Στίχοι: Πάνος Φαλάρας
Μουσική: Νίκος Γεραλής
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Πάλι η νύχτα δεν περνάει
η μορφή σου με πονάει σαν πληγή
σε ζητάω σ' άλλα χάδια
κι η ζωή μου που 'ναι άδεια πού θα βγει
Az éjszaka ismét nem akar múlni,
a tested alakja fájó sebként él bennem,
mások ölében, cirógatásában kereslek,
és a kiüresedett életem, hová vezet majd..?
Πού γυρνάς, ποιος σ' αγκαλιάζει
και για μένα δε σε νοιάζει μια σταλιά
τούτη η νύχτα δε χαράζει
στάθηκε στου πόνου τα σκαλιά
Merre jársz, ki ölel most vajon?
s én, neked egy cseppet sem számítok
ez az éjszaka, megvirradni nem akar,
a fájdalom lépcsőin megállt, megtorpant...
Είμαι κομμάτια
που κοιτάζεις άλλα μάτια
και μ' αφήνεις να πεθαίνω
πώς αντέχεις ν' αγκαλιάζεις σώμα ξένο
Darabokban vagyok,
mert más szemeibe nézel,
és hogy én belehaljak, hagyod...!
Idegen testet, hogy vagy ölelni képes?
Είμαι κομμάτια
που κοιτάζεις άλλα μάτια
και μ' αφήνεις να πονάω
μα να ξέρεις πως ακόμα σ' αγαπάω
είμαι κομμάτια, είμαι κομμάτια
Darabokban vagyok,
hogy más szemeibe nézel,
s szenvedni hagysz,
de tudd meg, hogy még szeretlek téged!
Darabokra hulltam, darabokra török érted...!
Στο ποτήρι μου σε πίνω
και δεν ξέρω τι θα γίνω, θα χαθώ
είσαι το ναρκωτικό μου
στην ψυχή και το μυαλό μου, δεν μπορώ
A poharamban te vagy, s megiszlak téged
nem tudom mi lesz majd velem, tán belepusztulok
elkábítasz engem, te vagy az én kábítószerem
a szívemben és a fejemben, tovább már nem bírom...!
Szégyellem, hogy a Mode Plagal együttest bár említettem már,
de eddig még nem került a Tartalomjegyzékbe...
...akkor hát ismételjünk! (Mixalis Hatzigiannis neve alatt már felttetük egyszer, de úgy is olyan szép ez a szám, érdemes különböző előadóktól is meghallgatni!):
Στης πικροδάφνης τον ανθό / a leander virágára
Έγειρα ν' αποκοιμηθώ / aludni hajtottam a fejem
Λίγο ύπνο για να πάρω / egy kicsit, hogy szunyókáljak
Κι είδα όνειρο μεγάλο / és egy nagy álmot láttam
Παντρεύουν την αγάπη μου / férjhez adják a szerelmemet
Σε πείσμα, σε γινάτι μου / makacsságom, konokságom miatt
Άιντε και τη δίνουν στον εχθρό μου / aj, és odaadják az ellenségemnek
Για το πείσμα το δικό μου / az én makacsságom miatt
Στο γάμο τους με προσκαλούν / meghívnak az esküvőjükre
Και για κουμπάρο με καλούν / azt kérik, hogy vőféj legyek
Για να πάω να στεφανώσω / menjek feltenni az esküvői koszorút a fejükre
Δυο κορμάκια να ενώσω / hogy a két test eggyé legyen
Περνώ τα στέφανα χρυσά / fogom az arany koszorúkat
Κράτα καημένη μου καρδιά / tarts ki, szegény szívem
Με λαμπάδες από ασήμι / az ezüst gyertyákkal
Να υπάρχει εμπιστοσύνη / együtt jár a bizalom
Στης πικροδάφνης τον ανθό / a leander virágára
Έγειρα ν' αποκοιμηθώ / aludni hajtottam a fejem
Άιντε λίγο ύπνο για να πάρω / egy kicsit, hogy szunyókáljak
Κι είδα όνειρο μεγάλο / és egy nagy álmot láttam
Στίχοι: Ναταλί
Μουσική: Γιάννης Πλούταρχος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Στους δρόμους σου περπάτησα
Τη σκέψη μου φυλάκισα
Μου αρκούσε αγκαλιά σου να με κλείσεις
Χωρίς γιατί και πρόφαση
Πήρα τη μόνη απόφαση
Να δώσω τη ζωή μου για να ζήσεις
A te utadat jártam,
s bebörtönöztem a gondolataimat,
az ölelésed elegendő volt, hogy bezárjon engem.
Miértek és kifogás nélkül,
egyetlen döntésre jutottam,
az életemet adnám azért, hogy te élj...
Υπήρχαν όρκοι υπήρχαν όρκοι
που για σένανε τους πάτησα
Υπήρχαν λόγοι, υπήρχαν λόγοι
που για σένανε δεν κράτησα
Léteztek eskük, voltak eskük,
amiket érted eltapostam
Léteztek szavak, voltak igéretek,
amiket érted be nem tartottam
Υπήρχαν λέξεις όπως
ζωή, ψυχή, αγάπη και στις έδωσα
κι αυτό που πήρα ήταν
το ψέμα και το μίσος σου που ένιωσα
Voltak szavak mint az élet, a lélek,
a szerelem, s ezt adtam én mindet,
s az amit érte kaptam tőled,
hazugság volt és gyűlölet, én úgy éreztem...
Μοιραία καταστράφηκα
μα όσα κι αν αισθάνθηκα
μου τα σβησαν τα ψεύτικα φιλιά σου
Τα πάντα μου πολέμησα
τα όνειρα μου γκρέμισα
μου έφτανε που ήμουνα κοντά σου.
A végzetet elpusztítottam,
de bármit is éreztem,
a hazug csókjaid kiölték belőlem
Mindvégig harcoltam,
s az álmaimat is leromboltam
elég volt az, hogy melletted voltam.
Υπήρχαν όρκοι ,υπήρχαν όρκοι
που για σένανε τους πάτησα
Υπήρχαν λόγοι, υπήρχαν λόγοι
που για σένανε δεν κράτησα
Léteztek eskük, voltak eskük
amiket érted eltapostam
Léteztek szavak, voltak igéretek,
amiket érted be nem tartottam
Υπήρχαν λέξεις όπως
ζωή, ψυχή, αγάπη και στις έδωσα
κι αυτό που πήρα ήταν
το ψέμα και το μίσος σου που ένιωσα
Voltak szavak mint az élet, a lélek,
a szerelem, s ezt adtam én mindet,
s az amit érte kaptam tőled,
hazugság volt és gyűlölet, én úgy éreztem...
Στίχοι: Νίκη Σπυροπούλου
Μουσική: Κωνσταντίνος Παντζής
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Πάψε να παίρνεις τηλέφωνα ξανά
απ΄τη ζωή μου τί θέλεις τελικά
φύγε από μένα μείνε μακριά
τώρα σε ξέρω σ΄έμαθα καλά
Hagyd már abba, hogy folyton telefonálsz!
Tőlem, s az életemtől, végülis; mit kívánsz?
Takarodj, s maradj tőlem távol!
Mostanra kiismertelek, ismerlek már jól!
Όχι μη γυρίσεις πίσω
άσε με να ζήσω και να σε σβήσω
σου λέω όχι δε θα με πειράξει
όλα θα΄ναι εντάξει
θα΄χω αλλάξει
σου λέω άντε στο καλό
και φύγε μη σε ξαναδώ
όχι μη γυρίσεις πίσω
Ne! Hozzám vissza, többé ne térj!
Hagyj élni engem, s hadd felejtselek el én!
Így szólok hozzád; nem fog ez megártani nekem,
minden rendben lesz!
Majd én megváltozok
S azt mondom neked: eredj, minden jót néked!
És hogy: Menj! Ne lássalak újra téged
Ne! Hozzám vissza ne térj!
Δεν σ΄έχω ανάγκη στο΄χω ξαναπεί
εγώ έχω μάθει να΄μαι δυνατή
είναι τα λάθη που έκανες πολλά
τώρα σε ξέρω σ΄έμαθα καλά
Nincs rád szükségem, mondtam már eleget
Megtanultam én már, hogy erős legyek!
Rengeteg a hiba, amit sokszor elkövettél...
Tudom már ki vagy, már kiismertelek eléggé...
Όχι μη γυρίσεις πίσω
άσε με να ζήσω και να σε σβήσω
σου λέω όχι δε θα με πειράξει
όλα θα΄ναι εντάξει
θα΄χω αλλάξει
σου λέω άντε στο καλό
και φύγε μη σε ξαναδώ
όχι μη γυρίσεις πίσω
Ne! Hozzám vissza, többé ne térj!
Hagyj élni engem, s hadd felejtselek el én!
Így szólok hozzád; nem fog ez megártani nekem,
minden rendben lesz!
Majd én megváltozok
S azt mondom neked: eredj, minden jót néked!
És hogy: Menj! Ne lássalak újra téged
Ne! Hozzám vissza ne térj!
Αμοργιανό νερό / Amorgoszi víz
( «Αμοργιανό μου πέραμα» ) - παραδοσιακό, από το CD: "Της αγάπης μαχαιριά" 1994.
Στίχοι: Παραδοσιακό
Μουσική: Παραδοσιακό
Eρμηνεία: Χάρης & Πάνος Κατσιμίχας / στίχοι & μουσική: παραδοσιακό / Eπιμέλεια: Θύμιος Παπαδόπουλος / φιλική συμμετοχή: η χορωδία των εκπαιδευτηρίων Γιάννη Τσιαμουλή από το Περιστέρι
Εκτελέσεις: Ειρήνη Καβακοπούλου || Χάρης & Πάνος Κατσιμίχας
(Αααχ! Αχ Αμάν Αμάν...)
Αμοργιανό είναι το νερό
Αμοργιανή...
Αμοργιανή κι η βρύση
Aaach! Ah Aman Aman...!)
Amorgianoszi a víz
Amorgianoszi ...
Amorgianoszi a forrás víze is
(Αααχ! Αχ Αμάν Αμάν...)
Αμοργιανή είν' κι η κοπελιά που
που πάει να...
που πάει να γιομήσει.
(Aaach! Ah Aman Aman...!
Amorgoszi a leány is, aki
aki elindult...
aki elindult, hogy vizet merítsen.
Αμοργιανό μου πέραμα
να 'χεις καλό ξημέρωμα!
Αμοργιανό μου πέραμα
να 'χεις καλό ξημέρωμα!
Amorgoszi révem,
szép hajnalt kívánok néked!
Amorgoszi kikötőm,
reád szép hajnal jöjjön!
(Αααχ! Αχ Αμάν Αμάν...)
Ήλιε μου στο βασιλεμό πε...
περίμενε περίμενε λιγάκι
(Αααχ! Αχ Αμάν Αμάν...)
να στείλω στην αγάπη μου
ένα γαρυ...
ένα γαρυφαλάκι.
Aaach! Ah Aman Aman...!)
Hanyatló, lenyugvó Napocskám...,
...várj! Várj egy kicsit még!
(Aaach! Ah Aman Aman...!)
Hadd küldhessek előbb szerelmemnek
egy kicsi...
egy kevéske szegfűvet!
Αμοργιανό μου πέραμα
να 'χεις καλό ξημέρωμα!
Αμοργιανό μου πέραμα
να 'χεις καλό ξημέρωμα! /x2
Amorgoszi révem,
szép hajnalt kívánok néked!
Amorgoszi kikötőm,
reád szép hajnal jöjjön! /x2
Στίχοι: Άμμος
Μουσική: Άμμος
Πρώτη εκτέλεση: Άμμος
Πόσο μου λείπεις τη μέρα
είσαι πολύ μακριά...
πνίγομαι... θέλω αέρα
όλα μου πέφτουν βαριά.
Oh, nap közben mennyire hiányzol!
Oly messze vagy...!
Fuldoklom...! Levegő után kapkodom
Minden nehezemre esik...
Μόνο μαζί σου μωρό μου
είναι γλυκιά η ζωή
είσαι εσύ τ' όνειρό μου,
ήλιος μου κι αναπνοή...
Csak Veled, baby...
Csak Veled Édes az élet!
Te vagy az én álmom,
A Napom és a Lélegzetvételem...!
Γλυκιά ζωή, γλυκό τραγούδι
μοιάζει ο έρωτας μ' ένα λουλούδι.
Γλυκιά ζωή, γλυκό ταξίδι
όλο σώμα σου ένα παιχνίδι.
Édes élet, édes dal
S a szerelem, egy virágra hasonlít.
Édes élet, édes utazás...
Az egész tested egy mindent betöltő játék.
Γλυκιά ζωή, γλυκό τραγούδι
μοιάζει ο έρωτας μ' ένα λουλούδι.
Γλυκιά ζωή, φιλιά φευγάτα
πάνω στα χείλη σου, σαν σοκολάτα.
Édes élet, édes dal
A szerelem virágra hasonlít.
Édes élet, s a futó csókjaink íze
az ajkaidon, olyan, mint a csokoládé!
Πόσο μου λείπεις τα βράδια
δεν έχω παρηγοριά...
μέσα στο φως - στα σκοτάδια
τρέμω χωρίς γιατρειά.
Mennyire hiányzol az éjszakák során!
Nincs, nem lehet vígasz sem reá...
Benn a fényben - a sötét homályban, árnyként
reszketek anélkül, hogy gyógyírre találnék.
Μόνο μαζί σου μωρό μου
νόημα βρίσκω εδώ
να 'σαι ξανά στο πλευρό μου
πάλι να σου τραγουδώ...
Csak Veled baby..!
Csak Veled találom itt meg a dolgok értelmét
Légy hát újra itt, az oldalamon!
Hogy újra hozzád énekelhessem:
Γλυκιά ζωή, γλυκό τραγούδι
μοιάζει ο έρωτας μ' ένα λουλούδι.
Γλυκιά ζωή, γλυκό ταξίδι
όλο σώμα σου ένα παιχνίδι.
Édes élet, édes dal
S a szerelem, egy virágra hasonlít.
Édes élet, édes utazás...
Az egész tested egy mindent betöltő játék.
Γλυκιά ζωή, γλυκό τραγούδι
μοιάζει ο έρωτας μ' ένα λουλούδι.
Γλυκιά ζωή, φιλιά φευγάτα
πάνω στα χείλη σου, σαν σοκολάτα...
σαν σοκολάτα...
Édes élet, édes dal
A szerelem olyan, mint egy virág.
Édes élet, s a futó csókok íze
az ajkaidon olyan, mint a csokoládé...!
Mint a csokoládé...!
Τώρα που γυρνάς τη γη χωρίς εμένα
βάζω τα όνειρα να ζουν και να μιλούν για σένα
Όσο προχωράς κι αλλάζεις πάλι σχήμα
βρες το δρόμο προς τα δω να κάνεις ένα βήμα
Most, hogy nélkülem járod a földkörüli utad,
az álmokat keltem életre, hogy meséljenek Rólad.
Amennyire távolodsz, mindig változtatod az alakod,
találj a vissza vezető útra, tedd meg a lépést, az első mozdulatot!
Έλα να φτιάξουμε μαζί απ’ την αρχή το δρόμο
η αγάπη κλείνει τις πληγές άμα της δώσεις χρόνο
η αγάπη κλείνει τις πληγές άμα της δώσεις χρόνο
και περιμένει όπως κι εγώ ένα σου χάδι μόνο
η αγάπη θέλει χρόνο (πολλές φορές)
Jöjj! Építsük hát meg egész utat az elejétől kezdve, együtt!
A szerelem begyógyítja a sebeket, hogyha hagysz neki rá időt!
A szerelem begyógyítja a sebeket, csak hagyj számára időt,
és úgy vár, ahogyan én is; egyetlen érintésedre…!
A szerelemnek időre van szüksége.
Τώρα που γυρνάς στη γη χωρίς εμένα
μάθε μου στη θάλασσα να βρίσκω τα κρυμμένα
Όσο προχωράς και σε τραβάει το κύμα
βρες τον τρόπο προς τα δω να κάνεις ένα βήμα
Most, hogy nélkülem járod a földi utad,
taníts meg arra, hogyan találjam meg tengerben a titkokat!
Amennyire távolodsz, és egyre jobban elnyel téged a hullám,
találd meg a vissza vezető utat, tedd meg az első mozdulatot!
Έλα να φτιάξουμε μαζί απ’ την αρχή το δρόμο
η αγάπη κλείνει τις πληγές άμα της δώσεις χρόνο
η αγάπη κλείνει τις πληγές άμα της δώσεις χρόνο
και περιμένει όπως κι εγώ ένα σου χάδι μόνο
η αγάπη θέλει χρόνο (πολλές φορές)
Jöjj! Építsük hát meg az utat - egész az elejétől -, együtt,
a szerelem begyógyítja a sebeket, de csak ha hagysz neki időt,
a szerelem begyógyítja a sebeket, hogyha hagysz neki időt,
és úgy vár, ahogyan én is; egyetlen érintésedre…
a szerelemnek időre van szüksége!
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Γιώργος Καφετζόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Χρυσοχοΐδης
Άλλες ερμηνείες: Γιάννης Πλούταρχος
Μ' αντιμετωπίζεις κάθε μέρα πιο ψυχρά
Και του χωρισμού βλέπεις τα πρώτα τα σημάδια
Στο ξεκαθαρίζω τελευταία πια φορά
Αν σε χάσω σβήνει απ' τη ζωή μου η χαρά
Minden nap egyre ridegebben nézel a szemembe,
És a szakításunk első jeleit látod benne...
De ezennel - mostmár tényleg utoljára -, kijelenthetem;
Életemből eltűnik az öröm, hogyha téged elveszítelek!
Πονάνε τα βράδια, πονάνε τα χάδια
Πονάνε βαθειά μου κι όλο μου θυμίζουν συνεχώς
Πως αν χαθείς χάνω το φως
Fájnak az esték, s fájdalmat okoz a dédelgetés,
Belül mélyen szenvedek, és minden folyton arra emlékeztet még,
Hogyha elhagynál, elveszítem a fényt...
Πώς να φύγω, να ξεφύγω
Πώς ν' αλλάξω κι άλλη αγκαλιά να ψάξω
Πώς να φύγω, να ξεφύγω
Πώς ν' αντέξω να 'μαι απ' τη ζωή σου απ' έξω
Hogyan menjek, hogy meneküljek el?
Hogy változzak meg, s újabb ölelést hogyan keressek?
Hogyan menjek, hogy meneküljek el?
Hogy viseljem el, hogy nem vagyok többé az életedben?
Δεν καταλαβαίνω τέτοια συμπεριφορά
Έχεις υποψίες που δεν έχουν όμως βάση
Στο ξεκαθαρίζω, τελευταία πια φορά
Είσαι στο κορμί μου η ανάσα κι η καρδιά
Nem értem én az ilyen viselkedést,
Gyanakodsz, de alapja viszont nincsen
De még egyszer, s utoljára tisztázom, s kijelenthetem;
Te vagy testemben a lélegzet, a szív, te vagy a mindenem!
Πονάνε τα βράδια, πονάνε τα χάδια
Πονάνε βαθειά μου κι όλο μου θυμίζουν συνεχώς
Πως αν χαθείς χάνω το φως
Fájnak az esték, s fájdalmat okoz a dédelgetés,
Belül mélyen szenvedek, és minden folyton arra emlékeztet még,
Hogyha elhagynál, elveszítem a fényt...
Πώς να φύγω, να ξεφύγω
Πώς ν' αλλάξω κι άλλη αγκαλιά να ψάξω
Πώς να φύγω, να ξεφύγω
Πώς ν' αντέξω να 'μαι απ' τη ζωή σου απ' έξω
Hogyan menjek, hogy meneküljek el?
Hogy változzak meg, s újabb ölelést hogyan keressek?
Hogyan menjek, hogy meneküljek el?
Hogy viseljem el, hogy nem vagyok többé az életedben?
Αν είχες έρθει πιο νωρίς - Ha korábban jöttél volna...
Στίχοι: Αντώνης Παππάς
Μουσική: Νίκος Ορφανός
Πρώτη εκτέλεση: Έλενα Παπαρίζου
Τί να σου πω κι εγώ σε σκέφτομαι
μπαίνεις στο νου μου σαν το φύσημα του ανέμου
είναι τρελό μα κάπου εύχομαι
να μη σε γνώριζα καλύτερα ποτέ μου
Mit is mondjak neked, én is rád gondolok
behatolsz a fejembe, mint egy szellő, egy fuvallat
őrültség ugyan, de valahol az kívánom
inkább soha életemben ne ismertelek volna...
Μπορεί και να΄φτανα μαζί σου ως τ΄αστέρια
αν την καρδιά μου δεν ζεσταίναν άλλα χέρια
Az is lehet, hogy a csillagokig juthatnék el veled,
ha szívemet fel nem melegítették volna más kezek...
Αν είχες έρθει πιο νωρίς
δεν θα μας χώριζε κανείς
εγώ θα σ΄άφηνα να κλέψεις τη ψυχή μου
θα΄μασταν ένα τώρα εμείς
και θα σ΄αγκάλιαζα χωρίς να με διχάζουν
η καρδιά κι η λογική μου
Αν είχες έρθει πιο νωρίς
μεσ΄τη ζωή μου
Ha jöttél volna már korábban
minket senki el nem választana,
hagytam volna neked, hogy elrabold a szívemet
és most mi egyek lennénk,
ölelnélek téged, anélkül hogy megosztana engem
a szívem, és a józan eszem
Ha már korábban megérkezel
az én életembe...
Τί να σου πω το παραδέχομαι
μεσ΄το μυαλό μου με φιλιά σ΄αιχμαλωτίζω
κι έτσι τολμώ να σ΄ονειρεύομαι
αλλά αποφεύγω από κοντά να σ΄αντικρύζω
Mit is mondhatnék neked, elfogadom ezt
de az agyamban csókokkal rabul ejtelek
álmodozni rólad, azt így merek
de az életben elkerülöm, hogy szembenézzek veled
Θα΄χαμε τόσα εμείς οι δυο να μοιραστούμε
αν δεν αργούσαμε στο δρόμο να βρεθούμε
Mennyi mindent megoszthatntunk volna - mi ketten,
ha a találkozásunkat az úton, nem késtük volna le...!
Αν είχες έρθει πιο νωρίς
δεν θα μας χώριζε κανείς
εγώ θα σ΄άφηνα να κλέψεις τη ψυχή μου
θα΄μασταν ένα τώρα εμείς
και θα σ΄αγκάλιαζα χωρίς να με διχάζουν
η καρδιά κι η λογική μου
Αν είχες έρθει πιο νωρίς
μεσ΄τη ζωή μου
Ha jöttél volna már korábban
minket senki el nem választana,
hagytam volna neked, hogy elrabold a szívemet
és most mi egyek lennénk,
ölelnélek téged, anélkül hogy megosztan engem
a szívem, és a józan eszem
Ha már korábban megérkezel
az én életembe...
Στίχοι: Μυρτώ Κοντοβά
Μουσική: Κώστας Μπαλταζάνης
Πρώτη εκτέλεση: Αντώνης Ρέμος
Μ’ έπνιγε μια στεναχώρια μέσα μου από καιρό
κι έβλεπα μες στη μορφή σου το μεγάλο χωρισμό.
Άφησα και τις αγάπες, άφησα και τα φιλιά
κι έφυγα απ’ τη ζωή σου με βαριά καρδιά.
Egy ideje fojtogatott engem legbelül egy bánat
s megláttam a te arcodban a nagy szakítást.
Hátrahagytam a csókokat és a szerelmeket
s nehéz szívvel az életedből kiléptem...
Κάτι μέσα μου πεθαίνει κι όμως επιζώ
πάντοτε σε κάθε χωρισμό.
Valami meghal bennem, de én túlélem mégis
mint minden szétválásnál, mindig...
Κι είμαι ακόμα εδώ
με το πουκάμισο ανοιχτό,
παίρνω το ρίσκο να σταθώ
στο πιο μεγάλο χωρισμό.
És itt vagyok még
kigombolt inggel,
itt állok a rizikót vállalva
a legnagyobb szakításnál...
Κι όμως επιζώ
με κάποιο τρόπο μαγικό
πάντα σε κάθε χωρισμό,
λέω «πεθαίνω»,
μα στο τέλος επιζώ.
De én mégis túlélem,
valamilyen varázslattal,
mint mindig, minden szakításnál,
azt mondom,"belehalok" én
de azért végül csak túlélem...
Μη ρωτάς πώς τα περνάω, πού κοιμάμαι και πώς ζω,
συνεχίζω να υπάρχω και μετά το χωρισμό.
Έκλεισα και τη καρδιά μου και δε σε χωράει πια,
έκλεισα με την αγάπη γι’ άλλη μια φορά.
Ne kérdezd:mi van velem, hol alszok és hogyan élek?
a szakítás után is tovább létezem.
Bezártam a szívemet is és te nem férsz el benne már,
egy másik alkalomra a szerelmet is belezártam...
Κάτι μέσα μου πεθαίνει κι όμως επιζώ
πάντοτε σε κάθε χωρισμό.
Valami meghal bennem, de én túlélem mégis
mint minden szétválásnál, mindig...
Κι είμαι ακόμα εδώ
με το πουκάμισο ανοιχτό,
παίρνω το ρίσκο να σταθώ
στο πιο μεγάλο χωρισμό.
És itt vagyok még
kigombolt inggel,
itt állok a rizikót vállalva
a legnagyobb szakításnál...
Κι όμως επιζώ
με κάποιο τρόπο μαγικό
πάντα σε κάθε χωρισμό,
λέω «πεθαίνω»,
μα στο τέλος επιζώ.
De én mégis túlélem,
valamilyen varázslattal,
mint mindig, minden szakításnál,
azt mondom,"belehalok" én
de azért végül csak túlélem...
Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης
Μουσική: Γιώργος Μουκίδης
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Αν θυμάμαι καλά
Στην αρχή όλο γέλαγες
Και τις ώρες σου πέρναγες
Στη δική μου αγκαλιά
Ha jól emlékszem
kezdetben folyton nevettél,
s velem töltötted el az idődet
az én ölelésemben...
Ύστερα ξαφνικά
Όλα γύρω σου φταίγανε
Και οι φίλοι σου λέγανε
Πως δεν είσαι καλά
Aztán hirtelen,
semmi nem volt jó neked
és a barátaid is kérdezték,
hogy nem vagy jól, mi van veled?
Τι με κοιτάζεις πάλι
Μ’ αυτό το άδειο βλέμμα
Ξέρω δεν αγαπάς κανένα
Κι η μόνη απορία
Που έχω στη ζωή μου
Είναι ποιος θα αγαπήσει εμένα
Miért nézel újra engem,
ezzel az üres tekintettel?
Tudom te senkit sem szeretsz...
És egyedül csak a kétely,
ami az enyém az életemben,
ki fog majd szeretni engem....
Αν θυμάμαι καλά
Σε κρατούσα και έλιωνα
Τη ζωή μου την έδινα
Να σε δω να γελάς
Ha jól emlékszem,
enyém voltál, és olvadoztam érted
az életemet adtam azért,
hogy nevetni lássalak téged....
Κι εντελώς ξαφνικά
Ένα απόγευμα χάθηκες
Και στη θέση σου άφησες
Μία άδεια καρδιά
S teljesen hirtelen
egy délután eltüntél,
és a helyeden, itt hagytál
egy üres szívet...
Τι με κοιτάζεις πάλι
Μ’ αυτό το άδειο βλέμμα
Ξέρω δεν αγαπάς κανένα
Κι η μόνη απορία
Που έχω στη ζωή μου
Είναι ποιος θα αγαπήσει εμένα
Miért nézel újra engem,
ezzel az üres tekintettel?
Tudom, te senkit sem szeretsz...!
És az egyetlen kétely,
ami akad még az életemben,
hogy ki fog majd szeretni engem..?
Megpróbálkoznék én is a dalfordítással...
Találtam egy Kotsiras számot, ami még nem került fel ide. s nekem már régóta a kedvenceim közt szerepel.
Így hát ezzel próbálkozom először:
Στίχοι: Ισαάκ Σούσης
Μουσική: Λαυρέντης Μαχαιρίτσας
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Κότσιρας
Ήταν μια μέρα χλιαρή και βουρκωμένη,
ακουαρέλα που πουλιέται έναν παρά
κι ύστερα έγινε μια νύχτα μεθυσμένη,
με το φεγγάρι να τρελαίνει τα νερά
Langyos, zűrös napnak indult
Mint egy rossz festmény, amely egy fillért sem ér
Aztán egy részeg éjszaka jött
Amelyen a hold az őrületbe kergette a vizeket
Η ματιά σου ανοίγει δρόμους
ο καπνός στήνει εμπόδια,
θα ρωτήσω τα τραγούδια
και θα έρθω με τα πόδια
Az utcákat kutatva keresel engem
De a füsttől nem látsz semmit
Én a dalokat kérdem majd
S gyalog fogok megérkezni hozzád…
Πεινασμένος σαν το λύκο
και αξύριστος για μέρες,
θα με στήσουνε στον τοίχο
της αγάπης σου οι σφαίρες
…farkaséhesen, kiéhezve
Napok óta borotválatlanul
Falhoz szegezve szerelmedtől
Érzéki szerelmedtől…
Κι όταν φυσήξει μελτεμάκι και με ρίξει
βελόνα στ' άχυρα και σπίθα στο σωρό
τότε του μπάρμαν η πετσέτα θα στραγγίζει
όλα τα δάκρυα και θα 'ρθω να σε βρω
S amikor a szél elfúj engem
Leszek tű a szénakazalban, leszek egy csepp
Mit a csapos a kendőjéből csavar ki,
S amikor már nem gondolnád, eljövök, hogy rád találjak
Μουσική/Στίχοι: Papaconstantinou Alex & Grill Jason/Δόξας Γιάννης
Σαμπάνης Γιώργος
Εδώ μείνε, πού πας
Μια αγάπη, μικρός Γολγοθάς
Μα πρέπει να προσέχεις
Στα χέρια τη ζωή μου κρατάς
Maradj itt, hová mész!?
A szerelem, egy kis kálvária
De légy óvatos!
Kezeid közt, az életemet tartod
Ό,τι έχεις να πεις
Πες το τώρα που είναι νωρίς
Δεν έχει σωτηρία καμιά
Κάποιος εδώ σ' αγαπά
Amit mondani tudnál,
Most mondd el, jobb korán!
Nincs menekvés!
Valaki itt, szeret téged
Ω-ω-ω, Αγώνα κάνεις άνισο
Μα εγώ σου δείχνω τον παράδεισο
Oh-h-h, do egyenlőtlen harcot vívsz!
De én, megmutatom számodra, milyen a menyország
Σαν τον κλέφτη μπαίνω στο όνειρό σου να ζω
Κι όλο ξημερώνω σε κλειστό ουρανό
Αν θες να φύγεις, φύγε αλλιώς δικός σου θα 'μαι θεός
Σαν τον κλέφτη μπαίνω στο όνειρό σου να ζω
Ψάχνεις αυταπάτες, μα γυρνάς πάντα εδώ
Σ' αυτή την αγκαλιά φυλακή εγώ κρατάω το κλειδί
Mint egy tolvaj, besurranok az álmaidba, élni!
És folyton úgy ébredek, hogy zárt előttem az ég
Ha el akarsz menni, menj! Különben az istenedé válok
Mint egy tolvaj, besurranok az álmaidba, élni!
Illúziók után kutatsz, de folyton visszatérsz ide
Ebben az ölelésben nálam van a kulcs
Σ' αυτή την αγκαλιά φυλακή εγώ κρατάω το κλειδί
Karjaid börtönében, öled kulcsait én tartogatom
Επιμένω εδώ
Ξέρω να κερδίζω κι ας μου πάρει καιρό
Δικός μας είναι ο κόσμος
κι εσύ της ξενιτιάς το φιλί
Ragaszkodok ehhez
Tudom, hogyan kell nyerni, mégha egy kis időbe is kerül
Miénk a Világ
és te vagy a kivándorlás csókja
Όλα ίδια σαν χθες
Αλυσίδα τα αισθήματα δες
Τον δρόμο για τα αστέρια βρίσκω
Χωρίς εμένα δε ζεις
Minden ugyanaz, mint tegnap
Láncfüzér a sok érzés, nézd!
Megtalálom az utat a csillagokba
Nélkülem nem tudnál élni
Στίχοι: Λευτέρης Χαψιάδης
Μουσική: Χρήστος Νικολόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Χαρούλα Αλεξίου
Άλλες ερμηνείες: Γιώργος Νταλάρας
Μία είναι η ουσία: / Mí(j)a íne í uszí(j)á
δεν υπάρχει αθανασία / dhén ipárhi athanaszí(j)a
Άιντε μία είναι η ουσία: / Áide mí(j)a íne í uszí(j)á
δεν υπάρχει αθανασία / ipárhi athanaszí(j)a
Αχ και του παράδεισου η κοιλάδα / Áh ke tu paradhízu í kiládha
δεν χωράει την Ελλάδα / dhén horá(j)i tin Elládha
Να 'σουνα, Θεέ μου, πότης / Nászuna Theé mu, pótisz
να σωθεί η ανθρωπότης, / ná szothí í anthropótisz,
στο μεθύσι σου απάνω / szto methíszi szu apáno
να μαχαίρωνες το Χάρο. / ná mahéronesz to Háro.
Μία είναι η ουσία: / Mí(j)a íne í uszí(j)á
δεν υπάρχει αθανασία / dhén ipárhi athanaszí(j)a
Άιντε μία είναι η ουσία: / Áide mí(j)a íne í uszí(j)á
δεν υπάρχει αθανασία / ipárhi athanaszí(j)a
Άιντε ν' αρρωστήσει ο Άγιος-Πέτρος / Ájde nárrosztíszi o Ájosz-Pétrosz
να τη βγάλουμε και φέτος. / ná ti vghálume ke fétosz.
Να 'σουνα, Θεέ μου, πότης / Nászuna Theé mu, pótisz
να σωθεί η ανθρωπότης, / ná szothí í anthropótisz,
στο μεθύσι σου απάνω / szto methíszi szu apáno
να μαχαίρωνες το Χάρο. / ná mahéronesz to Háro.
Stratos: Persze, hogy tetszik, mint az összes többi! ;))))
Írhatnál nekünk valamit a pondosziakról, meg a nyelvükről...
Jorgo, ugye Te se értesz minden szót, amit használnak? És van még olyan tájegység, aminek nehéz, vagy egyáltalán nem érthető a többi "átlag" görög számára a nyelv (a macedonon kívül?)?
Ugye, milyen tájékozatlan, és mindent elfeledő vagyok? :oops:
(Logikusan feltételezve; az ókorban a sok városállamnak, királyságnak, más-más nyelve volt... Nem lehetett könnyű megérteni egymást...!
Pl. a Spártaiak és az Athéniak milyen nyelven érintkeztek?! )
De ez már mind off téma... mehetünk át ezzel a kérdéssel egy másik topicba... ;))))
Nincs beírva úticél.
