Görögország számomra is maga a "paradicsom". Legalábbis az eddigiek alapján. Idén Tolo az úticél, remélem most sem fogok csalódni.
Eddig két alkalommal voltam Göröghonban, de visszavágyom.
2006-ban Sarti, 2007-ben Nei Pori (előbbi hangulatosabb az ófalu miatt).
Tavaly Lloret de Mar, ami szintén csodaszép, de most újra Görögország.
Be akarjuk barangolni a Peloponésszosz ezen részét. (Olympia, Nauplion, Epidaurosz, Mükéne,Mystras, Spárta, Monemvasia)Már alig várjuk az utazást. Gondolom sokan vagytok ezzel így.
Kedves ZA07 !
Gondolom a nevemből nem nehéz kitalálni, hogy én is "Görögországra esküszök".Tólóban 2002 ben jártunk, amúgy 1998 óta 8x (sajna tavaly megszakadt a szép sor,nehéz helyzet miatt.Mihozzánk már akkor begyűrűzött a válság.).............Szóval Tóló csodás.Szép kis lassan mélyülő, homokos partú öböl. Előtte egy kicsi és egy nagyobb lakatlan sziget. A nagyobb szigeten egy sziklába vésett érdekes felirat, amely nem a túristákat üdvözli. Azt írják "Le a kezekkel a szigetről" ERRŐL AGNITÓLÓ TÖBBET TUDNA ÍRNI. Valami olyanról van szó, ahogy mi hallottuk, hogy valami politikus meg akarta venni a szigetet.A mihez tartás végett arra utalnak, hogy a sziget nem eladó..........Látványos az öbölben, mivel nem mély az a sok kikötött vitorlás,csónak......Nafplion -ba érdemes átmenni, kocsival, helyi buszjárattal.Nem messze van és felmenni a Velencei erődbe, megnézni Bourtzi erődöt ,amely a tengerben egy pici sziget. Egyébként az újkori Görögország fővárosa volt néhány évig Athén előtt........No és az Athéni városnézés innen a legideálisabb..........Paráliáról és Sartiból is messze van,nagyon fárasztó.
Az Akropoliszt,a Partenonnal nem szabad kihagyni.Az "efzon" a parlament előtt is nagyon látványos...........Egy szó mint száz ha Tólót meglátod csak azt tudod majd mondani. "Ah ine panemorfa" -Ez csodálatos...Rengeteget tudnék írni.Most ennyit.
Köszönöm válaszodat. Athént lehet, hogy idén kihagyjuk mivel, már jártunk az Akropolisznál 2007 nyarán.(Nei Poriból mentünk le, egy Athén-Korinthoszi csatorna-Delphi kiruccanás erejéig)
Jó hallani több embertől is, hogy Tolo szép hely. Biztosan páromnak és nekem is tetszeni fog.
Görögország a szívünk csücske. Varázslatos hely, rengeteg történelmi emlékkel.
Latrevúme tin ellada-Kedveljük Görögországot, és nem mellékes a mi "tengerünknél" sokkal olcsóbb.Mi amolyan utolsó pillanatos, apartmanos, buszos utazók vagyunk julius elején. 24-28 e. közt mindig kijött a busz+apartman/7 éj 1 fö. Tóló 28 e. volt.
Olvasva a sorokat, sok hasonlóságot fedezek fel a többiekkel. Mi 2004 óta járunk Görög honba. Egyszer voltunk
hűtlenek, akkor Spanyolországban voltunk. Kipróbáltuk a téli Görögországot is. Én mennék máshova is, de a férjem
csak Görögországba hajlandó, na és persze ezt tudjuk megfizetni, ahhoz, hogy minden évben elmenjünk nyaralni. Idén Tolo az uticél. Elinolatri majd kereslek Tolo miatt, jó????
Miért épp Görögország? Mert van egyfajta különös varázsa ami magával ragadja az embert. Mi 2005 óta nyaralunk itt, 2005-Paralia, 2006-Sarti, 2007-2008 Toló. Általában nem megyünk 2x vissza ugyanoda de múlt év februárjában mikor eldöntöttük hogy megyünk nyaralni, nem volt kérdés hogy hova. Tavaly volt lehetőségünk eljutni Horvátországba is - röviden tömören nekem nem jött be. Visszavágyom a kedvenc országunkba. Férjem büszkén mutogatja a képeinket 3 hónapos lányunknak - nézd, ha idősebb leszel ide visznek el a szüleid......
Megértem az érzéseidet. Nekem is nagyon tetszik Görögország, Tolot is nagyon várjuk már a te válaszaidnak, fotóalbumaidnak köszönhetően. Horvátországban mi is voltunk 2005-ben Opatijában, szép volt de mégsem olyan, mint Hellasz.
Tavaly Lloret de Mar, ami szintén csodálatos, de Görögország történelmi varázsával nem vetekszik semmi.
Biztosan Picurkátok is nagyon fogja élvezni, ha elviszitek oda.
Most, hogy megjelent a könyvem, végre idézhetek is belőle.
Jó 200 oldalon át próbáltam visszatérni a kérdésre, miért éppen Görögország. Mindenáron le akrtam írni, de nagyon nehezen állt össze és még ez sem az igazi, 100%-os magyarázat, de már ezzel nagyjából elégedett vagyok.
Ezért most ide bemásolom nektek:
"Az eső eláll. Az erkélyen ücsörgünk és beszélgetünk. Most, ahogy visszagondolok ezekre a napokra, lassan megfogalmazódik bennem, mi is az a bizonyos dolog. Lassan körberajzolódik a válasz a kérdésre: Miért más Görögország? Miért más a görög táj? Miért más a görög táj, kérdeztem újra és újra. Miért olyan egyedülálló, mitől más a többi mediterrán társaitól? Miért nem érzem ezt a varázst a spanyol, vagy olasz vagy horvát vidéken? Számtalanszor gondolkoztam ezen, míg lassan összeáll a kép. Valóban más lenne itt? Minden negatív benyomás ellenére is itt a tökéletes? Az érzéseim egyértelműen ezt mondják: más, de miben rejlik ez a másság? Olyan nehéz megfogalmazni.
Elsősorban a táj sokszínűségében. Nem csak a több száz sziget más és más, egy-egy kis világ, a szárazföld tájegységei is oly sokarcúak, a partszakaszok, a magas hegyek, az ahogyan az egyes helyek tipikus növényzete, tipikus illatokkal, vagy állathangokkal párosul. Ahogyan a platánfa a kabócahanggal, ahogyan egy thassosi pineaerdő kecskenyáj csengettyűjének hangjával, ahogyan egy peloponnészoszi hegyoldal rozmaringgal és ánizzsal keveredett émelyítő illata megcsap, ahogyan a tengeri szél a só illatát hozza a partok felé. Régen sosem hittem el, hogy a sónak lehet illata, de bizony, hogy van, és milyen kellemes. A tenger ezer féle színe, a növényzet sokfélesége; az apró fehér házak, kék vagy zöld zsalugáteres ablakaikkal; azok a tipikus kékre festett és fonott köteles székek… Ha az ember csak rájuk gondol, máris hozzá képzeli, hogy a szék egy hófehérre meszelt ház oldalánál áll, egy bajszos, őszülő öregember ül rajta, fekete nadrágban és halvány színű kockás ingben, azzal az elengedhetetlen matrózsapkával a fején, lábait keresztbevetve, botján könyököl, kezében egy pohár frappét vagy Ouzót tart, vagy egy régi pipát, vagy éppen színes gyöngyökből álló kombosztinijét pörgeti, mély nyugalom honol ráncos arcán, amelyből horgas sasorr áll ki, és csak bámészkodik. Mélységes nyugalom sugárzik énjéből, feje felett ciklámenszínű bougainvillea lóg, és az ég olyan kék, mintha csak retusálták volna. Mi más jutna a szóról: Hellász – az eszünkbe?
E táj elemei talán mindenhol előfordulnak, de csak egymagukban. Abban biztos vagyok, hogy ha össze is gyűjtjük ezeket a mozaikdarabokat, az egész világon, sehol sem fog összeállni egy, teljes képpé. Ebben az országban más színe van a tengernek, mint bárhol. Más íze van az ételeknek, mint bárhol. Ez az ország megszámlálhatatlan, egymástól elszeparált helyből, szigetekből áll, mégis minden részén ugyanazzal az életképpel találkozunk, erre az országra van egy képlet, egy recept, és mindegy melyik részére érkezünk, első látogatásunk során, ott garantáltan e recept alapján tálalnak elénk mindent, és mindegy, hogy hol találkozunk először e földdel, az első benyomásunk mindig ugyanaz lesz, és olyan mélységes hatást kelt bennünk, hogy akit ez a varázs megérint, az egész életében ennek az országnak a hipnózisa alatt fog élni. Mintha csak egy ingát lógatna valaki a szemünk elé, mi transzba esnénk, és csak Hellász Földjét látnánk utazási céljaink fókuszpontjában.
Mert kialakul egy mélységes, véget nem érő szerelem, mely ezen a földön sarjadzott valamikor nagyon régen, ezer évekkel ezelőtt, és ott állva újból és újból átjárja szívünket. Mintha mindannyian innen erednénk. Amint a parton állunk vagy egy hegytetőn, és végigtekintünk a tájon – mely egymagában is lenyűgöző – és tudjuk azt, hogy benne rejlik a múlt, a történelem, hogy ezen a földön sorsdöntő jelenetek játszódtak le valamikor. Ahogy magunkba szívjuk a tenger sós illatát, ahogy átadjuk magunkat e lalassult dimenziónak, már semmi sem számít. Elfeledjük a körülöttünk zajló világot, elfeledjük a gondjainkat. Elengedjük magunkat, igazán lazítunk, úgy, ahogy sehol máshol nem sikerül. Lelkünk átalakul, szárnyal. Hazaérkeztünk.
Én valahogy így tudom ezt megfogalmazni. Sokan mások próbálták sokféleképp elmagyarázni ezt a rejtélyt. Egy biztos, Hellászban ott van a varázs, valami mágikus erő, ami nagyon régről ered. Ha nem lenne ott, akkor nem válnánk olyan sokan rabjává."
"Én azt mondom, kétféle ember létezik: az egyik, akit magával ragad ez a misztikus báj; és az, akit sosem érint meg. Akit egyszer már megérintett, az pontosan tudja, hogy miről is beszélek. Akit pedig nem, abból hiányzik a vágyakozás a tökéletes felé. És, hogy miért lenne ez az ország ezer hibájával is tökéletes? Azt nem tudom leírni! De annak érzem. Csak próbáltam elmagyarázni az előbbiekben, de nem létezik az a perfekt megfogalmazás, amivel leírhatnám.
Az emberek ösztönösen tudják, hogy hogyan kell élni a napjainkra oly jellemző stressz nélkül. Minden tudományos belemagyarázás nélkül tudják azt, hogy mi a jó nekik, hogyan táplálkozzanak egészségesen, hogyan legyenek a legkritikusabb pillanatokban is boldogok. Egyszerűen tudnak élni! Megélik a pillanatot, és nem versenyfutamként pörög le az életük. Míg mi csak elmegyünk dolgok mellett, ők belelátnak azokba. Csak a mának élnek, nem gondolják át, mit – miért, mégis átlag életkoruk jóval meghaladja a miénket. Egyszerűségüket nemesíti az élettapasztalat."
#1196152009-10-19 08:33:06 Válasz a #119614. hsz-ra
Szia. Nem kotekedni akarok...de Tolo egy kicsit tavolabb van Athentol, mint 130km, inkabb 168-170 km, sajnos sok prospektusban es honlapon is hibasan szerepel.
Agi
#1197202009-10-20 13:48:51 Válasz a #119615. hsz-ra
szia!!!
Hát lehet, hogy igazad van!!!
Én voltam Tolo-ban igaz busszal és nem voltam annyira " beteg " , hogy lemérjem!!!
De már felkeltetted bennem a kiváncsiságot uh előkapom a GPS-t és megnézem az útvonal tervezőben...
Nincs beírva úticél.
Válasz a #93567. hsz-ra
Az idén lemértem.
(Athén széléig) Csak azt nem értem, mire reagált itt Ági, előtte senki sem írt erről???