Πόσο να πέσω πιο χαμηλά / Mennyire kell mélyebbre zuhannom?
Χαμογέλασα σε ξεγέλασα
Έδειξα τόσο δυνατή μα ήταν βιτρίνα
Δεν το άντεξα μόλις έφυγες
Σε έψαχνα πάλι όλη νύχτα στην Αθήνα...
Rászedtelek, ahogy az arcomra mosolyt csaltam
Ám látszat volt, kirakat, ahogy magam erősnek mutattam,
Alighogy elmentél, magammal nem bírtam,
Athénban, egész éjjel, újra csak utánad kutattam...
Refren: Πόσο να πέσω πιο χαμηλά
Να μ' αγαπήσεις όπως παλιά
Το έχω ανάγκη, το αξίζω
Πως θα' ναι για πάντα μου έταξες...
Zuhannom, vajon milyen mélyre kellene,
Hogy ugyanúgy, mint rég; üldözzön szerelme?
Szükségem van Reá! És Őt, kiérdemeltem
Hisz: - „Örökké tart majd!” – így ígérte nekem…
Είσαι παντού μέσα μου ζεις
Και αν θες απόψε να με βρεις
Είμαι στο ίδιο σημείο εκεί ακριβώς
Που με πέταξες... ...με πέταξες !!!
Ott vagy mindenütt, bennem élsz
És ha az éjjel, reám lelni nem félsz,
Ugyanott találsz, ismered már jól ama helyet,
Ahol elhagytál… …eldobtál engemet!!!
Χαμογέλασα σε ξεγέλασα
Πήρε καιρό το χωρισμό να καταλάβω
Μετά έκλαψα μόλις μέτρησα
Έτρεξα πίσω σου ξανά να σε προλάβω...
Rászedtelek, ahogy arcomra mosolyt erőltettem
Hiszen a szakítást, sok időbe telt megértenem...
Aztán viszont; sírtam! Mihelyst ráeszméltem
Futottam utánad, újra... ...Hogy utolérlek - reméltem...
Την ώρα που σιδέρωνα
Το γκρίζο σου πουκάμισο
Στο τοίχο είδα όλη τη ζωή μου
Σαν να ταν σινεμά τις λύπες, τη χαρά
Τις βόλτες πάντα που βγαινες μαζί μου
Amikor éppen a vasalást végeztem
S a Te szürke pólód következett
Hirtelen lepergett az egész életem
Akár a filmvásznon... Úgy láttam minden bánatot, s az örömöket
A közös sétáinkat, minden egyes percet, mikor még itt voltál velem...
Την ώρα που σε γύριζα
Κι έπλενα το πιάτο σου
Το δάκρι μου κυλούσε στο φλιτζάνι
Να πάρεις τα παιδιά
Θα αργίσω στη δουλειά
Μονάχα ένα φιλί τι να μου κάνει
De visszatérve Hozzád, már majd elfeledtem,
Hogy mikor már épp a tányérodat mostam el
Egy könnycsepp gördült le arcomon, mert visszaemlékeztem:
"Hozd el a gyermekeinket, kérlek,
Mert ismét késő lesz, mire hazaérek..."
Oh..., Hogy most milyen jól esne... Csak egyetlen csókod... Szerelmem!
Και παίρνω τη γραβάτα σου
Τη δένω στο λαιμό μου
Που ό,τι ονειρευτικά δεν ήταν όνειρο μου
Που μια ζωή θα γίνομαι αυτό που θες καρδιά μου
Στον κόσμο δυνατή, δικιά σου αληθινή
Ποτέ δικιά μου, ποτέ δικιά μου
Most pedig veszem a nyakkendődet,
És bizony, ide, a nyakam köré teszem,
Mert minden, amit álmodtam, csak hazugság volt, s erre most kell, hogy rájöjjek?
Hisz egész életemben, ahogyan Te kérted, úgy, s azzá lettem én,
Erősnek mutattam magam, hisz csak így lehettem a Tiéd,
De Te mégsem... Soha sem lettél enyém!
Την ώρα που σιδέρωνα
Στη μπλούζα το μανίκι σου
Τη χάιδεψα σαν να σουνα κλωστή της
Αυτή τη μοναξιά να πάρω αγκαλιά
Στο πλάι σου κι αν ζω που ζω μαζί της
E pillanatban, mikor épp vasalni készültem én,
A legszebb ingedet, nehogy gyűrt maradjon
Oly gyengéden nyúltam hozzá, mintha csak Te lennél,
De nem... Csak a magányt ölelte át két karom
Mert hiába vagy még mellettem..., tudd, a magány az, mi Véled társ-helyet cserél...
Πριν φύγεις θέλω να σου πω πως σ' αγαπάω
Πριν φύγεις θέλω μία βόλτα να σε πάω
Πριν φύγεις θέλω το τραπέζι να σου κάνω
Στη αγκαλιά μου ένα λεπτό να σε ζεστάνω
Mielőtt elmennél, hadd mondjam el, hogy mennyire szeretlek,
Mielőtt elmennél, szeretném, ha utoljára még sétálnánk egyet...
Mielőtt elmennél, egy utolsó vacsorára légy még a vendégem,
Hadd forrjunk még össze egy végső ölelésben!
Πριν φύγεις θα 'θελα να δούμε μια ταινία
Ας είναι δράμα ή ας είναι κωμωδία
Πριν φύγεις θέλω να αγγίξουμε τ' αστέρια
Και με αγάπη να ενώσουμε τα χέρια
Mielőtt végleg elmennél, szeretném, ha együtt megnéznénk egy filmet,
Lehet akár dráma, netán vígjáték..., az mindegy...
Mielőtt elhagynál, jó volna utószor Véled a csillagok közt járni,
Egymás kezét fogva, szerelmesen hálni...
Πριν φύγεις μαθέ μου τον τρόπο να ξεχνάω
Τον εαυτό μου πιο πολύ να αγαπάω
Και τις πληγές μου που βοήθησες ν' ανοίξουν
Μου το οφείλεις κάνε κάτι για να κλείσουν
Mielőtt elmennél, taníts meg feledni,
De leginkább önmagam még jobban szeretni
S, tán tenned kéne valamit, hogy bezárjad
Sebeim, melyek szűntelen véreznek, Kedvesem, Utánad!
Πριν φύγεις μάθε μου τον τρόπο να αντέχω
Τον εαυτό μου πιο πολύ να τον προσέχω
Και τις πληγές μου που βοήθησες να ανοίξουν
Μου το οφείλεις κάνε κάτι για να κλείσουν
Mielőtt elmennél, kérlek, mutasd meg, hogyan is viseljem hiányod,
S hogyan, hogy eztán csak magamra vigyázok?
Tán tenned kéne valamit, hogy végleg lezárjad,
Sebeim, melyeket Te okoztál azzal, hogy így csináltad...
Πριν φύγεις θέλω να μετρήσουμε τη μέρα
Μ' ένα γλυκό φιλί να πούμε καλημέρα
Πριν φύγεις κάνε ότι λίγο με ζηλεύεις
Και μακριά μου δήθεν πες ότι πεθαίνεις
Mielőtt elmennél, szeretném, ha együtt érne minket a hajnal,
Hadd mondjam még egyszer: "Jó reggelt!" Szomjazó ajakkal
Mielőtt itt hagynál, tégy úgy, mintha egy kicsit is sajnálnál engemet,
Vagy legalább mondd azt: "Meghalok, ha Tőled távol kell, hogy legyek..."
Újabb rádiós sláger...
@Maxi: Köszönöm Maxi az elismerő szavaidat, de nézd meg, hogy te mennyit fordítasz, és mi hogy el vagyunk maradva melletted. Minden elismerésem a tiéd!!!
@Stratos: egy kicsit összecsaptam itt-ott, de kezdek rájönni, hogy a rappesebb dalokba könnyebben tudok rímeket faragni
Η ζωή είναι τόσο δα μικρή
Και η αγάπη της ζωής μας ίσως μία και μοναδική
Γιατί να ακούω μη, γιατί να ακούω δεν
Προτιμώ να ακούω τα "σ' αγαπώ" σου στο ρεφρέν
Κλείνω τα αυτιά μου δεν θέλω γνώμες
Αφήστε δυο καρδιές να μείνουν λίγο μόνες
Μόνες στα σύννεφα πετάνε πια
Κι αν πέσει μία ξαφνικά εγώ κρατάω τα καλά και γεία!
Az egész élet olyan hamar véget ér
S életre szóló szerelem örülsz, ha egyszer ér
Miért hallgassam, hogy "ne", meg azt, hogy "nem"
Inkább hallgatom a "szeretlek"-eket a refrénben
Bezárom a fülemet, nem akarok merő véleményeket
Inkább hagyjatok magára egy kis időre két szívet
Magukban felszállnak a felhők közé, amíg a szem ellát
S ha az egyik leesik hirtelen, megtartom a jót, aztán viszlát!
Τα πράγματα είναι απλά
Μην σε κυνηγάνε τα κλειστά τους μυαλά
Μην τους ακούς, λάθος θα σου πουν
Γιατί έχουν μάθει με ενοχές να ζουν
Μα στην λογική μου σωστό
Πάντα να αγαπάω χωρίς φραγμό
Αυτοί θα λένε, όμως εγώ μόνο ένα έχω να σου πω
Olyan egyszerűek lehetnének a dolgok
Csak ne hagyd, hogy üldözzenek a bezárt fejű okosok
Ne hallgasd meg, mit össze-vissza beszélnek
Csak azt tanulták, hogy bűntudattal éljenek
De eszem szerint csak egy helyes dolgot ismerek
Ha mindig korlátok nélkül szeretek
Ők beszéljenek, de én csak egy dolgot ismételgetek:
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Αυτό για σένα
Όταν ξυπνάω πρώτος κάθομαι και σε χαζεύω
Σε θέλω, σε λατρεύω ναι
Θέλω να μείνουμε έτσι σήμερα
Ξαπλωμένοι για πάρτη μας, ήρεμα ε;
Τι με κρυφοκοιτάς αφού σε βλέπω δεν κοιμάσαι
Θέλεις χάδια, φιλιά
Θέλεις να 'σαι σίγουρη πως και σήμερα παραμένω τρελός για σένα
Παραμένω τρελός
Hadd mondjam el neked
Mikor felkelek, előbb felülök, s csak bámullak téged
Akarlak, imádlak, így van
Azt akarom, hogy ma itt maradjunk az ágyban
Egy kis pihenés, lazulás jól esne már
Mit leskelődsz, látom, hogy nem alszol már
Akarod, hogy csókoljalak, kényeztesselek?
Biztos akarsz lenni, hogy érted még mindig megveszek?
Még mindig megveszek?
Σταμάτα πια να τους ακούς
Ζούμε σε δυο κόσμους διαφορετικούς
Ότι δεν μπορούν να παραδεχτούν
Φόβος τους γεμίζει την αλήθεια να δουν
Έτσι επιμένουν να ζουν
Ότι δεν το ξέρουν να το πολεμούν
Άς τους να λένε όμως εγώ μόνο ένα έχω να σου πω
Ne hallgass többé rájuk
Nagyon különbözik az ő világuk
Sosem fogják tudni beismerni
Hogy félnek, az igazságot megismerni
Ragaszkodnak hozzá, hogy így éljenek
Mert nem tudják, ellene hogyan küzdjenek
Hadd beszéljenek, de én csak egy dolgot ismételgetek:
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Γεία σας τώρα με φωνάζει η αγάπη
Η φιλία, η παρέα, το φιλί, αυτό το χάδι
Και θα το ζήσω
Θέλω να το γνωρίσω, θέλω να την πατήσω
Κι αν θέλω θα το ξαναζήσω
Αυτή είναι η καρδιά μου που ακούς
Και λατρεύω να χτυπάει έτσι μ' ακούς;
Έτσι ζω, έτσι υπάρχω και όσο μου τραγουδάς στο ρεφρεν
Εγώ θα γράφω σ' αγαπάω
Agyő nektek, a szerelem most hívogat
A barátság, a társaság, a csók, s ahogyan simogat
Mert én ezt megélem
Akarom megismerni, belemászni egészen
S ha úgy akarom, megint újra megélem
A szívemből beszélek, hallod?
S imádom, ha így ver, ezt is hallod?
Én így élek, így létezek, és amíg a refrént énekled
Én azt írosgatom, hogy "szeretlek"
Σ' αγαπάω, σ' αγαπάω
Και δεν με νοιάζει τι θα πει
ο κόσμος όταν θα μας δει
Γιατί έχω μόνο μια ζωή
να σ' αγαπάω
Szeretlek, szeretlek
S nem érdekel, mit magyaráz
a világ, ha minket meglát
Mert csak ezen az egy életen át
szerethetlek
Και αν μπορούσα να αλλάξω κάτι
Τι θα άλλαζα;
Το χειμώνα αφού σου αρέσει η θάλασσα
Τη δουλεία σου για να 'μαι κοντά σου κάθε μέρα
Και αν δεν γίνεται ας προσλάβουνε και μένα
Δεν θα άλλαζα όμως αυτά τα μάτια
Αυτά τα μάτια τα γλυκά με κάνουνε κομμάτια
Δε θα άλλαζα μωρό μου το φύλακα άγγελο μου
Τον κολλητό μου, το μικρό θεό μου
S ha megváltoztathatnék bármit
Változtatnék valamit?
A telet, mivel a tengert te szereted
A munkádat, s úgy minden nap veled lehetek
S ha nem lehet? Hát vegyenek fel melléd engemet
De a te szemeidet soha meg nem változtatnám
Mert szemeid olyan édesek, hogy darabokra zúznak ám
Nem változtatnám meg, kedvesem, angyali örizőm
Ki legjobb barátom vagy, az én kicsi kis istennőm
Μη σταματάς να λες πως μ' αγαπάς
και ας είναι τώρα ψέμα
είναι φορές που θέλεις να πονάς
να φτάνεις ως το τέρμα
Ne hagyd abba azt mondani, hogy szeretsz
mégha most hazugság is mindez
vannak pillanatok, mikor szenvedni akarsz
hogy végállomásod elérhesd
Κανείς δεν ξέρει ο χρόνος τι θα φέρει
κι αν κάνεις λάθος στο νέο στου το πάθος
μα θα 'μαι εδώ και θα σε περιμένω
σαν ένα κάρβουνο για πάντα αναμμένο
Senki sem tudja, mit hoz majd a jövő
vajon hibázol-e, ha új szenvedéllyel égsz
de én mindig itt leszek, s várok rád
mint a parázsló f@szén, mely folyton ég
Μη σταματάς να λες πως μ' αγαπάς
και ας είναι από συνήθεια
χίλιες φορές στο χτες να με πετάς
παρά στη μαύρη αλήθεια
Ne hagyd abba azt mondani, hogy szeretsz
mégha csak megszokásból is teszed
ezerszer inkább repíts vissza a tegnapba
mint a holnap fekete valóságába
Κανείς δεν ξέρει ο χρόνος τι θα φέρει
κι αν κάνεις λάθος στο νέο στου το πάθος
μα θα 'μαι εδώ και θα σε περιμένω
σαν ένα κάρβουνο για πάντα αναμμένο
Senki sem tudja, mit hoz majd a jövő
vajon hibázol-e, ha új szenvedéllyel égsz
de én mindig itt leszek, s várok rád
mint a parázsló f@szén, mely folyton ég
#2122282014-01-15 10:18:36 Válasz a #212155. hsz-ra
Igazán termékenyek vagytok srácok!
Jól van, akkor én sem "hagyom abba"...
Jöjjön egy régi nóta, egy mai, svédországbeli görög együttes feldolgozásában,
amit a Facebook-ról lestem le egy ismerősöm ajánlásaként, amikor enlítette, hogy az egyik kedvence:
Taximi együttes: Mas Horisan i Thalasses (- 1951 )
Δεν ξέχασα το χρώμα των ματιών σου
την γλύκα νιώθω ακόμα των χειλιών σου
μας χώρισαν οι θάλασσες και ωκεανοί
μα η καρδιά μου όμως πάντα σε πονεί
Nem felejtettem el a szemednek színét
Még mindig érzem az ajkad édes ízét!
Bár elválasztottak minket a tengerek s az óceánok
Ám, a szívem érted fáj örökké; utánad sóvárog!
Ταξίδεψα για χρόνια σ’ άλλους τόπους
μπερδεύτηκα με χίλιους δυο ανθρώπους
γυναίκες με φιλήσανε τις φίλησα κι εγώ
και μ’ όλα ταύτα πάντα εσένα νοσταλγώ
Éveken át utaztam a földet bejárva
s ezer-egy embert ismertem meg mára
Nők csókoltak, s őket én is bár csókoltam,
mindezzel együtt, folyton utánad vágyódtam
Δεν ξέχασα την γλύκα των χειλιών σου
και ζω με το μεθύσι των φιλιών σου
μας χώρισαν οι θάλασσες και οι ωκεανοί
μα η καρδιά μου όπως πάντα σε πονεί
Nem felejtettem el édes ízét ajkaidnak
s révetegen élek, emlékével részegítő csókjaidnak
Bár elválasztottak minket a tengerek s az óceánok
Ám, a szívem érted fáj örökké, s utánad sóvárog!
Rég jártam már itt, ami viszont nem azt jelenti, hogy felhagytam volna az alkotással. Most pótlom a hiányosságokat...
Elena Paparizou 2013 júniusában dobta piacra legújabb, "Ti Ora Tha Vrethoume" című pop-rock albumát.
Talán az egyik legjobb az eddigiek között, megérte azt a két év várakozási időt.
Επιτέλους μόνη
Να κοιμάμαι μόνη
Να ξυπνάω μόνη
Να μη νοιάζομαι πού γυρνάς
Végül mégis egymagam vagyok
Egyedül térek nyugovóra én,
Egyedül kezdek minden új napot,
S nem érdekel eztán, merre kószálsz, most, hogy már köztünk minden véget ért...
Végre, mégis egymagam vagyok
Eztán egyedül alszom el,
Egyedül ébredek, kezdve a napot,
S hogy merre jársz; már nem érdekel!
Επιτέλους μόνη
Σα βελούδο οι ώρες
Στέγνωσε τις μπόρες
Η αγκαλιά της μοναξιάς
Végül mégis egyedül maradtam én,
Az órák köröttem olyanok, akár egy reám hulló selyem,
Az eső sem esik, száraz lett minden, s nincs remény,
Mert mindent átölel a magány, hiszen csak ez jutott nekem...
Δε θα αλλάξω εγώ
Ποτέ και για κανέναν
Και το ψέμα εγώ θα πάψω
Να το ανέχομαι
De változni mégsem fogok,
Soha és senkiért,
Eztán már egyetlen hazugságot sem tudok
Elviselni, ha ennyit ért...
Δε θα αλλάξω εγώ
Θα το κάνω αυτό για μένα
Όταν θα ‘μαι στον καθρέφτη
Να μη ντρέπομαι
Változni mégsem fogok,
Mindent magamért teszek,
S mikor a tükörbe nézek,
Akkor sem tanusítok majd szégyenérzetet...
Επιτέλους μόνη
Να ρωτάω μόνη
Να απαντάω μόνη
Να μη σκέφτομαι άλλο για δυο
Végül ismét egyedül vagyok,
Egymagam teszem fel minden kérdésemet,
S rájuk is csupán én válaszolok:
Ne gondolj eztán arra, hogy van még velem, s Veled...
Επιτέλους μόνη
Να γελάω μόνη
Να πονάω μόνη
Όλα μόνη μου να τα περνώ
Végül ismét egyedül leszek,
Magam nevetek eztán az összes viccemen,
Egyedül, biz', magamban szenvedek,
S egymagam megyek keresztül mindenen...
Δε θα κοιμηθείς απόψε / Nem fogsz ma éjjel aludni tudni...
Σε θυμήθηκα
Να βγαίνεις απ’ την πόρτα με το φως
Πάλι θυμήθηκα
Το “φευγω”
Πόσο ήσυχα
Το είπες σαν να το θελα κι εγώ
Πόσο αφύσικα
Σε θέλω
Ma újra Rád emlékeztem,
Mikor az ajtón túl kiléptem a fénybe
Az emlékek újra feltörtek bennem,
Az "Elmegyek, itt a vége...",
Amit teljes nyugodtsággal
Mondottál nékem, mintha csak úgy szerettem volna,
Így most az eddiginél is nagyobb hiánnyal
Küzdve akarom, hogy itt légy vélem, újra...
Δε θα κοιμηθείς απόψε
Δε θα κοιμηθώ κι εγώ
Θα μετράμε και οι διο τον ουρανό
Μα θα λείπει πάντα ένα
Ένα αστέρι εκεί ψηλά
Είναι που δεν φέγγει ο κόσμος χωριστά
Ma éjjel nem alhatsz el,
Hiszen én sem fogok
Együtt tekintünk az égre fel,
De mindig lesz valami, ami hiányzik onnan, tudod,
Egy csillag, mi tegnap még a miénk volt,
De hisz', két ember hogyan is ragyogna, ha kétfelé vezet az út?
Σε χρειάζομαι
Το λέω με την ήττα στη φωνή
Κι ούτε νοιάζομαι
Που χάνω
Szükségem van Reád,
... remegő hanggal mondom ezt Neked,
S még az sem érdekelne tán,
Ha újra elveszítelek...
Αφήνω πίσω στην καρδιά μου δυο πληγωμένα σ' αγαπώ
κοντά σου έρχομαι καρδιά μου και περιμένω να σωθώ
κοντά σου έρχομαι καρδιά μου και περιμένω να σωθώ
Αφήνω πίσω στην καρδιά μου δυο πληγωμένα σ' αγαπώ
Szívem mélyén, magam mögött hagytam két sebző "Szeretlek!"-et,
Most itt vagyok, közel Hozzád, Kedvesem, várva, hogy Általad megmentve legyek
Közel jöttem Hozzád, Kedvesem, s várom, hogy megments engemet,
De szívem legmélyén mégis ott hagytam két, sebző "Szeretlek!"-et...
Μου λες δε γίνεται να ξαναείμαστε μαζί
πως αποκλείεται και εγώ κομμάτια γίνομαι
Μου λες δε γίνεται όμως με ένα μου φιλί καρδιά μου
γίνεται γίνεται γίνεται
Azt mondod, lehetetlen, hogy én mégegyszer Véled együtt legyek,
S, hogy ugye nem gondoltam komolyan..? Ennek hallatára, ismét darabokra esem
Azt mondod, ez lehetetlen! De egyetlen csókom után, Kedvesem
Lehetségessé válhat a lehetetlen!
Αφήνω πίσω στην καρδιά μου ένα μεγάλο χωρισμό
κοντά σου έρχομαι καρδιά μου και περιμένω να σωθώ
κοντά σου έρχομαι καρδιά μου και περιμένω να σωθώ
Αφήνω πίσω στην καρδιά μου ένα μεγάλο χωρισμό
Szívem mélyén csupán egy hatalmas űr maradt,
Most mégis itt vagyok, közel Hozzád, Kedvesem, várva, hogy megments engemet
Most mégis itt vagyok, közel Tehozzád, s hogy megments - biz', azért vártalak,
Még ha szívemben hatalmas űrként tátong mindaz, mi egykor elveszett...
Μου λες δε γίνεται να ξαναείμαστε μαζί
πως αποκλείεται και εγώ κομμάτια γίνομαι
Μου λες δε γίνεται όμως με ένα μου φιλί καρδιά μου
γίνεται γίνεται γίνεται
Azt mondod, lehetetlen, hogy én mégegyszer Véled együtt legyek,
S, hogy ugye nem gondoltam komolyan..? Ennek hallatára, ismét darabokra esem
Azt mondod, ez lehetetlen! De egyetlen csókom után, Kedvesem
Lehetségessé válhat a lehetetlen!
Αφήνω πίσω στην καρδιά μου δυο πληγωμένα σ' αγαπώ
κοντά σου έρχομαι καρδιά μου και περιμένω να σωθώ
κοντά σου έρχομαι καρδιά μου και περιμένω να σωθώ
Αφήνω πίσω στην καρδιά μου δυο πληγωμένα σ' αγαπώ
Afíno píszo sztin kardjá mu djo pligoména sz'agapó,
kondá szu érhome kardjá mu ké periméno ná szothó
Kondá szu érhome kardjá mu ké periméno na szothó
afíno píszo sztin kardjá mu djo pligoména sz agapó
Μου λες δε γίνεται να ξαναείμαστε μαζί
πως αποκλείεται και εγώ κομμάτια γίνομαι
Μου λες δε γίνεται όμως με ένα μου φιλί καρδιά μου
γίνεται γίνεται γίνεται
Mu lesz dén jínete ná kszanaímaszte mazí
posz apoklíete ké egó kommátja jínome
Mu lesz den jínete ómosz me éna mu filí kardjá mu
jínete jínete jínete
Αφήνω πίσω στην καρδιά μου ένα μεγάλο χωρισμό
κοντά σου έρχομαι καρδιά μου και περιμένω να σωθώ
κοντά σου έρχομαι καρδιά μου και περιμένω να σωθώ
Αφήνω πίσω στην καρδιά μου ένα μεγάλο χωρισμό
Afíno píszo szti kardjá mu éna megálo horizmó,
kondá szu érhome kardjá mu ké periméno ná szothó
Kondá szu érhome kardjá mu ké periméno ná szothó
afíno píszo szti kardjá mu éna megálo horizmó
Μου λες δε γίνεται να ξαναείμαστε μαζί
πως αποκλείεται και εγώ κομμάτια γίνομαι
Μου λες δε γίνεται όμως με ένα μου φιλί καρδιά μου
γίνεται γίνεται γίνεται
Mu lesz dén jínete ná kszana ímaszte mazí
posz apoklíete ké egó kommátja jínomai
Mu lesz den jínete ómosz me éna mu filí kardjá mu
jínete jínete jínete
Άλλα περίμενα
Σημάδια να με αφήσεις
Πάνω στα χείλη μου
Κι όχι στη ζωή μου
Άλλη περίμενα
Σελίδα να γυρίσεις
Κι όμως με άφησες
Εκεί στη φυλακή μου
Mást vártam volna Tőled,
Tán, hogy jeleket adj nekem
Ott, a számon, de azt nem, hogy előtte
Felborogasd az egész életem
Mást vártam volna Tőled teljesen,
Tán, hogy forduljon a kocka,
Mégis Te hagytál el engem,
A saját börtönömbe dobva...
Tőled, mást vártam,
Hogy nyomokat hagyj rajtam,
Az ajkaimon.., de azt nem,
hogy majd az életemen!
Másra számítottam erre nem,
Hogy majd lapozol. Új oldalra,
De rajtam is túl léptél, engem,
A saját börtönömben hagyva...!
Ούτε κι εσύ
Ήσουν για μένα
Ούτε κι εσύ
Με αγάπησες αληθινά
Όλα κι εσύ
Τα θες για σένα
Μα μοναχός
Θα έχεις πάντα τα μισά
Úgy tűnik, Te sem
Az voltál, akire vártam
Úgy tűnik, Te sem
Szerettél úgy, Isten igazában
Mert Te is, mint oly sokan
Csak magadnak akartál mindent
De mégis Te vagy az,
Aki elhagyott, maga mögött hagyva..., félben...
Αλλά περίμενα
Ταξίδια να με πάρεις
Όμως δε φτάσαμε
Στου έρωτα τη χώρα
Πάντα περίμενα
Για μένα να υπάρχεις
Όμως με τέλειωσες
Απλά εδώ και τώρα
Mást vártam volna Tőled,
Tán, hogy együtt indulhassak, Veled,
De úgy tűnik, nem lépünk - magam hiába törtem,
A közös útra, mely az örök szerelemhez vezet...
Pedig én mennyire vártalak Tégedet,
Arra, hogy légy az enyém,
De mégis, egy pillanat alatt végeztél velem,
Egyszerűen, és könnyedén...
Στο τηλέφωνο με πήρε ένας φίλος μας καλός
Και μου μίλησε για σένα κι εγώ έγινα τρελός.
Μου είπε από τον χωρισμό μας
έχασες τον έλεγχό σου, εντελώς
Egy jó barátom tegnap felhívott engemet,
S Rólad beszélve teljesen az őrületbe kergetett
Mert elmondotta nékem, hogy szakításunk óta
Elhagytad önmagad, mint kinek nincsen semmi dolga...
Και μπορεί να μη με νοιάζει, αφού ζούμε χωριστά
όμως πάντα θα υπάρχει κάτι μέσα στην καρδιά.
Με έναν άνθρωπο που ζούσες,
δεν σου αρέσει να τον βλέπεις, χαμηλά.
Még ha nem is kéne érdekelj, mióta külön váltunk,
Szívemben mindig lesz valami..., mi Reád emlékeztet
Hisz, ha egyszer élt velünk valaki, kit többé már nem látunk,
Rosszat soh'sem akarunk néki..., csak szebbet...
Και έτσι κύλησε από τα μάτια μου ένα δάκρυ
και του ζήτησα να έρθεις να με βρεις.
Της καρδιάς μου ήσουν κάποτε κομμάτι
δεν το αντέχω να πληγωθείς
Szemeimből egy könnycsepp gördült le Érte,
S elmondottam néki, mily jó volna, hogy újra lássalak
Mert egykoron a szívemnek része voltál Te,
A világért sem akarnám, hogy mások megbántsanak...
Και έτσι κύλησε από τα μάτια μου ένα δάκρυ,
μια ζωή ήρθε στα μάτια μου μπροστά
και μπορεί να μη μας δένει τώρα κάτι
μα θέλω να είσαι πάντα καλά, ειλικρινά.
Szemeimből egy könnycsepp gördült le, mikor elmesélte,
S a múlt emléke hirtelen kísérteni kezdett
Tán már semmi sincs köztünk, mi összekötne Véled,
Én tiszta szívből kívánok minden szépet Neked...
Και μπορεί να είσαι για μένα μια ξένη τώρα πιά,
μα κρυφά θα σιγοκαίει στην καρδιά μου μιά φωτιά.
΄Ησουν το άλλο το μισό μου,
δεν μπορεί να σβήσουν όλα ξαφνικά.
Mert bár lehet, számomra csupán egy idegen leszel,
De titokban azért mégis Reád emlékezem én
Hisz egykor mégis Te voltál a másik felem,
Semmi sem múlhat el - tudd - hirtelen, könnyedén...
χω αγαπήσει, χωρίς να μ' αγαπήσουν
ξέρω κι εσύ πως μία από 'κείνες ήσουν
που τη καρδιά μου τελικά θα μου ραγίσει
κάνω πως ο Θεός λοιπόν θα σε φωτίσει
Anélkül szerettem, hogy viszont szerettél volna engemet,
Tudom, Te is csupán egy voltál a sokból
Ki azért jött, hogy újra összetörje igázott lelkemet,
Ezért úgy tettem, mintha minden - ahogy van - úgy volna jól...
Ε και τι έγινε, που ήρθες κι εσύ για να κάψεις
ότι απέμεινε, κοντά σου ήξερα από την αρχή
τι θα μου ξημέρωνε, λοιπόν τώρα τι περιμένεις ;
Άντε Τέλειωνε, Τέλειωνε, Τέλειωνε, τέλειωνε !
És... Mi van? Te tényleg azért jötél, hogy elégess
Mindent, mi megmaradt... Úgy tudtam, esküszöm, a legelejétől kezdve!
Vajon mi lett volna akkor, ha még nagyobb közelség uralt volna minket..., Te meg mire vársz? Nem érted?
Tedd meg, aztán ne lássalak többé... Egyetlen egyszer se'!
Έχω περάσει τόσα που δε θυμάμαι
γι αυτό και πλέον τίποτα δε φοβάμαι
τι να μου πεις κι εσύ μωρό μου τώρα
κι άσε άλλη μια περαστική για εμένα μπόρα
Sok mindenen keresztül mentem én, melyekre már alig emlékezem
Lehet, ezért van, hogy lassan semmitől sem félek?
Nem is tudsz mit mondani, igaz-e, Kedvesem?
Csak egy fellángolás volt, semmi több..., mi már a múlté lett...?
Ποτέ δε σε ξεπέρασα / Soha sem leszek túl Terajtad...
Σε είδα μπροστά μου να περνάς,
με εκείνον χέρι-χέρι
και ένιωσα μέσα μου βαθιά,
της ζήλειας το μαχαίρι.
Magam előtt láttalak sétálni Tégedet,
Kéz a kézben járva voltál együtt Véle
Ekkor egy szúrást éreztem én..., kés-szerűt, éleset,
Ott, belül..., lefúródva nagyon, nagyon mélyre...
Είδα να σε έχει αγκαλιά,΄
να σε κοιτάει στα μάτια,
να σου χαϊδεύει τα μαλλιά
και έγινα δυό κομμάτια.
Láttam, amint átölel,
S bámul két szemedbe,
Hajad simítja tiszta szeretettel,
Én ekkor törtem össze...
Ποτέ δε σε ξεπέρασα
και ας έλεγα ο έρωτας περνάει,
τον εαυτό μου γέλασα
και τώρα που σε χάνω με πονάει.
Mert biz', túl Terajtad soha sem leszek,
Ha mondtam is, hogy minden szerelem véget érhet egyszer,
Megbántam én százszor, s magamon nevetek,
De most, elvesztésed láttán kell megtanulnom együtt élni a fájdalom-érzettel...
Είδα αυτόν τον ξένο χθες,
να σε φιλάει στα χείλη,
εσείς μεγάλοι εραστές
και εμείς απλά δυό φίλοι.
Tegnap azt is láttam, mikor ez az Idegen
Ajkaid csókolta, s Te megengedted néki
S hogy mily nagy szerelemben éltek Ti ketten
Amíg reám már nem tudsz mást..., mint barátként nézni...
Μονάχα δυό κουβέντες τρυφερές σου ζήτησα
Και εσύ μου δίνεις μόνο μαχαιριές αλήτισσα
Δυό ξένα χείλη τώρα πια φιλάς
Με βλέπεις πια στα μάτια και γελάς αλήτισσα
Nem többet, mint két átkozott szót kértem Tőled
De csak hátba szúrni voltál képes, Te... (aki kiáll az útra...)
Most, bár egyből két idegent vezetsz meg,
Mégis..., eljöttél, hogy a szemembe nézve nevess ki... Újra...
Γελάς αλήτισσα γελάς γιατί δεν ξέρεις να αγαπάς
Αυτά που ζήσαμε ξεχνάς γελάς αλήτισσα γελάς
Γελάς αλήτισσα γελάς γιατί δεν ξέρεις να αγαπάς
Γυρνάς και πόνο με κερνάς αλήτισσα
Csak nevetsz, mert nem tudod, hogyan kell szeretni,
Csak nevetsz..., de hogyan tudtál egy perc alatt mindent elfeledni?
Csak nevetsz, mert fogalmad sincs, mit jelent szeretve lenni,
Valld be: azért jöttél, hogy fájdalmat okozz... És ennyi!
Κι αν πάλι από μια δίκη με περνάς συνήθισα
Σ' αγάπησα και εσύ με προσπερνάς αλήτισσα
Δυό ξένα χείλη τώρα πια φιλάς
Με βλέπεις μες στα μάτια και γελάς αλήτισσα
Ha csupán Arra kellettem én..., örülhetsz, hisz terved sikerrel végbement
Bár őszintén szerettelek, Te csak gúnyszavakat mondottál nekem
Most, hogy áldozatod két újabb idegen,
Mégis..., szemembe nézve nevetsz rajtam, te érdemtelen!
Nincs beírva úticél.
Válasz a #211236. hsz-ra
