Στίχοι: Νίκος Γρίτσης
Μουσική: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Πρώτη εκτέλεση: Μιχάλης Χατζηγιάννης
Άνοιξες την πόρτα για να φύγεις
Πας να με αγκαλιάσεις, μα με πνίγεις
Άλλο ένα δάκρυ να προλάβω
Όσα δεν μπορώ να καταλάβω
Kitártad az ajtót, hogy elmenj
Mintha ölelni akarnál, de szinte megfojtasz
Bár egy újabb könnycseppet érhetnék utól,
Mindazért, amit megérteni, tán soha nem tudok
Az ajtót kinyitottad, hogy elmenj
megölelnél, de én megfulladok tőled
még egy könnycsepp, hogy elviseljem
amíg megérteni nem vagyok képes...
Πες μου το καλύτερο ψέμα
Βάλ’ τα δυνατά σου στο τέρμα
Να μου ξεγελάσεις το μυαλό
Το ‘χω ανάγκη σε παρακαλώ
Να μην καταλάβω πως σε χάνω
Τον ανόητο να κάνω
Πες μου ακόμα ένα ψέμα
Που δεν μοιάζει με κανένα
Άσε με στην άκρη και στην τύχη
Ένα ακόμα παραμύθι
Mondd el a legjobb hazugságodat
Dobd be végül magad annyira, amennyire csak tudod!
Hogy némi trükkel, becsaphasd az elmém
Szükségem volna rá, így hát: légy szíves...!
Hogy fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
Hogy játszhassam a hülyét
Füllents, mondj hát még egy hazugságot!
Ami semmi máshoz nem hasonlítható
Hagyj itt a sarokban, és bízz a szerencsére
A következő mesédet!
A legjobb hazugságot mondd nekem,
szedd össze az erődet a végére,
bolondítsd el az én elmémet,
szükségem van rá, kérlek téged
fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
az ostobát, had' játszam el...
Egy hazugságot még mondj nekem,
ami nem hasonlít semmihez sem,
hagyj engem a sorsomra, lesz ami lesz...
talán egy újabb mese...
Δεν μπορώ να ακούσω την φωνή μου
Δεν με υπακούει το κορμί μου
Πώς να ξεπεράσω την συνήθεια
Πώς να την πιστέψω την αλήθεια
Nem bírom meghallani a hangomat
S a testem sem engedelmeskedik nekem
Hogyan tegyem túl magam a megszokásokon,
Hogyan hihetek még az igazságban?
Nem tudom a hangomat hallgatni sem,
nem engedelmeskedik nekem a testem,
az igazságot, hogy viseljem el...?
Az igazságot, hogy higgyem el...?
Πες μου το καλύτερο ψέμα
Βάλ’ τα δυνατά σου στο τέρμα
Να μου ξεγελάσεις το μυαλό
Το ‘χω ανάγκη σε παρακαλώ
Να μην καταλάβω πως σε χάνω
Τον ανόητο να κάνω
Πες μου ακόμα ένα ψέμα
Που δεν μοιάζει με κανένα
Άσε με στην άκρη και στην τύχη
Ένα ακόμα παραμύθι
Mondd el a legjobb hazugságodat
Dobd be végül magad annyira, amennyire csak tudod!
Hogy némi trükkel, becsaphasd az elmém
Szükségem volna rá, így hát: légy szíves...!
Hogy fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
Hogy úgy tehessek, mintha ostoba lennék
Füllents, mondj hát még egy hazugságot!
Ami semmi máshoz nem hasonlítható
Hagyj itt a sarokban, s bízd a szerencsére a többit,
A következő mesédet!
A legjobb hazugságot mondd nekem,
szedd össze az erődet a végére,
bolondítsd el az én elmémet,
szükségem van rá, kérlek téged
fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
az ostobát, had' játszam el...
Egy hazugságot még mondj nekem,
ami nem hasonlít semmihez sem,
hagyj engem a sorsomra, lesz ami lesz...
talán egy újabb mese...
Πες μου ακόμα ένα ψέμα
Mondj még egy újabb, hazug mesét! Egy hazugságot mondj még nekem...
Πες μου το καλύτερο ψέμα
Βάλ’ τα δυνατά σου στο τέρμα
Να μου ξεγελάσεις το μυαλό
Το ‘χω ανάγκη σε παρακαλώ
Να μην καταλάβω πως σε χάνω
Τον ανόητο να κάνω
Πες μου ακόμα ένα ψέμα
Που δεν μοιάζει με κανένα
Άσε με στην άκρη και στην τύχη
Ένα ακόμα παραμύθι
Mondd el a legjobb hazugságodat
Dobd be végül magad annyira, amennyire csak tudod!
Hogy némi trükkel, becsaphasd az elmém
Szükségem volna rá, így hát: légy szíves...!
Hogy fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
Hogy a hülyét tetethessem
Füllents, mondj hát még egy hazugságot!
Ami semmi máshoz nem hasonlítható
Hagyj itt a sarokban, s bízd a szerencsére a többit,
A következő mesédet!
A legjobb hazugságot mondd nekem,
szedd össze az erődet a végére,
bolondítsd el az én elmémet,
szükségem van rá, kérlek téged
fel se fogjam azt, hogy elveszítelek
az ostobát, had' játszam el...
Egy hazugságot még mondj nekem,
ami nem hasonlít semmihez sem,
hagyj engem a sorsomra, lesz ami lesz...
talán egy újabb mese...
Ποσο ωραία μάτια έχεις / Milyen gyönyörűek a szemeid!
Στίχοι: Nivo
Μουσική: Nivo
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πλούταρχος
Με κοιτάς χαμογελάς
έχεις κάτι φωτεινό
Μου μιλάς κι έτσι με πας
ταξίδια με το νου
σε κοιτώ κι είμαι αλλού
Mosolyogva nézel engem,
s valami fény ragyog szemedben
Beszélsz hozzám, s közben
utazni viszel az elmében,
téged nézlek, de máshol vagyok én...
Πόσο ωραία μάτια έχεις
πόσο ωραία με κοιτάς
πόσο μου αρέσει να μιλάς
Πόσο ωραία χείλη έχεις
πόσο ωραία μυρωδιά
φίλα με για όλη τη βραδιά
A szemeid milyen gyönyörűek,
milyen jól esik, hogy nézel engem
nagyon tetszik nekem, ahogy beszélsz...
Az ajkad mennyire csodálatos,
milyen kellemes az illatod,
egész este csókolj engem, csak csókolj...
Σε κοιτώ χαμογελώ
έχω κάτι να σου πω
Σου μιλώ μ΄ακουμπάς
πες μου πόσο μ΄αγαπάς
Mosolygok rád és nézlek téged,
s van valami, amit el kell mondjak neked
Beszélek hozzád, megérintesz engem,
mondd meg nekem, mennyire szeretsz?
Πόσο ωραία μάτια έχεις
πόσο ωραία με κοιτάς
πόσο μου αρέσει να μιλάς
Πόσο ωραία χείλη έχεις
πόσο ωραία μυρωδιά
φίλα με για όλη τη βραδιά
A szemeid milyen gyönyörűek,
milyen jól esik, hogy nézel engem
nagyon tetszik nekem, ahogy beszélsz...
Az ajkad mennyire csodálatos,
milyen kellemes az illatod,
egész este csókolj engem, csak csókolj...
Στίχοι: Θοδωρής Μαραντίνης
Μουσική: Θοδωρής Μαραντίνης
Πρώτη εκτέλεση: Onirama
Ίσως δεν έπρεπε να ελπίζω, μόνο να προσπαθώ
Δεν έπρεπε να αγγίζω κι έτσι απλά να περνώ
Το βλέμμα μου να ρίχνω και να λέω ευχαριστώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Talán nem kellett volna remélnem, csak próbálkoznom
Nem kellett volna hozzá érnem, s csak úgy, egyszerűen elhaladnom
A tekintetem odavetnem, s csak köszönetet mondanom
Nem bírom, majd meg bolondulok!
Ίσως δεν έπρεπε να πω τόσο νωρίς το "σ' αγαπώ"
Δεν έπρεπε να πίνω στο όνομα σου νερό
Να μείνω λίγο ακόμα γι' άλλο ένα ποτό
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Talán a "szeretlek"-et, nem kellett volna ily korán kimondanom,
És nem szabadott volna a nevedre vizet innom,
S egy másik ital miatt, még egy kicsit maradnom
Nem bírom... maj meg bolondulok!
Ό,τι ανεβαίνει κατεβαίνει μια μέρα
Κι ό,τι τελειώνει αρχίζει πάλι ξανά
Μα όταν γυρίσει ο τροχός, ο φτωχός θα' μαι εγώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Ami fenn van egyszer, lenn is lesz egy napon
És ami egyszer véget ér, újra indul ismét
De amikor fordul a kerék, a szerencsétlen én maradok
Nem bírom, ebbe bele bolondulok én!
Ίσως δεν έπρεπε να παίξω με τη μοίρα μου κρυφτό
Όσα δεν ξέρεις να σου λέω πως τα ξέρω εγώ
Κι όνειρα πριν κάνω να ρωτάω το Θεό
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Lehet, hogy nem kellett volna a Sorssal bújocskát játszanom
S amiről nem tudsz, arról azt mondani, hogy én viszont tudom
És mielőtt álmodoznék, meg kellene kérdeznem Istent,
Nem bírom, ebbe bele bolondulok!
Ίσως δεν έπρεπε ν' αγγίξω το δικό σου ουρανό
Να ρίξω μαύρη πέτρα και ν' αποκοιμηθώ
Να ψάχνω την αγάπη στη συνήθεια κι εγώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Talán nem kellett volna hozzáérnem az égboltodhoz
Vagy legördítenem egy fekete követ, és örökre elaludnom
És szerelem után kutatni, csupán a megszokott módon
Nem bírom tovább, megbolondulok!
Ό,τι ανεβαίνει κατεβαίνει μια μέρα
Κι ό,τι τελειώνει αρχίζει πάλι ξανά
Μα όταν γυρίσει ο τροχός, ο φτωχός θα' μαι εγώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Ami fenn van egyszer, lenn is lesz egy napon
És ami egyszer véget ér, újra indul ismét
De amikor fordul a kerék, a szerencsétlen én maradok
Nem bírom, ebbe bele bolondulok én!
Θα τρελαθώ, θα τρελαθώ, θα τρελαθώ
Belebolondulok, bolond leszek, megbolondulok!
Ό,τι ανεβαίνει κατεβαίνει μια μέρα
Κι ό,τι τελειώνει αρχίζει πάλι ξανά
Μα όταν γυρίσει ο τροχός, ο φτωχός θα' μαι εγώ
Δεν αντέχω, θα τρελαθώ
Ami fenn van egyszer, lenn is lesz egy napon
És ami egyszer véget ér, újra indul ismét
De amikor fordul a kerék, a szerencsétlen én maradok
Nem bírom, ebbe bele bolondulok én!
Κι ένας Θεός ξέρει τι μας περιμένει
Κι αν πίσω ρέμα και πιο κάτω ο γκρεμός
Κι αν δε γυρίσει ο τροχός, ο φτωχός πάλι εγώ
Δεν αντέχω, σβήσε το φως
És egy Isten tudja csak, mi vár reánk még
És ha hátul a patak, és még arrébb, lent, a szakadék
És ha nem fordul a kerék, megint én leszek a szerencsétlen szegény
Nem bírom tovább, oltsd el a fényt!
Στίχοι: Νίκος Γρίτσης
Μουσική: Γιώργος Σαμπάνης
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Μαζωνάκης
Κάθε αγάπη κάπου τελειώνει,
δεν είναι ανάγκη να μας πληγώνει
Διάλεξες δρόμο πήρες κατεύθυνση,
άλλη πορεία έχω εγώ
Minden szerelem, valahol egyszer véget ér,
arra, hogy fájó sebet ejtsen rajtunk; nincsen szükség!
Te választotál egy utat, és új irányt vettél
így, csak a másik út maradt az enyém
Δεν μετανιώνω για ότι νιώσω,
τα όνειρα μου θα προσγειώσω
και την καρδιά μου στην αναμέτρηση,
θα την νικήσω με το μυαλό
και μια σταγόνα εγωισμό.
Én nem sajnálom, akármit is érzek,
az álmaimat majd kirakodom
és a szívemet az elszámolásnál,
meggyőzöm majd, az eszemmel
és egy cseppnyi önzéssel.
Δύσκολα φεγγάρια, έκανα παζάρια λύπες και χαρές
μου'κοψαν τα χέρια, σώματα, μαχαίρια και ψυχές
Δύσκολα φεγγάρια πάτησα τα χνάρια της καταστροφής
με το αίμα κρύο θέλω το αντίο να μου πεις.
Keserves holdas éjszakák, kirakodó vásárt csinálok a sok bánatból és az örömből
levágták a kezeimet, testek, megkéselt lelkek darabjai szerte
Nehéz holdas éjszakákon a katasztrófa nyomdokán lépdeltem
Azt szeretném, ha kimondanád hidegvérrel: - Ég veled!
Καταλαβαίνεις, καταλαβαίνω,
άμυνες έχω δεν αρρωσταίνω,
την στεναχώρια να μην περάσουμε,
είδα μαζί σου τόσα πολλά,
θα 'θελα πάντα να΄σαι καλά.
Te érted, én is értem,
védett vagyok, s meg nem betegszem,
Ne szomorkodjunk hát, értelme nincsen
Annyi minden szépet átéltem veled,
s azt szeretném, ha eztán is mindig jól lennél...
Δύσκολα φεγγάρια, έκανα παζάρια λύπες και χαρές
μου 'κοψαν τα χέρια,σώματα,μαχαίρια και ψυχές
Δύσκολα φεγγάρια πάτησα τα χνάρια της καταστροφής
με το αίμα κρύο θέλω το αντίο να μου πεις.
Nehéz holdas éjszakák, kirakodó bazárt csinálok a sok bánatból és az örömből
levágták a kezeimet, mindenütt testek, megkéselt lelkek darabjai heverenek
Nehéz holdas éjszakákon a katasztrófa nyomdokán lépdeltem
Azt szeretném, ha kimondanád hidegvérrel: - Ég veled!
Δύσκολα φεγγάρια, έκανα παζάρια λύπες και χαρές
μου 'κοψαν τα χέρια, σώματα, μαχαίρια και ψυχές
Δύσκολα φεγγάρια πάτησα τα χνάρια της καταστροφής
με το αίμα κρύο θέλω το αντίο να μου πεις.
Kemény holdas éjszakák, kirakodó vásárt csinálok a sok bánatból és az örömből
levágták a kezeimet, testek, megkéselt darabjai a lelkeknek
Nehéz holdas éjszakákon a katasztrófa nyomdokán lépdeltem
Azt szeretném, hogy mondd ki hidegvérrel: - Ég veled!
Στίχοι: Γιώργος Μουκίδης
Μουσική: Γιώργος Μουκίδης
Πρώτη εκτέλεση: Κέλλυ Κελεκίδου
Σ΄είδα ξαφνικά μπροστά μου
και έχασα τα λογικά μου
και έγινα ξανά μικρό παιδί
Θέλω τόσο να σε πείσω
πως ποτέ δε θα σ΄αφήσω
πως για πάντα θα΄μαστε μαζί
Megláttalak magam előtt hirtelen,
s elvesztettem a józan eszemet,
és újra kicsi gyerek lettem...
Annyira meg szeretnélek győzni téged,
hogy majd soha nem hagylak el,
hogy mi mindig együtt leszünk majd, örökre...!
Τελευταία φορά
έλα κράτα με και φίλα με ξανά
να ξεχάσω τώρα αυτό που με πονά
Κι άμα λίγο μ΄αγαπάς αληθινά
μη μ΄αφήσεις να σου πω
απόψε γεια
Most, még utolsó alkalommal,
gyere, ölelj át, és csókolj meg újra,
hogy elfelejthessem mindazt, ami fáj...
S ha kicsit szeretsz még engem valóban,
ne engedd, hogy neked azt mondjam
ma este: Ég veled, jó éjszakát!
Η ζωή μικρή και λίγη
σύννεφο που με τυλίγει
θέλω τόσο να σε ξαναδώ
Πρέπει πια ν΄αποφασίσω
τι θα παρατήσω πίσω
τι θα΄χω μαζί μου για να ζω
Oly rövid és kevés az élet,
s engem mint felhő borít körbe, takar el,
s oly nagyon kívánlak; újra látni téged...
El kellene most már döntenem,
mit engedek majd - magam mögé - el,
s mit tartok meg magamnak, hogy éljek!
Εσένα έχω για Θεό / Téged Istenítelek Αρετή Κετιμέ
Θάλασσα βαθιά είν' η αγάπη
κι ο έρωτας πανιά, ένα ταξίδι η ζωή μας
Ό,τι κι αν ζητάς θα λείπει κάτι
Άσε την καρδιά, χαράζει αυτή τη διαδρομή μας
είν' η ζωή κάθε στιγμή μας
Mélységes tenger a szeretet
és a szerelem: vitorlák, s egy nagy utazás az életünk
Bármit is kérnél, valami mindig hiányozni fog majd
Engedd a szívet, hiszen ez tölti el fénnyel az utunkat
Mert minden egyes pillanatunk; az élet!
Είν' ο Παράδεισος εδώ, καρδιά μου
τον έχω δίπλα μου, εδώ μπροστά μου
Εσένα έχω για Θεό και προσευχή το σ'αγαπώ
Είν' ο Παράδεισος εδώ, μέσα στα μάτια τον κοιτώ
Itt van Mennyország, Szívem
mellettem van mindig, és itt, előttem
Téged Istenítelek, és az imám, a szerelmi vallomás
Ez itt a Paradicsom, és ezt a szemeidben is látom
Μια αναπνοή όλη η ζωή μας, τρέχει βιαστικά
Και πες μου ποιος την προλαβαίνει
Μόνο τις στιγμές παίρνουμε μαζί μας
Άσε την καρδιά να κάνει ό,τι καταλαβαίνει
Στο τέλος πάντα κάτι μένει
Csupán egy sóhajtásnyi idő az életünk, sietve elszáll, elrohan
És mondd meg ki az, ki utól érheti?
Csak a pillanatokat tudjuk megragadni
Engedd a szíved, tegye csak azt, amit óhajt!
Végül valami mindig megmarad
Όταν είχες φύγει πια για πάντα
κι έμεινα να ζω χωρίς σκοπό,
έτσι όπως ανοίγει μια βεράντα
έμαθα με μιας να σ' αγαπώ
Mikor végleg elmentél már, örökre
és magamra maradtam, hogy cél nélkül éljek,
úgy, ahogy egy feltárul egy veranda előttem
Egyszerre rájöttem arra, hogyan szeretlek téged.
Αν ερχόσουν
θα σταμάταγα τα τρένα στη στροφή για να περάσεις,
θα σου γέμιζα μ' αγάπη τα ποτήρια να κεράσεις
Ha jönnél...
megállítanám a vonatokat a kanyarban, hogy áthaladhass,
és telis-tele tölteném a poharaidat szeretettel, hogy mindenkit megkínálhass
Όταν είχε φύγει πια το πλοίο
μες στο δειλινό το σκυθρωπό,
έτσι όπως ανοίγει ένα βιβλίο
έμαθα με μιας να σ' αγαπώ
Amikor már elhagyta a hajó a kikötőt
Napnyugtakor, a komor estében,
Úgy, ahogy felnyilik egy könyv,
Rájöttem arra, hogy szeretlek téged
Αν ερχόσουν
θα σταμάταγα τα τρένα στη στροφή για να περάσεις,
θα σου γέμιζα μ' αγάπη τα ποτήρια να κεράσεις
Ha jönnél...
megállítanám a vonatokat a kanyarban, hogy áthaladhass,
és telis-tele tölteném a poharaidat szeretettel, hogy mindenkit megkínálhass
Μουσική: Μίμης Πλέσσας,
Στίχοι: Αλέκος Σακελλάριος
- Από την ταινία "Η θεία μου η χίπισσα" (1970), του Αλέκου Σακελλάριου.
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Πουλόπουλος
Στην φτώχεια μας την αυλή
κάποια πίκρα μας τυλίγει
πάντα υπάρχει καρδιοχτύπι
και το δάκρυ δε μας λείπει
A szegényes udvarunkon
Valami bánat ölel körül bennünket
A szívverésünk is sűrűn dobbog
És a könny sem hiányzik, sírás kerülget
Στην φτώχεια μας την αυλή
η χαρά μας είναι λίγη
αλλά μάθαμε όταν κλαίμε
Δόξα το Θεό να λέμε
Δόξα το Θεό να λέμε
Az udvarunkon lakozik a szegénység
Ott, a boldogság, az öröm is kevés még
De megtanultuk, hogyha sírnunk is kellene
Fennhangon mondjuk ki: - Dicsőség Istennek!
Mondjuk fennhangon: - Dicsőség Istennek!
Στην φτώχεια μας την αυλή
βγήκε ένα λιγνό δενδράκι
Δε μας νοιάζει το καημένο
έτσι που 'ναι μαραμένο
A mi a szegényes udvarunkon
Kihajtott egy karcsú, kicsi fácska
Szegényke, nem sok vizet zavar, hogy
Ennyire hervatag, pici, s árva
Στη φτωχειά την αυλή
θα 'ρθει το καλοκαιράκι
το δεντράκι μας θ' ανθίσει
κι η ζωή θα ξαναρχίσει
κι η ζωή θα ξαναρχίσει
A szegényes udvarunkba,
Egyszer azért, ellátogat majd a nyár...
Az élet is újra indul majd,
S a fácskán kihajt majd a virág!
Στίχοι: Κοσμάς
Μουσική: Αλέξανδρος Βουραζέλης
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Γιαννιάς
Από το βάθος της ψυχής η απογοήτευση
Φτάνει στο πρόσωπο να ναι ζωγραφισμένη
Και ενώ φοβάμαι μην τυχόν και νιώσεις τίποτα
Μου λες πως βιάζεσαι, κάποιος σε περιμένει.
A lélek legmélyebb csalódásai
elég, ha csak bennünk rajzolódnak ki,
s míg én attól félek, tán' nem érzel semmit
azt mondod nekem, hogy sietsz... vár téged valaki...
Και για αντίο με φιλάς απλά στο μάγουλο
Και δυο φορές ξάφνου μεγάλωσε η θλίψη
και προς τα πόδια σου ξεχύνονται τα αισθήματα
που ορκιζόμουνα καλά πως τα είχα κρύψει
S hogy elköszönj, arcon csókolsz egyszerűen,
és a bánatom kétszeresére nőtt hirtelen,
ahogy lábaid előtt hevernek azok az érzelmek,
amikre megesküdtem, hogy már jól elrejtettem...
Άντε μην αργείς γιατί δε θέλω και πολύ
μπρός σου να κλάψω
Και αγωνίστικα σαν αντρας να σε χάσω
γι' αυτό δε θέλω όταν κλαίω να με δεις
Rajta hát, ne késlekedj!
Mert nem akarnék sírni te előtted...
Hogy ne veszítselek el, férfiként küzdöttem,
ezért nem akarom, hogy sírni láss engem...
Άντε μην αργεις γιατί η καρδιά μου δεν αντέχει άλλο πόνο
γιατί έχει μάθει πια να ζει για σένα μόνο
γι' αυτό δε θέλω όταν θα κλαίω να με δεις
Rajta ne késlekedj, mert nem bír el több fájdalmat a szívem!
Mert megtanult már élni csak te érted,
ezért nem akarom, hogy sírni láss engem...
Τα πραγματά σου από ώρα τα ετοίμασες
και το δωμάτιο σκοτεινό μοιάζει και άδειο
και προς το μέρος μου προχώρησες δυο βήματα
Ενώ τραγούδια χωρισμού παίζει το ράδιο
A cuccaidat már egy ideje összekészítetted,
s a sötét szoba úgy tűnik, mintha üres is lenne
és ahogy két lépést tettél felém,
a rádióban a szakítás dalai szólnak éppen...
Μες τη σιωπή βαθιά στα μάτια κοιταζόμαστε
Και τι να πω και τι να πεις που ήρθε η ώρα
και τη ζωή μου εκεί που έλεγα
πως αλλαξες με τη σειρά σου και εσύ μαφήνεις τώρα.
A csendben egymás szemébe néztünk mélyen...
Mit mondhatnék, s te mit mondj? - mikor az idő elérkezett...
és az életemet ott mikor mondtam neked,
hogy megváltoztattad...most megtudod te is, itt az ideje...
Άντε μην αργείς γιατί δε θέλω και πολύ
μπρός σου να κλάψω
Και αγωνίστικα σαν αντρας να σε χάσω
γι' αυτό δε θέλω όταν κλαίω να με δεις
Rajta hát, ne késlekedj!
Mert nem akarnék sírni te előtted...
Hogy ne veszítselek el, férfiként küzdöttem,
ezért nem akarom, hogy sírni láss engem...
Άντε μην αργεις γιατί η καρδιά μου δεν αντέχει άλλο πόνο
γιατί έχει μάθει πια να ζει για σένα μόνο
γι' αυτό δεν θέλω όταν κλαίω να με δεις.
Rajta ne késlekedj, mert nem bír el több fájdalmat a szívem!
Mert megtanult már élni csak te érted,
ezért nem akarom, hogy sírni láss engem...
Άντε μην αργείς γιατί δε θέλω και πολύ
μπρός σου να κλάψω
Και αγωνίστικα σαν αντρας να σε χάσω
γιαυτό δε θέλω όταν κλαίω να με δεις.
Rajta hát, ne késlekedj!
Mert nem akarnék sírni te előtted...
Hogy ne veszítselek el, férfiként küzdöttem,
ezért nem akarom, hogy sírni láss engem...
Άντε μην αργεις γιατί η καρδιά μου δεν αντέχει άλλο πόνο
γιατί έχει μάθει πια να ζει για σένα μόνο
γι' αυτό δε θέλω όταν κλαίω να με δεις.
Rajta ne késlekedj, mert nem bír el több fájdalmat a szívem!
Mert megtanult már élni csak te érted,
ezért nem akarom, hogy sírni láss engem...
I mpalanta tis agapimenis
(The ballad of the beloved )
Apo tin ora pou se ida ta'xw xasei
(From the moment I saw you, I lost my mind)
Einai i morfi sou zografia
(Your form is like a painting)
Mes' tin kardoula mou fwtia exeis anapsei
(You have set fire in my heart)
Kaiei gia sena monaxa siga siga
(It burns only for you, little by little)
Den gnorizw oute to onoma sou erwta mou
(I don't even know your name, my love)
Ma me mia matia sou exeis klepsei thn kardia mou
(But with a glance of yours you have stolen my heart)
Den gnorizw oute to onoma sou ma pethainw
(I don't even know your name but I'm dying)
Ap'tin ora ekeini pou se eida pws se thelw
(From the moment that I saw you, I wanted you)
Tis monaksias mou me xarazei to maxairi
(The knife of my loneliness cuts me)
To xeri sou pou den kratw
(That I don't hold your hand)
Pou vasilevei to kormi sou pios na kserei
(Who knows where is your body now...)
Arage aisthanesai kai esy opws egw
(I wonder if you feel the same way as I feel)
H Mπαλάντα της Αγαπημένης / A Szerelmesem balladája
Στίχοι: Χρήστος Καντζέλης
Μουσική: Τάσος Παναγής
Πρώτη εκτέλεση: Νίκος Κουρκούλης
Από την ώρα που σε είδα τα΄χω χάσει
είναι η μορφή σου ζωγραφιά
μεσ΄την καρδούλα μου φωτιά έχεις ανάψει
καίει για σένα μοναχά σιγά σιγά
Attól a pillanattól kezdve, amikor megláttalak - már elvesztem
Az alakod oly csodás, mint egy festmény
Tüzet gyújtottál a kicsi szívemben
és az lassacskán... csak Teéretted ég!
Δεν γνωρίζω ούτε τ΄όνομά σου έρωτά μου
μα με ματιά σου έχεις κλέψει την καρδιά μου
Δεν γνωρίζω ούτε τ΄όνομά σου μα πεθαίνω
απ΄την ώρα εκείνη που σε είδα πώς σε θέλω
Nem tudom még a nevedet sem, szerelmem
De egyetlen pillantásoddal elloptad a szívemet!
Nem ismerem a nevedet sem, de haldoklom
Attól a pillanattól, amikor megláttalak, óh, hogy kívánlak!
Της μοναξιά μου με χαράζει το μαχαίρι
το χέρι σου που δεν κρατώ
πού βασιλεύει το κορμί σου ποιός να ξέρει
άραγε αισθάνεσαι κι εσύ όπως εγώ
A magányomat a kés hasogatja
A kezed, amit nem tarthatok én
Merre uralkodik a karcsú tested, ki tudja?
Bárcsak, te is átéreznéd azt, amit én...!
Δεν γνωρίζω ούτε τ΄όνομά σου έρωτά μου
μα με ματιά σου έχεις κλέψει την καρδιά μου
Δεν γνωρίζω ούτε τ΄όνομά σου μα πεθαίνω
απ΄την ώρα εκείνη που σε είδα πώς σε θέλω
Nem tudom még a nevedet sem, szerelmem
De egyetlen pillantásoddal elloptad a szívemet!
Nem ismerem a nevedet sem, de haldoklom
Amikor megláttalak, óh, hogy kívánlak attól a pillanattól!
Kedves Stratos!
A segítségedet szeretném kérni, mivel sehol sem találtam meg egy dalnak a szövegét, és a görög ismerősöm sem találta, sajnos. Nagyon szeretném, ha leírnád nekem ennek a dalnak a szövegét. Fordítást sem kérek, csak a szöveget, felőlem görög betűkkel is lehet, mindegy. Kérlek segíts! Előre is köszönöm! Vanessa
Ez a dal lenne az:
Sto Oneiro Mou ( composed especially for the show by Dimitris Kontopoulos )
Στίχοι: Γιώργος Σταυρόπουλος
Μουσική: Στέλιος Μάρης
Πρώτη εκτέλεση: Σαρμπέλ
Δεν μπορεί να έχω πέσει έξω
Πρέπει να ‘ σαι εσύ η διαδρομή
Που εδώ θα πρέπει να διαλέξω
Για να βγω και πάλι στη ζωή
Κάτι μέσα στη καρδιά αλλάζει
Το γρανάζι του ενθουσιασμού
Που καιρό το νιώθω να σκουριάζει
Είναι τώρα σε τροχιά σεισμού
Az nem lehet, hogy tévedtem
Kell, hogy a kiút te legyél nekem,
amit itt most választanom kell,
hogy kilépjek újra az életbe,
valami megváltozik a szívemben
a lelkesedés fogaskereke,
ami berozsdásodik idővel...érzem...
s most döcögve halad előre...
Πόσα χρόνια είχα σπαταλήσει
Κάτι σαν εσένα για να βρω
Ήρθε η ώρα τώρα να γεμίσει
Ένα αγεφύρωτο κενό
Είσαι εδώ, σε κρατώ
Τα φώτα της καρδιάς μου ανοίγω
Δεν θα πω σ΄αγαπώ
Μα κάθε μέρα θα στο δίνω
Hány évet pazaroltam már el,
hogy találjak valaki olyat, mint te
de most eljött az idő, hogy megteljen
ez az áthidalhatatlan üresség...
Itt vagy, s én tartalak téged
szívem lángjait meggyújtom,
hogy "Szeretlek"- majd nem mondom
de minden nap adni fogom!
Πριν χάσω στης μοναξιάς το κύμα
Στο νησί σου βγήκαν ναυαγός
Κι απ΄το πρώτο της ακτής σου βήμα
Νιώθω πάλι τόσο ζωντανός
Χρόνια τώρα ουρανούς κοιτάζω
Ένα αστέρι ψάχνω για να βρω
Μα τη νύχτα όταν σ’ αγκαλιάζω
Την ευχή που ήθελα κρατώ
Mielőtt a magány hullámaiban elveszek,
hajótöröttként a te szigetedre vetettek,
s az első lépéstől a partodon,
érzem azt, hogy élek
most évek óta az eget nézem,
s keresve kutatok egy csillagot
de éjszaka mikor téged ölellek,
a karjaimban tartom a kért kívánságot...
Γύρνα με στο χθες / Take me back to yesterday / Vigyél vissza a múltba!
Τους αγγέλους πάντα ονειρεύομαι αλλά
I always dream of angels but...
με τους δαίμονές μου ζω και υπάρχω τελικά.
I live and exist through with my demons.
Φοβάμαι μα να 'μαι εδώ μπροστά
I'm scared, but here I am
φοβάμαι μα στα πόδια δε το βάζω πια.
I'm scared but I won't run away anymore.
Mindig az angyalokról álmodok, de
A démonjaimmal élek, és végülis, azokkal létezem.
Félek, de itt akarok lenni előtted
Félek, de nem fogok elszaladni többé..!
Γύρνα με στο χθες
Take me back to yesterday
σαν παλιά ταινία η ζωή μας να παίξει
like an old movie our life to roll
πλάνα με σιωπές
shots of silence
μέχρι στο φιλί μας η ανάσα ν' αντέξει.
until our kiss, our breath to last.
Vigyél vissza a tegnapba, a múltba!
Mint egy régi film, hadd peregjen úgy az életünk!
Legyenek közelképek sok csenddel,
Amíg a csókunk tart, tartson ki a lélegzetvételünk is!
Έχεις βρει άλλη αγάπη ή μονάχος τριγυρνάς;
Have you found another love yet or do you wander alone?
Γη μου σαν το φεγγάρι γύρω απ' το όνειρο γυρνάς,
My earth, like the moon you go around the dream,
ο θυμός σου είναι άμυνα στον φόβο
Your anger is just defense to your fear
μη τυχόν και αισθανθείς, χωρίς μια πατρίδα νικητής.
on the chance of feeling winner without having a homeland of your own.
Már rátaláltál egy másik szerelmre, vagy még egyedül lófrálsz?
Én földem, mint a Hold, úgy jársz-kelsz az álmaim körül,
A haragod, csak a félelemtől védelmez,
nehogy úgy érezd magad, mint egy győztes, akinek nincs hazája!
Έχουμε όλοι ευθύνες που αποφεύγουμε καλά
We all have responsibilities that we avoid successfully
μα μπροστά της κάποτε τις βρίσκει η καρδιά.
but eventually heart has to face them.
Με βέλη ο έρωτας χτυπά
cupid's shooting his bow
και θέλει να μη ζούμε εμείς μηχανικά.
and doesn't want us to just live, without purpose.
Mindannyiunknak akad felelőssége, amiket sikerrel elkerülünk
De néha-néha elé kerül, szembeáll a szív.
Nyilakkal üt sebet a szerelem
És azt akarja, hogy ne mechanikusan éljünk.
Γύρνα με στο χθες
Take me back to yesterday
σαν παλιά ταινία η ζωή μας να παίξει
like an old movie our life to roll
πλάνα με σιωπές
shots of silence
μέχρι στο φιλί μας η ανάσα ν' αντέξει.
until our kiss, our breath to last.
Vigyél vissza a tegnapba, a múltba!
Mint egy régi film, hadd peregjen úgy az életünk!
Legyenek közelképek sok csenddel,
Amíg a csókunk tart, tartson ki a lélegzetvételünk is!
Στίχοι: Λίνα Δημοπούλου
Μουσική: Λαυρέντης Μαχαιρίτσας
Πρώτη εκτέλεση: Λαυρέντης Μαχαιρίτσας
Από τον δίσκο "Το διάλειμμα κρατάει δυο ζωές" (2001)
Απ' τα μαλλάκια σου
κρατιέμαι στη ζωή
πριγκίπισσά μου εσύ
Μαρία και Ελένη
στις μαύρες μπούκλες σου
γερά έχει πιαστεί
η μοίρα που ζητά η ψυχή
ήσυχα ν' ανασαίνει
A hajacskáidnál fogva
Tartom magam az életben
Én kicsi hercegnőm, te!
Mária és Eléni
A fekete fürtöcskéidbe
Erősen kapaszkodott meg
A sorsod, ami azt kívánja, hogy a lélek
nyugodtan fellélegezzen
Είναι το γέλιο σου
είναι το γέλιο σου
είναι το γέλιο σου
που γράφει μουσική
είναι το γέλιο σου
είναι το γέλιο σου
είναι το γέλιο σου
που τη χαρά ανασταίνει
A nevetésed,
A te nevetésed,
A te nevetésed az,
Ami írja a zenét
A nevetésed,
A te nevetésed,
A te nevetésed az,
Ami újjáéleszti a boldogságot
Απ' το χεράκι σου
κρεμιέμαι σαν παιδί
πατώ στο βήμα σου
και κείνο με πηγαίνει
σε παραλίες
που δεν έχω ξαναδεί
και σαν ιπτάμενο χαλί
στους ουρανούς με φέρνει
A kézecskédnél fogva
Lógok, mint egy gyerek
Én a lépéseid nyomába lépek
És azok kivezetnek engem
Olyan térségekbe
Amiket én még sohasem láttam még
És mint egy repülő szőnyeg
Az egekbe emel
Είναι το γέλιο σου
είναι το γέλιο σου
είναι το γέλιο σου
που γράφει μουσική
είναι το γέλιο σου
είναι το γέλιο σου
είναι το γέλιο σου
που τη χαρά ανασταίνει.
A nevetésed
A nevetésed,
A te nevetésed az
Ami írja a zenét
A nevetésed,
A te nevetésed,
A te nevetésed az
Ami újjáéleszti a boldogságot
