Zeusz és Démétér leánya, Iakkhosz testvére, Hádész felesége, a zöld vetések istennõje és az Alvilág királynõje. Fiatal korát Nüsza mezõin töltötte, társnõi, az Ókeániszok körében. Az egyik virágszedés alkalmával Perszephóné egy szép nárciszt pillantott meg a távolban, s társnõit otthagyva a virágért szaladt, de mikor letépte, a föld megnyílt, a mélységbõl négy fekete ló által húzott szekerén Hádész bukkant fel és a lányt felnyalábolva visszabukott a föld alá. Társnõi csak Perszephóné kétségbeesett sikolyát hallották, de nem látták hova tûnt. A sikoltásra a helyszínre sietõ Démétér sem találta leányát és kétségbeesésében hosszú bolyongásba kezdett, hogy megtalálja a. Kilenc nap múlva találkozott Hekatéval, de õ is csak a sikolyt hallotta, hogy ki rabolta el a lányt, azt nem tudta megmondani. Felajánlotta Démétérnek, hogy elkíséri Hélioszhoz, aki mindent lát, hátha õ tud segíteni. Héliosz csakugyan tudta a lányrabló kilétét és még azt is elárulta az istennõnek, hogy a rablás Zeusz tudtával történt. Démétér haragjában elhagyta az Olümposzt és az emberek közé költözött, mérgében meddõvé tette a szántóföldeket és éhínség szakadt az emberekre. Zeusz különbözõ követségeket menesztett hozzá, de Démétér nem engedett, kijelentette, hogy addig nem sarjaszt termést, amíg Perszephónét viszont nem látja. A lány pedig ezalatt az Alvilágban csak egyre sírt anyja után, vissza akart térni hozzá és semmiféle ételt nem fogadott el Hádésztól, hisz jól tudta, ha már evett valamit az Alvilágban, többé nem térhet vissza a földre. Egyre jobban gyötörte az éhség és egy óvatlan pillanatban Hádész gyümölcsösében titokban megette egy gránátalma magját. Zeusz, hogy megszüntesse a halandókra szakadt éhínséget és kiengesztelje nõvérét, elküldte Hermészt Hádészhoz, hogy engedje vissza Perszephónét az anyjához. Hádész kelletlenül ugyan, de visszaadta a lányt, ám ekkor Aszkalaphosz árulkodni kezdett, hogy látta Perszephónét gránátalmamagot enni. Hádész örült a hírnek, Perszephóné az övé kellett hogy maradjon, de azért elengedte Démétérhez. Démétér kitörõ örömmel fogadta leányát, de amikor a magról hallott, nem akarta visszaengedni. Végül Zeusz oldotta meg a helyzetet, elrendelte, hogy Perszephóné mint a vetések istennõje az év kétharmad részét anyjával töltse az Olümposzon és egyharmad részét pedig Hádész feleségeként az Alvilágban mint annak királynõje. Perszephónénak nem születtek gyermekei Hádésztól, de nem tûrte, hogy az megcsalja. Megmentette férje elõl Leuké és Minthé nimfát is. Az Alvilágban legszívesebben Hekaté közelében tartózkodott, hálából, mert az segített anyjának a keresésben. Perszephóné alakja oldotta az Alvilág komorságát, szigorúan kormányozta ugyan, de sokkal nagylelkûbb és szelídebb volt mint Hádész és sokszor tett kivételeket, pl. Dionüszosznak és Héraklésznak is.
Khaosz leánya, az elsõ istennõ, Erebosz testvére és felesége, Gaia és Tartarosz nõvére, az éj megszemélyesítõje. Nüx minden nap végén megjelent a földön négy fekete ló által húzott szekerén és sötétségbe borította a világot. Palotája kékes, ködös felhõbe burkoltan állt az Alvilágban, ahol leányával Hémerával, a nappallal élt felváltva, úgy, hogy mikor az egyik hazatért, a másik útnak indult. Vele lakott még két fia, Hüpnosz és Thanatosz is. Nüx szülte az élet és a halál titkait magukba rejtõ, titokzatos, sötét erõket, amelyek diszharmóniát keltettek a világban, de amelyek nélkül se a világ, se annak harmóniája nem képzelhetõ el. Erebosszal három gyermeket nemzett, Aithért, Hémerát és Kharónt, majd önmagától szülte Thanatoszt, Hüpnoszt, Eriszt, Apatét, Nemesziszt, a Kéreket, Oizüszt, Philotészt, Mómoszt, Géraszt, Komoszt, a Moirákat, Anankét, Oneiroszt, Hübriszt és Atlasztól a Heszperiszeket. Zeusz kérésére eredményesen részt vett az olümposzi istenek oldalán a lázadó Gigászok elleni küzdelemben, de amúgy nem nagyon avatkozott bele az istenek ügyes-bajos dolgaiba, ennek ellenére azonban Zeusz és a többi isten a legnagyobb tisztelettel viseltetett iránta.
A tengereket és a szárazföld tavait, folyóit benépesítõ fél-emberek (legyenek nõk vagy férfiak) azóta foglalkoztatják az emberek képzeletét , mióta elõször merészkedtek ki a tengerek nyílt vizére. A sellõket nagyon sokáig ugyanolyan létezõ élõlénynek tekintették, mint pl. a repülõ halakat.
Hogy mi különbözteti meg a sellõket a szirénektõl?
A varázslatos, férfiakat bûvöletbe ejtõ énekhang. egy sellõ max. kornyikál.
A kabírok ókori görög istenségek voltak, akik a hagyomány szerint pelaszg eredetûek voltak. Az anyaföld termékenységét személyesítették meg ezek az istenek és Demeter és Hermész személye körül csoportosultak. Jellegük idõvel megváltozott. Ilyen isten pl. Castor és Pollux.
Jelentése "csupa ajándék".
A görög mitológia szerint az elsõ nõ volt, akit Zeusz teremtett, hogy megbüntesse az emberiséget, amiért Prométheusz ellopta nekik a tüzet. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy egy sziklához láncolta,ahol egy keselyû lakmározott Prométheusz májából.
Pandórát Zeusz a többi isten segítségével teremtette: Héphaisztosz formálta meg agyagból az elsõ asszonyt,Aphrodité adott neki szépséget, Apollón zenei tehetséget és a gyógyítás képességét. Hermész ezután egy szelencét ajándékozott Pandórának.
Prométheusz, mielõtt a sziklához láncolták, figyelmeztette testvérét, hogy ne fogadjon el ajándékot az istenektõl, Epimétheusz azonban beleszeretett Pandórába. Hermész elmondta neki , hogy Panóra Zeusz ajándéka, és figyelmeztette, hogy ne nyissa ki a szelencét, amelyet az asszony hozott.
Ebben az idõben az emberek még paradicsomi állapotban éltek, semmiféle baj nem gyötörte õket. Egy nap azonban Pandóra kíváncsiságból kinyitotta a szelencét, amibõl az emberiségre szabadult az összes csapás (betegség, bánat, szegénység,bûn stb. ) Pandóra megijjedt és gyorsan lecsapta a szelence fedelét, amiben egyedül csak a remény maradt benn. A világra szenvedéssel teli idõszak következett, míg Pandóra újra ki nem nyitotta a dobozt, hogy a remény is megszabaduljon.
Iapetosz és Aszia fia, Prométheusz, Epimétheusz, és Menoitiosz testvére, az égboltot vállain tartó titán. Atlasz részt vett a titanomakhiában, mint a titánok vezére, ezért az lett a büntetése, hogy az égboltot idõtlen idõkig a vállain kellett tartania. Felesége Pléióné a Pleiászokat és a Hüászokat szülte neki, Nüx pedig a három Heszperiszt. A Heszperiszek földjén lakott, s még halála után is tartania kellett az égboltot. Vesztét egy régi jóslat okozta, igaz közvetve. A jóslat szerint nem bízhatott meg az idegenekben. Mikor Zeusz fia Perszeusz éppen hazatérõben volt, miután megölte Meduszát, Atlasz országán kellet keresztülhaladnia. A jóslat miatt Atlasz eléggé gorombán viselkedett vele, sõt még meg is sértette a hõst azzal, hogy szerinte az, hogy megölte Meduszát hazugság. Perszeusz úgy bizonyította igazát, hogy felmutatta a levágott Gorgó-fõt, s ettõl Atlasz kõvé változott, belõle lett az észak-afrikai Atlasz-hegység, amely ma is Marrakechtõl Tuniszig húzódik.
Rheia
Uranosz és Gaia leánya, Titanisz, a többi Titanisz, a Titánok, a Küklópszok és a Hekatonkheirek testvére, Kronosz felesége, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz anyja. Mihelyt Kronosz atyjától megszerezte a világ feletti uralmat, nõvérét Rheiát vette feleségül. Rheiának azonban ez a házasság nem sok örömet hozott, mert ahogy gyermekeit megszülte, férje sorra lenyelte azokat, mert nem akarta, hogy valamelyik utódja letaszítsa trónjáról, megfossza királyi méltóságától. Öt gyermekét nyelte el így, három leányát, és két fiát. Ezek mint isteni lények tovább éltek kegyetlen apjuk belsejében, de ez nem nagyon vigasztalta a bánatos Rheiát. Mikor újabb gyermeket várt, Zeuszt, elhatározta, hogy ezt a gyermekét megmenti, és bosszút áll Kronoszon. Felkereste hát szüleit, hogy tanácsot kérjen tõlük terve végrehajtásához. Szülei tanácsára éjnek idején Árkádiába ment, ahol titokban megszülte fiát, megfürösztötte, megszoptatta és átadta anyjának, aki Kréta szigetére vitte, a Dikté-hegyre. Gaia ott átadta Zeuszt a Meliászoknak, hogy neveljék fel titokban a nagy jövõjû istengyermeket a hegy barlangjában. Ez alatt Rheia Kronosznak egy pólyába takart hosszúkás követ adott, amit az gyanútlanul lenyelt, azt hívén, hogy fiát kebelezi be. Zeusz viszont békében nevelkedett Krétán a három Meliász gondoskodása és a Kurészek õrizete alatt. Felserdülvén megtudta testvérei szomorú sorsát és bosszút forralt. Fellázadt apja ellen, hánytatót keverve italába kényszerítette elnyelt testvérei visszaadására, és ezek, valamint anyja és még számos szövetséges segítségével sikerült megfosztania apját uralmától. Rheia így elérte amit akart, elégtételt vett férjén, három fia kormányozta a világot, három leánya pedig nagyhatalmú istennõ lett. Rheia a gyõzelem után gyermekeivel az Olümposzon élt, s mint az Istenek Anyját tisztelték. Kedvenc állatai a hegyi oroszlánok voltak, amelyek kocsiját húzták, és amelyek trónja körül heverésztek.
(Latin neve: Pisces) A hal a termékenység, a bõség, a bölcsesség, a közöny, a szexuális közömbösség és az ostobaság szimbóluma. A görög mitológiában Héliosz Napisten naphajón járja végig útját a föld felett, az alsó világban pedig egy halon, amely a Napisten hátas állata. Egy másik történet szerint Aphrodité és Erosz egy halandóval, Tithónosszal harcoltak, akinek különös végzetet szánt a sors. Szerelme, a Hajnal istennõje halhatatlanságot kért számára Zeusztól, de elfelejtett örök ifjúságot is kérni, ezért Tithónosz öregebb volt az országútnál. Amikor Aphroditét és Eroszt üldözte, azok a tengerbe ugrottak, ahol hallá változtak. A Halak képviselõje maga Zeusz. A Halaknál még meg kell említeni a görög mitológián kívül még számos hiedelmet. A burján felfogás szerint a világtengerben úszkáló hal hordja hátán a Földet. Hirtelen mozdulata okozza a földrengést.
Az azték mitológia szerint Teszhatlipoka, mert különb akart lenni fivéreinél, Nappá változott. Hamuból formált emberekkel népesítette be a Földet, de a többi isten parancsára víz mosta el valamennyit, s az emberek halakká változtak. Számos olyan hiedelem van, Amelyek szerint különbözõ halak voltak az emberek õsszülõi, illetve a halak egyes emberi testrészekbõl lettek. Több afrikai hagyományban a halott lelke ölt testet a halban. Kínában, Indiában és néhány más régióban a hal az újjászületést jelképezi.
Poszeidón és Amphitrité leánya, Tritón, Bentheszikümé és Kümopoleia testvére, Héliosz kedvese. Rhodosz szigete róla kapta nevét, ezen a szigeten ülte nászát Héliosszal, aki a szigetek és városok felosztásakor ezt a szigetet kérte birtokául Zeusztól, amikor az véletlenül megfeledkezett róla az osztozkodáskor.
Thetisz:
Néreusz és Dórisz leánya, Néreisz, Thetisz gyönyörûséges tengeristennõ volt, olyannyira, hogy Poszeidón és Zeusz is egyszerre szeretett bele és akarta kedveséül. Prométheusz jóslata azonban óva intette õket ettõl a násztól, mert a végzet rendelése az volt, hogy Thetisz fia túl fogja szárnyalni apját és ezért Zeusz az istennõt egy halandó férfihoz kényszerítette feleségül. Ez a halandó Péleusz, Phtia királya volt. Házasságukból Akhilleusz a dicsõ hõs született, aki valóban messze meghaladta apja képességeit. Lakodalmukon robbant ki - Erisznek köszönhetõen - az a viszály az aranyalma körül, amelynek következménye a trójai háború lett, s amelyben fiuk Akhilleusz is életét vesztette. Thetisz egyébként jóindulatú és békeszeretõ istennõ volt, megmentette és felnevelte Héphaisztoszt, mikor azt esetlensége miatt Héra ledobta az Olümposzról, s egy ízben Zeuszt is megmentette, akkor, amikor az istenek Héra vezetésével fellázadtak ellene és miközben aludt úgy lekötözték, hogy mozdulni sem tudott. A Zeuszt féltõ Thetisz megkereste Briareószt, az egyik Hekatonkheirt és sietve hívta az Olümposzra, hogy szabadítsa meg kötelékeitõl az istenek urát, ezzel örök hálára kötelezve azt. Melléknevei: Ezüstlábú, Szépfürtû, Szélesleplû.
Asztraiosz és Éósz fia, Boreász Eurosz, Notosz, Phoszphórosz és valamennyi csillag testvére, a nyugati szél istene. Zephürosz volt a szelek között a legenyhébb, s a növények oltalmazójaként tisztelték, mivel csapadékot hozó isten volt. Elragadta Khlóriszt, Pierosz leányát, akit kérésére Zeusz istennõi rangra emelt, míg õ a virágok feletti uralmat ajándékozta feleségének. Házasságukból született Karposz. Melléknevei: Hangosanzúgó, Zajos.
Khlórisz:
Pierosz, Pella királya és felesége Euippé leánya, késõbb Zephürosz felesége, a virágok istennõje. Khlóriszba, mint halandó leányba beleszeretett Zephürosz, a nyugati szél istene és elragadta magával feleségnek. Zeusztól halhatatlanságot kért számára, õ maga pedig a mezõk és kertek virágai feletti uralmat ajándékozta asszonyának. Mint a virágok istennõje, Khlórisz adományozta az embereknek a mézet. Férjétõl született fia, Karposz.
Karposz:
Zephürosz és Khlórisz fia, a gyümölcsök és a gyümölcsösök termékenységének istene.
A görög mitológia hagyományában az Aphroditénak szentelt állatok közé tartozott. A kosról szóló, ismert legendák közül minden bizonnyal az aranygyapjas történet a legszebb, amely az ókori Görögországból származik. Élt ezen a területen egy király, Athamasz. A „Felhõ” asszony, Nephelé volt a felesége. Volt két gyermekük is: egy lányuk akit Hellének hívtak, és egy fiúk, Phrixosz. Sokáig éltek boldogságban, de egy napon Athamasz elûzte feleségét, és Inóval lépett frigyre. Nephelé visszasétált az égbe, és ott azt a parancsot adta a többi felhõnek, hogy egy csepp esõt se küldjenek a görög király földjére. Így hát hiába szántottak-vetettek, szárazság és éhínség köszöntött az országra. A király követeket küldött Delphoiba, hogy tanácsot kérjen Apollón szent jósnõjétõl, Püthiától. Hogy mit mondott a jósnõ, azt Athamasz sosem tudta meg, mert a hazatérõket a város határában Inó fogadta, és mézes szavakkal, drága ajándékokkal megvesztegette õket. Így a zarándokok Apollón jóslata helyett azt jelentették a királynak, hogy mindaddig nem fog esni az esõ, amíg a Felhõ asszony két gyermekét fel nem áldozzák Zeusz oltárán. A két gyermek, Phrixosz és Hellé ezalatt a réten legeltették a nyájat, mivel gonosz mostohájuk Inó miatt már nem volt maradásuk a palotában. A pásztorok és az állatok között éltek. Különösen egy szép, szelíd kossal játszottak sokat, mert ennek a gyapja mind egy szálig aranyból volt. Egyszer amikor senki sem figyelt rájuk, ez a kos, akit egyébként Hermész isten küldött, emberi hangon megszólalt és elmesélte nekik, hogy milyen veszély fenyegeti õket. Azt javasolta, hogy üljenek fel a hátára, és a gyerekek hallgattak a szóra. A kos belevetette magát a tengerbe, és az ázsiai partok felé úszott. A kis Hellé azonban bátyja nyakába kapaszkodott, az út közepén nagyon elfáradt, és hiába bíztatták, elgyengült, lecsúszott a kos hátáról, és a tengerbe fulladt. Ezt a tengert, a mai Dardanellák helyén, Hellé tengerének nevezik. Phrixosz, a megmenekült fiú hálaáldozat gyanánt feláldozta a kos Árész oltárán. A kos jótettéért jutalmából az égboltra került Kos csillagképként.
A Kos hónapnak Árész, a Háború istene az ura. Római nevén õ Mars, innen ered a március elnevezés. A tavasz beköszönte nem csak békés mezõgazdasági munkák kezdetét jelentette, hanem a hadi vállalkozások megkezdésére is jelt adott. Ez a magyarázata, miért épp egy harcias isten lett a március patrónusa.
Zeusz az Olimpüszon élt.Herkules volt a lánya.Herkules férje volt Ádész.Ádész megcsalta Herkulest 200 éves korában mikor egy Pallasz Athéné nevû semleges csaj volt.Kicsit ribanc de jó bige... Élték az Életüket a ribancal.
Zeusznek egy lánya volt.Herkules.Annak egy férje volt: Ádész.Lett egy lányuk: Miltiádész.Ádész spermájából lett miltiádész aki a görögök vezére volt de kipurcant . Halála utólsó percében Afroditét megdugta.Jó élmények a halál utólsó percébenm.
Ololoooll!
Nem tudom, szoktam ezzel a stílussal találkozni, amikor éretlen kiskamaszok névtelenül kiélik primitív személyiségüket. Személy szerint én mindig szóvá teszem ezt, és teszem ezt most is! Ha vissza olvasol ezeken az oldalakon ez nem a te oldalad, legalábbis nem ebben a stílusban. Nyomatékosan KÉRLEK: ne itt éld ki magad!
Jox!
Szerinted a fentiek itt maradhatnak, vagy törlöd? A te oldalad, te döntésed, de ha az utóbbi mellett döntenél nyílván töröld az én hozzászólásomat is mert érvényét veszíti.
Nincs beírva úticél.
Zeusz és Herkules
