Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Δέσποινα Ολυμπίου
Αν ήσουν εδώ θα ξυπνούσαμε μαζί
και θα πίναμε καφέ απ' το ίδιο φλιτζάνι
αν ήσουν εδώ δεν θα λέγαμε πολλά
μα θα ζούσαμε αγκαλιά και αυτό μου φτάνει..
Ha itt lennél, együtt ébrednénk
és ugyanabból a csészébõl innánk a kávét
ha itt lennél, sokat nem beszélnénk
de egymás karjában élnénk és ez nekem elég...
Τώρα αυτό το σπίτι είναι ένα τίποτα,
ένα άδειο τίποτα που μέσα του ζω,
και η ζωή μου πάντα ένα τίποτα,
όμως θ' άλλαζα ζωή αν ήσουν εδώ να σ' αγαπώ..
Most ez a ház egy semmi,
egy hiábavaló üresség, amiben benne élek,
és az életem még mindig egy semmi,
de válthatnék életet, ha itt lennél, hogy szeresselek...
Αν ήσουν εδώ θα γυρνούσα απ' τη δουλειά
και θα βλέπαμε αγκαλιά την ίδια ταινία,
αν ήσουν εδώ θα ξαπλώναμε μαζί,
και θα βλέπαμε αγκαλιά την ίδια ευτυχία..
Ha itt lennél, a munkából hazatérnék
és összeölelkezve ugyanazt a filmet megnéznénk
ha itt lennél, együtt feküdnénk
és egymás karjában ugyanazt a boldogságot éreznénk
Τώρα αυτό το σπίτι είναι ένα τίποτα,
ένα άδειο τίποτα που μέσα του ζω,
και η ζωή μου πάντα ένα τίποτα,
όμως θ' άλλαζα ζωή αν ήσουν εδώ να σ' αγαπώ...
Most ez a ház egy semmi,
egy hiábavaló üresség, amiben benne élek,
és az életem még mindig egy semmi,
de válthatnék életet, ha itt lennél, hogy szeresselek...
Szia Stratos!
Nem érzem magam elég jónak a dalfordításhoz, ezért inkább rátok bízom!
Stratos:Nem-nem! Bennünk akkor ne bízz!
Küldjed csak el akkor,
privátban (mint már egyre többen teszik ) a nyersfordításaidat, különben nem fogunk foglalkozni a kéréseiddel!!!
Sziasztok!
Nos, jónak én sem érzem magam a dalfordításhoz, viszont most még pluszban meg is toldom egy adag vakmerõséggel, hogy a görögül jól tudók õszinte derültségére közzé tegyem azt a katyvaszt, amit fordítás címén mûveltem Emirlis egy újonnan talált dalával.
De megsúgom, hogy ilyenkor minden bizodalmam a mi Kedves és Fáradhatatlan Stratos Mesterünkbe helyezem. Most pedig különösen, mert nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy ez a dal tetszeni fog Neki. Úgyhogy Drága Strato, ajánlom szeretettel Neked, ha még nem ismernéd.
Stratos:Nagyon-nagyon tetszik a fordításod!! És a nóta is! Köszönöm!
(Mégha a gonoszságának a valódi okára nem is jöttél rá...
...és ha néha - itt-ott -, el is szárnyalt a fantáziád... Ám, PONTOSAN EZÉRT tetszett igazán a "vakmerõ" mûved!!! Tényleg jóóót derültem!
A magzatvíz, teljesen letaglózott!!!
( Nem csak egyszerûen a rozsdás csapvízre gyanakszik??? )
...És ezért kell az ilyet, férfi aggyal, ÚJRA átgondolni!!! )
Mert a fiatalember, már nagyon szeretne "prücskölni"!!!
Ugyanis, az "αν πηδούσα που και που" - szlengben, szerintem arra utal; "ha néha-néha lefeküdhetnék/szexelhetnék valakivel"...
Nem mondom, az "ide-oda csapódás" se rossz, de inkább a "fickándozás" lehetne a megfelelõje, a talán szó szerinti; "megugranék vkit" kifejezésnek...
És akkor, már meg is érthetjük a kérdõjelekkel ellátott sort is:
- Mit is csinálhat a tenyere ilyenkor (lefekvés elõtt?), egy magányos fiatalembernek...? Természetesen: "viszket, de nagyon...!" - gondolom én (szinte harap?).
De hát, én is csak találgatok. Rájöttem, hogy már én se tudok jobban görögül mint Ti... (lehet, hogy sokszor én is csak túl dimenzionálom a dolgokat?) Ám, határozott fejlõdést látok a sorok összecsengetésében! Még egyszer: GRATULA!
Azért, csak odacsempészem a magam GYATRA, nyers-változatát a jobb félreérthetõség miatt...
Με τα ρούχα μου μαλώνω και φωνάζω σαν τρελός / Már a gönceimet tépem ordítva; egy õrült kiabál úgy,
επικίνδυνος για φόνο είμαι λεν και μανιακός / veszélyes gyilkos vagyok - mondják -, meg hogy mániákus
Όποιος μου μιλάει το βρίζω για καυγά ζητάω αφορμή / Üvöltök arra, aki hozzám szól, s az alkalmat a veszekedésre, csak lesem!
μη μου λέτε καλημέρα σε κάλο δεν θα σας βγει / Ne szóljatok hozzám: -"Jó napot!"- az, számotokra semmi jóra nem vezet...!
Magamból kivetkõzve veszekszem és ordítok, mint ki megzavarodott,
azt mondják, mint egy gyilkos, mint egy mániákus, olyan veszélyes vagyok.
Azt állítják azt lesem, mikor káromkodhatok vagy kötözködhetek,
- hát akkor akár ne is köszönjetek, legalább attól sem nõ tyúkszemetek.
Είν' τα νεύρα μου σμπαράλια και το μάτι μου θολό / Az idegeim cafatokban és zavaros a szemem,
μα δεν ήμουν έτσι πάντα κάτι με έφερε ως εδώ / nem voltam ezzel mindig így, de valami idáig vetett
Ηχορύπανση να φταίει έχει κάτι το νερό /A zajártalom tehet róla? Vagy van valami a csapvízben ?
μήπως είναι και τα νεύρα θέμα κληρονομικού / Netán, az idegeim is lehetnek, örökletesen?
Az idegeim cafatokban és a szemem zavaros,
nem voltam mindig ilyen, de most valamitõl torkig vagyok.
Lehet, hogy zajártalom ért a magzatvízben, /
vagy tán ezt az ideg-dolgot úgy örököltem.
Τίποτα απ' αυτά δεν είναι η αιτία του κακού / Ennek a bajnak - ezek közül -, egyik se lehet oka,
δε θα είχα γίνει έτσι αν πηδούσα που και που / Nem is volna semmi bajom, ha prücskölhetnék hébe-hóba!
Persze, ezek közül semmi nem lehet ok a gonoszságra,
nem lettem volna én sem ilyen, ha nem csapódom ide-oda.
Όλο λες πως θέλεις χρόνο κι όλο το καθυστερείς / Folyton idõt kérsz, és aztán mindig csak húzod-halogatod
πως αισθάνομαι για σένα θέλεις να σιγουρευτείς / Szeretnél biztosra menni abban, hogy mit érzek irántad, oh!
μάτια μου σε ικετεύω δεν αντέχω άλλο πια / Szemem fénye, könyörgöm, nem bírom már tovább,
ας αφήσουμε τα λόγια και τα προκαταρτικά / hagyjuk hát, a fenébe tervezgetést, a sok dumát...
Folyton azt mondod neked idõ kell, s folyton késel,
úgy érzem, folyton bizonyítást vársz el tõlem.
Szemem fénye, könyörgöm neked, nem bírom már tovább,
hagyjuk végre a szavakat, kössünk megállapodást.
Η παλάμη μου με τρώει λίγο πριν να κοιμηθώ / Úgy viszket a tenyerem,(?) mielõtt elalszom,
μα δεν ήμουν έτσι πάντα κάτι με έφερε ως εδώ / nem voltam ezzel mindig így, de valami idáig hozott
Ηχορύπανση να φταίει έχει κάτι το νερό /A zajártalom tehet róla? Vagy van valami a csapvízben ?
μήπως είναι και τα νεύρα θέμα κληρονομικού / Netán, az idegeim is lehetnek, örökletesen?
Úgy viszket a tenyerem,(?) mielõtt elalszom,
nem voltam mindig ilyen, de most valamitõl torkig vagyok.
Lehet, hogy zajártalom ért a magzatvízben,
vagy tán ezt az ideg-dolgot úgy örököltem.
Τίποτα απ' αυτά δεν είναι η αιτία του κακού / Ennek a bajnak - ezek közül -, egyik se lehet oka,
δε θα είχα γίνει έτσι αν πηδούσα που και που / Nem is volna semmi bajom, ha prücskölhetnék hébe-hóba!
Persze ezek közül semmi nem lehet a gonoszság oka,
nem lettem volna én sem ilyen, ha nem csapódom ide-oda.[youtube][/youtube]
Στίχοι: Νεκτάριος
Μουσική: Αλέξανδρος
Πρώτη εκτέλεση: Λένα Παπαδοπούλου
Έφυγες και είμαι μόνη και η μέρα δεν περνά
Έφυγες και είμαι πάλι καθισμένη στα σκαλιά
Να κοιτάζω μοναχή μου το φεγγάρι εκεί ψηλά
του ανοίγω την καρδιά μου και του λέω δυνατά
Elmentél, és egymagam vagyok, a nap meg, mintha sehogysem múlna...
Elmentél, s én itt maradtam, a lépcsõkön üldögélek újra,
Hogy egyedül nézzek a holdra fel, oda a magasba...
kitárom neki a szívemet, és felé kiáltom hangosan
Πως σαν γυαλί με έκοψες κι όλα μου τα πέταξες
όνειρα που κάναμε για μας
Σαν γυαλί με χάραξες κι όταν σου είπα άλλαξες
κλείδωσες την άδεια σου καρδιά
Hogy: mint az üveget, úgy vágtál szét engem, és eldobtál
mindent, az összes álmot, amit együtt szõttünk; magunknak. Az ám!
Úgy hasítottál engem, mint az üveget, és amikor szóltam, hogy megváltoztál;
elrohantál, hogy az üres szívedet gyorsan kulcsra zárd...!
Και ζητάω απ' το φεγγάρι να κοιτάξει από ψηλά
να σου πει ότι δε σβήνει μια αγάπη έτσι απλά
και του λέω να σε πάρει να σε φέρει πάλι εδώ
να σου πει πως σε λατρεύω να σου πει πως σ' αγαπώ
Ποσό σ' αγαπώ
És most a holdtól kérem, hogy a magasból nézzen le
és mondja el neked, hogy egy szerelem nem szûnik ilyen egyszerûen meg!
És azt is kívánom, hogy ragadjon meg téged, és ide vissza vezessen,
és mondja el neked, hogy mennyire imádlak, és hogy szeretlek...
Óh, hogy én mennyire szeretlek!
Έφυγες και είμαι μόνη και ...
Elmentél, és egymagam vagyok.../ Elõlrõl újra!
Στίχοι: Χριστόφορος Μπαλαμπανίδης
Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής
Πάλι θ' αφεθώ σ' άγνωστα χέρια
έστω λίγο, για να ξεχαστώ
Πάλι θα ζητώ ένα κορμί για να κρυφτώ
απ' τις αναμνήσεις να σωθώ.
Újra átengedem magam, más, idegen kezek közé,
csak hogy, elfeledkezhessek mindenrõl egy kissé...
Újra megkérem valakinek a testét, hadd rejtõzhessek el,
s az emlékeim elõl, hadd meneküljek el...!
Refren:
Πάλι θα ξημερωθώ με κάποια που σου μοιάζει
κι ας το ξέρω θα με βρει πιο μόνο το πρωί
Νιώθω πως το σώμα σου ακόμα μ' αγκαλιάζει
κι έχω την εικόνα σου να με ακολουθεί.
Újra virrasztani fogok majd, valakivel, aki reád hasonlít!
Akkor is, ha jól tudom, hogy reggelre még magányosabb leszek...
Még mindig úgy érzem, hogy a tested ölel, és magához szorít,
és mindig lebeg Rólad, magam elõtt egy kép, ami követ engem...
Λέω σε τιμωρώ, μα είναι ψέμα
Δεν μπορώ στιγμή να σ' αρνηθώ
Τι κι αν προσπαθώ απ' την αλήθεια να κρυφτώ
ό,τι και να κάνω είσαι εδώ.
Úgy teszek, mintha büntetni akarnálak, pedig ez hazugság
Mert egy pillanatra sem tudlak elhagyni, elfeledni!
Bármit is próbálok tenni, hogy elrejtõzzek az elõl, ami az igazság,
Te mindig itt vagy. Bármit is kívánnék tenni!
Refren: Πάλι θα ξημερωθώ με κάποια....
Újra virrasztani fogok majd, valakivel...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-08-29 14:22:14), összesen 6 alkalommal
Köszönöm Jorgos a Zorán dal fordítását. Remélem sikerül még lefordítani azt az egy verszakot is valakinek.
Én még nem merek belefogni a dalfordításokba, elõször is szerintem szereznem kellene egy szótárt.
Remélem nektek is tetszik ez a szám!
Stratos:Nem kell ide a kishitûség...!
Nosza, tessék beszerezni egy szótárt! S amíg meg nincs, tessék használni a netes elérhetõségeket:
Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Ευριδίκη
Ναι, ναι ειμ΄ εγώ που όταν πονάς
Διώχνω μακριά τα σκοτάδια
Ναι, ναι ειμ΄ εγώ που όταν γελάς
Σε πλημμυρίζω με χάδια
Igen, én vagyok az, aki ha bánat tör rád,
Messzire ûzi el a sötétséget!
Igen, én vagyok az, aki ha nevetés jön rád,
Elhalmoz a símogatásaival téged!
Μη, μη με κοιτάς αίμα κυλάει
Απ΄ τα μάτια που σου΄ χω χαρίσει
Μη, μη με ρωτάς ξέρεις τι φταίει
Και δεν υπάρχει άλλη λύση
Ne! Ne nézz rám, mert vér csorog a
Szemekbõl, amit néked ajándékba hoztam itt
Ne! Ne kérdezz semmit, úgyis tudod, mi okozza
És nincs a világon más megoldás - nem létezik!
Μη, μη μ΄ ακουμπάς σκόνη θα βρεις
Σε κάθε γωνιά του κορμιού μου
Αγάπη για δύο στο φτηνό πανδοχείο
Του βασανισμένου μυαλού μου
Ne! Ne érj hozzám, csak port találsz
Testem minden sarkán, pontján, porcikájában
S a Szerelem, két felé törve, szegény, agyongyötört
agyvelõm, olcsó vendégfogadójában
Μη, μη μου μιλάς όλο ζητάς
Κι όσο ζητάς εγώ δίνω
Ναι το ΄πα ξανά μ΄ αυτή τη φορά
Στ΄ αλήθεια σ΄ αφήνω
Ne! Ne szólj hozzám, csak követelõzõl állandóan,
S ameddig csak kérsz tõlem, én mindig adok...!
Igen! Újra kimondtam, de ez alkalommal
Komolyan, s igazán elhagylak.
Πόσο λίγο με ξέρεις
Milyen kevéssé ismersz!
Ναι, ναι ειμ΄ εγώ που όταν πονάς
Διώχνω μακριά τα σκοτάδια
Ναι, ναι ειμ΄ εγώ που όταν γελάς
Σε πλημμυρίζω με χάδια
Igen, én vagyok az, aki ha bánat tör rád,
Messzire ûzi el a sötétséget!
Igen, én vagyok az, aki ha nevetés jön rád,
Elhalmoz a símogatásaival téged!
Μη, μη με κοιτάς αίμα κυλάει
Απ΄ τα μάτια που σου΄ χω χαρίσει
Μη, μη με ρωτάς ξέρεις τι φταίει
Και δεν υπάρχει άλλη λύση
Ne! Ne nézz rám, mert vér csorog a
Szemekbõl, amit néked ajándékba hoztam itt
Ne! Ne kérdezz semmit, úgyis tudod, mi okozza
És nincs a világon más megoldás - nem létezik!
Μα δε θα κρυφτώ, απόψε θα βγω
Σαν ήλιος τη νύχτα να διώξω
Και μετά τη βροχή θα βγω το πρωί
Σαν τρελό ουράνιο τόξο
De nem fogok elrejtõzni, máma neki vágok én,
Hogy mint a Nap, úgy ûzzem el az éjt!
Aztán, reggel elõjövök, a vihar után elõállván
Mint egy hatalmas, õrült szivárvány!
Ναι, ναι σ΄ αγαπώ μα δε μπορώ
ʼλλο κοντά σου να μείνω
Ναι το ΄πα ξανά μ΄ αυτή τη φορά
Στ΄ αλήθεια σ΄ αφήνω
Igen. Szeretlek, de nem bírok
tovább a közeledben maradni!
Igen! Újra kimondtam, de itt, most
Komolyan, s igazán el foglak hagyni!
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Τάσσιος
Επικοινωνία, δεν έχουμε καμιά
σου λέω σ’ αγαπάω και ανοίγεις λεξικά,
είμαι εγώ η δύση, και εσύ η ανατολή, τώρα τι να λέμε.
Δεν κάνουμε μαζί, δεν με καταλαβαίνεις, δεν σε καταλαβαίνω
Közöttünk nincsen semmilyen kommunikáció már,
ha azt mondom; - SZERETLEK! - te kinyitod a szótárt...
Ha én Nyugat volnék; Te lennél a Kelet - no, mosthát, mirõl is beszélünk?
Se nem illünk, se nem passzolunk egymáshoz. És egymást meg; nem értjük?!
Μα έχουμε δικιά μας γλώσσα επικοινωνίας
αγαπιόμαστε μωρό μου επί της ουσίας,
μ’ ένα κοίταγμα στα μάτια ξέρεις τι σου λέω,
και ας μην το λέω, και ας μην το λέω!
Ám azért, van egy sajátos, közös, érintkezési nyelvünk;
s EZ a lényeg babám, hogy; Szeretkezünk!!
Egyetlen szemvillanásból megérted, mit is kívánok tõled,
még ha nem is mondom ki, ha nem is szólalok meg!
Επικοινωνία, δεν έχουμε καμιά,
είμαστε δυο ξένοι, μα είμαστε κοντά, αν εσύ πονέσεις,
πονάω και εγώ, και αν μου πάθεις κάτι,
δεν θέλω πια να ζω.
Και ας μην καταλαβαίνεις, και ας μην καταλαβαίνω.
Közöttünk nincsen semmilyen kommunikáció már,
Két idegen; így vagyunk, de egymáshoz közel, s ha valamid fáj,
az nékem is fáj, és ha netán, téged valami baj érne,
akkor nem akarok tovább élni; én se!
Még ha ezt nem is érted meg, s ha én sem érteném meg soha...!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-08-29 13:47:01), összesen 6 alkalommal
Στίχοι: Ζακ Στεφάνου
Μουσική: Ζακ Στεφάνου
Πρώτη εκτέλεση: Ζακ Στεφάνου
Μικρό μου ΠΟΝΙ
ο κόσμος τελειώνει
είμαστε πρώτοι
μα τρέχουμε μόνοι
μοιραία μπάρμπι
χοντρή με ρυτίδες
βλέπεις ειδήσεις
μα φοράς παρωπίδες
Én kicsi PÓNIKÁM,
vesztébe rohan a világ...!
Az Elsõk, ugyan mi vagyunk,
de csak mi, egyedül rohanunk!
Barbikám, te vagy a végzetem
bár dagadt redõket cipelsz
A tévében Híreket nézegetsz,
de szemellenzõt viselsz
Παιχνίδια στη μάχη
κι ο Τζι-Αι-Τζο μου
κοιτά πληγωμένος
τον κόλπο του τρόμου
του λείπει ένα πόδι
του λείπει μια ιδέα
του λείπει η ψυχή του
μα έχει παρέα
μα έχει παρέα
μα έχει παρέα
Játékkatonák, és háború
és ott az én G.I. Joe-m, csak
sebesülten áll, néz, bámul
mindenütt szõrnyûség, és iszonyat...
Nincs meg már a lába, az egyik...
és hozzá a nagy Eszme is hiányzik
még a lelke is elveszett...
De akad még társa!
De akad egy társa,
de akad egy társa...
Μικρά στρουμφάκια
με αρβύλες και κράνη
και τη Χιονάτη
βιάζουν οι νάνοι
Η κάντι κάντι
διακινεί ηρωίνη
για τον βαρόνο
αστυνόμο σαΐνη
Apró mitugrász banda,
sisakban, s bakkancsban,
és emitt Hófehérkét
döngetik a törpék
És Candy Candy
heroint szállít
a mágnás fejedelemnek
az agyafúrt rendõrnek
Ref::
Παιχνίδια στη μάχη...
Játékkatonák, és háború...
Το έτος 2086 τα Playmobil εισέβαλαν στην ειρηνική LEGOLAND,
Year 2086, the Playmobil invade to the peaceful Legoland,
για να εκμεταλλευτούν το πλούσιο σε πλαστικό υπέδαφος της.
in order to exploit its substratum rich of plastic.
Στην διάρκεια της κατοχής σκοτώθηκαν 1.200 στρατιώτες Playmobil και 190.000 LEGO
During the occupation, 1.200 Playmobil soldiers and 190.000 Lego were killed.
Μοναδικός επαναστάτης, ο μεγάλος Καπαμαρού από την Ασία,
Unique rebel, the great Kabamaru from Asia,κατάφερε να μαζέψει στρατό από παιχνίδια που διαφωνούσαν.
he managed to create an army from toys which were arguing.
Ανάμεσα τους αποστασιοποιημένα στρουμφ,
Between them peaceful smurfs,
ο Δρακουμέλ, τα αρκουδάκια της αγάπης, ο Γκάρφιλντ, ο Σνούπυ και τα χελονονιτζάκια,
Gargamel, Care bears, Garfield, Snoopy and Ninja turtles,
τo Muppet Show, ο Γκας από το Toy Story, ο Αλλαντίν, ο Σίμπα,
the Muppet show, Gas from Toy Story, Aladdin, Simba, ο Κεν-κεν, ο Superman, και άλλοι ξεχασμένοι ήρωες.
Ken-ken, Superman and many other forgotten heroes.
Στην τελευταία μάχη του κόλπου έπεσαν και οι τελευταίοι.
In the last fight of the bay all of them have been killed. Στη μνήμη τους.
Το their memory.
Παιχνίδια στη μάχη
κι ο Τζι-Αι-Τζο μου
κοιτά πληγωμένος
τον κόλπο του τρόμου
του λείπει ένα πόδι
του λείπει μια ιδέα
του λείπει η ψυχή του
μα έχει παρέα
μα έχει παρέα
μα έχει παρέα
τον θάνατο
Játékkatonák, és háború
és ott az én G.I. Joe-m, csak
sebesülten áll, néz, bámul
mindenütt szõrnyûség, és iszonyat...
Nincs meg már a lába, az egyik...
és hozzá a nagy Eszme is hiányzik
még a lelke is elveszett
De akad még társa!
De akad egy társa,
de akad egy társa...
a halál az.
Στίχοι: Ελένη Γιαννατσούλια
Μουσική: Μάριος Ψιμόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος
Έχω πια τα δείγματα πως δεν είσαι εντάξει
οι φυγές αινίγματα και λύσεις δε θα βρω
Αναρωτιέμαι γιατί σ΄αγαπώ
όταν τί νιώθω ξεχνάς
και όλο λέω να μη σε δεχτώ
όταν σε μένα γυρνάς
Számomra vannak már jelek, hogy nincs veled minden rendben
a sejtelmes menekülések és a megoldást én nem találom majd meg
Azon töprengek, miért is szeretlek téged
amikor úgy érzem elfelejtesz
és folyton azt mondom, hogy ne engedjek neked
amikor hozzám visszatérsz
Δεν είσαι εντάξει
να σ΄έχω ξεγράψει θα έπρεπε κανονικά
καθόλου εντάξει
τηλέφωνα κλείνεις και δίνεις φιλιά γενικά
Δεν είσαι εντάξει
να σ΄έχω αλλάξει θα έπρεπε κανονικά
καθόλου εντάξει
μα έλα που λιώνω στα μάτια σου τα μαγικά
Nincs veled minden rendben
igazság szerint, nekem el kellett volna már téged felejtenem
általában rendben is lenne, ez menne nekem
de te redszerint a telefonálásainkat csókokkal zárod le
Nincs veled minden rendben
igazság szerint változtatnom kellett volna már, elhagynom téged
általában rendben is lenne, ez menne nekem
de mégis gyere, hogy megolvadjak bûvös szemeidben
Έχω μπει στα δίχτυα σου μα δεν είσαι εντάξει
με μια καληνύχτα σου τρομάζω σαν παιδί
Στα΄δωσα όλα καρδιά και κλειδί
όμως δε το εκτιμάς
όλοι μου λένε να σου βάλω
πού να μιλήσω για μας
Szerelmed hálójába kerültem már, de nincs veled minden rendben
megijedek egy "jó éjszakádtól", mint egy gyermek
Kulcsut is adtam teljes szívbõl neked
de te ezt nem értékelted
mindenki azt mondja nekem, engedjelek el téged
de értünk... én kivel beszéljek?
Δεν είσαι εντάξει
να σ΄έχω ξεγράψει θα έπρεπε κανονικά
καθόλου εντάξει
τηλέφωνα κλείνεις και δίνεις φιλιά γενικά
Δεν είσαι εντάξει
να σ΄έχω αλλάξει θα έπρεπε κανονικά
καθόλου εντάξει
μα έλα που λιώνω στα μάτια σου τα μαγικά
Nincs veled minden rendben
igazság szerint, nekem el kellett volna már téged felejtenem
általában rendben is lenne, ez menne nekem
de te redszerint a telefonálásainkat csókokkal zárod le
Nincs veled minden rendben
igazság szerint változtatnom kellett volna már, elhagynom téged
általában rendben is lenne, ez menne nekem
de mégis gyere, hogy megolvadjak bûvös szemeidben
[b]Όσα η αγάπη μου χρωστά / Mennyire hiányzik a szerelem / Amennyivel tartozik a szerelem
Στίχοι: Χριστόφορος Μπαλαμπανίδης
Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής
Έχω καρδούλα τρυφερή μικρού παιδιού
μα κρύβω έναν τίγρη μέσα στην ψυχή μου
Είσαι για μένα το μισό του ουρανού
αυτό που πάντα έλειπε απ'τη ζωή μου.
A szívem, mint egy romlatlan gyermeké
de a lelkemben elrejtve egy tigris él.
Nekem Te vagy a nagyvilág fele,
az, mi hiányzott eddigi életemben.
Έχω μια γάτα που τη λένε Μισιρλού / Van egy macskám, de cicának is hívják a mi Micinket,
θα μας ζεσταίνει το χειμώνα τις πατούσες / télen majd, a bundájával melengeti lábfejeinket.
Έλα στον κόσμο του δικού μου του μυαλού / Jöjj kicsit az én fejembe, s nézd, milyen itt bent a világ,
και πες μου ψέματα πως χρόνια μ'αγαπούσες. / és hazudd nekem el, hogy miként szerettél éveken át!
Van egy cicám, úgy hívják Mircike,
télen a tappancsával melenget minket.
Hadd gondoljam azt, hogy enyém a világ,
és hazudd nekem, hogy szerettél éveken át!
Βάλε στη μοναξιά μου τέρμα / A magányomnak vess hát véget,
έλα και δώσ'μου μια αγκαλιά / gyere, és ölelj egyszer meg már, végre!
Θέλω να πάρω από σένα, μάτια μου / Annyit akarok tõled elvenni, édesem,
όσα η αγάπη μού χρωστά. / Amennyivel a szerelmem tartozik énnekem
A magányomnak vess hát véget,
gyere, és ölelj meg egyszer már, végre!
Azt akarom, légy az enyém, Kedvesem,
annyira hiányzik a szerelem.
Έχω στο μπάνιο σαμπουάν χαμομηλιού / Van a fürdõben egy kamillás samponom,
τα σκονισμένα σου μαλλάκια να τα λούσω / A poros hajacskád, majd azzal lemosom
Είναι το βλέμμα σου γλυκό του κουταλιού / A pillantásod olyan, akár kanalas édesség,
με τι κουράγιο, πες μου, να το αποκρούσω. / Mondd; visszautasítani azt, nagyon nagy merészség?!
A fürdõben a kamillás sampon,
a bolondságod, akár a port lemosom.
A pillantásod akár egy kanál méz, olyan,
hogy tûrjem, mondd, vissza hogy utasítsam?
Έχω καρδούλα τρυφερή μικρού παιδιού
γι'αυτό σου λέω πρόσεξε μην την πληγώσεις
Μπες στα σκοτάδια του δικού μου του μυαλού
κι αν σου βαστάει, μέσα εκεί να επιβιώσεις.
A szívem, mint egy romlatlan gyermeké,
ezért kérlek vigyázz, hogy ne ejts sebet belé!
Lépj hát be gondolataim sötétségébe,
s ha kedved tartja, élj tovább benne!
-------------------------------------------------------------
Ismét találtam egy gyönyörûséget Emirlistõl. Most akkor próbálom kiköszörülni a múltkori fordítási csorbámat (még most is hangosan kuncogom, ha eszembe jut, hiába na, csak önirónia legyen, aztán a többi nem számít...). Persze lehet, hogy nem fog sikerülni, mert nekem elég nehéz szövegnek tûnik ez is, úgyhogy itt-ott megint a fantáziámra bíztam a dolgokat.
Mindenesetre a dal nagyon szép, aranyozza be mindnyájótok szombat estéjét!
Stratos: Ismét nagyon szépre sikeredett! ( A homályos pontokat próbáltam az én variációimmal megvilágítani...)
Στίχοι: Νίκος Βαξεβανέλης
Μουσική: Παναγιώτης Μπρακούλιας
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος
Η πρώτη αγάπη δε ξεχνιέται
γι΄αυτό δε γίνεται κι εσύ να ξεχαστείς
μεσ΄τη ματιά μου η μορφή σου θα πλανιέται
όσο υπάρχω κι όσο ζω κι εσύ θα ζεις
Az elsõ szerelem elfelejthetetlen
ezért nem lehet Téged sem elfelejteni
a szemeim elõtt, az alakod majd ott lebeg benn
ameddig létezem, ameddig élek, Te is fogsz élni...
Είσαι το παράπονο στα μάτια μου
είσαι ο κρυφός μου στεναγμός
κι όσο προσπαθώ να σε ξεχάσω
τόσο σε θυμάμαι σαν τρελός
Είσαι μια πληγή που δε γιατρεύεται
είσαι ο πρώτος μου ο χωρισμός
κι όσο προσπαθώ να σε ξεχάσω
τόσο σε θυμάμαι σαν τρελός
Te vagy a bánat a szemeimben
Te vagy az eltitkolt sóhajom
és akármennyire igyekszem elfelejteni téged
annál inkább (mint egy õrült)Rád, emlékezem
Η πρώτη αγάπη αφήνει σημάδια
γεμίζουν τα βράδια μ΄ωραίες στιγμές
ξεπροβάλλεις σαν φως μεσ΄τα σκοτάδια
και σε βλέπω σ΄αγαπάω να μου λες
Az elsõ szerelem, nyomokat hagy maga után
megtöltõdnek az éjjelek örömteli pillanatokkal
mint a fény a sötérség mélyén
és látom, amint Szeretlek! - kiáltod felém
Είσαι το παράπονο στα μάτια μου
είσαι ο κρυφός μου στεναγμός
κι όσο προσπαθώ να σε ξεχάσω
τόσο σε θυμάμαι σαν τρελός
Είσαι μια πληγή που δε γιατρεύεται
είσαι ο πρώτος μου ο χωρισμός
κι όσο προσπαθώ να σε ξεχάσω
τόσο σε θυμάμαι σαν τρελός
Te vagy a bánat a szemeimben
Te vagy az eltitkolt sóhajom
és akármennyire igyekszem elfelejteni téged
annál inkább (mint egy õrült)Rád, emlékezem
Ποια φεγγάρια ποια αστέρια
σ΄έστειλαν στα δυο μου χέρια
κι έφερες μ΄ένα σου χάδι
στο σκοτάδι φως
Να με καις να με τρελαίνεις
να με ζεις να με πεθαίνεις
δυο κορμιά στο ίδιο σώμα ένας ουρανός
Melyik hold mely csillagok
küldtek téged a kezeim közé
és fényt hoztál a sötétségbe
egyetlen öleléseddel
Hogy megégess, hogy megőrjíts
hogy miattad éljek s meghaljak
két test eggyé válik, egyetlen menyországgá
Επικίνδυνη αγάπη στων ονείρων μου τα πλάτη
γίνε χάδι αυτό το βράδυ και της μοίρας μου σημάδι
Επικίνδυνη αγάπη ξημερώματα και κάτι
στα σημάδια του φιλιού σου και στη φλόγα του κορμιού σου
καίγομαι...
Veszélyes szerelem az álmaim szélességében
legyél egy ölelés ma éjjel és a sorsom jele
Veszélyes szerelem kicsivel a hajnal után
a csókjaid nyomától, a tested lángjától
elégek...
Κάτι βράδια μεθυσμένα
ένα γίνομαι με σένα
στον τρελό τον πυρετό μου
κι έτσι που το πας
πάντα θα τα καταφέρνεις
να σου δίνω να μου παίρνεις
στάλα στάλα τη ζωή μου για να μ΄αγαπάς
Néhány részeges éjszakán
eggyé válok veled
az őrült lázamban
és így ahogy cselekszel
mindig eléred
hogy én adjak neked te meg elvedd tőlem
cseppenként az életem hogy szerethess
Δε φεύγω,
Θα μείνω όλη νύχτα στην πόρτα σου,
Θα μείνω όλη νύχτα στα σκαλιά,
Τ' αστέρια θα πάρω αγκαλιά,
Θα λέω το όνομά σου σιγά.
Nem megyek el.
Itt maradok egész éjjel az ajtód elõtt,
Itt maradok egész éjjel a lépcsõiden,
A csillagokat majd ölembe veszem.
És majd halkan suttogom a neved.
Δε φεύγω,
Όσο και αν θες δε φεύγω
Κι ας έρθει χειμώνας και βροχή
Τα βράδια θα παγώνει η ψυχή
Ο ήλιος θα καίει το πρωί.
Nem megyek el.
Bármennyire is szeretnéd, nem megyek el!
És csak hadd jöjjön zord tél, vagy vihar...
Mégha éjjelenként majd (bennem) a lélek is megfagy,
Mégha reggel, majd újra égetni fog a nap!
Για πάντα θα μείνω αν ρωτάς
Για πάντα θα 'μαι εδώ να με κοιτάς
Για πάντα
Εδώ είναι το κορμί
Εδώ είναι η ζωή
Δε φεύγω αν δε φύγουμε μαζί
Örökre itt maradok, ha kérded,
Örökre itt leszek majd, csak hogy láss
Örökre
Itt van a test
Itt van az élet
Addig nem mozdulok, amíg nem ketten megyünk el!
Δε φεύγω
Θα μείνω όλη νύχτα στην πόρτα σου
Θα μείνω να σ' ακούω να μιλάς
Με φίλους σε νιώθω γελάς
Μα δίπλα σου είμαι όπου πας
Nem megyek el.
Itt maradok az ajtód elõtt, egész éjjel.
Itt maradok, hogy halljam amint beszélgetsz,
Hogy átéljem, amint barátaiddal nevetsz.
Ám bármerre mész, melletted leszek!
Για πάντα θα μείνω αν ρωτάς
Για πάντα θα 'μαι εδώ να με κοιτάς
Για πάντα
Εδώ είναι το κορμί
Εδώ είναι η ζωή
Δε φεύγω αν δε φύγουμε μαζί
Örökre itt maradok, ha kérded,
Örökre itt leszek majd, csak hogy láss
Örökre
Itt van a test
Itt van az élet
Addig nem mozdulok, amíg nem ketten megyünk el!
Uhh, ez hihetetlen, megnéztem mégegyszer, és megtaláltam.. Szóval bocsánat!
Stratos: Ugye milyen gyorsan fordítok???
... no jó, látván, hogy mennyire bejön nektek ez az elõadó, nekiestem a többi félbehagyott nótájának is...
...hanem, újrahallgatva ezt a Genezis c. számot... https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=52913#52913 ...igencsak odatette magát!!! Ejha! Ez igen! Jól kiénekelte!
(a fordításról már nem lehet ugyanezt elmondani, számomra eléggé zavaros)
Nincs beírva úticél.
Válasz a #78600. hsz-ra
Bennünk akkor ne bízz!
privátban (mint már egyre többen teszik 
) a nyersfordításaidat, különben nem fogunk foglalkozni a kéréseiddel!!! 
)
Szóval bocsánat! 
...hanem, újrahallgatva ezt a Genezis c. számot... 
