Και λέω απόψε να μην αφήσω
Να βγει απ’ τα χείλη μου η λέξη σ’ αγαπώ
Έδωσα όρκο πια να μην το ξαναπώ
Να μην το πω
Nem szólok egy szót sem, nem is kényszerítlek
Elfogadok mindent, mik vélünk történnek...
S ma éjjel - arra gondoltam - nem hagyom,
Hogy a "Szeretlek!" még egyszer kicsússzon ajkamon..
Esküszöm, kimondani, biz' én nem fogom!
Ki nem mondhatom!
Και τι μας έμεινε
Μας έμεινε μια λύπη στα ποτήρια
Ας πιούμε απότομα τα χάδια, τις συγγνώμες, τα χατίρια
Και τι μας έμεινε
Δυο λόγια τυπικά και χαλασμένα
Ποιος το περίμενε
Μια πίκρα και για μένα και για σένα
Αυτό μας έμεινε
S most hát, kettőnknek mi maradt?
Egyedül maradtunk, poharunkban nincs más, csak a bánat...
Hadd ivódjon hát belénk minden öröm, megbocsátás, a vágyak is hadd égjenek el csak!
S ím hát, nékünk mi maradt mostanra?
Két egyszerű, agyoncsépelt szócska
Merthát, ki várta volna,
Hogy a keserűség legyen, mely elbocsát minket egy különálló útra?
Dehát, ez maradt, nem számíthatunk semmi jóra...
Δε θα μιλήσω, δε θα λυγίσω,
Πονάει τόσο ό,τι αφήνεις πίσω
Και λέω απόψε να σου ζητήσω
Να μη σκοτώσουμε τον ήχο της σιωπής
Αυτό το αντίο που σκοπεύεις να μου πεις
Μη μου το πεις
Nem szólok egy szót sem, nem is hívlak vissza,
De bárcsak tudnád, mennyire fáj, hogy itt hagytál, s magad mögött szétrontottál mindent?
Mégis, ma éjjel - azon gondolkodom - tán megkérlek arra,
Te se szólalj hát, ne öld meg a csendet
A – "Viszlát!"-tal, melyet ajkad mondani akarna,
Ki ne mondd! (Ha kérhetek egyet...)
Τα μάτια μου δείχνουν όσα δε μου λες
Ας γίνουν απόψε όλα όπως τα θες
Szemeid elárulnak mindent, mit ki nem mondanak a szavak
Legyen ma éjjel minden úgy, ahogyan akartad!
Έχεις πει την τελευταία λέξη σου
Τίποτα άλλο δεν μπορώ να κάνω.
Πάρε από σήμερα τη θέση σου
Στις αγάπες που έχτιζα στην άμμο
Hisz mindent elmondtál utolsó szavaddal,
Így itt én már semmit sem tehetek...
Most hát elmész, s mindent elviszel magaddal
Elszállsz, mint a homok, melybe azt ítam: "Szeretlek"...
Δεν έχω ανάγκη από στάχτες πια
Τον άνθρωπο ψάχνω, ψάχνω μια φωτιά
Nincs szükségem többé elhamvadt dolgokra,
Hisz hiába keresem azt, ki szívem fellobbantja...
Λες πως θα φύγεις και φοβάσαι
Ότι θυμίζω ένα τζάμι ραγισμένο
Δεν θέλω να στεναχωριέσαι
Απ'τη ζωή μου όλα πια τα περιμένω
Azt mondod, el fogsz hagyni, de attól félsz,
Egy törött üvegre emlékeztetsz majd engemet...
Nem, nem akarom, hogy aggódj, bármerre mész,
Hisz mostantól a magam ura leszek!
Λες πως θα φύγεις μια για πάντα
Έχεις ξεχάσει πως δε νοιώθω πόνο
Η λύπη τύλιξε το σώμα
Κι απο τα χάδια σου σημάδια έχω μόνο
Azt mondod, elhagynál engem egyszer s mindenkorra,
De azt elfelejted, hogy nem érzek fájdalmat!
A szomorúság testem egészen elborította
S símogatásaidból mára csak karcolások maradtak!
Μια χαρά να περνάς
Κράτα τα εύκολα για σένα
Να γελάς,να ξεχνάς
Άσε τα δύσκολα σε μένα
Érezd hát jól magad!
Tartsd hát meg a könnyebbségeket!
Mosolygj, nevess, felejts el nyugodtan,
S hagyd, hogy helyetted én szenvedjek!
Μια χαρά να περνάς
Κάνε την απειλή σου πράξη
Κι απλά μη μ' αγαπάς
Μια χαρά να περνάς
Érezd jól magadat,
Váltsd hát be, amit megfogadtál!
S ne szeress tovább, menj csak,
Érezd jól magad..., lépj tovább!
Λες πως θα φύγεις και φοβάσαι
Ότι θα αφήσεις ένα κόσμο διαλυμένο
Εσύ να χτίσεις τη ζωή σου
Εγώ τη βρήκα τη τροχιά μου και πηγαίνω
Azt mondod, elhagysz, de attól félsz nagyon,
Magad mögött nem mást, csak az ürességet hagyod...
Hisz életed újraépítetted, várnak idegen karok,
De ne feledd: már én is jól vagyok!
Λες πως θα φύγεις μια για πάντα
Ελπίζεις ότι θα ζητήσω χρόνο
Τις αποφάσεις μου τις πήρα
Ποτέ ξανά μαζί στον ίδιο δρόμο
Azt mondod, elhagysz, egyszer s mindenkorra,
S reméled, időt kérek még Tőled...
De már döntöttem, Néked nincs mit mondjak,
Kívánd, hogy Temelléd már soha se' kerüljek!
Nincs beírva úticél.
