Εμείς τυχαία γνωριστήκαμε εμείς
Véletlenül találkoztunk
σ΄αυτό το σταυροδρόμι της ζωής
az élet egy kereszteződésén
μα τέλειωσε η αγάπη μας νωρίς
de a szerelmünk hamar véget ért
τώρα πια ούτε λέξη μη μου πεις
most már egy szót se szólsz hozzám többé
το ξέρω θα΄ρθουν δύσκολες βραδιές
tudom hogy nehéz éjszakák jönnek majd
θα γίνουνε κομμάτια οι καρδιές
a szívek darabokra törnek
δεν κλείνουν της αγάπης οι πληγές
a szerelem sebei nem gyógyulnak be
τι τα θες
tehát mit akarsz
Σ΄ερωτεύτηκα κι ακόμα πληρώνω
Beléd szerettem és még most is fizetek
με πόνο τα λάθη της καρδιάς
fájdalommal a szív hibáiért
μα χαλάλι σου κι ας ήσουν στο πλάϊ μου
de megérte még akkor is ha csak egyetlen szerelmes éjszakát
μόνο αγάπη μια βραδιάς
lettél volna mellettem
Σ΄ερωτεύτηκα κι ακόμα πονάω
Beléd szerettem és még mindig fáj
που λείπεις και ζω στην ερημιά
hiányzol és magányban élek
μα χαλάλι σου γιατί σαν εσένα
de megérte mert így mint téged
στον κόσμο δεν λάτρεψα καμιά
a világon senkit nem imádtam
Χθες στα μάτια με κοιτούσες μέχρι χθες
Tegnap még a szemeimbe néztél, tegnapig
μα τώρα είναι άδειες οι βραδιές
de most üresek az éjszakák
γιατί αλλάζουν δρόμο οι καρδιές
mert utat változtattak a szívek
τι τα θες
tehát mit akarsz
Σ΄ερωτεύτηκα κι ακόμα πληρώνω
Beléd szerettem és még most is fizetek
με πόνο τα λάθη της καρδιάς
fájdalommal a szív hibáiért
μα χαλάλι σου κι ας ήσουν στο πλάϊ μου
de megérte még akkor is ha csak egyetlen szerelmes éjszakát
μόνο αγάπη μια βραδιάς
lettél volna mellettem
Σ΄ερωτεύτηκα κι ακόμα πονάω
Beléd szerettem és még mindig fáj
που λείπεις και ζω στην ερημιά
hiányzol és magányban élek
μα χαλάλι σου γιατί σαν εσένα
de megérte mert így mint téged
στον κόσμο δεν λάτρεψα καμιά
a világon senkit nem imádtam
Πόσες βραδιές σε αναζητώ
Hány éjszaka kerestelek téged
Δεν έπαψα ποτέ να σε σκέφτομαι
Soha nem szűntem meg gondolni rád
Να λέω για σένανε πως κι αν σε έχασα
Azt mondani rólad hogy még ha el is veszítettelek
Δε σε ξέχασα καρδιάς κομμάτι μου
El nem felejtettelek, a szívem része vagy
Γέλιο και δάκρι μου
A nevetésem és a könnycseppem
Δε χωρίζουν οι καρδιές
A szívek nem válnak el
Δε ξεχνιούνται οι στιγμές
Nem felejtődnek el a percek
Δε σβήνει έτσι μια ζωή
Nem lehet kitörölni így egy életet
Που περάσαμε μαζί
Amit együtt töltöttünk
Θα είναι ψέμα αν σου πω
Hazugság ha azt mondom neked
Ότι πια δε σ´ αγαπώ
Hogy már nem szeretlek
Θα ζεις στο αίμα μου
A véremben élsz
Αρχή και τέρμα μου
Te vagy a kezdet és a vég
Είναι στιγμές που νοσταλγώ
Vannak percek amikor nosztalgiázom
Τις νύχτες αγκαλιά που μεθούσαμε
Az éjszakákról amikor egymás karjaiban részegedtünk meg
Κι όλα τα ζούσαμε
És mindenről amit átéltünk
Δεν ξεπεράσα όσα πέρασα
Nem jutottam túl azon amin keresztülmentem
Καρδιάς κομμάτι μου
A szívem része vagy
Γέλιο και δάκρι μου
A nevetésem és a könnycseppem
Όλα καλά
Minden rendben
ισορροπίες πετυχαίνω για να ζήσω
sikerült egyensúlyokat megélnem
σε ουτοπίες καταφέρνω να κρυφτώ
utópiákban elrejtőznöm
και ας μην καλύπτεται η άδεια σου η θέση
és hadd ne töltödjön be a te üres helyed
όλα καλά
minden rendben
αλλά απόψε δεξιά μου και μπροστά
de ma éjjel a jobb oldalamon és előttem
το πρόσωπό μου προσπερνάς εσύ ξυστά
az arcom mellett közvetlenül haladsz el
πες μια ευχή μου λέει το άστρο που θα πέσει
kivánj egyet mondja a csillag amely le fog hullani
Αν κάπου κάποτε
Ha valahol valamikor
τυχαία σε έβλεπα
véletlenül látnálak
τρελά θα χτύπαγε η καρδιά μου και θα έτρεμα
a szívem őrülten dobogna és remegnék
αν κάπου κάποτε
ha valahol valamikor
για άλλον έλιωνες
valaki másért olvadnál el
με την εικόνα αυτή καρδιά μου θα με τέλειωνες
ezzel a képpel végeznél a szívemmel
αν κάπου κάποτε με δεις
ha valahol valamikor látsz engem
να μη σε δω, αυτό θα ευχηθώ
én ne lássalak, azt kívánom
Όλα καλά
Minden rendben
αγαπημένοι και κυρίως μακριά
szerelmesen de leginkább távol egymástól
η απουσία σου μου έπεσε βαριά
a hiányod nehéz teher a vállamon
μα ημερεύω τα αγρίμια στην ψυχή μου
de vadakat szelídítek a lelkemben
όλα καλά
minden rendben
αλλά απόψε μου έχεις φέρει ταραχή
de ma éjjel nyugtalanságot hoztál
και εγώ που ούτε να σε δω ζωγραφιστή
hogy ne is lássalak többé
αυτή θα είναι στ' αστέρι η ευχή μου
ez lesz az én kivánságom a csillagokhoz
Αν κάπου κάποτε
Ha valahol valamikor
τυχαία σε έβλεπα
véletlenül látnálak
τρελά θα χτύπαγε η καρδιά μου και θα έτρεμα
a szívem őrülten dobogna és remegnék
αν κάπου κάποτε
ha valahol valamikor
για άλλον έλιωνες
valaki másért olvadnál el
με την εικόνα αυτή καρδιά μου θα με τέλειωνες
ezzel a képpel végeznél a szívemmel
αν κάπου κάποτε με δεις
ha valahol valamikor látsz engem
να μη σε δω, αυτό θα ευχηθώ
én ne lássalak, azt kívánom
Από τότε που’χεις φύγει, ίδια η σκηνή
Mióta elmentél ugyanazok a jelenetek
το φεγγάρι να με πνίγει, πουθενά εσύ
a Hold folytogat, és te nem vagy sehol
Η αγάπη δε σου πάει όμως σ’ αγαπώ
A szerelem nem áll jól neked, de én így is szeretlek
και σε όποιον με ρωτάει
és ha bárki megkérdezi
δε θα πω πως πέρασε αυτό
nem fogom megmondani hogy mindez elmúlt
Θα μου περάσει
El fog múlni
μ’έναν τρόπο μαγικό
valamilyen mágikus módon
στα δυο θα σπάσει
két darabba fog törni
τ’όνομά σου το μιρκό
a neved
Στο μηδέν μου έχω φτάσει
A nullához érkeztem
μα θα πιάσω ουρανό
de megérintem majd az eget
θα μου περάσει
Túl fogom ezt élni
Το καινούριο καλοκαίρι, πού το κρύβεις, πού
Az új nyarat, hova rejtetted el, hova
όπως τα’χεις καταφέρει, θα με βρει αλλού
ahogy elrendezted, máshol fog rám találni
στον αέρα κύκλους κάνω, νιώθω τα κενά
a levegőben köröket írok le, érzem az ürességet
πώς να πάω παραπάνω
hogy folytassam tovább
στο μυαλό μου έρχεσαι συχνά
amikor állandóan az eszemben jutsz
Θα μου περάσει
El fog múlni
μ’έναν τρόπο μαγικό
valamilyen mágikus módon
στα δυο θα σπάσει
két darabba fog törni
τ’όνομά σου το μιρκό
a neved
Στο μηδέν μου έχω φτάσει
A nullához érkeztem
μα θα πιάσω ουρανό
de megérintem majd az eget
θα μου περάσει
Túl fogom ezt élni
Άλλος φτάνει στο Ντουμπάι, άλλος ως την Αμοργό / Állos ftáni sto Dubái, állos os tin Amorghó
ο καθένας κάπου πάει μα όλοι θα΄ρθουν πάλι εδώ / o kathénas kápu páji má óli thá΄rthun páli edhó
Πάντα μεσ΄ την ίδια πόλη, πάντα μεσ΄το ίδιο γκρι / Pánda mes΄ tin ídhjá póli, pánda mes΄to ídhjo grí
μα απ΄το γκρίζο μέσα σκάει μια υπόγεια γιορτή / má áp΄to ngrízo mésa skáj mjá ipójía jortí
Van, aki Dubaiba utazik, van aki Amorgoszba megy,
Mindenki megy valahová, de mindenki újra visszatér ide
Mindig ugyanabban a városba, mindig ugyanabban szürkeségbe
Ám, ebből a szürkeségből, előillan, kitörhet egy mélyről jövő ÜNNEP..!
Κάνε το χειμώνα καλοκαίρι / Káne to himóna kalokeíri
κάνε το μπαλκόνι σου νησί / káne to balkóni su nisí
ό,τι θέλει ο άνθρωπος καρδιά μου το μπορεί / ó,ti théli o ánthropos kardhjá mu to borí
Κάνε το χειμώνα καλοκαίρι / Káne to himóna kalokéri
κάνε τη Δευτέρα Κυριακή / káne ti Dheftéra Kirjákí
όλα τ΄αδιέξοδα σε βγάζουν στη ζωή / óla t΄adhjéksodha se vgházun sti zoí
Változtasd hát nyárrá a telet!
Alakíts az erkélyedből szigetet!
Amit az ember akar, meg tudja tenni - szívem!
Változtasd nyárrá a telet!
Csinálj a hétfőből vasárnapot!
Minden zsákutca az ÉLET-be vezet!
Ο ένας πάει πρώτη θέση ο άλλος στη τουριστική / O énas páji próti thési o állos sti turistikí
όμως και οι δυο γυρνάνε μεσ΄ την ίδια φυλακή / ómos ke i dhjo jírnáne mes΄ tin ídhjá filakí
Έτσι είναι αυτός ο κόσμος, μα αν εσύ τον δεις αλλιώς / Éci íne aftós o kózmos, má án esi ton dhis alljós
ανατρέπεται και πέφτει, σπάει ο κόσμος ο παλιός / anatrépete ke péftei, spáji o kózmos o paljós
Van, aki első osztályon utazik, van, aki fapadosra fér fel
De vissza, mindketten ugyanabba a börtönbe térnek
Ilyen hát ez a világ, de ha te mégis másképp látod,
Felborul és lehull, összetörik a régi világod..!
Κάνε το χειμώνα καλοκαίρι / Káne to himóna kalokeíri
κάνε το μπαλκόνι σου νησί / káne to balkóni su nisí
ό,τι θέλει ο άνθρωπος καρδιά μου το μπορεί / ó,ti théli o ánthropos kardhjá mu to borí
Κάνε το χειμώνα καλοκαίρι / Káne to himóna kalokéri
κάνε τη Δευτέρα Κυριακή / káne ti Dheftéra Kirjákí
όλα τ΄αδιέξοδα σε βγάζουν στη ζωή / óla t΄adhjéksodha se vgházun sti zoí
Változtasd hát nyárrá a telet!
Alakíts az erkélyedből szigetet!
Amit az ember akar, meg tudja tenni - szívem!
Változtasd nyárrá a telet!
Csinálj a hétfőből vasárnapot!
Minden zsákutca az ÉLET-be vezet..!
Azt mondják, hogy akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni...
A minap elhunyt Giannis Kotsiras...
..névrokona.
Kár érte, hiszen egy 24 éves fiatal labdarúgóról van szó...! Ennek ellenére, sokan fellélegeztek, hiszen nem a kedvenc énekes bálványukról volt szó.
Álljon hát emlékül e dal mindazoknak, akik most, vagy a közelmúltban hunytak el...!
És e keserű tény is tegyen felkiáltó jelet, figyelmeztessen bennünket arra - akik még itt vagyunk, és élünk, és még megadatik számunkra a lehetőség, hogy lássuk és értékeljük-, hogy mennyi pozitív oldala van az életnek! Örülnünk kell minden pillanatnak, amit még megélhetünk, és ha tudunk, segítsünk másoknak is, hogy ezt megtehessék!
Koncentráljunk az élet pozitív dolgaira, hiszen, talán ettől válhat értékesebbé az életünk! Kívánom, hogy örömmel megélhessük minden pillanatát, és adjunk hálát a lehetőségnek, hogy mi folyton újjá tudunk születni, és fejlődni!
Éljen hát minden szülinapos! És mindenki, aki minden nap újjá tud születni - vagy legalább megpróbálja!
Στίχοι: Ελένη Ζιώγα
Μουσική: Αντώνης Μιτζέλος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Κότσιρας
Έτσι όπως σ' έχω αγκαλιά / Éci ópos s' ého angaljá
κι έχεις ακουμπήσει στα σεντόνια / ki éhis akumbísi sta sedónyá
Θεέ μου λέω η πρώτη μας βραδιά / Theé mu léo i próti mas vradhjá
κάνε να κρατήσει χίλια χρόνια / káne na kratísi híljá hrónyá
Így, ahogy most a karjaimban tartalak, és ahogy tested a lepedőket érinti... Istenem - mondom -, az első éjszaka bár tartana ezer évig is!
Πάνω απ' το απαλό σου το κορμί / Páno áp' to apaló su to kormí
πίνω σαν το μέλι τις σταγόνες / píno san to méli tis staghónes
έλα να πετάξουμε μαζί / éla na petáksume mazí
πάντα ερωτευμένοι στους αιώνες / pánda erotevméni stus eónes
Fenn, a puha testedről Iszom - akár a mézet - a cseppeket Gyere, repüljünk együtt Évszázadokon át, örök szerelemmel!
Άγγιξέ με ζάλισέ με πάρε με ψηλά / Ángiksé me zálisé me páre me psilá
φίλησέ με τύλιξέ με στα χέρια σου ζεστά / fílisé me tíliksé me sta hérjá su zestá
κι ας το πούμε κι ας ορκιστούμε κάθε μας βραδιά / ki as to púme ki as orkistúme káthe mas vradhjá
όσο ζούμε να ξαναζούμε την πρώτη μας φορά / óso zúme na ksanazúme tin próti mas forá
Érints meg, szédíts el, fel, a magasba ragadj! Csókolj meg, s be, a kezed melegével takarj! Hadd mondjuk, hadd fogadjuk meg minden esténken akár: Amíg csak élünk, az első alkalmat újra és újra: éljük át!
Όπως αφηνόμαστε γλυκά / Ópos afinómaste ghliká
τώρα νυσταγμένοι στο κρεβάτι / tóra nistaghméni sto kreváti
Θεέ μου λέω να 'μαστε καλά / Theé mu léo na 'maste kalá
πάντα ξεχασμένοι στην αγάπη / pánda ksehazméni stin aghápi
Ahogy édesdeden elengedjük magunkat Most álmosan, az ágyban fetrengve Istenem - mondom -, hadd legyünk boldogak, Örökké, belefeledkezve a szerelembe!
Έχεις κουραστεί μα εγώ είμαι εδώ / Éhis kurastí ma eghó eíme edhó
γείρε στο κορμί μου και κοιμήσου / jíre sto kormí mu ke kimísu
όπου και να βγει θα σ' αγαπώ / ópu ke na vjí thá s' aghapó
έγινε η ζωή μου πια δική σου / éjine i zoí mu pja dhikí su
Belefáradtál, de én itt vagyok Jöjj, bújj a testemhez, s aludjál! Bármi is lesz, én szeretni foglak Életem, már a Te életeddé vált!
Άγγιξέ με ζάλισέ με πάρε με ψηλά / Ángiksé me zálisé me páre me psilá
φίλησέ με τύλιξέ με στα χέρια σου ζεστά / fílisé me tíliksé me sta héria su zestá
κι ας το πούμε κι ας ορκιστούμε κάθε μας βραδιά / ki as to púme ki as orkistúme káthe mas vradhjá
όσο ζούμε να ξαναζούμε την πρώτη μας φορά / óso zúme na ksanazúme tin próti mas forá / x2
Érints meg, szédíts el, fel, a magasba ragadj! Csókolj meg, s be, a kezed melegével takarj! Hadd mondjuk, hadd fogadjuk meg minden esténken akár: Amíg csak élünk, az első alkalmat újra és újra: éljük át!
Δεν με σκέφτεσαι όσο κι αν σε θέλω
Nem gondolsz rám bármennyire is akarlak
κι άλλη μια βραδιά φεύγεις κι υποφέρω
és megint egy éjszaka amikor elmész és én szenvedek
Δεν με σκέφτεσαι σ' έχω και δεν σ' έχω
Nem gondolsz rám az enyém vagy de mégse
δίπλα σου να ζω έτσι δεν αντέχω
melletted élni így én nem bírok
Πριν ξημερώσει ξέρω πάλι θα 'χεις φύγει
Mielőtt eljön a hajnal tudom megint elmész
και σαν φωτιά η ίδια σκέψη με τυλίγει
és mint a tűz ugyanaz a gondolat kerít hatalmába
Αυτό το αντίο που μου λες το έχω άχτι
Ezt a búcsút amit mondasz nekem utálom
γιατί σκορπίζει τη χαρά μου σαν την στάχτη
mert szétfújja a boldogságom mint a hamut
Δεν με σκέφτεσαι όσο κι αν σε θέλω
Nem gondolsz rám bármennyire is akarlak
κι άλλη μια βραδιά φεύγεις κι υποφέρω
és megint egy éjszaka amikor elmész és én szenvedek
Δεν με σκέφτεσαι σ' έχω και δεν σ' έχω
Nem gondolsz rám az enyém vagy de mégse
δίπλα σου να ζω έτσι δεν αντέχω
melletted élni így én nem bírok
Πριν ξημερώσει θα μου πεις μ' ένα φιλί σου
Mielőtt eljön a hajnal azt mondod nekem egy csókoddal
Για μένα ζεις μα δεν μπορώ να 'μαι μαζί σου
Hogy értem élsz de mégse lehetek veled
Χίλια γιατί κάθε γιορτή μου κάνουν θλίψη
Millió miért teszi szomorúvá minden ünnepem
Και συ να λες κάθε φορά πως σου 'χω λείψει
és te azt mondod minden alkalommal mennyire hiányoztam neked
Δεν με σκέφτεσαι όσο κι αν σε θέλω
Nem gondolsz rám bármennyire is akarlak
κι άλλη μια βραδιά φεύγεις κι υποφέρω
és megint egy éjszaka amikor elmész és én szenvedek
Δεν με σκέφτεσαι σ' έχω και δεν σ' έχω
Nem gondolsz rám az enyém vagy de mégse
δίπλα σου να ζω έτσι δεν αντέχω
melletted élni így én nem bírok
Όποιο δρόμο διάλεξα μ' έβγαλε μπροστά σου
Bármelyik utat is választottam hozzád vezetett
Άλλαξα συνήθειες φίλους και ζωή
Megváltoztattam a szokásaimat, a barátaimat, az életemet
Κι όλα μου τα όνειρα έχουν το όνομα σου
És minden álmom a te nevedet viseli
Μα δεν κάνεις κάτι μάτια μου κι εσύ
De te mégse teszel semmit drágám
Εγώ που έδωσα σε σένα μια φορά
Én aki adtam neked egyszer
για να πετάξεις δυο κατάλευκα φτερά
két fehér szárnyat hogy repülhess
έμεινα πίσω να κοιτώ τον ουρανό
hátramaradtam hogy az eget bámuljam
να με κρατήσεις πριν να πέσω στο κενό
hogy elkapj mielőtt a szakadékba esem
Δεν πήρα απάντηση όταν ρώτησα γιατί
Nem vártam meg a választ amikor kérdeztem miért
δεν περισσεύει και για μένα μια στιγμή
egyetlen perc sem maradt a számomra
τότε κατάλαβα πως ήτανε αργά
akkor megértettem hogy már késő volt
να ζήσω πάλι απ΄την αρχή
hogy újra kezdjek elölről
μία αγάπη σαν κι αυτή
egy olyan szerelmet mint ez
αφού μου πήρες πριν να φύγεις τη ζωή
mivel elvetted az életemet mielőtt elmentél
Έχει τελειώσει, μ΄έχεις προδώσει
Véget ért, elárultál engem
στη μοναξιά μου ακροβατώ
a magányom kötelén táncolok
κι εσύ το χέρι να πιαστώ δε μου΄χεις δώσει
és te nem adtad a kezed hogy elkapjam
Έχει τελειώσει, μ΄έχεις προδώσει
Véget ért, elárultál engem
εγώ δε ζήτησα πολλά
én nem kértem sokat
ας ήταν μόνο μια φορά να μ΄είχες νιώσει
csak hogy egyszer éreztél volna engem
Εγώ που έδωσα σε σένα μια φορά
Én aki adtam neked egyszer
να μη κρυώσεις της καρδιάς μου τη φωτιά
tüzet a szívemben hogy ne fázz
έμεινα πίσω μήπως βρω μια αφορμή
hátramaradtam, talán megtalálom az okát
να ζήσω πάλι απ΄την αρχή
hogy elölről kezdhessek
μία αγάπη σαν κι αυτή
egy olyan szerelmet mint ez
αφού μου πήρες πριν να φύγεις τη ζωή.
mivel elvetted az életemet mielőtt elmentél.
Μουσική - Στίχοι / Zene és Dalszöveg: Παντελής Παντελίδης / Pandelis Pandelidis
Τι να σου πω τρομάζω και φοβάμαι
Mit mondjak, félek és szörnyen érzem magam
Στο σ'αγαπώ κοντά σου πάλι θα 'μαι
Ha azt mondod "szeretlek" újra melletted leszek
Μένω εδώ γιατί τα όνειρα τα έκανα μαζί σου
Itt maradok mert az álmokat veled együtt álmodtam
Ισορροπώντας τη ζωή μου μες στα κύματα
Egyensúlyozom az életem a hullámok közt
Μένω εδώ όλο το βράδυ να χαϊδεύω το κορμί σου
Itt maradok hogy simogassam a tested egész éjszaka
Δίνοντας λύσεις στα μεγάλα μας προβλήματα
És megoldást keressek a nagy problémáinkra
Μα για φαντάσου όλα τα ρούχα μου να λείπουν απ' τα σχοινιά σου...
De csak képzeld el hogy az összes ruhám hiányzik a szárítóköteledről...
Τι να σου πω τρομάζω και φοβάμαι
Mit mondjak, félek és szörnyen érzem magam
Νύχτες κακές δε θέλω να θυμάμαι
A rossz éjszakákra nem akarok emlékezni
Μένω εδώ γιατί τα όνειρα τα έκανα μαζί σου
Itt maradok mert az álmokat veled együtt álmodtam
Ισορροπώντας τη ζωή μου μες στα κύματα
Egyensúlyozom az életem a hullámok közt
Μένω εδώ όλο το βράδυ να χαϊδεύω το κορμί σου
Itt maradok hogy simogassam a tested egész éjszaka
Δίνοντας λύσεις στα μεγάλα μας προβλήματα
És megoldást keressek a nagy problémáinkra
Μα για φαντάσου όλα τα ρούχα μου να λείπουν απ' τα σχοινιά σου...
De csak képzeld el hogy az összes ruhám hiányzik a szárítóköteledről...
Μα για φαντάσου, διπλό κρεβάτι που 'χει μόνο τη μεριά σου...
De csak képzelj el egy dupla ágyat ahol csak a te oldalad van...
A 19 éves Stelios Tsakonas rekordot döntött a fenti dal előadásával!
Πέρασα τρεις νύχτες της φυγής σου το μαρτύριο
Három éjszakát vészeltem át kínok közt miután elmentél
το ήπια της σιωπής το δηλητήριο
a csöndet mint mérget ittam
για μένα το αντίο σου μυστήριο, πυκνό.
a búcsúd számomra sötét rejtély
Πέρασα σαν σφαίρα τον αέρα τον ακίνητο
Átsuhantam a csöndes levegőn mint egy puskagolyó
με τέρμα μουσική στο αυτοκίνητο
hasító zenével az autóban
το πρόσωπό σου πάλι ευσυγκίνητο, να δω.
hogy újra lássam az érzelgős arcodat.
Πέρασα να πω μιά καλησπέρα μα δεν άνοιξες
Átugrottam hogy jó estét kivánjak de te nem nyitottál
στην πόρτα σου να είμαι απ' έξω τ' άντεξες
ajtót, kibírtad hogy kint maradjak
δεν άξιζα το φέρσιμό σου αυτό.
én ezt nem érdemeltem meg.
Πέρασα να πω μιά καλησπέρα και μου κρύφτηκες
Átugrottam hogy jó estét kivánjak de elbújtál előlem
στον έρωτα που έκρυβες ανοίχτηκες
a szerelemben ahol elrejtőztél megnyíltál
και αυτό θα στο κρατάω όσο ζω.
és ezt megtartom amíg élek.
Πέρασα φανάρια μου και άμυνες με κόκκινο
Átmentem a piros lámpákon kockázatot vállalva
στο σύμπαν σου να 'ρθω το θεοσκότεινο
hogy az éjsötét világodba jöjjek
μου λείπεις και αυτό είναι ανθρώπινο, να πω.
hiányzol, és ez teljesen emberi, én azt mondom.
Πέρασα τρεις νύχτες που τα δίχτυα σου δεν ξέπλεξα
Átvészeltem három éjszakát úgy hogy nem oldottam ki a hálódat
εκεί που μένεις με λαχτάρα έτρεξα
vágyakozva futottam oda ahol laksz
συγνώμη να ζητήσω αν κάπου έφταιξα κι εγώ.
hogy bocsánatot kérjek ha vétkes vagyok valamiben.
Πέρασα να πω μιά καλησπέρα μα δεν άνοιξες
Átugrottam hogy jó estét kivánjak de te nem nyitottál
στην πόρτα σου να είμαι απ' έξω τ' άντεξες
ajtót, kibírtad hogy kint maradjak
δεν άξιζα το φέρσιμό σου αυτό.
én ezt nem érdemeltem meg.
Πέρασα να πω μιά καλησπέρα και μου κρύφτηκες
Átugrottam hogy jó estét kivánjak de elbújtál előlem
στον έρωτα που έκρυβες ανοίχτηκες
a szerelemben ahol elrejtőztél megnyíltál
και αυτό θα στο κρατάω όσο ζω.
és ezt megtartom amíg élek.
Είναι τόσες εικόνες που σε θυμίζουν
Annyi kép van ami rád emlékeztet
και στιγμές που το ξέρω πως δεν γυρίζουν
és a percekre amik tudom nem jönnek vissza többé
και αν στα μάτια κυλάει κρυφά το δάκρυ
és akkor is ha a szemeimben könnyek folynak titokban
δεν θα αφήσω να σβήσει αυτή η αγάπη
nem hagyom eltörölni ezt a szerelmet
Όνειρο ήσουν μα χάθηκες
Álom voltál de eltüntél
ποτέ δεν νοιάστηκες πως νιώθω εγώ
soha nem érdekelt én hogy érzek
άδειασαν ξαφνικά τα βράδια μου
hirtelen üressé váltak az éjszakáim
δεν έχω τίποτα να ονειρευτώ
nincs semmi amiről álmodozhatnék
Όνειρο ήσουν μα ξημέρωσε
Álom voltál de jött a hajnal
γρήγορα τελείωσε δεν είσαι εδώ
gyorsan vége lett és nem vagy itt
σαν καλοκαίρι δίχως θάλασσες
mint a nyár tenger nélkül
όλα τα χάλασες και πως να ζω
mindent tönkretettél és én hogy éljek így
Στην καρδιά την δική μου δεν έχει θέση
A szívemben nincs helye
δεν μπορεί άλλη αγάπη να με χωρέσει
egy másik szerelem nem tud nekem megfelelni
όλα γύρω από σένα ξανά γυρνάμε
minden csak körülötted forog és újra visszatérünk
είσαι αγάπη από ‘κείνες που δεν περνάνε
azok közül a szerelmek közül való vagy amik nem múlnak el
Τόση μοναξιά δεν αντέχω πια
Ennyi magányt nem tudok többé elviselni
μακριά σου πως να ζω
távol tőled hogyan tudnék élni
θέλω να σε δω μόνο να σου πω
látni akarlak csak hogy megmondjam
πως για μένα είσαι εδώ
hogy számomra itt vagy
δεν έχεις φύγει
nem mentél el
Είναι τόσες εικόνες που σε θυμίζουν
Annyi kép van ami rád emlékeztet
και στιγμές που το ξέρω πως δεν γυρίζουν…
és a percekre amik tudom nem jönnek vissza többé...
Ζούσε κάποτε στον κόσμο τον αγιάτρευτο / Élt valamikor e gyógyíthatatlan világban
Ένα αγόρι ξεχασμένο κι απροστάτευτο. / Egy fiú, elfeledetten és védtelenül.
Είχε ένα μικρό ταμπούρλο και το βάραγε. / Volt egy kis dobja, s azt ütögette.
Τι ψυχή βασανισμένη να `ταν άραγε; / Vajon, mily meggyötört lélek lehetett?
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Η γειτονιά του δεν το κράταγε. / A környéken élők nem viselték el
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Τους δρόμους πήρε και περπάταγε. / Vándorlásbai kezdett, az utakat rótta
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Καπνός τριγύρω δε φαινότανε / Füst, körötte nem látszott
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Μα κάπου πόλεμος γινότανε. / De valahol, háború folyt.
Τι τα θέλει τα βιβλία και τα γράμματα / Mihez kellenének a könyvek, betűk, nagyon,
Σ’ όλους έρχονται μια μέρα τα γεράματα. / Hisz mindenkihez bekopog az öregkor egy napon.
Τι τα θέλει τα παλάτια, τα μαλάματα. / Mihez kezdünk a palotákkal, gazdagsággal,
Η ζωή κυλάει με δάκρυα και με κλάματα. / Mikor az élet zajlik, telve a könnyel, és sírással.
[/color]
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Κανένας τόπος δεν τον χώραγε / Nincs, egyetlen hely sincs számára
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Στις ερημιές μακριά προχώραγε. / Messzi, néptelen vadonban tört utat.
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Ούτ’ ένα φύλλο δεν κουνιότανε / Egyetlen levél sem rezdült
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Μα κάπου πόλεμος γινότανε. / De valahol, háború folyt.
Νύχτα μέρα περπατούσε ασταμάτητα / Éjjel-nappal ment, fáradhatatlanul menetelt
Σε λαγκάδια φουντωμένα, δάση απάτητα. / A terebélyes völgyekben, az úttalan erdőkben.
Μα στου ποταμού την άκρη που αργοκύλαγε, / Ám, egy lassan hömpölygő folyó szegletén,
Το τσακάλι του πολέμου παραφύλαγε. / A háború várt rá lesben, sakálként.
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Με τ’ άγριο νύχι του σημάδεψε / Őt, vad karmaival vette célba
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Και μια ζωούλα ακόμα κλάδεψε. / És még elkaszált egy másik kisállatot.
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Τ’ αγόρι λες ονειρευότανε / A fiú, azt hitte álmodik
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Μα γύρω πόλεμος γινότανε. / De körötte, háború folyik.
Κι όταν στις κορφές απάνω μέρα χάραξε / És amikor a hegycsúcsok felett, felvirradt a nap
Στη μικρή καρδιά του μέσα κάτι σπάραξε. / Kicsiny szívében, benn, valami elszakadt.
Έτσι πέρασε στη χώρα του αμίλητου / Így vonult át az országon; hallgatagon, némán,
Και τ’ αγρίμια του άλλου κόσμου γίναν φίλοι του. / És váltak a másvilágnak vadjai a barátaivá.
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Της γης ο κόρφος δεν τον χώρεσε / A földnek ormain sehol nem lelt helyre
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Στον ουρανό βαθιά προχώρησε. / Ment, menetelt egyenest a mennybe.
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Ταμπούρλο πια δεν ακουγότανε / Dobszó már nem hallatszott
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Μα πάντα πόλεμος γινότανε. / De örökösen-folyton háború zajlott.
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Ταμπούρλο πια δεν ακουγότανε / Dobszó már nem hallatszott
Ταμ ταμ ταμ ταμ / Tam tam tam tam
Μα πάντα πόλεμος γινότανε. / De örökösen-folyton háború zajlott.
Αφιέρωμα στον Βασίλη Παπακωνσταντίνου Σάββατο 31 Ιανουαρίου 2015
Στίχοι: Οδυσσέας Ιωάννου
Μουσική: Charles Aznavour
Δίσκος: Το παιχνίδι παίζεται
Έβαζες ψεύτικες φωνές, γελούσες κι έκανες πως κλαις
κι εγώ παιδί, α, ρε μαμά.
Hamis hangokat adtál ki, nevettél, s úgy tettél, mintha sírnál
És én, a kisgyerek.., eh! Anyukám!
Πίσω μου τρέχεις μια ζωή, με ένα πιάτο και μια ευχή
τότε με κράταγες σφιχτά, τώρα κοιτάς από μακριά.
Mögöttem rohangálsz egy életen át, egy tányérral, és egy imával
Akkor még szorosan tartottál, most csak messziről nézel, fentről.
Μέσα απ` τα δόντια να μιλάς, σ` ακούω σαν τώρα "Μη με σκας"
"Δε θα σε ανεχτεί κανείς"
"Θα πας χαμένος, θα το δεις", α, ρε μαμά.
A fogaidon keresztül szűröd a szavakat, most is hallom; "- Ne idegesíts!"
"Más ezt nem fogja eltűrni!"
"Elveszejted magad, meglásd!" - Eh..! Édesanyám!
Aztán, szavak a papírra vetve "- Sajnálom, én nagyon szeretlek!"
"Itt vagyok veled!" - Eh, anyukám!
Ζωγράφιζες και μια καρδιά, με νίκαγες με ζαβολιά
κι έβαζες πάντα στο πικάπ το δίσκο με το Ave Maria
Ave Maria.
Még egy szívecskét is rajzoltál, csalással győztél le,
És folyton azt a lemezt tetted fel, az Ave Maria-val!
Ave Maria...!
Χανόσουνα στη μουσική, εσύ γινόσουν το παιδί
κι εγώ ένας άγγελος στη γη, να σε προσέχω μια ζωή.
A zenébe burkolóztál, belevesztél, és te váltál gyerekké,
S én meg egy angyallá a földön, hogy őrizzelek egy életen át.
Τις πόρτες άνοιγες στο φως, να μπει ο ήλιος κι ο θεός
να μας φυλάει, α, ρε μαμά.
Az ajtókat kitártad a fénynek, hogy a nap, és a Jóisten belépjen
Hogy vigyázzon ránk, eh, eh anyám!.
Τα βράδια ήσουν μια αγκαλιά κι ανάμεσα απ` τα φιλιά
έκανες τη φωνή λαγού, το λύκο και την αλεπού.
Éjszakánként maga voltál az ölelés, s a csókjaid között
A nyúl hangját utánoztad, a farkasét, meg a rókáét.
Και όταν γύριζα αργά "θα σου τα πάρω τα κλειδιά"
"θα βρεις τις πόρτες πια κλειστές"
"θα με πεθάνεις, αυτό θες;" α, ρε μαμά.
És amikor későn értem haza: "-Visszaveszem a kulcsaidat!"
"- Aztán, majd zárva találod az ajtókat!"
"- Egyszer még megölsz majd, ezt akarod?! - eh! Anyám!
Την καρδιά μου πλήγωσες, μ' έκανες και πόνεσα
εσύ δε μ' αγαπάς, ούτε με πονάς.
Άπονα μου φέρνεσαι, σκέφτεσαι παράλογα,
Όπου θες να πας, εσύ δε μ' αγαπάς.
Megsebezted a szívemet, fájdalmat okoztál
Nem szeretsz te engem, és utánam a szíved: nem fáj.
Részvétlen vagy velem, nem gondolkodsz rendesen
Bárhova is szándékozol menni, Te akkor sem szeretsz.
Μακριά μου να φύγεις, να φύγεις, να φύγεις,
δεν θέλω ξανά να σε δώ.
Μονάχος να μείνω, να κλαίω, να πίνω
κι ας γίνω ρεμάλι σωστό.
Menj tőlem távol, menj, menj el!
Nem akarlak újra látni, nem!
Egyedül akarok maradni, sírni, inni
Hadd váljak akár hitvánnyá is..!
Πίστεψα στα λόγια σου που πολλά μου έλεγες,
Εσύ δε μ' αγαπάς, ούτε με πονάς.
Φύγε και για μένανε μην ενδιαφέρεσαι,
όπου θες να πας, αφού δε με πονάς.
Elhittem a szavaidat, miket sokszor mondtál el,
Nem szeretsz te engem, és nem fáj utánam a szíved.
Menj, és ne érdekeljen többé, mi van velem!
Menj, ahová csak akarsz, hiszen nem fáj neked..!
Μακριά μου να φύγεις, να φύγεις, να φύγεις,
δεν θέλω ξανά να σε δώ.
Μονάχος να μείνω, να μείνω, να μείνω,
κι ας γίνω ρεμάλι σωστό.
Menj tőlem távol, menj, menj el!
Nem akarlak újra látni!
Egyedül akarok maradni, sírni, inni
És így váljak akár hitvánnyá is..!
Legutóbb Stratos szerkesztette (2016-11-20 22:26:42), összesen 4 alkalommal
Και όπως τα ‘πινα εμφανίζεσαι μπροστά μου, / Kai ópos ta ‘piná emfanízese brostá mu,
στο ίδιο στέκι που βρισκόμασταν παλιά, / sto ídhjo stéki pu vriskómastan paljá,
αφήνω κάτω το ποτό για να σε πάρω αγκαλιά... / afíno káto to potó ja na se páro angaljá...
Βλέπω μαζεύεσαι, τα μάτια σου βουρκώνουν, / Vlépo mazévese, ta mátja su vurkónun,
ρωτάω, καρδούλα μου, «πώς είσαι;», «πώς περνάς;», / rotáo, kardhúla mu, «pós íse?», «pós pernás?»,
μα εσύ το βλέμμα κατεβάζεις και δειλά μου απαντάς: / ma esí to vlémma katevázis ke dhílá mu apandás:
Συνοδεύομαι / Sinodévome
μου λες κι εγώ παιδεύομαι, / mu les ki eghó pedhévome,
να ‘ξερες πόσο χαίρομαι / na ‘kseres póso herome
που το ‘ζησα μαζί σου και αυτό... / pu to ‘zisa mazí su ke aftó...
Συνοδεύομαι / Sinodévome
μου λες κι εγώ παιδεύομαι, / mu les ki eghó pedévome,
για μένα μόνο ντρέπομαι / ja ména móno drépome
που ενόχλησα τον έρωτά σου αυτό. / pu enóhlisa ton érotá su aftó.
Γυρίζω, κάθομαι στο μπαρ και σας κοιτάζω, / Jirízo, káthome sto bar ke sas kitázo,
καταλαβαίνω πως για μένα του μιλάς, / katalaveno pos ja ména tu milás,
μέσα μου ξέρεις σε θαυμάζω που μπορείς και να γελάς... / mésa mukséris se thavmázo pu borís ke na jelás...
Και εκεί που νόμιζα πως είχα δει τα πάντα, / Ke ekí pu nómiza pos íha dhi ta pánda,
πίσω απ’ την πλάτη του στα μάτια με κοιτάς, / píso ap’ tin pláti tu sta mátja me kitás,
νομίζω κάτι μου ζητάς κι εσύ στα χείλη τον φιλάς... / nomízo káti mu zitás ki esi sta híli ton filás...
Συνοδεύομαι / Sinodévome
μου λες κι εγώ παιδεύομαι, / mu les ki eghó pedhévome,
να ‘ξερες πόσο χαίρομαι / na ‘kseres póso herome
που το ‘ζησα μαζί σου και αυτό... / pu to ‘zisa mazí su ke aftó...
Συνοδεύομαι / Sinodévome
μου λες κι εγώ παιδεύομαι, / mu les ki eghó pedévome,
για μένα μόνο ντρέπομαι / ja ména móno drépome
που ενόχλησα τον έρωτά σου αυτό. / pu enóhlisa ton érotá su aftó.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #237607. hozzászólásra
És mindenki, aki minden nap újjá tud születni - vagy legalább megpróbálja!
