Εσύ να φύγεις, εγώ θα μείνω
Να μη λυγίσεις, θα επιμείνω
Κι αν πλημμυρίσουνε με δάκρυα οι δρόμοι
Ζητώ συγγνώμη
Menj csak távol bátran, majd én itt maradok
Ne tanusíts megbánást, majd mindent magamra vállalok
S ha utad eztán könnyektől ázna,
Bocsánatod kérem majd..., törten, leigázva...
Εσύ να φύγεις, να πας να ζήσεις
Στο κόκκινό μου μη σταματήσεις
Κι αν σε φρενάρουνε οι τροχονόμοι
Ζητώ συγγνώμη
A Te dolgod az, hogy tovább élj..., nélkülem
Meg ne állj, ha meglátsz, menj csak át előttem
S ha eközben a rendőrök megállítanának
Majd elnézést kérek azért is, ha még ilyenkor is bántlak...
Κι αν είσαι άνθρωπος
και πιάνουνε οι πόνοι
Για τα σκληρά τα λόγια μου εγώ ζητώ συγνώμη
S ha mégis ember volnál,
Ha fájdalmat éreznél,
Elnézést kérek majd minden eddigi mondatért...
Συγγνώμη που δεν ήμουνα αυτό που ονειρεύτηκες
Συγγνώμη που σ’ αγάπησα και δίπλα μου δεσμεύτηκες, Συγγνώμη
Συγγνώμη που σε πόνεσα, με λέξεις μου απότομες
Συγγνώμη που σε πλήγωσα την ώρα που με σκότωνες
Συγγνώμη, Ζητώ συγγνώμη
Sajnálom, hogy nem az vagyok, akit magadnak álmodtál,
Sajnálom azt is, hogy szerettelek, de Te jobbat vártál
Sajnálom, hogy bántottalak, minden kimondott szót bánok,
S hogy még akkor is felnézek Rád, mikor lényemet a halálba kívánod...,
Bocsáss meg! Csupán erre várok...
Εσύ να φύγεις, να πας να ζήσεις
Στο κόκκινό μου μη σταματήσεις
Κι αν σε φρενάρουνε οι τροχονόμοι
Ζητώ συγγνώμη
Menj csak tovább bátran, s csak éld az életed,
Még akkor se állj meg, ha eztán meglátnál engemet
S ha a rendőrök bármikor megállítanának,
Én majd helyettük is - hidd el - megsajnállak...
Εσύ να φύγει, καλά θα κάνεις
Μακριά μου μόνο ψηλά θα φτάνεις
Κι αν σε δικάσουν δικοί μου νόμοι
Ζητώ συγγνώμη
Tudom, menned kell, hisz így lesz jó Neked,
Hisz csak nélkülem bonthatod szárnyaid magasra
De ha mégis..., egyszer..., bűntudat gyötörne,
Bocsáss meg..., ezt kérem... százszor, és örökre...
Αν μ' αγαπάς να μείνεις και την αλήθεια να μου πεις
Δεν τελειώνει έτσι απλά μια ολόκληρη ζωή σε μια στιγμή
Αφού ζητάς να φύγεις, τι με κοιτάζεις κι απορείς
Όταν σου λέω φανερά πριν ξημερώσει τρεις φορές θα μ' αρνηθείς
Πώς αλλάζει η ζωή μου όλη από λεπτό σε λεπτό
Hogyha tényleg szeretsz, maradj, s mondj igazat
Hisz egy egész élet nem múlhat el csupán egy pillanat alatt
Az előbb még azt kérted, menjek el, rám értetlenül most miért nézel?
Mikor azt mondom: háromszor fogsz megtagadni, mihelyst eljő a reggel...?
Hogyan is változhat meg minden egyetlenegy percben?
Ειλικρινά δεν με νοιάζει ό,τι κι αν γίνει
Δεν ζητάω για πρώτη φορά μια εξήγηση
Ποιος θα αναλάβει την ευθύνη
Και να λύσουμε οριστικά την παρεξήγηση
Bizony mondom Néked, eztán semmi sem érdekel,
Most először magyarázatot sem kérek én
De vajh, kié a felelősség - ugyan melyikünk vállalja fel,
Hogy a félreértések végére pontot tegyen?
Μπορεί να λες για μένα λόγια αυστηρά που με πονούν
Μένουν για πάντα στην ψυχή και είναι δύσκολο πολύ να ξεχαστούν
Απόψε κοιτά με στα μάτια και μη τολμήσεις να κρυφτείς
Μονάχα ψέματα μη πεις για όσα ζήσαμε μαζί εγώ κι εσύ
Πώς αλλάζει η ζωή μου όλη από λεπτό σε λεπτό
Oly hidegen beszélsz hozzám, hogy már szinte fáj,
E szavak ott, belül örök nyomot hagynak, s nehezen feledhetőek ám
Nézz hát két szemembe, s elrejtőzni ne merj!
Vagy legalább ne tagadd le mindazt, mit együtt megéltünk! S erre felelj:
Hogyan is változhat meg minden egyetlen perc leforgása után?
Σήκωσα τ' ακουστικό μου, κάλεσα τον αριθμό σου
Ξέρω πως θα σε εκπλήξω, δεν θα με είχες στο μυαλό σου
Τώρα δεν είσαι δικιά μου και δεν είμαι στη ζωή σου
Πάει να σπάσει η καρδιά μου που θ' ακούσω τη φωνή σου
Που θ' ακούσω τη φωνή σου
Felvettem a telefont, majd tárcsáztam a számod,
Tudom, megleplek vele, hisz nem számítasz reá
Most, hogy nem vagy az enyém, s hogy Rád hiába vágyom,
Szívem törné össze, ha hangod meghallanám
Ha hangodat hallanám...
Πήρα έτσι απλά γιατί σε θυμήθηκα
Πήρα έτσι απλά να δω πως τα περνάς
Πήρα να σου πω συγνώμη που φοβήθηκα
Κι όχι για να δω ακόμα αν μ' αγαπάς
De felhívtalak, a pokolba is, mert Reád emlékeztem,
Felhívtalak, mert tudni akarom, mi történik Veled
Felhívtalak, hogy elmondjam, "Sajnálom, de csupán megijedtem",
Mert fogalmam sincs, vajh szeretsz-e még engemet...?
Θα παγώσεις αν μ' ακούσεις, ξέρω δεν το περιμένεις
Θα 'ναι η φωνή σου ίδια ή θα είναι κάποιας ξένης
Θα βιαστείς να μου το κλείσεις ή γλυκά θα μου μιλήσεις
Στο μυαλό μου χίλιες σκέψεις μέχρι να μου απαντήσεις
Μέχρι να μου απαντήσεις
Tán a vér is megfagy Benned, ha meghallasz, hisz tudom, nem is vártad
Hangod még a régi, vagy teljesen idegen?
Sietni fogsz-e, hogy a telefont fölvegyed, s hangod - mint rég - oly édes lesz-e, vagy...
Sok ezer gondolat futott át agyamon, míg válaszolsz nekem
Míg felveszed, s válaszolsz..., hogy eztán mint legyen...
Άλλο δάκρυ δε θα χαραμίσω, δεν αξίζεις τίποτα πια
και τυχαία αν σε δω ξανά μπροστά μου,
θα γυρίσω απ'την άλλη τη μεριά
Δεν θα δώσω άλλη αφορμή, να μπεις μες'τη δική μου τη ζωή
δεν θα επιτρέψω να μπορείς, όποτε σου έρθει να με δεις
Több könnyet nem hullajtok Érted, hisz semmit sem érdemelsz
Ha mégis magam előtt látnálak, én majd a másik oldalon, Véled átellenben megyek
Nincs már új esély rá, hogy életem részesévé válhass,
S azt sem engedem, hogy - amikor csak akarsz - engem, akkor láthass!
Άλλος άνθρωπος θα είμαι
δεν θα σκάσω εγώ για σένα
πήρα φόρα πάω γι'άλλα, πράγματα μεγάλα
άλλος άνθρωπος θα γίνω
θα βρω κάποια ν'αγαπήσω
κι όταν έρθεις πάλι πίσω, άμυνες θα χτίσω
Mostantól egy teljesen új emberré válok,
Többé már nem TE éltetsz, eztán már nem Reád vágyom
Fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a csalódások...
Mostantól egy teljesen új emberré leszek,
Találok mást lányt is, akit szerethetek,
S ha mégis visszajönnél..., Köréd magas falakat emelek...
'Αν ήξερες τι ένιωθα αγάπη μου για σένα,
δεν θα 'φευγες ποτέ μακριά, θα ήσουνα μ'εμένα
μα είναι αργά για θαύματα και αν θέλεις να γυρίσεις,
την πόρτα μου θα βρεiς κλειστή,
ήσυχο να μ'αφήσεις
Ha tudtad volna, Kedvesem, mit éreztem irántad,
Soha sem hagytál volna magamra, s tán még most is itt lennél vélem
De már túl késő a csodákat várni, szóval, ha mégis visszahúznak a vágyak,
Az ajtóm zárva találod majd, tényleg,
Hát hagyj magamra, egyedül... Kérlek!
Δεν κατάλαβες τι ήσουνα για μένα, σου 'δωσα τόσα πολλά
μυστικά κρατούσες από μένα, βάζω τέλος τώρα οριστικά
Nem tudod meg soha, ki is voltál nékem, pedig annyi mindent adtam volna még,
Most hát, hogy mindkettőnknek jó legyen, azt mondom: itt a vég!
Ό,τι είχα καλό για εσένα εγώ
μου το σκότωσες σου λέω σε ένα λεπτό
Ήταν η στιγμή που σε είδα εκεί
να 'χεις μεσ' την αγκαλιά σου κάποια άλλη εσύ
Ami jó van a világon, én azt mind Néked adtam
De aztán: vége lett - elmondom, abban a pillanatban!
Igen, ez akkor volt, mikor megláttalak ott,
Karodba véve őt..., az új áldozatod!
Να τη χαίρεσαι την καινούργια σου αγάπη
να τη χαίρεσαι και να με κερνάς φαρμάκι
να τη χαίρεσαι όμως μακριά από μένα
γιατί αγάπη μου στα 'χω ξαναειπωμένα
Hát légy boldog eztán... az új szerelmeddel!
Légy boldog, és gyilkolj csak tovább... a mérgeddel!
Legyél hát boldog, de: tőlem messze, távol!
Mert, Drága Babám, elmondottam ezt már Néked... százszor!
Αν ποτέ σε δω αγκαλιά με κείνη κάπου
θ' αποτρελαθώ και θα πιω μέχρι θανάτου
Hogy ha bármikor meglátlak, s mással ölelkezel,
Addig iszom, míg meg nem őrülök... vagy talán magammal végezem!
Το πιο δυνατό πόνο στη ζωή
τον εγνώρισα από εσένα στο 'χω ξαναπεί
ήταν τότε που έκλαψα πολύ
όταν γύρισα και βρήκα εσένανε μ' αυτήν
Az élet legerősebb fájdalom-érzetét
Néked köszönhettem, elmondom hát megint
Tudod, ez akkor volt, mikor oly sok könnyet hullattam el Érted,
Midőn egyszer hazaérve mással találtalak Téged...
Του έρωτα να κάψεις τα φτερά / égesd el a szerelem szárnyait
κι όταν θα γίνουν στάχτη / s mikor hamuvá lesznek
θα γίνουν τ' αμαρτήματα / vétkekké válnak
συγχωρεμένα λάθη / megbocsátandó hibákká
Και χόρευε και χόρευε και χόρευε / csak táncolj és táncolj és táncolj
στου ήλιου τις ακτίνες / a Nap sugaraiban
μέσα στις μαύρες μέρες σου / a legsötétebb napjaidon
να λάμψουν οι ελπίδες / hogy hadd világítson a remény
Έτσι φτιάχνεται η αγάπη / így készül a szerelem
με καημούς, φωτιές και δάκρυ / bánattal, tűzzel és könnyel
με χαμηλωμένα φώτα / visszafojtott fényekkel
κι άγρια βράδια με ιδρώτα / s vad éjszakák izzadtságával
Έτσι φτιάχνεται η αγάπη / így készül a szerelem
με καημούς, φωτιές και δάκρυ / bánattal, tűzzel és könnyel
να κυλιέσαι μες τα χόρτα / pördülj meg a fűben
κι αν δε με πιστεύεις, ρώτα / s ha nem hiszel nekem, kérdezz rá mástól
Του έρωτα να κάψεις τα φτερά / égesd el a szerelem szárnyait
κι όταν θα γίνουν στάχτη / s mikor hamuvá lesznek
καν' την κλωστή και πέρασ' την / készíts belőle cérnát, s vezesd át
σε ασημένιο αδράχτι / egy ezüst orsón
Και γύριζε και γύριζε και γύριζε / csak forogj és forogj és forogj
σαν τον αναστενάρη / mint a tűzjárók
μέχρι να δεις πως γίνεσαι / míg meg nem látod, hogyan válsz
φωτιά και παλληκάρι / tűzzé és érett férfivá
Έτσι φτιάχνεται η αγάπη / így készül a szerelem
με καημούς, φωτιές και δάκρυ / bánattal, tűzzel és könnyel
με χαμηλωμένα φώτα / visszafojtott fényekkel
κι άγρια βράδια με ιδρώτα / s vad éjszakák izzadtságával
Έτσι φτιάχνεται η αγάπη / így készül a szerelem
με καημούς, φωτιές και δάκρυ / bánattal, tűzzel és könnyel
να κυλιέσαι μες τα χόρτα / pördülj meg a fűben
κι αν δε με πιστεύεις, ρώτα / s ha nem hiszel nekem, kérdezz rá mástól
Οι φίλοι μου ανησυχούνε
γιατί έχουν μέρες να με δούνε
μου λεν' εγώ να σε ξεχάσω
να βγω έξω λίγο να ξεσκάσω
Barátaim már nagyon aggódtak értem,
Mert már napok óta semmi hír felőlem...
Azt mondották, feledjelek el örökre Téged,
S menjek velük szórakozni, hogy kitisztuljon picit a fejem...
Μα έλα εγώ που δεν βγαίνω
κι όλο στον εαυτό μου κλείνομαι
μες το δωμάτιο μου κρύβομαι
πίνω για σένα λιώμα γίνομαι
Jaj, de velük biz' nem megyek,
Ehelyett magamba zárkózom én,
A szobám sarkába rejtezek,
Majd Érted iszom, és Miattad válok részeggé...
Κλείνομαι
σ' άλλο κανένανε δεν δίνομαι
μες το δωμάτιο μου κρύβομαι
πίνω για σένα λιώμα γίνομαι
Magamba zárkózom, most már végleg,
Magamat senki másnak át nem adom soha,
A szobámba rejtőzöm, ott gyászolva Téged,
Az egészségedre majd áldomást iszom, s Miattad leszek részeg... én ostoba!
Κλείνομαι
μήπως και έτσι λυπηθείς
σε συγκινήσω και σκεφτείς
πίσω σε μένανε να 'ρθεις
Magamba zárkózom eztán végleg,
Talán egy napon majd megbocsátod nekem,
Hogy újra csak Rád vágyom, s hogy győzködtelek Téged,
Arról, hogy hozzám visszatérj... Kedvesem!
Μα εσύ την πλάτη μου γυρνάς
το διασκεδάζεις και γελάς
πες μου επιτέλους που το πας
που το πας, που το πας;
Και σπαταλάς το χρόνο μου
παίζοντας με τον πόνο μου
πες μου επιτέλους που το πας
που το πας, που το πας;
De hátat fordítottál, s gyorsan tova mentél,
Már jól érzed magad, s csak nevetsz szűntelen
Mondd hát, végtére is, mi legyen, hogyan szeretnéd?
Mit akarsz, mondd, eztán majd hogy legyen?
De Te csak az időmet rabolod
S a fájdalmammal játszol,
Mondd, végtére is, hogyan akarod
Mi legyen vélünk..., itt leszel, vagy máshol?
Οι φίλοι μου ανησυχούνε
και συνεχώς τηλεφωνούνε
που λεν' εγώ να σε ξεχάσω
κι έξω να βγω να διασκεδάσω
Barátaim már aggódtak, mert alig mutatkoztam
Pedig mindig hívtak, de én nemet mondtam
Kérték azt is, hogy feledjelek végre, s legyek végre jobban,
És menjek velük, mozduljak ki, éljek, szórakozzam...
Ha ebből a sok Single nótából lesz az új teljes lemez, szerencsém van: a nagyja ugyanis már le lett fordítva az idők során...
Íme az új, hátha ez is rákerül majd...
Stratos: Némi variációt is feltoltam a fordításaid alá...
(...ha nem haragszol - a nyelvtanulók tanulsággal összevethetik a szövegeket)
Köszönjük Klamp / Karesz a javítött görög szöveget!
Νύχτωσε νωρίς και τα φώτα όλα σβήσαν
όλοι οι χωρισμοί, κάτι πήραν κάτι αφήσαν
και το απότέλεσμα είναι αυτό,
μόνος σε αδιέξοδο να ζω...
Korán jött az éjjel, s kialudt minden fény
A meg nem értés vitt, de hagyott is valamit...
S ha már így történt, íme az eredmény:
Egymagam élek majd eztán..., halálomig...
Korán beesteledett, és minden fény kialudt már
Minden szakítás elvisz, s meg is hagy valamit tán...
És mégis a végeredmény aztán ez marad:
Zsákutcában élek, patthelyzetben: egymagam
Αν μείνεις μόνη τότε θα με καταλάβεις
αν θέλεις τρέξε την αγάπη να προλάβεις
Αν μείνεις μόνη και δεν το 'χεις μετανιώσει
υπάρχει άνθρωπος δυπλά που σε έχει νιώσει, που σε έχει νιώσει ...
Ha Te is egyedül maradsz, tán akkor majd megértesz engemet,
Hogy milyen is hasztalan kergetni a szerelmet...
Majd ha egyedül maradsz, s mégsem bántál semmit,
Tudd, hogy lesz, kire számíthatsz, és segít...
Ha magadra maradsz, majd tán akkor megérted,
De ha akarod fuss csak, hogy a szerelmet utolérjed!
Ha magadra maradsz, és nem is bántál semmitse meg
Tudd, hogy létezik valaki - közel-, s együtt érez veled, együtt érez veled...
Πέρασε ο καιρός και τα ρούχα σου μυρίζω
πάλι σα τρελός στο δωμάτιο γυρίζω
και το αποτέλεσμα είναι αυτό,
μόνος σε αδιέξοδο να ζω...
Az idő csak múlik, de én még mindig a Te illatod érzem,
Újra, mint egy őrült, csak szobádban járkálok fel, s alá
S a történések eredményeképpen:
Egymagam leszek mindaddig, míg el nem ér a halál...
Eljárt az idő, s a ruháidnak illatát magamba szívom
Újra, mint az őrült, járkálva szobában - a neved hívom
És mégis a végeredmény aztán ez marad:
Zsákutcában élek, patthelyzetben: egymagam.
Αν μείνεις μόνη τότε θα με καταλάβεις
αν θέλεις τρέξε την αγάπη να προλάβεις
Αν μείνεις μόνη και δεν το 'χεις μετανιώσει
υπάρχει άνθρωπος δυπλά που σε έχει νιώσει, που σε έχει νιώσει
Majd ha egymagad maradsz, akkor tán megérted,
Milyen, mikor a szerelmet kutatod, de nem találod mégsem...
Majd ha egyedül maradsz, s nincsen mit megbánnod,
Lesz valaki, ki Téged vár, s Melletted van... meglátod!
Ha magadra maradsz, majd tán akkor megérted,
De ha akarod fuss csak, hogy a szerelmet utolérjed!
Ha magadra maradsz, és nem is bántál semmitse meg
Tudd, hogy létezik valaki - közel-, s együtt érez veled, együtt érez veled...
Μισόλογα κι υπερβολές πες μου στα ίσα ό,τι θες
πες μου ένα ψέμα ρίξε ένα δάκρυ κάνε και εσύ για εμένα κάτι
Hazudj, mondj igazat, vagy tégy, amit szeretnél,
Hazudj, ejts egy könnyet, vagy valamit... Csak erre kérlek én!
Félszavakkal, és akár eltúlozva, de mondd meg nekem egyenesen, amit szeretnél,
Esetleg hazudj valamit, vagy ejts egy könnycseppet, de értem valamit te is tégy!
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις θα χαθώ
σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις δε θα ζήσω.
Χωρίς ψυχή, χωρίς καρδιά, χωρίς σκοπό
πες μου πως γίνεται απ' την αρχή ν' αρχήσω.
Megmondtam neked, ha elmész, én elveszek
megmondtam, ha elmész, tovább nem élhetek.
Lélek nélkül, szív nélkül, céltalanul, mit tegyek?
mondd meg, újra előről mindent hogy kezdhetek?
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
δε με αγάπησες ποτέ αληθινά.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
ήθελες μόνο να νιώθεις σιγουριά.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
sosem tudtál engem igazán szeretni.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
csak biztonságban akartad magad érezni.
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις δε θα βρεις
άλλη αγκαλιά σαν τη δική μου όσο κι αν ψάξεις.
Σου το 'χα πει πως αν θα φύγεις θα χαθείς
μαζί με όλα αυτά που ήθελες να φτάσεις.
Megmondtam neked, ha elmész, sosem fogsz találni
olyan ölet, mint az enyém, akárhogy próbálsz keresni.
Megmondtam, ha elmész, te is el fogsz veszni
mindazokkal a tervekkel, miket el akartál érni.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
δε με αγάπησες ποτέ αληθινά.
Μα εσύ δε νοιάζεσαι
δε με χρειάζεσαι
ήθελες μόνο να νιώθεις σιγουριά.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
sosem tudtál engem igazán szeretni.
De ez mit sem érdekel téged
énrám nincsen már szükséged
csak biztonságban akartad magad érezni.
Με δακρυσμένα μάτια μου ζητάς συγγνώμη
μετάνιωσες μου λες πως μ' αγαπάς ακόμη
μα τώρα πια σε έμαθα καλά λυπάμαι
τα πάντα από σένα ακόμη με πονάνε
Könnyes szemekkel bocsánatot kérsz
azt mondod, megbántad és még mindig szeretsz
de mostanra már jól kiismertelek, sajnálom
mindazt, mit eddig adtál, még mindig fájlalom
Να να να να να να το πήρα απόφαση
να να να να μην ψάχνεις πρόφαση
δε με ρίχνεις τώρα πια σ' αγαπάω μεν αλλά
αν γυρίσω θα πεθάνω ακόμη μια φορά
δε με ρίχνεις τώρα πια η δική σου αγκαλιά
δεν κρατάει παραπάνω από μία βραδιά
Na na na na na na, eldöntöttem, ennyi
ne ne ne ne ne indulj kifogást keresni
nem dobsz engem többször már, bár szeretlek
újra csak meghalok, ha hozzád visszatérek
nem dobsz engem többször már, bár ma még ölelsz
úgysem tart egy esténél tovább, holnap majd elszelelsz
Με νάζια προσπαθείς και πάλι να με ρίξεις
πως όλα θα αλλάξουν θέλεις να με πείσεις
μα τώρα πια σε έμαθα καλά λυπάμαι
τα πάντα από σένα ακόμη με πονάνε
Affektálva próbálsz engem újra tőrbe csalni
minden meg fog változni, ezzel akarsz meggyőzni
de mostanra már jól kiismertelek, sajnálom
mindazt, mit eddig adtál, még mindig fájlalom
Να να να να να το πήρα απόφαση
να να να να μην ψάχνεις πρόφαση
δε με ρίχνεις τώρα πια σ' αγαπάω μεν αλλά
αν γυρίσω θα πεθάνω ακόμη μια φορά
δε με ρίχνεις τώρα πια η δική σου αγκαλιά
δεν κρατάει παραπάνω από μία βραδιά
Na na na na na na, eldöntöttem, ennyi
ne ne ne ne ne indulj kifogást keresni
nem dobsz engem többször már, bár szeretlek
újra csak meghalok, ha hozzád visszatérek
nem dobsz engem többször már, bár ma még ölelsz
úgysem tart egy esténél tovább, holnap majd elszelelsz
Az idei The Voice Of Greece tehetségkutatóban több, már korábban ismertté vált énekes is feltűnt.
Többek közt Vera Boufi is, aki tudomásom szerint még szintén nem szerepelt itt... Eddig...
Δωμάτιο 22
κι εγώ κλειδωμένη εκεί,
κουρτίνες σχισμένες και κρύο,
στενάχωρο σαν φυλακή,
φωνές από γνώριμους ήχους
σα σφαίρες τρυπούν το μυαλό,
μηνύματα αγάπης και μίσους
στους τοίχους με μαύρο στυλό.
A huszonkettedik szobába
Egyedül, egymagam vagyok bezárva
Könnytől áztatott függönyök közt, átütő hidegben
A bánat, a fájdalom önítélt börtönébe vetve
Hangok szólnak hozzám, ismeretlen helyről,
Elmém teljesen kikezdve - az őrülettől
A szerelem, majd a gyűlölet szavait látom
A falakon, fekete tollal írva díszítik sötétült világom
Δωμάτιο 22
Σβησμένα τσίγαρα παντού,
μια αγάπη που γνέφει αντίο
στο σύννεφο αυτό του καπνού.
Στο τζάμι κοιτώ τη μορφή σου
και κάθε λεπτό που περνά
την πρώτη μου νύχτα μαζί σου
θυμάμαι ξανά και ξανά.
A huszonkettes szobában már rég nincsen más,
Csupán kiégett cigaretták borítják e helyet,
Egy elmúlt szerelem, melyre a "Viszlát!" egy nem várt bólintás...
A füstfelhőben, mely reám tört hirtelen,
Az ablakon át egyre csak árnyékod kémlelem...
S minden egyes elmúló, felsejlő pillanat:
A Tevéled eltöltött legelső éjszaka,
Újra és újra feltör - és itt marad...
Μόνο για σένα τα βράδια να κλαίω,
μόνο για σένα εγώ να υποφέρω.
Σ' ένα δωμάτιο να τριγυρνάω,
να φωνάζω, να βρίζω, να σου λέω σ' αγαπάω.
Mert tudd: csak Érted sírok - így múlik el eztán minden éjszaka,
Csak Érted szenvedek, csak Te fájsz ottan, belül
E szobában ténfergek hát, hiába, céltalan,
Kiáltozva, káromkodva, s egyre csak azt mondva: még mindig szeretlek, szűntelenül!
Μόνο για σένα ό,τι νιώθω ξεχνάω,
μόνο για σένα όταν τις νύχτες μεθάω.
Σ' ένα δωμάτιο κι αυτό ξεχασμένο
στου έρωτα τ' άπειρο σημαδεμένο.
Csak Temiattad felejtem el, amit még Irántad érzek,
Csak Miattad van az is, mikor éjszaka részegre iszom magam,
E szobában lassan tán ezt is feledem majd, végleg,
Itt, hol utánam csak az Irántad érzett, végtelen szeretetem marad...
Δωμάτιο 22
κι εγώ προσπαθώ να σωθώ.
Στον πάτο βουλιάζω σαν πλοίο,
δεν έχει πιο κάτο από 'δω.
Σεντόνια λευκά πεταμένα
στο πάτωμα ένα σωρό,
πατζούρια κλειστά, σφραγιζμένα
που έχουν ν' ανοίξουν καιρό.
A huszonkettes számú szobába zárva
Rémülten, hogy magam mentsem - próbálok úszni az árral,
Mint egy süllyedő hajó, a tenger fenekére hányva
Mélyebbre már tán lehetetlen volna - mindhiába
A tiszta, fehér lapok már rég, ott, a szélnek eresztve,
Ám ott, a padlóra dobva egy halomban, mi utánunk maradt egykoron,
A redőny is lezárva áll, használaton kívülre vetve
Rég nem bámult ki senki az ócska, porlepte ablakon...
Για άλλη μια φορά σε μαύρο χάλι
λύση ψάχνω στο άδειο μου μπουκάλι
Μια χαρά για να αγοράσω
πέντε λύπες πλήρωσα με τον εαυτό μου θύμωσα
Ismét megtörtént hát: elhagytál egészen
A megoldást keresve az üres üvegeket nézem
Keresve, mitől majd mindkettőnknek jobb lesz az élet,
Ötszörösen fizettem hát meg a reám vetett mérged!
Αποφάσισα να κάνω λοιπόν μια στροφή 180 μοιρών
είχα φτάσει σε αδιέξοδο πια δεν πήγαινε άλλο δεν ήμουν καλά
Άλλαξα όλη την ζωή μου ξανά σπίτι κινητό μυαλό και καρδιά
πέταξα ότι με ενοχλούσε πολύ και πήρε η μπάλα και σένα μαζί
Ám, úgy döntöttem, eztán 180 fokos fordulatot veszek,
Miután ráeszméltem, tovább így nem mehet
Váltottam tehát: lakást, számot, szívet, emlékeket,
Most, mi régóta fájt - akár egy labdát - eldobom: ég Veled!
Για άλλη μια φορά χαμένος βγήκα
περασμένη απ την ζωή μου η πίκρα
Μα για αυτά που μου συμβαίνουν άλλους δεν κατηγορώ
την ευθύνη αναλαμβάνω εγώ
Jött az idő, mikor ismét vesztessé váltam én,
S nem jutott más nékem, mint a keserűség...
De mindazért, mi vélem történt, nem hibáztatok senkit,
Hisz, a felelősség az enyém: úgy, ahogyan eddig!
Θέλω τα μάτια της να τα ξεχάσω / El akarom feledni a pillantásait...
Βαρέθηκα τα ίδια λόγια να μου λένε
Πως είμαι πάντα το καλύτερο παιδί
Και όταν μένω μόνος μου αναρωτιέμαι
Αν είναι εύκολο ν’ αλλάξεις μια ψυχή
Megfáradtam már, hogy folyton ugyanazon semmi-szavakat mondjam
S hogy az önzetlen úriember mindig csak én vagyok
De mikor egymagamban voltam, olykor - csodálkoztam,
Egy szempillantás alatt minden - hogyan? - Változhatott...
Δε θέλω τίποτα ν’ αλλάξω
Δε θέλω κάτι να σκεφτώ
Θέλω τα μάτια της να τα ξεχάσω
Προτού στ’ αλήθεια τρελαθώ
Tudd: én nem kívánok változtatni semmin,
S nem akarok gondolni sem másra
Csupán az Ő szemeit akarom örökre feledni,
Mielőtt megőrülnék végre - valahára...
Βαρέθηκα ίδια χαστούκια να μου δίνουν
Εμένα που έμαθα να δίνω μια ζωή
Και όταν μένω μόνος μου στοιχηματίζω
Αν είναι εύκολο ν’ αλλάξεις μια ψυχή
Megfáradtam már abban, hogy az élettől folyton ugyanazokat a pofonokat kapom
Én, ki egész életemben nem tettem mást, csak adtam
Így, magányos perceimben mindig megfogadom,
Hogy, ha ily könnyű: mutasd, mi az út! Hadd változhassam...
Έφυγες και τη ζωή μου
άδεια άφησες ξανά
έφυγες κι απ΄τα ψυχρά σου μάτια
πάγωσε η καρδιά
δεν βρήκα λόγο για να σε κρατήσω
για να πονέσω κι άλλη μια φορά
πήγαινε όπου θέλεις
ζήσε όπως θέλεις
η ζωή σου δεν με αφορά
Elhagytál, s így az életem
Újra sivárrá, üressé változott
Elmentél, s a szemedből áradó, hideg tekintetben
Szívem is - örökké - megfagyott...
Így hát, már nincs okom arra, hogy megtartsalak Téged,
S hogy magam újra a fájdalomnak adjam át
Menj, ahová akarsz,
Hisz vár Rád az élet,
Eztán már nincs gondom Terád...
Ποτέ δεν πόνεσες εσύ
ποτέ δεν έκλαψες εσύ
όλα μόνος τα περνούσα
και το μόνο που ζητούσα
η αγάπη ζωντανή να κρατηθεί
Hisz Neked soha nem fájt semmi sem,
Hát ne is ejts majd könnyeket miattam ezután
Egymagam mentem keresztül mindenen,
S Tőled csak annyit kértem csupán,
Tartsd életben szerelmünk, ha lehet...
Ποτέ δεν πόνεσες εσύ
ποτέ δεν έκλαψες εσύ
ούτε τώρα που η αγάπη
έπεσε στη γη σαν δάκρυ
κι είναι ο δρόμος μας
χωρίς επιστροφή
Neked soha sem fájt semmi,
És nem sírtál miattam, egyetlen egyszer sem,
Még most sem, hogy szerelmünknek ennyi,
Akár, mint egy könnycsepp, a földre essen,
S hogy oda, a közös útra menni
Esélyünk nincs - egy sem...
Έφυγες κι οι ώρες μοιάζουν χρόνος
μεσ΄τη μοναξιά
έφυγες κι ακόμα ένας πόνος
άνοιξε φτερά
και πήρε ότι αγάπησα για πάντα
κακία δεν κρατώ να΄σαι καλά
πήγαινε όπου θέλεις
ζήσε όπως θέλεις
η ζωή σου δεν με αφορά
Elmentél, s most az órák éveknek tűnnek nekem,
Most, hogy a magány temet be teljesen
Elhagytál, s így nincs más, csupán a fájdalom,
Mely utat tör hozzám, kibontott szárnyakon
S mivel még mindig, örökké imádlak,
Minden rossz szándék nélkül kívánom: jól legyél,
Menj, ahová akarsz,
Élj, ahogy kívántad,
Reád eztán gondot nem viselhetek én...
Sikerült hallás útján leírnom a szöveget, szívből köszönöm egy jóbarátom segítségét is,
aki arra is rávilágított, hogy a junta ( az ezredesek uralma ) idején sokan kábítószereztek
(még a börtönökben is!) és , hogy ez a dal a kábítószer ellen szól
(én naív, azt hittem, ez egy szimpla politikai dal a rémuralom ellen)
Ráadásul, minden "rebetisz" kábitószerezett... Még a börtönben is - nagyon!
És még a "mpaglamas" is (a buzukihoz hasonló, annál sokkal kisebb hangszer a baglama)
azért olyan kicsi, hogy jobban eldughassák!
Nincs beírva úticél.
