Στίχοι: Βασίλης Γιαννόπουλος
Μουσική: Γιάννης Σπανός
Πρώτη εκτέλεση: Ελεάνα Παπαϊωάννου
Μια φορά με φίλησες
Στην καρδιά μου μίλησες
Στο κορμί μου κύλησες σαν δροσοσταλιά
Όσα ονειρεύτηκα
Στη ζωή μου γεύτηκα
Που σε ερωτεύτηκα
Μάτια μου γλυκά
Egy alkalommal megcsókoltál,
És akkor a szívemhez szóltál
Testemen hûs harmatcseppként csordogáltál
Amirõl mindig is álmodoztam ám,
Hogy majd az életemben megízlelhetem,
S hogy beléd szerelmesedem
Édes drága gyögyszemem!
Να μ' αγαπάς
Να 'σαι το αγόρι μου
Μη με ξεχνάς
Άστρο φωτεινό
Να μ' αγαπάς
Να 'σαι το φεγγάρι μου
Να γυρνάς για χάρη μου
Μες στον ουρανό
Szeress engem!
Légy az én kedvesem
Ne felejts el!
Fényes csillagom
Szeress engem!
Légy a holdsugaram
Aki a kedvemért jár-kel
Ott, az ég boltozatján, fenn!
Έλα απόψε πάρε με
Στ' όνειρό σου βάλε με
Και ό,τι θέλεις κάνε με μέχρι το πρωί
Όσοι αγαπήσανε
Και με πάθος ζήσανε
Έστω και αν δακρύσανε
Είναι τυχεροί
Jöjj, ragadj magaddal még ma
És emelj bele az álmaidba
És tégy reggelig azt velem, amit akarsz
Mindazok, akik szeretnek
És eddig szenvedéllyel éltek
Még ha könnyet is ejtettek,
Szerencsések!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2012-11-15 10:09:48), összesen 4 alkalommal
Megint találtam egy szépségesen szép dalt az Arionon.
A fordítás ismételten csak szárnypróbálgatás, remélem nem rugaszkodtam el túlságosan. Majd tegyetek helyre!
Szép estét!
Στίχοι: μη διαθέσιμο
Μουσική: μη διαθέσιμο
Ερμηνευτές: Ιακώβου Μαρία
Σε μια πόλη που κοιμάται πάλι τριγυρνώ
Να σε κλείσω στο κορμί μου ανυπομονώ
Και η βροχή και η βροχή που πέφτει σιγανά
Μου εξηγεί, μου εξηγεί πως δεν θα ‘ρθεις ξανά
Megint egy alvó városban kószálok,
hogy magamba zárhassalak, arra várok.
És az esõ, csak az esõ, mi elered lassacskán,
azt sugallja, azt suttogja, nem jössz többé már.
Πάλι δεν είσαι εδώ και αυτό με καίει
Θυμώνει ο ουρανός και για σένα κλαίει
Και σαν το σπίρτο στην βροχή για ‘σένα σβήνω
Που δεν σε νοιάζει ποια τι θ’ απογίνω
Mármegint nem vagy itt, és ez engem eléget,
megharagszik az ég, és sirat Téged. /...és sír Teérted S mint gyufa az esõben, Benned úgy hamvadok el,
hogy mi lesz velem, Téged már nem érdekel.
Πάλι στα θολά μου μάτια νύχτωσε νωρίς
Πάλι θα σε περιμένω στ’ όνειρο να ‘ρθεις
Δεν είσαι εδώ, δεν είσαι εδώ δεν ξέρω που γυρνάς
Δεν είσαι εδώ, δεν είσαι εδώ δεν νοιάζεσαι για μας
Újra könnyes a szemem, korán besötétedett,
Újra várni fogom álmomban a jöttödet.
Nem vagy itt, nem vagy itt, nem tudom merre mentél.
Nem vagy itt, nem vagy itt, velünk már nem törõdtél.
Πάλι δεν είσαι εδώ και αυτό με καίει
Θυμώνει ο ουρανός και για σένα κλαίει
Και σαν το σπίρτο στην βροχή για ‘σένα σβήνω
Που δεν σε νοιάζει ποια τι θ’ απογίνω (2x)
Már megint nem vagy itt, és ez engem eléget,
megharagszik az ég, és sirat Téged.
S mint gyufa az esõben, Benned/Érted úgy hamvadok el,
hogy mi lesz velem, Téged már nem érdekel.
Δεν είσαι εδώ, δεν είσαι εδώ δεν ξέρω που γυρνάς
Δεν είσαι εδώ, δεν είσαι εδώ δεν νοιάζεσαι για μας
Nem vagy itt, nem vagy itt, nem tudom merre mentél.
Nem vagy itt, nem vagy itt, velünk már nem törõdtél.
Talán jobb végzõdés: Nem vagy itt, nem vagy itt, nem tudom merre lõdörögsz?
Nem vagy itt, nem vagy itt, velünk már nem törõdsz!
Πάλι δεν είσαι εδώ και αυτό με καίει
Θυμώνει ο ουρανός και για σένα κλαίει
Και σαν το σπίρτο στην βροχή για ‘σένα σβήνω
Που δεν σε νοιάζει ποια τι θ’ απογίνω
Már nem vagy itt, és ez engem úgy éget,
megharagszik az ég, és sirat Téged./...utánad sír, Teérted. S mint gyufa az esõben, Benned úgy hamvadok el,
hogy mi lesz velem, Téged már nem érdekel.
------------------------------------
Stratos: Rugaszkodj el csak bátran...! JÓL csinálod!
Στίχοι: Βαγγέλης Κωνσταντινίδης
Μουσική: Θοδωρής Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Θοδωρής Παπαδόπουλος
Κοιτάζω τη βροχή και κλαίω
και τάζω στο Θεό για να 'ρθεις
μεγάλα λόγια εγώ δε λέω
αλλά φοβάμαι μη μου πάθεις.
Nézem az esõt, és közben zokogok
és megígértetem a jó istennel, hogy elgyere!
Nagy szavakat bár én nem mondok,
de félek, nehogy valami bajod essen
Κοιτάζω τη βροχή, βροχή μου
ίδια τα μάτια σου καλή μου
κι όπως κυλά στα πεζοδρόμια
γυρνάει ο νους σε ονειροδρόμια.
Nézem az esõt, esõcském
a szemeid ugyanilyenek, kedveském
és ahogy átfolyik a járdákon, s mindenhová elér
az eszem is álomvilágba tér
Κοιτάζω τη βροχή και νιώθω
πως στη ψυχή μου μέσα τρέχει
εγώ δεν έχω άλλο πόθο
απ'το να 'ρθεις τώρα που βρέχει.
Nézem az esõt, és érzem
hogy a lelkem is ott fut, csobog
nincs nékem más szenvedélyem
minthogy gyere el, most ahogy zuhog!
Κοιτάζω τη βροχή, βροχή μου
ίδια τα μάτια σου καλή μου
κι όπως κυλά στα πεζοδρόμια
γυρνάει ο νους σε ονειροδρόμια.
Nézem az esõt, esõcském
a szemeid ugyanilyenek, kedveském
és ahogy átfolyik a járdákon, s mindenhová elér
az eszem is álomvilágba tér
-----------------------------------------
τάζω - ígéretet teszek // megígértetek vmit valakivel
Το καλοκαίρι του 1978 ο Άγγελος Σφακιανάκης ,ηθοποιός,μουσικός προτείνει στον Γιάννη Εμμανουηλίδη φοιτητή Σχολής Καλών Τεχνών και μουσικό να δημιουργήσουν ένα προτότυπο συγκρότημα που σαν πλανόδιος θίασος μουσικών να περιοδεύει στις ταβέρνες της Αθήνας παίζοντας ρεμπέτικα τραγούδια εξασφαλίζοντας έτσι τα προς το ζειν.Το σχήμα δημιουργείται λειτουργεί , και γίνεται πόλος έλξης.
Φιλοξενεί περιστασιακά πολλούς συνεργάτες με την περιπετιώδη δράση του και την γοητεία της ζωής του πλανώδιου μουσικού.
Οι εμπειρίες των συμμετεχόντων είναι κύρια από εφηβικά συγκροτήματα που έπαιζαν ξένη μουσική.Είναι η πρώτη φορά που νέα παιδιά εμφανίζονται σαν συγκρότημα με "τρίχορδα " μπουζούκια υπερασπιζόμενοι το λαικό τραγούδι.
Πρωτογενής συγκίνηση των ηχογραφήσεων και ο μεταπολιτευτικός αέρας ωθούν το συγκρότημα σε κύκλους ζημώσεων ,αναζητήσεων και έρευνας .Τα μπουζούκια να είναι τρίχορδα,τα τραγούδια να χορεύονται,το ακροατήριο να συμμετέχει.
Η διαπίστωση ότι ο βασιλιάς (το λαικό τραγούδι) είναι γυμνός είναι η βάση για να προετοιμαστεί το αντίπαλο δέος στην τρέχουσα ναρκισιστική κατάσταση του τραγουδιού.Το χειμώνα στο συγκρότημα εντάσσεται ο Στράτος Στρατηγόπουλος γραφίστας και κιθαρίστας ,έτσι το σχήμα σταθεροποιείται στη μορφή του ρεμπέτικου τρίο μπουζούκι,κιθάρα,μπαγλαμάς.Αυτή τη σύνθεση συναντά ο Διονύσης Σαββόπουλος και εκδηλώνει ενδιαφέρον για συνεργασία.Το καλοκαίρι του 1979 στη Σκόπελο,ο Άγγελος Σφακιανάκης ακούει τυχαία σε μια ταβέρνα μια κοπέλα να τραγουδά σε διπλανό φιλικό τραπέζι.Εντυπωσιάζεται από τη φωνή της και της προτείνει συνεργασία.Η Ελευθερία Αρβανιτάκη δυστάζει αλλά τελικά πείθεται και γίνεται η αιχμή του δόρατος.Την ομάδα συμπληρώνει ο Πέτρος Εξαρχάκος με το ακορντεόν του.
Η αναζήτηση της αυθεντικότητας οδηγεί σε μία επιστροφή στις αρχικές κινήσεις,στην πρώτη πράξη.Η κομπανία βαφτίζεται "Οπισθοδρομική",και επίσημα πρωτοεμφανίζεται στο πρόγραμμα του Δ.Σαββόπουλου "Γιγανταιώρημα" στο κέντρο "Σκορπιός" στη Πλάκα.
Η κομπανία συμπεριφέρεται σαν συλλογικό πρόσωπο,διαμορφώνει ήχο και προσωπικό ύφος ερμηνείας.Εξορκίζει την σωματική κατάθλιψη που έχει αφήσει η δικτατορία αλλά και τις ψυχικές αγκυλώσεις της μεταπολίτευσης.
Η κομπανία καθισμένη σε καρέκλες υπηρετεί το Ελληνικό γλέντι και καλεί τους ακροατές να χορέψουν.Προτείνει χορούς ομαδικούς και κατορθώνει με νεανικό παλμό μια νέα ανάγνωση του παλιού πάθους .Μεταδίδει με τις εμφανίσεις της χαρά και απελευθερωτική ενέργεια.
Ονειρεύεται την "πίστα του Τσιτσάνη" που μαζί με του άλλους Έλληνες χορεύει και η ελπίδα.Το λαικό τραγούδι βάζει ρεζέρβα και αναδιπλώνεται .
Εμφανίζεται μόνη της για πρώτη φορά στο κέντρο "Κουασιμόδος" στο Κολωνάκι το 1981.Την επόμενη χρονιά στεγάζεται στο Άλσος στο Πεδίο του Άρεως για τρεις συνεχείς χρονιές.
Η κομπανία συνεχίζει τις εμφανίσεις της σε όλη την Ελλάδα και στο εξωτερικό (Αμερική,Αγγλία,Σουηδία) Ηχογραφεί τρεις δίσκους ( οι δύο είναι ζωντανές ηχογραφήσεις).Συμμετέχει στα "Μπαράκια" του Βαγγέλη Γερμανού και στο "Ατέλειωτος Δρόμος" της Δήμητρας Γαλάνη.
Végre, egyre több - régrõl kedvenc - nótám kerül fel a Youtubra is...
(Most illesztettem fel visszamenõleg is egy Hristos Dantis dal; a Kommatia - linkjét)
Είναι κάτι σταυροδρόμια μαγεμένα
που συναντιόμαστε και ύστερα χανόμαστε
πόσες φορές δεν έκλαψα για σένα
που ζήσαμε μαζί τόσα πολλά
και πια δε γνωριζόμαστε,
δε γνωριζόμαστε
Helyenként, akadnak olyan elvarázsolt keresztutak,
ahol néha összetalálkozunk egymással, és aztán meg; eltününk...
Óh, hányszor nem sírtam utánad - ki tudja?
Hisz együtt, már annyi mindent megéltünk,
és aztán, egymást többé meg sem ismerjük,
többé egymást nem ismerjük!
Νύχτωσε νύχτα, νύχτωσε και σκέπασέ με
νύχτωσε νύχτα, νύχτωσε και παρηγόρησέ με
Borulj rám, éjszaka, sötétülj el, és takarj el engem
Burulj el, sötétülj el éjszaka, és vígasztalj meg engem
Μαργαριταρένια μου, φεγγαρολουσμένη
δεν ήξερες, δεν ήξερα και παιδευτήκαμε
αυτό που μας ανήκει το κάνουμε κομμάτια
δεν έφτανε η αγάπη που ορκιστήκαμε,
χαθήκαμε
Én gyöngyházfényem, holdfényében fürdõ
te nem tudtad, én nem ismertem, és megszenvedtük
azt, amire szükségünk volna, darabokra törtük
nem volt elég az a szerelem, amire esküt tettünk
és elvesztünk
Νύχτωσε νύχτα, νύχτωσε και σκέπασέ με
νύχτωσε νύχτα, νύχτωσε και παρηγόρησέ με
Borulj rám, éjszaka, sötétülj el, és takarj el engem
Burulj el, sötétülj el éjszaka, és vígasztalj meg engem
Καινούργιους φίλους και παρέες προσπαθήσαμε
πως θα 'ναι όλα πιο δύσκολα πρέπει ν' αποφασίσω
μ' απ' όλα περισσότερο αυτό που με πειράζει
είναι την απουσία σου πως πάω να συνηθίσω
πως πάω να συνηθίσω
Új barátokkal és társasággal próbáltunk kísérletezni,
hogy mennyivel lesz nehezebb majd, el kell dönteni
de a legesleginkább, az, ami engem zavar,
hogy arra hajlok, megszokom majd hamar
Νύχτωσε νύχτα, νύχτωσε και σκέπασέ με
νύχτωσε νύχτα, νύχτωσε και παρηγόρησέ με
Borulj rám, éjszaka, sötétülj el, és takarj el engem
Burulj el, sötétülj el éjszaka, és vígasztalj meg engem
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-09-19 00:43:55), összesen 4 alkalommal
Mια βραδιά στο λούκι / Egy éj a csalfa, bizakodó szenvedély csapdájában
Προχτές εκεί που τα 'πινα με κάποιο κολλητό μου
κοιτώ και βλέπω πίσω μου δυο μάτια δυο ματάκια
γυρίζω στον δικό μου, ο τύπος μου, Νικόλα
και μένα, μ' απαντάει, και εκεί αρχίσαν όλα
Ott, ahol iddogálni szoktam egy-egy haverommal, néhány napja történt:
egyszercsak fölnézek, és meglátok magam mögött egy szempárt, de két olyan szemecskét...!
a társam felé fordulok; "- Õ az esetem, Nikolász, hidd el!"
- Nekem is az...! - válaszol, és ott kezdõdött el minden!
Εγώ αυτοσυγκεντρώθηκα για να την μαγνητίσω
αυτά είναι κόλπα ζόρικα που κάνουν στην Ινδία
αλήθεια σας το λέω, απότυχα τελείως
δε μου 'δινε καμία, μα καμία σημασία.
Hogy megdelejezzem õt, összpontosítani kezdtem hamar...
(ezek ilyen erõszakos fortélyok, amit Indiában alkalmaznak)
Higgyétek el, igazat mondok! Az egész dolog végképp hasztalan lett,
hiszen, rám semmi figyelmet nem fordított, sõt! Észre se vett...!
Όπως καταλαβαίνετε δε μ' έπαιρνε καθόλου
αλλά εξακολούθησα ερήμην να κοιτάω
ο φίλος μου εγκρίνιαζε, βρε Χάρη, σου μιλάω
για πες μου, σε κοιτάει; καθόλου τ' απαντάω
Gondolhatjátok; nem törõdött egyáltalán velem,
De én, az igézõ szemezést, folytattam türelmesen...
A barátom már siránkozni kezdett; "- Hé, Hary, hozzád beszélek!
Na, mi van, visszanézett már?" - Még egyáltalán - felelem -, még nem...
Σε μια στιγμή το βλέμμα της πλανήθηκε στο χώρο
κι απάνω μου σταμάτησε σαν κάτι να ζητούσε
ταράχτηκα και σκέφτηκα, Θεέ μου, εμένανε κοιτάει
όμως εκείνη κοίταγε να βρει τον σερβιτόρο
Hanem, egy pillanatra - a tekintete körbekalandozott a termen;
és megállt rajtam, mintha valamit keresne...
Izgalom szállt meg: - TE JÓ ÉG, hisz engem néz! - gondoltam feszengve...
Ám, Õ csak azért nézett körbe, mert a pincért kereste.
Βοήθεια, Χριστιανοί, κοντεύω να φλιπάρω
εγώ για κείνη χάνομαι και κείνη ούτε με ξέρει
αχ, να 'μουνα αεράκι, καπνός από τσιγάρο
στα στήθια της να μπαίνω και κείνη ας μη με θέλει
Segítség, keresztény társaim! Mindjárt beleõrülök!
Én majd meg veszek érte, és õ, még csak nem is tud rólam!
Oh, bár csak szellõ volnék, vagy egy pici a cigaretta füstbõl,
Ha nem is akar engem, a mellei közé bújnék, s nem is tudna róla!
Βοήθεια, Χριστιανοί, κοντεύω να φλιπάρω
ζηλεύω όποιον της μιλά και όποιον την κοιτάει
μα πιο πολύ ζηλεύω εκείνον π' αγαπάει
σαν τρέμει το κορμάκι της και σαν λιγοθυμάει
Segítség, keresztény társaim! Mindjárt elvesztem az eszem!
Arra is féltékeny vagyok, aki hozzá szól, vagy akire csak ráesik a tekintete!
De leginkább azt irígylem, akibe õ lett szerelmes,
és akiért majd elájul, akiért reszket a kis teste...!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2015-03-13 17:13:48), összesen 9 alkalommal
Για θυμήσου καλά
Μήπως έχεις χαθεί μέσα σε δρόμους που καίνε
Βάλε εσύ μια φωνή
Και αν δεν είμαι εκεί Χάρη να μη με λένε
Emlékezz csak jól!
Talán elvesztél, lángbaborult úttalan-utakon...
Adj ki Te magadból egy hangot!
És ne legyen a nevem Hari, ha nem leszek ott!
Δεν είναι η ανάγκη
Δεν είναι η μοναξιά που εκεί θα με φέρει
Έχω αντέξει πολλά
Δε με ξέρεις καλά κανείς δε με ξέρει
Nem a szükség lesz az,
sem nem a magány, ami odarepít majd hozzád
Tudod, már sokmindent kiálltam
Nem ismersz engem igazán, engem senki nem ismer igazán!
Μη γυρίσεις, τίποτα μη ζητήσεις
Για ένα βράδυ μη με χαραμίσεις
Μη γυρίσεις, τίποτα μη ζητήσεις
Για ένα βράδυ μη με χαραμίσεις
Ne térj vissza! Ne kívánj tõlem semmit se!
Egy éjszaka miatt, ne is szórakoztass feleslegesen!
Ne térj vissza! Ne kívánj tõlem semmit se!
Egy éjszaka miatt, ne is szórakoztass feleslegesen!
Μπαίνω μες στη σκιά
Με τυφλώνει το φως, μ' αρρωσταίνουν οι λέξεις
Έχω βαρεθεί
Δε θέλω να εξηγώ πρέπει εσύ να διαλέξεις
Behúzódok oda, ahol az árnyék
Megvakít a fény, a szavak megbetegítenek
Meguntam már rég...
Nem akarok magyarázkodni! Döntened - neked kell!
Όμως στο λέω ξανά
Μήπως έχεις χαθεί μέσα σε δρόμους που καίνε
Βάλε εσύ μια φωνή
Και αν δεν είμαι εκεί Χάρη να μη με λένε
Ám, újra kell hangsúlyozom;
Talán elvesztél, lángbaborult úttalan-utakon...
Adj ki Te magadból egy hangot!
És ne legyen a nevem Hari, ha nem leszek ott!
Μη γυρίσεις, τίποτα μη ζητήσεις
Για ένα βράδυ μη με χαραμίσεις
Μη γυρίσεις, τίποτα μη ζητήσεις
Για ένα βράδυ μη με χαραμίσεις
Ne térj vissza! Ne kívánj tõlem semmit se!
Egy éjszaka miatt, ne is szórakoztass feleslegesen!
Ne térj vissza! Ne kívánj tõlem semmit se!
Egy éjszaka miatt, ne is szórakoztass feleslegesen!
Στίχοι: Άντζυ Σαμίου
Μουσική: Άντζυ Σαμίου
Πρώτη εκτέλεση: Άντζυ Σαμίου
Είναι παράξενο
απ΄τις αισθήσεις μου
δεν νιώθω καμία
δεν βλέπω τίποτα όμορφα
δεν ακούω καμιά μελωδία
Az az érdekes
most az érzékeimben
hogy semmit nem érzek
nem látom semmiben a szépséget
nem hallok egyáltalán dallamot sem
Δεν αγγίζω και δεν νιώθω
κανέναν
δεν υπάρχουν πλέον γεύσεις
πουθενά
αφού λείπεις
μ΄εγκαταλείπουν
κι οι αισθήσεις
Semmit nem érintek meg
és nem érzek semmit sem
több íz számomra nem létezik
sehol sem
amikor nem vagy itt
elhagynak engem
az érzékeim is
Δεν αγγίζω και δεν νιώθω
κανέναν
δεν υπάρχουν πλέον γεύσεις
πουθενά
αφού λείπεις
μ΄εγκαταλείπουν
κι οι αισθήσεις
Semmit nem érintek meg
és nem érzek semmit sem
nem létezik több íz számomra
egyáltalán
amikor nem vagy itt
elhagynak engem
az érzékeim is
Ζω μέσα στο τίποτα
ζούσα στο όνειρο
και ζω εφιάλτη
Ολα είναι ύποπτα
δεν πιστεύω ξανά στην αγάπη
Élek most a semmiben
eddig álomvilágban éltem
és lidércnyomás lett az életem
Most minden gyanús, kétes
nem hiszek én már a szerelemben
Δεν αγγίζω και δεν νιώθω
κανέναν
στην καρδιά σου μέσα
είμαι φυλακή
μόνο εκεί εκεί θέλω να΄μαι
μόνο εκεί
Semmit nem érintek meg
és nem érzek semmit sem
benne a szívedben
én ott vagyok börtönben
de csak ott, csakis ott akarok lenni
egyedül ott
Δεν αγγίζω και δεν νιώθω
κανέναν
στην καρδιά σου μέσα
είμαι φυλακή
μόνο εκεί εκεί θέλω να΄μαι
μόνο εκεί
Semmit nem érintek meg
és nem érzek semmit sem
benne a szívedben
én ott vagyok börtönben
de csak ott, csakis ott akarok lenni
egyedül ott
Μόνο αν γύριζες
θα΄χε νόημα ξανά η ζωή μου
θα ΄χα τις αισθήσεις μου
την ενέργεια την αναπνοή μου
Csak ha visszatérnél
akkor lenne értelme ismét az életemnek
érzékeim újra lehetnének
lenne megint erõm és újra lélegezhetnék
Δεν αγγίζω και δεν νιώθω
κανέναν
δεν υπάρχουν πλέον γεύσεις
πουθενά
αφού λείπεις
μ΄εγκαταλείπουν
κι οι αισθήσεις
Semmit nem érintek meg
és nem érzek semmit sem
számomra nem létezik több íz
sehol sem
amikor nem vagy itt
elhagynak engem
az érzékeim is
---------------------------------
Az ér, hogy csak a görög szöveget írom ide?
Ez olyan egyszerû(?) és tömör, hogy igazi jó hallású mûfordítóért kiált. Ha valaki kedvet érez... köszönöm!
Stratos: Most írjam azt, hogy bizony, olvastam már Tõled jópofa fordítást...?
Úgyhogy nem ér, "csak" a szöveget idemásolni!!! (Legfeljebb, ha mégis kedvet kapnék, akkor utólag - na és, akkor mi van? -
majd megszavazzák az olvasók, hogy kinek a fordítása tettszett jobban...???)
Στίχοι: Σόφη Παππά
Μουσική: Σόφη Παππά
Πρώτη εκτέλεση: Λένα Παπαδοπούλου
Όπως χαράζει η μέρα το πρωί
χάραξες κάποια νύχτα τη ζωή μου.
Ήταν Νοέμβρης κι ήταν μέρα βροχερή
κι εσύ τρελός χορός μες στη βροχή μου.
Κι εγώ μια τσακισμένη λυγαριά
που της αρπάζει ο βοριάς τα φύλλα
κι εσύ γυμνό γυαλί κι ανατριχίλα
πάνω στη ματωμένη μου καρδιά
Ahogyan élesen fölvirrad a nappal reggelente,
úgy hasítottad át valamelyik éjszaka az életemet.
Az, egy esõs nap volt - valamikor Novemberben,
és te olyan voltál, mint egy õrült tánc az én bánatos esõmben.
Én meg úgy állok; elkínzott, meggyötört fûzfavesszõként,
amelyrõl letépi, és elragadja a leveleit az északi szél...
Igen. Te meztelen üveg és merõ borzongás vagy,
az én vérzõ szívemen...
Έγραψες, έγραψες μες στη ζωή μου
έγραψες, τατουάζ μες στο κορμί μου
έγραψες, μα όσο και να προσπαθήσω
έγραψες, δεν μπορώ πια να σε σβήσω
Beleírtál, belevéstél az életembe
beleróttad magad, ahogy egy tetoválást a testembe,
belekörmölted, de bárhogy is próbálkoznék én meg,
belevésted, nem tudlak már kitörölni téged
Ήρθαν και βάλανε στο δάσος μας φωτιά
μα κάποια δένδρα καταπράσινα έχουν μείνει.
Ήταν το μέρος που σε είχα αγκαλιά
κι αυτή η αγάπη με καμιά φωτιά δεν σβήνει.
Κι εγώ μια τσακισμένη λυγαριά
που της αρπάζει ο βοριάς τα φύλλα
κι εσύ γυμνό γυαλί κι ανατριχίλα
πάνω στη ματωμένη μου καρδιά
Jöttek, és tûzzel gyújtották fel az erdõnket,
de néhány fa, még mindig olyan maradt: teljesen zöldellõ...
Az a hely volt az, ahol az ölemben tartottalak téged,
és ez a szerelem, semmilyen tûzzel el nem törölhetõ!
És egy összetört vesszõ vagyok én,
amit mint a falevelet, felkap az északi szél
és te kopott üveg és borzongásként
az én vérzõ szívemben...
Kíváncsi lennék rá!
-------------------------------------
Stratos: Létezik olyan szemüveg, amivel azonnal láthatóvá válik egy görög szöveg fordítása?
Erre én is kíváncsi lennék...! ( Azonnal leírnám, hogy mások is láthassák...! )
...addig viszont, amíg "valaki" le nem fordítja, sajnos, láthatatlan marad...
Στίχοι: Αγγελος Παλαιολόγλου
Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος
Σαν κλέφτης πέρασα μεσ΄του ουρανού τον κήπο
το χέρι μου άπλωσα να πιάσω ένα αστέρι
μα όταν προσπάθησα από εκεί να ξαναφύγω
το δρόμο μου έκλεισαν δυο ολόλευκοι αγγέλοι
Mint egy tolvaj, az ég kertjébe úgy osontam
S hogy elérjek egy csillagot, kezemet kinyújtottam
De amikor megpróbáltam eljönni onnan
Két hófehér angyal állta el az utam
Αυτό το αστέρι ήθελα δώρο να σου φέρω
αυτή τη νύχτα να στολίσεις τα μαλλιά σου
ήθελα κάτι ακριβό να σου προσφέρω
καρδιά μου απόψε που έχεις τα γενέθλιά σου
Azt a csillagot, ajándéknak szántam neked,
Hogy ezen az éjszakán, a hajadat díszítsd vele
Valami drágával akartam kedveskedni neked
Kedvesem, merthogy a születésnapod van ma este
Ένα συγνώμη θέλω μόνο να σου πω
πόσο λυπάμαι που έρχομαι με άδεια χέρια
μα έχω ένα δώρο απ΄τ΄αστέρι πιο ακριβό
είναι η αγάπη μου που αξίζει όλα τ΄αστέρια
És csak bocsánatot akarok kérni tõled
Mert annyira sajnálom, hogy üres kézzel jövök feléd
De a csillagnál is drágább ajándék van tõlem
A Szerelmem az, ami az összes csillagnál is többet ér!
geot: Örömmel látom, hogy Asteri visszatért és ismét fordít nekünk!
Στίχοι / Szöveg: Σώτια Τσώτου / Szotia Tszotszu
Μουσική, Πρώτη εκτέλεση / Zene, Elsõként elõadta: Κώστας Χατζής / Kosztasz Hatzisz
Άλλες ερμηνείες / További elõadó: Αλέξανδρος Χατζής / Hatzisz Alexandrosz
Πολύ με πίκρανες ζωή
μακριά θα φύγω ένα πρωί
θ' ανέβω σ' ένα αεροπλάνο
να δω τον κόσμο από κει πάνω
Húúú, de nagyon elkeserítettél; te, Élet...!
Egy reggel; messzire megyek majd én el...!
S akkor majd repülõre szállok,
hogy felülrõl lássam a világot.
Όταν κοιτάς από ψηλά
μοιάζει η γη με ζωγραφιά
και συ την πήρες σοβαρά
και συ την πήρες σοβαρά
Amikor onnét, a magasból lenézel,
a föld, annyira hasonlít egy festményhez!
És te annyira komolyan vetted,
És te annyira a szívedre vetted
Μοιάζουν τα σπίτια με σπιρτόκουτα
μοιάζουν μυρμήγκια οι ανθρώποι
το μεγαλύτερο ανάκτορο
μοιάζει μ' ένα μικρούλι τόπι
Fentrõl gyufásdobozoknak látszanak a házak
az emberek meg mint a hangyák rohangálnak
és a legnagyobb templom kupolája is,
apró kicsiny labdának látszik...
Κι όλοι αυτοί που σε πικράνανε
από ψηλά αν τους κοιτάξεις
θα σου φανούν τόσο ασήμαντοι
που στη στιγμή θα τούς ξεχάσεις
És mindarra, ami téged úgy elkeserített,
a magasról reájuk, ha majd így tekintsz le,
meglátod, mind annyira jelentéktelenné torzul,
hogy abban a pillanatban el is felejtkezel róluk..!
Αγαπημένη μου, μην κλαις
πάμε μαζί ψηλά, αν θες
να δεις τη γη απ' τη σελήνη
ένα φεγγάρι είναι και κείνη
Kedvesem, szerelmem ne sírj!
Szálljunk együtt a magasba ha kívánod,
hogy lásd a Földet a Holdról is...
Mert onnét, AZT is csak Holdnak látod !
Όταν κοιτάς απο ψηλά
μοιάζει ο κόσμος ζωγραφιά
και συ τον πήρες σοβαρά
και συ τον πήρες σοβαρά
Amikor onnét, a magasból lenézel,
a föld, annyira hasonlít egy festményhez!
És te annyira komolyan vetted,
És te annyira a szívedre vetted
Μοιάζουν οι πύργοι με κουκλόσπιτα
και τα κανόνια με παιχνίδια
από ψηλά δεν ξεχωρίζουνε
οι ομορφιές και τα στολίδια
Babaháznak tûnnek a várak, a tornyok,
és az ágyúkat, a játékoktól,
onnét fentrõl, lehetetlen megkülönböztetni
a szépségeket a cicomáktól
Κι ό,τι σε πλήγωσε ή σε θάμπωσε
από ψηλά αν το κοιτάξεις
θα σου φανεί τόσο ασήμαντο
που στη στιγμή θα το ξεχάσεις
És bármi, ami szíven ütött, elvakított, vagy elkápráztat,
ha fentrõl, a magasból nézel le rája,
meglátod, mind annyira jelentéktelenné torzulnak,
hogy abban a pillanatban el is felejtkezel róluk majd...!
Kicsit félelmetes lehetek, ha már nem meritek ide feltenni az ajánlott dalok vidóit...
Azt írják, ez (a 23 éves) Dimos elsõ videoklippje, a 3 Hiba (3 Tévedés?) címû albumról: "Το πρώτο video clip του Δήμου Αναστασιάδη, με τίτλο ΕΣΥ, από το album 3 ΛΑΘΗ! "
Στίχοι: Κωνσταντίνου Ρουκά
Μουσική: Δήμος Αναστασιάδης
Πρώτη εκτέλεση: Δήμος Αναστασιάδης
Ξέχασε τον κόσμου μου, μη με θυμηθείς
σβήσανε όλες οι φωνές, κι έμεινες εσύ
Κλείσε τα μάτια σου και μη μου τα δεις
Είσαι η ανάσα μου, γέλιο μου, πνοή
Felejtsd el a világom, ne emlékezz rám!
Kitörlődött minden hang, és ami megmaradt, Te vagy.
Hunyd le a szemed, s az enyémet nehogy meglásd!
Te vagy a lélegzetem, a nevetésem, a leheletem
Φίλα με, κράτα με και μη φοβηθείς
στ' όνειρο δεν έμεινε κανείς
Κράτα με, φίλα με, και μη μου χαθείς
όνειρο που τέλειωσε νωρίς
Csókolj meg, tarts meg, és nehogy megijedjél
az álomban nem maradt senki sem
Kapaszkodj belém, csókolj meg, nehogy eltűnjél!
Álom, amely korán véget ért...
Μάθε για τα λάθη μου να μη προδοθείς
Κλείσαν όλες οι πληγές κι έμεινες εσύ
Δως μου το χέρι σου, πίσω μη μ' αφήνεις
Είσαι οι λέξεις μου, εσύ
Ismerd meg a hibáim, de nehogy lelepleződj!
Beheggedt már minden seb, és megmaradtál Te!
Add nekem a kezed, ne hagyj hátra (engem), magad mögött!
Az összes szavam Te vagy, Te...
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-09-28 22:50:07), összesen 10 alkalommal
Nincs beírva úticél.
Pos mporw
hogy bizony, olvastam már Tõled jópofa fordítást...? 
?
