Jó estét, Kalispera!
Egy dal, amit a görögök nagyon szeretnek, fejből tudnak - "Charoula" Alexiou-val, aki 50 évvel ezelőtt lépett a pályára.
1979. júniusában jelent meg a "Ta tragoudia tis Charoulas" című albumon, dalszerző a máig nagy hatású Manos Loizos.
Sztratosz segített a fordításban, köszönet érte ezúton is!
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά / mindennapi dolgaid
σαν να περιμένουν κι αυτά μαζί μ’ εμένα / mintha várnának velem,
νά ’ρθεις κι ας χαράξει για στερνή φορά. / hogy jöjj, virradjon bár utoljára ránk.
Όλη μας η αγάπη την κάμαρα γεμίζει / Szerelmünkkel megtelik a szoba,
σαν ένα τραγούδι που λέγαμε κι οι δυο, / mint egy dallal, amit együtt énekeltünk,
πρόσωπα και λόγια και τ’ όνειρο που τρίζει, / arcok, szavak, egy zizzenő álom,
σαν θα ξημερώσει τι θα ’ν’ αληθινό. / mikor már felsejlik hogy mi a valóság.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά. / mindennapi dolgaid.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
κι οι πιο καλοί μας φίλοι. / a legjobb barátaink is.
Άλλος στην ταβέρνα, άλλος σινεμά. / Egyik a kocsmában, egy másik a moziban.
Μόνη μου διαβάζω το γράμμα που ’χες στείλει / Egyedül olvasom a levelet, amit küldtél,
πριν να φιληθούμε πρώτη μας φορά. / mielőtt először csókoltuk meg egymást.
Όλη μας η αγάπη την κάμαρα γεμίζει / Szerelmünkkel megtelik a szoba,
σαν ένα τραγούδι που λέγαμε κι οι δυο, / mint egy dallal, amit együtt énekeltünk,
πρόσωπα και λόγια και τ’ όνειρο που τρίζει, / arcok, szavak, egy zizzenő álom,
σαν θα ξημερώσει τι θα ’ν’ αληθινό. / mikor már felsejlik hogy mi a valóság.
Όλα σε θυμίζουν, / Minden rád emlékeztet,
απλά κι αγαπημένα, / egyszerű és kedves,
πράγματα δικά σου, καθημερινά. / mindennapi dolgaid.
Zárásképpen ugyanez a dal egy más előadásban, Sokratis Malamas-szal.
Azt aki erre jár, most meglepem egy új fordítással.
Egy ismerősöm kedvenc dalszerző-előadója Thanasis Papakonstantinou. Ezt a dalt még 1995-ben írta, de most is tombol a közönség, ha sorra kerül. Illetve most éppen nem - várjuk a jobb időket, ilyen koncertekkel.
REJTVÉNY: egy-két szót beszúrtam a göröghöz képest, hogy egyforma legyen a szótagszám minden sorban. Megtaláljátok, hogy hol?
Άιντε μες της γης το πυρωμένο κέντρο / Gyere a Föld tűzzel égő közepébe
άιντε δυο πουλιά φιλιούνται σ’ ένα δέντρο / Gyere, ott két madár egy fán csókolózik
άιντε πέφτει λάβα, λάβα απ’ τα φιλιά τους / Gyere, láva hullik, láva csókjaikból
άιντε και φτερά απολιθωμένα απ’ τα κορμιά τους. / Gyere, testükön a tollak kővé váltak.
Άιντε εκεί μακριά, μακριά στην Ανδρομέδα / Gyere oda messze az Andromedához
άιντε πίνουν τσίπουρο και τρων λακέρδα / Gyere, törkölyt isznak, sós nyers halat esznek
άιντε κάτι όντα περίεργα κι ωραία / Gyere, milyen furcsa de gyönyörű lények
άιντε που είναι μόνα και ψάχνουν για παρέα. / Gyere, maguk vannak, társakat keresnek.
Άιντε εκεί ψηλά στην άκαρπη Μελούνα / Gyere fel a puszta Melouna hágóra
άιντε φύτρωσε, φύτρωσε μια παπαρούνα / Gyere, kivirágzott, kihajtott a pipacs
άιντε που `χει στόμα, στόμα και δαγκάνει / Gyere, szája is van, szája van és harap
άιντε κι όλο λέει πως δεν το ξανακάνει. / Gyere, mindig mondja, nem teszi meg újra.
Άιντε εκεί βαθιά, βαθιά στα σωθικά μου / Gyere oda mélyen, mélyen a bensőmbe
άιντε κάτι γίνεται κυρά μου / Gyere, megtörténik, az asszonyom leszel
άιντε χίλια άλογα τυφλά γυρίζουν / Gyere, ezer vak ló körbekörbe fordul
άιντε έξοδο ζητάν και μ’ αλωνίζουν. / Gyere, ajtót kérnek, engem cséppel vernek.
Άιντε εδώ σιμά κοντά δυο μέτρα βάθος / Gyere, itt a jelzés majd két méter mélyen,
άιντε λεν πως φυλακίζουνε το πάθος / Gyere, azt mondják hogy bezárták a vágyat
άιντε ρίχνουν χώμα με λουλούδια ραίνουν / Gyere, virágokkal szórták fel a földet
άιντε και θαρρούν, θαρρούν πως ξεμπερδεύουν. / Gyere és merészelj, merj kiszabadulni.
Eszembe jutott a Fórum, mert a kedvenc TV-müsoromban, az ERT1 Zenedoboz-ában többek között az Andromédát énekelték!
A népszerű dal Stavros Siolas és Nikos Portokaloglou előadásában, az ERT1 „Mousiko Kouti“ műsorában, 2021 március 31, szerda 21 óra.
Zseniális műsor, minden szerdán…. kalap le Portokaloglou előtt, az övé a müsor ötlete.
Siolas nagy kedvencem, mint dalszerző, és Giannis Diskos, a klarinétos. Annyira tehetségesek… mindenki, aki ebben részt vesz!
John Lennon születésnapja volt a minap! Íme, egy Mikis Theodorakis dal a Beatles előadásában!
A zenét 1958 novemberében M. Theodorakis írta Párizsban, Michael Powell "Honeymoon"/ "Nászút" című filmjéhez, ami Görögországban dalként vált ismertté, "Ha emlékszel az álmomra" címmel dalszövegekben "Vassilis Kardis" - Nikos Gatsos fedőneve - és Giovanna volt a legelső előadó énekes.
Nemzetközileg "Honeymoon"/"Nászutas dal" néven vált ismertté, William Sansom dalszövegeivel, Marino Marini és kvartettje úttörő értelmezéssel.
Amikor ezt az értelmezést John Lennon és Paul McCartney meghallgatta, úgy döntöttek, hogy 1963. július 16-án újra felveszik azt a Pop Go The Beatles rádiósorozatba, amelyet annak idején a BBC-nek készítettek.
The Honeymoon Song (Live At The BBC For "Pop Go The Beatles" / 6th August, 1963):
Στην αγκαλιά μου κι απόψε σαν άστρο κοιμήσου / Bár aludnál ma is a karjaim közt, mint egy kiscsillag!
δεν απομένει στον κόσμο ελπίδα καμιά / A világon, remény sem maradt már egyetlen egy sem!
τώρα που η νύχτα κεντά με φιλιά το κορμί σου / Most, hogy a testedet hímzi, csókokkal hinti az éjszaka
μέτρα τον πόνο κι άσε με μόνο στην ερημιά / Ha felbecsülted a fájdalmakat, hagyj a magányban engem!
Αν θυμηθείς τ’ όνειρό μου / S ha eszedbe jut, miről álmodom;
σε περιμένω να `ρθεις / Várom, hogy végre jöjj, rohanva!
μ’ ένα τραγούδι του δρόμου να ρθεις όνειρό μου / Egy út közben hallott dallammal érkezz meg, aranyom!
το καλοκαίρι που λάμπει τ’ αστέρι με φως να ντυθείς / S a nyári csillag ragyogó fényét öltsd magadra!
Στ' άδειο ποτήρι μου / Üres poharamban
ο πάγος σιγολιώνει / a jég lassan olvad
κι ήπια την στάχτη μου / cigarettám végig szívtam
θολή ματιά / homályos tekintet
Βαρύ ζεϊμπέκικο / Nehéz zeibekiko
βαρύς χειμώνας / nehéz téli évszak
όσο κι αν φώναξα / bárhogy kiabáltam
φωνή καμιά / nem jött ki egy hang se
Πόσο κοστίζει μια ζωή / Mibe kerül egy élet
πόσα πουλιέται ο χρόνος / hogy adják az időt
κι ας μ' είδε η Ρόζα μουδιασμένο / ha Roza látott is dermedten
γεννάει χαρά κι ο πόνος / a fájdalom örömet is szül
Ντύθηκα τ' άσπρα μου / Fehérbe öltöztem
τραγούδησα στο κύμα / hullám tetején daloltam
γκρίζα τα μάτια μου / a szemem szürke
βλέμμα φωτιά / tűz a pillantásom
Όσο κι αν ρώτησα / Bárhogy is kérdeztem
τι σας χρωστάω / Mivel is tartozom
όσο κι αν έψαξα / Bárhogy is kerestem
φωνή καμιά / Nem jött egy hang se
Πόσο κοστίζει μια ζωή / Mibe kerül egy élet
πόσα πουλιέται ο χρόνος / Hogy adják az időt
κι ας μ' είδε η Ρόζα μουδιασμένο / ha Roza látott is dermedten
γεννάει χαρά κι ο πόνος / a fájdalom örömet is szül
Πόσο κοστίζει μια ζωή / Mibe kerül egy élet
πόσα πουλιέται ο χρόνος / Hogy adják az időt
κι ας μ' είδε η Ρόζα μουδιασμένο / ha Roza látott is dermedten
γεννάει χαρά κι ο πόνος... / a fájdalom örömet is szül
Stratos: Szeretettel köszöntelek Judit, itt e Fórumon!
Üdvözlöm a próbálkozásaidat, és hogy újra életet lehelsz a porosodni látszó hozzászólásokhoz!
Remélem, építőek voltak a megjegyzéseim a privát levélváltásainkban!
Feltettem az eredményt..
..de nem nyughattam, és kiegészítettem egy fonetikus dalszöveggel, és a saját verziómmal, hátha másokat is arra bír, hogy próbálkozzanak bátran! Mindenki úgy fordíthat itt, ahogy tud, a saját szájaíze szerint!
Szt' ádhjo potíri mu / Üresedő poharamban o pághos szigholjóni / Jég olvadoz lassacskán ki ípja tin sztáchti mu / És a cigimet hamuig szívtam tholí matjá / Homályos pillantás
Varí zejbékiko / Súlyos zeibekiko varisz chimónasz / Fagyos, kemény a tél, ószo ki án fónaksza / Kiabálhattam bárhogy, foní kamjá / Egy hang sem szólt még..
Pószo kosztízi mjá zoí / Mennyit ér egy élet, pósza puljéte o chrónos / Vajon az idő, mibe kerül? ki asz m' ídhe i Róza mudhjazméno / S ha Roza, zsibbadtan meg is látott, jennái chará ki o pónosz / A fájdalom, örömet is szül
Dithika t' ászpra mu / Magamra, ünnepi fehéret vettem traghúdisza szto kíma / Hullámtetőn énekeltem gríza tá mátja mu / Bár szürke a szemem vlémma fotjá / Tűz a tekintetem
Ószo ki an rótisza / Bárhogy is kérdeztem, ti szasz chrosztáo / Ha tartozom, mennyivel? ószo ki an épszaksza / Akárhogy is keresgéltem foní kamjá / Nem jött egyetlen hang sem
Pószo kosztízi mjá zoí / Mennyit ér egy élet, pósza puljéte o chrónos / Vajon az idő, mibe kerül? ki asz m' íde i Róza mudhjazméno / S ha Roza, zsibbadtan is vett észre, jennái chará ki o pónosz / A fájdalom, örömet is szül
Pószo kosztízi mjá zoí / Mennyit ér egy élet, pósza puljéte o chrónos / Vajon az idő, mibe kerül? ki asz m' ídhe i Róza mudhjazméno / S ha Roza, zsibbadtan meg is látott, jennái chará ki o pónosz / A fájdalom, örömet is szül
Dimitris Mitropanos & Dimitris Mpasis - Poso kostizei mia zoi
Όσο φεύγει ο καιρός / Ahogy telik az idő
Τόσο και θα ξεμακραίνεις / Úgy fogsz egyre távolodni
Και καθρέφτης ουρανός / És az ég tükre
Θα μου δείχνει ν’ ασχημαίνεις / Csúnyábbnak mutat majd
Κι αν με θέλεις, δε θα ‘ρθω / És még ha akarnád is, hogy eljöjjek: nem fogok
Φύλακάς σου, αγγελούδι / Őröd, angyalka
Σε συρτάρι θα κρυφτώ / Egy fiókba bújok majd
Σαν αδιάθετο τραγούδι / Mint egy rosszul sikerült dal
Τους παίζω εγώ τους χωρισμούς / Eljátszogatok én a válásokkal
Στα δάχτυλά μου από χρόνια / Az ujjaimon, éveken át
Εγώ αναθρέφω εγωισμούς / Én ápolom az egoizmusokat
Αλλάζω σπίτια και σεντόνια / Cserélgetem a házakat és a lepedőket
Τα λάθη σου αν θυμηθώ / A hibáid, ha eszembe jutnak
Θα δω τον κόσμο πιο ωραίο / Szebbnek fogom látni a világot
Ύπνο βαθύ θα κοιμηθώ / Mély álomba szenderülök
Την αμαρτία μου την λέω / Elmondom a bűnömet
Ενώ θα φεύγεις… δε θα κλαίω / Hogyha elmész.., nem fogok sírni
Την αμαρτία μου την λέω / Elmondom a bűnömet
Όσο φεύγουν εποχές / Ahogy telnek az évszakok
Τόσο και θα ομορφαίνω / Úgy fogok egyre szebbé válni
Θα σου σπάω τις ραφές / Letöröm majd a varratokat
Πανωφόρι μου φθαρμένο / Kopott felső kabátom
Εξαρτήσεις και δεσμά / Függőségek és bilincsek
Έχω τρόπους για να λύνω / Vannak lehetőségeim arra, hogy megoldjam
Θα καλύπτω τα γυμνά / Ellensúlyozom a meztelenséget
Με κορμιά που θα ξεντύνω / Olyan testekkel, amelyeket levetkőztetek
Τους παίζω εγώ τους χωρισμούς / Hozzászoktam a szakításokhoz
Στα δάχτυλά μου από χρόνια / jól ismerem, évek óta!
Εγώ αναθρέφω εγωισμούς / Én ápolom az egoizmusokat
Αλλάζω σπίτια και σεντόνια / Cserélgetem a házakat és a lepedőket
Τα λάθη σου αν θυμηθώ / A hibáid, ha eszembe jutnak
Θα δω τον κόσμο πιο ωραίο / Szebbnek fogom látni a világot
Ύπνο βαθύ θα κοιμηθώ / Mély álomba szenderülök
Την αμαρτία μου την λέω / Elmondom a bűnömet
Legutóbb Stratos szerkesztette (2020-10-08 01:17:59), összesen 3 alkalommal
Azért emeltem fel a kagylót, mert
Ha nem mondom el neked
Attól félek, hogy
Megőrülök, belebolondulok!
Λάθος γραμμή
Λάθος ζωή
Κλείνω προτού
Βγει η φωνή
Rossz vonal...
Rossz élet..
Bontom a vonalat, mielőtt
A hangom kitörne
Σ`αγάπησα κρυφά μα τώρα πώς να σου το κρύψω
Η αγάπη μαλωμένη πάντα με την λογική
Προσπάθησα να σε ξεχάσω, να σε σβήσω φως μου
Αλλά στα όνειρα μου παίζεις διαρκώς εσύ
Titokban szerettelek téged, de most, hogyan rejtsem el előled?
A szerelem mindig összevész a logikával...
Megpróbáltalak elfelejteni, kitörölni, drága csillagom!
De álmaimban mindig te szerepelsz...
Είπα πολλά
Είπα μισά
Μην απαντάς
Άστο για μας
Túl sokat mondtam…
...ah, és csak a felét.
Ne válaszolj!
Hagyd meg nekünk!
Χωρίς σκοπό
Θα σ`αγαπώ
Μη λυπηθείς
Μου φτάνει αυτό
Cél nélkül
Foglak szeretni...
Ne bánkódj,
Nekem elég ennyi!
Σ`αγάπησα κρυφά μα τώρα πώς να σου το κρύψω
Η αγάπη μαλωμένη πάντα με την λογική
Προσπάθησα να σε ξεχάσω να σε σβήσω φως μου
Αλλά στα όνειρα μου παίζεις διαρκώς εσύ
Titokban szerettelek téged, de most, hogyan rejtsem el előled?
A szerelem mindig összevész a logikával
Megpróbáltalak elfelejteni, kitörölni, drága csillagom
De álmaimban mindig te szerepelsz
Σ`αγάπησα κρυφά μα τώρα πώς να σου το κρύψω
Η αγάπη μαλωμένη πάντα με την λογική
Θα πάω στην γνωστή ζωή μου μόλις σου το κλείσω
Μα τώρα άσε την ψυχή μου θέλω ν`ακουστεί
Szerettelek téged titokban, de most, hogyan rejtsem el előled?
A szerelem mindig összevész a logikával
Visszatérek a korábbi életemhez, mihelyst leteszem a kagylót
De most, engedd még meg, hogy hadd hallassa hangját a lelkem
Θα κεντήσω πάνω στου αλόγου σου τη σέλλα / Rá fogom hímezni a lovad nyergére
με διαμαντόπετρες σωρό / egy halomnyi gyémántkővel
του φεγγαριού το πήγαιν’ έλα / a hold föl-le vándorlását
στο πελαγίσιο το νερό / a nyílt tenger vizén
Αγόρι μου, αγόρι μου / Én kedvesem, én kedvesem
αγόρι μου να σε χαρώ / Kedvesem, örömforrásom
Θα κεντήσω στ’ ασημοπίστολα σου πλάι / Ráhímezem az ezüst pisztolyaid nyelére
της χελιδόνας το φτερό / a fecskemama szárnyát
κι έναν σταυρό να σε φιλάει / meg egy keresztet, hogy megóvjon
τις νύχτες που σε καρτερώ / éjszakákon, mikor várlak
Θα κεντήσω πάνω στο δίκοπό σου λάζο / Ráhímezem a kétélű tőrödre
το βλέμμα σου το καθαρό / a tiszta tekintetedet
αυτό το βλέμμα το γαλάζιο / azt a sötétkék tekintetet
που δε χορταίνω να θωρώ / mellyel nem tudok betelni
Είμαστε σαν δυο καράβια / Olyanok vagyunk mint két hajó
που ξεκίνησαν / amik elindultak
και στο πρώτο τους ταξίδι / és az első útjukon
τα νερά τα τύλιξαν. / a hullámok befontak.
Τι να φταίει, τι να φταίει / Mi volt a baj, mi volt a baj
που δεν πήγαμε μπροστά, / hogy nem mentünk előre
δεν μετρήσαμε το κύμα / nem számoltunk a hullámmal
και τον άνεμο σωστά. / és a szélerősséggel.
Στα ρηχά, μικρή μου αγάπη / A sekélyesben, kicsi drágám
ναυαγήσαμε, / megfeneklettünk,
μακριά ήταν να πάμε / úgy volt, hogy messzire megyünk
μα δεν ξεκινήσαμε. / de mi el sem indultunk
Τι να φταίει, τι να φταίει / Mi volt a baj, mi volt a baj
που δεν πήγαμε μπροστά, / hogy nem mentünk előre
δεν μετρήσαμε το κύμα / nem számoltunk a hullámmal
και τον άνεμο σωστά. / és a szélerősséggel.
Αγόρι μου, στολίδι μου, / Én kedvesem, ékességem
σαν γέρνεις και μ’ αγγίζεις / felém hajolsz, s hozzám érsz
πιο πέρα κι απ’ τα πέρατα / a világ végtelenségén
του κόσμου μ’ αρμενίζεις. / túl vitorlázol velem.
Σταλιά σταλιά κι αχόρταγα / Cseppről cseppre mohón iszom
τα πίνω τα φιλιά σου, / a csókjaid tömegét,
κουρνιάζω σαν αδύνατο / megbújok gyenge madárként
πουλί στην αγκαλιά σου. / a szerető öledben.
Ματιά ματιά, τα μάτια σου / Pillantásról pillantásra
αγάπη με χορταίνουν, / szerelmetes szemeid
τη μέρα με πεθαίνουνε, / nap közben végeznek velem,
τη νύχτα μ’ ανασταίνουν. / éjjel feltámasztanak.
Άσε να μπω στα χείλη σου / Hagyd, hogy ajkad közé csússzak
τη δίψα μου να σβήσω / hogy a szomjamat oltsam
και την καρδιά σου, αγόρι μου, / és a szívedet, kedvesem,
δροσιά να την ποτίσω. / hűsítően locsoljam.
#2499272020-06-07 00:00:05 Válasz a #65546. hozzászólásra
Közönjük - Vasilakis55 -, hogy elküldted számunkra a Giannis Miliokas: Gia to kalo mou
-című számához a fordításodat! https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?p=65546#65546
Innen, áttettem abba ahozzászólásba, ahol eredetileg szó esett róla, hogy egy helyen, könnyebben megtalálható, és elérhető legyen.
Έφυγες και πήγες μακριά, / Elmentél és messze kerültél,
σύννεφα σκεπάσαν την καρδιά, / Felhők lepték el a szivemet,
σβήσαν απ’ τα χείλη τα τραγούδια, / elhaltak az ajkakról a dalok,
γύρω μαραθήκαν τα λουλούδια. / körül elhervadtak a virágok,
Και τα δειλινά / És alkonyatkor
μια φωνή μου ψιθυρίζει / egy hang azt suttogja nekem
μυστικά / titokban
δε θα γυρίσεις πια. / hogy nem térsz vissza már.
Στους μεγάλους δρόμους περπατώ, / A széles utakon sétálok,
με το βλέμμα μου σ’ αναζητώ, / a tekintetemmel kereslek,
λες κι αντιλαλούν τα βήματά σου / mintha lépteid visszhangzanának
και ο πόνος με τραβάει κοντά σου. / és a fájdalom közeledbe vonz.
Και τα δειλινά / És alkonyatkor
μια φωνή μου ψιθυρίζει / egy hang azt suttogja nekem
μυστικά / titokban
δε θα γυρίσεις πια. / hogy nem térsz vissza már.
Στα κλαδιά σωπαίνουν τα πουλιά, / Az ágakon madarak hallgatnak,
έρημη η παλιά μας η φωλιά, / a régi fészkünk már kihalt,
φύτρωσε στην πόρτα μας χορτάρι, / küszöbünket benőtte már a fű,
απ’ τα χέρια μου σ’ έχουνε πάρει. / elvittek a karjaim közül.
Μα τα δειλινά / És alkonyatkor
μια φωνή μου ψιθυρίζει / egy hang azt suttogja nekem
μυστικά / titokban
δε θα γυρίσεις πια. / hogy nem térsz vissza már.
Közönjük - Vasilakis55 -, hogy elküldted számunkra az Elefhteria Arvanitaki: Erotiko -című számához a fordításodat! (Ελευθερία Αρβανιτάκη: Ερωτικό)
Innen, áttettem abba ahozzászólásba, ahol eredetileg szó esett róla, hogy egy helyen, könnyebben megtalálható, és elérhető legyen
https://www.hellasz.hu/forum/viewtopic.php?t=121&p=56760#56760
...ehelyett, egy másik videót illesztek ide, amin két híres előadó énekel:
(Köszönjük a Kalimera Eger! - görög témájú blogjának az ötletet! https://kalimeraeger.blog.hu/2.....s8WH5Ot1M0
Έλενα Παπαρίζου & Σάκης Ρουβάς / Elena Paparizou és Sakis Rouvas
Μουσική & Στίχοι: Γιάννης Χριστοδουλόπουλος / Zene és szöveg: Giannis Christodoulopoulos
Σκηνοθεσία: Γιάννης Παπαδάκος / Rendezte: Giannis Papadakos
Έτσι είναι η φάση φαντάσου ένα σκηνικό / Ez a helyzet; képzelj el egy jelenetet
που χεις ξεχάσει. / amit rég elfelejtettél már,
και το θυμαμαι μόνο εγώ / és csak én emlékszem rá!
Έτσι είναι η φάση λόγια με δάκρυα και απ τους δυο / Ez a helyzet: szavak és könnyek mindkettőnktől
πως να χωρίσεις μια ζωη σε ενα λεπτό / Hogyan választhatsz szét egy életet, egyetlen perc alatt?
Δεν θέλω να σε ξαναδώ / Nem akarlak látni újra!
Πάλι τα ιδια αρχίζουμε τώρα / Ugyanúgy, ugyanazokat kezdjük újra
πάλι τα ίδια τη λάθος την ώρα / Ugyanúgy, ugyan abban az elhibázott pillanatban
Βουνό τα κομμάτια κι εσυ ανηφόρα / Hegy lett a szilánkokból és Te, mész, haladsz felfelé
ποιος θ’αντέξει να ανεβεί / Ki lesz az, aki majd felér?
Πάλι τα ίδια περνάνε οι μέρες / Telnek, csak telnek ismét a napok
Τα λόγια που είπες πονανε σαν σφαίρες / A szavak, amiket mondtál, fájnak, mint a golyók
Πάλι τα ίδια μια θλίψη στα μάτια / Újra ugyanazok ismétlődnek, s a szemekben ismét ott a szomorúság
Δε φτιάχνονται φως μου / Nem épülhetnek - szemem fénye, áh! -
στην άμμο παλάτια / Homokra, álompaloták!
Μα εσυ όμως πάντα θα έχεις εμενα / De számodra - mindörökké -, ott leszek neked!
θα δείχνεις τον τρόπο να γίνουμε ενα / Megmutatod majd, hogyan válhatunk egyé!
Εσυ όμως πάντα θα έχεις εμένα / És számodra mégis, mindig ott leszek én!
και δε θα σ αφήσω ποτέ για κανένα / És nem engedlek át téged, soha, senkinek!
Έτσι είναι η φάση ησουν καλή επιλογή / Ez a helyzet: jó választás voltál
Κρύβεις σκοτάδια που ούτε τα είχα φανταστεί / Elrejted azokat a sötét dolgokat, amelyet soha el sem tudtam volna képzelni
Έτσι είναι η φάση τωρα για απάντηση εγώ / Ez a helyzet: válaszul, én
Φεύγω μακριά σου λίγο πριν πεις το σ’ αγαπώ / Csak elmegyek, elhagylak, mielőtt kimondanád, hogy szeretlek
δεν θέλω να σε ξαναδώ. / Nem akarlak újra látni.
Πάλι τα ιδια αρχίζουμε τώρα / Ugyanúgy, ugyanazokat ismételjük újra
πάλι τα ίδια τη λάθος την ώρα / Ugyan abban az elcseszett időben
Βουνό τα κομμάτια κι εσυ ανηφόρα / Hegy vált a szilánkokból, és te csak mész, haladsz fel..
ποιος θ’αντέξει να ανεβεί / Ki bír vajon feljutni a tetejére?
Πάλι τα ίδια περνάνε οι μέρες / Telnek, csak telnek ismét a napok
Τα λόγια που είπες πονανε σαν σφαίρες / A szavak, amiket kimondtál, fájnak, mint a golyók
Πάλι τα ίδια μια θλίψη στα μάτια / Újra csak ugyanazok ismétlődnek, a szemekben ismét szomorúság
Δε φτιάχνονται φως μου / Nem épülhetnek - óh, szemem fénye! -
στην άμμο παλάτια / A homokra; álompaloták!
Μα εσυ όμως πάντα θα έχεις εμενα / De számodra én mindig, örökre megleszek
θα δείχνεις τον τρόπο να γίνουμε ενα / Megmutatod majd, hogyan válhassunk eggyé!
Εσυ όμως πάντα θα έχεις εμένα / És én mégis, mindig, örökre megleszek neked!
και δε θα σ αφήσω ποτέ για κανένα / és soha, senkinek nem engedlek át téged!
Κλείνω τα μάτια μου, μερικές φορές / Néha néha lehunyom szemeimet
Ανοίγω το στόμα μου, να βάλω τις φωνές / Kiabálásra készen nyitom ki a szám
Μα δεν μ' ακούνε ότι λέω κι ότι πω / Bármit mondhatok, senki nem hallgat rám
Χαμένες λέξεις σαν στάλες στο νερό / Csöpögő vízként vesznek el a szavak
Μα δεν πειράζει, θα περάσει / De nincs semmi baj, majd elmúlik
Έτσι λέω εγώ, ο ο ο / Azt állítom én, ó ó ó
Μέρα με τη μέρα, τα βγάζω πέρα, όσο μπορώ / Nap mint nap sikerrel végzem a dolgaimat, ahogy tudom
Μεσ' την καρδιά μου, τι χαρά μου θα κρατώ / A szívembe zárva tartom meg az örömöm
Τότε δεν πειράζει έτσι λέω εγώ / Akkor nincs semmi baj, azt állítom én
Νοιώθω σαν βαρκούλα, επάνω στο νερό / Csónakként érzem magam a víz felszínén
Τα κύματα με παίρνουνε, χέι, χωρίς έλεγχο / Sodornak a hullámok, héj, veszettül
Ποιος θα μ' οδηγήσει στο σκοτάδι που περνώ / Ki vezet majd a sötétben, amivel küzdök
Το σκοτάδι που μένει στο μυαλό / A tudatban maradó sötétben
Μα δεν πειράζει, θα περάσει / De nincs semmi baj, majd elmúlik
Έτσι λέω εγώ, ο ο ο / Azt állítom én, ó ó ó
Μέρα με τη μέρα, τα βγάζω πέρα, όσο μπορώ / Nap mint nap sikerrel végzem a dolgaimat, ahogy tudom
Μεσ' την καρδιά μου, τι χαρά μου θα κρατώ / A szívembe zárva tartom meg az örömöm
Τότε δεν πειράζει έτσι λέω εγώ / Akkor nincs semmi baj, azt állítom én
Οουο, έι ει ει, όυουο / Ó ó ó, hej hej, ó ó ó
Έτσι λέω εγώ / Azt állítom én
Oo, oo, hey yeh yeh hey yeh yeh / Ó ó ó, hej je je je je
Oo oo oo / ú ú ú ú, naaaa, ú ú ú ú
Θα βάλω τις φωνές / Kiabálni fogok
Μα δεν πειράζει, θα περάσει / De nincs semmi baj, majd elmúlik
Έτσι λέω εγώ, ο ο ο / Azt állítom én, ó ó ó
Μέρα με τη μέρα, τα βγάζω πέρα, όσο μπορώ / Nap mint nap sikerrel végzem a dolgaimat, ahogy tudom
Μεσ' την καρδιά μου, τι χαρά μου θα κρατώ / A szívembe zárva tartom meg az örömöm
Τότε δεν πειράζει έτσι λέω εγώ / Akkor nincs semmi baj, azt állítom én
Μες στου Αιγαίου πρόβαλε να δεις / Az Égei tenger, nézd csak
Μες στου Αιγαίου, Αιγαίου τα νησιά / Az Égei, Égei tenger szigetei közt
Μες στου Αιγαίου τα νησιά / Az Égei tenger szigetei közt
άγγελοι φτερουγίζουν / Angyalok szárnyalnak
Και μέσα στο φτε πρόβαλ’ άστρι μου / És a szár- nézd csak csillagom
και μέσα στο φτε στο φτερούγισμα / És a szár-, a szárnyalás közepette
Α και μέσα στο φτερούγισμα / Á és a szárnyalás közepette
τριαντάφυλλα σκορπίζουν / Rózsák szóródnak szét
Αιγαίο μου γα βοήθα Παναγιά / Égei tengerem, szűz anya segíts
Αιγαίο μου γαλήνεψε / Égei tengerem nyugtasd meg
Ε ε αιγαίο μου γαλήνεψε / É é é Égei tengerem nyugtasd meg
τα γαλανά νερά σου / A kéklő vizedet
Να `ρθούνε τα ξε πρόβαλε να δεις / Hogy megjöjjenek az ide-, nézd csak
να `ρθούνε τα ξε τα ξενάκια σου / Hogy megjöjjenek az ide-, idegeneid
Α, να ρθούνε τα ξενάκια σου / Á, hogy megjöjjenek az idegeneid
στα ποθητά νησιά σου / A sóvárgott szigeteidre
Ροδόσταμο να βοήθα Παναγιά / Hogy rózsakertté szűz anyám segíts
ροδόσταμο να γίνουνε / Hogy rózsakertté váljanak
Α ροδόσταμο να γίνουνε / Á, rózsakertté váljanak
Αιγαίο τα νερά σου / Égei tenger a vizeid
#2498802020-05-19 19:31:47 Válasz a #249868. hozzászólásra
Köszönöm Smuk Gabinak, hogy elküldte, mivel a paródisztikusan átírt dalszöveget hallgatva, a már ezerszer hallott, és táncolt zenének eredeti dalszövege kimosódott a fejemből!
Köszönet Újdonsült Vaszilisz Barátomnak, aki szintén segítően csatlakozott a fordítóink táborába, s ez által magam is sokat tanulhatok (mégha újra is kell javítgatnom a nyersfordításaim jórészét!)
Alkistis Protopsalti: Na 'tan i hara ikopedo ( Borino Oro )
Γιασεμί μου φαντασμένο δε βαστώ. / Hej, tovább nem bírom, Jázmínom, Te drága,
Σ’ ένα τοίχο νοικιασμένο να κλειστώ. / Bérelt falak közé zárva!
Και να σκέφτομαι τα βράδια / És esténként gondolkodva, ábrándozva
όσα του γιαλού τα κύματα. / Annyit, mint tengeröbölben a viz, s hullámozva.
Με κουτιά της μπύρας άδεια. / Üres sörösdobozokkal
Να κατρακυλώ. / Fel- s alá keringve, járkálva
Öntelt jácintom nem bírok.
Bérelt falba zárkózni.
Este annyi gondolattal
amennyi a tengernek hulláma.
Üres sörösdobozokkal
Együtt gurulni.
Να `ταν η χαρά οικόπεδο / Bár volna a boldogság egy telek
κι άλλη μια φορά σαν παλιόπαιδο / S én, mint egy rosszcsont gyerek,
κι άλλη μια φορά βρε μάγισσα. / Ej - te boszorkány -, ha megint, én újra
Να γυρνούσα εκεί. / Visszatérhetnék oda!
Bár az öröm telek lenne
Énem, vásott kölyök benne
Még az egyszer, te boszorkány
Visszatérhetnék!
Να `χα κι ένα μπλε ποδήλατο / Oh, egy kék bringám ha volna,
να `πιανα το φως κι άντε φύλα το. / Hogy elkaphassam a fényt, fogd, és íme, óvjad!
Να `πιανα το φως και να `βγαινα / Hogy elkaphassam a fényt, és én, a kába
στην Αμερική. / Átkelhessek Amerikába!
Lehetne is egy kék bicajom
Elkapnám a fényt, te őrízd nagyon!
Elkapnám a fényt és kilépnék
Amerikába.
Τον κατήφορο θα πάρω / Megcélzom a lejtőt, indulok még máma,
και θα βγω. / És kivándorlok.
Μεροκάματο στο χάρο / Napi betevőmért, még a halálnak
δε χρωστώ. / Sem tartozok.
A lejtőn eleredek
és kimegyek.
A halálnak napszámmal
Nem lógok.
Με τον έρωτα παζάρια / Üzérkedve a Szerelemmel
μέσα στου γιαλού τα κύματα / A tenger hullámai közepette
την καρδιά την κάνω ζάρια / A szívemet kockára teszem,
κι όλα τα πουλώ. / És eladom mindenem!
A szerelemmel alkudni
A tenger hullámai közt
kockázok én a szívemmel
s eladom mindenem.
Να `ταν η χαρά οικόπεδο / Bár volna a boldogság egy telek
κι άλλη μια φορά σαν παλιόπαιδο. / Sén, mint egy rosszcsont gyerek,
Κι άλλη μια φορά βρε μάγισσα / Ej - te boszorkány -, ha megint, én újra
να γυρνούσα εκεί. / Visszatérhetnék oda!
Bár az öröm telek lenne
Énem, vásott kölyök benne
Még az egyszer, te boszorkány
Visszatérhetnék!
Να γυρνούσα εκεί που σ’ άφησα / Visszatérnék oda, ahol téged hagytalak,
κι άλλα στη ζωή τηλεγράφησα. / S hova az életben telegrafáltam örökkön
Κι άλλα στη ζωή περίμενα / Hiszen, a sorstól mást vártam éppen,
κι όχι φυλακή. / És nem a börtönt.
Vissza oda, ahol hagytalak
ahova oly sokat telegrafáltam,
ahol az élettől annyit vártam
és nem bebörtönzést.
Elnézést kérek Maxi-tól, de nem bírtam kivárni, amíg megírja a maga válozatát, bár lestoppolta:
Az alábbi Mikisz Theodorakisz által megzenésített vers írója Odisszeasz Elitisz (1911-1996), aki Krétán született Odisszeasz Alepudelisz néven. Családja Athénban költözött, ott végezte a középiskolát. Az egyetemet nem fejezte be, a családi szappankészítő-vállalkozásban dolgozott. 1935-ben jelennek meg első versei egy modernista lapban. 1940-ben már az olasz betolakodók ellen harcol. 1946-után az irodalomnak él. Bár a görögországi politikai csatározások az ő életébe is bele-beleszólnak. Éveket töltött Párizsban önkéntes száműzetésben. Hazájában számos felelős kulturális vezetői posztot tölt be (színház, rádió), s többször elismerték munkásságát.
Kezdetben játékos, felhőtlen költészete egyre komorodik, komolyodik. Legjelentősebb műve a „To axion eszti” (Méltó, 1959), mely lefedi a görög nép sorsát, történelmét, s a nagyszabású mű egyfajta modern evangéliummá lett. Theorakisz megzenésítette s ez ismertségéhez és népszerűségéhez is hozzájárult. Ebben is a modernizmus és a hagyomány fonódik össze, mint más műveiben is. S bár hatással voltak rá modern irányzatok mégsem lett ezek képviselője. Maga vallotta 1972-ben: „Soha nem voltam tanítványa a szürrealista iskolának. Találtam benne néhány olyan elemet, amelyek alkalmazkodtak a görög fényhez. Az európaiak és a nyugatiak a sötétben az éjszakában találnak misztikumot, mi görögök ezt a fényben találjuk meg, ami számunkra abszolút.” 1979-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
Magyarul „A nappal születése” című kötetében, illetve gyűjteményes munkákban olvashatók versei. Közülük is kiemelhető „A bolond gránátalmafa” című kötet, mely címét Elitisz egyik verséről kapta, s a borítóján a költő kollázsa látható. Ugyanis nemcsak költő volt, hanem festett, illusztrációkat és kollázsokat is készített.
Grigoris Bithikotsis / Odisseas Elytis-M. Theodorakis: Ena To Helidoni (1964)
Ένα το χελιδόνι κι η άνοιξη ακριβή / Egy csupán a fecske, s a tavasznak, nagy az ára!
για να γυρίσει ο ήλιος θέλει δουλειά πολλή / Hogy a napsugár ide visszatérjen, szükség van sok munkára!
Θέλει νεκροί χιλιάδες να `ναι στους τροχούς / Több ezer halott is kell, a kerekek alá, vagy a járgányok platóján…
Θέλει κι οι ζωντανοί να δίνουν το αίμα τους. / Szükség lesz élőkre is, akik majd a vérüket adják
Egy a fecske, s a Tavasz drága
A napfény visszatértéhez szükség van sok munkára
Halottak ezrei kellenek a kerekek mozgására
Az élők vére is kell a haladásra.
Θε μου Πρωτομάστορα μ' έχτισες μέσα στα βουνά / Én Istenem, Mester! Beleépítettél minket a hegyekbe,
Θε μου Πρωτομάστορα μ' έκλεισες μες στη θάλασσα! / Én Istenem, Mester, belezártál minket a tengerbe!
Én Istenem, első Mester, a hegyekbe gyúrtál engem
Én Istenem, első Mester, a tengerbe zártál engem!
Πάρθηκεν από μάγους το σώμα του Μαγιού / Varázslók ragadták magukkal Május holttestét,,
Το `χουνε θάψει σ' ένα μνήμα του πέλαγου / S a nyílt tenger egyik sírjába temették,
σ' ένα βαθύ πηγάδι το `χουνε κλειστό / Ott tartják zárva, egy mélységes kútban, lenn
μύρισε το σκοτάδι κι όλη η άβυσσος / Illata betölti a sötétséget, s mindent a hatalmas mélységben
Varázslók rabolták el Május testét
A tenger mély sírjába temették
Zárva tartják egy kút mélyén
illatozik tőle a sötétség, a mélység.
Θε μου Πρωτομάστορα μέσα στις πασχαλιές και Συ / Ó, Istenem, Mester, az orgonák között ott vagy Te
Θε μου Πρωτομάστορα μύρισες την Ανάσταση / Ó, Istenem, Mester,!Te, ki a feltámadást illatát megérezte!
Én Istenem, első Mester, ott vagy Te is, ahol az orgonák
Én Istenem, első Mester, megszimatoltad a Feltámadást.
Nincs beírva úticél.
Rebetiko, Laiko, Entekhno
