Στίχοι: Νίκος Γκάτσος
Μουσική: Γιώργος Χατζηνάσιος
Πρώτη εκτέλεση: Νανά Μούσχουρη
Ρίξ' ένα βλέμμα σιωπηλό
στον κόσμο τον αμαρτωλό
και δες η γη πως καίει.
Και με το χέρι στην καρδιά
αν δε σ' αγγίξει η πυρκαγιά,
ψάξε να βρεις ποιος φταίει.
Vess egy néma pillantást
a bűnös a világra
és nézd, a föld, hogyan ég.
És tedd kezed szívedre,
ha téged nem érint meg a tűz,
keresd meg, hogy ki a vétkes!
Σα χαμοπούλι ταπεινό
που δεν εγνώρισ' ουρανό
και περπατάει στο χώμα,
την ενδεκάτη εντολή
δεν την σεβάστηκες πολύ
γι' αυτό πονάς ακόμα.
Mint egy szerény kismadár, ki oly elveszett,
s ki még sohasem ismerte meg az eget,
és a földön lépeget,
a tizenegyedik parancsolatot
nem tartottad tiszteletben nagyon
s ezért, így jobban fáj még neked.
Την ενδεκάτη εντολή
δεν την σεβάστηκες πολύ
γι' αυτό πονάς ακόμα.
A tizenegyedik parancsolatot
nem tartottad tiszteletben nagyon
ezért visel még meg a fájdalom.
Είναι καινούργια και παλιά
σαν της ψυχής την αντηλιά,
σαν της καρδιάς τα βάθη.
Μα μες του κόσμου τη φωτιά
που μπερδευτήκαν τα χαρτιά
κανείς δε θα τη μάθει.
Ez annyira új és olyan régi,
mint a visszfénye a léleknek,
mint a szívnek a mélysége.
De a világ tűzébe
ahová papírok tévedtek
senki se fogja megismerni.
Τράβα να βρεις τον Μωυσή
και ξαναρώτατον κι εσύ
μήπως αυτός την ξέρει
την ενδεκάτη εντολή
που 'ν' ολοκάθαρο γυαλί
και κοφτερό μαχαίρι.
Gyorsan fuss Mózesért,
és te is kérdezd őt meg újra,
hátha Ő is tudja,
a tizenegyedik parancsolatot!
Ami annyira érthetően tiszta, mint az üveg, és
oly éles, mint a kés.
Την ενδεκάτη εντολή
που 'ν' ολοκάθαρο γυαλί
και κοφτερό μαχαίρι.
A tizenegyedik parancsolatot,
ami annyira érthetően tiszta, mint az üveg, és
oly éles, mint a kés.
Στην παγωμένη σου ερημιά
το γέλιο γίνεται ζημιά
κι η ομορφιά σκοτάδι.
Έτσι είναι φίλε μου η ζωή
φέρνει τον ήλιο το πρωί
την καταχνιά το βράδυ.
A te hideg, fagyos magányodban
a nevetés, zavaróvá válik,
és a szépség, sötétséggé.
Drága barátom, ilyen az élet!
Elhozza reggel a napot,
És éjjel a homályt, a sötétséget.
Κάνε λοιπόν υπομονή
τώρα που φως δεν θα φανεί
κι ούτε θα 'ρθει καράβι.
Την ενδεκάτη εντολή
την ξέρουν μόνο οι τρελοί
κι όλοι της γης οι σκλάβοι.
Légy hát egy kissé türelmesebb!
Most, hogy a fény nem fog megjelenni
és sem a hajó sem fog megjönni.
A tizenegyedik parancsolatot
Csak az őrültek tudják, ismerik meg,
és az összes rabszolgája a földnek.
Την ενδεκάτη εντολή
την ξέρουν μόνο οι τρελοί
κι όλοι της γης οι σκλάβοι.
A tizenegyedik parancsolatot
Csak az őrültek ismerik,
és az összes rabszolgája a földnek...
Στίχοι: Σπύρος Περιστέρης
Μουσική: Σπύρος Περιστέρης
Πρώτη εκτέλεση: Ζαχαρίας Κασιμάτης
Άλλες ερμηνείες: Μπάμπης Τσέρτος || Σταύρος Λογαρίδης
Πίνω και μεθώ
οφ αμάν μέρα νύχτα τραγουδώ
και το ντέρτι μου
οφ αμάν στο μπουζούκι μου ξεσπώ
Iszom, és jól berúgok
Oh, Aman! Éjjel-nappal danolok
és a hangszeremet
Oh, Aman! A buzukimat széjjel verem!
Γένηκα μπεκρής
οφ αμάν χασικλής και μερακλής
γιατί όλο λες
οφ αμάν κούκλα μου πως δε με θες
Kocsmatöltelék lettem,
Oh, Aman! Drogos és iszákos a lelkem,
mert folyton csak azt hajtogatod nekem...
Oh, Aman! Babám, kedvesem! ...Hogy nem szeretsz engem!
Τα ματάκια σου
οφ αμάν και τα κορδελάκια σου
με τουμπάρανε
οφ αμάν και με κογιονάρανε
A kicsi szemecskéid,
Oh, Aman! És a szalagocskáid, lelkem
Jól csőbe húztak,
Oh, Aman! És igencsak rászedtek engem...!
Πώς μου τα φερες
οφ αμάν και μου τη κατάφερες
και μου το σκασες
οφ αμάν με το μάγκα το στριψες
Hogy hoztál ilyen helyzetbe?
Oh, Aman! És hogy tudtad megtenni velem,
hogy így leléptél, elszeleltél?
Oh, Aman! S azzal másik gazemberrel szűrted össze a levet!
Στίχοι: Ηλίας Φιλίππου
Μουσική: Κυριάκος Παπαδόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Πέγκυ Ζήνα
Παράπονο στα μάτια μου κι απόψε η μοναξιά
παράπονο που ξέρω πως δε θα με θυμάσαι πια
κι αν πονάω δε σε νοιάζει
Κι απόψε οι αναμνήσεις πήραν σώμα και ψυχή
κι είναι απέναντί μου και με ρωτούν γιατί
τόση αγάπη έκανες δάκρυ
Szememben a fájdalom s ma este a magány
bánat, mert tudom, hogy nem fogsz emlékezni rám
és ha szenvedek is, neked nem számít már
És ma este testet és lelket öltöttek az emlékek
s itt vannak előttem és kérdeznek engem...miért?
miért ejtettél könnyeket ilyen szerelemért?
Σ' αγάπησα πολύ πιο πάνω κι από μένα
συγγνώμη αν εσύ δεν το κατάλαβες στιγμή
τα όνειρά μου μάζεψα σαν φύλλα σκορπισμένα
τι κρίμα που μου γκρέμισες όσα είχα φανταστεί
Nagyon szerettelek, jobban magamtól is téged
bocsánat, ha te akkor azt nem értetted
az álmaimat összeszedtem, mint szétszórt leveleket
milyen kár, hogy leromboltad mindazt mit elképzeltem
Ξαφνικά Θεέ μου πόση ερημιά
άδικο για μια καρδιά που για σένανε χτυπά
ίσως φταιω εγώ που για σένα ακόμα ζω
Μέσα μου αιμορραγώ που δεν είσαι εδώ
κι όσο με ξεχνάς με πονάς
Istenem, hirtelen mekkora a csend
ez igazságtalan egy érted dobogó szívhez
talán én vagyok a híbás, hogy még érted élek
Amiért nem vagy itt, most magamban elvérzek
s ahogy elfelejtesz az fájdalmat okoz nekem
Τέρμα Η Ιστορία / A történetnek vége... Αντώνης Ρέμος
Δεν σου ζητάω κάτι
σου επιστρέφω την αγάπη
ήταν η πιο μεγάλη ήττα
Κι αν έχω να ζητήσω
ειναι τον εαυτό μου
τώρα πίσω να κρατηθώ
για να σωθώ
Tőled nem kérek...
inkább visszadom neked a szerelmet
ez a vereség volt a legnagyobb...
És ha volna valami, amit visszakérhetnék,
az az volna, hogy önmagam
most visszatarthassam,
azért, hogy megmenekülhessek...
Τέρμα η Ιστορία
η αγάπη τώρα τέρμα
σου 'χα αδυναμία
απ'το δάκρυ ως το δέρμα
Τέρμα όμως τώρα η καρδιά
θα μιλήσει η λογική
όλα γύρω μου φωνάζουν φύγε
A történetnek vége...
Vége mostmár a szerelemnek
te voltál a gyengém
A könnyeidtől egész a bőrödig
Ám, vége most a szív érzéseinek
ezen túl, az ész diktál, a logika
és minden azt kiáltja körülöttem: Menj el!!!
Δεν θέλω αναμνήσεις
γιορτές και εκδρομές κερδίζεις
πάρτες σαν ανοιγμένες κάρτες
Μια μνήμη να μην μείνει
γιατί η αγάπη σου
ήταν χέρι που πνίγει
όποιον τολμάει να σ'αγαπάει
Nem akarok emlékeket
az ünnepeket, és a túrákat; nyerted
vedd magadhoz - mint nyitott képeslapokat - mindet
Hogy egy emlék se maradjon!
Mert a szerelmed
olyan kéz volt, mely megfojt mindenkit,
aki szeretni merészel téged
Τέρμα η Ιστορία
η αγάπη τώρα τέρμα
σου 'χα αδυναμία
απ'το δάκρυ ως το δέρμα
Τέρμα όμως τώρα η καρδιά
θα μιλήσει η λογική
έσπασαν όσα μας ένωσαν
κι απ'τα κομμάτια αγάπη μου
φεύγω...
A történetnek vége...
Vége mostmár a szerelemnek
te voltál a gyengém
A könnyeidtől egész a bőrödig
Ám, vége most a szív érzéseinek
elszakadt, eltört minden, ami bennünket egyesített
és a darabjaitól is búcsúzom kedvesem:
elmegyek!!!!
Οποιος τολμάει να σ'αγαπάει...
Aki szeretni merészel téged...
Τέρμα η Ιστορία
η αγάπη τώρα τέρμα
σου 'χα αδυναμία
απ'το δάκρυ ως το δέρμα
Τέρμα όμως τώρα η καρδιά
θα μιλήσει η λογική
έσπασαν όσα μας ένωσαν
κι απ'τα κομμάτια αγάπη μου
φεύγω...
A történetnek vége...
Vége mostmár a szerelemnek
te voltál a gyengém
A könnyeidtől egész a bőrödig
Ám, vége most a szív érzéseinek
elszakadt, eltört minden, ami bennünket egyesített
és a darabjaitól is búcsúzom kedvesem:
elmegyek!!!!
Θα ονειρευτώ για μας / Majd álmodni fogok magunkról
Στίχοι: Στρατής Μύρωνας
Μουσική: Στρατής Μύρωνας
Πρώτη εκτέλεση: Στρατής Μύρωνας
Μες στα μάτια σου ένα αστέρι σκοτεινό
την τροχιά του ακολουθώ
κι όπως χάνεται να το φτάσω προσπαθώ
ίσως έτσι πιο κοντά σου να βρεθώ
A szemeidben egy sötét csillagnak
Az útját követem
Utól érni próbálom, ahogy lassan tűnik előttem,
Talán így hozzád is közelebb kerülhetek!
Αν σε τρομάζει το άγγιγμα
θα σε κοιτώ μονάχα
φτάνει εσύ να μη πονάς
Αν σε βαραίνει το όνειρο
μόνος μου απόψε
θα ονειρευτώ για μας
Ha megrémít az érintésem
Akkor majd inkább csak nézlek!
Számomra elég, ha nem ér téged fájdalom
Ha netán untatna az álom,
Rólunk, egymagam fogok ma éjjel
Álmodni - magunkról...
Μες στη σκέψη σου ένα ποτάμι σιωπηλό
ένα θαμμένο μυστικό
πόσο θα ‘θελα να σου ‘δειχνα εγώ
τη θάλασσα ένα ορίζοντα ανοιχτό
A gondolataidban egy csendes folyót,
Vagy egy eltemetett titkot,
Mennyire szerettem volna, én megmutatni neked!
A tengert, vagy egy hatalmas nyitott horizontot..!
Αν σε τρομάζει το άγγιγμα
θα σε κοιτώ μονάχα
φτάνει εσύ να μη πονάς
Αν σε βαραίνει το όνειρο
μόνος μου απόψε
θα ονειρευτώ για μας
Ha megrémít az érintésem
Akkor majd inkább csak nézlek!
Számomra elég, ha nem ér téged fájdalom
Ha netán untatna az álom,
Rólunk, egymagam fogok ma éjjel
Álmodni - magunkról...
Στίχοι: Παραδοσιακό
Μουσική: Παραδοσιακό
Εκτελέσεις: Μη διαθέσιμο
Αχ Σελήμπεη, Σελήμπεη, Σελημπεη,
γιος του Κατση-μπέη, γιος του Κατση-μπέη.
Με τα φρυ-τα φρύδια τα γραμμένα, κλαίνε’
τα μα-τα μάτια μου για σένα.
Σελημπεη μπεοπουλο, μικρο μου αρχοντόπουλο.
Óh, Szelim bej, Szelim bej, Szelim bej,
Fia Katszi bejnek, Katszi bej fia!
Azokkal a csodás sze-, azokkal a szemöldökeiddel..., - Jaj, sírnak
Sírnak a sze- sírnak a szemeim (te)érted...!
Szelim bej, kicsi bej, én nemes, én drága úrfim...!
Αχ που κρέμασαν, που κρέμασαν το μπόι σου
πο πο Σελημπεη, γιος του Κατση-μπέη.
Αχ το μα-το μαργαριταρένιο, κρίμα η-μωρέ
ήταν το καημένο.
Κλάψε βρε μανα μια και δυο,
δεν ξανακάνεις τέτοιον γιο.
Óh, hogy felkötötték, oh, hogy fellógatták termeted...
Oh-oh, Szelim bej, Katszi bej fia...!
Óh, azt a szá- azt a százszorszépet! Jaj, be kár érte...!
Jaj, kicsim! Jaj szegényke!
Sírj csak, sírj anyácska, sirasd meg egyszer-kétszer,
Mert nem szülhetsz többé ilyen ifjat!
Στίχοι: Δημήτρης Ατραΐδης & Γιάννης Βασιλόπουλος
Μουσική: Χρήστος Νικολόπουλος
Πρώτη εκτέλεση: Πάνος Γαβαλάς
Άλλες ερμηνείες: Γεράσιμος Ανδρεάτος
Στο σταυροδρόμι σε βρήκα και με βρήκες
κι είχαμε νιώσει της αγάπης τον παλμό
μα κάποιο βράδυ πως βαρέθηκες μου είπες
και δίχως λόγο μου ζητούσες χωρισμό
A Keresztúton találtam reád, és ott leltél rám te is
és úgy éreztük, a szeretet a tenyerén hordoz minket
Ám egy este azt mondtad nekem, hogy belefáradtál,
és ok nélkül azt kérted, hogy szakítsunk...!
Στο σταυροδρόμι στο σταυροδρόμι
εκεί που μου 'πες μ' αγαπάς
εκεί άλλαξες γνώμη
A keresztúton, az úton, hol választani kell
ott, ahol te azt mondtad; szeretsz...
igen, ott... ...meggondoltad magad!
Στο σταυροδρόμι στην ίδια τη γωνία
εκεί που σμίξαν η χαρά με τον καημό
θα περιμένω με λαχτάρα κι αγωνία
γλυκιά μου αγάπη το δικό σου γυρισμό
A keresztúton, ugyanazon a sarkon
ott, ahol összevegyült az öröm, és a bánat
Ott fogom várni izgatottan, és szorongva
a visszatérted, én édes szerelmem!
Στο σταυροδρόμι στο σταυροδρόμι
εκεί που μου 'πες μ' αγαπάς
εκεί άλλαξες γνώμη
A keresztúton, az úton, hol választani kell
ott, ahol te azt mondtad; szeretsz...
igen, ott... ...meggondoltad magad!
Το Χάρο τον αντάμωσαν
πεντ-έξι χασικλήδες
να τον ρωτήσουν πώς περνούν
στον Άδη οι μερακλήδες.
A Halállal találkozott egyszer
öt-hat drogos, kábítószeres,
hogy megkérdezzék, hogyan töltik idejüket
Hadésznál, a szellemtestvérek.
Πες μας, βρε χάρε, να χαρείς
το μαύρο σου σκοτάδι:
Έχουν χασίσι, έχουν λουλά
οι βλάμηδες στον Άδη;
- Kedves Halál! Kérünk, mondd el nékünk
(sokszor leld kedved a fekete sötétségedben!), hogy:
van-e ott hasisuk, van-e pipadohányuk
a cimboráinknak ott lenn, Hádésznál az alvilágban?
Πες μας αν έχουν μπαγλαμά
μπουζούκια και γλεντάνε.
Έχουν τεκέδες, έχουν τσαρδί
που παν' και την τραβάνε;
Mondd el nekünk, baglamájuk van-e,
szól-e a buzukijuk, és szórakoznak-e?
Van-e ott hasis-kocsma, van-e csárda,
ahová mehetnek, s magukat kimulatják majd?
Πες μας αν έχουν γκόμενες
μανίτσες και γουστάρουν
τον ναργιλέ να κάνουνε
ντουζένι να φουμάρουν.
Mondja el Halál úr, csajok akadnak-é?
Vagy más, éltes hölgyek, és szeretik-e
előkészíteni a nargilét,
a vizipipát, és vajon bagóznak-e?.
Πες μας, βρε χάρε, να χαρείς:
Τι κάνουνε τ' αλάνια,
βρίσκουν νταμίρα, έχουν λουλά
για κάθουνται χαρμάνια;
Légy boldog, Halál! S mondd el nekünk:
Mit tesznek azok a csibészek?
Damirt találnak-e, van-e nekik Loule
és ott ülnek összevegyülve?
Πάρε δυο δράμια Προυσαλιό
και πέντε μυρωδάτο
και δώσε να φουμάρουνε
τ' αδέλφια μας κει κάτω.
Végy két Prousaliós drachmát
és öt illatosat is
és add, hogy a szipuzzanak
odalent a a testvéreink is!
Κι όσοι μαχαιρώθηκανε
και πήγανε στον Άδη,
για πες μας, γιατρευτήκανε
ή λιώσαν στο σκοτάδι;
És akiket késsel szúrtak meg,
és elmentek a Hádész birodalmába léptek,
Mondd csak, hát: ők meggyógyultak-e?
Vagy szétolvadtak a sötétben?
Κι όσοι από καρασεβντά
τρελάθηκαν και πάνε,
πες μας, τους πέρασε ο νταλγκάς
ή ακόμα αγαπάνε;
És azok, akik a
megbolondultak és mennek,
Mondd el nekünk elment a ntalgkas
vagy még mindig szerelmesek?
Πες μας τι κάνουν οι φτωχοί,
πρεζάκηδες κι εκείνοι;
Πάρε να δώσεις και σ' αυτούς
λιγάκι κοκαΐνη.
Mondd el nekünk, mi a szegények,
drogos és ők?
Játssz és ad nekik
kis kokaint.
Στίχοι: Νίκος Κουρκούλης
Μουσική: Νίκος Κουρκούλης
Πρώτη εκτέλεση: Κέλλυ Κελεκίδου
Μες στα μάτια με κοιτάς και ποτέ δε σταματάς
να μου λες πως με λατρεύεις, πως τρελά με αγαπάς
έλα κράτα με και πάμε, δε με νοιάζει, δε φοβάμαι
όταν σ’ έχω αγκαλιά μου σου τραγουδώ
A szemeimbe nézel, és nem hagyod abba sosem,
hogy azt mondd; mennyire imádsz, s hogy őrülten szeretsz!
Gyere, ragadj meg, és induljunk! Semmi nem érdekel, és nem félek,
amikor a karjaimban tartalak, ezt énekelem neked:
Καλημέρα αγάπη, καλώς ήρθες στο πάρτι
Βάλε μες στην καρδιά σου το δικό μου ρυθμό
Szép napot kedves! Isten hozott a partin!
Emeld a szívedbe az én szívem ritmusát!
Τα καυτά σου τα φιλιά είναι σκέτη ζωγραφιά
φίλησέ με να χαθούμε, ν’ ανέβουμε πιο ψηλά
έλα κράτα με και πάμε, δε με νοιάζει, δε φοβάμαι
όταν σ’ έχω αγκαλιά μου σου τραγουδώ
Égő csókjaid, mint a festmény, kész gyönyörűség!
Csókolj meg, vesszünk el teljesen, hágjunk még magasabbra!
Jöjj velem, és vágjunk bele! Semmi nem érdekel, s nem félek!
amikor a karomban tartalak, hozzád énekelem:
Καλημέρα αγάπη, καλώς ήρθες στο πάρτι
Βάλε μες στην καρδιά σου το δικό μου ρυθμό
Szép Napot Szerelmem! Isten hozott a partin!
Vedd szívedbe, az én szívem ritmusát!
Έλα κράτα με και πάμε, δε με νοιάζει, δε φοβάμαι
όταν σ’ έχω αγκαλιά μου σου τραγουδώ
Jöjj velem, és vágjunk bele! Semmi nem érdekel, s nem félek!
amikor a karomban tartalak, hozzád énekelem:
Καλημέρα αγάπη, καλώς ήρθες στο πάρτι
Βάλε μες στην καρδιά σου το δικό μου ρυθμό
Szép Napot Szerelmem! Isten hozott a partin!
Vedd szívedbe, az én szívem ritmusát!
Αρχή και φινάλε
σκοτάδι και φως
αγάπη πανάρχαιο δράμα
σ' ακούω καρδιά μου
δεν είμαι κουφός
αγάπη, τι δύσκολο πράγμα.
Kezdet és befejezés
sötétség, és fény
a szerelem ősrégi gyötrődés
szívem, hallak téged én,
süket nem vagyok!
A szerelem; mily nehéz dolog...
Σωρός αναμνήσεις
δεν πάει καιρός
αγάπη και γέλιο και κλάμα.
Στο τέλος δεν ήμουν
πολύ τυχερός
αγάπη, τι δύσκολο πράγμα.
Egy csomó emlék,
s az idő nem halad!
Szerelem, és nevetés, és sírás.
Végül, nem voltam én
túl szerencsés nagyon:
a szerelem, mily nehéz dolog...
Οι αγάπες χάνονται
σβήνουν σαν τ' αστέρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια.
A szerelmek elvesznek,
mint a csillagok: kialszanak
Gyorsan elmúlnak, mint a nyarak...
Οι αγάπες χάνονται
σβήνουν σαν τ' αστέρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια.
A szerelmek elvesznek,
mint a csillagok: kialszanak,
mint a nyarak eltelnek
elmúlnak, mint a nyarak...
Κολλάει ο χρόνος
δεν πάει εμπρός
και συ δεν μου στέλνεις πια γράμμα
δεν θες να με ξέρεις
λες κι είμαι εχθρός
αγάπη, τι δύσκολο πράγμα.
Az idő megreked
nem halad előre
s te nem küldesz többé már levelet
nem akarsz tudni rólam, ismerni engemet,
mintha csak én lennék az ellenséged!
Mily nehéz dolog: a szerelem...
Οι αγάπες χάνονται
σβήνουν σαν τ' αστέρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια.
A szerelmek elvesznek
mint a csillagok kialszanak
elmúlnak, mint a nyarak...
Οι αγάπες χάνονται
σβήνουν σαν τ' αστέρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια
φεύγουν σαν τα καλοκαίρια.
A szerelmek elvesznek
mint a csillagok kialszanak
mint a nyarak eltelnek
elmúlnak, mint a nyarak...
Σ’ ευχαριστώ που είσαι εδώ / Köszönöm, hogy itt vagy!
Σ’ έχω ανάγκη, δύσκολα περνώ / Szükségem van rád, nehéz nekem most
Σ’ ευχαριστώ που είσαι εδώ / Köszönöm, hogy itt vagy!
Σ’ έχω ανάγκη τώρα πιο πολύ / Most nagyobb szükségem van rád
Μα δε θα στο πω / De nem fogom elmondani majd…
Το πειραγμένο μου κεφάλι / A megbántódott fejem
Γεμάτο παραμιλητά / Csupa pletykával teli
Φωτοτυπία μιας αλήθειας / Egy igazság fénymásolata
Που δεν υπήρξε / Ami nem létezett,
ούτε υπάρχει πια / és már nem is létezik
Σκιές του έρωτα στο τοίχο / A szerelem árnyékai a falon
Αποτυπώματα να μην μπορούν / A lenyomatok ne tudják
Ν’ αναγνωρίσουν τ’ όνομά μου / Felismerni a nevemet, s hogy
Να μ’ αγκαλιάσουν και να φανταστούν / Megöleljenek és elképzeljenek
Ιλουστρασιόν επιθυμίες / Illusztratív vágyak kívánságok
Με σπρώχνουν βίαια σε μια γιορτή / Löknek bele
erőszakkal egy zsúrba
Ένας παράδεισος αλήτης / Egy paradicsomi csavargó
Φωνάζει πίσω μου και μ’ απειλεί / Kiabál mögöttem és fenyeget
Μη μ’ αντιγράφεις, κάνω λάθος / Ne másolj le engem, tévedek.
Το ίδιο λάθος κάνω μια ζωή / Egy életen át ugyanazokat a hibákat követem el
Κάποτε είπα σ’ αγαπάω / Egyszer azt mondtam, hogy szeretlek.
Μα δε κατάλαβα τι είχα πει / De nem értettem, mit is mondtam
Σ’ ευχαριστώ που είσαι εδώ / Köszönöm, hogy itt vagy!
Σ’ έχω ανάγκη, δύσκολα περνώ / Szükségem van rád, nehéz nekem most
Σ’ ευχαριστώ που είσαι εδώ / Köszönöm, hogy itt vagy!
Σ’ έχω ανάγκη τώρα πιο πολύ / Most nagyobb szükségem van rád
Μα δε θα στο πω.. / De nem fogom elmondani majd…
Τι άλλαξε; Τι χάλασε;
Λες και πάνω στο διάφανο φως
μελάνι στάλαξε.
Πού χάνεσαι; Πού τρέχει το βλέμμα;
Ποια αλήθεια μου κρύβει ο καπνός
ή μήπως κρύβει ψέμα;
Mi változott? Mi romlott el?
Mintha bele, a tiszta fénybe
csöpögtettek volna sötét festéket...
Hová veszel? Merre fut a tekinteted?
Mely igazság az, mit a füst rejt előlem el?
Vagy talán épp hazugságot rejteget?
Θα κοιτώ στα μάτια σου
θα ρωτάω μέχρι να μου πεις
θα χτυπώ στα βράχια σου
ως το τέλος της σιωπής.
Bele fogok nézni a szemeidbe
S addig kérdezem, amíg el nem mondod majd
Addig ütöm, verem majd a szikláid falát,
amíg véget nem ér a hallgatásod.
Κόψε και μοίρασε στα δύο
πάντα η αγάπη θέλει δύο,
δυο να γελούν στο ίδιο αστείο
δυο να ζεσταίνουνε το κρύο
δυο να μοιράζονται αμαρτία και θεό.
Emeld el a paklit, és ossz két felé,
mert a szerelemhez, mindig kell két fél,
Ketten kell nevetniünk ugyanazon a viccen,
Ketten kell, hogy melegedjenek a hidegben
Ketten kell, hogy osztozzanak a bűnökön, s magán az Istenen!
Κόψε και μοίρασε στα δυο
πάντα η αγάπη θέλει δυο
δυο μονομάχους στο πεδίο
δυο στο μαζί και στο αντίο
δυο να μοιράζονται τα πάντα ή το κενό.
Emeld el a paklit, és ossz két felé!
A szerelemhez mindig szükséges két fél....
Két gladiátor a küzdőtéren
Két fél kell az együttléthez és a váláshoz
Ketten kellenek ahhoz, hogy a mindenségen osztozzanak, vagy a nagy semmin.
Τι ξέφτισε; Τι έσπασε;
Λες και επάνω μου χούφτες γυαλιά
η νύχτα πέταξε.
Ποιος έφταιξε και ποιον ν`αθωώσω;
Να σε πάρω ξανά αγκαλιά
ή μήπως να θυμώσω;
Mi hullt szét? Mi tört el?
Mintha több marék üvegszilánk zuhanna rám
És az éjszaka elszállt.
Ki volt a vétkes, és kit nyilvánítsak ártatlannak?
A karjaimba újra visszavegyelek?
Vagy inkább dühös legyek?
Nincs beírva úticél.
