Szia Koveti!
Köszi, felmásolom azért ezt a nótát, és a szövegét...
Szerintem, egyáltalán nem rossz a fordításod!
(Sőt! Ezerszer jobb a webes szövegfordítónál!)
...mutatnék egy másik verziót, amiben igyekszem az egészet olyan formába önteni, ami a mondani valót is a lehető legjobban megközelíti,
és még nyelvtanilag is - aránylag -, helyes legyen...
Ζω και επιμένω ( Όνειρα ) / Élek, és nem tágítok (Álmok)
Στίχοι: Μη διαθέσιμο
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Χρήστος Δάντης
Ζω και επιμένω μ' ένα όνειρο βγαλμένο
απ' τα βάθη μιας ατέλειωτης ψυχής.
Ζω και ανασαίνω με ρυθμό εξαρτημένο
απ' τους χτύπους της καρδιάς σου της σκληρής.
Élek, és nem tágítok, kitartok egy álom mellett,
mely egy végtelen lélek mélységeiből vétetett.
Élek, és olyan agyonhajszolt, önkétlen ritmussal lélegzem,
amely függ a te szívedtől, amely kemény, kegyetlen.
Κόσμος και ομίχλη και το φως ποτέ δε δείχνει
ένα ίχνος της μεγάλης μας πληγής.
Χάνομαι στο πλήθος και σε ψάχνω ως συνήθως
στην ελπίδα μιας αλλιώτικης ζωής.
Embertömeg és köd gomolyog; és soha, sehol nem mutatkozik fény...
egy jele lehet a hatalmas pusztulásunknak, ami egyben a vég...
Elveszek az emberáradatban, és folyton kereslek téged,
és csak kutatok utánad, egy másfajta élet reményében.
Álmok! Az Álmaimhoz jogom, hadd legyen!
Sorsom! Adj nékem szeretetet, hogy az egészet túlélhessem!(x2)
Ζω και επιμένω μ' ένα όνειρο βγαλμένο
απ' τα βάθη μιας ατέλειωτης ψυχής.
Ζω και περιμένω ένα σπίρτο σου αναμμένο
να ζεστάνει μοναξιά κάθε σιωπής.
Élek, és nem tágítok, kitartok egy álom mellett,
mely egy végtelen lélek mélységeiből vétetett.
Élek, és várok arra az általad gyújtott gyufalángra,
amitől átmelegszik a magány minden egyes halgatása.
Θα 'θελα μια χάρη, να με πας ως το φεγγάρι
κι όχι έναν κύκλο γύρω από ό,τι ζεις.
Θα 'θελα αλήθεια όλα μου τα παραμύθια
να ζωντάνευαν τη μέρα που θα 'ρθεις.
Boldog lennék, ha magaddal vinnél a holdig egészen,
és nem csak abba a szűk körbe vinnél, amiben élsz!
Szerettem volna, ha igazzá válna az összes mesém, amit ismerek,
és életre kelne azon a napon, amikor visszatérsz!
Álmok! Hadd legyen jogom az Álmaimhoz!
Sorsom! Adj nékem szeretetet, hogy az egészet túlélhessem!(x2)
Ζω και επιμένω μ' ένα όνειρο βγαλμένο
απ' τα βάθη μιας ατέλειωτης ψυχής.
Ζω και ανασαίνω με ρυθμό εξαρτημένο
απ' τους χτύπους της καρδιάς σου της σκληρής.
Élek, és nem tágítok, kitartok egy álom mellett,
mely egy végtelen lélek mélységeiből vétetett.
Élek, és olyan agyonhajszolt, önkétlen ritmussal lélegzem,
amely függ a te szívedtől, amely kemény, kegyetlen.
Sziasztok. Én is megpróbalkoztam két (egyszerű) dalszöveg lefordításával, sok helyen az eredetitől eléggé eltérve, és van rajta csiszolnaivaló bőven... Ebben szeretnek segítséget kérni
(ha már esetleg fordította valaki ezeket, akkor bocsi a figyelmetlenségért!)
Az előadó: ΓΕΩΡΓΟΣ ΧΡΙΣΤΟΥ / Giorgos Xristou / Giorgos Hristou
Χτες ξαφνικά / Tegnap hirtelen
Χτες ξαφνικά δεν συμφωνήσαμε
Ήρθες αργά και διαφωνήσαμε
Δεν θα σκεφτώ πως τελειώσαμε
Πως μια ζωή στην καρδιά σκοτώσαμε
Tegnap hirtelen nem volt egyetértés köztünk
Késve érkeztél, s vitatkozni kezdtünk
Gondolni se tudok rá, hogy így ért véget
Hogy szívünkben az életet így öltük meg
Χτες ξαφνικά όλα αλλάξανε
Βγαλαν τα όνειρα φτερά
Και έτσι πέταξανε
Hirtelen minden megváltozott tegnap!
Az álmok szárnyra kaptak
S, elszálltak
Δεν θα βρεθώ στον δρόμο σου
Δεν θα μπορώ να κοιμηθώ ξανά στον ώμο σου
Nem kerülök már többé az utadba
S nem alhatok újra, a válladhoz símulva
Χτες ξαφνικά όλα αλλάξανε
Βγαλαν τα όνειρα φτερά
Και έτσι πέταξανε
Δεν θα σκεφτώ πως τελειώσαμε
Πως την αγάπη στο λεπτό σκοτώσαμε
Hirtelen minden megváltozott tegnap!
Az álmok szárnyra kaptak
S, elszálltak
Gondolni se tudok rá, hogy így ért véget
Hogy a szerelmet egy perc alatt igy öltük meg
Σε ό, τι έγινε δεν πίστεψα
Πως την αγάπη μας τη λήστεψα
Τώρα που σ’έχασα και χάνομαι
Πόνο και φόβο στην ψυχή μου αισθάνομαι
Nem hittem el mi történt, fel nem fogtam
Hogy a szerelmünket ily rútul kifosztottam
Most, hogy elvesztettelek s én is elveszek,
Fájdalmat és félelmet érzek a lelkemben
Engedelmeddel, ha már két dalszöveget küldtél,
ketté szedtem őket, (hogyha később, sikerülne besorolni őket a Tartalomjegyzékbe, könnyebben rájuk lehessen találni!)
Amíg nem kerülnek fel ezek a Youtube-ra, elküldhetnéd őket (meghallgatás végett) a Magyar Ilonáék zenetárába...!
AgniTolo írta:
Sziasztok. Én is megpróbalkoztam két (egyszerű) dalszöveg lefordításával, sok helyen az eredetitől eléggé eltérve, és van rajta csiszolnaivaló bőven... Ebben szeretnek segítséget kérni
(ha már esetleg fordította valaki ezeket, akkor bocsi a figyelmetlenségért!)
Az előadó: ΓΕΩΡΓΟΣ ΧΡΙΣΤΟΥ / Hristou Georges
Giorgos Xristou / Giorgos Hristou:
Ένα τσιγάρο / Egy szál cigaretta
Είναι κάτι νύχτες μελαγχολικές
Που χωρίς αίτια σου ‘ρχεται να κλαις
Έχεις το τσιγάρο μόνη συντρόφια
Και της αναμνήσεις για παρηγοριά
Vannak melankolikus éjszakák,
Amikor a sírás, ok nélkül tör reád
Csak egy szál cigaretta a társaságod
És az emlékek a vigasztalásod
Έτσι σε σκεφτομαι τα βραδιά
Και δεν μπορώ να κοιμηθώ
Έστω και αν έφυγες καρδιά μου
Εγώ ακόμα σ’αγαπώ
Így gondolok rád esténként
S az álom elkerül, el sem ér
Mégha el is mentél kedvesem
Én még mindig szeretlek!
Ένα τσιγάρο
Καρδιά μου, όσο κραταει ένα τσιγάρο
Στην αγκαλιά μου έλα να σε πάρω
Την πικρά από τα χείλη σου να πιω
Egyetlen cigaretta szál
Csak amíg a cigaretta szál kitart, drágám
Jöjj! Testedet karjaimba zárnám,
S ajkadról a keserűséget lekortyolnám
Ένα τσιγάρο
Και αν είναι της Ζώης το τελευταίο
Το ξέρω πως εγώ για όλα φταίω
Που λείπεις και δεν είσαι πια εδώ
Egy szál cigaretta
Legyen akár az utolsó is az életben,
Tudom, hogy minden az én hibám
Hogy hiányzol, s nem vagy itt már
Είναι κάτι νύχτες, νύχτες μοναξιάς
Που χωρίς ελπίδα πάλι ξαγρυπνάς
Έχεις το φεγγάρι μόνη συντροφιά
Και στα δύο σου μάτια μαύρη συννεφιά
Vannak éjszakák, a magányosság éjszakái
Mikor remény nélkül virrasztasz
S csak a hold az egyetlen, mi vigaszt ad,
És két szemedre fekete felhő szakad
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-11-08 16:25:21), összesen 4 alkalommal
Στίχοι: Χριστόφορος Μπαλαμπανίδης
Μουσική: Μιχάλης Εμιρλής
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Εμιρλής
Κάποιοι φίλοι παλιοί, με φωνάζαν Τζερόνιμο
πριν τους φάει η σιωπή, το σκοτάδι το ανώνυμο
ίσως φταίει να δεις, το κόκκινο δέρμα μου
και μια τρέλα παλιά, που κυλάει στο αίμα μου...
Néhány régi barát, Geronimonak hívott engem
mielőtt fölfalta őket a csend, meg a sötét, a névtelen...
Talán a vörös böröm a vétkes - láthatod, ez itt -,
és valami ősi őrület, amelyik a véremben kering...
Μουσικές κουβαλώ κι αλητεύω
στα ξερά λιβάδια των Αχαρνών
στον θεό της βροχούλας πιστεύω
ο τελευταίος είμαι των Μοϊκανών
ο τελευταίος είμαι των Μοϊκανών...
És kóborolok, zenéket viszek
Acharnes száraz, füves vidékein, táján
a szemerkélő eső istenében hiszek
Én vagyok az utolsó Mohikán,
Én vagyok az utolsó Mohikán...
Κι έτσι κρύβω καλά, στο μπουφάν το τσεκούρι μου
και νερό της φωτιάς, έχω μες το παγούρι μου
όλα γύρω στεγνά, σιωπηλά και απρόσωπα
δεν αντέχω άλλο πια, τα χλωμά σας τα πρόσωπα...
Így hát - jól elrejtve -, kis fejszémet
a dzsekimben tartom, és kulacsomban a tűzesvizet
körülöttem minden száraz, csendes, és személytelen - egyet mondok:
tovább már nem tudom elviselni, a sápadt arcotok...!
Μουσικές κουβαλώ... ] 2x
Zenéket cipelek... ] 2x
Μόνη παρηγοριά η μικρή ινδιάνα μου
κι όταν πέφτει το φως, ένα μπλουζ στην κιθάρα μου...
Az egyetlen dolog ami vigasztal, az a kicsi indiánom,
és amikor a nap hanyatlik, ha blues szól a gitáron...
A dalszöveg annyiban téved talán, hogy Geronimo nem "az utolsó mohikán", hiszen Geronimo apacs volt. (Az utolsó Mohikán - egy regény szerint -, tudtommal Csingacsguk volt, aki sohasem mondott semmit kétszer, míg Karl May regényében, Winnetou volt az utolsó apacsok egyike, de az is, csak inkább; elképzelt story volt!)
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-11-28 01:42:41), összesen 9 alkalommal
Sziasztok.
Köszi
Azt hiszem, eredetileg rosszul írtam az előadó nevét és inkább így helyes : ΓΙΩΡΓΟΣ ΧΡΗΣΤΟΥ
... és a "Nem állhatok többé a válladhoz símulva" sornál, én az aludni szó megfelelő változatára gondoltam... csak elírtam ...és most már sajnos, nem tudom kijavítani
Stratos: Semmi baj, úgyis sokszor sokféleképpen írják a neveket!
A lényeg, hogy - itt a fórumon - majd megtalálhassa a vezetéknév alapján, aki keresi...! Csak írd meg priviben, hogy mit, és hogyan kívánsz átjavítani, és én megteszem: átírom Neked!
Στίχοι: Πέτρος Θεοτοκάτος
Μουσική: Πέτρος Θεοτοκάτος
Πρώτη εκτέλεση: Πέτρος Θεοτοκάτος
Σ' ένα παράθυρο κλειστό χωρίς ουρανό
Σ' ένα υπόγειο φυλακή χωρίς φιλί
Σ' ένα πουκάμισο αδειανό χωρίς κορμί
Κάποια βραδιά ονειρεύτηκα ν' αλλάξω ζωή
Egy lezárt ablaknál, ég nélkül
Egy pincebörtönben, csók nélkül
Egy üres ingben, test nélkül
Némely éjszakán arról álmodoztam, hogy változtatnom kellene az életemen
Τα όνειρα είναι πουλιά είναι πουλιά χωρίς φτερά
Η πόλη αυτή μια δροσιά πως θα 'θελα μια βόλτα
να 'μαστε αγκαλιά στην Αίγινα
Az álmok madarak, madarak szárnyak nélkül
Ez a város oly hűvös, annyira közömbös, mennyire vágytam volna egy sétára veled,
s hogy egymás karjaiban ölelkezzünk az Égei tengeren...!
Σαν θύμα της πολιτικής χωρίς προοπτική
Σαν στρατιώτης με άδεια και δίχως δραχμή
Σαν αδιέξοδο που ζει ένα μικρό παιδί
Θα ονειρεύομαι και εγώ να αλλάξω ζωή
Mint a politika áldozata, minden perspektíva nélkül,
Vagy mint az eltávozáson levő katona, egy drachma nélkül,
Vagy a sikátorban, fagyoskodva élő kicsi gyerek,
Arról fogok én is álmodozni, hogy megváltoztassam az életemet...
Τα όνειρα είναι πουλιά είναι πουλιά χωρίς φτερά
Η πόλη αυτή μια δροσιά πως θα 'θελα μια βόλτα
να 'μαστε αγκαλιά στην Αίγινα
Az álmok madarak, madarak szárnyak nélkül
Ez a város oly hűvös, mennyire vágytam volna egy sétára
a hogy ölelkezzünk egymás karjaiban az Égei tengeren...!
Στίχοι: Χρήστος Δάντης
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Πάολα & Χρήστος Δάντης ( Ντουέτο )
Το σημάδι στο λαιμό σου δεν το είχες φως μου χθες
Κι οι κακιές οι γλώσσες λένε
Πως εμένα δε με θες
Az a jel a nyakadon, tegnap még nem volt rajtad - édesem!
És azt mondják a rossz nyelvek,
Hogy nem akarsz többé engemet...
Και κουβέντα στην κουβέντα
Ο καημός μεγάλωνε
Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε
Και ποτήρι το ποτήρι
Το μπουκάλι τέλειωνε
Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε.
És a szó, csak szót követett
A bánat, s a vágyódás egyre nőtt
És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol
És egyik poharat hajtottam fel a másik után,
A palack is kiürült,
A másik nő szerelmi zálogaként, szétfoszlott az életem.
Τα γλυκά τα μάτια φώς μου χαμηλώνεις κι όλο κλαις
Κι ήρθαν και μου βάλαν λόγια
Και μ'ανάψανε φωτιές
Édes szemecskéidet lesütve, örökké csak sírsz
És jöttek, és csak ontották rám a szavaikat,
Míg aztán engem is lángra gyújtottak
Και κουβέντα στην κουβέντα
Ο καημός μεγάλωνε
Και μου φέραν ντοκουμέντα πως κοιμάσαι μ'άλληνε
Και ποτήρι το ποτήρι
Το μπουκάλι τέλειωνε
Για της άλλης το χατήρι η ζωή μου έλιωνε.
Szó-szót követett,
És a bánat meg csak egyre nővekedett
És elém tárták a bizonyítékokat, hogy már mással alszol
És bizonyítékokat tártak elém, hogy már mással alszol
És egyik poharat hajtottam fel a másik után,
S a palack kiürült, nincsen erre védelem
A másik nő szerelmi zálogaként, szertefoszlott életem.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-01-09 10:57:26), összesen 7 alkalommal
Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης
Μουσική: Γιώργος Μουκίδης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Μετανιώνω για όσα ένιωσα
και για όσα απλά σου έδωσα
μετανιώνω γιατί σ΄αγαπώ
Σε λυπάμαι για τα πάθη σου
και τ΄αμέτρητα τα λάθη σου
σε λυπάμαι που ποτέ σου δε κατάλαβες
Bánom mindazt, amit éreztem
és egyszerűen mindent, amit adtam neked
bánom, mert szeretlek téged
Sajnállak téged a szenvedéseidért
és a számtalan hibádért
sajnállak, hogy nem értettél meg sohasem
Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές
να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις
μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις
Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς
για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς
θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις
Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket
hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd
ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz
Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy
nem törődni a szerelmemmel
majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt!
Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι
και στους φίλους σου πάλι θα λες
πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη
πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις
Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel
és mondod a barátaidnak ismét
hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre
hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
Κάνω ότι δε σε σκέφτομαι
μέσα μου όμως παραδέχομαι
πως να σε ξεχάσω δε μπορώ
Ήσουν η γλυκιά ιστορία μου
η μεγάλη αδυναμία μου
ήσουν ό΄τι μια ζωή περίμενα να δω
Úgy teszek, hogy nem gondolok rád
de legbelül azonban beletörődök,s elfogadom azt
hogy elfelejteni téged nem vagyok képes
Te voltál az édes, szép történetem
vonzódtam hozzád nagyon, te voltál az én gyengém
te voltál az akire egy életen át vártam, hogy láthassam
Ποιος σου΄χει μάθει ν΄ανοίγεις πληγές
να μαχαιρώνεις καρδιές και να καις
μη με κοιτάζεις ξέρω για όλα πως φταις
Ποιος σου΄χει μάθει να λες πως μπορείς
για την αγάπη μου ν΄αδιαφορείς
θα τα πληρώσεις όλα μια μέρα θα δεις
Ki tanította meg neked, hogy feltépd a sebeket
hogy késsel szúrkáld a szíveket és hogy elégesd
ne nézz engem, tudom, hogy mindenről te tehetsz
Kitől tanultad, hogy azt mondd képes vagy
nem törődni a szerelmemmel
majd megfizetsz egy napon mindenért, meglátod azt!
Και μετά θα γυρίζεις με σκυμμένο κεφάλι
και στους φίλους σου πάλι θα λες
πως θυμάσαι τα βράδια μια αγάπη μεγάλη
πως θυμάσαι τα βράδια και κλαις
Majd utána visszatérsz lehajtott fejjel
és mondod a barátaidnak ismét
hogy emlékszel az estékre, egy nagy szerelemre
hogy eszedbe jutnak az esték és sírsz, keseregsz
A napokban volt a Duna Tv-n egy dokumentum film Mihalisz Ganaszról (Μιχάλης Γκανάς) a költőről
(akinek sok versét meg is zenésítették!), aki szintén megjárta a polgárháború menekültjeinek útját,
és aki - gyermekként -, Albánián keresztül, majd egy hosszú hajóút után, néhány évig a magyarországi
Beloiannisz faluban is élt.
A többi sorstársához képest (akinek többsége csak a nyolcvanas években tudott visszatelepülni), elég
korán sikerült visszatérnie hazájába. Kedvenceim, a Katszamihasz fivérek zenésítették meg az alábbi művét:
ΜΙΑ ΤΕΤΟΙΑ ΝΥΧΤΑ ΠΡΙΝ ΑΠΟ ΧΡΟΝΙΑ
/ Egyszer, évekkel ezelőtt, egy ugyan ilyen éjjel...
Μια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια
Κάποιος περπάτησε μόνος
Δε ξέρω πόσα λασπωμένα χιλιόμετρα
Κάποιος περπάτησε μόνος
Ugyan ilyen éjszaka volt, még évekkel ezelőtt...
Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, mendegélt...
Nem is tudnám megmondani, hány sáros kilométeren át...
Volt egyszer valaki, aki egyedül ment, lépegetett...
Νύχτα και συννεφιά, χωρίς άστρα
Πήγαινε το δρόμο δρόμο
Sötét volt, és felhős, csillagtalan éjjel...
S ő csak ment, úttalan-utakon mendegélve...
Ξημερώματα, μπήκε στα Γιάννενα
Στο πρώτο χάνι έφαγε και κοιμήθηκε τρία μερόνυχτα
Ξύπνησε απ' το χιόνι που έπεφτε μαλακά
Στάθηκε στο παράθυρο και άκουγε τα κλαρίνα
Και άκουγε τα κλαρίνα
Πότε θαμπά και πότε δίπλα του
Πότε θαμπά
Και πότε δίπλα του
Όπως τα 'φερνε ο άνεμος
Αχ...
Hajnalban, Ioanninába ért.
Az első fogadóban evett valamit, és elaludt - aludt, három napon át...
Fehér hóra ébredt, amely szépen hullott az égből, puhán...
Megállt az ablakban, és meghallotta a klarinétokat...
Állt, és csak hallgatta a szépen szóló klarinétokat!
Volt mikor távolról, elmosódottan, és volt, mikor egészen közelről...
...volt mikor haloványan, gyengén szólt...
És volt, mikor teljesen közelről,
Ahogyan a szél hozta-vitte a hangot
Oh...!
Και άκουσε μετά τη φωνή πεντακάθαρη
Από κάπου κοντά την άκουσε
Σαν αλύχτημα και σαν να την έσφαζαν τη γυναίκα
Κι ούτε καυγάς, ούτε τίποτα άλλο
Χιόνιζε
Όλη νύχτα στα Γιάννενα χιόνιζε
És aztán meghallotta a hangot; kristálytisztán.
Valahonnét, közelről szólt...
Olyan volt, mint a fájdalmas kiáltás, és mintha nőnek vágnák a torkát
És sem veszekedés nem hallatszott, sem semmi más...
Havazott...
Egész éjjel havazott Ioanninában...
Ξημερώματα, πλήρωσε ότι χρωστούσε και γύριζε στο χωριό του
Στα πενήντα του θα 'τανε
Με γκρίζα μαλλιά και τρεις θυγατέρες, ανύπαντρες
Χήρος τέσσερα χρόνια
Στα πενήντα του θα 'τανε
Hajnalodott, kifizette amivel tartozott, és visszatért a falujába
Az ötvenes éveiben járhatott
Szürke haja, és három hajadon lánya volt.
Négy éve vált özveggyé
Úgy, ötven éves lehetett...
Χήρος τέσσερα χρόνια
Με τη μαύρη κάπα στις πλάτες
Αχ, το τι χιόνι σήκωσαν
Τι χιόνι σήκωσαν τούτες οι πλάτες
Κανένας δε το 'μαθε...
Κανένας δε το 'μαθε...
Κανένας!
Négy éve özvegy.
A fekete köpönyegével a hátán
Oh, mennyi havat emeltek...
Mennyi havat emelhettek ezek a vállak?
Nincs senki, aki tudhatná...
Nincs senki, aki hallott volna róla...
Senki sem!
----------------------------------------------------
Az alábbi linken, a fenti nóta mellett, egy másik iperoszi népdal hallgatható meg.
A fotókon Ioannina gyönyörű, kövekkel épített hídja látható,
ezzel állít emléket a link készítője nagyapjának, aki kőműves volt,
és aki szintén megjárta Odisszeáját az 1910-es évektől kezdve,
mert hat évesen Athénba került s ott kezdett el dolgozni, majd a
katonaévei, és az 1922-es kisázsiai katasztrófa után - még 25 évet dolgozott a szakmájában.
Ioannina egy ipéroszi gyönyörű városka, ami Görögország olyan édesvizi tava mellett fekszik,
amiben egy máig lakott sziget is található! Rajta, a már múzeummá alakított - Ali pasa rezidenciája.
ΚΑΤΣΙΜΙΧΑ: "Mια τέτοια νύχτα πριν από χρόνια // Μπερμπίλης"
Μπερμπίλη που μωρέ κι αμάν αμάν
Μπερμπίλη που μωρέ 'ν' η συντροφιά
Πάεισαν μπροστά μωρέ για σας παιδιά
Πάεισαν μπροστά μωρέ στα Γιάννινα
Bermbili hová, aranyom és oh, oh jaj!
Bermbili hová lett aranyom, a bajtársak?
Előre mentek aranyoskám, szervusztok gyermekeim!
Mendegéltek előre aranyom, Yoannina felé
Πως το 'παθές μωρέ Μπερμπίλη μου
Πως το 'παθές μωρέ και πιάστηκες
Με γέλασε μωρέ για σας παιδιά
Με γέλασε μωρέ η συντροφιά
Hogyan lehetett, drága Bermpili-m?
Hogyan történhetett meg aranyom, hogy fogságba estél?
Becsapott, drágám szervusztok pajtások!
Becsapott, átvert engem a társam!
Λειωσάν τα χιό' μωρέ Μπερμπίλη μου
Λειωσάν τα χιόνια, λιώσανε
Τα χιόνια τά 'λειωσε μωρ' η βροχή
Κι εγώ κερνούμε η δόλια μοναχή
Elolvadt a hó.. én, drága Bermbílim
Elolvadt a sok hó, elolvadt mind
Felolvasztotta - drágáim -, az eső a havat
És én lettem rászedve - egymagam
Legutóbb Stratos szerkesztette (2009-01-09 11:09:16), összesen 24 alkalommal
Στίχοι: Μιχάλης Γκανάς
Μουσική: Ara Dinkjian
Πρώτη εκτέλεση: Ελευθερία Αρβανιτάκη
Ποια μουσική περπατάει στο πλάι σου
ποια πυρκαγιά στα μαλλιά.
Ποια σιωπή καταπίνει τα λόγια μου
και ψυθιρίζω φιλιά.
Κάψε τις νύχτες μου,
σβήσε τις μέρες μου,
κάνε το χρόνο στιγμή.
Ό,τι ευχήθηκα κι ό,τι φοβήθηκα
είναι καιρός να φανεί.
Mily zene lépdel oldaladon,
Mily tűz villan hajadon?
Mely csend nyeli el szavaimat,
és suttogok helyettük csókokat?
Gyújtsd, égesd föl az éjszakáimat,
s oltsd el napjaimat!
Változtasd az időt pillanattá!
Annak, amit reméltem, s amitől rettegtem,
itt az ideje; váljék láthatóvá!
Refren: Σαν βροχή που πέφτει στα φύλλα
στα μαλλιά, στο πρόσωπο κυλά,
σαν βροχή σε θέλω απόψε
να βραχώ, ως τη ρίζα της φωνής,
γέλιο μου.
Στη φωτιά που μέσα μου καίει
μια φωνή γελάει και κλαίει,
στη φωτιά θα πέσω μαζί σου
να σωθεί ό,τι είναι δυνατό,
γέλιο μου, φλόγα μου - φλόγα μου.
Refren: Mint eső, ami ráhull a levelekre
a hajadon, s az arcodon pergve le,
mint az esőre, úgy vágyom reád ma,
hogy elázzak, egészen gyökeréig a hangnak,
gyöngyöző kacajom!
A tűzben, ami bennem ég,
egy hang sír, és nevet,
e tűzbe zuhanok majd veled,
megmenteni azt, mi lehetséges...
Kacajom, forró lángolásom, tüzem!
Ποια μουσική δυναμώνει
στο βλέμμα σου
κι όλα χορεύουν γλυκά.
Ποιος πυρετός ανεβαίνει
στο αίμα μου
και κοκκινίζει ξανά.
Κάψε τις νύχτες μου,
σβήσε τις μέρες μου
κάνε το χρόνο στιγμή.
Ό,τι αγάπησα κι ό,τι παράτησα
είναι καιρός να κριθεί.
Milyen zene erősödik fel
tekintetedben,
és táncol minden ily édesen?!
Mi az a láz, amely tolulva
nő a véremben,
és veresdek ki tőle, újra?!
Gyújtsd, égesd fel éjszakáimat,
oltsd el napjaimat,
változtasd az időt pillanattá!
Annak, amit szerettem, s amit megvetettem,
itt az ideje, hogy ítéletet mondjon rám!
Στίχοι: Δήμητρα Καλπιτζή
Μουσική: Παναγιώτης Καπίρης
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Οικονομόπουλος
Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει
αφού εμείς δεν είμαστε μαζί
του πόνου είναι άνιση η μάχη
κι εσένα συναντώ κάποια στιγμή
και μου ζητάς εσύ να σε ξεχάσω
μα δε ρωτάς εγώ αν σ΄αγαπώ
το βλέμμα μου γυρίζω πριν να κλάψω
στα χέρια μου δυο δάκρυα κρατώ
Létezem, pedig értelme nincsen
mert nem vagyunk együtt mi ketten
s a fájdalom csatája egyenlőtlen
és egy pillanatban megtalállak téged
s azt kéred tőlem, hogy felejtselek el
de nem kérdezed, hogy én szeretlek-e
a tekintetem elfordítom, mielőtt sírnék
s a kezemben tartok két könnycseppet
Δυο σπασμένα ποτήρια
μεσ΄τα χέρια μου έσφιγγα
με μάτωναν πονούσα
μα μπροστά σου δεν έκλαιγα
Στην παλάμη το δάκρυ
την αγάπη μου σκότωσες
κι η ψυχή που πονούσε
σ΄αγαπάω σου φώναζε
Két törött poharat
a kezemben szorongattam
megsebeztek engem s fájt nekem
de nem sírtam előtted
A tenyeremben könnycsepp
a szerelmemet megölted
és a fájó lelkem
azt kiáltotta neked, szeretlek!
Υπάρχω κι όμως λόγος δεν υπάρχει
κι αισθάνομαι πως είμαι στο κενό
ο έρωτας το όνομά σου θα΄χει
και στη καρδιά μου θα σε συναντώ
Μπρος στο καθρέφτη είπα να ξεχάσω
τον εαυτό μου όμως ξεγελώ
στον γκρίζο ουρανό φωτιές θ΄ανάψω
θα σβήσω με δυο δάκρυα απ΄τον καημό
Létezem, de már értelme nincsen
s úgy érzem a semmiben élek
a szerelem birtokolja majd a nevedet
és a szívemben örökké megtalállak téged
A tükör előtt mondtam, hogy felejtek
de csak önmagamat hitegettem
a szürke égbolton gyújtok majd tüzet
s kioltam azt bánatom két könnycseppjével
Sokan imádják Mihalis Hatzigiannis-t, és méltán sikeres az a filmsorozat főcím dala is, ami még a Top 10-be is felkerült!
(És persze, hogy felteszem a dalt, hiszen most vettük ezt át, a kedvenc görög tanárommal!)
Στίχοι: Νίκος Μωραΐτης
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Ένα σπίτι κάτω, ένα σπίτι πάνω,
ένα σπίτι δίπλα και στη μέση εγώ.
Όλο λέω τι κάνω, όλο λέω πού ήρθα,
όλο λέω θα φύγω κι όλο μένω εδώ…
Egy lakás alattam, egy lakás felettem,
és egy lakás mellettem, s én köztük leledzem...
Egyre azt kérdem; Mit tettem? Ide, hogyan keveredtem???
Elmegyek innét! - mondom rekedten, mégis úgy néz ki, végleg itt rekedtem!
Το ‘χω αποφασίσει θα μετακομίσω
μα μου λεν οι τοίχοι τι θα βρεις αλλού.
Η ζωή του ανθρώπου δε γυρίζει πίσω
εδώ πέρα ζούμε ό,τι ζει παντού.
Elköltözöm innét; eldöntöttem már!
Azt kérdik a falak: - Másutt, nem ugyanez vár?
Hisz az emberélet, vissza nem forgatható,
és itt is ugyanazt éljük meg, ami másutt is található...!
Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει
αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει,
σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη
κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει.
Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten?
Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen?
Az egyik ablakban láttam őt meg, egy lángoló árnyat,
és a szívem, hogy reád találjon, a lépcsőkön kapott szárnyat!
Απ’ τον ένα τοίχο λένε ησυχία
απ’ τον άλλον τοίχο στήνουνε καβγά,
που ένας «θα καλέσω την αστυνομία»,
«έχω ιδιοκτησία» ο άλλος απαντά.
Egy fal túloldaláról, azt ordítják: "CSENDET!"
mert a másik irányból veszekedni kezdtek,
és -"Rendőrt hívok!"- kiabál az egyik,
-"Az én lakásom!"- válaszol a rekedtebbik.
Κι απ’ τον τρίτο τοίχο η διπλανή κυρία
έχει ανοίξει μάτι έχει στήσει αφτί
κι είναι πιο δική της του άλλου η ιστορία
τι έχει στο κρεβάτι, τι έχει στη ζωή.
És harmadik irányból, a szomszéd hölgyemény
a kémlelő-lyukon kukucskál át, hallgatózik:
egészen a magáévá téve mások történetét,
hogy az ágyban, vagy az életeben - mi zajlik?
Πες μου η αγάπη πού μένει, σε ποιον όροφο μένει
αν τα βράδια κοιμάται ή αν με περιμένει,
σ’ ένα παράθυρο είδα μια σκιά αναμμένη
κι η καρδιά μου απ’ τη σκάλα να σε βρει ανεβαίνει, ανεβαίνει. (x2)
Mondd csak, hol lakik a szerelem? Vajon melyik emeleten?
Alszik-e az éjjel? Talán reám vár, vagy ez lehetetlen?
Az egyik ablakban láttam meg őt, olyan - lánggal égő árny volt,
és a szívem csak rohan a lépcsőn felfelé- felfelé, hogy reád találjon! (x2)
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-11-17 08:41:36), összesen 9 alkalommal
Στίχοι: Πυθαγόρας
Μουσική: Απόστολος Καλδάρας
Πρώτη εκτέλεση: Χαρούλα Αλεξίου
Άλλες ερμηνείες: Γλυκερία
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά
που λένε τα γραμμένα,
τo 'να σκοτώθηκε, τ' άλλο λαβώθηκε
δε γύρισε κανένα.
Két madarat küldtem a távoli Napkeletre felé
ahogy a sors könyvében meg van írva...
Az egyiket megölték, a másikat fogjul ejtették
és semelyik sem tért vissza...
Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά
ούτε φωνή, ούτε λαλιά.
τον τραγουδάει όμως στα παιδιά,
σαν παραμύθι η γιαγιά.
A márvánnyá változott királyról
nem érkezett se hang, se egyetlen szó...
A gyerekeknek mégis folyton úgy dalol
a nagymama, ahogy a tündérmese szól!
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά
που λένε τα γραμμένα,
το 'να σκοτώθηκε, τ' άλλο λαβώθηκε
δε γύρισε κανένα.
Két madarat küldtem a távoli Napkeletre felé
ahogy a sors könyvében meg van írva...
Az egyiket megölték, a másikat fogjul ejtették
és semelyik sem tért vissza...
Έστειλα δυο πουλιά στην Κόκκινη Μηλιά,
δυο πετροχελιδόνια,
μα κει εμμείνανε κι όνειρο γίνανε
και δακρυσμένα χρόνια.
Két madarat küldtem a távoli Napkeletre
kővé változtatott fecskéket,
De ott rekedtek, és álommá lettek
s jöttek a könnyekkel teli évek...
Για τον μαρμαρωμένο βασιλιά
ούτε φωνή, ούτε λαλιά.
τον τραγουδάει όμως στα παιδιά,
σαν παραμύθι η γιαγιά.
A márvánnyá változott királyról
nem érkezett se hang, se egyetlen szó...
A gyerekeknek mégis folyton úgy dalol
a nagymama, ahogy a tündérmese szól!
-------------------------------------------------------
A Google segítségével, ilyen dolgokra leltem:
Σύμφωνα με τις παραδόσεις του ελληνικού λαού η Κόκκινη Μηλιά είναι ένας μυθικός τόπος στον οποίο θα εκδιωχθούν οι Τούρκοι από την Κωνσταντινούπολη. Σύμφωνα με την παράδοση αυτή μετά την απελευθέρωση της Βυζαντινής πρωτεύουσας, θα πρωτοστατήσει ο «Μαρμαρωμένος Βασιλιάς» που θα εγερθεί από τον ύπνο του και θα προσκυνήσει στην Αγιά Σοφιά. A görögök néphagyománya szerint a "Kokkini Miliá" ("Vörös Almafa" - a törökök származási helye: Távol-Kelet) egy mitikus hely, ahová a törököket visszaűzték volna Konstantinápolyból. A fenti hagyomány szerint, bizánc fővárosának felszabadulása után, a birodalmat a "Márvánnyá változott király" fogja kormányozni, aki föléled majd álmából, és Agia Sofiába zaránokol...
Από την λαογραφική έρευνα που είχε κάνει ο Νικόλαος Πολίτης η Κόκκινη Μηλιά αντιστοιχεί προς το «Μονοδένδριο» των προ της Άλωσης βυζαντινών χρησμών και προφητειών που λέγονταν κατά τις επικίνδυνες πολιορκίες που αντιμετώπιζε η Κωνσταντινούπολη. Το πως όμως και πότε αντικαταστάθηκε το Μονοδένδριο με την Κόκκινη Μηλιά, αλλά και σε ποιούς λόγους στηρίχθηκε η δεύτερη, παραμένει άγνωστο.
A Folklór kutatásokból, amit Nikolaos Politis készített, a "Vörös Almafa", megegyezik az Alosis bizánci előtti jövendölésével és a jóslásával amikor a veszélyes ostromokkal néztek szembe Konstantinápolyban. De hogyan és mikor váltotta fel a "Monodendrio"-t a "Kokkino Milia", és hogy milyen okból, nem egészen tisztázott, és teljesen ismeretlen.
Αξιοσημείωτο όμως είναι ότι από έρευνα και μελέτη τουρκικών αρχείων βρέθηκε ότι την εποχή εκείνη οι Τούρκοι χρησιμοποιούσαν την έκφραση «Κόκκινο Μήλο» για κάθε μεγάλη και ισχυρή πόλη, και έτσι αποκαλούσαν και την Κωνσταντινούπολη πριν την κατάληψή της. Παρά ταύτα δεν έχει θεωρηθεί βέβαιο και εξακριβωμένο αν με την τουρκική αυτή ονομασία σχετίζεται η «Κόκκινη Μηλιά» των Ελλήνων.
De figyelemre méltó, hogy a török archívum és tanulmány vizsgálata során, abban az időben, amikor a törökök használták az «Vörös Almafa» kifejezést, minden jelentős és erős várost így neveztek, mint ahogy Konstantinápolyt is az elfoglalása előtt. Mindazonáltal, nem lett teljesen bizonyos és pontos, hogy ez a török név kapcsolatos-e a görögök «Vörös Almafa»-jával.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2008-11-17 23:59:33), összesen 8 alkalommal
Stratos: Találtam valamit, ami segíthet értelmezni a fenti dalt:
"Προσπαθώντας να "βγάλω" στην κιθάρα αυτήν την ΕΚΠΛΗΚΤΙΚΑ ΜΕΛΩΔΙΚΟ ΤΡΑΓΟΥΔΙ και αφού είχα ακούσει πάμπολλες φορές τη Χαρούλα ..ΜΟΥ ΕΛΛΕΙΠΕ κάτι..
Και αυτό δεν ήταν οι συγχορδίες αλλά το ότι δεν καταλάβαινα τόσο πολύ τον στίχο
του Πυθαγόρα και τι ήθέλε να πει ακριβώς και ιδιαίτερα τους συμβολισμoύς....
Κόκκινη Μηλιά, Γιαγιά... πως τα σκέφτηκε αυτά ο Πυθαγόρας και έγραψε αυτούς τους στίχους ?
"Amint próbáltam bejutni ebbe a "Kithara-ba, EKPLIKTIKA MELODIKO SONG és miután sokat hallottam Haroulát, valami hiányzott...
És ez nem az akkordok hiánya volt, mint inkább az, hogy nem értettem a szövegeket annyira, és a szimbólumokat... Nem értettem, mit érthetett pontosan ezeken Pythagorasz....
A Vörös Milia, Nagymama.... mire gondolt Pythagorasz, amikor ezeket a sorokat, szövegeket írta?
Íme hát... talán feleletet ad minderre az, amit az alábbi linken találtam https://www.e-grammes.gr/literature/emperor.htm "
[i]Ο τελευταίος Παλαιολόγος
Γεώργιος Βιζυηνός
Στους συμβολισμούς της παραδόσεως, γιαγιά είναι οι παλαιές γενεές
και εγγονός η νέα γενιά, η οποία πρέπει να κάνει το καθήκον της.
Az utolsó Paleologosz
George Vizyinos
A hagyomány szimbólumaiban a nagymama; az idősebb, öregebb nemzedék
és az új generáció, az unoka, akinek tennie kell a kötelességét...[i]
- Τον είδες με τα μάτια σου, γιαγιά τον Βασιλέα
ή μήπως και σου φάνηκε, σαν όνειρο να πούμε,
σαν παραμύθι τάχα;
- Τον είδα με τα μάτια μου, ωσάν και σένα νέα,
Πα να γενώ εκατό χρονών, κι ακόμα το θυμούμαι
σαν νάταν χθες μονάχα.
- Απέθανε, γιαγιά;
- Ποτέ, παιδάκι μου, κοιμάται.
- Και τώρα πια δεν ημπορεί
γιαγιάκα να ξυπνήση;
- Ω, βέβαια! Καιρούς καιρούς,
σηκώνει το κεφάλι,
και βλεπ' αν ήρθεν η στιγμή,
πόχει ο Θεός ορίσει.
- A saját szemeiddel láttad őt, nagymama, a Királyt?
Vagy csak úgy tűnt neked, úgy láttad, mint mondjuk egy álmot,
vagy mint valami tündérmesét?
- A saját szemeimmel láttam őt, mint ahogyan most, tégedet is látlak fiam...
Már elmulhatott vagy száz év is, és mégis emlékszem rá,
mintha, csak tegnap lett volna...
- Meghalt, Nagymama?
- Soha, a gyerekem! Csak alszik....
- És most már nem tud többé felkelni nagymami?
- Oh, dehogynem! Időnként, olykor-olykor
felemeli a fejét, és megnézi, hogy eljött-e már az az idő,
amit isten meghatározott.
- Πότε, γιαγιά μου, πότε;
- Οταν τρανέψης, γιόκα μου,
να αρματωθείς, και κάμης,
τον όρκο στην Ελευθεριά,
συ κι όλη η νεολαία,
θα σώσετε την χώρα.
Κι ο βασιλιάς θα σηκωθεί
τον Τούρκο να χτυπήση.
Και χτύπα-χτύπα, θα τον πα
πίσω στην κόκκινη
και πίσω από τον ήλιο,
που πια να μη γυρίση! "
- Mikor lesz az, nagyanyám, mikor?
- Amikor majd felnősz, kisunokám,
fegyverkezz fel, és tégy majd
az esküt a Szabadságra,
Mert Te, és az egész ifjúság,
meg fogjátok menteni az országot.
És a király fel fog majd kelni, talpra áll,
hogy törökkel megütközzön.
És majd addig üti-veri őket, amíg vissza nem térnek
a vörös földjeikig, sőt azon is túl...
a nap mögé...
hogy többé soha, vissza ne térjenek!
----------------------
Ο Αγιος Κοσμάς ο Αιτωλός έζησε τον 18ο αιώνα και
αυτήν την προφητεία την έκανε (και σύμφωνα με το link που έκανεο Παναγιώτης ,το 1779).
Επομένως η "κόκκινη μηλιά" ως στοιχείο της προφορικής μας Παράδοσης (καθ'ολα
Ορθόδοξης φυσικά) ,προυπάρχει, τω προφητειών του Αγίου μας.
Δηλαδή δεν προέρχεται απο αυτήν την προφητεία.
Az St. átélt Aetolia Cosmas a 18. század és
Ez a jóslás csinált (és eszerint az összekötőekaneo szerint Panagiotis, az 1779).
Azért piros fa a szájhagyományunk részeként (egyformán
Ortodox kurzus), pre-SAN létező Meanwhile jóslása mi.
Ie nem származik ettől a jóslásból.
"Από το 1071, αγαπητό μου παιδί, που οι Σελτσούκοι κέρδισαν τη μάχη του Μαντζικέρτ της Μικράς Ασίας και άρχισε η αντίστροφη μέτρηση για την διάλυση της Βυζαντινής αυτοκρατορίας, ο ελληνισμός της Μικράς Ασίας δημιούργησε, με το αλάθητο ένστικτο ενός λαού που έβλεπε την επερχόμενη συμφορά, το μύθο της Κόκκινης Μηλιάς. Σύμφωνα με το μύθο, οι Τούρκοι αφού θα πολιορκούσαν με κάθε μέσο την Κωνσταντινούπολη, θα νικούσαν την άμυνα των υπερασπιστών της και θα άρχιζαν να την κυριεύουν.
1071 óta a kedves gyerekem, a Seltsoukoi, nyerte Mantzikert csatáját Asia Minor és elkezdte a visszaszámlálást a bizánci birodalom feloszlatásáért Asia Minor Hellenismje alkotott egy olyan népnek a tévedhetetlenségösztönével, aki látta a közelgő katasztrófát, a piros The mítosza Milia. Legenda szerint, a törökök poliorkousan után bármilyen eszközök által Constantinople, a védelem, védőket fog verni és elkezdene jönni
Amint az a hódítók által isteni beavatkozás etrepontan, ami elmenekültek és mégpedig Monodendri által üldöztek, a piros Milia.
Későbbi, mikor Constantinople esése 1453-ban Byzantium utolsó császára, Constantine Palaeologus, rejtélyes körülmények között tűnt el. Sok azt mondja, hogy meghalt a St. Romanos Gate-jéhez közeli csatában és a szultánban, akit több halom hullára vetett pillantásra tettek, de eredmény nélkül.
Constantine Paleologos holtteste és soha nem temetett el egy Headless holttestet és nem találta meg őt, ami szóban forgó volt, hogy ez Constantine Paleologos volt, mert a lábain szandáljai voltak aranyzografismenous aetous volt birodalmi szokás. Mindezek létrehozták a kő mítoszát-halott király, ami szerint Constantine Paleologos nem ölt csatában de marmarothike és van Closed Portal Hagia Sophia a nap az a Lord angyal élő és kézbesítené a kardot hogy tegye ki őket, a török
Τη στιγμή ακριβώς εκείνη με θεϊκή παρέμβαση οι κατακτητές θα ετρέπονταν σε φυγή και θα καταδιώκονταν μέχρι το Μονοδένδρι, δηλαδή την Κόκκινη Μηλιά.
Αργότερα, όταν έγινε η άλωση της Κωνσταντινούπολης το 1453, ο τελευταίος αυτοκράτορας του Βυζαντίου, ο Κωνσταντίνος Παλαιολόγος, χάθηκε κάτω από μυστηριώδεις συνθήκες. Πολλοί έλεγαν πως πέθανε στη μάχη κοντά στην Πύλη του Αγίου Ρωμανού και ο σουλτάνος έβαλε να ψάξουν στους σωρούς των πτωμάτων χωρίς όμως αποτέλεσμα. Το πτώμα του Κωνσταντίνου Παλαιολόγου δε βρέθηκε ποτέ και ετάφη ένα ακέφαλο πτώμα, που θεωρήθηκε πως ήταν ο Κωνσταντίνος Παλαιολόγος, επειδή στα πόδια του είχε πέδιλα με ζωγραφισμένους χρυσούς αετούς που ήταν συνήθεια αυτοκρατορική. Όλα αυτά δημιούργησαν το μύθο του μαρμαρωμένου Βασιλιά, σύμφωνα με τον οποίο ο Κωνσταντίνος Παλαιολόγος δεν σκοτώθηκε στην μάχη αλλά μαρμαρώθηκε και βρίσκεται στην Κλειστή Πύλη της Αγίας Σοφίας μέχρι τη μέρα που άγγελος Κυρίου θα τον ζωντανέψει και θα του παραδώσει το σπαθί του ώστε να εκδιώξει τους κατακτητές Τούρκους μέχρι την Κόκκινη Μηλιά. Ακόμα και σήμερα, αγαπητό μου παιδί, πολλοί λένε πως σαν πλησιάσουν στην Κλειστή Πύλη της Αγιάς Σοφιάς ακούνε ψαλμωδίες και ύμνους για τον μαρμαρωμένο βασιλιά. Οι μύθοι αυτοί που άντεξαν στο χρόνο και μεταδίδονται, εδώ και αιώνες, από γενεά σε γενεά, χώρεσαν μέσα στους λιτούς στίχους του Εθνικού Ποιητή της Ελλάδας, του Κωστή Παλαμά, στη «Φλογέρα του Βασιλιά»:
«Μαρμαρωμένος Βασιλιάς και θα ξυπνώ απ' το μνήμα το μυστικό και το άβρετο που θα με κλιή, θα βγαίνω και τη χτιστή Χρυσόπορτα ξεχτίζοντας θα τρέχω και καλιφάδων νικητής και τσάρων κυνηγάρης πέρα στην Κόκκινη Μηλιά, θα παίρνω την ανάσα».
Το παραπάνω απόσπασμα είναι απο το βιβλίο
"Το θαύμα " του¨Λεωνίδα Κουμάκη
Nincs beírva úticél.
Húúúú! Köszi Koveti! 
Ha nem alapítottuk volna meg a M.E.R.T.-et (Mihalis Emirlis Rajongó Tábora), most biztosan megalapítanám, mert...
Válasz a #84641. hsz-ra
majd megtalálhassa a vezetéknév alapján, aki keresi...! 
