Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Ευριδίκη
Η νύχτα πάλι με τυλίγει
κι η θύμηση σου εδώ
σαν καταιγίδα που σε λίγο θα ξεσπάσει.
Με το σεντόνι που με πνίγει
παλεύω μόνη εγώ
κι αυτό σαν άγριο κύμα με σκεπάζει.
Ismét körülburkol az éjszaka,
és amit bennem hagytál itt, az emlék
olyan, mint egy nemsokára újra kitörõ, tomboló zivatar
A takaróval, mi engem fojtogat,
egymagam bírkózom én
és az - mint egy vad hullám -, elnyel, betakar.
Κι εγώ τηλέφωνα σε παίρνω
ν' ακούσω τη φωνή σου
να πω απλά "γεια σου, τι κάνεις;
σε πεθύμησα πολύ"
Και τη συγγνώμη μου σου φέρνω
πόσο μ' αγάπησες θυμήσου
γιατί σ' άφησα να φύγεις η τρελή.
És én folyton tárcsázom a számod,
hogy hallhassam a hangodat,
hogy egyszerûen - "Szia, hogy vagy?" - mondjam,
és hogy - "Reád sokat gondoltam...!"
És hogy hozzád jöjjek, kérvén a bocsánatod;
emlékezz, mennyire szerettél, s hogyan...!?
Ó miért is engedtem, hogy elmenj? Én õrült, boldogtalan!
Μίσησέ με δεν πειράζει
μου φτάνει που θα ξέρω
πως νιώθεις και για μένα κάτι.
Μίσησέ με δεν με νοιάζει
εγώ θα καταφέρω
το μίσος σου να κάνω αγάπη.
Μίσησέ με.
Gyûlölj csak, nem számít!
Ha tudni fogom, nekem elég,
hogy érzel még valamit irántam.
Gyûlölj csak, nem számít,
majd még elérem én,
hogy gyûlöleted szerelemmé formáljam.
Gyûlölj csak...!
Απόψε θα'ρθει το φεγγάρι
και πάλι θα με βρίζει
που δεν ξενύχτησα μαζί σου ως τα χαράματα.
Κι εγώ θ' αδειάζω το συρτάρι
θα ψάχνω ό,τι σε θυμίζει
θ' αγγίζω σ' όλα τα δικά σου πράγματα.
Ma éjjel eljön hozzám a fogyó Hold
és felém újra sértõ dolgokat vág,
hogy nem virrasztottam veled világos-virradatig.
És én majd kiürítem az összes fiókot,
keresve mindazt, ami emlékeztet rád,
megérintem minden apró, kedves tárgyaid.
Με δυο υγρά κόκκινα μάτια
δυο στεγνά σκισμένα χείλη
θα πω απλά "γεια σου,τι κάνεις;
σε πεθύμησα πολύ"
με μια καρδιά χίλια κομμάτια
σαν άνοιξη χωρίς Απρίλη
γιατί σ' άφησα να φύγεις η τρελή.
Két könnybe lábadt, vöröslõ szemmel,
két kiszáradt, fölhasadozott ajakkal
mondom majd: - "Szervusz, hogy vagy ma?" -
és hogy: - "Reád sokat gondoltam..."
Egy ezer darabra tört szívvel,
mintha április nélkül volna: tavasszal,
mert hagytam, hogy elmenj, én õrült, agyatlan!
Μίσησέ με δεν πειράζει
μου φτάνει που θα ξέρω
πως νιώθεις και για μένα κάτι.
Μίσησέ με δε με νοιάζει
εγώ θα καταφέρω
το μίσος σου να κάνω αγάπη.
Μίσησέ με.
Gyûlölj csak, nem számít!
Ha tudni fogom, nekem elég,
hogy érzel még valamit irántam.
Gyûlölj csak, nem számít,
majd még elérem én,
hogy gyûlöleted szerelemmé formáljam.
Gyûlölj csak...!
Újabb klippre akadtam, bár nem a legjobb minõségû az a 2004-es felvétel... valahol Manchester-ben, az Eksarhis - együttes elõadásában:
(Petro! Korábban feltettem már ettõl a szerzõtõl egy angol nyelvû fordítással ellátott szöveget... Nincs kedved neki esni? Dipsa / Szomj - a címe... és ebbe is belekezdhetsz...!)
Στίχοι: Νίκος Πορτοκάλογλου
Μουσική: Νίκος Πορτοκάλογλου
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Πορτοκάλογλου
Στα σκοτεινά
τα όνειρά σου κρύβεις
και βιαστικά
την πόρτα σου ανοίγεις
απ' τη σκιά
πες μου πώς θα ξεφύγεις...
A sötétben
az álmaidat rejtegeted,
sietve és gyorsan
nyitod az ajtódat (nyekergeted)
de az árnytól
mondd, hogy menekülsz el?
Απ' τη σκιά
που την πληγή σου ξέρει
και σιωπηλά
μαζί σου υποφέρει
απ' τη σκιά
το μυστικό σου ταίρι.
Az árnytól,
aki ismeri jól a sebed
és aki halgatagon
szenved veled
Az árnytól,
aki a titokzatos párod
Όπου κι αν πας,
όπου κι αν πας θα 'ρθω
όπου κι αν πας μην το ξεχνάς
παντού σ' ακολουθώ
είμαι η σκιά σου...
Bárhová futsz is,
bárhová is mész, én eljövök majd úgyis!
Bárhová is mész, el sose feledd:
örökké követlek, örökké kísértelek
hisz az árnyékod vagyok...!
Όσο βαθιά
στο ψέμα κι αν τρυπώσεις
όσο γερά
την πόρτα κι αν κλειδώσεις
απ' τη σκιά
πες μου πώς θα γλιτώσεις...
Bármennyire mélyre
is temetkeznél a hazugságban
Bármilyen erõsen
zárod is az ajtót be,
az árnytól
mondd, hogyan menekülsz el?
Όπου κι αν πας...
Bárhová is mennél...
----------------------------------
The Shadow / Az árnyék
In darkness
You hide your dreams
and in a hurry
you open the door
tell me , how will you escape from the shadow
A sötétben
Elrejted az álmaid
És sietve
Kinyitod az ajtót
Mond el, hogy szöksz el az árnyéktól
From the shadow
that knows your hurt
and quietly
suffers with you
from the shadow
your secret mate/match
Az árnyéktól,
Amely ismeri a fájdalmadat (ami bánt)
És csendesen
Szenved veled
Az árnyéktól,
Amely társ a titkodban(?) (petros: gondolom rajtad kívül csak õ, az árnyék ismeri a titkát)
No matter where you go
No matter where you go I 'll come
No matter where you go , don't forget that ,
I follow you everywhere
I am your shadow...
Nem számít hová mész
Nem számít hová mész én majd eljövök
Nem számít, hová mész, ne felejtsd,
Követni foglak mindenhová
Én vagyok a te árnyékod,
No matter
how deep you dive into lie
no matter
how toughly you lock your door
tell me how
you will escape from the shadow...
Nem számít,
Milyen mélyen süllyedsz hazugságba
Nem számít,
Mennyire zárod be az ajtód
Mond el,
Hogy szöksz el az árnyéktól…
No matter where you go Nem számít, hova mész…
---------------------------------------------------
petros: Strato mester! VERSELJ ! Stratos: Hát Petro, elég nehéz olyan rövid sorokkal verselni, amikben jóformán csak néhány szó szerepel... Már annak is örülök, ha az értelmét sikerül híven átadni...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-10-04 11:29:14), összesen 6 alkalommal
Így vagyok vele én is, mint az alábbi hozzászóló:
Τώρα που το ξαναβλέπω-ακούω μ' αρέσει πιο πολύ. (Μην βαριέσαι γράψε κανένα σχόλιο) ~ azaz
- Most, hogy újra látom - hallgatom, egyre jobban tetszik! (Lehet hozzászólni, ha nem vagytok restek!)
Portokaloglou Nikos / Haris Aleksiou / Haroula Aleksiou:
Μουσική/Στίχοι: Πορτοκάλογλου Νίκος
(Haris Aleksiou / Αλεξίου Χάρις elõadásában lett ismert a dal)
Κάποιος σε σκοτώνει, κάποιος σου γελά
Κάποιος σε γλιτώνει μες απ' τη φωτιά
Κι όπως ξημερώνει, κάποιος σε ξυπνά
Το όνειρο τελειώνει κι όλα είναι γνωστά
Van, aki halálra szekál, és van, aki nevet reád
Van, aki aki megment téged, a tûz poklán át
S ahogy megvirrad, van, aki ébresztget
Az álomnak vége, s újra a régi lett minden
Μα είν' ένας άγνωστος στην πόρτα και χτυπάει
Και περιμένει να του ανοίξεις μόνο εσύ
Είν' ένας άγνωστος εκεί, και σου ζητάει
Να βγεις, να παίξετε οι δυο σας στην αυλή
Ám, egy ismeretlen áll az ajtónál, és kopogtat
És azt várja, hogy ajtót nyiss neki; te magad
Egy ismeretlen áll odakünn, és reád vár
Hogy kimenj vele az udvarra, vele és játssz
Δίπλα σου κοιμάται, δίπλα σου ξυπνά
Ντύνεται, φοβάται και δεν σου μιλά
Άγνωστος και ξένος, σκύβει, σε φιλά
Πάντα αγαπημένος, πάντα μακριά
Te melletted alszik, és melletted ébredez
Felöltözik, fél, és ezért, nem szól semmit sem
Ismeretlen, és idegen - fölédhajol; reád csókot lehel
Örökké szeretõ, és folyton csak távozó idegen
Είν' ένας άγνωστος στην πόρτα και χτυπάει...
Ám, egy ismeretlen áll az ajtónál, és kopogtat
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-10-04 11:37:07), összesen 4 alkalommal
Στίχοι: Οδυσσέας Τσάκαλος
Μουσική: Οδυσσέας Τσάκαλος
Πρώτη εκτέλεση: Οδυσσέας Τσάκαλος
Δεν πειράζει, δεν πειράζει
αν δε θες να μου μιλάς
αν κρυφά μόνο κοιτάζεις
κι όλο μούτρα μου κρατάς.
Nem számít! Nem számít már,
ha nem akarsz hozzám beszélni,
ha csak titokban nézel rám,
és folyton csak képeket vágsz.
Μη σε νοιάζει, μη σε νοιάζει
δε θα σπάσει το σχοινί
σαν παιχνίδι να μας μοιάζει
δίχως τέλος και αρχή
Ne érdekeljen! Már ne érdekeljen,
nem fog elszakadni a cérna
mint valami játék, olyan legyen
és ne legyen se vég, se kezdet...!
Γιατί τα μάτια σου εγώ έχω φιλήσει
στην αγκαλιά σου η καρδιά μου έχει σβήσει
κι οι δυο μας πήγαμε σε όνειρα με τάξη
μαζί σου αγάπη μου εγώ έχω πετάξει
Mert én a szemeidet már megcsókoltam,
és az öledben a szívem kialudt, azon nyomban
szépen rendben haladtunk az álmok útján,
Tevéled, kedvesem, én repültem már
Δεν πειράζει, δεν πειράζει
όταν φτάνω κι ειν' αργά
ούτε θέλω να τρομάζεις
όταν ζούμε χωριστά
Nem számít! Nem számít már,
ha odaérek, és már régen késõ,
s azt sem akarom, hogy rémületbe ess
amikor elvállunk mi ketten
Μη σε νοιάζει, μη σε νοιάζει
άμα λείπει το φιλί
σαν παιχνίδι να μας μοιάζει
πάμε πάλι απ την αρχή
Ne érdeklejen! Ne érdekeljen óh,
ha hiányzik, az a csók
mint egy játék, ahhoz hasonlítson
és induljunk újra onnan, ahol az indulópont
Γιατί τα μάτια σου εγώ έχω φιλήσει
στην αγκαλιά σου η καρδιά μου έχει σβήσει
κι οι δυο μας πήγαμε σε όνειρα με τάξη
μαζί σου αγάπη μου εγώ έχω πετάξει.
Mert én a szemeidet már megcsókoltam,
és az öledben a szívem kialudt, azon nyomban
szépen rendben haladtunk az álmok útján,
Tevéled, kedvesem, én repültem már
Δεν αντέχω άλλο έλα,
έλα πάρε με αγκαλιά
να πεθάνουμε στα γέλια
να 'ναι πάλι όπως παλιά
Nem bírom tovább, jöjj velem!
Gyere, és végy az öledbe!
Hogy kacagjuk magunkat halálra,
S hogy minden menjen úgy mint korábban!
Μην ξημερώνεις Κυριακή
/ Min Ksimeroneis Kiriaki / Ne virradj még, vasárnap!
Στίχοι: Δημήτρης Τσάφας
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Λιανός
Θυμάμαι έψαχνες τα λόγια να μου πεις
αυτά που φώναζαν τα μάτια σου με πόνο
δεν τα κατάφερες και πώς να μου κρυφτείς
απλά μου είπες ότι θέλεις λίγο χρόνο
Emlékszem, szavak után kutattál, hogy kimondhasd
Azt, mit a szemeid fájdalmasan kiáltottak már messzirõl...
Nem sikerült, és most hogy is tudnád leplezni azt?
Egyszerûen annyit mondtál, hogy kell még egy kis idõ...
Κι αν δεν νοιάζεσαι πώς τα περνώ
κι αν δεν στέλνεις κανένα σου σημάδι
δεν πειράζει εγώ σε αγαπώ
κι ας χωρίσαμε Σάββατο βράδυ
S ha nem érdekel, hogy át hogyan is vészelem...
S ha nem is küldesz magadról valami jelet,
Nem számít! Én mégis szeretlek!
Még ha el is váltunk szombaton, este.
Μην ξημερώνεις Κυριακή, μην ξημερώνεις Κυριακή
άσε στο όνειρο να μένει η καρδιά μου
Μην ξημερώνεις Κυριακή αυτή τη δύσκολη στιγμή
άσε με μόνο μου στα Σαββατόβραδά μου
Ne virradj fel vasárnap, ne virradj még fel!
Hagyd hogy ott, az álomban maradjon a szívem!
Ne virradj fel vasárnap, ebben a nehéz helyzetben
Hagyj magamra még ott, abban a Szombat éjjelemben!
Θυμάμαι έψαχνες τη δύναμη να βρεις
για να μου πεις αυτά που ένιωθε η καρδιά σου
και δεν μπορούσες ούτε καν να το σκεφτείς
πως όλα αρχίζουν και τελειώνουν μ΄ένα γεια σου
Emlékszem, erõ után kutattál,
Hogy kimondhasd azt, amit a szíved érzett...
Nem sikerült, nem tudtad még átgondolni sem
Hogy minden egy kösszönéssel kezdõdik, s úgy is fejezõdik be...
Κι αν δεν νοιάζεσαι πώς τα περνώ
κι αν δεν στέλνεις κανένα σου σημάδι
δεν πειράζει εγώ σε αγαπώ
κι ας χωρίσαμε Σάββατο βράδυ
S ha nem érdekel, hogy át hogyan is vészelem...
S ha nem is küldesz magadról valami jelet,
Nem számít! Én mégis szeretlek!
Még ha el is váltunk szombaton, este.
Μην ξημερώνεις Κυριακή, μην ξημερώνεις Κυριακή
άσε στο όνειρο να μένει η καρδιά μου
Μην ξημερώνεις Κυριακή αυτή τη δύσκολη στιγμή
άσε με μόνο μου στα Σαββατόβραδά μου
Ne virradj fel vasárnap, ne virradj még fel!
Hagyd hogy ott, az álomban maradjon a szívem!
Ne virradj fel még vasárnap, ebben a nehéz helyzetben
Hagyj magamra még ott, abban a Szombat éjjelemben!
----------------------------------------------------------
Don't dawn Sunday
I remember you searched for the reasons to tell me
the things that your eyes shouted with pain
You didn't accomplish and how to hide to me
simply you told me that you need little time
And if you don't care how I go through
and if you don't send to someone your sign
it doesn't matter I love you
even though we separated Saturday night
Don't dawn Sunday, Don't dawn Sunday
leave the dream to stay in my heart
Don't dawn Sunday, this difficult moment
leave me alone on my Saturday night
I remember you searched to find the strenght
so to tell me what you felt in your heart,
And you couldn't even to think of that
how all start and end with one "goodbye"
And if you don't care how I go through,
and if you don't send to someone your sigh
it doesn't matter I love you
even though we separated Saturday night
Don't dawn Sunday, don't dawn Sunday
leave the dream to stay in my heart
Don't dawn Sunday this difficult moment
leave me alone on my Saturday night
Τρεις του Φλεβάρη υπάρχεις παντού
ζεις στο κορμί μου, μου παίρνεις το νου
πέντε του Μάρτη πολλές διαφορές
λόγια καυγάδες μικρές συμφορές
Február 3.-a, mindenhol te létezel
élsz a testemben, elveszed az eszemet
Március 5.-e, köztünk sok a nézeteltérés
apróbb bajok, bántó szavak, veszekedés
Τρεις του Σεπτέμβρη σε θέλω πολύ
όρκους σου δίνω για μια ζωή
Πέντε τα Απρίλη με νεύρα πολλά
λάθη διαμάχες κανείς δε γελά
Szeptember 3.-a, nagyon akarlak téged
megesküszök mindenre neked, egy életre
Április 5.-e, nagy dühkitörések
tévedések, viták, nem mosolyog már egyikünk sem
Και δε τελειώνουμε ποτέ δε τελειώνουμε
γιατί μια αγάπη σαν κι αυτή δεν τελειώνει
κι αν κάπου-κάπου μας πονά μέσα στο αίμα μας ξανά
κυκλοφορεί και δυναμώνει
De nem fejezzük be, mi soha nem fejezzük be
mert egy szerelem, mint ez is, nem ér véget
és olykor-olykor ha fáj is nekünk, de bennünk a vérünkben
újra kering és megerõsít minket
Τρεις του Νοέμβρη δε ξέρεις τι λες
σβήνεις αγάπες ανοίγεις πληγές
πέντε του Μάη συγγνώμες φιλιά
σβήνει η καρδιά μας σημάδια παλιά
November 3.-a, nem tudod mit beszélsz
kioltod a szerelmünket, sebeket szakítasz fel
Május 5.-e, megbocsátások csókokkal
csillapodik a szívünk a régi sebek nyomaival
Τρεις του Γενάρη αλλάζουν χρονιές
λάθη συγγνώμη πικρές ενοχές
πέντε Δεκέμβρη θυμός που ξεσπά
φεύγεις δε φεύγω τα ίδια ξανά
Január 3.-a, változnak az idõk, telnek az évek
bocsánatkérés a hibákért, keserûség és bûnösség
December 5.-e, harag ami elõtör és elszabadul
te elmész, de én nem megyek, ismét itt maradok ugyanúgy...
Κάπου μακριά σκέφτομαι πως θα 'σαι
άδεια αγκαλιά μα μη λυπάσαι
στη μοναξιά μια παλιά εικόνα
κάθε στιγμή θα ζει αιώνια
Kápu makriá székftome posz thá' sze
ádja agaljá má mi lipásze
szti monakszjá mjá paljá ikóna
káthe sztigmí thá zí eónia
Belegondolok abba, hogy tõlem távol, hogyan leszel
üres öleléssel, nélkülem, de te ne sajnáld!
a magányban lesz egy régi kép
és minden pillanat örökké fog élni, megmarad Valahol, messze, próbálom elképzelni, hogy érezheted magad?
Üres ugyan e két kar, de ne sajnálkozz rajtam!
Magányom közepette, van egy kép; egy régi...
Általa, minden pillanatunk századokig fog élni!
Refren:
Θα περιμένω χειμώνας θα ντυθώ
στο γκρίζο θα χαθώ μέχρι να φέρεις καλοκαίρι
Θα περιμένω η σκέψη σου φωτιά
τα κρύα πρωινά μέχρι μια μέρα να γυρίσεις
Thá periméno himónasz thá dithó
szto grízo thá hathó méhri ná férisz kalokéri
Thá periméno i szképszi szu fotjá
ta kría proiná méhri mjá méra ná giríszisz
Várom majd, hogy a tél szürkébe öltöztessem
és így eltünök, míg meghozod a nyarat nekem
várom majd a gondolatodat tüzét
a hideg reggeleken addig a napig, amíg vissza nem térsz Majd várni fogok... a hideg télben majd ruhába burkolózok,
s a szürke ködbe veszek, míg el nem hozod a nyarat...
Várni fogok rád... (hisz) tûzforró rólad az ábránd,
s hidegek a reggelek, míg egy napon vissza nem térsz hozzám!
Θα περιμένω...
Thá periméno... Várom majd... Várni fogok...
Ξέρω καλά πως μαζί μου θα 'σαι
όπου κι αν πας όπου και να 'σαι
κι αν θα σε δω άραγε ποιος ξέρει
άνεμο ψάχνω να σε φέρει
Kszéro kalá posz mazí mu thá' sze
ópu ki án pász ópu ke ná' sze
ki án thá sze dó áraje pjósz kszéri
ánemo pszáhno ná sze féri
Tudom jól, hogy velem leszel
bárhova is mész, akárhol is legyél
ki tudja vajon, látlak-e még
közben én a szelet keresem, hogy visszahozzon téged Jól tudom, hogy mindig velem leszel
Bárhová mész is, bárhol is leledzel!
És hogy látlak-e még? Vajon, ki tudja?
Szél után kutatok, mi a lényed visszafújja...!
Είναι κάτι φορές, που θυμώνω
Κι είναι κάτι στιγμές, που αδιαφορώ
Μα όλα γύρω μιλούν για σένα μόνο
Πόσο θέλω ξανά να σε δω
Van úgy néha, hogy feldühítenek
és vannak olyan pillanatok, mikor nem törõdöm semmivel
de minden körülöttem, csak rólad beszél
hogy mennyire akarlak újralátni téged
Κι αν δε σε ξαναδώ
Τα μάτια μου θα κλείσω
Μια ζωγραφιά θα γίνεις
στο μυαλό
És ha újra nem láthatlak
a szememet behunyom majd
és a fejemben
egy kép leszel
Κι αν δε σε ξαναδώ
Δε θα ξαναδακρύσω
Μια ανάμνηση θα γίνεις
ν' αγαπώ
És ha újra nem láthatlak
megkönnyezni nem foglak
egy emlék leszel nekem
amit szerethetek
Είναι κάτι φορές, που σ' αγαπάω
Κι είναι κάποιες στιγμές, που σε μισώ
Πόσο ακόμα θα ζω για να πληρώνω
Για λάθη που ξέρεις καλά, φταίμε κι δυο
Van úgy néha, hogy szeretlek
és vannak bizonyos pillanatok, mikor gyûlöllek
mennyit élek még, hogy megfizessek a hibákért
amit te jól ismersz, hiszen mi tehetünk róla, mi ketten
Κι αν δε σε ξαναδώ
Τα μάτια μου θα κλείσω
Μια ζωγραφιά θα γίνεις
στο μυαλό
És ha újra nem láthatlak
a szememet behunyom majd
és a fejemben
egy kép leszel
Κι αν δε σε ξαναδώ
Δε θα ξαναδακρύσω
Μια ανάμνηση θα γίνεις
ν' αγαπώ
És ha újra nem láthatlak
megkönnyezni nem foglak
egy emlék leszel nekem
amit szerethetek
Είσαι το λάθος μου / Te vagy az én tévedésem
Στίχοι: Τάσος Βουγιατζής
Μουσική: Πόλυς Πελέλης
Πρώτη εκτέλεση: Γλυκερία
Αμέτρητα τα πέλαγα που έχω ταξιδέψει
βουνά ήταν τα κύματα και κόντρα ο καιρός
μα στη δική σου θάλασσα ποιός άνθρωπος ν΄αντέξει
σε μια στιγμή πώς έγινε ο έρωτας αυτός
Mérhetetlen már az út, hisz beutaztam annyi tengert...
Hegyekké nõttek a hullámok, s a rossz idõ folyton visszafelé kerget
Ám a Te óceánodnak mely halandó is állhatna ellent?
Egy perc se telt! Akkor e szerelem, hogyan történhetett?
Είσαι το λάθος μου που τόσο έχω αγαπήσει
ωκεανός εσύ βυθός που μ΄έχει φυλακίσει
και μια καρδιά πεθαίνει μόνη της τα βράδια
ωκεανός εσύ και οι αγάπες μου ναυάγια
Te vagy az én nagy tévedésem, kit annyira megszerettem
Mérhetetlen óceán, és mélység, minek foglyává lettem
És éjszakánként, egy magányos szív haldokol
Mérhetetlen óceán vagy, s a szerelmeim: hajóroncsok
Αμέτρητα τα πέλαγα που έχω ταξιδέψει
κι ο έρωτας αρχάγγελος στεριά προσωρινή
περίμενα το βλέμμα σου εδώ να επιστρέψει
στο τέλος το κατάλαβα δεν ήσουνα εκεί
Mérhetetlen már az út, hisz beutaztam annyi tengert...
s arkangyal a szerelem, talpalatnyi szárazföld; amely ideiglenes.
Vártam ám, hátha majd visszatér ide a tekinteted
De végül ráébredtem; nem voltál ott, nem is jártál erre.
Είσαι το λάθος μου που τόσο έχω αγαπήσει
ωκεανός εσύ βυθός που μ΄έχει φυλακίσει
και μια καρδιά πεθαίνει μόνη της τα βράδια
ωκεανός εσύ και οι αγάπες μου ναυάγια
Te vagy az én nagy tévedésem, kit annyira megszerettem
Mérhetetlen óceán, és mélység, minek foglyává lettem
És éjszakánként, egy magányos szív haldokol
Mérhetetlen óceán vagy, s a szerelmeim: hajóroncsok
Without measure the open seas I have traveled
mountains where the waves and the weather counter
but in your sea who can survive
in one moment how has this love become
You are my mistake which I have so much loved
you are an ocean a bottom which has me imprisonment
and a heart is dying alone at night
you are an ocean and my love a shipwreck
Without measure the open seas I have traveled
and love is an archangel, a temporary land
I waited your look to return
in the end I understand tha you werent there
You are my mistake which I have so much loved
you are an ocean a bottom which has me imprisonment
and a heart is dying alone at night
you are an ocean and my love a shipwreck
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-10-04 11:12:50), összesen 1 alkalommal
Στίχοι: Ελεάνα Βραχάλη
Μουσική: Δημήτρης Κοντόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Μου λες δεν είμαι αυτό
που πάντα αναζητούσες
κι αν μ' είχες λες
πως δε θα με κρατούσες
Azt mondod, hogy én nem az vagyok,
akit mindig kerestél
és ha tiéd is voltam,
most szólsz, hogy nem tartottál volna meg
Így szólsz - nem én vagyok az,
akit mindig kerestél...
S ha a tiéd is voltam - mondod -,
nem tartottál volna meg!
Μπορεί να μη μοιάζω
μ' όλα αυτά που ονειρεύεσαι
μα θα σε ξάφνιαζε
το πόσο σ' αγαπώ
Lehet, hogy nem hasonlítok
mindarra, amirõl álmodozol
de (talán) meglepne téged
az, hogy mennyire szeretlek!
Εσύ με βλέπεις σαν να είμαι κάτι πια περαστικό
ένα ασήμαντο ταξίδι και μικρό
μα φως μου εγώ δεν ικετεύω ούτε και παρακαλώ
αν το θες να μ' αγαπήσεις είμαι εδώ
μονάχα αν θες να μ' αγαπήσεις είμαι εδώ
Refren: Úgy nézel rám, mintha csak egy járókelõ lennék már
egy rövid és jelentéktelen utazásnál
szemem fénye, de én nem könyörgök és nem is esdekelek
ha engem akarsz szeretni, én itt vagyok
De csak akkor, ha szeretni akarsz engem, én itt vagyok!
Είμαι το βήμα
που δεν έκανες ακόμα
που μια διστάζει η καρδιά
και μια το σώμα
Csak egy lépésre vagyok tõled
amit még nem tettél meg
mert egyszer a szíved fél,
máskor a tested tétovázik
Én vagyok az a lépés,
amit még nem tettél meg ( - máig...)
Mert hol a szíved fél,
hol a meg a tested tétovázik!
Κι αν νίκησε ο φόβος
την αγάπη που δεν ένιωσες
εγώ σ' αφήνω
να προσέχεις, σ' αγαπώ
És ha a félelem legyõzne
hogy irántam nem éreztél szerelmet
akkor én hagylak el
vedd észre, hogy szeretlek téged
És ha (mégis) legyõzte a félelem
a szerelmet, amit nem éreztél meg sosem,
én elengedlek;
vigyázz magadra, én szeretlek!
Κι εσύ με βλέπεις σαν να είμαι κάτι πια περαστικό
ένα ασήμαντο ταξίδι και μικρό
μα φως μου εγώ δεν ικετεύω ούτε και παρακαλώ
αν το θες να μ' αγαπήσεις είμαι εδώ
μονάχα αν θες να μ' αγαπήσεις είμαι εδώ
Refren: És mintha valami járókelõ lennék, engem csak úgy nézel meg,
egy olyan utazáson, ami rövid, és jelentéktelen
Ám én - szemem fénye -, nem esdekelek, nem fohászkodok
ha azt akarod, hogy szeress engem, én itt vagyok!
De csak ha (igazán) akarod, hogy szeress; én itt vagyok!
Valami kezdõ együttes lehet (?), de azért nekem megtetszett maga a szám... A kezdõ akkordmenet és a ritmus az egyik kedvenc Valantis számomra emlékleztet...
(Talán De Facto az eredeti együttes neve...?)
Στίχοι: Πέτρος Θεοτοκάτος
Μουσική: Πέτρος Θεοτοκάτος
Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Θεοτοκάτος
Ξέρω πως τα λόγια βιάζουν τη σιωπή
γεμίζει ο χώρος ηδονές μια πλαστική στιγμή
μια τρύπα μες στα σύννεφα μια τρύπα στο κορμί
κοιτάζω στο καθρέπτη το τέλος μου είναι εκεί
Tudom, hogy a szavak veszettül háborgatják a csendet
az érzékeim egy képlékeny pillanatban megtöltik a teret
lyuk van fenn a fellegekben, lyuk tátong a testemen
a tükörbe nézek, és látom benn a végzetem!
Και θα χαθώ θα χαθώ θα χαθώ ένα πρωί
σε μια ελεύθερη ιδέα αναρχική εκεί που ο έρωτας
θα είναι πάντα γιορτή θα χαθώ, θα χαθώ ένα πρωί
És eltûnök innét, elpárolgok, elveszek egy hajnalon...
egy szabad, felforgató eszme felé, ahol a szerelem dalol,
ahol mindig ünnep lesz, örökké...! Eltûnök, elpárolgok egy hajnalon...
Τις νύχτες μας ιδρώνουμε βρίζοντας το θεό
φτιάχνουμε αγάλματα έρωτες με θάνατο και αλκοόλ
μια μέρα θα τους δείξω εγώ μια μέρα φωτεινή
θα τρέξουν σα τυφλό πουλί με δίχως πόνου κραυγή
Az éjjeleket izzadva töltjük, az istent is elátkozva
a Szerelemnek szobrokat emelünk; Halállal, meg még Alkohollal
Egy napon majd megmutatom én nekik, egy napon, mely fénytõl üdvözül.
Vak madarakként rohangálnak majd, ám fájdalmas üvöltések nélkül
Και θα χαθώ θα χαθώ θα χαθώ ένα πρωί
σε μια ελεύθερη ιδέα αναρχική εκεί που ο έρωτας
θα είναι πάντα γιορτή θα χαθώ, θα χαθώ ένα πρωί
És eltûnök innét, elpárolgok, elveszek egy hajnalon...
egy szabad, felforgató eszme felé, ahol a szerelem dalol,
ahol mindig ünnep lesz, örökké...! Eltûnök, elpárolgok egy hajnalon...
------------------------------------------------
I'll get lost
I know that words rape the silence
The place is filled with pleasures, a plastic moment
A hole in the clouds, a hole in the body
I'm staring at the mirror, my end is there
And I'll get lost, I'll get lost, I'll get lost a morning
In a free anarchic idea, where love
Will always be a celebration, I'll get lost, I'll get lost one morning
Our nights we sweat dammiting god
We make statues of love with death and alcohol
One day I'll make them understand, one bright day
They'll run like a blind bird without a scream of pain
And I'll get lost, I'll get lost, I'll get lost a morning
In a free anarchic idea, where love
Will always be a celebration, I'll get lost, I'll get lost one morning
-------------------------------------------
Το τραγούδι είναι το "Θα Χαθώ" από τον δίσκο "Το πιστόλι στο πιάτο"
A fenti nóta a - Revolver a tányéron - címû lemezrõl való
Λάθος πόλη σε λάθος καιρούς,
μια ανάσα πνίγεται στους καπνούς.
Γύρω κόσμος, σιωπηλά συντροφιές.
Hibás város a rossz időkben,
egy lélek fulladozik benn a füstben.
Körös körül tömeg, csöndes társaságok.
Σε μια τρύπα στο τσιμέντο βαθιά,
μια χώνει δυο ζευγάρια μπροστά,
λάθος πόλη, δίχως όνειρα πια.
Egy lyukban, mélyen a betonban,
egy nő bújik két pár közé elől,
hibás város, álmok nélkül már.
Κι έρχεται μια μέρα που η καρδιά σου χτυπά,
ψάχνεις να μιλήσεις, ψάχνεις για συντροφιά,
ψάχνεις για παρέα μα κανείς πουθενά.
És eljön a nap, amikor verni kezd a szíved,
keresnél valakit, hogy beszélgethess, és társ után kutatsz,
társaságot keresel, de sehol senkit nem találsz.
Στο κορμί μου έχω μια σιδερένια καρδιά,
μες στα στήθια βαθιά σιδερένια καρδιά.
Στο κορμί μου έχω μια σιδερένια καρδιά.
Van nekem a testemben egy vasból készült szívem,
benn, mélyen a két mellem közt, egy vasszív.
Benn a testemben, van egy vasszívem.
Σαν πουλί σε θολό ουρανό,
δίχως νόημα, δίχως κάποιο σκοπό.
Σαν χαμένο παιδί, μες στη νύχτα γυρνώ.
Mint fenn a felhős égen a madár,
értelmetlenül, bármi cél nélkül.
Mint egy elveszett gyerek, az éjszakában kódorgok.
Βγαίνω έξω ακούω μια φωνή,
δεν με νοιάζει έχω πια κουραστεί.
Λάθος ώρες, δεν υπάρχει γιατί.
Kimegyek, egy hangot hallok,
nem érdekel engem, már fáradt vagyok.
Hibás órák, nincs helye a miérteknek
Και οι μέρες φεύγουν μέσα στην παγωνιά.
Χάνω την ελπίδα, βρίσκω τη μοναξιά,
την αδιαφορία που χτυπά δυνατά.
És a napok telnek, fagyba mennek.
Elveszítem a reményt, s rátalálok a magányra,
és a keményen ütő, erős közönyre.
Στο κορμί μου έχω μια σιδερένια καρδιά,
μες στα στήθια βαθιά σιδερένια καρδιά.
Στο κορμί μου έχω μια σιδερένια καρδιά.
A testemben nekem van egy vasszív,
a melleim közt mélyen, egy vasszív.
A testemben van egy vasszívem.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-10-05 02:03:18), összesen 5 alkalommal
Στίχοι: Πέτρος Μίσκος
Μουσική: Πέτρος Παρασκευάς
Πρώτη εκτέλεση: DeFacto
Ήταν θυμάμαι δεκαεφτά
ζούσε τη ζωή του τόσο βιαστικά
θυμάμαι μου 'λεγε για όνειρα τρελά
και ταξίδια στου ανέμου τα φτερά
κι ήταν μόνο δεκαεφτά
Emlékszem, Ő még tizenhét volt
s az életét oly sietve élte; hogy...!
Emlékszem, őrült álmairól regélt,
és a szél szárnyán történő utazásokról is mesélt,
pedig, csak tizenhét volt!
Είχε θυμάμαι μυστικό
τρία τσιγαρόχαρτα, σάπιο καπνό
κι ήρθανε κι άλλα
μα τα 'σφίγγαν τη θηλειά
και μαδούσαν του ανέμου τα φτερά
Emlékszem titka is volt,
Három cigarettapapír, és dohánya; rothadó
és mások is jöttek
Ám meghúzták a hálók hurkait
és megtépázták a szélnek szárnyait
Κι ήρθε εκείνη η νύχτα
με ανάσα βαριά
μου 'πε λόγια σκληρά
Ωχ στα μάτια μη με κοιτάς
γιατί φεύγω μη με ρωτάς
γιατί φεύγω και πάω στης λήθης τη γη
ξέρει μόνο η δική μου ψυχή
És eljött az az éjszaka
amikor nehezen lélegezve,
kemény szavakkal szólt hozzám
- Óh, a szemeimbe kérlek ne nézz,
és amikor elmegyek, ne kérdezd meg, hogy miért?!
Mert, hogy miért indulok a feledés földjére, sietősen távozva,
azt igazán, csak a lelkem tudja...
Κι έφυγε έτσι σιωπηλά
χωρίς ποτέ να δοκιμάσει τα φτερά
και περνάνε έτσι οι μέρες
και πονάνε οι βραδιές
πως μου λείπει για ταξίδια να μου λες
És így ment el, csendben, halkan,
anélkül, hogy a szárnyait kipróbálhatta volna
és a napok így múlnak, telnek,
és úgy tud fájni az a sok éj...
Annyira hiányzik, hogy az utazásaidról mesélj!
Κι ήρθε εκείνη η νύχτα
με ανάσα βαριά
μου 'πε λόγια σκληρά
Ωχ στα μάτια μη με κοιτάς
αφού ξέρεις πως με πονάς
πάω να βρω όλη της γης
να μάθω τα μυστικά
κι αν τα βρω θα 'ρθω να σου τα πω
θα σε βρω
És eljött az az éjszaka
amikor nehezen lélegezve,
kemény szavakkal szólt hozzám
- Óh, a szemeimbe kérlek ne nézz,
hiszen tudod, mennyire fáj nekem, és milyen nehéz!
Útnak indulok, hogy megtaláljam,
és megismerjem a Föld összes titkát
és ha megtalálom, eljövök hozzád, hogy elmeséljem neked
Igen, megtalállak majd!
Κι ήρθε εκείνη η νύχτα
με ανάσα βαριά
μου 'πε λόγια σκληρά
Ωχ στα μάτια μη με κοιτάς
γιατί φεύγω μη με ρωτάς
γιατί φεύγω και πάω στης λήθης τη γη
ξέρει μόνο η δική μου ψυχή
Ωχ στα μάτια μη με κοιτάς
αφού ξέρεις πως με πονάς
πάω να βρω όλη της γης
να μάθω τα μυστικά
κι αν τα βρω θα 'ρθω να σου τα πω
θα σε βρω
És eljött az éjszaka
a nehéz légzés
azt mondta, meglehetősen kemény
Ó, a szemét, hogy ne nézzen
Itt hagyom, mert nem kérdezi meg
Hagyok, és menj egyesített börtön föld
tudja, hogy csak a lelkem
Ó, a szemét, hogy ne nézzen
ha tudod, hogy fáj
Megyek megtalálja a föld
ismerni a titkot
ha megtalálod őket fogok jönni neked mondani
Megtalállak!
Στίχοι: Βασίλης Καζούλης
Μουσική: Βασίλης Καζούλης
Πρώτη εκτέλεση: Βασίλης Καζούλης
Αν ήσουν άγγελος της γης
αν ήσουν άστρο της αυγής μαργαριτάρι
μες στους γαλάζιους τους βυθούς
και στους ουράνιους θησαυρούς ξανθό φεγγάρι
Ha te lennél angyala a földnek,
ha te volnál a hajnal csillaga, Te gyöngyszem
benn, a kék mélységekben
és mennyei kincsek közt, Te szőke hold!
Δε θα περίμενα να 'ρθεις
ούτε να φύγεις μέσα στης γιορτής τα φώτα
πρωτού σ' αγγίξω και χαθεί
ό,τι αγάπησα απλά στου νου τη ρότα.
Akkor nem várnám, hogy eljöjj,
s azt sem, hogy elmenj, az ünnepi fényben
mielőtt megérinthetnélek és elveszne
amibe beleszerettem, egyszerűen az ábrándjaim útján
Λύσ' τα μαλλιά σου κι άφησέ με
να 'ρθω λίγο και να δω
πώς περιγράφει τη μορφή σου
τ' άσπρο σου το νυχτικό
Bontsd ki a hajad, és engedd meg,
hogy eljöjjek egy kicsit, és láthassam,
hogyan rajzolja körbe az alakod
a fehér hálóruhád
Στο παραθύρι σου βροχή
στο προσκεφάλι σου τα σύννεφα γερμένα
μές στον καθρέφτη σου γελάς
κάτι απ' τη λάμψη σου θα κρύψεις και για μένα
Az ablakban eső hull
az ágyad fejénél felhők gyűlnek halomra
belenevetsz a tükrödbe
valamit fényességedből el fogsz rejteni számomra
Λύσ' τα μαλλιά σου κι άφησέ με
να 'ρθω λίγο και να δω
πώς περιγράφει τη μορφή σου
τ' άσπρο σου το νυχτικό
Bontsd ki a hajad, és engedd meg,
hogy eljöjjek egy kicsit, és láthassam,
hogyan rajzolja körbe az alakod
a fehér hálóruhád
Megint csak kiszúrok magunkkal, hogy már annyi nótát rakok fel; nem gyõzzük majd fordítani! Ráadásul, frissíteni kellene a tartalomjegyzéket, hogy ne tegyük föl kétszer ugyan azt a dalt!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-10-04 13:37:08), összesen 4 alkalommal
Nincs beírva úticél.
!
hogy már annyi nótát rakok fel; nem gyõzzük majd fordítani! 
Ráadásul, 
frissíteni kellene a tartalomjegyzéket, hogy ne tegyük föl kétszer ugyan azt a dalt! 
