Στίχοι: Ελένη Γιαννατσούλια
Μουσική: Μη διαθέσιμο
Πρώτη εκτέλεση: Σαρμπελ
Όπως κι αν το δείς
Μου λείπεις τελικά
Ψέματα σου είπα δεν σε βλέπω φιλικά
Κέντρο του πλανήτη πώς θα ήσουνα εσύ
ίσως δεν μπορεί να φανταστεί
Bárhogyan is látod - gondolod -,
még is hiányzol nekem...
Hazudtam neked, nem barátként nézek rád
A világ közepe, hogy is lehetnél te
talán még elképzelni sem lehet...
Γίνεσαι ερωτάς και φοβάμαι και παθαίνω
Γίνεσαι ερωτάς και είναι η ώρα να πηγαίνω
Διαρκώς πώς και πώς
Ψάχνω για μηνύματά σου
Γίνεσαι ερωτάς και αυτό και φεύγω μακριά σου
A szerelmemmé válsz és én félek és belebetegszek,
te leszel a szerelmem, s itt az idő, hogy én elmenjek
Állandóan, folyton folyvást
bújom az üzeneteidet
a szerelmem leszel, s így én tőled elmegyek messzire
Όπως κι αν το δεις
Θα χάσω τελικά
Όμως με τρομάζεις, δεν νιώθω σιγουριά
Με αναστατώνουν τα φιλιά σου ειδικά
Φεύγω δεν μου κάνεις λογικά
Bárhogyan is látod - gondolod -
végül is én elveszek majd
Mert megrémítesz, nem érzem biztosságban magam
csókjaid lázba hoznak különösen
elmegyek, nem tudsz észhez téríteni engem...
Γίνεσαι ερωτάς ...
A szerelmem leszel...
Λέω έτσι λέω, μα δεν κάνω ούτε ένα βήμα
Λέω έτσι λέω, μα κρυφά σ’ακολουθώ
Λέω έτσι λέω, μα ανάβει του κινδύνου σήμα
Μείνε αν σε χάσω
Θα τρελάθω
Θα τρελάθω
Mondom csak mondom, de egy lépést sem teszek
csak beszélek, de titokban követlek téged
Mondom csak mondom, de felgyullad a vészjelzés
maradj, ha elvesztelek téged
akkor megőrülök én,
abba beleőrülök én...
Δεν σου λείπει η φαντασία
Η αγάπη είναι τώρα της ζωής
Δεν μου λείπει η ευαισθησίας
Τι θα γίνει όταν φύγεις να μου πείς
Nem hiányzik neked a képzelet,
ez most itt az életed szerelme,
Nem hiányzik nekem az érzékenység
mi lesz ha elmész, azt mondd meg nekem?
Στίχοι: Γιώργος Σταυρόπουλος
Μουσική: Στέλιος Μάρης
Πρώτη εκτέλεση: Σαρμπέλ
Δεν μπορεί να έχω πέσει έξω
Πρέπει να ‘ σαι εσύ η διαδρομή
Που εδώ θα πρέπει να διαλέξω
Για να βγω και πάλι στη ζωή
Κάτι μέσα στη καρδιά αλλάζει
Το γρανάζι του ενθουσιασμού
Που καιρό το νιώθω να σκουριάζει
Είναι τώρα σε τροχιά σεισμού
Nem lehet, hogy kívül essek,
Szükségem van arra, hogy te légy az út
Amit itt kellene választanom
Ahhoz, hogy visszatérhessek az életbe
Valami a szíven belül megváltozik
Az izgalom lánckereke
Amit már rég óta rozsdásnak érzek
Ez most földrengési sebességben
Πόσα χρόνια είχα σπαταλήσει
Κάτι σαν εσένα για να βρω
Ήρθε η ώρα τώρα να γεμίσει
Ένα αγεφύρωτο κενό
Είσαι εδώ, σε κρατώ
Τα φώτα της καρδιάς μου ανοίγω
Δεν θα πω σ΄αγαπώ
Μα κάθε μέρα θα στο δίνω
Hány évet vesztegettem már arra,
Hogy valaki olyat találjak, mint amilyen Te vagy
Itt az ideje, most, hogy feltöltődjön
Egy áthidalhatatlan szakadék
Te itt vagy, a karjaimban tartalak
A szívem fényeit felnyitom
Nem fogom azt mondani, hogy szeretlek
De ezt minden nap, bebizonyítom
Πριν χάσω στης μοναξιάς το κύμα
Στο νησί σου βγήκαν ναυαγός
Κι απ΄το πρώτο της ακτής σου βήμα
Νιώθω πάλι τόσο ζωντανός
Χρόνια τώρα ουρανούς κοιτάζω
Ένα αστέρι ψάχνω για να βρω
Μα τη νύχτα όταν σ’ αγκαλιάζω
Την ευχή που ήθελα κρατώ
Mielőtt elveszíteném a magány hullámát
A szigetedre hajótöröttek érkeztek
És az első lépésedet a parttól
Annyira érzem, hogy újra élek
Már évek óta nézem az égboltokat
Kutatok, hogy megtaláljak egy csillagot
De amikor éjszaka átölellek,
A jókívánságra, mire vártam, a karjaimban tartom
Στίχοι: Βίκυ Γεροθόδωρου
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Σαρμπέλ
Χτες το βράδυ την αλήθεια μου την γύρεψα
Και ξεδίπλωσα είκονες στο σκοτάδι
Τη ζωή μου σ΄άλλους ερωτές ταξίδεψα
Μα γεννήθηκα στο πρώτο σου το χάδι
Tegnap este kerestem az igazamat,
És képeket bontogattam szét a sötétben
Az életemben mások szerelmei közt utazgattam
De az első simogatásodkor születtem én meg
Ήρθες και φώτισες τον κόσμο μου
Ήρθες κι έγινε ζωή
Ήρθες και φώτισες τον κόσμο μου
Ήρθες κι έγινε ζωή
Jöttél, és beragyogtad a világomat
Jöttél, és élet keletkezett!
Jöttél, és fényt hoztál a világomba!
Jöttél, és beindítottad az életet!
Ό,τι κι αν συνάντησα πίσω μου το άφησα
Μόνο εσένα κράτησα μόνο εσένα
Μια ματιά σου έκλεψα κι όλα λες τα έζησα
Μόνο εσένα ένιωσα μόνο εσένα
Bármivel is találkoztam korábban, azt magam mögött hagytam!
Csak téged tartottalak meg, Egyedül csak Tégedet!
Csak egy pillantásodat csentem el, s az olyan volt, mintha átmentem volna mindenen!
Csak téged éreztelek, csupán csak Tégedet!
Τώρα ξέρω πώς το δρόμο μου τον βάδισα
Για ν΄αγγίξει ματιά μου τη δική σου
Άλλο στόμα σαν το στόμα σου δεν φίλησα
Χίλια λόγια με γεμίζει η σιωπή σου
Most már tudom, hogy az utamat azért jártam,
Hogy megétintsen engem a te tekinteted!
Mint a tied, nem csókoltam olyan szájat még, sosem!
A hallgatásod, engem ezer szóval tölt fel!
Első hallásra azt gondoltam, hogy nem görögül énekel. Azután a szöveggel kisérve, mégis görög. Mindenesetre érdekes a dallam, a hanghordozás, és különleges. :shock
Jól hallasz engem?
Miért érzem úgy, hogy a falnak beszélek?
Tartsd nyitva a szemed, amikor haladsz előre.
mert nem leszek mindig itt, hogy támogassalak.
Sokakat fogsz látni
aki kőbaltákkal vadásznak nyulakra
és cserébe a te bőrödet akarják majd
Az élet ajándéka a kicsapongás közepette élni.
Jól hallasz engem?
Nem próbálok zseniálisat játszani veled.
de jártamban nyitva tartottam a szemem
és mindattól, amit láttam, undorodtam.
Sokakat láttam
barátokat, ellenséget ugyanabban az üstben
és rokonaimat, hogy meghatározzák az álmaimat
Felzabálnak engem, mint az ökrök, és mégsem elég nekik.
Jól hallasz engem?
Odakint hajnalodik, és a szavaim, lassan elfogynak.
A játékaiddal a karjaidban alszol
körülötted pedig démonok és angyalok veszekednek.
Kapaszkodj erősen!
És ha látod, fiam, hogy olyan vagyok, mint a többiek
Fogj egy pisztolyt, és robbantsd szét az agyam
Valószínűleg, nem kellett volna felnőttekkel együtt élned.
Stratos: Kedves Vikso!
Ha bosszantani kívánsz, akkor a legjobb úton jársz...!
(Ha figyelmesen olvasod a fórumot, akkor tudhatod, hogy nem szívelem az "üres" hozzászólásokat! Mert ez nem a dalok nélküli "Dumcsi" topic, és szerintem aki ide néz, az a TARTALMAS hozzászólásokat kedvelné inkább, ha már nincs zenével, szöveggel, fordítással ellátva...
Ezért hát utólagosan, fel is töltöm gyorsan, ha már kihagytad ezt a lehetőséget!)
Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Αντώνης Ρέμος
Μάτια υγρά
που δεν κλαιν από χαρά
χείλη πικρά που όλο λεν
λόγια σκληρά
Könnytől fátyolos szemek
Amelyek nem az örömtől sírnak
Keserű ajkak, amik folyton
Kemény szavakat mondanak
Μια ζωή σ' ένα πλαίσιο
μια φωτογραφία
δυο ψυχές σ' ένα σώμα
Θεέ μου τι ειρωνεία
πώς τελειώνει έτσι άδοξα
αυτή η ιστορία
γιατί, γιατί, γιατί, γιατί
Egy élet, egy műben
Egy fénykép
Két lélek egy testben
Ó istenem! Milyen irónia
Hogyan végződhet így, hirtelen
Ez a történet?!
Miért, miért, miért, miért?
Τρέμω το χέρι σου ν' αφήσω
τρέμω μακριά σου πώς θα ζήσω
τρέμω δε θέλω να ξαναγαπήσω
τρέμω τη μέρα που χαράζει
και ποιο κορμί θα μ' αγκαλιάζει
ποια άλλη αγάπη θα με κομματιάζει
Reszketek attól, hogy elengedjem a kezedet
Rettegek attól, hogy hogyan fogok élni nélküled?
Félek, nem akarok mást szeretni se!
Reszketsek a naptól, mely közeleg
És hogy ki lesz az, aki megölel engem?
Milyen más szerelem tör darabokra engem?
Μια καρδιά πώς να πάψει να χτυπά
Egy szív verése, hogyan szűnhetne meg?
Ζηλεύει η νύχτα κάτι απ' το φως της έχεις πάρει
στρέφεις το βλέμμα ψηλά κι ανάβει το φεγγάρι
έξω απ' το χρόνο γύρω σου ακίνητα τοπία
χορεύεις μόνη μέσα σε μια φωτογραφία
Irígykedik az Éj, valamit elvettél a fényéből
A magasba irányítod a tekintetet, és a Hold kigyúl
Az időn kívül kerülve, körötted mozdulatlan tájak
Egyedül táncolsz egy fényképen
Παίξε με στα χέρια σου σαν σφαίρα
πέτα με ψηλά στον αέρα
δώσε μου πνοή απ' την πνοή σου
να ξαναγεννηθώ μαζί σου
Játssz velem a kezeid közt, mint egy labdával!
Dobj a magasba engem, fel a levegőbe!
Adj nekem a levegőt a lélegzetedből,
Hogy újjászülethessek veled!
Η νύχτα φεύγει με τις μνήμες σου φωτίζει
ο κόσμος όλος γύρω από σένανε γυρίζει
εικόνα ονείρου που η μέρα δεν τη σβήνει
δε μ' αγγίζεις μα τα σημάδια σου μ' αφήνεις
Az éjszaka elmúlik, az emlékeid fényével
Az egész világ a te lényed körül forog
Egy álomkép, ami nap közben nem halványul el
Nem érsz hozzám, de a nyomaidat itt hagyod; rajtam
Παίξε με στα χέρια σου σαν σφαίρα
πέτα με ψηλά στον αέρα
δώσε μου πνοή απ' την πνοή σου
να ξαναγεννηθώ μαζί σου
Játssz velem a kezeid közt, mint egy labdával!
Dobj a magasba engem, fel a levegőbe!
Adj nekem a levegőt a lélegzetedből,
Hogy újjászülethessek veled!
Ζεστό ποτάμι αυτή τη ζεστασιά σου δώσ' μου
θερμό εσύ ρεύμα στην κρύα θάλασσα του κόσμου
Meleg folyó, e hődet add át nekem!
Forró áramlata vagy a világ hideg vízű tengerének
Παίξε με στα χέρια σου σαν σφαίρα
πέτα με ψηλά στον αέρα
δώσε μου πνοή απ' την πνοή σου
να ξαναγεννηθώ μαζί σου.
Játssz velem a kezeid közt, mint egy labdával!
Dobj a magasba engem, fel a levegőbe!
Adj nekem a levegőt a lélegzetedből,
Hogy újjászülethessek veled!
Stefanos Georghiades: ΖΗΛΕΥΕΙ Η ΝΥΧΤΑ - Message in a bottle
Ένα ντουέτο με τον Δημήτρη Λιόλιο από την επερχόμενη δισκογραφική δουλειά του Δημήτρη Γκουλούση
Egy duett Dimitris Liolios-szal, Dimitris Gouloussis közelgő albumáról
Δημήτρης Λιόλιος
'Αλμπουμ: ΤΙ ΕΙΝΑΙ Η ΑΓΑΠΗ ΤΕΛΙΚΑ - 2009
a "Végül is, mi a Szerelem?" - című, 2009-es albumról
Λένε οι αγάπες πως ζουν παντοτινά…
Πως ταξιδεύουνε αιώνια ταιριασμένες
Κι εμείς τα σώματα που ο πόνος τα γεννά,
Ζούμε με πόθους κι ελπίδες ξεχασμένες...
Azt mondják, hogy a szerelmek örökké élnek,
S hogy együtt, párosan utaznak az örökkévalóságban
És mi - akiknek a testét, a fájdalom szüli meg -,
Elfeledett vágyakkal és reményekkel élünk...
Ίσως να ήθελα να κλείσω το κενό μου,
Ίσως γι’ αυτό να σε έκανα ουρανό μου...
Μα έλα που είδα τη ζωή στα δυο σου μάτια
Κι εσύ την έκανες να μοιάζει δυο κομμάτια...
Talán, mert le akartam zárni magamban az ürességet,
Talán ezért tettelek meg "Egem"-nek, istenségként -Téged...
Csakhogy, megláttam az életet a két szemedben,
És Te olyanná tetted, mintha két felé repedne...!
…Τώρα η σιωπή…
Δρόμο πια μου δείχνει για να βρω,
εκείνον το χαμένο μου εαυτό...
τη δύναμη να βρω, ν’ αναστηθώ...
και πίσω να μην ξαναρθώ...
...Mostantól a Csend...
Az Út, ami megmutatja nekem, hogy merre keressem
Önnön magamat, s az én elveszett lelkemet...
S hogy erőt meríthessek, hogy feltámadhassak...
És hogy ide, sose térjek vissza...
Δες, πώς όλα έχουν αλλάξει τώρα εδώ...
Τα πάντα ήταν το τίποτα που ζω
Το ψέμα σου πια μόνο αυτό αγαπώ
Ένα ψέμα είμαι λοιπόν...κι εγώ…
Nézd! Mennyire megváltozott most itt minden!
A Mindenség volt a Semmi, amit most megélek
Már csak azt az egy dolgot szeretem: a hazugságod;
Nos, azt, hogy én is csupán egy... ...hazugság vagyok!
Μοιάζουν οι ώρες να λογαριάζονται στο χρόνο…
ποια θα ’ναι αυτή που θα μου δώσει κι άλλο πόνο...
ως τώρα ψίχουλα δεν κέρασα κανέναν,
ποτέ δεν κράτησα κάτι και για μένα...
Olyan, mintha az időben, az órák valamit is számítanának...
Ki lesz az vajon, aki számora újabb fájdalmakat ád majd...?
Eddig morzsákkal senkit sem vendégeltem meg,
De magamnak sem tartottam, soha semmit meg...
Κρύψαν τα λόγια σου τα «θέλω» τα φτωχά μου,
κι είπες πως δεν πειράζει να ’σαι μακριά μου
μα έλα που αγκάλιασα τον ήλιο στο κορμί σου
κι εσύ τον έκρυψες στ’ ατέλειωτα «γιατί» σου...
Elrejtették a szavaid, a szegényes akaratosságom,
És azt mondtad, hogy nem számít, ha hozzám közel vagy, vagy távol
Dehát számít-e, hogy átöleltem a Napot a testeden
És te elrejtetted őt, a végtelen "miért"-jeidben...?
…Τώρα η σιωπή…
Δρόμο πια μου δείχνει για να βρω,
εκείνον το χαμένο μου εαυτό...
τη δύναμη να βρω, ν’ αναστηθώ...
και πίσω να μην ξαναρθώ..
...Most a néma csend...
Mutatja már nekem az utat, hogy megtaláljam
Az énemet, az elveszett önmagamat...
Hogy megleljem az erőt, hogy feltámadhassak...
S hogy többé, ne jöjjek soha vissza...
Δες, πώς όλα έχουν αλλάξει τώρα εδώ...
Τα πάντα ήταν το τίποτα που ζω
Το ψέμα σου πια μόνο αυτό αγαπώ
Ένα ψέμα είμαι λοιπόν...κι εγώ…
Nézd, hogy megváltozott most itt minden
A minden volt a semmi, ahogy élek
A hazugságod már csak az, amit szeretek
Tehát, egy hazugság vagyok... én is...
Stratos: Köszi a segítséget Asteri! (Látom; nálad is "bejön" ez a zene!)
Στίχοι: Δημήτρης Λιόλιος
Μουσική: Δημήτρης Λιόλιος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Λιόλιος
Φύσηξε ο νότος μια φωτιά
σαν άγριο καλοκαίρι
του αέρα γίνεσαι σκιά
και χάνεσαι…
Μέσα σε όνειρα μικρά
κάποιου Θεού ψάχνεις το χέρι
του πουθενά η ομορφιά,
σε πλάνεψε… Δεν άντεξες…
A déli szél, lángoló hőt fújt,
Mint valami vad, tomboló nyár
A levegőnek az árnyékává válsz,
És a semmibe veszel...
Apró álmaid között,
Valami Istenség kezét kutatod, keresed...
A Sehol-világ szépsége,
Elcsábított téged ... És te nem álltál ellen..!
Φύσηξε ο νότος μια φωτιά
σαν άγριο καλοκαίρι
του ανέμου γίνεσαι η φορά
και χάνεσαι…
Πίκρα σε λύτρωσε γλυκά
σαν μ’ άγνωστο η κουβέντα
μέσα στο τέλος δεν χωράς...
και κρύβεσαι…παντού δίνεσαι…
Tüzes levegőt fújt a déli szél,
Mint valami a dühöngő, vad nyár
A szélviharnak a sebessége leszel,
És elveszel...
Édesen vált meg téged a keserűség,
Mint egy ismeretlennel, olyan a beszélgetés
Nem tudod elfogadni a véget
És elrejtőzöl... ...mindenkinek odaadod magad...
Κι΄είναι ο δρόμος, αέρας και φωτιά
κι’ όλο πας απ’ την αρχή,
Ξημερώνει, τι σου έμεινε μετράς
είσαι αέρας και φωτιά
És a te utad a szél és a tűz
És mindig, mindent, újra kezdesz,
Hajnalodik, és azt számolgatod; mid maradt?
Te vagy a szél és a tűz!
Φύσηξε ο νότος μια φωτιά
σαν έρωτα το βλέμμα
σαν σφαίρα πέρασε ξυστά
σε πλήγωσε…
Βαρέθηκες να προσκυνάς
αυτούς που σ΄έχουνε στο χέρι
Φύσηξε ο νότος μια φωτιά...
και ξύπνησες, αχ ξύπνησες …
Valami nagy tüzet fújt a déli szél,
Mint a szerelem, a lángoló tekintet,
Golyóként suhant a semmiből,
És megsebzett téged...
Belefáradtál abba, hogy tiszteld azokat,
Akik a kezükben tartanak téged
Forró lángot fújt a déli szél...
És felébredtél... ah, felébredtél...!
Στίχοι: Δημήτρης Λιόλιος
Μουσική: Δημήτρης Λιόλιος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Λιόλιος
Για κάποιο λόγο σοβαρό
της μοναξιάς αερικό
άγνωστη σε άγνωστους γυρνάς
πια δεν έχεις που να πας
δεν έχεις που να πας
Valamilyen komoly oknál fogva,
A magány repülőjén
Ismeretlenként, ismeretlenekhez fordulsz
De már nincs hová menned
Nincs hova menned!
Το ραδιόφωνο σιγά
κι ένα χαμόγελο στενό σαν χαρακιά
κι όλο η ζωή σου σταματά
σαν μια ματιά στο πουθενά
σαν μια ματιά στο πουθενά
A rádió hallkan szól
És mint egy vonal, keskeny a mosoly,
És megreked, áll az egész életed
Mint egy pillantás a semmibe,
Mint egy pillantás a semmibe!
Για μένα μη μιλάς
Για μένα μη μιλάς
Hozzám, ne szólj!
Hozzám, ne beszélj!
Μεσ' τον καθρέφτη σου κοιτάς
κορμιά που γεύτηκες κι απάνω τους πατάς
μοιάζει της νύχτας ουρλιαχτό
σαν κάποιο όνειρο κακό
ξυπνάς κι ακόμα είναι εδώ
A tükörben nézegeted magad
Testek, amiket megkóstolsz, s aztán rajtuk taposol
Mint egy éjszaka üvöltés, olyan
Mint valami rossz álom,
Fölriadsz, és még mindig itt van
την ομορφιά σου προσκυνάς
γιατί είναι άδεια η ψυχή σου και πονάς
και σε ρουφάει ο καπνός
απ το τσιγάρο το πικρό
μεσ το δωμάτιο το μικρό
και σε ρουφάει ο καπνός
απ το τσιγάρο το πικρό
Tisztelegsz a szépséged előtt
Mert üres a lelked, és a fájdalom gyötör
És magába szív a füst
A keserű cigarettából,
A kicsiny szobádból...
És fölszippant magába a füst
A keserű cigarettából
Για μένα μη μιλάς
Για μένα μη μιλάς
Hozzám, ne szólj!
Hozzám, ne beszélj!
Στίχοι: Δημήτρης Λιόλιος
Μουσική: Δημήτρης Λιόλιος
Πρώτη εκτέλεση: Δημήτρης Λιόλιος
Αυτή η μορφή που με κοιτάει
Μες το καθρέφτη χαμογελάει
Δεν είναι το όνειρο που ξέχασα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Ez az alak, ami figyel engem
A tükörből mosolyog rám
Ez nem az az álom amit elfelejtettem
Ez már az, hogy szavakká váltál, és elvesztettelek
Δεν είναι που στο άκουσμά σου μέθυσα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Nem azért, mert megrészegültem attól, hogy hallgattalak
Azért van, mert már szavakká váltál, s elveszítettelek!
Βάζω πότο τσιγάρο ανάβω
Ότι με τέλος μοιάζει κουράστηκα να ψάχνω
Δεν είναι που μου ΄λειψες, και έκλαψα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Italt töltök, cigarettára gyújtok
Azt, mi végül hozzám hasonlítana, belefáradtam hogy keressem
Nem arról van szó, hogy hiányoztál nekem, és mert sírtam,
Hanem arról, hogy szavakká váltál, és már elvesztettelek!
Δεν είναι τα πρέπει που με γέλασαν
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Nem szükségletek azok, amik becsaptak
Hanem, hogy szavakká lettél már, és én elvesztettelek
Απ΄το μπουκάλι αδειάζω ψέμα
Μα αλήθεια γίνεται σαν μπαίνει μες΄το αίμα
Τη μοναξιά μου ήπια και μέθυσα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
Az üvegből, magamba hazugságot ürítek
De igazsággá válik, amint a vérembe kerül
A magányomat szívtam magamba, és beleszédültem
Mert már szavakká váltál, és elvesztettelek
Δεν είναι που σ΄ ότι μου ζητάει δεν σ' έδωσα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
έγινες λόγια πια και σ έχασα
Nem azért, mintha bármi kívánságot nem adtam volna meg,
Csupán, mert szavakká váltál már, és én elvesztettelek
Szavakká lettél már, s elveszítettelek
δεν είναι η απουσία σου που γεύτηκα
Είναι που λόγια έγινες πια και σ έχασα
έγινες λόγια πια και σ έχασα
Nem hiányod miatt, amibe belekostóltam
Hanem, mert szavakká váltál már, és én elvesztettelek
Szavakká lettél már, s elveszítettelek
Αφού το θέλεις, όλα γύρω να'ναι άδεια
Αν εσύ θέλεις, θα μετράς μόνο σημάδια
Μα ακόμα κι αν βρέχει πάνω σ΄όλη τη Γη
Είναι η ζωή μια βόλτα στη βροχή
Ha azt akarod, hogy körös-körül minden szabad legyen...
Ha ezt akarod, akkor számolgathatod a sebeidet!
De még ha zuhog is az eső az egész Földkerekségen
Az élet - vedd úgy, hogy - egy séta az esőben!
Ότι σε πόνεσε άλλο μη κουβαλάς
Πέτα το πίσω... μην σταματάς!
Σαν ξημερώσει βγες έξω στο Φως
Και δες αυτόν το κόσμο αλλιός!
Ami fájdalmat okozott, azt többé ne cipeld tovább!
Hajítsd csak magad mögé..! És meg ne állj..!
Amint hajnalodik, menj ki a Fényre!
És nézd ezt a világot; egészen másképpen!
Μια ίδια μέρα σαν όλες τις άλλες
Γεμάτη στιγμές μικρές και μεγάλες
Δεν είν'το καθετί τόσο μοναδικό
Κάποια πράγματα είναι μια σκέψη απλώς μες στο μυαλό
Egyik nap olyan, mint a többi nap
Telítve van kisebb-nagyobb pillanatokkal
Nem mindegyik egyedülálló annyira...
Vannak dolgok, amik egyszerű gondolatok csak, amik a fejünkben vannak
Η ζωή είναι παντού..!
Az élet mindenütt jelen van ..! / x2
Αν το ψάχνεις όλα στραβά θα πηγαίνουν
Αν επιμένεις μ'όσους δεν καταλαβαίνουν
Ακόμα κι αν έχασες ότι ήταν δικό σου
Κοίτα το δρόμο που απλώνεται εμπρός σου
Ha elveszel a részletekben, minden balul sül majd el
Ha mindenhez ragaszkodsz, amit mások nem értenek meg
Még akkor is, ha elvesztetted mindazt, ami a tiéd volt
Csak az útra figyelj, ami előtted terül el!
Μη σε φοβίζει το άγνωστο, που γελά
Άσε μες στη ψυχή σου την ομορφιά να κυλά!
Ne félj az ismeretlentől, s ne engedd, hogy kikacagjon!
De azt hagyd, hogy a lelkedben a szépség: szétáradjon!
Σαν ξημερώσει βγες έξω στο Φως
Και δες αυτόν το κόσμο αλλιός!
Amint hajnalodik, menj ki a Fényre!
És nézd ezt a világot; egészen másképpen!
Μια ίδια μέρα σαν όλες τις άλλες
Γεμάτη στιγμές μικρές και μεγάλες
Δεν είν'το καθετί τόσο μοναδικό
Κάποια πράγματα είναι μια σκέψη απλώς μες στο μυαλό
Egyik nap olyan, mint a többi nap
Telítve van kisebb-nagyobb pillanatokkal
Nem mindegyik egyedülálló annyira
Vannak dolgok, melyek egyszerű gondolatok csak, amik a fejünkben vannak
akkor a legjobb úton jársz...!
